Magyar Szó, 1978. június (35. évfolyam, 163-177. szám)

1978-06-16 / 163. szám

4. oldal A SZABADKAI VAGONGYÁR Négy év áfatt teljesíti ötéves tervét Nem volt túlzás az évi húszszázalékos termelésnövelés előirányzása A szabadkai Bratstvo Va­gongyár a jelek szerint már jövőre, egy évvel a határ­idő előtt teljesíti közép­távú, 1980-ig szóló ötéves termelési tervét. Ez a si­k­er annál jelentősebb, ha tudjuk, hogy a vagongyári­ak középtávú terve nagy­arányú, évi húszszázalékos termelésnövekedést irányoz elő. A néhány évvel ezelőtt még veszteséggel dolgozó és nagy nehézségekkel küz­dő vállalat nemcsak telje­sítette, hanem jóval túlszár­nyalta ütemtervét. A vagongyárban a napok­ban vitatják meg a jövő évi termelési tervet a tár­sadalmi-politikai szerveze­tek és a dolgozók. Elfoga­dásától és teljesítésétől függ a középtávú terv céljainak határidő előtti megvalósítá­sa, s a Bratstvóban, jólle­het még nem véglegesítették az elképzeléseket, senki sem kételkedik a sikerben. Az önigazgatási szervek meghagyása alapján a szak­szolgálat kidolgozta és vitá­ra bocsátotta a tervet, mely szerint jövőre 600 millió dináros összbevétele lesz a vagongyárnak, 37 százalék­kal nagyobb, mint az idei évre előirányzott termelés értéke. A szabadkai nagyvállalat helyzetének javulása, a ki­emelkedő eredmények eléré­se azután következett be,­­ hogy lényeges változásokat eszközölt a termékszerkezet­ben. Alapvető tevékenységé­nek, a­­vagongyártásnak és -javításnak az értéke, jólle­het évről évre 15—17 száza­lékkal növekszik, ma már­­ csak az összbevétel felét ké­pezi. A tartmány és a köz­ség fejlesztési terveinek megfelelően hozzálátott az élelmiszeripari, energetikai, a szállító berendezések, és felszerelések gyártásához. Nagyobb vállakozásai között megemlítjük a kovini cu­korgyár felújításához, vala­mint az öt épülő vajdasági cukorgyár berendezéseihez szükséges különféle hatal­mas kazánok, kristályosítók, tartályok gyártását. Jövőre jelentős összeget — mint­egy 250 millió dinárt — for­dít petrolkémiai és alap­vegyipar berendezések gyár­tásához szükséges gépek és felszerelések vásárlására. A rendkívüli fejlődést nagy lemondások árán érték el a Bratstvo dolgozói. A Szabadkán annak a közösen elfogadott álláspontnak az érvényesítésén fáradozva — amely szerint 1981-ig három és fél milliárd dináros fel­halmozást kell elérni — a Bratstvo tavaly 21 millió dináros tiszta jövedelemmel zárta az évet, s az idén 33, jövőre pedig 47 milliós fel­halmozást tervez. Az áldo­zatok nem voltak hiábava­lók, a felsorolt eredmények mellett a jelentősebbek kö­zé sorolják a vagongyári­ak a személyi jövedelem át­lagának növekedését: az idén a tervezett 4900 helyett 5000 dinár. Még mindig kifogásolha­tók azonban a munkakörül­mények, állandóan visszaté­rő téma, hogy sokaknak té­len a szabad ég alatt kell dolgozniuk hóban és fagy­ban, s a dolgozók társadal­mi életszínvonalán is sok javítani való akad. Emiatt hamarosan étkezdét, öltöző­ket, zuhanyozókat, orvosi rendelőt építenek 30—35 millió dináros költséggel, és fokozatosan javítanak a munkakörülményeken is. VALIHORA István MAGYAR SZÓ Péntek, 1978. június 16. A JKSZ XI. KONGRESSZUSÁNAK TISZTELETÉRE Gyárat avatnak Kikindán Az új csempegyár tizenhárom hónap alatt épült fel . A nagygyűlésen Molnár Vilmos mond beszédet A kikindai Toza Markovic Épületanyaggyár hazánk egyik legnagyobb ilyen jel­legű létesítménye. A munka­szervezet 112 évvel ezelőtt alakult meg, de igazi és kor­szakalkotó fejlődése csa­k a felszabadulás után kezdődött. Az elmúlt három évtized egyik legfontosabb ismerte­tője, hogy átlag minden má­sodik esztendőben egy új ob­jektummal gazdagodott az egykori napszámosok gyára. A Toza Markovic gyár 2100 dolgozója ma egy újabb nagy eredménnyel köszönti a Jugoszláv Kommunista Szö­vetség XI. kongresszusát: üzembe helyezik az új esem­pegyárat, amelynek építése mindössze tizenhárom hónap­pal ezelőtt kezdődött. Ezzel az új létesítménnyel valójá­ban két évvel a határidő előtt eleget tesznek azoknak a célkitűzéseknek, amelye­ket a középtávú fejlesztési terv irányzott elő. Egyben teljes egészében bekapcsolód­tak tartományunk középtávú fejlesztési tervének teljesíté­sébe is.­­ A csempegyártás a mun­kaszervezet fejlődésében új korszakot jelent. Az első csempegyárat 1972-ben épí­tették fel, ez évente egy­millió négyzetméter kiváló minőségű csempét állít elő. Azelőtt csak cserepet és tég­lát égettek. Cserepet na­gyobb, téglát pedig kisebb mennyiségben. A csempe olyan termék, amely nagyon keresett mind a házai, mind a külföldi piacon. A kikin­dai különösen népszerű, mert kiváló minőségű agyagból készül.­­ Az új beruházással kap­csolatban még el kell mon­dani a következőket is: Valójában két jelentős be­ruházásról van szó. Az első a meglevő csempegyárhoz fűződik. Ebben korszerűsítet­ték a termelést és bővítették a kapacitásokat. Nagyon lé­nyeges, hogy a termelési fo­lyamat idejét lerövidítették. Eddig a csempe előállításá­hoz 112 órára volt szükség, az új technológiai folyamat bevezetésével, amely a vilá­gon a legkorszerűbbek közé tartozik, ez az idő mindössze 3,5 órára rövidült! Emellett egy újabb csem­pegyárat is építettek — ame­lyet ma helyeznek üzembe,­­­­s ezt is a legkorszerűbb­­ gépekkel szerelték fel. A­­gyár építése több mint há­romszázmillió dinárba ke­­­­rült. Az eszközöket hazai és­­ külföldi kölcsönökből bizto­­­­sították, de legjelentősebb a munkaszervezet anyagi hoz­zájárulása, különösen az el­ső beruházáshoz. S végül, de nem utolsósorban említjük meg, hogy a két objektum­ban évente nem kevesebb , mint hárommillió négyzet­­méter csempét állítanak elő. , Ily módon a kiki­ndai Toza­­ Markovic gyár európai vi- I szonylatban is a legjelentő- s sebbek közé verekedte fel I magát az ágazat keretein belül. A csempegyártás fejleszté­sével bekapcsolódtak a nem­zetközi munkamegosztásba is, mert szoros együttműködés alakult ki a hasonló euró­pai gyáraikkal. A termék ér­tékesítésével nincs különö­sebb gond, hiszen a csempe­­ nagyon keresett építőartyag. Az utóbbi években a hazai piac mellett a Szovjetunió­ba, a Német Demokratikus Köztársaságba, a Német­­ Demokratikus Köztársaságba , a Német Szövetségi Köztár­­­­saságba, Kuvaitba, Irakba , Iránba, Líbiába és Algériá­ba is szállítanak csempét.­­ Emellett szoros gazdasági kapcsolatuk van Magyaror­szággal, Görögországgal, Cip­russal és Izraellal is. Ezek­nek az országoknak cserepet adnak el stb. Mindent összegezve megál­lapíthatjuk, hogy a gyár dol­gozói kiváló eredményeket értek el. Ebből az alkalom­ból a JKSZ XI. kongresz­­szusának tiszteletére ma dél­előtt Kikinda és a környék dolgozói nagygyűlést tarta­nak. Molnár Vilmos, a Tar­tományi Képviselőház elnöke mond ünnepi beszédet. PERTICS Péter A JKSZ kongresszusai 1919-től 1974-ig Párttörténeti kiállítás a Forradalmi Múzeumban — Boško Krunić nyitotta meg A JKSZ kedden kezdődő XI. kongresszusának alkal­mából párttörténei kiállítás nyílt tegnap délben Ú­jvidé­ken, a Vajdasági Forradal­mi Múzeumban „A JKSZ kongresszusai 1919-től 1974- ig” címmel. A gazdag, mint­egy 200—250 eredeti doku­mentumot és fényképmáso­latot bemutató kiállítást Boško KRUNIĆ, a tartomá­nyi pártbizottság alelnöke nyitotta meg, szerény ünnep­ség keretében. A megnyitót a čerevići művelődési egye­sület énekkara tette hangu­latosabbá. Jelen volt Rado­van VLAJKOVIC, Dusan BOGDANOV, Milenko RA­­DOVANOV és társadalmi­­politikai életünk más kima­gasló képviselői. — Ennek a kiállításnak hatalmas eszmei-polit­ikai, nevelési, művelődési és pro­pagáló jelentősége van — mondta rövid megnyitó be­szédében Boško Krunić a kiállítást méltatva, majd le­szögezte, hogy a munkásosz­tály harcának, nemzeteink és nemzetiségeink törekvé­seinek szempontjából pár­tunk minden eddigi kong­resszusa hatalmas jelentősé­gű volt. Az eddigi kongresz­szusok mindegyike újabb lé­péssel vitt közelebb a párt szilárdulásához, előrehaladá­sához. Az elmúlt hat évti­zedben a jugoszláv kommu­nisták a fejlődés, az eszmei érlelődés útját járták be, a párt pedig döntő szerepet játszott a jugoszláv szocia­lista társadalom kiépítésé­ben és fejlesztésében. Boško Krunjc ezután em­lékeztetett arra, hogy pár­ttör­téne­tünkben sorsdöntő volt az 1937. év, amikor Tito elv­társ került a JKP élére. A párt ezután a munkásosz­tály forradalmi élcsapata, a nemzeti és szociális felsza­badulás hordozója lett. — Új­abbkori történelmünk­ben, a sorsdöntő pillanatok­ban pártunk mindig kiállta a próbát, és forradalmi cél­kitűzéseink valóra váltásá­val igazolta, hogy mindig le tudja győzni­ az akadályo­kat, az idegen politikai és eszmei nyomást, és képes megvédeni népfelszabadító háborúnk és forradalmunk vívmányait — hangsúlyozta a tartományi pártbizottság elnöke. A X. kongresszus utáni időszakról szólva el­mondta, hogy ez az idő újabb korszaka volt forra­dalmunknak, amikor azért harcoltunk, hogy a munkás­­osztály és a dolgozók legye­nek úrrá a társadalmi újra­termelés egésze felett. ..A szocialista önigazga­tás társadalmi-gazdasági és politikai rendszerének az al­kotmány, a társult munká­ról szóló törvény és a X. kongresszus határozatai alapján való kiépítésével ha­talmas eredményeket értünk el. A XI. kongresszus a kom­munisták újabb munkajelle­gű megbeszélése lesz — fe­jezte be Boško Krunjc. A XI. kongresszus alkal­mából rendezett kiállítás anyagát a Forradalmi Mú­zeum Mitrovicán, Zombor­­ban, Pancsován, Verbászon és más vajdasági községek­ben is bemutatja. Gy. J. A vendégek megtekintik a kiállítást HOLNAP! HOLNAP! HOLNAP! KILÁTÓI!!] Kommunisták 6-tól 2-ig Kerekasztal-beszélgetés Topolyán A felszólalásoktól a folyamodványokig Újvidéki, zentai, becsei és szenttamási helyzetjelentés a többnyelvűségről Először magyarul: Veljko Vlatsovic spanyolországi emlékiratai Mit olvasnak gyerekeink? Kaszás Józsefnek, az Újvidéki Pedagógiai Akadémia tanárának felmérései Csokoládé és világpolitika A párizsi Le Monde cikke a multinacionális társaságok mesterkedéseiről Ne feledkezzünk meg B. Szabó Györgyről! Bosnyák István levele A fiatalok képzőművészeti mozgalmairól Szombathy Bálint vitacikke A történelemformáló főváros Lapunk volt belgrádi tudósítóinak élménybeszámolói Belgrád a kongresszus előtt Ahogy közeledik június 20-a, a JKSZ XI. kongresz­­szusának első napja, Belgrád, az ország idei legna­gyobb társadalmi-politikai eseményének színhelye és szervezője napról napra ünnepibb külsőt ölt. Nem is annyira a kirakatokban és a falakon megjelenő fel­iratokra és az úttesteket átívelő transzparensekre gon­dolunk most, hanem arra a spontán munkalégkörre, amelyben a főváros dolgozói, lakói szépítik, tisztítják környezetüket, csinosítják a parkokat. Valószínűleg nincs is Belgrádnak olyan munkaszer­vezete, dolgozója, lakója, aki erejéhez mérten valami módon ne járulna hozzá ahhoz a törekvéshez, hogy a XI. pártkongresszus több ezer küldötte, vendége jól érezze magát a fővárosban. Szorgoskodnak a közműve­­sítők, készülnek a vendéglátóipar és a városi közle­kedési vállalat dolgozói, a könyvkereskedések, emlék­tárgyüzletek, a főváros idegenforgalmi szövetsége stb., hogy a kongresszus napjaiban ide látogatók szép élmé­nyekkel távozzanak. Ezekben a napokban több rendezvényt, évfordulót, létesítményátadást tartanak a küszöbönálló kongresz­­szus jegyében. Többek között a Nemzeti Múzeumban néhány napja nyílt meg az a képzőművészeti kiállítás, amelyet a II. világháború során gyűjtőtáborokban és börtönökbe hurcolt jugoszláv hazafiak antifasiszta har­ca emlékének szenteltek. Ezen 82 alkotó 130 rajzát, akvarelljét, festményét, szobrát mutatják be. Tegnap este a Kolarac Népegyetemen alkalmi ün­nepséggel ért véget a több napig tartó rendezvényso­rozat, amelyet a kongresszusi előkészületek keretében a Stari Grad községhez tartozó Braca Rihar Általános Iskola fennállásának 260. évfordulója alkalmából ren­deztek. Ma este ünnepélyes keretek között átadják rendel­tetésének a Száva partján létesített gyönyörű, új par­kot és szabadidő-központot. Ez a 14 hektáros oázis sé­tányaival, sportpályáival és egyéb létesítményeivel épí­tőinek ajándéka a JKSZ XI. kongresszusának tiszte­letére. Egyben ígéret is, hogy a közeljövőben Belgrád két folyójának partján egyre több ilyen park létesül, az emberi környezet védelme érdekében. A főváros turisztikai szövetsége is jól felkészült, hogy a kongresszus idején a küldöttek és a vendégek a rendelkezésükre álló szabad idejüknek megfelelően megismerkedhessenek a főváros történelmével, kultú­rájával, nevezetességeivel, egyszóval múltjával, jelené­vel és távlataival. Sorolhatnánk még, de úgy véljük, e néhány talá­lomra kiragadott példa is érzékelteti a készülődés lég­körét, híven tükrözi azt az ünnepi hangulatot, amely áthatja a főváros dolgozóit a JKSZ XI. kongresszu­sának küszöbén. V. T.

Next