Magyar Szó, 1977. augusztus (34. évfolyam, 209-223. szám)

1977-08-01 / 209. szám

2. oldal Tito elnök távirata a svájci... Belgrádból jelenti a Tan­jug. Josip Broz Tito elnök a következő táviratot intézte Kurt Furglerhoz, a Svájci Államszövetség elnökéhez: „Nagy öröm számomra, hogy Jugoszlávia népei és a magam nevében a Svájci Államszövetség nemzeti ün­nepe alkalmából őszinte üd­vözletemet küldhetem és a baráti svájci népnek felvi­rágzást és jólétet, önnek sok boldogságot kívánhatok.” ...és a benini , köztársasági elnöknek Belgrádból jelenti a Tan­jug. Josip Broz Tito elnök a következő táviratot intézte Kerekov benini köztársasági elnökhöz: „Benin Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Jugoszlávia népei és a ma­gam nevében őszinte üdvözle­temet küldhetem Exellenci­­ádnak, országa baráti népé­nek felvirágzást és jólétet, Önnek sok boldogságot kí­vánok. Meggyőződésem, hogy a két el nem kötelezett ország barátsága és együttműködé­se továbbra is sikeresen fej­lődik az el nem kötelezettség elveinek szellemében, mind­két ország javára, és hozzá­járul az igazságosabb nem­zetközi viszonyok kialakulá­sához, a nemzetközi megér­téshez és a világbékéhez.” Könnyfakasztó gázzal a tüntetők ellen­­ Franciaországban tiltakoznak egy atom-­­ erőmű építése miatt Malville-ből jelenti a Reu- i tér. Malville francia városka közelében a rendőrség könny­fakasztó gázzal kergette szét a tüntetőket, akik megpróbál­tak behatolni arra a helyre, ahol atomreaktor építését tervezik. Az építőhelyet 5000 rendőr őrzi. Az össze­ütközés akkor kezdődött, amikor a tüntetők áttörték az öt rendőrkordon közül az elsőt. A tüntetéseket a kör­nyezetvédelmi mozgalom szervezte. Ezen a helyen 1200 mega­watt­ erősségű atomerőmű épül. A francia kormány kö­zölte, hogy nemrégiben mó­dot találtak a sugárzásve­szély további csökkentésére. Ezzel azonban nem tudták megnyugtatni a környék la­kosságát és tovább tartanak a zavargások. A hét végén több ezer ember gyűlt össze Malville-ben, hogy tiltakoz­zon az atomerőmű, építése ellen. Nagyobb megértést kell tanúsítani az eltérő feltételek iránt Alekszandar Grlicskov megbeszélése Giancarlo Pajettával Sztrugából jelenti a Tan­­jug. Giancarlo Pajetta, az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottsága igazgatóságának tagja és Giuseppe de Felice, a Központi Bizottság tagja, tegnap ellátogatott Sztrugá­­ra és megbeszéléseket foly­tatott dr. Alekszandar Grlicskovval, a JKSZ KB El­nöksége Végrehajtó Bizott­ságának reszorttitkárával. A szívélyes légkörben tartott megbeszélések elsősorban a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kérdéseit ölelték fel. Paretta beszélt az Olasz KP KB legutóbbi üléséről, amelyen megtárgyalták a párt nemzetközi tevékenysé­gét, együttműködését a kom­munista, szocialista és szo­ciáldemokrata pártokkal, va­lamint népfelszabadító és ha­ladó mozgalmakkal. Szólt a párt küldöttségének Fran­ciaországban, Spanyolország­ban, Magyarországon és Lí­biában tett látogatásáról, kö­zölte, hogy hamarosan a Szovjetunióba, Romániába és Bulgáriába utaznak. Dr. Alekszandar Grlicskov az európai kommunista pár­tok együttműködéséről szól­va hangsúlyozta annak szük­ségességét, hogy nagyobb megértést tanúsítsanak az eltérő feltételek iránt, ame­lyek között az egyes kom­munista pártok tevékenyked­nek, és azt, hogy a kommu­nista pártoknak dialógust kell folytatniuk a közös ér­dekű, időszerű kérdésekről, hogy előmozdítsák együtt­működésüket. Szólott az ag­gasztó afrikai fejlemények­ről is, és kifejezte reményét, hogy az el nem kötelezett országoknak lesz erejük megoldani a jelenlegi viszá­lyokat. A megbeszéléseken szó volt több közös érdekű kér­désről. Paretta átadta azt a levelet, amelyet Berlinguez, az Olasz KP főtitkára inté­zett Josip Broz Titóhoz, a JKSZ elnökéhez. Pajetta tegnap délután Ohridba uta­zott, ezzel véget ért jugo­szláviai látogatása. Carillo Bukarestben Santiago­ Carillo, a Spa­nyol Kommunista Párt fő­titkára tegnap Bukarestbe érkezett. Nicolae Ceausescu, a Román KP főtitkára hív­ta meg. Elindult a nyugatnémet turisták áradata A nyugatnémet rendőr­ség szerint még sohasem volt ilyen zűrzavar a nyu­gatnémet utakon, mint szombaton és vasárnap. Ezen a víkenden ugyanis 15 millió nyugatnémet pol­gár indult nyaralni, vagy tér onnan haza. Frankfurt és Basel között több mint 100 kilométere oszlopban három sorban sorakoztak fel az autók. A többi autó­úton sem sokkal jobb a helyzet. A közlekedésügyi minisz­ter szerint a nyugatnémet utak elbírnák ezt az árada­tot, ha a gépkocsivezetők nem lennének fegyelmezet­lenek. (3) A párizsi gondok­­ 1940-től kezdve az ellátáson kívül, a fű­tés vált a család hétköznapjainak fő prob­lémájává. Egy fafűtésű kályhát állítottak be Marie-Laure, a legkisebb húgocska szobájába, a másikat pedig a szülők szo­bájába. Az ebédlő­t, melyet egy Piranesi (1720—1778, olasz grafikus és építész­ kép uralt — fűtésére az ovális mahagóni asz­tal alá egy villanytűzhelyet szereltek be. A szalon kínai mintás spanyolfalaival, XVI. Lajos stílusú foteljaival, a bieder­­mayer komódjával, télen meglehetősen csendes volt, alig használták. Az ott fel­halmozott különféle műtárgyak miatt, ez a szalon meglehetősen nehézkesnek és túl­zsúfoltnak tetszett. A falon Joseph Ver­net (1714—1789, francia tájképfestő és réz­karcoló) alkotása, Madame de Custine ön­arcképe függött, Napóleon-korabeli dísz­tárgyak, Charles-Henri d’Estaing képe, amely Granada bevétele idején, 1779 jú­liusában készült. Rendkívül méltóságtel­jes, szomorú hangulatot árasztó, s egy­szersmind nyomasztó volt mindez. A csa­lád azonban bolondul mindenért, ami es­­taingi. Valery udvari szobácskájában — ami valamikor fehérneműraktár volt — az íróasztaltól balra, ágya felett, a falon, André Maire festményei függtek; egy var­­vasse-i látkép, s egy másik kép Estaing faluról. Az egész lakásban egy szemer­nyi jelenléte sincs a modern művészet­nek. Úgy tűnik, mintha a művészetek XX. százada a Giscard-ok számára egyálta­lán nem is létezne. Valerynak ugyan ki­finomultabb ízlése van, de ő sem lázad fel a szülők, May és Edmond konzerva­tív ízlése ellen. A díszítések komorak, a Giscard-ok ennek ellenére szépnek talál­ják őket. Ami számukra a legfontosabb most, az a családi melegség és a szoli­daritás. A Janson nevű gimnáziumba visszatér­ve, Giscard előnyben van társaival szem­ben: csupán 14 éves, amikor az első osz­tályba lép. „Akkor ez volt a divat” — magyaráz­za később. Elhatározta, keményen fog tanulni, hogy legalább jó eredményeket érjen el. Le kell tennie az érettségi vizsgát. Tanácso­kat ad a szintén első osztályba járó Syl­­vie-nek: „Időnként keresned kell egy kis kikap­csolódást. Ha túl sokat dolgozol, meg fogsz bukni." Valerynak már ekkor sajátos munka­­módszere van, amely később megtalálha­tó a miniszter és az elnök Giscard d’Es­­taing-ban is, ez pedig az elmélyült gon­dolkodást elősegítő magány keresésében rejlik. — A fő elv, hogy tudni kell la­zítani — szokta mondani. Ha otthon azt mondja, hogy: „Dolgozom”, akkor öccse, Olivier, jó­l tudja, hogy nem szabad zajongania. Jóval később, a Rue de Rivolin, a mi­niszter Valery Giscard tanácsosai, az Ely­­sée-ben pedig már mint a köztársasági elnök Valery Giscard d’Estaing emberei fi­gyelmesen tartják magukat ugyanezekhez az utasításokhoz. Hiányzik belőle a fantázia A gimnazista Valery, nyurga, hosszú lá­bú, fesztelen, nyugodt tekintetű, ovális ar­cú, kellemes megjelenésű. Mint a legtöbb barna típusú kamaszkorú fiúnak, haja kissé gondozatlannak látszik, úgy tűnik, mintha sosem borotválkozna. Kifejezés­­módja szuggesztív, a szavakat jellegzetes módon hangsúlyozza, melyet ajkainak és nyelvének csettintésével kísér a párizsi XVI. kerületbeliek akcentusában. Előkelő származása ellenére az első A osztálynak nem az első padlóban kap he­lyet. Ezt az A-tagozatot mindig szeretik a tanárok, mert a tanulók kiválóak iro­dalomból és matematikából. Az első A—3- nak van egy régimódi irodalomtanára, M. Dubreuil. .. (Folytatjuk) ÚT Ja ELYSÉE PALOTÁBA RÉSZLETEK OLIVIER TOPÓ KÖNYVÉBŐL Mind többször vetődik fel a kérdés: vajon a baloldal győzelme esetén, meg­tartja-e Valery Giscard d’Estaing köztársasági elnöki tisztségét vagy sem, fel­ismeri-e a társadalmi erők közötti párviadal és a baloldal győzelmének jelentő­ségét Franciaország jövőjére nézve? A válasz keresésében némi eligazodást nyújt Olivier Todd francia írónak Valery Giscard d’Estain­g-ről szóló könyve, melyből most kezdődő tárcánkban részleteket közlünk. A szerző a Giscard család egyes tagjainak bemutatása és politikai állásfoglalása által igyekszik érzékeltetni a mostani francia köztársasági elnök személyiségének fejlődését, a gyermekkortól a felnőtté válásáig, egyszóval Giscard-nak az Elysée-palotába vezető útját. A há­borús évekről és a Pompidou volt francia köztársasági elnök halálát követő idő­szakról szóló fejezetekből közlünk részleteket. Közel-Kelet Vance nem sok sikert vár körútjától Az USA-nak áthidaló javaslata van a közel-keleti válság megoldására, de tudják, hogy Izrael csak akkor fogadja el, ha nyomást gyakorolnak rá Washingtonból jelenti a Tanjug. Vance amerikai külügyminiszter nem sok reményt fűz most kezdődő közel- keleti körútjához. Kijelen­tette, hogy talán még az út végén sem lesz tudható, hogy összehívják-e a genfi értekezletet vagy sem. Carter amerikai elnök már többször derűlátóan nyi­latkozott és kifejezte meggyőződését, hogy október­ben összeül a genfi értekezlet. Vance ezzel szemben sokkal óvatosabb, azt sem tartja kizártnak, hogy körútja egyáltalán nem jár sikerrel. Az amerikai külügyminisz­ter tegnap késő este indult el Washingtonból. Ellátogat Egyiptomba, Libanonba, Szí­riába, Jordániába, Szaúd- Arábiába és Izraelbe.­­Eluta­zása előtt kijelentette, hogy az arab országok elé terjesz­ti Begin tervét a genfi tár­gyalásokról és az amerikai javaslatokat. Carter amerikai elnöknek Begin izraeli miniszterelnök­kel folytatott megbeszélései után Washingtonban úgy vé­lk, hogy a genfi tárgyalá­soktól messzebb vannak, mint valaha. A helyzetet súlyosbítja a Begin-féle terv, amely egyaránt elveti az izraeli visszavonulást és a palesztin állam létrehozá­sát. A Washington Post ez­zel kapcsolatban arról írt, hogy Carter taktikailag el akarta kerülni a nyilvános szembekerülést Beginnel, ez viszont oda vezetett, hogy Begin akadállyá vált a car­­teri stratégiai cél elérésé­ben, vagyis a genfi tárgya­lások felújításában. „Hiába­való azt várni, hogy Begin behódol, ha csak nem gya­korolnak rá erős amerikai nyomást. Az amerikai—iz­raeli viszony egész története azt mutatja, hogy Izrael csak akkor tett engedménye­ket, amikor megtorlással fe­nyegették” — írja a­ lap. Az amerikai vélemények szerint Begin valójában nem akar Genfbe menni, és nem is óhajtja a megoldást, terve csak időnyerésre szolgál. Ilyen körülmények között, a jelek szerint, Carter mind­inkább magáévá teszi a kissingeri „lépésről lépésre” taktikát, így aztán a genfi értekezlet nem lenne a zá­­róaktus, hanem csak elindí­taná a válság megoldását. MAGYAR S26 Hétfő, 1977. augusztus 1. Etiópiai—Szomáliai háború Addis Abebéból újabb csapatok indulnak a frontra Az idő Etiópiának kedvez — Kenya nem engedélyezi a Szomáliai csa­patok átvonulását területén Addis Abebából jelenti a Tanjug. Az etiópiai forradalmi parancsnokság tegnapelőtt és tegnap nem adott ki közleményt az ogadeni frontról. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Etiópiának ebben a részében nem folytak heves harcok. Mindössze any­nyi történt, hogy a régebbi bejelentés értelmében a parancsnokság csak időnként ad ki közleményt. A nyolc nappal ezelőtti el­ső jelentések arra utaltak, hogy Etiópia ellen összesített támadást intézett a légierő és a harckocsik, meg a ne­héztüzérség támogatta Szo­máliai egységek. Etióp terü­letén, több száz kilométerrel a határtól, stratégiai ponto­kat akartak elfoglalni. Az a haderő, amelyet Etiópia tar­tott ebben a tartományban, nem volt elegendő az előre­nyomulás feltartóztatására. A­ parancsnokság felismerte a veszélyt, és ezért gyorsan hatékonyan mozgósította az önkénteseket, az úgyneve­zett nemzetőrséget és rögtön a harctérre vezényelte őket. Addis Abebában hivatalo­san közölték, hogy az eddigi harcokban több mint negy­ven Szomáliai harckocsit és tíz Szomáliai repülőgépet semmisítettek meg. Az ellen­ség emberveszteségét több ezerre teszik. A pontos szá­mot azonban még mindig nem lehet tudni. Néhány nappal a harc kezdete után a front Etiópia belseje felé, Bale tartományba tolódott át. Itt is nagy harcok van­nak. A legújabb hírek sze­rint a harcok már Góbétól, Bale tartomány fővárosától nem messze folynak. Szomália mind a két tarto­mányt magáénak tulajdonít­ja. Ez a két tartomány kü­lönben nagyobb, mint Jugo­szlávia, és éppen ezért nehéz fölmérni a tényleges harci helyzetet. A harcosok színhe­lye ritkán lakott pusztaság. Ebben az országrészben nin­csenek korszerű­ utak, ezért a mozgékony egységek hasz­nosabbak lehetnek, mint a páncélos járművek. Ez a kö­rülmény, valamint az, hogy a hadsereg ellátása ezen a területen nehézségekbe ütkö­zik, Etiópia malmára hajtja a vizet. Etiópiában kampány in­dult a frontra irányuló ter­melés növelése érdekében, Addis Abebában pedig vér­gyűjtő akció indult. Az or­szág fővárosából szakadatla­nul újabb egységeket, hadi­anyagot és élelmiszert szál­lítanak a frontra. Maga a fő­város aránylag nyugodt, bár a városi gerilla időnként je­lentkezik terrorakciókkal. A nemzetközi tevékenység úgy folyik, mintha az ország bel­sej­ében semmi sem történt volna. Éppen a napokban járt Etiópiában az Európai Gazdasági Közösség egy kül­döttsége. Etiópia déli részén, Lek városkában mintegy 15 000 ember gyűlt össze, hogy tá­mogatásáról biztosítsa a szo­máliaiak fel­en harcoló etióp nemzetőrséget és katonasá­got. A polgárok azt követel­ték, hogy fegyverezzék fel őket, mert csatlakozni akar­nak a harcolókhoz. Hasonló követeléssel álltak elő az egyetemisták is egy nagy­gyűlésükön. Az etiópiai—Szomáliai há­borúval kapcsolatban áll az a hír, miszerint Kenya beje­lentette, hogy nem engedé­lyezi a Szomáliai csapatok átvonulását területén. Ezt a kenyai külügyminiszter je­lentette be, hangsúlyozva, hogy országa tiszteletben tartja az Afrikai Egységszer­vezet alapokmányát és a gyarmati uralom időszakából örökölt határokat. ­Ötvenéves a kínai hadsereg A véderőminiszter arról beszélt, hogy hamaro­san nagy háború tör ki Pekingből jelenti a Tan­jug. Jeh Csien-jing kínai véd­erőminiszter tegnap a kínai hadsereg megalakulásának 50. évfordulója alkalmából mondott beszédében síkra­­szállt a kínai hadsereg gyor­sabb­„forradalmasításáért és korszerűsítéséért”. A nagy­gyűlésen megjelent Hua Kuo-feng, a Kínai KP elnö­ke, Teng Hsziao-ping alel­­nök és több más vezető. A véderőmini­szter beszélt a ra­kéta- és atomfegyverkezés fejlesztéséről is. Elmondta, hogy az USA és a Szovjetunió között mind kiélezettebb harc folyik a „világhegemóniáért és egy napon kitör a világháború”. Ezért szerinte Kínának „a közeljövőben készen kell áll­nia a nagy háborúra”. Végül azt is hangsúlyozta, hogy Kí­na hű marad a „három vi­lág Mao Cetung-i koncepció­jához”, és ezzel összhangban határozza meg forradalmi irányvonalát a külpolitiká­ban. A megfigyelők szerint ez az utóbbi­­ válasz volt az albán támadásokra.

Next