Magyar Szó, 1978. július (35. évfolyam, 193-208. szám)
1978-07-16 / 193. szám
4. oldal EGY HABSBURG AZ NSZK-BAN Őfelsége és a politika Micsoda tragédia egy ambíciózus császári sarj számára, aki nem hajlandó tudomásul venni a megváltozott történelmi körülményeket, hogy éppen e körülmények miatt nem válthatja valóra nagyra törekvő terveit, s politikai pályája nem ívelhet a magasztos csúcsokig, ahonnan őfelsége császári és királyi atyját az idők vihara elsöpörte. Köztársaság lett a kettős monarchia csonka maradványából és a hálátlan volt alattvalók éveken át vitázgattak még arról is, hogy az utolsó uralkodó leszármazottja beteheti-e a lábát Ausztriába — az pedig fel sem merült bennük, hogy engedélyezzék közéleti szereplését. Egészen természetes, hogy minden címétől és rangjától megfosztották, így azután Habsburg Ottó úgy vezette le politikai ambícióit, hogy a nagy „keresztény Európa” terveit szövögette, buzdító beszédeket mondott a kelet-európai emigránsok gyanús összejövetelein és különféle zavaros teóriákat agyalt ki „végső szükség” esetére, amikor a legrátermettebbnek kell kezébe vennie a hatalmat, hogy megvédje a keresztény demokráciát mindenfajta barbárságtól. Minden erőlködése ellenére azonban még azt sem tudta elérni, hogy az érinttettek, ha már el nem fogadhatják, de legalább tiltakozva elutasítsák vakmerő elképzeléseit kontinensünk jövőbeli állapotairól. Az általa irányított Páneurópa mozgalmait, magyarán szólva, a kutya sem ugatta meg. Azaz hogy egy pártfogója mégis akadt: ki más, mint a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) messze földön híres vezetője, Franz Josef Strauss. A szívélyes barátság és a kölcsönös rokonszenv szálai fűzik össze a királyok eterikusan finom alkatú leszármazottját és a nyugatnémet politikai élet (átvitt értelemben és a szó szoros értelmében) egyik legsúlyosabb személyiségét, a majd két méter magas Strausst. Ám amennyire testi mivoltukban különböznek, úgy vágnak össze politikai nézeteik. Gyakran mutatkoznak együtt a müncheni Oktoberfesten, a komlói szerelmeseinek vidám ünnepén, de komolyabb alkalmakkor is. Strauss a legnagyobb elragadtatással nyilatkozik védencéről, aki viszont ott olyan „telivér politikusnak” titulálja, aki „a legkomolyabb válság óráiban vállalhatja a nemzet irányításának felelősségét”. A bók őszinte is lehetett, de fizetség is egy nagy szolgálatért, azért, hogy a bajor tartományi kormány néhány héttel ezelőtt megadta a nyugatnémet állampolgárságot a 66 éves Habsburg Ottónak és feleségének. Olyan üzlet volt ez, amely az utolsó Habsburgnak csak hasznot hozott — szemben a nyugatnémetekkel. Most ugyanis, kissé megkésve bár, de megindulhat a régen ambicionált politikai pályán, és ha egy kis szerencséje van — képviselője lehet az Európa Parlamentnek. Eltökélt szándéka, hogy mint újdonsült nyugatnémet állampolgár, jelölteti magát a bajor CSU színeiben a jövőre tartandó első közvetlen választásokon, és ha sikere lesz, akkor Ausztriát is képviseli, még ha erre a bécsi kormány nem is tart igényt. A választásokat ugyanis „Európa kibővítése kezdetének” tekinti. A bajor belügyminisztérium olyan gyorsan elintézte a honosítás ügyét, hogy Bonn még észbe sem kapott. A politikai körök csak akkor NSZK-ban ugyanis nem törölték el a különféle nemesi címeket mint Ausztriában.) A kimondottan jobboldali lapoktól eltekintve az egész nyugatnémet sajtó ellenezte befogadását és emlékeztette az olvasóit Habsburg néhány, enyhén szólva, furcsa nézetére. A Der Spiegel a Zaitbühne című folyóirat áprilisi számát idézte, amelyben az amatőr politikikus kifejtette egy válságos helyzetre kidolgozott szcenárióját. Ez a válság például akkor köszönthet be, „ha a terroristák a mosókonyhában előállított atombombával megzsarolják a társadalmat”. Ebben a rendkívüli állapotban „minden hatalmat kilenc hónapra egytelen személyre kell bízni, akinek ez idő alatt jogában áll minden törvényt felfüggeszteni és automatikusan a kancellár helyébe lépni”. A cikkben félreérthetetlenül utal arra, hogy a legmegfelelőbb személyiségnek e feladatra Strausst tartja. A terv szerzője az állampolgárság megszerzésekor tartott müncheni fogadáson még egy hajmeresztő elméletét fejtette ki a meghökkent vendégek előtt. Kedvenc témájáról, az úgynevezett geopolitikáról beszélt. Eszerint az egyes földrajzi pontok szerepe évszázadokon át változatlan marad: „Az Enns folyó, amely Alsó-Ausztriát Felső-Ausztriától választja el, ma is éppen úgy gátat vet a hunoknak, a tatároknak, a törököknek, a barbároknak, a keleti hordáknak, mint ezer évvel ezelőtt“. S ahogyan „egész Ázsia számára a Pamír-fennsíkról érkeznek az impulzusok, úgy Európában ezt a szerepet az Alpesek, a G nans teteje tölti be”. Valószínűleg Bajorországot is azért választotta második hazájának mert alpesi ország. Az ő elképzelése szerint Münchenre fontos szerep vár az európai politikában. Talán úgy gondolja, hogy az ő politikai ténykedése révén. J. GARAT Béla A bajorok „CSU-hurkával” kedveskednek a császári sarjnak — egy nyugatnémet újság karikatúrája. Hiányos emlékezés vagy valami más? BADEN WÜRTTEMBERG miniszterelnökének komoly esélye volt, hogy jövőre megválasszák a Német Szövetségi Köztársaság elnökének. Hans Karl Filbinger esélye és reménye szertefoszlott egy szókimondó újságcikk miatt, amelyben Rolf Hochhuth neves német író embertelenséggel vádolta meg a vezető kereszténydemokrata politikust. Az író felrótta neki, hogy a megszállt Norvégiában, mint a hitleri haditengerészet katonai ügyésze, szökési kísérlet miatt kivégzőosztag elé állított egy német tengerészt. Filbinger határozottan tagadta a terhére rótt tettet majd miután előkerültek az írott okmányok Walter Gröger 22 éves tengerész halálos ítéletéről, az egykori vádló arra hivatkozott, hogy felsőbb utasításra, parancsra cselekedett. A fiatal tengerészt 1945. március 16-án, a hitleri hadsereg végóráiban végezték ki. Az író azt is leleplezte, hogy a „lelkiismeretes” jogász 1945. május 29-én — Németország kapitulációja és egy hónappal Hitler öngyilkossága után — egy fogolytáborban továbbra is katonai ügyészként működött, és hathónapi fogházra ítéltetett egy szintén fogolytáborban levő tengerészt, mert az leszakította egyenruhájáról a hitleri horogkeresztet, és „náci kutyáknak” bélyegezte meg tiszti feletteseit. Filbinger erre sem emlékezett. Tagadott, és rágalmazási pert indított az író ellen. A stuttgarti bíróság május végén hozott ítéletének indoklásában helytelenítette az írónak azt az állítását, hogy „Filbinger csak azért lehet szabadlábon, mert mindazok hallgatnak, akik ismerték hadbírói múltját a hitleri rendszerben”. A bíróság viszont elismerte az írónak azt a jogát, hogy „könyörtelen jogásznak" mondta Filbingert, „aki még a háború után is alkalmazta a náci törvényeket”. A felső fokú bíróság a minap elvetette Filbinger magánvádját, és felmentette a bírót. Időközben az is nyilvánosságra került, hogy Filbinger 1945 áprilisában hadbíróként négy halálos ítéletet hozott Svédországba szökött tengerészek ellen. A miniszterelnök rendkívül rossz emlékezőképességre vall, hogy miután néhány hete még határozottan állította: „soha életemben nem hoztam halálos ítéletet”, ma viszont azzal védekezik, hogy „képletes ítéleteket hoztam, hiszen a vádlottak biztonságban, Svédországban voltak”. A Kereszténydemokrata Párt vezetősége mindeddig körömszakadtáig védelmezte, ám ennyi botrány után a „képletesen ítélkezett”, s Filbinger feltehetően miniszterelnök lesz. (bor) reagáltak, amikor Alfons Goppel bajor tartományi vezető „királyi fenségnek” titulálta, Münchenben fogadta újonc állampolgárt. (Az JAPÁN AZ ÉLETKOR MEGHOSZSZABBODÁSÁRÓL szóló ez évi statisztikáknak a japán lapok kivételes figyelmet szenteltek. A magyarázat egyszerű: a férfiak esetében a 72,69, nők esetében pedig 77,95 éves átlagos életkorral a japánok — a svédeket is megelőzve — világviszonylatban az első helyre törtek fel. Olyan ázsiai országról van szó, amely nemcsak a növekedési mutatószámok tekintetében, hanem a lakosság életkörülményeinek javítását illetően is eredményekkel dicsekedhet. Körülbelül 5000 dolláros fejenkénti nemzeti jövedelmével Japán megteremtette azokat a körülményeket, amelyeknek köszönhetőleg lakosai élnek a legtovább a világon. Egyrészt a jobb egészségügyi ellátás eredményeként csökkent a gyermekhalandóság, másrészt a hajlott korú emberek is tovább élnek. PERSZE, A GAZDASÁGI JÓLÉT a szociális életkörülményeket is megváltoztatta. A családok esetében struktúrabeli változások következtek be, s így napjainkban — akárcsak másutt a világon — Japánban is a gyermekek számát a gépkocsik férőhelyéhez mérten „szabják” meg. A táplálkozásban is radikális változások mentek végbe: rizs helyett mind több kenyeret fogyasztanak és a különféle haleledelt hússal egészítik ki, ami (különösen ha marhahúsról van szó) igen drága. A japán családok étrendjében ma már állandóan jelen van a gyümölcs és a főzelékfélék is. A japánok testalkatának alapvető vonásait gyakorta hozzák összefüggésbe a táplálkozás módjával. A statisztikusok bebizonyították, hogy nem is alaptalanul, hisz a táplálkozásbeli változásokkal párhuzamosan változott a japánok testmagassága és alkati felépítése is. A háború óta eltelt időszakban például a japánok átlagos testmagassága körülbelül 10 centiméterrel növekedett. A mai japán fiatalembereknek többé nincs kisebbrendűségi érzésük nyugati társaik előtt: sokan közülük szintén jó testalkatúak, s ma már a sport terén is szép eredményeket érnek el. MINDEMELLETT A JAPÁNOK átlag életkorának meghosszabbodása újabb problémákat is felvetett. Az életkor hosszabbodásával ugyanis — a japán szakértők véleménye szerint — problémaként jelentkezik az idősek foglalkoztatása, ami az utóbbi időben a munkanélküliek szüntelenül növekvő száma miatt okoz különösen gondot. A japán népről szóló statisztikák, még pontosabban az életkoruk meghosszabbodásáról szóló számadatok így kettős hatást váltanak ki: egyrészt büszkeséget a gazdasági fejlődés eredményeinek láttán, másrészt gondokat a vele járó szükségszerű problémák miatt. DRAGO Buvač A hosszú élet „titka” MAGYAR SZÓ Vasárnap, 1978. júl. 16. A at*Lay S ajté ha a alanytk A FÉRFIAK ALKALMATLANOK Nem férfirendőrök fogják őrizni a mexikói Acapulcóban sorra kerülő világszépe verseny 84 jelöltjét. Eredetileg 40 feddhetetlen múltú és szilárd erkölcsű rendőrnek szánták ezt a feladatot, a minap a szervezők bejelentették, hogy szóba sem jöhetnek, mivel a gondos vizsgálat után arra a megállapításra jutottak, hogy ennek a feladatnak az ellátására „alkalmatlanok". Nem adtak bővebb magyarázatot. Helyükbe 40 rendőrnőt választottak. ANKÉT AZ ANKÉTRÓL A világ állítólag leggyakrabban magánkérozott nemzetét, az amerikait ismét megankétozták, ezúttal magára az ankétra vonatkozott a körkérdés. Választ kellett adni arra, vajon úgy tartják-e, hogy Amerikában ezt a módszert valójában túlságosan sokszor alkalmazzák-e vagy sem. A válaszok szerint egyáltalán nem. Kiderült, még az is, hogy a megkérdezettek felét egyszer, egyharmadjukat pedig kettőnél többször valamilyen témával kapcsolatban már véleménynyilvánításra kérték. Legtöbbjük fontos tudományos adatgyűjtési módszerként tekint a körkérdésre, ám elég sokan vannak, akik egyáltalán nem hajlandók nyilatkozni, mert úgy tartják, hogy a körkérdést végző személyek unalmasak. II EMLÉKMŰ A CIGÁNYSORSNAK A jövő hónap 1-én az amszterdami Plein múzeumban szobrot lepleznek le a második világháború során az európai országokban a fasizmusnak áldozatul esett cigányok emlékére. A bronzból készült, mintegy 3,5 méter magas alkotás egy cigánycsaládot ábrázol, amint menekülni igyekszik a tűzből. A cigányok világszerte megemlékeznek augusztus 1-éről, népük sorsának napjáról, ahogy ők nevezik ezt a dátumot. A második világháborúban ugyanis ezen a napon 5000 cigányt gyilkoltak meg a fasiszták egy gázkamrában. A POSTARABLÓ SLÁGERÉNEKES Ronald Biggs, az angliai postavonat-rabló hanglemezt adott ki Brazíliában egy ottani rock-csoporttal. Tiszteletdíjként 900 000 dinárnak megfelelő összeget kapott. Lemezalbumának címe: Senki sem ártatlan. Biggs volt az egyetlen részvevője a hatvanas évek látványos angliai vonatrablásának, aki büntetés nélkül megúszta. Saját zenei kvalitásáról szólva kijelentette, hogy szerinte „szörnyen jó hangja van”. A TÖRVÉNYTUDÓ GÉPKOCSIVEZETŐ A rendőrök már éppen indulni akartak a tilosban parkolt, majd a vontatókocsira akasztott Renault 14-essel, amikor Henri Gross, a tulajdonos visszaérkezett, felugrott autója tetejére és törökülésbe helyezkedett. Egy kis idő és szóváltás múltán a rendőrök engedtek. Gross jól ismerve a törvényt, arra a szakaszára hivatkozott, hogy járművet utasokkal két keréken vontatni tilos. Grossnak csupán a tilosban való parkolásért fizetendő bírságot kellett megtérítenie. Történt ez a franciaországi Metz városában. ALAGÚT A GIBRALTÁRI-SZOROS ALATT? II. Hasszán marokkói király nemrég tett spanyolországi látogatása során igen érdekes témát vetett fel, amely immár 70 éve foglalkoztatja az emberiséget. Alagutat kellene építeni két földrész, Európa és Afrika között, a Gibraltár-szorosnál. A marokkói uralkodó megítélése szerint, ez ma már nem tűnik utópiának, hiszen a terv kivitelezéséhez megvannak a szakemberek és a korszerű felszerelés is rendelkezésre áll. Szerinte, a mintegy 33 kilométeres távolságot részben híd, részben pedig alagút köthetné össze. A munkálatok körülbelül tíz évet vennének igénybe és száz és százezer marokkói és spanyol dolgozónak biztosítanának munkalehetőséget. A százharminc éves Charlie Smith a hónap elején tartotta születésnapját a floridai Bartow-ban. Az Egyesült Államok legidősebb volt néger rabszolgája már nem is tudja pontosan, mikor született, de egy dologra jól hit emlékszik: 1854. július 4-én adták el New Orleansban azok a rabszolga-kereskedők, akik libériai otthonából rabolták el. Smith Lincoln elnök idején szabadult fel, magas életkora ellenére megőrizte humorát és szellemi frisseségét. RABSZOLGA MATUZSÁLEM TOVÁBBRA IS A CSALÁD AZ ALAPSEJT A japán televízióban most pergetik a Férj és feleség című sorozatfilmet, amely országszerte igen nagy visszhangra talált, mégpedig azért, mert sokak szerint, az igen fejlett, de családi és társadalmi vonatkozásban sajátosan japán életmód ellen tör. Ebben az országban a korszerű életmód sem hozott lényeges változást a családban. ..