Magyar Szó, 1977. május (34. évfolyam, 132-147. szám)
1977-05-25 / 141. szám
2. oldal MAGYAR SZÓ Szerda, 1977. május 25. Mélyen áthatnak bennünket forradalmi eszméi (Folytatás az 1. oldalról) tettük a Jugoszláv Néphadsereget és az általános honvédelmi, valamint társadalmi önvédelmi rendszert: a világ népei közötti, a függetlenségen és egyenjogúságon alapuló azon új viszonyok megteremtéséhez és érvényesítéséhez való nagy hozzájárulásáért, amelyek legteljesebb kifejezője az el nem kötelezettségi politika és az egyenjogú államok és népek aktív, békés egymás mellett élésének elve szerinti nemzetközi együttműködés fejlesztése; a világbéke megóvásához és megszilárdításához, a szabadság és egyenjogúság, a népek és államok kölcsönös tiszteletben tartásához és barátságéhoz való nagy hozzájárulásáért, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban továbbá a nemzetközi folyamatként megnyilvánuló szocializmus fejlesztésében betöltött kimagasló szerepéért, a Jugoszláv Dolgozó Nép Szocialista Szövetsége Országos Választmányának Elnökségének javaslatára, amely kifejezi a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság munkásosztályának, összes dolgozóinak és polgárainak egyöntetűen kinyilvánított óhaját és követelését, hogy Josip Broz Titónaik 40 éves pártvezetői tevékenységéért és 85. születésnapja alkalmából harmadízben ítéljük oda A Nép Hőse Érdemrendet, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Képviselőháza a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság kitüntetéseiről szóló törvény 5. szakaszának 1. bekezdése alapján a Szövetségi Tanácsnak, valamint a Köztársaságok és Tartományok Tanácsának 1977. május 16-án megtartott együttes ülésén meghozta azt a HATÁROZATOT hogy JOSIP BROZ TITÓNAK odaítéljük A NÉP HŐSE ÉRDEMRENDET A JSZSZK Képviselőháza Belgrád, 1977. május 16. A határozat felolvasása után Kiro Gligorov, a következőket mondta: Tito elvtárs! A Nép Hőse Érdemrend odaítélése, valamint a kettős jubileum alkalmából a JSZSZK Képviselőháza küldötteinek és a jelen levő elvtársnőknek és elvtársaknak a nevében a legszívényesebben gratulálok, és mély meggyőződésem, hogy azt az általános óhajt fejezem ki, hogy még sokáig álljon a jugoszláv nemzetek és nemzetiségek egyenrangú, testvéri közösségének és a Jugoszláv Kommunista Szövetségnek az élén, és hogy továbbra is sikerrel vezessen bennünket a szocialista önigazgatás fejlődésének új távlatai és a független, szocialista, el nem kötelezett hazánk további érvényesülése felé; a szocializmus, a béke, az egyenlőség és a nemzetek közötti egyenrangú viszonyok nagy eszméit követve. Jó egészséget és sok boldogságot kívánok. Kiró Gligorov, miután felolvasta a JSZSZK Képviselőházának A Nép Hőse Érdemrend odaítéléséről szóló határozatát, elnökünkhöz léjpett, átadta a kitüntetést, és elsőként gratulált neki. A küldöttek és a vendégek ezt az ünnepélyes pillanatot hosszan tartó tapssal köszöntötték. Elnökünknek a magas kitüntetéshez ezután felesége és legközelebbi munkatársai gratuláltak. Tito elnök, a nép háromszoros hőse ezután a szószékhez lépett, a díszülés részvevői hosszan tartó tapssal köszöntötték. Josip Broz Tito A Nép Hőse Érdemrendet rövid beszédben köszönte meg, Tito elnök beszédét a jelenlevők hosszan megtapsolták. A JSZSZK Képviselőházának nagytermében levők, valamint a Forradalom sugárúton egybegyűlt több ezer polgár még egyszer szeretetét, tiszteletét és hálaTito elvtárs! Elnöklő elvtárs! Elvtársnők és elvtársak! Összejöttünk itt ezen az ünnepi gyűlésen, hogy mi is hozzájáruljunk Tito elvtárs kettős évfordulójának, nyolcvanötödik születésnapjának és annak a jubileumnak a megünnepléséhez, hogy negyven évvel ezelőtt állt a Kommunista Párt, illetve a Jugoszláv Kommunista Szövetség élére. Ezzel a gyűléssel is ki szeretnénk fejezni Tito elvtárs iránti tiszteletünket és hálánkat mindazért, amit a Pártért, a Kommunista Szövetségért és népünkért tett. Egyúttal azt is kifejezzük, milyen nagyra értékeljük, hogy utat mutat, célt jelöl ki mostani és jövőbeli munkánkhoz, igyekezetünkhöz — utat és célt, melyet vele együtt minden erőnkkel követni fogunk. A korszak, amelyről itt szó van, Kommunista Pártunk rendeződésének és fejlődésének korszaka. Ez volt az az időszak, amikor a Párt a saját lábára állt, és elfoglalta helyét a történelemben. Népeink éppen ebben a korszakban sorsdöntő napokat éltek át; önmaguk szociális és nemzeti felszabadulásáért küzdöttek. Olyan hőstetteket hajtottak végre, melyekből kevés van a történelemben, és olyan eredményeket mutattak fel, amelyeket az egész világ csodál. Szilárd helyet biztosítottak maguknak a mai világban. Tito vezetett bennünket, ő volt és maradt az az ember, aki a korszerűen gondolkodó munkás észjárásával megérezte és felfogta a valóságot, figyelemmel kísérte az élet hozta változásokat, és mindezt beépítette a politikai döntésekbe és munkába, ezzel a munkásosztály harcát olyan felismerésekkel gazdagította, melyek lehetővé tették, hogy a közvetlen és a távolabbi célok határozzák meg magatartását, gondolkodásmódját, éspedig a forradalmi marxizmus-leninizmus alapján. Nemkülönben felfogta, hogyan változnak a munkásosztály sikereinek és győzelmeinek feltételei a háború előtti napokban, továbbá, hogy melyek a nemzetközi és a mi munkásmozgalmunk feladatai jelenleg. A szocializmus világfolyamat. Kivívta első tartós győzelmeit az első világháború alatt és után, hogy most már az egész emberiségből feltörjön. E folyamat születésének, továbbá az első lépésnek a törvényeit korunkban senki sem értette meg nála jobban, aminthogy a szükséges intézkedéseket is Tito elvtárs foganatosította a legeredményesebben. Ezért Jugoszlávia tekintélye és helyzete a világban nem csupán a második világháborúbeli hősi harcokban gyökerezik, hanem mostani szerepén is. Tito elvtársnak történelmünkben és a világtörténelemben betöltött szerepét vizsgálva ezt az utóbbit aligha lehet túlbecsülni, mi több, külön figyelmet érdemel. Ebből a távlatból az eltelt időszak is tisztábban láthaó, és könnyebb megérteni azokat a sorsdöntő határozatját fejezte ki Josip Broz Titónak. A Nép Hőse Érdemrend háromszoros tulajdonosának. Ebben a rendkívüli ünnepélyes pillanatban felcsendült az Internacionálé. A díszülés végén Stane Dolane a küldöttek nevében még egyszer gratulált Tito elvtársnak születésnapja alkalmából, és ezzel véget ért a JKSZ Központi Bizottságának díszülése, amelyen harmadízben is átadták elnökünknek A Sölép Hőse Érdemrendet, tokát, amelyekkel Tito építette a Kommunista Pártot és a Kommunista Szövetséget. A Jugoszláv Kommunista Párt élére kerülve Titónak már kidolgozott álláspontja volt arra vonatkozólag, hogyan kell tevékenykedni, és milyen értelemben kell építeni a pártot. Ez a tény felhívja figyelmünket néhány momentumra abból az időszakból, amely megelőzte azt a korszakot, melyről lényegében szó van. A fiatal Tito akkor kezdett önálló életet, amikor Európának ez a része gyors ütemben iparosodott. Fejlődött a kapitalizmus, alakult a gyáripar, vele együtt a proleta(Folytatás az 1. oldalról) arról, hogyan festett hazánk a háború előtt vagy közvetlenül a felszabadulás után. Dolgozóink teljesen átalakították országukat, és megteremtették további még gyorsabb és sokoldalúbb fejlődésének feltételeit. Nyilvánvalóan vannak még bizonyos nehézségeink ezt soha nem titkoltuk. A leglényegesebb azonban, hogy embereink méltányolják eredményeinket, és tudatában vannak annak, hogy mindaz, amit elértünk, irányvonalunknak, kül- és belpolitkánknak köszönhető, továbbá szocialista önigazgatási rendszerünknek, testvériségünknek és egységünknek, belső szilárdságunknak Embereink látják, hogy ez az a szilárd támpont, amelyen tovább fejlődhetünk, és hogy világosak fejlődésünk távlatai. Elvtársnők és elvtársak, én gyakran gondolkoztam hátus, illetve a munkásosztály. Tito otthagyta a falut, és csatlakozott a kialakulóban levő munkásosztályhoz. Megjárta Sisakot, Zágrábot, Ljubljanát, Triesztet, Kamnikot, Jinoe Cenkovot, Plzent, Münchent, Mannhei ■met, Bécset, Wiener Neustadtot, tehát , az Osztrák— Magyar Monarchia nagy részét, valamint a szomszédos Németországot. Mindezt két vagy három év alatt, az első világháborút megelőzően. Itt győződött meg arról, hogy a munkásosztály helyzete és problémái mindenhol azonosak. Ez maradt a meggyőződése mind a mai napig. Erre alapozta a munkásszolidaritásra vonatkozó elveit és az akcióegység eszközeit, valamint a munkásosztály eszmei egységére, különösképpen pedig az élcsapatra vonatkozó harcát. A közelmúltban is szembeszegült nálunk azzal a tézissel, amely ezen alapvető álláspontjának megváltoztatására késztette volna. Megszilárdult meggyőződése Kora szociáldemokrata mozgalmához csatlakozva, tiszteletben tartva azt az álláspontot, amelyről az imént szóltam, megjárta a péterváradi katonai börtönt, ahova háborúellenes propaganda miatt jutott, végigharcolta az első világháborút az orosz fronton és a végén azon, hogy milyen nagy bizalommal viseltetik irántunk népünk, munkásosztályunk. Erre gondoltam akkor is, amikor Bakarié elvtársat hallgattam. Úgy vélem ez kell hogy legyen legnagyobb erő- és ihletforrásunk, hogy a jövőben is minden tudásunkkal, erőnkkel véghezvigyük mindazt, amit elvárnak tőlünk. Boldoggá tesznek ezek az örömteli napok. A belém vetett bizalom arra kötelez, hogy ezentúl is mindent megtegyek nemzeteink és nemzetiségeink boldogulása érdekében. A jövőben is azon leszek, hogy képességeimhez mérten rászolgáljak a bizalomra. Hatalmas feladatok előtt állunk, tovább kell fejlesztenünk gazdaságunkat, tovább kell építenünk az új alkotmányon, a társult munkáról szóló törvényen és határozatainkon alapuló társadalmi viszonyokat, fokoznunk kell hazánk véderejét és tovább szilárdadifogságba került. Itt sem hitt az imperialista propagandának, hanem az októberi szocialista forradalomhoz csatlakozott. Ekkor szilárddá vált az a meggyőződése, hogy eljött az az idő, amikor lehetségessé váltak a győzelmes szocialista forradalmak, illetve hogy itt az ideje a szocializmus és a sikeres szocialista forradalmak kibontakozásának, de egyúttal megérlelődött benne az a meggyőződés is, hogy a szocialista forradalmak kivívása lehetetlen a néptömegek támogatása és mozgósítása nélkül. Miután visszatért hazánkba, országszerte a Párt megalakításán és a pártszervezetek fejlesztésén dolgozott. Arra a meggyőződésre jutott, hogy a fejlődést gátolják az idegen polgári hatások, amelyek a Párton belül a frakciók és frakciós harcok formájában jelentkeznek. Éppen ezért, elsősorban a zágrábi pártszervezetben, harcot indított a frakciók ellen, a munkásosztály eszmeileg egységes, korszerű pártja érdekében. Így került sor 1928-ban a nyolcadik zágrábi pártértekezletre. Ez az értekezlet lényegében előjáték, és bevezetője azoknak az intézkedéseknek, amelyeket a pártnak és a pártvonalnak a kialakításában foganatosít 1937-től kezdve. Mivel szerinte a szocialista forradalmak kérdése nem bítani nemzetközi szerepét, továbbá sokat kell tennünk a Jugoszláv Kommunista Szövetség XI. kongresszusainak előkészítése érdekében. Felhívlak benneteket, is, hogy mindent megtegyetek az előttünk álló feladatok maradéktalan teljesítésére. Senki sem kételkedhet sikereinkben, aki ismeri munkásosztályunkat, dolgozóink alkotókészségét, ifjúságunk hajlandóságát, hogy szilárdítsa és fejlessze forradalmi vívmányait, és eltökélten haladjon a boldogabb jövő felé. Még egyszer köszönet nektek, elvtársnők és elvtársak, köszönet hazánk minden dolgozójának és polgárának, akik oly lelkesen, oly szívből jövően viszonozzák mindazt, amit tettem, én pedig csak azt cselekedtem, amire kommunista lelkiismeretem és forradalmi elhivatottságom kötelezett. Mi a távoli jövőé, hanem — függetlenül formáitól — gyakorlati kérdés is, Tito azért harcolt, hogy a pártot bekapcsolja az akkoriidők minden forradalmi mozgalmába, és hogy kialakítsa a Párt önálló álláspontját, hogy részt vegyen a néptömegek harcában, osztozzon sorsában, és utat keressen a győzelemhez. Ilyen értelemben tevékenykedik a pártban és a szakszervezetben is. Ebből az álláspontból fakad az 1928-ban a bíróság előtt tanúsított hősies magatartása, amely kifejezi egyéniségét és azt, milyennek akarta látni a pártot. Mindez nagy figyelmet keltett akkor, nagymértékben fokozta a Párt tekintélyét, és magatartása mind a mai napig követendő példa számunkra. .. 1937-ben Tito a Párt élére került. Már első tettével arra törekedett, hogy valóra váltsa, amiért az előző időszakban harcolt. Megalakította az új vezetőséget, és megtisztította a frakciós maradványoktól. Megszervezte a harcot a Párt eszmei és akcióegységéért. Elszánt harcot folytatott a burzsoá és kispolgári elemek befolyása ellen. Az új vezetőség ezután a pártot a néptömegek mindennapi gyakorlati harca felé fordította. Megszervezte a harcot a kenyérért, a jobb munkafeltételekért, a falu jobb életéért. Enélkül a harc nélkül a párt nem játszhatott volna történelmi szerepet. Ki kellett vonnia magát a szektás elszigeteltségből, és be kellett épülnie (mint szervezőnek) a tömegek mozgalmába. Innen ered az akkori idők sztrájkjainak növekvő száma, a falkusi tömegek forradalmasítása és a polgári pártokon belüli parasztszervezetek balratolódása stb. Az új vezetőség Tito elvtárs javaslatára átszervezi a pártot, illetve igyekszik végrehajtani a szlovén és horvát kommunista párt megalakítására vonatkozó határozatokat. Úgy érzem, hogy fel kell hívnom a figyelmet néhány olyan mozzanatra, amely a párt eszmei álláspontjának fejlődése szempontjából mind a mai napig nagyon fontos. A nemzeti kérdésről sokat vitáztak a Jugoszláv Kommunista Párt megalakítása óta. Nem eléggé ismertek azok a viták, amelyek erről a párt megalakításának kezdetén folytak. Ismertebb viszont az a vita, amelyet Sima Markovic folytatott Sztálinnal. Ennek során — mint tudjuk — Sztálin a nemzeti kérdést kapcsolatba hozta a forradalom ügyével, és sokban hozzájárult ahhoz, hogy ebben is csatát nyerjünk a jobboldali frakcióval szemben, és hogy ezt a kérdést sikeresen megoldjuk. De fel kell hívnom a figyelmet az abban az időben uralkodó szempontok és azon tézisek közötti különbségre, amelyek a szlovén és a horvát kommunista párt megalakulásakor érvényesültek. Lenin tételeivel ellentétben a sztálini vélemény uralkodott. Eszerint a munkásosztály számára a nemzeti kérdés csupán a forradalom másodlagos kérdése, a forradalom tartaléka, és a parasztkérdésre korlátozódott. Ezt a gondolatmenetet követte formálisan a mi szervezetünk is, mivel a szovjet rendszer mása volt. Mi ugyanis a szlovén és a horvát pártot szervezve arra is készültünk, hogy megalakítsuk a macedón pártot "is. egy leigázott nemzet párt (Folytatása a 3. oldalon) Vladimír Bakarić beszéde Népünk bizalma legnagyobb erőforrásunk Tito elnök beszédét mondja