Magyar Szó, 1978. április (35. évfolyam, 89-103. szám)

1978-04-01 / 89. szám

2. oldal KARINTIA Harminc szlovén pere Bécsből jelenti a Tanjug. A salzburgi bíróság tegnap bizonytalan időre fel­függesztette négy karintiai szlovén perének tárgya­lását. A védőügyvédek kérték, hogy az államszerződés 7. szakasza értelmében a bí­róságon hivatalos nyelvként ismerjék el a szlovén nyel­vet. Hangsúlyozták azt is, hogy ez politikai per, a bí­róság tehát nem illetékes. A büntetőtanács a követe­lést visszautasította. A karintiai hatóságok azért emeltek vádat Albert Smrečnik, Albert Hafner, Stanislav Dlopst és Hubert Božie ellen, mert — mint a vádiratban áll — 1976 nyarán rossz szándéktól ve­zérelve körülbelül 100 000 schilling kárt okoztak Dél- Karintia több helységében. A karintiai szlovénok akció­ja arra irányult, hogy a ha­tóságok váltsák valóra az államszerződés 7. szakaszá­nak rendelkezéseit, s céljuk érdekében több épületre és helységnévtáblára jelmonda­tokat írtak. A bíróság elutasította a védelem követelését, hogy a per tárgyalását politikai pe­rekben illetékes bíróság elé utalja át. Jogi vita támadt akörül is, hogy az elsőként vallomásra emelkedő Albert Smrečnik kijelentette, hogy csak szlovénul beszél. Ezzel kapcsolatban követelte a vé­delem, hogy a bíróságon hivatalos nyelvként ismer­jék el a szlovén nyelvet. Az ügyész erre kijelentette, hogy a követelésnek nincs jogalapja, bár az államszer­ződés ezt egyértelműen elő­irányozza. Pártosságról ta­núskodik az is, hogy a bíró­ság azért függesztette fel a tárgyalást, hogy időközben megállapíthassa,­ „milyen mértékben nem sajátították el a vádlottak a német nyelvet. Eddig harminc-egynéhány hasonló eljárást indítottak karintiai szlovénok ellen. Nyilvánvalóan nyomást kí­vánnak gyakorolni rájuk, hogy álljanak el az állam­szerződés rendelkezéseinek végrehajtását sürgető akció­iktól. SALVADOR Parasztlázadás A rendőrök kíméletlenül leszámolnak az elégedetlenkedőkkel és családtagjaikkal • Az összecsapásoknak több halálos áldozata van Hivatalos források közöl­ték, hogy az utóbbi napok­ban az ország több pontján zavargásokra került sor, miután elégedetlen parasz­tok csoportjai szervezett lá­zadásba­n törtek ki. A me­zőgazdasági munkások szer­vezete közleményben kérné ■nyen elítélte a hatóságok magatartását, megállapítva, hogy le akarnak számolni a jogaikat követelő parasztok­kal. Erélyesen elítélik Car­los Romero tábornok, ald elrendelte az ártatlan Pa­rasztok és családtagjaik bántalmazását és kínzását. Az elégedetlen parasztok az utóbbi időben mind gyak­rabban tüntettek a Föld­művesek Szövetségének és a Keresztény Parasztok Szö­vetségének szervezésében. Múlt péntek óta Romero tá­bortok alakulatai „rendcsi­nálással” foglalkoznak San Pedro, El Rodeo, Telolupa, La Esperansa és San Mar­tiin térségében. A heves leszámolás, a le­ta­rtóz­tatások és a megtor­lások után számos család hajlék nélkül maradt, sokan pedig elmenekültek. A rend őrei eszközökben nem válo­ga­tva próbálják rákényszerí­tani a parasztokat, hogy hagyjanak fel a tiltakozás­sal. Az egyetemista diákok, a szakszervezetek és a vallá­si szervezetek segélygyűjté­si­ akciót kezdtek a károsul­tak javára. ... San Joséból jelenti a Prensa Latina. Tegnapelőtt erős katonai és rendőregységek megszáll­ták San Fedrát, Salvador mezőgazdasági vidékét,­­ és szigorú ellenőrzést vezettek be. A térségben a múlt pén­tek óta tűnt a feszült hely­zet, amikor is a hatóságok­kal való összecsapásban 11 paraszt életét vesztette. KAMBODZSAI ÉLMÉNYEK Kirándulás a múltba A volt vezérkar épülete ma múzeum • Az új hadseregben nincsenek rangfokozatok A Tanjug különtudósítójától Phnom, Penh, március 31. L an­nol hajdani VEZÉRKARÁNAK épületét ma is jól őr­zi a kambodzsai hadsereg, noha többé nem lakják ge­nerálisok. A ritka látogató­kat „pártkáder” fogadja, aki az unszolás ellenére sem hajlandó megmondani a ne­vét. Ahogyan a nagy fali tér­képeken a kambodzsai váro­sok ostromának utolsó pil­lanatait magyarázta, meggyő­ződtünk róla, hogy az új hadsereg vezérkarának ma­gas rangú „kádere” áll előt­tünk. Kísérőink is tudtunk­ra adták, hogy magas rangú vezetővel, feltehetőleg a ve­zérkari főnökkel állunk szemben. Az asztaloknál, ahol egy­kor Lan Nol tábornokai ül­tek, a vendéglátó teát szol­gált fel a jugoszláv újság­írócsoportnak. Maga az épü­let manapság múzeum, s mi voltunk első látogatói, ami­óta, átalakították. A KATONAI TÉRKÉPE­KEN, a folyosókon és a mel­lékhelyiségekben minden úgy áll, ahogy három évvel ez­előtt a fejvesztve menekülő tisztek hagyták. Csupán a rádió- és telefonkészüléke­ket, valamint az iratokat vit­ték magukkal. A tetőn még ott áll az antenna, a fala­kon a volt rezsim jelmon­datai és utasításai. „Mentsétek fegyvertársain­kat éjjel-nappal!” — áll az egyik térkép fölötti felira­ton. Ezen a térképen még mindig be vannak rajzolva a vörös kmerek Phnom Penh és a többi város elleni támadásának irányai. A ve­zérkar tanácstermében vala­ki franciául sebtében felírta egy papírlapra: „Ha fárad­tak vagytok, gondoljatok azokra, akik még fáradtab­ban a fronton harcolnak”. A beszélgetés során meg­tudtuk, hogy az új kambod­zsai hadseregben nincsenek rangfokozatok és nem is lesz­nek. Megtudtuk azt is, hogy egyelőre senki sem írja az ötéves felszabadító háború történelmét és tapasztalatait, mert mindenki a haza ve­szélyben forgó függetlensé­gét és területi integritását védi. AMIKOR kiLÉPTÜNK A MÚZEUMBÓL, a kapu újra bezárult. Nem kaptunk vá­laszt kérdésünkre, hogy a kambodzsai fiatalok és gyer­mekek mikor jöhetnek el ide, hogy a közelmúlt ese­ményeiről hallhassanak. Slavko STANIC Százharmincötezer atombomba A világ négyszer annyit költ fegyverre, mint a világháború kitörése előtt A Magyar Televízió vol­­t aműsorában, amelyben Hajdú János, az ismert új­ságí­ró­­két-­két tejkámtélyes nyugati és keleti leszere­lési szakértőt is meghí­vott ijesztő adatok kerül­tek napv­ilágra a nagyha­talmak pusztító erejű fegyverkészletéről, amely­­lyel többször meg lehetne semmisíteni az egész em­beriséget. Az elhangzottakból k®tű­nsik, hogy a föld minden lakosára 15 tonna rombo­­lóany­ag ju­t, noha egy em­ber megsemmisítéséhez 15 gramm is elegendő lenne. A fegyverkezési kiadá­sok manapság négyszer akkorák, mint a második világháború kitörésekor. A nagyhatalmak annyi nukleáris bombával rend­­delkkeznek, amelyeknek pusztító ereje 135 000 Hi­rosimára dobott a­tombom­ba erejének felel meg. Ha a fegyverkezési ver­sengés hasonló ütemben tovább tart, Pramik Bar­naby svéd atomfizikus szerint ké­t nemzedék múl­va a kiadások meghárom­szorozódnak. A felosztott Európa különböző országaiból (a Szovjetunióból, az ШЖ- ból, Svédországból és Nagy-Bri­tanniából)­­való tudósok egyetértettek ab­ban, hogy az emberisé­get hatalmas veszély fe­nyegeti, bár a fegyverke­zési versengés okaiban nem tudtak közös neve­zőre jutni. A brit szakértő szerint a nyugatok a Varsói Szerződés támadó szándé­kai miatt halmozzák fegy­verzetüket, a svéd tudós szerint pedig a fegyverke­zési versengés már kicsú­szott a politikai tényezők ellenőrzése alól. A keleti államok képviselői nem ér­tettek egyet sem az egyik, sem a másik megállapítás­sal, legalábbis abban a részben, amely a hazájuk­ban uralkodó helyzetet is tett. (Tanjug) MAGYAR SZÓ Szombat, 1978. április 1. KÉRDÉSEK A FRANCIA VÁLASZTÁSOK UTÁN Hogyan tört fel az elégedetlenség AZ 1968. esztendő FRAN­­CIAORSZÁGBAN szét­zúzta azt az illúziót, hogy „jóléti társadalomban” nem lehetnek nagyobb társadal­­mi megrázkódtatások. Ezt szem előtt kell tartani, ami­kor az ország problémáiról szólunk. 1968 óta minden társadalmi erő foglalkozik azzal a lehetőséggel, hogy a „forró tavasz” megismétlőd­het. Még mindig tart a ka­pitalista gazdaság súlyos válsága, Franciaországban ez úgy nyilvánult meg, hogy 1977-ben is 10 százalékos volt az infláció és 1974, vagy­is Giscard d’Estaing-nek köztársasági elnökké történt választása óta a dolgozók vásárlóereje 57,2 százalék­kal csökkent. Ezzel egyide­jűleg szakadatlanul növek­szik a munkanélküliség, ez annak tulajdonítható, hogy az ipari termelés az 1974. évi szintre esett vissza. A kor­mány hivatalosan több mint egymillió munkanélkülit is­mer be, és még a választási kampány napjaiban kiadott közlemény is arról számol be, hogy a munkanélküliség növekszik. A Kommunista Párt és a szakszervezet ada­tai 1 600 000 munkanélküli­ről szólnak. A válság nap­jaiban naponta 1000 újabb­­ munkanélküli jelentkezett a munkaközvetítőknél és ha­vonta 1200 vállalat zárta be kapuit. Halmozódnak a robbanóerők Az elégedetlenségnek a válságon kívül vannak más forrásai is. Például az a kö­rülmény, hogy Franciaor­szágban úgyszólván alig ma­radtak parasztok. Az Ötödik Köztársaság bevezetése után minden 10 percben egy pa­raszt kénytelen volt távozni földjéről. Azóta, persze, el­helyezkedtek, de a nosztal­gia megmaradt és az elége­detlenség is bármelyik perc­ben föltörhet. További for­rása lehet az elégedetlenség­nek, hogy a kormány hiába ígérgeti, a francia tömegek­ben mind jobban tért hódít annak tudata, hogy a kapi­talizmus maga nem tud meg­birkózni a válsággal. Mind­ehhez hozzátehetjük még azt is, hogy a külföldi tőké­től való függőség elégedet­lenséget szül a francia kis­polgárság, sőt, a saját érde­keit nemzeti mezbe bújtató tőkések körében is. Nem vitás, hogy az elége­detlenség legnagyobb az ifjú­ság körében. Már azért is, mert mind jobban csökken az okleveles szakemberek el­helyezkedésének lehetősége és az egyetemisták mindin­kább távlat nélkülivé vál­nak. Kérdés, hogy ez az elégedetlenség most hogyan tör felszínre, amikor azt már nemcsak az ismét erő­södő szélsőbaloldal szítja, hanem az a tudat is táp­lálja, hogy választások út­ján jó sokáig nem lehet változtatást eszközölni Fran­ciaországban. Az 1968. évi események nem ismétlődhet­nek meg, de a franciaorszá­gi fejlemények még sok for­mában hozhatnak meglepe­tést. Elég csak megemlíte­nünk, hogy kétszáz gyár van a­ munkások megszállá­­sa alatt, illetve bezárás előtt áll. A munkások a baloldal választási győzelmére vár­tak, hogy problémájuk meg­oldódjon. Most mi lesz? Franciaország nem modern ország Franciaországban a vá­lasztási kampány során sok olyan kérdés is tudatosodott, amelyekre választ kell adni, még akkor is, ha az ország megmarad az eddigi keretek között, vagyis nem követke­zik be olyan változás, amely ■ elindíthatná a rendszer meg­­­­s­változtatásának folyamatát­­ is. Elsősorban arra gondo­­­lunk, hogy Franciaországnak , azonkívül, hogy meg kell birkóznia a többi nyugat­európai országra is jellemző gazdasági válsággal, szembe kell néznie azzal a ténnyel, is, hogy még nem modern , kapitalista ország abban az értelemben, mint Nyugat­■ Németország,, az USA vagy ■ akár még Nagy-Britannia is ■ az.­­ Ez elsősorban abban mu­tatkozik meg, hogy Fran­ciaországban jóval nagyob­bak a szociális különbsé­gek, mint bármelyik más­­ említett országban. A kere­­­setek közötti arány ugyanis • 1:13-hoz. Egynek 200 000 fi­zikai munkát végző pirikás­­­nő keresetét vették, 13-nak­­ pedig a legjobban fizetett 35 000 főtisztviselő keresetét. Az év elején a munkavi­szonyban levő férfiak 24,5­­ százaléka és a nők 54 szá­■­zaléka keresett havi 2200­­ franknál kevesebbet, a fér­­­­fiak 27 és a nők 25 százalé­ka pedig 2200—3000 frank között. Még nagyobbak az aránytalanságok a nyugdíjak­­ között. A nyugdíjasok jelen­tős része havi 900 frankot kap, ugyanakkor 2,2 száza­­­­lékuknak havi 10 500 frank nyugdíja van. És ugyanakkor, amikor Franciaországban több a kiskeresetű, mint az USA- ban, Nyugat-Németország­­ban vagy , Nagy-Britanniá­­ban az ország lakosságának 0,7 százaléka a nemzeti va­gyon 10 százalékával sőt, 9 százaléka a nemzeti vagyon 50 százalékával rendelkezik. A szociális különbségek ad­dig terjednek, hogy még az átlagos életkor is társadal­mi rétegektől függően ala­kul. A fizikai munkások hét évvel kevesebbet élnek mint a tisztviselők, az egyetemi tanárok 62 százaléka, a munkásoknak pedig csak 30 százaléka éri meg a 75. évet. A társadalmi különbségek következtében, a francia gazdaság még mindig nem elég modern ahhoz, hogy felvehesse a versenyt a töb­bi nyugati gazdasággal. En­nek tudatában valamennyi­­ politikai párt a választási­­ kampány során több-keve­sebb ígéretet tett a különb­ségek csökkentésére. Az el­térés csak annyiban van, hogy milyen fokú csökken­tést ígértek, de minden párt, tehát a kormánypártok is, s megígérték a minimális bé­­r­rek és nyugdíjak emelését, a családi pótlék növelését és az igazságosabb adórend­szert. Ez azonban csak azt teszi nyilvánvalóvá, hogy tovább folyik a harc a fran­cia társadalom további mo­dernizálásáért. És ezzel az elégedetlenségek halmozó­dásából eredő kérdés újab­bal bővül: milyen formát ölt a korszerűsítésnek ez a süükséglete. BÁLINT István Néhány sorban LONDON. — Nagy-Britan­­niában a lapterjesztőik és a nyomdászok sztrájkja miatt, tegnap immár negyedik nap­ja nem lehetett újságot kap­ni. A sztrájjkmozgalom to­vább tart. (AFP) GENF. — Anton Vratuša, az SZVT alelnöke, aki részt vett az ENSZ tengerjogi ér­tekezletének megnyitóján, tegnap hazautazott Genfből. (Tanjug) BEJRÚT. — Habas, a Pa­lesztin Felszabadítási Nép­front vezére egy nagygyű­lésen kijelentette, hogy a pa­lesztinok nem adják fel po­zícióikat Dél-Libanonban. (Reuter) BELGRÁD. — A nyugati államok, bár formálisan el­lenzik a pretoriai kormány rasszista politikáját, tovább­ra is gazdasági együttműkö­­­dést folytatnak Dél-Afriká­­val. (Tanjug) PEKING. — Ali Násszer Mohammed, a Jemeni De­mokratikus Népköztársaság miniszterelnöke egészségügyi okokból elhalasztotta kínai látogatását. (Reuter) TEHERÁN. — Több iráni városban tegnap összeütkö­zésre került sor a rendőrök és a legutóbbi hatósági in­tézkedések miatt méltatlan­kodó egyetemisták között. (AP) PÁRIZS. — A francia gaulle-isták Edgar Favre-t jelölik az új parlament el­nökének tisztségére. (Tanjug) BUENOS AIRES. — Az ar­gentin titkosrendőrség főnö­ke, Pinochet chilei diktátor legbizalmasabb embere a na­pokban kénytelen volt le­mondani. Fennáll a gyanú, hogy ő szervezte meg a me­rényletet Allende külügymi­niszterre, Orlando Leterier ellen. (Tanjug) BRANDT LÁTOGATÁSA BUDAPESTEN Az ideológiai ellentétek nem gátolják az együttműködést Legfőbb szó az enyhülésről és a leszerelésről esett Budapestről jelenti a Tan­jug. Budapesti körökben nagy a megelégedés Willy Brandt látogatásának eredményei­vel. A tekintélyes bonni vendég és Kádár János ugyanis átfogó eszmecserét folytatott számos nemzetkö­zi kérdésről. Mint a tegnap közreadott közös közleményből is ki­tűnt, a tárgyalások az eny­hülés és a leszerelés prob­lémája körül összpontosul­tak, s ezekben a kérdések­ben alakult ki a legnagyobb egyetértés. Mindkét fél ag­gódik a fegyverkezési ver­sengés folytatása miatt, és hatékony leszerelési intézke­dések mellett szállt síkra. Brandt és Kádár hangot adott a helsinki elvekhez va­ló ragaszkodásának és szor­galmazta a záróokmány aján­lásainak alkalmazását. A budapesti hírmagyará­zók kiemelik a nyugatnémet szociáldemokrácia és Willy Brandt fontos szerepét a kedvező európai légkör ala­kításában, elsősorban annak révén, hogy valóságérzékkel közelítette meg a szocialista országokkal való kapcsola­tok kérdését. A hírmagyarázók nem hallgatják el a két párt kö­zött álló nagy ideológiai kü­lönbségeket, rámutatnak azonban arra, hogy az együtt­működés előtt tág területek állnak. Az MSZMP tovább­fejleszti meglehetősen fej­lett kapcsolatait Európa két legerősebb szocialista pártjá­val, a nyugatnémet Szociál­demokrata Párttal és a Fran­cia Szocialista Párttal, s az együttműködést igyekszik fokról fokra újabb tartal­makkal telíteni.

Next