Magyar Szó, 1977. június (34. évfolyam, 148-162. szám)
1977-06-01 / 148. szám
2. oldal SZOVJET-BOLGÁR TÁRGYALÁSOK Tovább erősítik a két ország együttműködését AZ SZKP főtitkára nagy súlyt helyezett a szocialista közösség egységének fokozására . Zsivkov: A bolgár nép határtalan szeretetet érez Brezsnyev iránt A hétfőn Moszkvában megkezdődött szovjet—bolgár megbeszélések legfontosabb témája a belpolitikai kérdések megvitatása, a két országnak a nemzetközi életben és a nemzetközi kommunista mozgalomban kifejtett tevékenységének az összehangolása. Leonyid Brezsnyev, a Szovjet Kommunista Párt KB főtitkára a szovjet—bolgár együttműködés további elmélyítését tartja a legfontosabb feladatnak, és az úgynevezett szocialista közösség megbonthatatlan egységének megszilárdítását. Brezsnyev a külpolitikával foglalkozva gitárt a nyugati országok politikájának néhány tényezőjére is, valamint a Kínai NK külpolitikájára. Brezsnyev megítélése szerint a NATO folytatja a fegyverkezésihajszát, s visszatér a hidegháború ideje. Megismételte azt, hogy a Szovjetunió jószomszédi kapcsolatokra törekszik Kínával, ám hangsúlyozta, hogy ez nemcsak a Szovjetuniótól függ. Megítélése szerint egyes Kínán kívüli erőknek is érdeke, hogy a szovjet— kínai kapcsolat tovább éleződjön. Zsivkov köszönetét fejezte ki a szovjet népnek az őszinte baráti együttműködésért és az objektív nehézségekké küzdéséhez nyújtott támogatásért. Leonnyid Brezsnyevhez intézett üdvözlő Szavaiban azt mondta, hogy a bolgár nép határtalan ízeretetet és tiszteletet érez iránta. A szovjet—bolgár megbeszéléseket ma folytatják. TRAGIKUS REKORD Buenos Airesből jelenti a Tanjug: Argentínában a múlt héten tragikus rekordot állítottak fel. A városi baloldali gerillák elleni akcióban legalább 35 fiatalt meggyilkoltak, a Montenero mozgalom tagjait. A mozgalom egyébként a peronista baloldali ifjúsági szervezetből vélt ki. Nem hivatalos adtok szerint Argentínában az idén a politikai terror 458 ember életét oltotta ki. Amióta Jorge Raffael Videla tábornok vezetésével a múlt év márciusától a katonatisztek átvették a hatalmat, politikai okokból több mint kétezer embert gyilkoltak meg. Ehhez hozzá kell számítani az eltűntekké nyilvánított 825 személyt is. őket felfegyverzett polgárok hurcolták el, akik rendőrökként mutatkoztak be. A rendőrség később az elraboltak családtagjainak nem adott semmiféle magyarázatot, csupán annyit közölt, hogy" nincsenek a bebörtönzöttek listáján. Egy hét alatt harmincöt halott Fokozódik a politikai terror Argentínában Aláírták a japánszovjet kereskedelmi egyezményt Moszkvában nagy jelentőséget tulajdonítanak a megállapodásnak Moszkvában nagy jelentőséget tulajdonítanak a Japán és a Szovjetunió között, az árucsere-forgalomról tegnapelőtt Tokióban aláírt szerződésnek. A szerződést Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter és Hatojama japán külügyminiszter írta alá. Az okmány az 1976-tól 1980-ig terjedő időszakra vonatkozik, s előirányozta, hogy a két ország árucsereforgalmának értéke 8-ról 13-14 millió dollárra növekedjen. A jelekből ítélve Moszkva nemcsak azért tartja jelentősnek a szerződés aláírását, mert előirányozta az árucsere-forgalom tetemes növekedését, hanem azért is, mivel az utóbbi időben Japán és a Szovjetunió politikai és gazdasági kapcsolata stagnált, sőt kiéleződött. " ■ANQLADCS Támogatás Rahman elnöki programjának A népszavazás részeredményei Daecából jelenti a Tanjug. A tegnapelőtti bangladesi népszavazáson leadott szavazatok kétharmadát megszámolták. Hivatalosan közölték, hogy a népszavazáson Ziaur Rahman elnök politikáját tömegesen támogatták. Az elnök 19 pontból álló programját 24 millió szavazó helyeselte, mindössze 28000-en ellenezték. Az eddig megszámolt szavazatok majdnem 99 százaléka arra vall, hogy a szavazók nagy többsége a katonai rendszer vezetőinek politikáját támogatja. A 21 665 választási egység közül még mintegy 5000-ben nem számlálták össze a szavazatokat. A népszavazás végleges eredményét rövidesen közzé teszik, de ez már valószínűleg nem befolyásolja az eddigieket. Nagyszámú szavazó jelent meg a népszavazáson. REPÜLŐTÁNYÉROK — MÉG MINDIG Hadihajónyi „világító kolbászok“ Izgatom Portugáliában ismeretlen repülő tárgyak miatt . 1 . A Tanjug tudósítójának levele Lisszabon, május A világűrben feltűnő ismeretlen repülő tárgyak Portugáliában jobban láthatók, mint bárhol másutt a világon — állítják a Nagy-Britanniában közzétett cikkezésekre hivatkozva a portugál lapok. A sajtó most ismét egy rejtélyes világűri jelenségről ad hírt. Az, amit Portugália egén egyesek láttak, párosan száguldott, alakja kolbászra emlékeztetett, a fénye pedig olyan, erős volt, hogy szinte vakított. A tárgyat a radarok is észlelték. A jelenségről végül is úgy számoltak be a lapok, mint az utóbbi két év legnagyobb ilyen jellegű felfedezéséről. Jóllehet az eset, amelyről az újságok még csak most írtak, 1976. június10- án történt, de így is nagy szenzációt váltott ki. Az említett napon két brit, és egy portugál utas- szállító repülőgép személyzete Portugália déli partjai, Faro város felett ismeretlen, repülő tárgyat pillantott meg. — Akkorák voltak, mint, a hadihajók — mondták a szemtanúk a világűri jelenségeket tanulmányozó tudósok surrey-i (Nagy-Britannia) tanácskozásán. Denis Wood kapitány, a BEA Légitársaság egyik repülőgépének pilótája, aki már két évtizede repül, követeli a jelenség kivizsgálsát. Kijelentette, hogy a repülő tárgyakat két brit és egy portugál légi hajó személyzete is látta, ezenkívül a lisszaboni repülőtér radarjai is észlelték. Wood kapitány továbbá elmondta, hogy a lisszaboni Portela repülőtér radarközpontjából felhívták a figyelmét, hogy abban a térségben, amelyben pillanatnyilag repül, ismeretlen repülő tárgyak jelentek meg. A tárgyak 90 percig voltak láthatóak. — Mintegy 10 kilométerre lehettek tőlünk, nagyok voltak, és alakjuk nem változott — mesélte a kapitány. — Nem állíthatjuk, hogy műbolygók vagy különleges felhők voltak, s azt sem, hogy valamilyen tárgy fénye verődött viszsza. A portugál repülőtér radarkezelője 15 évi szolgálata alatt most látott először olyan tárgyat, amelyet nem ismert fel — áll a közleményben. . Ezeket a kijelentéseket támasztja alá Antonio Caravalheira, a portugál utasszállító gép pilótája is, azt állítja, hogy az ismeretlen tárgyak fénye olyan erős volt, hogy feltételezni sem lehet, hogy közönséges repülőgépről verődött vissza. Aleksandar ANTONIČ m Lappföldön Tito ellátogatott két iskolába is: a fémipari szakmunkásképző iskolába és egy háztartási iskolába, amely — mint Tito mondotta — „példát adhat arra, hogyan képezhetjük ki a fiatal lányokat fontos szerepükre a háztartásban és a társadalomban, különösen a vendéglátóiparban”. Lelkesedéssel beszélt erről Kekkonennak: — Nem szégyelltem megmondani, hogy sok mindent megtanulhatnánk ott. Ezt elmondtam az újságíróknak is ... Elmondtam, hogy küldünk majd valakit, hogy megnézze, hogyan szervezték ezt meg, hogyan tanulnak és dolgoznak. A harc és a béka fáklyája 1964. június 25-én Varsó népbizottságának díszülésén a város elnöke aranyjelvényt és diplomát ajándékozott Titónak. — Ön, Tito elvtárs, megkapta már a legmagasabb rangú harci kitüntetéseket — mondotta a lengyel főváros elnöke — emellett elhalványul a mi szerény díszjelvényünk... De fogadja úgy, mint fővárosunk lakosai őszinte megbecsülésének és rokonszenvének jelét, mert ennek a városnak a polgárai, akárcsak mn, szeretik a szabadságot, a békét és a szocializmust. Tito meleg szavakkal mondott köszönetet: — Ez a kitüntetés nagy megtiszteltetés számomra, mert egy hősi város adja ... Ezután elmondotta, hogy Varsó polgárainak hősi harcáról mindenki tud Jugoszláviában, amelynek sok polgára hasonló sorsot élt át, és ugyanannak a kegyetlen terrornak az áldozata volt. — Hitler meg akarta semmisíteni Lengyelország fővárosát, Varsót, éppúgy, mint ahogy később kegyetlen bombázással meg akarta semmisíteni Belgrádot, arra számítva, hogy ezzel megzavarja a nép ellenállását — folytatta Tito —, de éppen ellenkezőjét érte el, mert: a vértanú városok, Varsó és Belgrád Lengyelország és Jugoszlávia népe felszabadító harcának fáklyái lettek. — Mi, akik a legnagyobb, mértékben megéreztük a fasiszta gonosztetteket, a legjobban meg tudjuk becsülni a békét. És éppúgy, mint ahogy hősiesen tudtunk harcolni a szabadságért, most kötelesek vagyunk erőfeszítéseket tenni a béke megőrzéséért, mert az elengedhetetlen feltétele boldogabb jövőnknek. Útban Krakkó felé, június 27-én Tito ellátogatott abba a városba is, amelyben valamikor hírhedt fasiszta gyűjtőtábor volt, Auschwitzba. A hitleri gonosztevők sok jugoszláv hazafit is megöltekebben a táborban. Az emlékkönyvben.Tito ezt írta: „Örök figyelmeztetés ez, amelynek meg kell őriznie a jövendő nemzedékeket az olyan tragédiáktól, amilyet az állatias német fasizmus zúdított az emberiségre a második világháborúban.” Tito Varsóban találkozott a jugoszláv nagykövetség alkalmazottaival, meg azokkal a jugoszláv polgárokkal, akik ebben a szocialista országban dolgoztak. Szeretném a telketekre kötni, hogy abból kiindulva amit eddig tettünk, folytassátok tovább a munkát, hogy együttműködésünk tovább javuljon, és kapcsolataink még jobbak legyenek ... Azoknak az elvtársaknak pedig, akik kereskedelemmel foglalkoznak, s ide jöttek ezzel a feladattal kapcsolatban is ragaszkodniuk kell az elvekhez, hogy mind a két fél meg legyen elégedje ... Tito elmesélte nekik, hogy szudáni látogatása alkalmával a fogadáson találkozott a mi kereskedőinkkel is, és megkérdezte tőlük, hogyan halad a munka: „Valahogy rosszul” — válaszolták ők. „Hogyhogy rosszul?” „Hát nem lehet őket becsapni”, „Na és — kérdeztem őket — azért küldtünk ide benneteket, hogy becsapjátok ezeket az embereket? Én azért jövök, hogy fejlesszem a jó kapcsolatokat, ti viszont rontjátok.” Tito elmondta, hogy Lengyelországban is nagy lehetőség van az árucserére. — Ezért a fő nagykövet mellett legyetek ti valamennyien jó nagykövetek. (Folytatjuk) :4____________________ MAGYAR SZÓ Szerda, 1977. június 1. ÉHÍNSÉG FENYEGETI AFRIKÁT Soha nem szűnő küzdelem A politikai erjedés, a torzsalkodás és a villongások mellett az élelemhiány is súlyos probléma A Tanjug tudósítójának levele Accra, május Van-e annál nagyobb tragédia, ha valaki megöli gyermekeit, csakhogy megmentse őket a további szenvedéstől? Felső-Voltából, a távoli afrikai országból éppen egy ilyen tragédiáról érkezett hír. Egy szegény Bobo-Dioulasso környéki paraszt megölte feleségét és két gyermekét, mert nem tudta őket eltartani, majd jelentkezett a törzs bíróságán, s tettéért halálbüntetést kért. Nem tudjuk, hogy az Aggok Tanácsa miként döntött, hogyan ítélkezett a szerencsétlen ember ügyében, de számára ez már nem is fontos. Az ougadougoui Mezőgazdasági Minisztérium nemrég közölte, hogy takarmányhiány következtében több mint 150 000 vágóállat elpusztult. A nomádok e kis országa részére, amely évekig hússal látta el a szomszédos államokat és a ghanai határ közelében ipari vágóhidat is épített, ez nagy veszteségnek számít. Ougadougouból ezért sürgősen segélyt kérnek, mert napról napra kevesebb az élelem, az idei termelési idény pedig Felső-Volta mezein súlyos szárazsággal kezdődött. A „szörnyűség sávja" A Szahara déli részét határoló országokat már régóta a „szörnyűség sávjának” nevezik. Ezeken a vidékeken ugyanis viszonylag jók a termőföldek, de csak minden ötödik évben teremnek is valamit, mert szinte már szabállyá vált, hogy egy esős évet öt száraz esztendő követ. Az itteni lakosok legnagyobb gondja, hogy ne haljanak éhen. Nem múlik el hónap anélkül, hogy a szárazság, az éhínség ne okozna bajokat Mauritániában, Maliban, Nigériában, Csádban, Szudánban vagy Etiópiában. Veteményes kert a parkban A világszervezetek, elsősorban az ENSZ, az Európai Gazdasági Közösség által segít a bajba jutottakon, élelmet küld az éhező ország népének, de mindez túl kevés ahhoz, hogy a problémát meg is oldják. A pókhasú, dülledt szemű, agyonra éhezett gyermekek bizonyítjáka legjobban, hogy mennyire kevés ez a segély. Éppen a napokban közölték a hírt, hogy nemzetközi akció folyik Csád megmentéséért. Tavaly ugyanis ebben az országban egy csöpp eső sem esett, s az emberek százai haltak éhen. A nyugatnémet katonai teherszállítók körülbelül 100 tonna gabonát szállítottak az országba, s hamarosan még 4000 tonna érkezik, de Csádnak ebben a pillanatban legalább 35 000 tonnára van szüksége, hogy az éhínséggel és a halállal folytatott harcot legalább egy pillanatra megszüntesse. ■ Hogy a kedvezőtlen időjárás, elsősorban a szárazság okozta élelemhiány mennyire fenyegeti Afrikát is, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a viszonylag gazdag afrikai országokból is komoly figyelmeztetések érkeznek. Ghána például a városokban, a kertekben, a parkokban, minden darab szabad földet megműveltet, hogy így is növelje az élelmiszertermelést, de nemcsak azért, hogy a főzelékféle olcsóbb legyen, hanem főleg azért, mert a tartalék már jóformán kimerült. Ha Ghánában ilyen a helyzet, ahol a lakosonkénti nemzeti jövedelem 416 dollár, akkor nem nehéz elképzelni, hogyanélnek Csádban vagy Felső- Voltában, ahol a lakosonkénti nemzeti jövedelem száz dollárral kisebb. Nigéria, a másik „gazdag” nyugat-afrikai ország, szintén élelemhiányban szenved. Természetesen Nigériában, ahol a naftáért kapott dollárokat milliárdokban számolják, nem volt halálos eset, de a tartalék itt is napról napra kisebb. Az országnak mintegy félmillió négyzetkilométer megművelhető földje van, de a mezőgazdaságnak a bruttó nemzeti jövedelemben való 80 százalékos részaránya nem egész 40 százalékra csökkent. Ugyanakkor az éhezők száma megkétszereződött: Nigériában több mint 80 millió ember éhezik! Ezért Lagosban is megkongatták a vészharangot. Tavaly az állami pénztárból csak az éremszehozatalra öbb mint félmilliárd dollárt fordítottak. Ez akkora kiadás, hogy nehezen viseli el bármelyik gazdaság. Természetesen Sahel és a Nigériához hasonló országok problémái teljesen különbözőek. Csak ellenségük — az éhínség azonos. Sahelban a szárazság mindig bajokat okoz, tekintet nélkül arra, hogy mennyit harcolnak ellene, itt úgysem terem soha semmi, de azokban az országokban, ahol van mód élelmiszertermelésre, ott fokozni kell. A nyugat-afrikai gazdasági közösség keretében ezért részletes tervet dolgoztak ki, hogy közös erővel elegendő élelmet biztosítsanak a 15 nyugat-afrikai ország mintegy 140 millió lakosa számára. A terv megvalósításáig hosszú az út, de reméljük, hogy sikerrel jár. Vladimir HOLOVKA