Magyar Szó, 1977. november (34. évfolyam, 301-315. szám)
1977-11-01 / 301. szám
2. oldal A VILÁG LEGSZEGÉNYEBB ORSZÁGÁBAN Aszály után özönvíz Erőfeszítések az elmaradottság leküzdésére A Tonjug tudósítójának levele Ouagadougoui, október 31. Felső-Volta termőföldjein ezen az őszön megfeketedett a köles, amelynek hozamától döntő mértékben függ, hogy e szegény ország hatmillió lakosa éhezni fog-e vagy sem. A nyár végi és ősz eleji esőzések miatt — amely valamilyen csoda folytán az idén nem kerülték el a Szahel aszályos vidékét — a gabona megdőlt, fehér kalászai pedig, amelyek az élelmezésben betöltött fontos szerepük miatt a nemzeti címerben is helyett kaptak, penészesszürkére, helyenként feketére változtak. Az abszurdumok mindig a legkedvezőtlenebb pillanatokban történnek. A tavalyi viszonylag jó termés után az idén is ébredezni kezdett a remény, hogy az évekig tartó aszályos időszakot követő bőséges esőzés, a jól felázott talaj az idén is jó hozammal, ajándékozza meg az országot, a Szahel-övezet déli vidékére valóságos vízözön zúdult. A súlyos következményeket Ghána északi vidékein, Togón, Beninén és Nigeren kívül elsősorban Felső-Voltának kell viselnie, éppen annak az országnak, amely fejenkénti nyolcvan dolláros nemzeti, jövedelmével a fejletlenek sorában a legutolsó helyre szorul. „Nincs választásuk! Elsősorban a mezőgazdaságra kell támaszkodnunk, és mindent el kell követnünk, hogy annyit préseljünk ki belőle, amennyit csak lehet. Legfontosabb tennivalónk, hogy megféjkezzük az éhínséget, amely máris egyre lejjebb húzódik a Szahara felől” — jelentette ki a közelmúltban Ouagadougouban, a kiszáradt és megsárgult szavanna közepén oázisként zöldellő fővárosban egy illetékes funkcionárius. , , A fentebbiek alátámasztására elegendő áttekintést adni Felső-Volta nemzeti jövedelmének szerkezetéről. A bruttó nemzeti össztermékben — amely tavaly 154,6 milliárd frankot tett ki — a mezőgazdaság, az állattenyésztéssel együtt, egyharmaddal, az ipar nem egész egy tizeddel részesedett. Az északon elterülő magánlelőhelyektől senki sem várt csodát. A tartalékokat már felmérték, de a kiaknázástól mág messze állnak, mertmég hátra van az infrastruktúra, a bányafelszerelések, az utak, a vasút megépítése. Mindez temérdek pénzt igényel, a kormány■nak viszont nincsenek anyagi lehetőségei. Annál kevésbé, mert az ország évről évre élelmiszerimportra szorul. Tavaly és az idén 114 000 tonna különféle gabonát kellett bevinnie, hogy legalább enyhíthesse az ínséget. Az idei esztendő azonban, az aszály, éhség, majd végül vízözön ellenére, két jó dologról is emlékezetes marad. Az év elején a kormány, amely a három évvel ezelőtt puccsal hatalomra került tisztekből és polgári személyekből áll, nyilvánosságra hozta a mezőgazdaság újjáélesztésének tervét. Ennek lényege, hogy ezentúl jobban hasznosítják a három „nemzeti folyó”, a Vörös-, a Fehér- és a Fekete-Volta vizét. 1982 végéig kis vízzáró gátakkal több ezer szavannás föld öntözését teszik lehetővé, ezenkívül néhány száz gabonatározót isépítenek. A másik újdonság a közélet demokratizálásának terve. Már novemberben népszavazást tartanak, majd valamivel később megválasztják az alkotmányozó nemzetgyűlést és a parlamentet, valamint a köztársaság elnökét, s így a politikai életet fokozatosan viszszaterelik a régi mederbe. A kormány igyekszik szorosabbra füssni kapcsolatait a többi nyugat-afrikai országgal, amelyekkel gazdasági közösséget alkot. Elsősorban arra törekszik, hogy lehetővé tegye a munkaerő folyamatos áramlását, éspedig azért,mert Felső-Voltában állandó munkaerőtöbblet mutatkozik. Nem utolsósorban azon is munkálkodik, hogy Felső-Volta a térség legnagyobb húsexportőrje legyen. Ilyen távlatok mellett még a súlyos esőzések sem tűnnek annyira ijesztőnek. V. HOLOVKA KORUNK PROBLÉMÁI ÉS AZ ENSZ - kisebbségek jogainak védelme nem egyes államok belügye A jugoszláv küldöttség álláspontja Az ENSZ-ből jelenti a Tanjug. Az ENSZ a XXXII. ülésszakon további intézkedéseket foganatosít annak érdekében, hogy előbbre vigye az emberek nemzeti és erkölcsi jogait, és kiküszöbölje a faji, nemzeti és etnikai megkülönböztetés minden megnyilvánulását. A Közgyűlés felszólítja majd a világ országait, hogy maradéktalanul alkalmazzák az e jogokat védő nemzetközi egyezményt, amely egyszersmind az államok kötelezettségeit is rögzíti. Ezen túl a világszervezet illetékes bizottságának rendszeresen adatokat kell majd szolgáltatni arról, hogyan alakul egy-egy ország lakosságának etnikai szerkezete. Erre azért van szükség, mert egyes országok nem mutatják ki lakosságuk öszszességében a nemzeti kisebbségeket. Jugoszlávia ezúttal is határozottan szorgalmazta, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonatkozó anyagot emeljék ki, s az államok ilyen vonatkozású kötelességeinek összességében szabályozzák. A jugoszláv delegáció most a faji és nemzeti megkülönböztetés konkrét felszámolásán munkálkodik. Tevékenységének alapjában az a koncepció áll, hogy a kisebbségek jogainak védelme nem egy-egy állam belügye, hanem az egész nemzetközi közösség gondja, mert szorosan összefügg a nemzetközi biztonsággal, valamint az országok és népek közötti baráti kapcsolatok fejlesztésével. Zágorka Ilie jugoszláv képviselő felszólalásában azt fejtegette, hogy a kisebbsé- gek nem élvezik mindenütt az őket megillető jogokat. „Aggodalommal tapasztaljuk — mondta —, hogy bizonyos országokban a kisebbségeknek még a létezését is tagadják. Más országokban viszont — noha világos nemzetközi kötelezettségeket vállaltak ilyen vonatkozásban — a kisebbségek jogait megnyirbálják. A cél mindkét esetben hasonló: megvonni a kisebbségektől arra való jogukat, hogy jellegzetességeiket megőrizzék.” Zagarka Ilie emlékeztette a XXXII. ülésszak részvevőit a két évvel ezelőtti csimói egyezményekre, amelyekkel végérvényesen megvonták a határt Jugoszlávia és Olaszország között, s mindkét fél kötelezettségeket vállalt a kisebbségek jogainak tiszteletben tartásával, érdekeik védelmével kapcsolatban. A jugoszláv delegáció aggodalmának adott hangot annak kapcsán, hogy a világ egyes pontjain éledezik az új nácizmus. Zágorka Ilie kifejezte reményét, hogy az államok mindent elkövetnek azért, hogy a rasszizmus és a nácizmus ideológiájának véget vessenek. (10) A termés egyharmadát elpusztítják a kártevők Ehhez még hozzá kell tenni azt is, hogynemzetközi segítséggel szép sikerek születtek az erózió elleni küzdelemben az erdősítési akciókban, a növény- és állati kártevők elleni harcban. Említsük csak meg a sáskák elleni küzdelmet. Mint ismeretes, ennek a rovarnak a nősténye 20 000 tojást is képes lerakni, és ha ezekből a tojásokból sáskák lesznek 80 km széles és hosszú felhőt képesek létrehozni. A sáskafelhő naponta 70 km-t képes megtenni, és 3000 km-es utat is bejárhat. És a sáskafelhő olyan sűrű, hogy a sáskák súlya egy hektáron 1750 tonna. Azon aterületen, ahol leszállnak, elpusztítanak minden növényt, fát, füvet, és pusztításuk után még sokáig nem zöldült ki semmi. A FAO szakemberei felbecsülhetetlen értékű segítséget nyújtottakazoknak az országoknak, amelyeket rendszeresen pusztítottak a b brkák (bizonyos afrikai és közel-keleti országok). Hasonlóan felbecsülhetetlen értékű a többi kártevő elleni harcban nyújtott segítség is. Az ENSZ szakértőinek becslése szerint a világ mezőgazdasági termésének egyharmadát teszik tönkre a különféle kártevők. Ennek részleges oka a gyarmati örökségés az elmaradottság. Visszahatása a gazdasági fejlődésre felbecsülhetetlen. A szakértők, szerint Indiában csaknem 5 milliárd patkány van, vagyis minden lakosra 10. Ez a rengeteg patkány évente 15 millió tonna gabonát képes elpusztítani, ami kétszerese annak a menynyiségek, amelyet India évenként kénytelen behozni, hogy élelmiszerrel láthassa el lakosságát. A kormány erélyes intézkedéseket tett a patkányok irtására, de az elmaradottság és a primitivizmus szinte áthághatatlan akadályokat állított elébe. Indiában ugyanis sokan bűnnek tartják az állatok megölését. A szülők gyakran még olyan esetben sem tesznek semmit a patkányok ellen, amikor azok már a gyermekeket támadják meg. Sokan annyira mennek, hogy még a megfogott patkányokat sem pusztítják el, hanem csak arrább viszik, és szabadon engedik őket. A helyzeten tehát csakis a kulturális szint felemelésével lehetne változtatni. Tudósok a fejlődésért A FAO által nyújtott segítségnek több formája van. Kiképezik az elmaradott országok szakembereit, hogy növelhessék a mezőgazdasági terméshozamot országaikban, egyszersmind a fejlett országokból is szakembereket küldenek, hogy közvetlenül a helyszínen nyújtsanak segítséget, mint a kormányok és a helyi hatóságok tanácsosai. Ezenkívül különféle tanfolyamokat szerveznek a hazai lakosság számára. A segítség egyik formája az is, hogy az ENSZ számos nemzetközi tanácskozást szervez egy-egy kérdés megoldására. Ezeken az összejöveteleken több mint száz ország is képviselve van, és a részvevők közé tartozik sok világhírű tudós, köztük Nobel-díjas tudósok is. Az ilyen nemzetközi találkozók közül említsük meg az idén február 4-étől 20- áig Genfben tartott ENSZ-értekezletet, amelyet a nem eléggé fejlett országok gazdasági fejlődésének meggyorsítására, a tudomány és a technika felhasználása érdekében szerveztek, az UNCSAT-ot (The United Nations Conference on the Application of Science and Technology for the Benefit of the Less Developed Areas — az ENSZ értekezlete a tudomány és a technika alkalmazására a nem eléggé fejlett vidékek javára). Ezen az értekezleten 87 országból, mintegy 2000 küldött vett részt. Mindenképpen a tudósok és a szakemberek egyik legtömegesebb összejövetele volt az ENSZ „fejlesztési évtizede” keretében, amelyet 1961 decemberében hirdettek meg, de mivel nem sok sikert ért el, újabb évtizedre meghosszabbították. E hatalmas összejövetelnek az volt a célja, hogy eszközöket, utat és módot találjanak Afrika, Ázsia és Dél-Amerika fejletten vagy nem eléggé fejlett országai számára a korszerű technika és tudomány legcélszerűbb felhasználására, hogy ezzel meggyorsíthassák gazdasági és társadalmi fejlődésüket. (Folytatjuk) ftZ EngEREÉQ fl XXL SZflZflb ft&OPEN Részletek Dr. Kovács Károly: A haladás és a jog című monográfiájából MAGYAR SZÓ Kedd, 1977. november 1 MERRE TART FRANCIAORSZÁG A Köztársasági Párt nagy esélye JS SOKÁIG ÚGY LÁTSZOTT, hogy Giscard I d’Estaing köztársasági elnök passzívan nézi a | i francia politikai helyzet alakulását. Még akkor sem j ! igen nyilatkozott, amikor azt kezdték találgatni, hogy] ] mit tesz, ha esetleg a bal-oldali szövetség tavaszra megszerzi a parlamenti többséget. Amikor a köztársasági elnök végre kijelentette,hogy minden esetben tudommásul veszi a francia választópolgárok döntését, akkor már nyilvánvaló volt, hgy megtalálta e döntés befolyásolásának módját is. A fordulatot a köztársasági elnök júliusban ,Carpentras-ban mondott beszéde hozta meg. Ebből a beszédből már kiolvasható ugyanis a köztársasági elnök világos elképzelése, hogy megpróbálja létrehozni saját többségét, és a kommunisták meg a gaulle-isták leválasztásával, ellenzékbe kényszerítésével próbálja kormányozni az országot. A köztársasági elnök kampánya Giscard d’Estaing időközben még világosabban megfogalmazott koncepciójának kiindulópontja, hogy a De Gaulle által elfogadtatott francia alkotmány nagy hatáskörrel ruházza föl a köztársasági elnököt, kettős szerepet bízva rá, egyrészt a nervzeti érdekek és a nemzeti intézmények képviseletét, vagyis „minden francia elnökének” tisztségét, más- Irczzi pedig őt teszi meg a végrehajtó hatalom fejének. Ebből kiindulva Giscard d’Estaing úgy számítja, hogy mivel megbízatása 1981-ig tart, az ő befolyását és te-kintélyét semmi sem kérdő jelezheti meg. Addig vi-szont két eszközt is latba vehet, hogy akaratát rákényszerítse a parlamentre, vagyis két eszközzel is rendelkezik ahhoz, hogy befolyásolni próbálja a parlamentet. Az egyik az,hogy ő nevezi ki a miniszterelnököt, a másik pedig az, hogy feloszlathatja a parlamentet, ha más " megoldás nem kínálkozik a köztársasági elnök és a képviselőhöz, illetve az általa kinevezett miniszterelnök és a parlamenti pártok közötti viszály rendezésére. Ennek a két fegyvernek a birtokában Giscardd’Estaing hónapok óta több irányban igen intenzív tevékenységet fejt ki, részben a tavaszra tervezett választások befolyásolására, részben pedig az általa elképzelt kormánytöbbség létrehozására. E tevékenység egyik célja saját pártját, a Köztársasági Pártot felkészíteni az új szerep betöltésére, a másik pedig az, hogykipuhatolja a Köztársasági Párt, a Centrum és a Szoteralista Párt közötti jövendő nagykoalíció lehetőségét. Az új kormánytöbbség körvonalai A köztársasági elnök ilyen irányú tevékenysége már meghozta első eredményét. A közvéleménykutatás legújabb adatai azt bizonyítják, hogy a köztársasági elnököt támogatók százalékaránya most lépte először túl az 50 százalékot, és ugyanakkor — nagy meglepetésre — Giscard d’Estaing pártja, a Köztársasági Párt az ország második legerősebb pártja lett. A köztársasági elnök személye iránti viszonyulás megváltozását mi sem bizonyítja jobban, mint az a körülmény, hogy mindössze egy hónap alatt — szeptemberről októberre — 49 százalékról 52 százalékra emelkedett azoknak a száma, akik ,,igen elégedettek” a köztársasági elnökkel, ugyanakkor 40 százalékról 36 százalékra csökkent azoknak a száma, akik „igen elégedetlenek”. Még nagyobb előrehaladás tapasztalható a Köztársasági Párt tekintélyének és befolyásának gyarapodásában. Az említett egy hónap alatt, vagyis 1977 szeptemberétől 1977 októberéig mindössze három párt híveinek száma növekedett. Igaz, hogy közöttük a Köztársasági Párt híveinek száma egy százalékkal nőtt, a a baloldali radikálisok 2 százalékos, és a Centrum 3 százalékos növekedésével szemben, de ez a növekedés igen jelentősnek tűnik,ha tudjuk, hogy az utóbbi két kis párt nem vetélytárs, vagy ha tudjuk, hogy ez idő alatt a Kommunista Párt és a gaulle-ista párt híveinek száma 2—2 százalékkal, a Szocialista Párt híveinek száma pedig 3 százalékkal csökkent. Még inkább ha tudjuk, hogy az egész választótestületen belül a Köztársasági Pártra adott szavazatok százalékaránya 16-ról 21-re emelkedett, miközben a gaulleisták százalékaránya 23-ról 21-re csökkent. Persze, ezzel az új kormánytöbbség kialakítása ] csak könnyebb lett, de a kockázat továbbra is megmarad. Elsősorban azért, mert Giscard d’Estaing még csak nem is léphet nyíltan az ország elé ezzel az elképzeléssel, hiszen nemcsak a mostani kormánytöbbséget nem boríthatja fel, hanem azt sem kockáztathatja, hogy a gaulle-isták a választásokon teljes egészében a kormánytöbbség többi pártjaellen forduljanak."Pillanatnyilag a kormánytöbbség pártjai között még érvényes az a megállapodás, hogy együtt lépnek föl a választások második fordulójában, azzal a különbséggel, hogy a gaulle-isták saját zászlajuk alatt küzdenek, a kormánytöbbség többi része „a köztársasági elnök többségének” zászlaja alatt. Ennél tovább Giscard d’Estaing sem mehet, vagyis ennél jobban már nem feszítheti a húrt. Mint ahogy egyelőre a Mitterrand is azt mondja, hogy a választások második fordulójában a kommunis- t tákkal együtt lép fel, hiszen ő sem kockáztathatta a kommunisták támogatásának elvesztését az egyelőre bizonytalan új kormánytöbbség érdekében. Ezzel aztán rendkívül öszszetetté vált a helyzet a francia választások előtt. Mindenesetre a Köztársasági Párt vezetőségének október 15-én és 16-án zárt ajtók ’ mögött tartott ülése már a megváltozott helyzetnek, vagyis a G’scard d’Estaing pH» 1 elképzel kormánytöbbségnek megfelelően fo^lms^a meg választási programjá* Alapvető tételük. ..A txHtye^g nem valamilyen választásiövetsé®, hanem Valer Giscard d’Fstaang társadalmi tervezete mö®ött fa'sorakozott affvek” Csak crmen az a kérdés, hogy ilyen jelszóval készü’ő'Sra a választásokra mennvjb°n tudnak és ♦vro—írjék eztl«Orrondrai a gaulleisták »ot és közeledni a szocialistákhoz. BÁLINT István: