Magyar Szó, 1979. május (36. évfolyam, 132-147. szám)

1979-05-16 / 132. szám

BELPOLITIKA MAGYAR SZÓ 1979. május 16., szerda (Folytatás az 1. oldalról) Ez a rendszer, s ez körülményeink között különösen jelentős, természetes kifejezője többnemzetiségű közösségünknek. Működésével hozzájárul erősítéséhez, valamiint nemzeteink és nemzetiségeink egyenjogúságának elmélyítéséhez. A politikai rendszer működtetését jelentős mértékben elősegítette a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Elnöksége is. Közösségünk föderatív jellegének megfelelő kifejezőjeként, valamint egységének és szilárdságának fontos tényezőjeként érvényesült. Ehhez az Elnökség minden tagja személyesen is hozzájárult. Ezért megítélésem szerint azt az elismerést, amelyben a dolgozók és a polgárok újra való megválasztásuk maradéktalan támogatásakor részesítették őket , megérdemelték. Ez serkent és kötelezi őket további munkájukban. Ezúttal is kötelesek vagyunk kiemelni a nemrég elhunyt Edvard Kardelj elvtárs érdemeit, aki fáradhatatlan tevékenységével, továbbá a demokratikus és kollektív munkára való kifinomult érzékével óriási mértékben elősegítette a JSZSZK Elnöksége helyzetének és szerepének kifejezésre juttatását. Nem érezhető kellőképpen a küldöttbázis hatása Az előttünk álló, különösen a politikai és a gazdasági rendszer működtetése és továbbfejlesztése, valamint a hazánk gazdasági fejlődése terén megnyilvánuló bonyolult feladatokat szem előtt tartva az Elnökségre nagy kötelezettség és felelősség hárul. Az alkotmány értelmében az illetékességébe tartozó belső politikai kérdések rendezésével kapcsolatos szerepét betöltve az Elnökség a jövőben nagymértékben hozzá fog járulni a köztársaságok és tartományok érdekeinek egybehangolásához, valamint a nyílt és vitás kérdéseknek megállapodások és megegyezések útján való hatékonyabb rendezéséhez. Ezzel egyúttal elősegíti a nemzetek és nemzetiségek egyenjogúságának további megerősödését. Ez természetesen megköveteli, hogy állandóan figyelemmel kísérjük belső fejlődésünket, idejében feltárjuk a benne megnyilvánuló összes jelenségeket és tendenciákat, és hogy az illetékes szerveknek a társadalmunkban kibontakozó viszonyokkal összhangban megfelelő intézkedések megtételét javasoljuk. A JSZSZK Elnöksége ezáltal még inkább megszilárdítja szerepét, és hozzájárul szocialista önigazgatású közösségünk erősödéséhez, stabil fejlődéséhez mind ma, mind pedig a jövőben is. A JSZSZK Elnökségének eddigi sikeres munkája úgyszintén serkentette annak a kollektív munkának és felelősségnek a kezdeményezését, amely önigazgatású társadalmunk fő jellegzetességei közé tartozik, egyszersmind sikeres és folyamatos fejlődésünk fontos előfeltétele. A jelentésben ugyancsak szó esik azokról a jelenségekről, amelyek gátolják a politikai rendszer és a küldöttrendszerű döntéshozatal gyorsabb érvényesülését. Az egyik alapvető hiba abban nyilvánul meg, hogy nem érezhető kellőképpen a küldöttbázis hatása, és ezáltal nagyobb teret hagyunk a technobürokratikus erők tevékenységének. A küldöttrendszer működtetésében és a küldöttrendszerű viszonyok megvalósításában lemaradás és következetlenség, hiányosság és gyengeség tapasztalható, adöntéshozatal folyamatában, éspedig a helyi közösségtől a föderációig. Amikor azonban erről beszélünk, szem előtt kell tartanunk az ilyen átalakulással kapcsolatos feladatok mélységét és összetettségét. A dogozók és a polgárok nevében történő politikai döntéshozatalról maguknak a polgároknak és a dolgozóknak politikai döntéshozatalára való áttérés olyan folyamat, amely a rendszerben bekövetkező változásoktól függetlenül állandóan összetűzésbe kerül a nem eléggé fejlett tudattal, a régi szokásokkal és gyakorlattal, néhol pedig a tudatos ellenállással is. Ezért bátran állíthatjuk, hogy ebben a rövid időszakban nagy eredményeket értünk el, és hogy a küldöttrendszer egyre maradéktalanabbul érvényesül. A dolgozók és a polgárok óriási többsége gyökeresen megváltoztatta a politikai döntéshoztali folyamatról alkotott felfogását. A küldöttségek tagjai és a küldöttek egyre kevésbé fogadják el azt, hogy szerepük a határozati javaslatokról való nyilatkozatra korlátozódjon. Kötelezettségeinket mind felelősségA fentiekkel kapcsolatban hangsúlyozni kívánom, hogy a társadalmi-politikai rendszerrel, a gazdasági mozgásokkal és a nemzetközi viszonyokkal foglalkozó szövetségi tanácsok megfelelő módon igazolták létjogosultságukat. Szerepüknek azonban még inkább kifejezésre kell jutniuk, mert lehetővé teszik a legdemokratikusabb módon történő egybehangolásukat, szükség esetén pedig azt is, hogy konfrontálódjanak a bel- és külpolitikánk fontos kérdéseiről alkotott nézetek. Ez hatékony útja annak, hogy kialakítsuk az egységes jugoszláv politikát, amely magában foglalja minden köztársaságunk és tartományunk, összes társadalmi struktúránk egyéni és közös érdekét. A megegyezések és megállapodások gyakorlatában — amely rendszerünk egyik alapelve — jó eredményeket értünk el. De meglehetősen gyakori a habozás és huzavona, s mindez néha jelentős károkat okoz. Általában nem magának a megegyezési és megállapodási folyamatnak objektív bonyolultságáról vagy a túlságosan nagy érdekkülönbségekről van szó, hanem túlnyomórészt szubjektív hibákról. A megállapodások megkötése elsősorban az emberektől, szakképzettségüktől, képességeiktől és azon készségüktől függ, hogy felmérjék nemcsak saját maguk, hanem mások érdekeit is, hogy mindig felelősségtelejesen szem előtt tartsák mindazt, ami a nagyobb közösség hasznára van. Nem szabad mgengednünk, hogy a fentiek miatt a rendszert hatékonytalannak nyilvánítsák, ésa kiutat az állami közvetítésben és döntőbíráskodásban keressék. Ezekről a szubjektív hibákról más példák is tanúskodnak. Megemlítettem azokat a nehézségeket, amelyek az utóbbi időben megokolatlanul felmerülnek az ellátásban, a lakásépítésben stb. Mindez hatással van az emberek politikai hangulatára is. Dolgozóink készek a lemondásra, ha szükséges és megokolt, de ellenzik, ha a hanyagság és a nem megfelelő szervezettség következménye. Rendszerünk hatékonyságát társadalmunk arányos és gyors fejlődése tükrözi Egyszóval, eltökélten fel kell számolnunk az önigazgatási rendszerünk működésében megnyilvánuló összes akadályt. Rendszerünk hatékonyságának fő értékmérője az kell hogy legyen, milyen sikerrel tudjuk szavatolni a társadalom arányos és gyors fejlődését, és hogyan tudjuk megoldani a dolgozók és a polgárok problémáit. A problémákat pedig nem általános és elvont vitákkal oldjuk meg. A nélkülözhetetlen hatékonyságot teljesebben vállalják és mind elmélyültebben törekszenek a konkrét határozatok és álláspontok lehetséges társadalmi eredményeire. Az ilyen tudatot és politikai hangulatot tovább kell serkenteni. Eközben döntő fontosságú a társadalmi-politikai szervezetek szerepe, a legnagyobb mértékben csökkenti a verbalizmus. Bizonyos emberek szóban támogatják politikánkat, a gyakorlatban azonban másként cselekednek. Most például elvben mindenki a stabilizációs politika mellett van, egyesek azonban úgy tesznek, mintha ehhez nem volna semmi közük. Az ilyen magatartást erélyesen meg kell fékeznünk,, mert gátolja a közös megállapodások életre keltését. .... . ...... Hangsúlyozni kívánom, hogy az elmúlt időszakban nagy erőfeszítéseket tettünk biztonsági , és társadalmi önvédelmi rendszerünk kiépítése, továbbá fegyveres erőink és általános honvédelmünk fejlesztése érdekében. Ezzel nemcsak a specializált szolgálatok foglalkoztak, amelyek egyébként a szervezettség és a műszaki felkészültség magas szintjén állnak, hanem az összes társadalmi és politikai tényezők is; különféle formában voltaképpen a dolgozóink, polgáraink és az ifjúság milliós tömegei. Ez az igazi alapja biztonságunknak. Ezért is értünk el olyan jelentős eredményeket, amelyek szavatolják az alkotómunkát a békében és függetlenségben. A jövőben is tovább kell erősítenünk az általános honvédelmet és társadalmi önvédelmet. Erre kötelez bennünket a jelenlegi nemzetközi helyzet is, amely nem mutatja a javulás jeleit, hanem új összetűzések miatt tovább bonyolódik. Az egész háború utáni időszak gyors ütemű fejlődésének köszönhetően, beleértve az utóbbi éveket is, hazánk magas fokú társadalmigazdasági fejlettséget ért el. A társadalmi össztermék lakosonként csaknem 2000 dollár. Igen jelentős anyagi alapot teremtettünk a további szocialista önigazgatási fejlődéshez. A gyáripar növekedési aránya a világon a legnagyobbak között van. Nagyméretű a foglalkoztatottság is. A jelenlegi középtávú terv első három évében körülbelül 940 000 új dolgozó jutott munkához. Ha leszámítjuk azokat a munkahelyeket, amelyek a nyugdíjba vonulással és más módon üresedtek meg, ténylegesen csaknem 630 000-rel növekedett a foglalkoztatottak száma. Lényegesen emelkedett a lakosság életszínvonala. A reális személyi jövedelem a terv első három esztendejében körülbelül 4 százalékkal növekedett, s csupán az elmúlt évben 6 százalékkal, Folyamatban van az alkotmánynyal, a társult munkáról szóló törvénnyel és a többi jelentős rendszerbeli megoldással összhangban álló társadalmi-gazdasági és társadalmi-politikai viszonyok továbbfejlesztésére irányuló tevékenység. A gyors társadalmi-gazdasági fejlődéssel egyidejűleg azonban bizonyos problémák is megnyilvánultak. Komolyságukra már rámutattam, s erről nem kívánok újból részletesebben beszélni. A teljes mozgósítás és felelősség szükségességét akarom aláhúzni. Egész társadalmunknak még szervezettebb tevékenységet kell kifejtenie a gazdasági mozgások stabilizálásával és a társadalmigazdasági viszonyok fejlesztésével kapcsolatos feladatok teljesítése érdekében. Eközben nem szabad szem elől tévesztenünk bizonyos új mozzanatokat sem. Az energiaválsággal összefüggő nemzetközi gazdasági helyzet rosszabbodására gondolok, illetve a kőolaj árának nagyarányú emelkedésére, valamint számos más fontos nyersanyag megdrágulására. Emiatt lényegesen drágább lett számunkra a behozatal, s ez kedvezőtlen hatással van a külfölddel folytatott gazdasági árucsere-forgalmunkra. Sajnos, új mozzanat az is, melyet a katasztrofális Crna Gora-i földrengés okozott, mert a kár óriási, és hosszabb időn át tetemes anyagi eszközök elkülönítését fogja megkövetelni. Fokozzuk a gazdaság stabilizálására tett erőfeszítéseket Ilyen helyzetben különösen fokoznunk kell a gazdasági stabilizációs politika érvényesítésére irányuló erőfeszítéseket. Továbbra is szembe találjuk magunkat bizonyos igen kedvezőtlen tendenciákkal — a fogyasztás minden nemének a társadalmi összterméknél, a jövedelemnél és a munkatermelékenységnél nagyobb arányban való növekedésével, a nem kielégítő külkereskedelmi árucsere-forgalommal és a fokozott inflációval. A jelenlegi helyzet szükségessé teszi a másfajta magatartást a jövedelem megteremtésének, felhasználásának és elosztásának folyamatában. A fogyasztást mindenekelőtt egybe kell hangolni a társadalmi össztermék, a jövedelem és a munkatermelékenység növekedésével, s ez hozzá fog járulni az ország fizetési mérlegének kiegyensúlyozódásához. Különösen nagy a beruházások növekedésének üteme, amelyek ráadásul sokszor se nem hatékonyak, se nem ésszerűek. Ez aztán nagy importot von maga után, emeli a hazai konjunktúrát, és jókora megrázkódtatásokat okoz a piacon és az ellátásban. Mindez azt igényli, hogy dolgozóink, az önigazgatási és társadalmi szervek, élükön a Kommunista már a szakszervezeti kongresszuson is elmondtam, hogy politikánkat nem tudjuk majd valóra váltani bizonyos lemondások nélkül. Hozzáfűztem azt is, hogy nem gondolok az egykori „nadrágszíj - összébbhúzásra”. A lényeg abban van, hogy lehetőségeink határain belül kell maradni. A gazdasági növekedés megfelelő ütemét, persze, biztosítanunk kell, hiszen enélkül nem tudjuk sikerrel rendezni a problémákat, amelyek fejlődőben levő országunk előtt állnak. A növekedési arányszám azonban semmiképpen sem lehet akkora, hogy komolyabb megrázkódtatásokat okozzon a társadalmi újratermelésben s főként a külországokkal való gazdasági kacsolatainkban. Fejlődésünknek ez most a sarkköve. A stabilizációért folyó csata megköveteli, hogy a fórumok, szervek, szervezetek és egyének maradéktalan és konkrét felelősséget vállaljanak a közösség előtt annak a politikának a következetes végrehajtásáért, amelyet mi mindannyian választottunk. Felelősséget kell viselnie mindenkinek — politikai és anyagi felelősséget, ha pedig nélkülözhetetlen, akár bűnvádi felelősséget is. A felelősség, persze, annál nagyobb, mert a gazdasági fejlődés területén jelentkező fogyatékosságok a legközvetlenebb módon befolyásolják hazánk belső politikai helyzetét, következésképpen nemzetközi helyzetünket is. Mert csak a politikailag és gazdaságilag erős és stabil Jugoszláviának lehet a jövőben olyan szerepe és tekintélye a világon, amilyet ma tud a magáénak. A Crna Gorát és még néhány vidékünket nemrégiben ért földrengés súlyos csapás volt egész haza Szövetséggel mint vezető erővel, hatékony és átfogó intézkedéseket tegyenek a gazdasági mozgásokban tapasztalt megatívumok megfékezésére. Ezeknek az intézkedéseknek és akcióknak, persze, a szocialista önigazgatás továbbfejlődésének vonalán kell állniuk. A lényeg az, hogy küzdjünk a már jóváhagyott rendszerbeli megoldások valóra váltásáért, azoknak az álláspontoknak az érvényesítéséért, amelyek szerint a dolgozóknak döntő szerep jut az újratermelési politika irányításában is; küldjünk politikánk végrehajtásáért a társadalmi fejlődés tervezése, az egységes jugoszláv piac működése, a külországokkal való gazdasági kapcsolataink, a pénz- és hitelpolitika, a bankrendszer stb. területén. Ez lehetőséget ad majd arra, hogy a társult munka dolgozói közvetlen felelősséget viseljenek mind a fejlesztéspolitika kimunkálásáért, mind pedig a napi gazdasági feladatok teljesítéséért, mert ez a döntő a stabilizációs politika eredményes valóra váltásában.. Ezek között az új körülmények között, persze, még komolyabb formában tárul elénk annak igénye, hogy a társult munkáról szóló törvényt következetesen, átfogóan és konkrétan alkalmazzuk. Hiszen lényegében azért küzdünk, hogy véget vessünk a jövedelem még mindig jócskán tapasztalható technokratikus és etatista elidegenítésének, s hogy szilárd és tartós alapokat teremtsünk a társadalmi termék és jövedelem elosztásában. Az a legfontosabb, hogy a társult munka úrrá legyen a jövedelmen, és maradéktalanul vállalja a felelősséget a fogyasztás valamennyi nemének a jövedelemmel való összehangolásáért. Éppen ezért szervezett, erélyes és konkrét harcot kell indítanunk a társult munkáról szóló törvény és minden új rendszeralkotó törvény alkalmazásáért. Ez természetesen azt jelenti, minden társultmunka-szervezetnek, minden társadalmi-politikai közösségnek kötelessége, hogy fejlesztési programját és szükségleteit összeegyeztesse a reális lehetőségekkel. Sajnos, nem tartja magát mindenki ehhez. Uralkodó szabállyá kell hogy legyen, hogy észszerűen használjuk az eszközöket mindenütt, és felelősségteljes magatartást tanúsítsunk, ahol csak dönteni kell az eszközökről. Aki figyelmen kívül hagyja ezt a követelményt — bárki legyen is —, roppant felelőtlenül viseltet szocialista közösségünk létérdekei irántzánkra. Hatalmas erőfeszítéseket kell majd tenni, hogy a katasztrófa következményeit elháríthassuk. De amit eddig megtettünk, s amit majd ezután megteszünk, erősíti bennünk a hitet, hogy — természetesen az egész közösség, elsősorban pedig a Crna Gora-i nép hatalmas áldozatai és lemondása árán — erőfeszítéseink eredményesek lesznek. Szeretném elmondani azt is, hogy ez a szerencsétlenség — ha még akkora is — nemcsak a honi, hanem a külföldi közvélemény nagy részének a figyelmét is ráirányította társadalmunk és rendszerünk értékeire és erényeire. A katasztrófa első hírére minden oldalról, Jugoszlávia minden vidékéről elindultak a segélyszállítmányok a katasztrófa sújtotta lakosság számára. Ennek a szolidaritásnak az alapjában — amely közösségünk szilárdságát példázza — valamennyi nemzetünknek és nemzetiségünknek az a tudata áll, hogy sorsuk összeforr, és kölcsönös függőségben vannak egymással. Megnyilatkozása ez dolgozóink és polgáraink abéli mély meggyőződésének, hogy jóban és rosszban szilárdan össze kell tartaniuk, s hogy senki sem maradhat meg önmagéban. Ezúttal is meggyőződhetett róla mindenki, hogy a maga erejéből semmire sem lett volna képes, valamint hogy együttes erővel a legnagyobb megpróbáltatásokat is át tudjuk vészelni. Ez pedig nagyon sokat jelent. (Folytatása a 3. oldalon) A Szövetségi Képviselőház ülése Dolgozóink felkészültsége szavatolja biztonságunkat Az egységes jugoszláv politika magában foglalja minden köztársaságunk és tartományunk érdekét Bizonyos lemondások nem jelentik az egykori „nadrágszíj-összehúzást” Tito elnök beszédét mondja