Magyar Szó, 1977. október (34. évfolyam, 270-284. szám)

1977-10-06 / 275. szám

Csökkenő kukoricaárak Terménytőzsde - 1977. szep. 29—október 5-éig Amikor bőséges a hozam, az árak is meglehetősen bi­zonytalanul alakulnak. Vonat­kozik ez pillanatnyilag majd minden mezőgazdasági ter­ményre. Az újvidéki ter­ménytőzsde utóbbi összejöve­telein általában (kivéve a vá­góállatot és előtakarmányt) a kínálat felülmúlja a keres­letet. A kukorica ára lanyháb­ban alakul, az utóbbi össze­jöveteleken az idényszáraz ókukoricáért 2,33—2,35, szór­ványosan 2,37, a szárított új kukoricáért 2,05—2,10, a nyers újkukoricáért (28 szá­zalék nedvesség) átlag 1,60 dináros árat fizettek. Az irányzat lanyha. Búzából bőséges a kínálat szavatolt árszinten is. A sör­árpa ára 3,30, a takarmány­­árpáé 2,50, esetleg 2,60, a za­bé pedig 3,15 és 3,30 dinár között alakult. Előtakarmányfélékből kor­látlan a kereslet, a friss ré­paszeletért­ ömlesztve 1,17, préselve 1,40, a napraforgó­daráé 2,30, a korpáé pedig 1,06 dináros árat fizettek, szerény eladás mellett. Vágóállatból kitartóan igen nagy a kereslet. A társaster­­melésből eredő hússertést szi­lárdan 23,50 dináros szinten számolták el. A hízó malac kínálata jelentős, átlag 29 di­náros áron. Nagy­­a kereslet üszőből is, a hízott jószág ára 23,50 (akár a sertésé), a hízó üszőé 28,50—29,50 dinár, a vágómarháért (I. oszt.) 16, illetve (II. oszt.) 14 dinárt fi­­zettek Korlátlan a kínálat konyha kerti terményekből (hagyma, burgonya, sárgarépa, cékla, káposzta, aripa stb.), alkalmi­lag kialakult árszinten. Az újvidéki terménytőzsde utóbbi összejöveteleinek for­galma: GABONA: Kínáltak nagy tétel búzát, szavatolt árszin­ten, 500 tonna takarmányár­pát 2,60 dináros, 200 t kétsze­rest napi áron, 400 t zabot 3,25, 7760 t idényszáraz óku­koricát 2,35, 23 500 t szárított újkukoricát 2,10, 200 t nyers­­Újkukoricát átlag 1,60 diná­ros, 500 t csöves új kukoricát papi áron. Kerestek 3500 t lány búzát Szavatolt áron, 300 t sörárpát jibo, 20 t takarmányárpát ЗД5, 300 t zabot 3,15, 11 300 t idényszáraz ókukoricát 2,33, esetleg 2,35, 13 630 t szárított új ku­coricát 2,05, esetleg 2,10, 6000 t nyers új kukoricát 1,50 4688 —1,60 dináros, 1000 t csöves új kukoricát napi áron. Eladtak 1250 t idényszáraz ókukoricát 2,33—2,37, 4100 t szárított új kukoricát 2,05— 2,10 dináros áron. VETŐMAGVAK: Hiány je­lentkezett a minőségi acélos magbúzából, egyébként az árak változatlanok. TAKARMÁNYFÉLÉK: Kor látlan kereslet. Kínáltak 100 t szárított répaszeretet 1,17, préselve 1,40, 500 t naprafor­gódarát 2,30, 50 t búzakorpát 1,06, 1000 t guárlisztet 5,40, 20 t búzatöreket 2,55 dináros, majd 500 t lucernalisztet, 200 t csontlisztet, 1500 t dohos búzát és 200 t cirokmagot napi áron. Kerestek nagy tétel répa­­szeletet, szója- és napraforgó darát, korpát, hallisztet és búzatöreket napi áron. Elad­tak kisebb tétel répaszeletet 1,17, préselve 1,40, naprafor­gódarát 2,30, 50 t guárlisztet 5,40 és 20 t búzatöreket 2,55 dináros áron. EGYÉB TERMÉNYEK: Kí­náltak 50 t sárga-zöld száraz babot 22,50 dináros, nagy té­tel konyhakerti terményfélé­ket napi áron. Kereslet és al­adás nem volt. VÁGÓÁLLAT: Korlátlan kereslet hússertésből. Kínál­tak 800 társastermelésből ere­dő hússertést napi áron, 1300 hízó fajmalacot 29,29,20, 60 hízott üszőt 23,50, 44 hízó üszőt 29,50 dináros, 20 vágó­marhát napi áron. , Korlátlan kereslet. Eladtak 800 hússertést 23,50 60 hízott üszőt 23,50, 44 hízó üszőt 29,50 és 20 vágómarhát (I. oszt.) 16 és (II. oszt.) 14 di­náros áron. —ez Kényelmes nyúl ketrec Nem elegendő jó ketrece­ket választani a nyulaknak, hanem azokat kedvező és kényelmes körülmények közé kell elhelyezni. Ehhez a kö­vetkező három szempontot kell figyelembe venni. 1. Szellőztetés: A légmoz­gás legyen kielégítő anélkül, hogy a nyulak éreznék a hu­zatot. A 05 m/sec-nél erő­sebb légmozgásra már érzé­kenyek. Kerülni kell ezért például a huzatos folyosókat. A zárt falú ketrecnek igen rossz a szellőzése. Ha nem automatikus az ürülék eltá­volítása, az alattuk levő ned­­v­es­ség és a mérges gázok károsak lehetnek. 2. Amennyire csak lehet, kerülni kell a zajt. Ha elke­rülhetetlen, akkor is csök­kenthető, gyenge legyen, és szabályszerűen ismétlődjék, hogy az állatok hozzá tudja­nak szokni. 3. A páratartalmat körül­belül 60 százalékon kell tar­tani. Legjobban a flat-deck rendszerű ketrecekben lehet a páratartalmat szabályoz­ni. A ketrecek alatti terü­letet szalmával szokták behalmozni­ és alkalmasak a gyakori, illetve automatikus trágyalehúzók is. A vizelet és az ürülék szétválasztása csökkenti az ammónia fel­­halmozódását. Ilyen szem­pontból ennek a technikai megoldása értékes módszer lehet. A héjjal érintkezés hatása a fehér borokra Általában fehér boroknál a cefre héjontartása 12 órán túl hátrányos. Minőségi fe­hér borok készítésénél töre­kedni kell a gyors feldolgo­zásra és az erjesztés mielőb­bi megindítására. A hőmér­séklet emelkedésével a hé­jak kedvezőtlen hatása is nő. Gépi szüretelésnél a zúzott és bogyózott szőlőcefrét azonnal 75^100 mg/t SO-­­vel kell kénezni, ami kb. 8 óráig megvédi a barnatörés­­től. A törkölyös must CO2 atmoszférán tartásakor az oxidációs hatás kissé gyen­gül, a CO2 csak kis mérték­ben hat a bor minőségére. A faforgács hatása a tojás és a baromfihús ízére Az almozásra használt fa­forgácsból az állatok csipe­getnek, és ez a tojás, vala­mint a hús ízét és szagát kedvezőtlenül befolyásolhat­ja. Csak a friss forgácsnak­­ van ilyen hatása. A tűleve­­­­lűek említett hatása gyanta­­■ tartalmuknál fogva nagyobb, mint a lombhullató fáké, pedig almozásra az előbbiek forgácsa előnyösebb". új takarmány A vágóhidakon kimetszett­ előgyomrokat nem haszno­sítják, pedig az előgyomrok a meg nem emésztett takar­mánnyal 144 Celsius-fokon sterilizálva, majd 8—90 Cel­­sius-fokon szárítva széna­lisztre emlékeztető növényi­állati takarmányt szolgál­tatnak. Béltartalma 8—10 százalék víz, 19 százalék protein, 12 százalék nitro­génmentes kivonható anyag, 36 százalék zsír, 13 százalék ásványi anyag és 12 százalék cellulóz. Kalóriaértéke 2—2,5 szerese a gabonaféléknek. A gazdasági állatok, ideértve a vízibaromfit, szívesen fo­gyasztják az előgyomorból előállított takar­mányt. Alap­takarmányon felül etetett 20 százalék előgyomor-eredetű póttakarmány növelte a ser­tések súlygyarapodását. Plasztikszemcsék etetése húsmarhákkal A kis fajsúlyú, kb. kuko­ricaszem nagyságú plasztik anyagot gyapotmaghéj és széna etetésével hasonlítot­ták össze borjak és tinók hizlalásában. Több kísérlet alapján a súlygyarapodás ha­tározott romlását észlelték, és a takarmányértékesítés is rosszabb volt. A lemaradás okát abban látják, hogy több esetben emésztési rendelle­nességet okozott a plasztik­­anyag. Felfúvódások főként az etetés első időszakában jelentkeztek, elzáródások ké­sőbb is. A plasztiketetés megszüntetése utáni széna­etetés a bendőből teljesen kiürítette a plasztikmaradé­kokat. Igén sok anyag jött vissza kérődzéssel, köhögés­sel. A végettáru minősége nem változott jelentősen. (A kísérletek a természetes ballasztanyagok jelentőségét domborítják ki.) ■ Л ЈШ nme I A MAGYAR SZÓ MEZŐGAZDASÁGI MELLÉKLETE ~~~ Szerkeszti: LOVaS István A KORSZERŰ BORKÉSZÍTÉS GYAKORLATI KÉRDÉSEI A cefrekezelés A cefréből a mustot vá­rakozás nélkül elválaszthat­juk a szilárd részektől (must elválasztással, sajtolással), viszont hagyhatjuk a cefrét rövidebb-hosszabb ideig áll­ni (áztatással, kilúgozással). Azalatt, amíg a savas must együtt van a cefre szi­lárd részeivel (a kocsány­­nyal, héjjal, maggal stb.) különböző anyagoikat old ki (szín-, illat-, aroma-, cser­ző-, természetes redukáló anyagokat, kesernyés vegyü­leteket, panészízt stb.), és bizonyos kémiai változások (paktinbomlás stb.) játszód­nak le. E folyamatokat gya­korlatilag a must savassá­ga, hőmérséklete, az áztatás ideje és az érvényesülő me­chanikai hatások befolyásol­ják.­ A savasság például a cef­re kénezésével növelhető. Magasabb hőmérsékleten (meleg ősz, cefreimelegítés stb. következtében) tudva­lévően gyorsabbak a ké­miai folyamatok, nagyobb az enzimaktivitás. A cefre időnkénti vagy állandó mozgatása (kavarga­tása), szintén növeli az ol­­dóhatást. Mint látjuk, az áztatással a mustot kellemes anyagok­kal gazdagíthatjuk és elő­nyös változásokat­ idézhe­tünk elő, de megkaphatjuk ennek ellenkezőjét, vagy a művelet esetleg csupán idő­­veszteséget okoz. Az elmondottakból kiin­dulva kitűnik, hogy­ az áz­tassunk — ne áztassunk kér­désre a helyes felelet: — a szőlő fajtája, — egészségi állapota és — a készítendő bor mi­nősége alapján kell megfo­galmazni. Az áztatás előnyös és szük­séges:­­— illatos, aromatikus (pél­dául muskotály, tramini, Riz­lingsznlyáni, Rajnai rizling, Irsai, Csabagyöngye stb.) szőlőfajták egészséges­­ter­méséből készítendő ún. bü­kó borok esetében: 4—6 órán át: — túlérett, aszúsodott vagy nemeses rothadt ter­mésből készülő / különleges minőségű boroknál: 6—48 órán át; — hájonerjesztéssel készü­lő siller- és vörösborok: 2 —7 napig. Penészes, rothadt termés feldolgozásakor az áztatás feltétlenül hátrányos. Ilyen esetben a leggyorsabban most elválasztásra töreked­jünk! Megjegyezzük, hogy a cef­re várakoztatása a gyakor­latban egyszerű borokat adó szőlőfajták feldolgozása al­kalmával is bekövetkezik, éjszakán át folyó sajtóházi munkánál. Ez minőségrom­lással nem jár. Tartsuk azon­ban be: naponta annyi sző­lőt szüreteljünk le, авдепу­­nyit 24 óra alatt fel tudunk dolgozni. Az intenzív illatú szőlő­fajták kedvező évjáratban igen sok illat- és aroma­anyagot tartalmaznak. Ilyen­kor a színmust elválasztása után a cefre — kevésbé in­tenzív illatú szőlőfajta (pl. Chasselas) mustjával fel­öntve — 6—8 órás áztatás­sal tovább hasznosítható. Enzimkezelés A szőlőbogyó pektintar­­talma nehezíti, gátolja a must elválasztását a cefre szilárd részeitől. A szőlő tartalmaz ugyan kisebb­­nagyobb mennyiségű saját pektinbontó anyagot, de en­nek hatáskifejtéséhez hosz­­szabb időre van szükség. A gyakorló borászok körében régebben ismert volt, hogy egyes — pektinanyagokban különösen gazdag — szőlő­fajták (Noah, Delaware, Zöldszilváni stb.) cefréje csak 10—12 órás állásidő (népiesen: „döglesztés”) után sajtolható eredményesen. A gyári enzimkészítmé­nyek cefrébe keverésével a gátló anyagok enzimatikus úton 45—50 Celsius-fokon gyorsan, 10—20 Celsius-fo­­kon 1—3 óra állásidő alatt lebontódnak. A cefre enzimes kezelésé­nek gyakorlati előnyei: — a cefre könnyebben saj­tolható és a várható must­­többlet 4—8 százalék; — a héj­oner­j­esztet­t vörös bor készítésekor elősegíti a színanyag jobb feltárolódá­­sát; — kedvez a must, illet­ve a bor ülepedésének, tisz­tulásának. Az enzimes kezelés alkal­mazásának kérdésében ad­ható válasz röviden a követ­kező: — a kezelés nem hátrá­nyos, inkább előnyös a bor­ra; — feltétlenül előnyös ne­hezen­ sajtolható szőlőfajták (Zöldszilváni, Hárslevelű, Olasz rizling stb.) és pené­szes, rothadt, töppedt vagy fagyott szőlő feldolgozása­kor. Zselatinadagolás A fehérborok színét, ízét — az általánosan ismert bor alkotó részeiken kívül — a fenolvegyületek mennyisége és minősége jelentősen be­folyásolja. E vegyületek fő sajátosságai: az összehúzó íz, keserű zamat és a bar­nás-piros (fenol)­szín. Fenol­vegy­ületekben igen gazdag a szőlő kocsánya, magja és héja. Gyakorlati­lag nem tartalmaz fenolve­­gyületeket a bogyóhús leve. Ezek tudatában a bor mi­nőségének javítása szem­pontjából a legkézenfek­vőbb megoldás, a fenolfor­rások eltávolítása a cefré­ből. Ezek a kocsányok ese­tében a bogyózás alkalmá­val meg is valósul. De egy­előre még nem dolgozunk fel magvazott vagy hámo­zott szőlőbogyót. A cefréből tehát nemkí­vánatos anyagok is kerül­nek a mustba, borba. Ezek mennyiségét csökkenthet­jük, ha a cefrébe zselatin­­oldatot keverünk. A borok derítéséhez is alkalmazott zselatinból langyos oldatot készítünk, mázsánként 10— 20 gramm anyagot számítva. A mustos zselatinoldatot lan­gyosan tartjuk, és a keze­lendő cefrébe egyenletesen belekeverjük. Beszerezhető az úgyneve­zett hidegen oldódó zsela­tin. A szükséges mennyisé­gű ilyen zselatint hideg, víz­ben egyszerűe­n feloldjuk. Ezután 10—20-szoros meny­­nyiségű mustban, elkeverve elkészül a mustos törzsol­dat. A zselatin tiszta kálium­­kazeinát készítménnyel he­lyettesíthető. Ennek előké­szítése és felhasználása meg­egyezik a hidegen oldódó zselatinéval. A zselatinos kezelés tehát elsősorban a lassúbb, ázta­­tásos módszerrel készülő bo­rok minősége által érezteti előnyeit. Védekezés a sertés fertőző betegségei ellen Dánia kétségtelenül az ál­lategészségügyi helyzet terén is az elsők között van a vi­lágon. A sertésállományban ennek ellenére számos be­tegség lép fel, ami jelentős gazdasági veszteséget okoz. A fertőzés az idegenből beszerzett állatok útján is terjed, de terjeszthetik az emberek, a háziállatok, az­­ egerek és patkányok, a ma­darak és legyek is. A beteg­ségeket terjesztő állatok sze­repéről még csak keveset tudunk. Az ember útján tör­ténő fertőzéssel szemben szigorú egészségügyi rend­szabályokkal lehet védekez­ni. Azzal is csökkenthető a fertőzés veszélye, hogy az is­tállókat egyszerre ürítjük ki és népesítjük be, közben pe­dig az összes helyiséget ala­posan fertőtlenítjük. Ez a rendszer fokozott követel­ményeket támaszt az istálló berendezése iránt, és kérdé­ses, hogy lehetővé teszi-e a termelési szint fenntartását. Az ötvenes és hatvanas években Amerikában a fer­tőző betegségek elleni véde­kezésnek hatásos módját dolgozták ki, az úgynevezett SPF módszert. Ennek lénye­ge, hogy speciális kóroko­­zóktól mentes állományt alakítanak ki. Alapja az a tapasztalat, hogy azok a ma­lacok, amelyeket közvetle­nül a születésüktől kezdve teljesen megvédenek a fer­tőzéstől, olyan állomány lé­tesítésére alkalmasak, amely számos fertőző betegségtől mentes. A malacokat a szü­letéskori fertőzéstől legjob­ban a teljes steril körülmé­nyek között végzett császár­­metszéssel lehet megvédeni. Dániában 1969-ben létesí­tettek egy erre a célra al­kalmas kísérleti berendezést. Ennek segítségével számos SPF malacot állítottak elő. 4685

Next