Magyar Szó, 1979. augusztus (36. évfolyam, 209-239. szám)
1979-08-22 / 230. szám
A Modern Ikaroszok görög monda szerint Ikarosz, Daidalosz fia, apjával együtt tollakból szárnyakat készített, és így menekült a fogságból. •Mivel azonban túl közel repült a naphoz, a szárnytollakat összefogó viasz megolvadt, és Ikarosz a tengerbe zuhant. Ettől kezdve az ember sohasem mondott le arról, hogy saját szárnyain repüljön a levegőben, csendeden és szabadon, a szelek szárnyán, mint a madár. Már Leonardo da Vinci is alaposan foglalkozott a repülés gondolatával, és modellek különböző változataival rajzolta tele füzeteit. Azóta is sokan megpróbálkoztak mesterséges szárnyakat konstruálni, de csak százaink hatvanas éveiben, egy olasz mérnöknek, Francis Rogallónak sikerült kidolgoznia Olyan repülőszárnyat, amely csupán az emberi erő és szélenergia segítségével le tudja végre küzdeni a nehézkedés törvényét. A sárkányrepülősök — ahogy nevezik őket — csak néhány tízezren vannak az egész világon. A repülőszárny nem más, mint a hagyományos repülőszárny, amelynek .Vitorlázata 15—25 négyzetméter nagyságú, a modelltől függően, súlya pedig 22—30 kilogramm. Formája változat: kúpszelet, félhenger,vagy henger alakú, de lehet delta formájú is. A vitorlázat alatt két keresztbe fektetett fémrúdhoz heveder kapcsolódik, amelylyel a sárkányrepülés az egyes modellektől függően álló, fekvő vagy ülőhelyzetben odaköti magát. A szerkezet súlypontjában két kézzel kapaszkodik a trapézba, és testsúlyával irányítja előre, hátra, le, föl, jobbra, balra. A szárny különleges mozgathatósága lehetővé teszi, hogy igen hosszú ideig maradhasson a levegőben. Egy amerikai sárkányrepülés 22 órás időrekordot állított fel. 4ч oldal felszálláshoz a repülősnek széllel szentben olyan lejtőn kell startolnia, amelynek hajlása 20 foknál nem nagyobb. Fut néhány métert, mint a repülő a kifutópályán, majd a légáramlás felemeli. Ekkor elkezdődhet a manőverezés. Persze, „emelkedve” is elszakadhat a sárkányrepülés a földtől. Erre a célra egy olyan hegyoldalt kell választania, amely körül állandóan körülbelül 60 kilométeres óránkénti sebességű szél áramlik. A felszálló légáramlás felemeli és magával viszi. A tapasztalt sárkányrepülősök „taktikai elszakadást”, „zuhanórepülést”, sőt statikus repülést is végre tudnak hajtani. Első látásra mindez könynyűnek tűnhet, de ez a látszategyszerűség nagyon is csalóka. A sárkányrepülés ugyanis a vitorlázó repülésnél és az ejtőernyőzésnél is jobban az egyes elemek kölcsönhatására van utalva, így nagyon gyorsan veszélyes helyzetbe kerülhet a levegőben. A biztonságos repülést hosszú képzés előzi meg. A baleseteket csak úgy lehet elkerülni, ha a „pilóta” ura eszközének, s legalább egy kicsit ismeri az aerodinamikát és az aerológiát. Túl sok kezdő száll fel anélkül, hogy kellő tapasztalattal rendelkezne — mondja egy francia oktató, majd hozzáfűzi: — Ez a magyarázata a baleseteknek. (Franciaországban az utóbbi négy évben 24 halálos esés történt.) Lemondani is tudni kell rossz idő esetén vagy kellő kondíció hiányában. A sárkányrepülésnek az Egyesült Államokban van a legtöbb rajongója, mivel a hatvanas években az európaiak előtt az amerikaiak érdeklődtek először Francis Rogallo találmánya iránt. A sárkányrepülés néhány esztendős történetében máris megszülettek az első világrekordok. 1977-ben Bild Flewellyn ausztrál bajnoknak sikerült átrepülnie a Fudzsojama 3776 méteres csúcsát. Bill oxigénmaszkkal felszerelve egy forró levegővel töltött léggömbről, 4500 méter magasságból startolt. Hasonlóan látványos volt két francia fiatalnak, Patrick Bayle-nak és Olivier Demartinnak a mutatványa, akik az afrikai Kamerunhegység csúcsáról ugrottak le saját készítésű sárkányrepülőjükön. A szintén francia Bruno Craiéinak hasonló repülőalkalmatosságon Peruból, csúcsról csúcsra vitorlázva három hónap alatt sikerült eljutnia Ecuadorba, miközben 4000 kilométeres távolságot tett meg. Ken Messanger angol sárkányrepülő-készítő, hogy bemutassa gyártmányainak tökéletességét, egy óra hoszsza alatt átrepülte a La Manche csatornát 1977 júliusában. Denis Ducroz megdöntött minden eddigi világcsúcsot, amikor 1977 nyarán a perui Huascaran-hegység 6800 méteres csúcsáról ugrott le, s két órával később 5000 méterrel lejjebb épségben landolt. Végül Alain Pachon, a francia dublőr egy májusi reggelen az Eiffel-tornyot választotta kiindulópontnak, és a járókelők nem kis megrökönyödésére Párizs utcái felett lebegett, mielőtt az egyik park pázsitján földet ért... A rend őrei persze azonnal igazoltatták, és sárkányával együtt az első rendőrőrsre kísérték, mivel Franciaországban a sárkányrepülő egyelőre még nem engedélyezett városi közlekedési eszköz. (vba) Hány éves a töltőtoll? Megdőlt az eddigi feltevés, hogy a töltőtoll néhány évtizeddel ezelőtti találmány. A jereváni Matenadarban régi kéziratok intézetében találtak egy 1166-ból származó kéziratot, a rajta levő rajz egy írnokot ábrázol, aki kezében töltőtollat tart. Egy bambuszrudacska ez, a végén agyaggolyócskával. A töltőtoll hasonló leírásait az 1173- ból, 1211-ből és 1219-ből származó kézirat is tartalmazza. Hogy a középkorban is létezett a töltőtoll használata, annak egy 1435-ből származó kézirat a bizonyítéka. Ebben az írnok a következőkről számolt be: „Érdemesnek tartom feljegyezni, hogy 900 sort írtam le olyképpen, hogy a tollat csak egyszer mártottam be.” Mindenekelőtt ez a feljegyzés is alkalmas arra, hogy megállapítsuk: a töltőtollat már évszázadokkal ezelőtt használták. K. A. A Karóra feleségeknek "A kezünkön hordott, sürgető, ketyegő szerkezet bizony nagy változáson ment át az utóbbi években. Már régen nemcsak az idő múlását mutatja, hanem a dátumot is; van ébresztő karóra és olyan, amelybe miniatűr számológépet is beépítettek. Mindezeken túl tesz azonban egy legújabb amerikai találmány: ebbe hazugságdetektort építettek bele! Ha tehát a férj késve ér haza, s késést a közlekedési dugóra vagy a hosszúra nyúlt értekezletre fogja, a feleségnek elég egy pillantást vetnie a karórára, s máris tudja, hányat ütött az óra! Vérnyomásmérés A semesütes étrend csökkenti a vérnyomást Valószínűleg Stephen Hales angol kutató mért először vérnyomást, 1733- ban: egy kanca lábszárának a verőerébe kötött üvegcsőben a véroszlop 142 cm-nek megfelelő magasságra emelkedett. Ugyancsak ő állapította meg, hogy a vérnyomás a szív összehúzódásakor emelkedik, majd sülylyed, és hogy a beteg emberben megváltozhat ennek az emelkedésnek a mértéke. Mindaddig, amíg a vérnyomást csak „véres” beavatkozással lehetett mérni, nem terjedhetett el a mindennapos orvosi gyakorlatban. A múlt század végén Gustav Gartner osztrák orvos betegvizsgálatra is használható „vértelen” vérnyomásmérőt szerkesztett. A Gartner-féle vérnyomásmérésnél az egyik két ujjtövére manométerrel összekötött gumigyűrűt helyeztek. A leszorított ujj sápadttá vált, s ha lassan csökkentették a szorítást, az ujj bőre ismét visszanyerte színét. Ez azt jelentette, hogy a vérnyomás már legyőzte a vele szemben ható külső nyomást. A manómétért ekkor kellett leolvasni, ekkor mutatta a vérnyomást. Amikor a mérés módosításra szorul Mivel a Gartner-féle eljárás meglehetősen nehézkes volt, eltűnt a gyakorlatból. A mai vérnyomásmérő Scipione Riva-Rocci olasz és Heinrich Recklinghausen német orvosok találmányain alapszik. A felkarra csatolt gumitömlőbe addig pumpálunk levegőt, amíg a gumitömlő szorítása nem akadályozza meg a kar verőeres lüktetését. A leszorítás lassú felengedése után egy bizonyos nyomáson az érvelés a csuklón ismét tapinthatóvá válik és a könyök hajlatában műszerrel hallható érhang jelenik meg. Ha ebben a pillanatban leolvassuk a manométer állását, megkapjuk a verőeres (szisztolés) vérnyomást. A nyomás további csökkenése után az érhang ismét eltűnik: a manométer ekkor az úgynevezett diasztolés értéket mutatja. Ezzel az eljárással tehát tulajdonképpen azt a külső nyomást mérjük, amely a felkar ütőerében uralkodó vérnyomás legyőzéséhez szükséges, beleértve a környező lágyrészek öszszepréseléséhez szükséges nyomást is. Ebből következik, hogy a nagyon kövér nagy nagyon izmos emberen , „vértelen” módon mért vérnyomás nem pontos és némi módosításra szorul. Kísérleti úton laboratóriumi állatokon is előidézhetünk hipertóniát, bár ez a kísérletes hipertónia-betegség nem mindenbe azonos az emberi kórképpel. Egyébként a melegvérű állatok normális vérnyomása igen különböző, a kanárimadár vérnyomása például az ember vérnyomásának csaknem kétszerese. Szigorú diéta Több mint 50 éve ismeretes, hogy a nátriummentes étrend csökkenti a magas vérnyomást. A hatásos vérnyomáscsökkentő gyógyszerek bevezetése előtt a hipertóniás betegeknek gyakran rendeltünk rizsnapokat, gyümölcskúrát. A szigorú diéta lényege a konyhasó elvonása volt. A hipertóniás betegek a sómentes étrendet nehezen viselik el. Amit azelőtt csak kellemetlen étrendi szabályokkal lehetett elérni, azt ma többnyire vízhajtó gyógyszerek adásával is biztosítani tudjuk. Ezek a szerek a vesecsatornácskákban gátolják a nátrium visszaszívódását, csökkentik a szervezet nátriumtartalmát, s így gyakorlatilag úgy hatnak, mint az említett diétás eljárások. A különbség tehát csak az, hogy a célt nem a konyhasóbevitel szigorú korlátozásával, hanem a nátriumleadás serkentésével érjük el. Ez a lényege a vízhajtó gyógyszerek vérnyomáscsökkentő hatásának. A napi sófogyasztási szükségletek tízszerese A nátrium és a vérnyomás összefüggéseit igen behatóan vizsgálták. Hipertóniás betegek vérnyomása a konyhasóbevitel fokozásakor gyakran emelkedik. A napi konyhasófogyasztás igen változó. Általában napi 1—2 g konyhasó is fedezi az élettani szükségletek, sőt egyes vizsgálatok szerint, ha a vesefunkció normális, még ennél kevesebb konyhasóval is fenntartható az anyagcsere egyensúlya. A valóságban ennél sokkal több konyhasót fogyasztunk. A civilizált országokban általában a napi konyhasófogyasztás a valódi szükségleteknek kb. tízszerese. Az étkezési szokások szubjektív bevallása nem megfelelő módszer a sófogyasztás és a hipertónia öszszefüggéseinek tanulmányozására. A nátrium természetesen nem egyetlen és nem is a legfontosabb oka a magas vérnyomásnak. A vérnyomás és a szervezet nátriumháztartásának tanulmányozása azonban jelentős eredményekre vezetett; az összefüggés ismerete a megelőzéssel foglalkozó egészségnevelő és gyógyítással foglalkozók számára egyaránt fontos. A szervezet nátriumtartalmát csökkentő vízhajtó gyógyszerek pedig fontos szerepet játszanak a hipertónia-gyógyításban. •*. g. Szívinfarktus és testmozgás A sífutók és maratoni füjtok vérében lényegesen több lipoprotein van, mint az átlaglakosságéban, és ezekről a lipoproteinekről ismert, hogy védelmet nyújtanak a szívizom-infarktus ellen. Az amerikai kardiológusok szövetségének legutóbbi közgyűlésén arról számoltak be, hogy sífutók vérében nagy mennyiségű védő lipoproteint találtak, összesen 59 maratonfutó és 85 sífutó vérét elemezték és hasonlították össze, 74 viszonylag keveset mozgó ember vérével. A futók vérében jóval több lipoproteint találtak, mint a főként ülő foglalkozást űző és keveset mozgó emberek vérében. A nagy lipoproteinszint nem függött össze a táplálkozás mértékével és módjával. Csontképző a gipszkötés alatt ! Az NDK-ban bizonyos csonttöréseknek a gyógyítására különleges kis készüléket fejlesztettek ki. Átmérője akkora, mint egy női karóráé, s a magassága is alig nagyobb, mint egy gyufásdobozé. A készüléket — amelyet egy parányi elem működtet — a gipkötés alá a bőrre helyezik rá, a belőle kinyúló tűelektródot a törés hasadékába szúrják bele. Az elektródon átfolyó áram sietteti a gyógyuláshoz szükséges csontanyag képződését. Az eddig használatos hasonló készülékek olyan terjedelmesek és nehezek voltak, hogy a velük való kezelés kórházi ágyba kényszerítette a beteget. Az NDK-ban kifejlesztett újfajta készülék használói szabadon mozoghatnak, s csak járóbeteg-kezelésre szorulnak. A gyomorrák A gyomorrák főleg a férfiakat veszélyeztető betegség, a prosztata-dülmirigyrák mellett a leggyakoribb rákféleség. Főként 40. és 60. életév között szedi áldozatait. Tünetei lappangva jelentkeznek, és szerfelett bizonytalanok. Hetekig, esetleg hónapokig nincs a betegnek más panasza, mint étvágytalansága, a testsúly csökkenése. Néha utólag bizonytalan hasci panaszok is kideríthetők, amelyeknek azonban a beteg mutatkozásuk idején nem tulajdonít jelentőséget. Nagyon fontos tehát, hogy az idősebb egyének étvágytalansága, testsúlycsökkenése esetén gondoljunk a gyomorráróra is, mint a baj lehetséges forrására. A fogyás, étvágytalanság később fokozódik, teltségérzés jelentkezik, nyomásérzéssel, majd evés után erősebb fájdalom jelentkezik, s az evés hatására sem enyhül, mint ahogyan a fekélyes fájdalom szokott. Később hányinger, hányás lép fel, de az sem hoz könnyebbüllést. A hányás egyre fokozódik, a gyógyszerek hatásaira sem szűnik meg, a hányadék néha vért is tartalmaz. Ezeket a tüneteket ideges eredetű panaszok is okozhatják, de sok más betegség is járhat hasonló tünettel. Ezért minden 40 évesnél idősebb beteg, aki hasonló tüneteket észlel, alaposan vizsgáltassa meg magát, mert csak alapos orvosi kivizsgálás oszlathatja el a gyanút. Minél korábban fedezzük fel a bajt, annál nagyobb az esély a gyógyulásra. A gyomorrák önállóan is felléphet, de kialakulhat krónikus, kezeletlen gyomorfekély, gyomorhurut talaján is. A haj megelőzésének érdekében a fekélyt, gyomorhurutot orvosi utasítás szerint diétás étrenddel, gyógyszerrel kezeljük. Ne fogyasszunk túl fűszeres, erős, forró ételeket, alkoholt, feketekávét. A cigarettát is kerüljük, ha csak egy mód van rá. , DR. SZÉP Dezső 9. oldal