Magyar Szó, 1977. június (34. évfolyam, 148-162. szám)

1977-06-01 / 148. szám

2. oldal SZOVJET-BOLGÁR TÁRGYALÁSOK Tovább erősítik a két ország együttműködését AZ SZKP főtitkára nagy súlyt helyezett a szocialista közösség egységének fokozására . Zsivkov: A bolgár nép határtalan szeretetet érez Brezsnyev iránt A hétfőn Moszkvában meg­kezdődött szovjet—bolgár megbeszélések legfontosabb témája a belpolitikai kérdé­sek megvitatása, a két or­szágnak a nemzetközi élet­ben és a nemzetközi kommu­nista mozgalomban kifejtett tevékenységének az össze­hangolása. Leonyid Brezsnyev, a Szov­jet Kommunista Párt KB főtitkára a szovjet—bolgár együttműködés további elmé­lyítését tartja a legfonto­sabb feladatnak, és az úgy­nevezett szocialista közös­ség megbonthatatlan egysé­gének megszilárdítását. Brezsnyev a külpolitikával foglalkozva gitárt a nyugati országok politikájának né­hány tényezőjére is, vala­mint a Kínai NK külpoliti­kájára. Brezsnyev megítélé­se szerint a NATO­ folytatja a fegyverkezési­­hajszát, s visszatér a hidegháború ide­je. Megismételte azt, hogy a Szovjetunió jószomszédi kap­csolatokra törekszik Kíná­val, ám hangsúlyozta, hogy ez nemcsak a Szovjetuniótól függ. Megítélése szerint egyes Kínán kívüli erőknek is érdeke, hogy a szovjet— kínai kapcsolat tovább éle­ződjön. Zsivkov köszönetét fejezte ki a szovjet népnek az őszin­te baráti együttműködésért és az objektív nehézségekké küzdéséhez nyújtott támoga­tásért. Leonnyid Brezsnyev­­hez intézett üdvözlő Szavai­ban azt mondta, hogy a bol­gár nép határtalan ízerete­­tet és tiszteletet érez iránta. A szovjet—bolgár megbe­széléseket ma folytatják. TRAGIKUS REKORD Buenos Airesből jelenti a Tanjug: Argentínában a múlt hé­ten tragikus rekordot állí­tottak fel. A városi balolda­li gerillák elleni akcióban legalább 35 fiatalt meggyil­koltak, a Montenero mozga­lom tagjait. A mozgalom egyébként a peronista balol­dali ifjúsági szervezetből vélt ki. Nem hivatalos adtok sze­rint Argentínában az idén a politikai terror 458 ember életét oltotta ki. Amióta Jorge Raffael Videla tábor­nok vezetésével a múlt év márciusától a katonatisztek átvették a hatalmat, politi­kai okokból több mint két­ezer embert gyilkoltak meg. Ehhez hozzá kell számíta­ni az eltűntekké nyilvání­tott 825 személyt is. őket felfegyverzett polgárok hur­colták el, akik rendőrök­ként mutatkoztak be. A rendőrség később az elrabol­tak családtagjainak nem adott semmiféle magyaráza­tot, csupán annyit közölt, hogy" nincsenek a bebörtön­­zöttek listáján. Egy hét alatt harmincöt halott Fokozódik a politikai terror Argentínában Aláírták a japán­­szovjet kereskedelmi egyezményt Moszkvában nagy jelentőséget tulajdonítanak a megállapodásnak Moszkvában nagy jelentő­séget tulajdonítanak a Ja­pán és a Szovjetunió között, az árucsere-forgalomról teg­napelőtt Tokióban aláírt szerződésnek. A szerződést Patolicsev szovjet külkereskedelmi mi­niszter és Hatojama japán külügyminiszter írta alá. Az­­ okmány az 1976-tól 1980-ig­­ terjedő időszakra vonatko­­­­zik, s előirányozta, hogy a két ország árucsere­forgalmának értéke 8-ról 13­-­14 millió dollárra növe­kedjen. A jelekből ítélve Moszkva nemcsak azért tartja jelen­tősnek a szerződés aláírását, mert előirányozta az árucse­re-forgalom tetemes növeke­dését, hanem azért is, mivel az utóbbi időben Japán és a Szovjetunió politikai és­­ gazdasági kapcsolata stag­­­­nált, sőt kiéleződött. " ■ANQLADCS Támogatás Rahman elnök­i programjának A népszavazás részeredményei Daecából jelenti a Tan­jug. A tegnapelőtti bangladesi népszavazáson leadott szava­zatok kétharmadát megszá­molták.­­ Hivatalosan közöl­ték, hogy a népszavazáson Ziaur Rahm­an elnök politi­káját tömegesen támogat­ták. Az elnök 19 pontból álló programját 24 millió szava­zó helyeselte, mindössze 28000-en ellenezték. Az ed­dig megszámolt szavazatok majdnem 99 százaléka arra vall, hogy a szavazók nagy többsége a katonai rendszer vezetőinek politikáját támo­gatja. A 21 665 választási egység közül még mintegy 5000-ben­­ nem számlálták össze a szavazatokat. A­­ népszavazás végleges eredményét rövidesen közzé teszik, de ez már valószí­nűleg nem befolyásolja az eddigieket. Nagyszámú sza­vazó jelent meg a népsza­vazáson. REPÜLŐTÁNYÉROK — MÉG MINDIG Hadihajónyi „világító kolbászok“ Izgatom Portugáliában ismeretlen repülő tárgyak miatt . 1 . A Tanjug tudósítójának levele Lisszabon, május A világűrben fel­tűnő ismeretlen­­ re­pülő tárgyak Portugá­liában jobban láthatók, mint bárhol másutt a világon — állítják a Nagy-Britanniá­ban közzétett cikkezésekre hivatkozva a portugál la­pok. A sajtó most ismét egy rejtélyes világűri jelenség­ről ad hírt. Az, amit Portu­gália egén egyesek láttak, párosan száguldott, alakja kolbászra emlékeztetett, a fénye pedig olyan, erős volt, hogy szinte vakított. A tár­gyat a radarok is észlelték. A jelenségről végül is úgy számoltak be a lapok, mint az utóbbi két év legnagyobb ilyen jellegű felfedezéséről.­­ Jóllehet az eset, amely­ről az újságok még csak most írtak, 1976. június­­10- án történt, de így is nagy szenzációt váltott­ ki. Az említett napon két­­ brit, és egy portugál utas-­ szállító repülőgép személy­zete Portugália déli partjai, Faro város felett ismeretlen, repülő tárgyat pillantott meg. — Akkorák voltak, mint, a hadihajók — mondták a szemtanúk a világűri jelen­ségeket tanulmányozó tudó­sok surrey-i (Nagy-Britan­­nia) tanácskozásán. Denis Wood kapitány, a BEA­ Légitársaság egyik re­pülőgépének pilótája, aki­ már két évtizede repül, kö­­­veteli­­ a jelenség kivizsgál­­­­sát. Kijelentette, hogy a re­pülő tárgyakat két brit és egy portugál légi hajó sze­mélyzete is látta, ezenkívül­­ a lisszaboni repülőtér radar­jai is észlelték. Wood kapitány továbbá elmondta, hogy a lisszaboni­ Portela repülőtér radarköz­pontjából felhívták a figyel­­mét, hogy abban a térség­ben, amelyben pillanatnyi­lag repül, ismeretlen repü­lő tárgyak jelentek meg. A tárgyak 90 percig voltak láthatóak. — Mint­egy 10 kilométer­re lehettek tőlünk, nagyok voltak, és alakjuk nem vál­tozott — mesélte a kapi­tány. — Nem állíthatjuk, hogy műbolygók vagy kü­­­­lönleges felhők voltak, s azt sem, hogy valamilyen tárgy fénye verődött visz­­sza. A portugál repülőtér ra­darkezelője 15 évi szolgálata alatt most látott először olyan tárgyat, amelyet nem ismert fel — áll a közle­ményben. . E­zeket a kijelen­téseket támasztja alá Antonio Caraval­­heira, a portugál utasszál­lító gép pilótája is, azt ál­lítja, hogy az ismeretlen tárgyak fénye olyan erős volt, hogy feltételezni sem lehet, hogy közönséges re­pülőgépről verődött vissza. Aleksandar ANTONIČ m Lappföldön Tito ellátogatott két iskolá­ba is: a fémipari szakmunkásképző isko­lába és egy háztartási iskolába, amely — mint Tito mondotta — „példát adhat arra, hogyan képezhetjük ki a fiatal lá­nyokat fontos szerepükre a háztartásban és a társadalomban, különösen a vendég­látóiparban”. Lelkesedéssel beszélt erről Kekkonennak: — Nem szégyelltem megmondani, hogy sok mindent megtanulhatnánk ott. Ezt elmondtam az újságíróknak is ... Elmond­tam, hogy küldünk majd valakit, hogy megnézze, hogyan szervezték ezt meg, ho­gyan tanulnak és dolgoznak. A harc és a béka fáklyája 1964. június 25-én Varsó népbizottságá­nak díszülésén a város elnöke aranyjel­vényt és diplomát ajándékozott Titónak. — Ön, Tito elvtárs, megkapta már a legmagasabb rangú harci kitüntetéseket — mondotta a lengyel főváros elnöke — emellett elhalványul a mi szerény dísz­jelvényünk... De fogadja úgy, mint fő­városunk lakosai őszinte megbecsülésének és rokonszenvének jelét, mert ennek a városnak a polgárai, akárcsak mn, szere­tik a szabadságot, a békét és a szocializ­must. Tito meleg szavakkal mondott köszö­netet: — Ez a kitüntetés nagy megtiszteltetés számomra, mert egy hősi város adja ... Ezután elmondotta, hogy Varsó polgá­rainak hősi harcáról mindenki tud Jugo­szláviában, amelynek sok polgára hasonló sorsot élt át, és ugyanannak a kegyetlen terrornak az áldozata volt. — Hitler meg akarta semmisíteni Lengyelország főváro­sát, Varsót, éppúgy, mint ahogy később kegyetlen bombázással meg akarta sem­misíteni Belgrádot, arra számítva, hogy ezzel megzavarja a nép ellenállását — folytatta Tito —, de éppen ellenkezőjét érte el, mert: a vértanú városok, Varsó és Belgrád Lengyelország és Jugoszlávia né­pe felszabadító harcának fáklyái lettek. — Mi, akik a legnagyobb, mértékben megéreztük a fasiszta gonosztetteket, a leg­jobban meg tudjuk becsülni a békét. És éppúgy, mint ahogy hősiesen tudtunk har­colni a szabadságért, most kötelesek va­gyunk erőfeszítéseket tenni a béke meg­őrzéséért, mert az elengedhetetlen feltétele boldogabb jövőnknek. Útban Krakkó felé, június 27-én Tito ellátogatott abba a városba is, amelyben valamikor hírhedt fasiszta gyűjtőtábor volt, Auschwitzba. A hitleri gonosztevők sok jugoszláv hazafit is megöltek­­ebben a táborban. Az emlékkönyvbe­n.Tito ezt írta: „Örök figyelmeztetés ez, amelynek meg kell őriznie a jövendő nemzedékeket az olyan tragédiáktól, amilyet az állatias né­met fasizmus zúdított az emberiségre a második világháborúban.” Tito Varsóban találkozott a jugoszláv nagykövetség alkalmazottaival, meg azok­kal a jugoszláv polgárokkal, akik ebben a szocialista országban dolgoztak.­­ Szeretném a telketekre kötni, hogy abból kiindulva amit eddig tettünk, foly­tassátok tovább a mun­kát, hogy együtt­működésünk tovább javuljon, és kapcso­lataink még jobbak legyenek ... Azoknak az elvtársaknak pedig, akik kereskedelem­mel foglalkoznak, s ide jöttek ezzel a fel­adattal kapcsolatban is ragaszkodniuk kell az elvekhez, hogy mind a két fél meg legyen elégedje ... Tito elmesélte nekik, hogy szudáni lá­togatása alkalmával a fogadáson találko­zott a mi kereskedőinkkel is, és megkér­dezte tőlük, hogyan halad a munka: „Va­lahogy rosszul” — válaszolták ők. „Hogy­hogy rosszul?” „Hát nem lehet őket be­csapni”, „Na és — kérdeztem őket — azért küldtünk ide benneteket, hogy becsapjá­tok ezeket az embereket? Én azért jö­vök, hogy fejlesszem a jó kapcsolatokat, ti viszont rontjátok.” Tito elmondta, hogy Lengyelországban is nagy lehetőség van az árucserére. — Ezért a fő nagykövet mellett legye­tek ti valamennyien jó nagykövetek. (Folytatjuk) :4____________________ MAGYAR SZÓ Szerda, 1977. június 1. ÉHÍNSÉG FENYEGETI AFRIKÁT Soha nem szűnő küzdelem A politikai erjedés, a torzsalkodás és a villongások mellett az élelemhiány is súlyos probléma A Tanjug tudósítójának levele Accra, május V­an-e annál na­gyobb tragédia, ha valaki megöli gyermekeit, csakhogy meg­mentse őket a további szen­vedéstől? Felső-Voltából, a távoli afrikai országból ép­­pen egy ilyen tragédiáról ér­kezett hír. Egy szegény Bo­­bo-Dioulasso környéki pa­raszt megölte feleségét és két gyermekét, mert nem tudta őket eltartani, majd jelentkezett a törzs bírósá­gán, s tettéért halálbünte­tést kért. Nem tudjuk, hogy az Aggok Tanácsa miként döntött, hogyan ítélkezett a szerencsétlen ember ügyé­ben, de számára ez már nem is fontos. Az ougadougoui Mezőgaz­dasági­ Minisztérium nemrég közölte, hogy takarmányhi­ány következtében több mint 150 000 vágóállat el­pusztult. A nomádok e kis országa részére,­ amely éve­kig hússal látta el a szom­szédos államokat és a ghanai határ közelében ipari vágó­hidat is épített, ez nagy veszteségnek számít. Ouga­­dougouból ezért sürgősen segélyt kérnek, mert nap­ról napra kevesebb az éle­lem, az idei termelési idény pedig Felső-Volta mezein sú­lyos szárazsággal kezdődött. A „szörnyűség sávja" A Szahara déli részét ha­tároló országokat már rég­óta a „szörnyűség sávjának” nevezik. Ezeken a vidéke­ken ugyanis viszonylag jók a termőföldek, de csak min­den ötödik évben teremnek is valamit, mert szinte m­ár szabállyá vált, hogy egy esős évet öt száraz esztendő kö­vet. Az itteni lakosok­ leg­nagyobb gondja, hogy ne haljanak éhen. Nem múlik el hónap anélkül, hogy a szárazság, az éhínség ne okozna bajokat Mauritániá­ban, Maliban, Nigériában, Csádban, Szudánban vagy Etiópiában. Veteményes kert a parkban A világszervezetek, első­sorban az ENSZ, az Euró­pai Gazdasági Közösség ál­tal segít a bajba jutottakon, élelmet küld az­ éhező or­szág népének, de mindez túl kevés ahhoz, hogy a problémát meg is oldják. A pókhasú, dülledt szemű, agyonra éhezett gyermekek bizonyítják­­a legjobban, hogy mennyire kevés ez a segély. Éppen a napokban közöl­ték a hírt, hogy nemzetközi akció­­ folyik Csád megmen­téséért. Tavaly ugyanis eb­ben az országban egy csöpp eső sem esett, s az emberek százai haltak éhen. A nyu­gatnémet katonai teherszál­lítók körülbelül 100 tonna gabonát szállítottak az or­szágba, s hamarosan még 4000 tonna érkezik, de Csádnak ebben a pillanat­ban legalább 35 000 tonnára­­ van szüksége, hogy az éhín­­­­séggel és a halállal folyta­tott harcot legalább egy pi­l­lanatra megszüntesse. ■ Hogy a kedvezőtlen időjá­­rás, elsősorban a szárazság okozta élelemhiány mennyi­re fenyegeti Afrikát is, azt mi sem bizonyítja jobban, mint­­hogy a viszonylag gazdag afrikai országokból is komoly figyelmeztetések érkeznek. Ghána például a városok­ban, a kertekben, a parkok­ban, minden darab szabad földet megműveltet, hogy így is növelje az élelmiszer­­termelést, de nemcsak azért, hogy a főzelékféle olcsóbb legyen, hanem főleg azért, mert a tartalék már jófor­mán kimerült. Ha Gháná­ban ilyen a helyzet, ahol a lakosonkénti nemzeti jöve­delem 416 dollár, akkor nem nehéz elképzelni, hogyan­­élnek Csádban vagy Felső- Voltában, ahol a lakosonkén­ti nemzeti jövedelem száz dollárral kisebb. Nigéria, a másik „gazdag” nyugat-afrikai ország, szin­tén élelemhiányban szenved. Természetesen Nigériában, ahol a naftáért kapott dollá­rokat milliárdokban számol­ják, nem volt halálos eset, de a tartalék itt is napról napra kisebb. Az országnak mintegy félmillió négyzetki­lométer megművelhető föld­je van, de a mezőgazdaság­nak a bruttó nemzeti jöve­delemben való 80 százalékos részaránya nem egész 40 százalékra csökkent. Ugyan­akkor az éhezők száma meg­kétszereződött: Nigériában több mint 80 millió ember éhezik! Ezért Lagosban is meg­kongatták a vészharangot. Ta­val­y az állami pénztárból csak az éremszehozatalra öbb mint félmilliárd dollárt fordítottak. Ez akkora ki­adás, hogy nehezen viseli el bármelyik gazdaság. Természetesen Sahel és a Nigériához hasonló országok problémái teljesen különbö­zőek. Csak ellenségük — az éhínség azonos. Sahelban a szárazság mindig bajokat okoz, tekintet nélkül arra, hogy mennyit harcolnak el­lene, itt úgysem terem soha semmi, de azokban az or­szágokban, ahol van mód élelmiszertermelésre, ott fo­kozni kell. A nyugat-afrikai gazdasá­gi közösség keretében ezért részletes tervet dolgoztak ki, hogy közös erővel elegendő élelmet biztosítsanak a 15 nyugat-afrikai ország mint­egy 140 millió lakosa szá­mára. A terv megvalósításáig hosszú az út, de reméljük, hogy sikerrel jár. Vladimir HOLOVKA

Next