Magyar Szó, 1979. szeptember (36. évfolyam, 240-254. szám)
1979-09-01 / 240. szám
2* KÜLPOLITIKA MAGYAR SZÓ 1979. szeptember 1., szombat gf Bővült a mozgalom ^2? Hét új tagország Havannából jelenti a Tanjug. Az el nem kötelezett mozgalom tegnapelőtt délután hét új taggal gyarapodott Havannában. Ezek: a Zimbabwei Hazafias Front, Bolívia, Grenada, Irán, Pakisztán, Suriname és Nicaragua. Az erre vonatkozó döntést egyhangúlag hozták meg a külügyminiszteri értekezleten. A felvételi kérelmekről egyenként döntöttek a küldöttségek. Ily módon a mozgalom új tagjai egyöntetű támogatásban részesültek, maga az el nem kötelezettség pedig újra bizonyságát adta életképességének és nyitottságának. E hét új országgal az el nem kötelezett mozgalomnak ma öszszesen 93 teljes jogú tagja van, s ez már csaknem kétharmada a világszervezet tagságának. Az új tagok felvétele azonban más vonatkozásban is jelentős. Az előtem kötelezettségben látják függetlenségük támaszát Suriname, Grenada és a Zimbabwei Hazafias Front felvétele ismét megerősíti azt a tényt, hogy az újonnan felszabadult országok és a szabadságukért még mindig harcoló népek függetlenségük elnyerésének és megszilárdításának pótolhatatlan eszközét látják az el nem kötelezettség politikájában. Nicaragua felvétele révén ez a megállapítás azokra az országokra is kiterjeszthető, amelyeknek népe megdöntötte a diktatúrát és demokratikus forradalmat vitt véghez. Az el nem kötelezettség tehát teljes mértékben azonosul a népek szabadságért és függetlenségért folyó harcával. Irán és Pakisztán felvételére azután került sor, hogy e két ország kivált két katonai tömbalakulatból (a CENTO- és a SEATO-paktumból), amelyek ennek következtében széthullottak. Ez a tény önmagáért beszél. A tömbök nem tudják többé eredményesen óvni „szárnyaikat”, amelyeken fejlődő országok helyezkednek el. Ez pedig azt igazolja, hogy a nemzetközi viszonyokban tömbön kívüli erőként fellépő el nem kötelezett mozgalom „offenzívában” van. Megfigyelőből teljes jogú tag Bolívia felvételével végre sikerültledönteni egy belső „akadályt” a mozgalomban: a régi megfigyelőből teljes jogú tag lett. Bolívia elhatározása kedvező irányú változásokra enged következtetni a latin-amerikai színtéren. A megfigyelői státusra jelölteket a miniszterek úgyszintén egyhangúlag támogatták. Ilyen státusa van a mozgalomban az eddigi nyolc országon kívül Costa Ricának, Dominikának, a Fülöp-szigeteknek és Santa Luciának. Egyhangúlag megszavazták Ausztria, Finnország, Portugália, Svédország, Svájc, Románia és San Marino vendégstátusát; ezek az országok a korábbi értekezleten is részt vettek már. A mozgalom azonban újabb vendéggel is gyarapodott: Spanyolországgal. Ennek köszönhetőleg az európai országok mind jelenvalóbbak az el nem kötelezett mozgalomban. Az el nem kötelezett politika szinte mágneses erővel vonzza magához a legfejlettebb, s köztük a leggazdagabb országokat, és olyan államokat is, amelyek szoros kapcsolatban állnak a tömbökkel vagy akár tagjaik is. Segély a fejtőiknek és katonai kiadások A két tömb összesen 400 milliárd dollárt fordít fegyverkezésre NOHA AZ EL NEM KÖTELEZETT ORSZÁGOK VI. csúcstalálkozója külön-külön okmányban fogalmazza meg álláspontját a fegyverkezési hajsza megfékezéséről és a fejlesztési segélyről, a két probléma szerves kapcsolatban áll, mert a mind nagyobb katonai kiadások állandóan csökkentik a fejlődőknek folyósított segélyt. A fejlődő országok a növekvő importkiadások, a mind nagyobb olajár és a csökkenő exportbevétel következtében rákényszerültek, hogy mind nagyobb kölcsönért folyamodjanak, s ez eladósodásukhoz vezetett. A segély hozzájárul a fejlődők e terhének csökkentéséhez. A segély összege azonban ahelyett, hogy növekedne, évről évre csökken. 1976-ban a segélyfolyósító országok nemzeti bruttó termékük 0,33, 1977-ben pedig 0,31 százalékát juttatták a fejlődő országoknak. Ezzel szemben a fejlett nyugati országok nagyobb összegeket hagytak jóvá a fejlődő országoknak, de kölcsön formájában: 1973- ban 5,5 milliárd, 1977-ben pedig megközelítőleg 30 milliárd dollár hitelt folyósítottak. Akelet-európai szocialista országok segélye nem jelentős. A fejlődő országok mind nagyobb méretű eladósodásának negyedik oka az, hogy a fejlett országok nem teljesítették kötelezettségüket, hogy segélycélokra nemzeti bruttó termékük 0,7 százalékát különítik el a fejlesztési program alapján. 1960-ban a fejlődő országok adóssága 18 milliárd, tíz évvel leésőbb 73, 1975-ben pedig már 173 milliárd dollárt tett ki. A múlt évben a fejlődő országok adóssága 280— 300 milliárd dollár volt. A Nemzetközi Valuta Alap statisztikai adatai szerint a fejlődők az adósságok törlesztésére exportjövedelmük 15 százalékát fordítják, néhány közülük pedig ennél is jóval többet, például Mali devizaforrásának 41,1, Pakisztán pedig 40,4 százalékát. A SALT-megállapodások és a tömbök közötti enyhülés, ellenére a katonai kiadások évről évre növekednek, már jóval túlszárnyalják a 450 milliárd dollárt. A NATO-hoz tartozó országok és szövetségeseik évente összesen 5000 milliárd dollár nemzeti jövedelemmel rendelkeznek, fegyverkezésre évente 250 milliárd dollárt fordítanak. A katonai kiadásokhoz tartoznak a titkos kutatásokra felhasznált eszközök is. Az előbbi összegbe beszámították Izrael (3,3 milliárd dollár), a Dél-afrikai Köztársaság (2,7), Dél-Korea (2,6) és Tajvan (1,7 milliárd dollár) katonai kiadásait is. A hét országból álló Varsói szerződés nemzeti jövedelme 1977- ben 973,5 milliárd dollárt tett ki, fegyverkezésre hozzávetőlegesen 156,5 milliárd dollárt fordítottak. A 299 milliárd dollár nemzeti jövedelmű Kína katonai kiadása 35 milliárd dollárt emészt fel évente. Mind a két tömb évente 360— 400 milliárd dollárt fordít fegyverkezésre. NEM JELENTÉKTELEN A FEJLŐDŐ ORSZÁGOK katonai kiadásai sem, noha a kiadást más tette szükségessé. A fejlődő országok évente hozzávetőlegesen ötvenmilliárd dollárt áldoznak katonai kiadásokra. Az összeg több mint kétharmada (36 milliárd dollár) tíz országra jut: Iránra 10, Szaúd-Arábiára 9,6 Indiára 3,6, Egyiptomra 2,8, Nigériába 2,7 Brazíliára 2,1, Indonéziára és Irakra 1,7—1,7, Szíriára és a Koreai NDK-ra pedig egy-egy milliárd dollár. A többi 110 fejlődő ország átlagosan évente 145 millió dollárt költ fegyverkezésre, ebből Ciprus 22, Szomália 25 milliót, Kuba 784, Pakisztán pedig 938 millió dollárt. (Tanjug) A legfiatalabb nagykövet A csütörtök esti havannai fogadáson, amelyet Malmierca kubai külügyminiszter adott külföldi kollégái tiszteletére, egy olajzöld egyenruhát viselő fiatalember vonta magára az egybegyűltek figyelmét. Carlos Rojas Ubeda, Nicaragua havannai nagykövete huszonegy évével minden bizonnyal a diplomáciai kar legfiatalabb tagja nemcsak Kubában, hanem az egész világon. A középiskolai záróvizsga és a nagyköveti kinevezés között mindössze hat év telt el. Ubeda azonban igen nagy forradalmi tapasztalatokkal vértezte fel magát a sandinista mozgalomban, fegyverrel a kezében harcolt a Somoza-diktatúra ellen, majd néhány hónappal a forradalom győzelme után nagykövetté nevezték ki. A fiatal diplomata csütörtökön adta át megbízólevelét a kubai nemzetgyűlés elnökének. " A forradalmunk fiatal, tehát nagykövetei sem lehetnek idősek — jelentette ki, ezután újságírókkal folytatott beszélgetése során. Előtérben az eszme térhódítása A külügyminiszterek egyhangúlag elfogadták az új tagok felvételére vonatkozó javaslatot Különtudósítónk telexjelentése Havanna, augusztus 31. Általános vélemény szerint az el nem kötelezett országok külügyminisztereinek értekezlete igen jól kezdődött. A kedvező légkör megteremtéséhez nagyban hozzájárultak a tegnap délelőtti első ülésszakon felszólalók, majdnem kivétel nélkül kimért szavakkal fordultak az egybegyűltekhez és valamennyien síkraszálltak a mozgalom erősödésének szükségességéért és az el nem kötelezett politika alapelveinek tiszteletben tartásáért. A külügyminiszterek azután már a tegnap délutáni ülésen tanúbizonyságot is tettek arról, hogy a nézetkülönbségek ellenére teljes tudatában vannak e politika térhódítása fontosságának. Az előzetesen megállapított napirendtől eltérően egyhangúlag úgy döntöttek, előrehozzák első napirendi pontnak az új tagok és megfigyelők felvételének kérdését, valamint az értekezleten vendégekként részt venni óhajtó országok kérvényeit. Rövid vita után konszenzussal el is fogadták a határozatot, hogy a csúcsértekezletnek javasolják Nicaragua, Bolívia, Grenada, Suriname, Irán, Pakisztán és a Zimbabwei Hazafias Front teljes ipui tagokként való felvételét, megfigyelői státusba való felvételre pedig javasolják a Fülöp-szigeteket, Saint Luciát, Costa Ricát és Dominicát. Az értekezlet vendégeinek kérdésében a külügyminiszterek úgy döntöttek, hogy ezúttal is elfogadják a „régi” vendégek kérését, nevezetesen Ausztria, Finnország, Portugália, Svédország Románia és San Marino kérvényét csakúgy, mint Spanyolországét, amely első ízben kérte részvételét az értekezleten. Így aztán már a külügyminiszteri értekezlet első napján bebizonyosodott nemcsak az, hogy minden nézeteltérés ellenére az értekezlet valamennyi részvevője kivétel nélkül legfőbb feladatnak tekinti az el nem kötelezett politika térhódítását, hanem az is, hogy a számos megpróbáltatás és nehézség ellenére ez a politika változatlanul továbbra is egyaránt vonzó a világ minden táján élő népek számára. Nem utolsósorban immár az európai országok számára is. Kontinensünk egyre nagyobb számú országának érdeklődése az el nem kötelezett politikaként egyformán fontos az európai béke és biztonság megszilárdításának szempontjából is. Egyébként a Demokratikus Kambodzsa képviselőinek részvétele a tegnapi ülésen is felmerült, de úgy tűnik, hogy az általános kedvező légkörben a külügyminiszterek nem hajlottak arra, hogy e kényes kérdésről vitát folytassanak. A problémát a mai napra halasztották, s az előkészítő bizottság jelentésének megvitatása és elfogadása során fogják megtárgyalni, mivel azonban ezt a napirendi pontot is, az eredetileg elfogadottól eltérően, hátrább tették — a még hátramaradt tíz pont közül hatodiknak — nincs kizárva, hogy majd csak holnap lesz róla szó. Ez az időnyerés természetesen alkalmat ad az újabb konzultáció sókra, és egy esetleges új, mindenki számára elfogadható megoldás feltárására. Malaysia képviselője egyébként a kambodzsai kérdést annak kapcsán vetette fel, hogy a nagyköveti tanácskozástól eltérően ezúttal ott van a tanácsteremben a kambodzsai küldöttség számára fenntartott hely, természetesen üresen. A tegnapi események közül érdemes megemlíteni, hogy az újonnan felvett országok külügyminiszterei is felszólaltak. Az elhangzottak arra utalnak, hogy jelentősen erősödött az el nem kötelezett politika alapelveiért síkraszállni kész országok száma, s amint azt egy diplomata megjegyezte, az egybegyűltek „jobbára jó, becsületes el nem kötelezett felszólalásokat hallottak.” A külügyminiszterek a tegnapi nap folyamán megválasztották az értekezlet elnöklőjét, szokás szerint ez a vendéglátó képviselője, tehát Malmierca kubai külügyminiszter, a két alelnök pedig Irak és Mozambik képviselője. Az előbbi a politikai bizottság, az utóbbi pedig a gazdasági bizottság elnöki tisztségét is ellátja. A külügyminiszteri értekezlet ma délelőtt folytatja munkáját. ENGLER Lajos lulyik a munka a miniszteri értekezleten A perui elnök utazik Havannába Limából jelenti a Tanjug Peru küldöttségét Francisco Morales Bermudez tábornok, az ország elnöke vezeti majd az el nem kötelezett országok VI. csúcsértekezletén. Az államfő vasárnap kel útra. A tegnap éjszaka Limában közreadott hivatalos közleményben az áll, hogy Bermudez azért vesz részt személyesen az értekezleten, mert az államvezetőség rendkívül fontosnak tartja, hogy Peru tevékeny szerepet vállaljon az el nem kötelezett mozgalomban. Százszenkét küldöttség Az el nem kötelezett országok miniszteri szintű értekezletén 112 ország küldöttsége vesz részt, közülük 48-nak az élén külügyminiszter áll. A fenti adatokat az értekezlet szóvivője, a kubai Otero ismertette a tegnapra virradó éjszakán. Elmondta azt is, hogy Havannában jelenleg 560 külföldi újságíró tartózkodik. (Tanjug) Hossz beszámolója a libanoni tragédiáról Bejrútból jelenti a Tanjug. — Ismertetni fogjuk Havannában a dél-libanoni problémát — jelentette ki Madridba és Kubába való elutazása előtt Fuad Butrosz libanoni külügyminiszter a bejrúti repülőtéren. Szelim el Hossz miniszterelnök, az ország küldöttségének vezetője a jövő héten beszámol a csúcsértekezlet részvevőinek Dél-Libanon, tragédiájáról. Részletesen ismerteti majd a hazája ellen irányuló izraeli támadásokat. A pulóver Már napok óta a legkeresettebb ruházati cikk a jugoszláv tudósítók körében a pulóver, vagy valamilyen melegebb felsőruha. Természetesen ez idő tájt Havannában rendkívül meleg van, s a levegő is eléggé párás, az újságírók azonban a nap legnagyobb részét a csodálatosan szép kongresszusi épületben töltik, márpedig ennek folyosóin a szó szoros értelmében „kossava" fúj. A vendéglátók ugyanis léghűtő berendezésekkel igyekeztek minél jobb munkakörülményeket biztosítani. Úgy látszik azonban, valami nincs rendben a berendezések beállításával, mert egyes termekben valósággal vacog az ember. (Tanjug) Kubai ifjúsági lap a belgrádi konferenciáról A Juventud Rebelde című kubai ifjúsági lap tegnap hosszabb cikkben foglalkozott az el nem köve -ezett országok 1961. évi belgrádi első csúcstalálkozójával. Megállapította, hogy az első csúcsmegbeszélés jelezte a mozgalom megalakulását. Emlékeztetett arra, hogy a belgrádi magas szintű megbeszélést megelőzte az 1956. évi briini találkozó. Nasszer, Nehru és Tito megfogalmazta a mozgalom megalakításának elképzelését. Négy évvel később, amikor az Egyesült Nemzetek tizenhét újonnan felszabadult afrikai és ázsiai országot fogadott soraiba — folytatta az újság — Nehru, Sukarno, Nkrumah, Nasszer és Tito megállapodott abban, hogy Belgrádban összehívják az el nem kötelezett országok első csúcstalálkozóját. A továbbiakban kitért a kairói előkészítő megbeszélésre. A kubai ifjúsági újság közölte, hogy Belgrádban 25 ország, közöttük Kuba képviselője jelent meg. A továbbiakban rámutatott arra, hogy a belgrádi értekezlet egyercek között megvitatta a nemzetközi problémákat, majd nyilatkozatban foglalkozott velük. A tömbön kívüli országok felhívták a világ sigyelmét a veszélyes helyzetre, majd sürgették, hogy minden nép. Kormány és Dolnér tervez erőfeszítéseket, a szilárd béke javára. A Juventuns Rebelde végezetül felsorolta, kik vettek részt a belgrádi konferencián. (Tanjug)