Magyar Szó, 1979. augusztus (36. évfolyam, 209-239. szám)

1979-08-22 / 230. szám

A szerelmes víziló Kenya délnyugati részé­ben történt az eset, ahol a Sió folyó a Viktória-tóba ömlik. A folyó partján le­gelt Roman Malingu farmer marhacsordája. Az állatok különös viselkedése, majd egy fájdalmas marhabőgés arra késztette a farmert, hogy csőre töltött puskájá­val óvatosan megközelítse a csordát. Arra gondolt, hogy oroszlán vagy leopárd lapo­zott be a sűrű és magas fű­ben a csorda közé, de óriási meglepetésére a csorda kö­zepén egy hatalmas vízilo­vat vett észre. Éppen egy tehenet támadott meg. A tehén medencecsontja eltört a víziló óriási súlya alatt, a víziló nagy fogaival mély sebeket ejtett az állat nya­kán. Amikor a farmer oda­ért, a víziló megijedt, és sebeket ejtett az állat nya­­zott. Maku­gunak nem volt más választása, mint hogy két lövéssel végezzen a súlyosan sérült tehénnel. A víziló idő­közben csatlakozott a tó hullámaiban lubickoló tár­saihoz, mintha csak tudta volna, hogy Kenyában még tart a vadászati tilalom, és „csínytevéséért”, legalábbis egyelőre, nem büntethetik meg. Az eset azonban máshol is megismétlődött. A vízilo­vak különös szerelmi ka­landjai miatt a kenyai ide­genforgalmi és vadászati minisztériumba az elmúlt hetekbe állandóan érkeznek a farmerek és ültetvényesek követelései, hogy térítsék meg a vadállatok okozta kárt. A vadállatok különös vi­selkedéséről szólva a legis­mertebb szakemberek is csak a vállukat vonogatják, a szerelmes vízilovak eseté­ben pedig éppenséggel ta­nácstalanok. Régóta ismert tény, hogy a vízilovak sze­retnek a háziállatok közé keveredni, de eddig még nem történt meg, hogy a kanok érdeklődjenek a te­henek iránt. A párosodás idején a vízilovak „válasz­tottjukkal” általában a fo­lyó körüli bozótosba hú­zódtak. Az utóbbi időben azt is észrevették, hogy több kan víziló alkot egy csoportot, ami egyébként nem jellem­ző ezekre a lusta, ormótlan fö­­oldal afrikai állatokra, amelyekről a zoológusok azt állítják, hogy kifejezetten fejtett ér­zékük van a családi élet iránt. A kanok általában nyugodtak és szinte érdek­telenek, a nőstények pedig agresszívak. Új­abban a ka­nok is erőszakossá váltak, és mint látjuk, különös „sze­relmi kirándulásokat” is tesznek, amelyek egyelőre megmagyarázha­tatlanok. Így a szerelmes vízilovak is csatlakoztak azokhoz a vadállatokhoz, amelyeknek különös viselkedésére az el­múlt hónapokban felfigyel­tek Kenyában. Nemrégen az ország déli részében, Mom­basa közelében, a Voi nem­zeti park mellett, valóságos krokodil-, kígyó- és skor­­pióinváziót jegyeztek fel, egy falut pedig az elefántok tartottak megszállva, csak­nem tíz napig. k. L Érciszap a Vörös­tengerben A Vörös-tenger fenekét több helyütt nagy értékű „érciszap” fedi. Az ércizap a tengerfenéken levő hévíz­forrásokból származik. Ezt bizonyítja az is, hogy köz­vetlenül az érciszap fölött a víz hőmérséklete több mint 60 C-fokos. A Vörös-tengerben nyu­gatnémet kutatók tizenkét tenger alatti érctelepet ta­láltak. Ezek közül csupán a szaúd-arábiai Jidda (Dzsid­­da) szélességében, a tenger központi árkában, 2000 mé­ter mélységben levő egyik telep 30 millió tonna vasat, 2,5 millió tonna cinket, 1,1 millió tonna rezet és 9000 tonna ezüstöt tartalmaz. Ha­sonló anyagokat tartalmaz a többi telep is. A mélyben rejlő érciszap kitermeléséhez a tengeri kő­olajfúrás tapasztalatait csak részben lehetett hasznosíta­ni. A víz nagy hőfoka pe­dig az elektronikus beren­dezésekkel szemben támaszt különleges követelményeket. Ezért teljesen új — eddig nem ismertetett — bányá­szati eljárást dolgoztak­­ki. Ha azzal a kísérletek gaz­daságosnak bizonyulnak, 1931-ban megkezdhetik a nyersanyag bányászatát. FUTÁS AZ ÉLET Nem látás-futás, hanem tervszerű testmozgás. A Quick részletes orvosi tájékoztatója szerint „az ember a természet legjobban futó állata”. Négy lábon könyebb lenne, kettőn gyorsabban lehet helyet változtatni. Az ősember, hasonlóan a mai természeti népek fiaihoz, na­pokon át képes volt üldözni és elejteni az olyan gyors vadat, mint az antilop. A gyermek általában egy év alatt tanul meg tipegve járni. Amint azonban kifejlődik a központi és mozgató idegrendszere, rögtön futkározni kezd. „Testünk teljes mértékben mozgásra beprogramzott szervezet.” Futás közben fokozódik az oxigén- és anyagcsere, javul a szív, a tüdő, az egész hormonrendszer működése. Természetesen mindig tekintetbe véve a kort, az egészségi állapotot és az orvosi ajánlást, „óvatos és rend­szeres edzéssel akár 50—70 évesek is fenntarthatják a 20—30 életévnek megfelelő vérkeringést”. (A kocogómozgalommal kapcsolatos intelmek azonban szükségesek, mert sokan a lelkesedésükre hagyatkozva meg sem kérdezik az orvosukat, mennyi a teljesítőké­pességük. Esetleg tilos a futás, másfajta testmozgás vi­szont hasznos.) Időjárás-prognózis öt napra előre Jóllehet a meteorológusok már az 1930-as évek végén meglehetősen jól meg tud­ták mondani, milyen idő lesz a következő 24 órában, hosszabb lejáratú prognózis készítésével azonban hiába próbálkoznak. Amikor pél­dául 1963-ban az első idő­­járásmegfigyelő mesterséges holdak fellövése után rész­letes prognózis összeállítá­sával kísérleteztek, csak­hamar be kellett látniuk kudarcukat. Most azonban úgy találják, hogy öt napra előre megmondhatják az időjárás alakulását. Ennek érdekében az Európai Gaz­dasági Közösség országai Londonban meteorológiai központot létesítettek prog­nózisok elkészítésére. A központ még nem kezd­te el működését, előrelátha­tólag a jövő év elejétől ad rendszeresen ötnapos előre­jelzést. Ebben a meteoroló­gusokat öt időjárásmegfi­­gyelő mesterséges hold se­gíti. A­­műholdak nemcsak fényképezik a f­öld egyes részei fölött a felhőket, ha­nem ezek hőmérsékletét is meghatározzák. Természete­sen a felhőkkel nem fedett vidékek hőmérsékletét is mérik. Az adatokat a köz­pont számítóközpontja dol­gozza fel. Úgy számítják, hogy a prognózis révén évi 200 mil­lió dollárra lehet csökken­teni a mezőgazdaság időjá­rás okozta károkat az Euró­pai Gazdasági Közösséghez tartozó országokban. Halászat gázfüggönnyel A lengyelországi Tenge­ri Halászati Intézet új ta­lálmányával tetemesen fo­kozható a halfogás. A ta­lálmány lényege egy gáz­függöny, amely a víz alatt egyre összébb húzva ösz­­szetereli a halakat. Ez a gázfüggöny több száz mé­ter hosszúságban, akár nagy mélységben is húz­ható. Oxigén és hidrogén buborékokból áll, amelyek áramforrással összekötött elektródoktól a vízbontás­ból válnak szabaddá. Mélytengeri rekord A Glomar Challenger ku­tatóhajó 60. útján új rekor­dot állított fel: a legmélyebb tengerrészen végzett fúrást. Igaz, a Mariana-árokban, a Csendes-óceán nyugati részé­ben, 7044 méter mély tenger aljzatából éppen csak mintát vett a fúró, mivel a fúróru­­házat „csupán” 7060 m hosz­­szú volt. Az előző rekordot az Indiai-óceánban állították fel 1972 januárjában, 6243 m vízmélységben, 6764 m h­osz­­szú fúrórudazattal. Gazdaságosabb a fénycső! Az Európai Gazdasági Kö­zösség egyik bizottságának szakértői kimutatták, ha a tagországok minden lakója fénycsöveket használna vi­lágításra a hagyományos iz­zólámpák helyett, évente 4760 MW villamos energiát takaríthatnának meg. ­ A legidősebb cimbalmos AKAROS CSALÁDI HÁZ MORAVICÁN, a Par­tizán utcában. A bejáratot virágoskert övezi, az udvaron a háziasszony szorgoskodik. Idősebb Fé­nyes József cimbalmos iránt érdeklődtünk. Megtudjuk, hogy itthon van, pihen, mert estére fellépése van Fe­­keticsen, a Pipacs étteremben. — Az apám is cimbalmos volt. Ő tanított meg mu­zsikálni. Hatéves voltam, amikor már jól játszottam ezen a ritka hangszeren. Topolyán nevelkedtem és ki­lencéves koromban már Balázsékkal tánciskolát mu­zsikáltunk. Jól haladtam a tanulással, 11 éves korom­ban apám megbetegett, így Kishegyesre kerültem, Szi­lágyi Gergő vendéglőjébe, ahol a kerthelyiségben bá­lákon muzsikáltunk. Korán árván maradtam, szinte egyidejűleg halt meg anyám meg apám, és kisöcsém­­mel egyedül maradtunk. A zenétől nem váltam meg, sőt jövedelmünk forrása volt, abból tengettük életün­ket. Mondani sem kell, hogy minden a cimbalmom volt és az is marad, amíg csak élek. Később megnősültem, Hódságon játszottam, azután Titelen, majd bejártam egész Jugoszláviát. Kanizsán is szórakoztattam a ven­dégeket, itt diákokat is tanítottam cimbalmozni, mert akkor még nagyobb volt az érdeklődés e hangszer után. — Milyen szakosítása van idős Fényes József cim­balmosnak? — Mint mondottam, hosszú éveken át tanultam apámnál, későb pedig önállóan. Belgrádban szereztem oklevelet. — Külföldön fellépett-e már? — Legemlékezetesebb fellépésem Párizsban volt, fiaimmal együtt. A jugoszláv tengerparton is sokat mu­zsikáltam. Nyugat-Németországban is szórakoztattuk a vendégeket hosszabb időn át, ezenkívül gyakran ma­gyarországi vendégszereplésen is voltam. — Azt mondta, nincs érdeklődés a cimbalom iránt. Mi ennek az oka? — Nekem három gyermekem van, de egyik sem volt hajlandó cimbalmozni tanulni. Azt mondják, nehéz ezen a hangszeren játszani. A mai cigánygyerekek nem akarnak zenét tanulni, különösen cimbalmozni nem. Én már mondtam, szívesen tanítom őket, díjmentesen is, csakhogy ne haljon ki ez a zene — mondja Fényes József, közben egymás után szívja a cigarettát. — Hatvanhét éves vagyok, beteges is már, és na­gyon sajnálom, hogy az igazi magyar cigányzene cim­balom nélkül marad. Itt, ahol lakom, Moravicán, már senki sem játszik ezen a hangszeren, tudomásom sze­rint csak Szabadkán van egy, meg az Újvidéki Rádió zenekarában, aki játszik ezen a hangszeren. — Miért nem népszerű a szép hangú cimbalom? — Nehéz rajta játszani, meg külön adottság kell hozzá! Ez nem olyan, mint a zongora, vagy más hang­szer. Mi, zenészek, úgy mondjuk, hogy egészen más a fekvése, ezért nehéz rajta játszani. — Mit jelent egy zenekar számára a cimbalom? — Ha a cigányzenekarban nincs cimbalom, akkor az nem teljes. A cigányzenének — állítom — a szíve a cimbalom, nélküle valahogy némának tűnik. Sajnos, igazi cigányzenekart már mind kevesebbet találni Ju­goszláviában, Vajdaságban, pedig valamikor volt bőven. A nyolctagú együttesnek a következőképpen kellene összeállnia: első hegedű, másodhegedű, brácsa, kontra, kisbőgő, nagybőgő, klarinét és cimbalom. Ez volna az igazi. Magyarországon még látni ilyen összeállítást, tu­domásom szerint igen népszerűek is. — Milyen gyártmányú a hangszere? — Én Sunda típusú cimbalmon játszok, azonban ezt már nem gyártják, pedig jó minőségűek. A fiatalok in­kább a zongorát választják vagy más hangszert. A szó­rakozóhelyeken leginkább egy hegedűs, egy zongorista és egy dobos játszik, ők szórakoztatják a vendégeket. A klasszikus cigányzene már régen a múlté, legalább­is itt, a mi vidékünkön. — Mi a titka a cimbalomjátéknak? — Mint mondottam, igen nehéz ezen a hangszeren játszani. Mindenhová kell gyakorlat, de ide igazán sok. Én már annyira megszoktam, hogy ha például letakar­ják a cimbalmot és nem látom a húrokat, vagy ha be­kötik is a szememet, egyformán játszom, mert nem az a lényeg, hogy az ember lássa a húrokat, hanem az, hogy a keze, a csuklója megszokja a bizonyos mozdu­latokat. Kézügyességen és csuklómozgáson múlik az egész, meg a zene iránti nagy szereteten is. — Krízisben van tehát a jugoszláv cigányzene? — Azt nem mondanám, hogy az egész jugoszláv ci­gányzene válságba került, de itt, nálunk, Vajadságban, a magyar cigányzene kihalóban van. Tudomásom sze­rint csak az Újvidéki Rádió munkálkodik azon, hogy megmentse az eredeti zeneszámokat, ez azonban szép kevés. A szórakozóhelyeken nem fizetik meg a 7—8 ta­gú zenekart, de nem is fizethetik meg ilyen árak mel­lett mint, ami jelenleg van. — A cimbalmos, ha saját magának játszik, melyik zeneszámokat választja? — A magyar nótákat, a pattogós csárdásokat szere­tem, egyszóval, a gyors zeneszámokat, mert azokat jól ki lehet hozni a cimbalmon. Ha viszont nekem játszik a zenekar, akkor leginkább azt szoktam megrendelni, hogy: Az, akinek bánata van. Piros rózsák beszélget­nek. Mert én is szeretek ám mulatni. Így vagyunk mi, muzsikusok, mi a magunk módján mulatunk. Ha ösz­­szetalálkozunk, vagy ha kedvünk hozza, még vidámab­bak tudunk lenni, mint vendégeink. — Sok szórakozóhelyen játszott már. Mit mondana a maiakról? — Igen szeretem, ha kulturált közönségünk van. A cimbalomhoz nem kell erősítő, ezért kisebb vendéglők­ben szeretek játszani. Ilyenből bőven van. Az a hely, ahol jelenleg szórakoztatjuk a vendégeket, ugyancsak nyugodt, így kifejezésre jut a zenénk. — Több alkalommal láthattuk már a televízión fényes Józsefet. Mikor lépett fel utoljára? — Tekintettel arra, hogy kiveszőben vannak a cim­balmosok, hogy mind kevesebben játszunk ezen a hangszeren, az Újvidéki Televízió a közelmúltban fel­vételt készítette rólam, hangszeremről és általában az ilyen muzsikusokról, mint én. Nagy megtiszteltetés ért a közelmúltban: a Zágrábi Televízió több alkalommal is bemutatta azokat a felvételeket, amelyeket rólam készítettek. Legszívesebben fiaimmal játszanék együtt, de hármójuk közül egyik sincs velem. Egyikük Szlové­niában, a másik Szabadkán, a harmadik pedig Mora­vicán játszik. Ők már úgynevezett mai zenészek, és meglehet, hogy soha többé nem játszunk egy zene­­кагоап. TÓTH László Idős Fényes József a cimbalmával

Next