Magyar Szó, 1977. augusztus (34. évfolyam, 209-223. szám)
1977-08-01 / 209. szám
2. oldal Tito elnök távirata a svájci... Belgrádból jelenti a Tanjug. Josip Broz Tito elnök a következő táviratot intézte Kurt Furglerhoz, a Svájci Államszövetség elnökéhez: „Nagy öröm számomra, hogy Jugoszlávia népei és a magam nevében a Svájci Államszövetség nemzeti ünnepe alkalmából őszinte üdvözletemet küldhetem és a baráti svájci népnek felvirágzást és jólétet, önnek sok boldogságot kívánhatok.” ...és a benini , köztársasági elnöknek Belgrádból jelenti a Tanjug. Josip Broz Tito elnök a következő táviratot intézte Kerekov benini köztársasági elnökhöz: „Benin Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Jugoszlávia népei és a magam nevében őszinte üdvözletemet küldhetem Exellenciádnak, országa baráti népének felvirágzást és jólétet, Önnek sok boldogságot kívánok. Meggyőződésem, hogy a két el nem kötelezett ország barátsága és együttműködése továbbra is sikeresen fejlődik az el nem kötelezettség elveinek szellemében, mindkét ország javára, és hozzájárul az igazságosabb nemzetközi viszonyok kialakulásához, a nemzetközi megértéshez és a világbékéhez.” Könnyfakasztó gázzal a tüntetők ellen Franciaországban tiltakoznak egy atom- erőmű építése miatt Malville-ből jelenti a Reu- i tér. Malville francia városka közelében a rendőrség könnyfakasztó gázzal kergette szét a tüntetőket, akik megpróbáltak behatolni arra a helyre, ahol atomreaktor építését tervezik. Az építőhelyet 5000 rendőr őrzi. Az összeütközés akkor kezdődött, amikor a tüntetők áttörték az öt rendőrkordon közül az elsőt. A tüntetéseket a környezetvédelmi mozgalom szervezte. Ezen a helyen 1200 megawatt erősségű atomerőmű épül. A francia kormány közölte, hogy nemrégiben módot találtak a sugárzásveszély további csökkentésére. Ezzel azonban nem tudták megnyugtatni a környék lakosságát és tovább tartanak a zavargások. A hét végén több ezer ember gyűlt össze Malville-ben, hogy tiltakozzon az atomerőmű, építése ellen. Nagyobb megértést kell tanúsítani az eltérő feltételek iránt Alekszandar Grlicskov megbeszélése Giancarlo Pajettával Sztrugából jelenti a Tanjug. Giancarlo Pajetta, az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottsága igazgatóságának tagja és Giuseppe de Felice, a Központi Bizottság tagja, tegnap ellátogatott Sztrugára és megbeszéléseket folytatott dr. Alekszandar Grlicskovval, a JKSZ KB Elnöksége Végrehajtó Bizottságának reszorttitkárával. A szívélyes légkörben tartott megbeszélések elsősorban a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kérdéseit ölelték fel. Paretta beszélt az Olasz KP KB legutóbbi üléséről, amelyen megtárgyalták a párt nemzetközi tevékenységét, együttműködését a kommunista, szocialista és szociáldemokrata pártokkal, valamint népfelszabadító és haladó mozgalmakkal. Szólt a párt küldöttségének Franciaországban, Spanyolországban, Magyarországon és Líbiában tett látogatásáról, közölte, hogy hamarosan a Szovjetunióba, Romániába és Bulgáriába utaznak. Dr. Alekszandar Grlicskov az európai kommunista pártok együttműködéséről szólva hangsúlyozta annak szükségességét, hogy nagyobb megértést tanúsítsanak az eltérő feltételek iránt, amelyek között az egyes kommunista pártok tevékenykednek, és azt, hogy a kommunista pártoknak dialógust kell folytatniuk a közös érdekű, időszerű kérdésekről, hogy előmozdítsák együttműködésüket. Szólott az aggasztó afrikai fejleményekről is, és kifejezte reményét, hogy az el nem kötelezett országoknak lesz erejük megoldani a jelenlegi viszályokat. A megbeszéléseken szó volt több közös érdekű kérdésről. Paretta átadta azt a levelet, amelyet Berlinguez, az Olasz KP főtitkára intézett Josip Broz Titóhoz, a JKSZ elnökéhez. Pajetta tegnap délután Ohridba utazott, ezzel véget ért jugoszláviai látogatása. Carillo Bukarestben Santiago Carillo, a Spanyol Kommunista Párt főtitkára tegnap Bukarestbe érkezett. Nicolae Ceausescu, a Román KP főtitkára hívta meg. Elindult a nyugatnémet turisták áradata A nyugatnémet rendőrség szerint még sohasem volt ilyen zűrzavar a nyugatnémet utakon, mint szombaton és vasárnap. Ezen a víkenden ugyanis 15 millió nyugatnémet polgár indult nyaralni, vagy tér onnan haza. Frankfurt és Basel között több mint 100 kilométere oszlopban három sorban sorakoztak fel az autók. A többi autóúton sem sokkal jobb a helyzet. A közlekedésügyi miniszter szerint a nyugatnémet utak elbírnák ezt az áradatot, ha a gépkocsivezetők nem lennének fegyelmezetlenek. (3) A párizsi gondok 1940-től kezdve az ellátáson kívül, a fűtés vált a család hétköznapjainak fő problémájává. Egy fafűtésű kályhát állítottak be Marie-Laure, a legkisebb húgocska szobájába, a másikat pedig a szülők szobájába. Az ebédlőt, melyet egy Piranesi (1720—1778, olasz grafikus és építész kép uralt — fűtésére az ovális mahagóni asztal alá egy villanytűzhelyet szereltek be. A szalon kínai mintás spanyolfalaival, XVI. Lajos stílusú foteljaival, a biedermayer komódjával, télen meglehetősen csendes volt, alig használták. Az ott felhalmozott különféle műtárgyak miatt, ez a szalon meglehetősen nehézkesnek és túlzsúfoltnak tetszett. A falon Joseph Vernet (1714—1789, francia tájképfestő és rézkarcoló) alkotása, Madame de Custine önarcképe függött, Napóleon-korabeli dísztárgyak, Charles-Henri d’Estaing képe, amely Granada bevétele idején, 1779 júliusában készült. Rendkívül méltóságteljes, szomorú hangulatot árasztó, s egyszersmind nyomasztó volt mindez. A család azonban bolondul mindenért, ami estaingi. Valery udvari szobácskájában — ami valamikor fehérneműraktár volt — az íróasztaltól balra, ágya felett, a falon, André Maire festményei függtek; egy varvasse-i látkép, s egy másik kép Estaing faluról. Az egész lakásban egy szemernyi jelenléte sincs a modern művészetnek. Úgy tűnik, mintha a művészetek XX. százada a Giscard-ok számára egyáltalán nem is létezne. Valerynak ugyan kifinomultabb ízlése van, de ő sem lázad fel a szülők, May és Edmond konzervatív ízlése ellen. A díszítések komorak, a Giscard-ok ennek ellenére szépnek találják őket. Ami számukra a legfontosabb most, az a családi melegség és a szolidaritás. A Janson nevű gimnáziumba visszatérve, Giscard előnyben van társaival szemben: csupán 14 éves, amikor az első osztályba lép. „Akkor ez volt a divat” — magyarázza később. Elhatározta, keményen fog tanulni, hogy legalább jó eredményeket érjen el. Le kell tennie az érettségi vizsgát. Tanácsokat ad a szintén első osztályba járó Sylvie-nek: „Időnként keresned kell egy kis kikapcsolódást. Ha túl sokat dolgozol, meg fogsz bukni." Valerynak már ekkor sajátos munkamódszere van, amely később megtalálható a miniszter és az elnök Giscard d’Estaing-ban is, ez pedig az elmélyült gondolkodást elősegítő magány keresésében rejlik. — A fő elv, hogy tudni kell lazítani — szokta mondani. Ha otthon azt mondja, hogy: „Dolgozom”, akkor öccse, Olivier, jól tudja, hogy nem szabad zajongania. Jóval később, a Rue de Rivolin, a miniszter Valery Giscard tanácsosai, az Elysée-ben pedig már mint a köztársasági elnök Valery Giscard d’Estaing emberei figyelmesen tartják magukat ugyanezekhez az utasításokhoz. Hiányzik belőle a fantázia A gimnazista Valery, nyurga, hosszú lábú, fesztelen, nyugodt tekintetű, ovális arcú, kellemes megjelenésű. Mint a legtöbb barna típusú kamaszkorú fiúnak, haja kissé gondozatlannak látszik, úgy tűnik, mintha sosem borotválkozna. Kifejezésmódja szuggesztív, a szavakat jellegzetes módon hangsúlyozza, melyet ajkainak és nyelvének csettintésével kísér a párizsi XVI. kerületbeliek akcentusában. Előkelő származása ellenére az első A osztálynak nem az első padlóban kap helyet. Ezt az A-tagozatot mindig szeretik a tanárok, mert a tanulók kiválóak irodalomból és matematikából. Az első A—3- nak van egy régimódi irodalomtanára, M. Dubreuil. .. (Folytatjuk) ÚT Ja ELYSÉE PALOTÁBA RÉSZLETEK OLIVIER TOPÓ KÖNYVÉBŐL Mind többször vetődik fel a kérdés: vajon a baloldal győzelme esetén, megtartja-e Valery Giscard d’Estaing köztársasági elnöki tisztségét vagy sem, felismeri-e a társadalmi erők közötti párviadal és a baloldal győzelmének jelentőségét Franciaország jövőjére nézve? A válasz keresésében némi eligazodást nyújt Olivier Todd francia írónak Valery Giscard d’Estaing-ről szóló könyve, melyből most kezdődő tárcánkban részleteket közlünk. A szerző a Giscard család egyes tagjainak bemutatása és politikai állásfoglalása által igyekszik érzékeltetni a mostani francia köztársasági elnök személyiségének fejlődését, a gyermekkortól a felnőtté válásáig, egyszóval Giscard-nak az Elysée-palotába vezető útját. A háborús évekről és a Pompidou volt francia köztársasági elnök halálát követő időszakról szóló fejezetekből közlünk részleteket. Közel-Kelet Vance nem sok sikert vár körútjától Az USA-nak áthidaló javaslata van a közel-keleti válság megoldására, de tudják, hogy Izrael csak akkor fogadja el, ha nyomást gyakorolnak rá Washingtonból jelenti a Tanjug. Vance amerikai külügyminiszter nem sok reményt fűz most kezdődő közel- keleti körútjához. Kijelentette, hogy talán még az út végén sem lesz tudható, hogy összehívják-e a genfi értekezletet vagy sem. Carter amerikai elnök már többször derűlátóan nyilatkozott és kifejezte meggyőződését, hogy októberben összeül a genfi értekezlet. Vance ezzel szemben sokkal óvatosabb, azt sem tartja kizártnak, hogy körútja egyáltalán nem jár sikerrel. Az amerikai külügyminiszter tegnap késő este indult el Washingtonból. Ellátogat Egyiptomba, Libanonba, Szíriába, Jordániába, Szaúd- Arábiába és Izraelbe.Elutazása előtt kijelentette, hogy az arab országok elé terjeszti Begin tervét a genfi tárgyalásokról és az amerikai javaslatokat. Carter amerikai elnöknek Begin izraeli miniszterelnökkel folytatott megbeszélései után Washingtonban úgy vélk, hogy a genfi tárgyalásoktól messzebb vannak, mint valaha. A helyzetet súlyosbítja a Begin-féle terv, amely egyaránt elveti az izraeli visszavonulást és a palesztin állam létrehozását. A Washington Post ezzel kapcsolatban arról írt, hogy Carter taktikailag el akarta kerülni a nyilvános szembekerülést Beginnel, ez viszont oda vezetett, hogy Begin akadállyá vált a carteri stratégiai cél elérésében, vagyis a genfi tárgyalások felújításában. „Hiábavaló azt várni, hogy Begin behódol, ha csak nem gyakorolnak rá erős amerikai nyomást. Az amerikai—izraeli viszony egész története azt mutatja, hogy Izrael csak akkor tett engedményeket, amikor megtorlással fenyegették” — írja a lap. Az amerikai vélemények szerint Begin valójában nem akar Genfbe menni, és nem is óhajtja a megoldást, terve csak időnyerésre szolgál. Ilyen körülmények között, a jelek szerint, Carter mindinkább magáévá teszi a kissingeri „lépésről lépésre” taktikát, így aztán a genfi értekezlet nem lenne a záróaktus, hanem csak elindítaná a válság megoldását. MAGYAR S26 Hétfő, 1977. augusztus 1. Etiópiai—Szomáliai háború Addis Abebéból újabb csapatok indulnak a frontra Az idő Etiópiának kedvez — Kenya nem engedélyezi a Szomáliai csapatok átvonulását területén Addis Abebából jelenti a Tanjug. Az etiópiai forradalmi parancsnokság tegnapelőtt és tegnap nem adott ki közleményt az ogadeni frontról. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Etiópiának ebben a részében nem folytak heves harcok. Mindössze anynyi történt, hogy a régebbi bejelentés értelmében a parancsnokság csak időnként ad ki közleményt. A nyolc nappal ezelőtti első jelentések arra utaltak, hogy Etiópia ellen összesített támadást intézett a légierő és a harckocsik, meg a nehéztüzérség támogatta Szomáliai egységek. Etióp területén, több száz kilométerrel a határtól, stratégiai pontokat akartak elfoglalni. Az a haderő, amelyet Etiópia tartott ebben a tartományban, nem volt elegendő az előrenyomulás feltartóztatására. A parancsnokság felismerte a veszélyt, és ezért gyorsan hatékonyan mozgósította az önkénteseket, az úgynevezett nemzetőrséget és rögtön a harctérre vezényelte őket. Addis Abebában hivatalosan közölték, hogy az eddigi harcokban több mint negyven Szomáliai harckocsit és tíz Szomáliai repülőgépet semmisítettek meg. Az ellenség emberveszteségét több ezerre teszik. A pontos számot azonban még mindig nem lehet tudni. Néhány nappal a harc kezdete után a front Etiópia belseje felé, Bale tartományba tolódott át. Itt is nagy harcok vannak. A legújabb hírek szerint a harcok már Góbétól, Bale tartomány fővárosától nem messze folynak. Szomália mind a két tartományt magáénak tulajdonítja. Ez a két tartomány különben nagyobb, mint Jugoszlávia, és éppen ezért nehéz fölmérni a tényleges harci helyzetet. A harcosok színhelye ritkán lakott pusztaság. Ebben az országrészben nincsenek korszerű utak, ezért a mozgékony egységek hasznosabbak lehetnek, mint a páncélos járművek. Ez a körülmény, valamint az, hogy a hadsereg ellátása ezen a területen nehézségekbe ütközik, Etiópia malmára hajtja a vizet. Etiópiában kampány indult a frontra irányuló termelés növelése érdekében, Addis Abebában pedig vérgyűjtő akció indult. Az ország fővárosából szakadatlanul újabb egységeket, hadianyagot és élelmiszert szállítanak a frontra. Maga a főváros aránylag nyugodt, bár a városi gerilla időnként jelentkezik terrorakciókkal. A nemzetközi tevékenység úgy folyik, mintha az ország belsejében semmi sem történt volna. Éppen a napokban járt Etiópiában az Európai Gazdasági Közösség egy küldöttsége. Etiópia déli részén, Lek városkában mintegy 15 000 ember gyűlt össze, hogy támogatásáról biztosítsa a szomáliaiak felen harcoló etióp nemzetőrséget és katonaságot. A polgárok azt követelték, hogy fegyverezzék fel őket, mert csatlakozni akarnak a harcolókhoz. Hasonló követeléssel álltak elő az egyetemisták is egy nagygyűlésükön. Az etiópiai—Szomáliai háborúval kapcsolatban áll az a hír, miszerint Kenya bejelentette, hogy nem engedélyezi a Szomáliai csapatok átvonulását területén. Ezt a kenyai külügyminiszter jelentette be, hangsúlyozva, hogy országa tiszteletben tartja az Afrikai Egységszervezet alapokmányát és a gyarmati uralom időszakából örökölt határokat. Ötvenéves a kínai hadsereg A véderőminiszter arról beszélt, hogy hamarosan nagy háború tör ki Pekingből jelenti a Tanjug. Jeh Csien-jing kínai véderőminiszter tegnap a kínai hadsereg megalakulásának 50. évfordulója alkalmából mondott beszédében síkraszállt a kínai hadsereg gyorsabb„forradalmasításáért és korszerűsítéséért”. A nagygyűlésen megjelent Hua Kuo-feng, a Kínai KP elnöke, Teng Hsziao-ping alelnök és több más vezető. A véderőminiszter beszélt a rakéta- és atomfegyverkezés fejlesztéséről is. Elmondta, hogy az USA és a Szovjetunió között mind kiélezettebb harc folyik a „világhegemóniáért és egy napon kitör a világháború”. Ezért szerinte Kínának „a közeljövőben készen kell állnia a nagy háborúra”. Végül azt is hangsúlyozta, hogy Kína hű marad a „három világ Mao Cetung-i koncepciójához”, és ezzel összhangban határozza meg forradalmi irányvonalát a külpolitikában. A megfigyelők szerint ez az utóbbi válasz volt az albán támadásokra.