Magyar Szó, 1981. május (38. évfolyam, 119-131. szám)
1981-05-09 / 125. szám
10 MŰVELŐDÉS MAGYAR SZÓ Az önigazgatás mint tudományos kategória Tudományos tanácskozás a Szabadkai Közgazdasági Karon A Szabadkai Közgazdasági Kar 20 éves fennállásának megünneplése keretében tegnap tudományos tanácskozást tartottak a Közgazdasági Karon. A tanácskozás témája az önigazgatás 30 éve. A témával kapcsolatban a tanácskozást előkészítő munkacsoporthoz 17 tanulmány érkezett, szerzőik többnyire a téma kiváló ismerői és neves szakemberei. A tanulmányok tematikailag két nagy csoportra oszthatók éspedig: az önigazgatás elmélete és gyakorlata Jugoszláviában (ezen belül külön hangsúlyt kap Tito és Kardelj elméleti munkássága az önigazgatás kibontakozásában), valamint az önigazgatás szélesebb (társadalmi, politikai, gazdasági, szociális és erkölcsi) vetületei. Az első témakör néhány tanulmánya az önigazgatás hőskorának napjait idézi. A harminc év előtti eseményekre való utalás mégsem kelti a historikus visszapillantás benyomását. Az önigazgatás megalapozásakor megfogalmazott elvek ma is időszerűségükkel hívják fel magukra a figyelmet — az elmúlt három évtized új tartalommal gazdagította, de nem cáfolta meg őket. Ilyen szempontból bátran idézhetnénk az első témakör bármelyik tanulmányát: dr. Bajagié Veronika a Szövetségi Szkupstinában 1950. június 26-án elhangzott beszámolóból vezeti le az önigazgatás titói vízióját, dr. Milena Vlaškalić az önigazgatás szükségszerűségét, dr. Tomislav Bandin a termelés emberi, humánus jellege megőrzésének titói elképzelését dolgozza fel, párhuzamba állítva ,a magas termelékenységre irányuló törekvésekkel. Az önigazgatási gazdálkodási rendszer kibontakozásának forrásait szintén Tito elméleti munkáiból vezeti le Ljubica Komarec és Marija Colak Mihalik, Esad Ahmetagic pedig a jövedelemelosztás Tito műveiben megfogalmazott elveinek feldolgozásáig jut el. A jugoszláv önigazgatási rendszer egyes fejlődési szakaszait, illetve ennek a fejlődésnek egy-egy sajátosságát választotta tanulmánya tárgyául dr. Jelena Bandin, dr. Nenad Vunjak, dr. Klara Jakovčević és dr. Laki László. Dr. Rehák László tanulmánya mindennapjaink egyik legidőszerűbb kérdését taglalja, a küldöttrendszert mint a munkásosztály társadalmi szerepe erősítésének funkcióját. Ružica Kovač Žinderšić az életmód változásán keresztül a munkásosztály társadalmi helyzetének változását vizsgálja, Molnár Irén pedig a szakszervezet szerepét elemzi az önigazgatás fejlesztésében. Dr. Aleksandar Djurdjev a község önigazgatási helyét a területi szervezettség szempontjából közelíti meg, dr. Danilo D. Markovic az erkölcsi felelősség kérdését veti fel, Branislav Veselinovic pedig Kardelj műveinek álláspontjáról kiindulva a technokratizmus társadalmi és gazdasági gyökereinek felkutatására vállalkozik. A tanácskozás — az előterjesztett tanulmányok és a vita egyaránt — értékes hozzájárulás az önigazgatással kapcsolatos tudományos és empirikus ismereteink kiszélesítéséhez, és méltó keretet ad a közgazdasági kar jubileuma megünneplésének. SZÖLLÖSY VÁGÓ László A tanácskozás részvevői A belgrádi Nemzeti Múzeum alapításának évfordulója A munkástanács díszülésével és az érdemes dolgozók plakettel való kitüntetésével emlékezett meg tagnap a belgrádi Nemzeti Múzeum megalapításának 137. évfordulójáról. Ez alkalomból a napokban a fővárosi általános iskolák tanulói tudósversenyen vesznek részt, amelynek témája a Nemzeti Múzeum. Ezenkívül a neves intézmény Képzőművészeti tavasz címmel gyermekrajz-kiállítást rendez. 14-én nyílik meg a Bécsi biedermeier és a Biedermeier a szerbeknél című kiállítás. A témával kapcsolatban szimpoziont is rendeznek. A Nemzeti Múzeum ünnepségébe bekapcsolódik a Vuk és Dositej Múzeum: 15-én Dositej Obradovicnak szentelt kiállítást rendeznek. (Tanjug) Citerások községi szemléje Zentán Zenitén az idén harmadszor szervezik meg a citerások községi szemléjét. A korábbi évektől eltérően ezúttal nem ősszel, hanem május folyamán kerül sor erre a népzenei találkozóra. Erdélyi István, a Közművelődési Közösség titkára elmondta, hogy a május 23-án sorra kerülő rendezvényen több részvevő lép fel, mint a korábbi években. Zenta területéről három helyi közösségből jelentkezett zenekar (a II., III. és a IV. helyi közösség együttesei), a települések küzül pedig Tornyosról egy, Keviből két együttes vesz részt a szemlén. Fellép még a pionírotthon citerazenekara és tánccsoportja is. A szemle vendégeként bemutatkozik a közönségnek Stevam Sremac Művelődési Egyesület tamburazenekara, a Tisza alkalmi népi zenekar és az óvodások szerb népi tánccsoportja. A citerások szemléje a színházteremben 20 órakor kezdődik. Jegyek elővételben 30 órnáiros áron a Közművelődési Közösség irodájában kaphatók. K. V. Svéd oktatási szakemberek újvidéken Tegnap Újvidékre látogatott a svéd iskolai főigazgatóság tanulmányi csoportja Lener Teveborgnak, az általános oktatási tagozat elnökének a vezetésével. A vendégeket a tartományi oktatás-, tudomány- és művelődésügyi titkárságon Gulka Géza titkárhelyettes fogadta, s hosszabb baráti beszélgetést folytatott velük. Az eszmecsere keretében a vajdasági oktatásügyi reformról, az iskolarendszerről és az iskolákban folyó több nyelvű oktatásról volt szó. A svéd tanulmányi csoport ellátogatott az újvidéki Svetozak Markovic-Toza Általános Iskolába, ahol a tanítás szenbhorvát és magyar nyelven folyik. MÁJUS 9-ÉTŐL 21-ÉIG ÚJVIDÉKEN A Vajdasági Színházak 31. Találkozója Jugoszlávia legrégibb színházi fesztiválját, a Vajdasági Színházak Találkozóját, 20 év után ismét Újvidéken rendezik meg a Szerb Nemzeti Színház új épületében. Ma délután 6 órakor a kisteremben díszülést tartanak Jovan Sterija Popovic születésének 175. évfordulója alkalmából. Az ötnyelvű műsort Vaskó Pópa állította össze. A színház nagytermének előcsarnokában este 7 órakor megnyílik a Sterija élete és munkássága elnevezésű kiállítás, majd este 8 órakor a nagyteremben Vera Banić-Carić Újvidék város alelnöke, a találkozó bizottságának elnöke megnyitja a rendezvényt, s a Szerb Nemzeti Színház Drámai Központja bemutatja Djordje Lebovic Dolnja zemlja című színművét, Dejan Mijač rendezésében. Vasárnap este fél 8-kor a kisteremben a szabadkai Népszínház szerbhorvát nyelvű társulata színre viszi Shakespeare A vihar című művének meseváltozatát. Május 11-én este fél 8-kor, ugyancsak a kisteremben, a verseci Sterija Színház Radomir Putnik Baca Sca i njegova Mica című vígjátékával lép fel. Kiemelt könyvek, elismert munkásságok A Híd-díj bíráló bizottsága tavalyi könyvtermésünket mérlegelve két verseskönyvest tüntetett ki: Tolnai Ottó Virágpor, valamint Tóth Ferenc Csontomiglan-csontodiglan című műve részesült az év legjobb szépirodalmi alkotásáért járó legnagyobb elismerésben. Többször újrakezdett, hosszas tanácskozás hozta meg az ítéletet, a zsűri kivételesen alapos munkát igyekezett végezni. Nem lehetett könnyű dolga, hiszen (legalábbis nekem úgy tűnik) a minőség ostromát a tavaly kiadott könyvek mintha elszántabban vállalták volna, mint a korábbi években. A legkevésbé lehettünk biztosak benne: vajon a mércék melyik törekvésnek adnak elsőbbséget, melyik műalkotás vonja magára az irodalom pártfogóinak figyelmét; az elbírálásra került munkásságok többsége ugyanis (szándéka és részben eredménye szerint is) nem egyszerűen az év termését képviselte; az írók többsége viszonylag ritkán állt ki ilyen formában a nyilvánosság elé. Dudás Károly például csak néhány év után rendszerezte prózatermését, és Brasnyó István is csupán viszonylag szűk válogatással szemléltette újabb költői eredményeit, nem beszélve Varga Zoltánról, akinek rövid szövegei az elmúlt évtizedet összegezik. Lehetne vitatkozni arról, hogy másféle kiindulópontok is elképzelhetők a legjobb könyvek elbírálásában, de külön vélemény hangoztatása helyett ez alkalommal célszerűbb magát az eredményt méltatni. Nem kétséges ugyanis, hogy noha a Világpárt, mint versgyűjteményt túlságosan is bőségesnek, esztétikailag problematikus szövegeket is tartalmazónak találjuk, Tolnai Ottó szellemi igényességét, önkritikai becsületességét ennek ellenére is kivételesnek tartjuk, s ezért együtt örülhettünk vele sikerének. Tóth Ferenc kiemelése valószínűleg nem lehetett független az életmű váratlan megrendítő lezárulásától, noha a Csontomiglan-csontodiglan néhány olyan költeményt is tartalmaz, amelyet megtanulni és szavaim is érdemes. Az idén tehát költőket ünnepelünk, s ezzel akaratlanul is elismerjük: ők fejeznek ki a leghatásosabban, a leginkább lényegláttatóan bennünket. Tolnai olyan valóságtapasztalásra tanítja közönségét, melynek katarzisa a világnak egy egészen közvetlen szemléletével azonos. Legjobb versei a tudatnak különös pillanatfényképei. Mesterkéltségeink annyira ingerlik, hogy ellenük tiltakozva olykor saját maga is mesterkéltté tud lenni. Jó lenne, ha igényes kritikusaink nem elsősorban szakmai szempontból közelednének törekvése felé, hanem a mindenkiben közös emberi problematika elmélyült és eredeti kifejezésére figyelnének fel, így szavazás helyett magát az embert, tehát végső soron önmagunkat ismerhetnénk meg behatóbban. Ez annál inkább fontos, mert tapasztalatom szerint Tolnai Ottó művészetét nem érti a mi világunk, úgyhogy a pártfogók száma (akik közül csak kevesen tudják és merik megmondani, mit jelent számukra a szóban forgó költészet) egészen csekély. Élnünk és nem tiltakoznunk kell az elitkultúra ellen! Amíg Tolnai Ottó attitűdje az intellektuális rezdülésekből, tárgyias közvetlenségből és ironikus többértelműségből építi világát, s főleg világirodalmi ihletéseknek adja át magát, addig Tóth Ferenc nálunk szokatlan módon a magyar verselés hagyományában, s a már ismert költői szerepben vélte megtalálni költészete értelmét. Mikor szellemi életünkben az elvontság uralkodott el egyoldalúan, akkor ő, rokonszenves anakronizmussal, a szenvedélyeit tette szóvá. A szereteted aktualizálta, s ez nem kis dolog! Még akkor sem, ha időnkénti túlzott érzelmessége és patetikussága nyilvánvalóan nem ragadhat magával mindenkit. Legértékesebb hagyománya a nyelvi igényesség s a népköltészetnek a teremtve vállalása. Amennyiben irodalmunkban vannak nagy megvilágosodást jelentő találkozások, akkor Tóth Ferenc folklór-élményéről feltétlenül beszélnünk kellene, önmagát és a világot egyaránt megtalálta benne. VAJDA Gábor A két Híd-díjas verseskör méltatása Tolnai Ottó és Tóth Ferenc, akinek posztumusz ítélték oda a díjat 1981. május 9., szombat MA KEZDŐDIK TÖRÖKBECSÉN A VAJDASÁGI GYERMEKEK ZENEI FESZTIVÁLJA Josif Marrinkovic törökbecsei születésű karnagy és zeneszerző tiszteletére minden ötödik évben a Tisza-parti városkában rendezik meg a vajdasági gyermekek zenei fesztiválját. Az idei, sorrendben huszonegyedik rendezvényt hazánk nemzetei és nemzetiségei felkelésének és a szocialista forradalom 40. évfordulójának jegyében tartják meg. A fesztivál védnökségét a község legnagyobb munkaszervezete, a Polet Építőanyag- és Csempegyár vállalta magára. A rendezvény kétnapos lesz é s a tartomány minden községéből több ének- és zenekar, valamint népitánc-csoport lép fel. A megnyitó, amelyen Vukacin Lončar, a VKSZ TB Elnökségének tagja mond beszédet, ma délután 4 órakor lesz a Munkásotthonban. Ezután az énekkarok lépnek fel. A községközi szemlékről összesen 19 énekkart találtak alkalmasnak arra, hogy a rendezvényen fellépjen. Vasárnap délelőtt 10 órakor tartják meg a zenekarok szemléjét, összesen 15 együttes mutatkozik be. Vasárnap délután három órától 18 mépstámc-csoport lép színbe. Jó idő esetén a szabadtéri színpadon tartják a műsort. 1. gy. Kiállítás az Écskai Művésztelep Képtárában Képzőművészeti szintézis Vajdaságban a képzőművészeti szintézis — másként: a köztéri alkotások művészete — a szó szoros értelmében jelentős teret tölt be. Részleteiben és egyénenként tudomásunk van róla, de egészéről nincs áttekintésünk. Ezt a hiányt kívánja (valamennyire) pótolni az Ecskai Művésztelep Képtárában vasárnap, május 10-én 11 órakor megnyíló nagy fotódokumentum-kiállítás. A képzőművészeti szintézisnek e kiállítása az 1953-tól 1981-ig létesültköztéri alkotásoknak az áttekintését adja. A köztéri, monumentális művészet (falfestészet, mozaik, kerámia, szobrászat, téralkotások) formáit, illetve a művészeti belső relációkat kell fölmérni. A köztéri alkotásokban a művészet sokrétűsége érvényesült. Épp ezért a társadalom érdekei szerint lehet értékelni, és párhuzamba állítható a forradalmunk és a szocializmus építése iránya megfelelő szabad esztétikai szempontokkal. Elsősorban Topolya, a zrenjanini munkaszervezetek, és Celarevo köztéri alkotásait, de más vajdasági városok sikeres műveit is láthatjuk. A kiállítás, melyet nagy gonddal állítottak össze, egyben fölhívás a további társadalmi akciókra, mely művészeti—művelődési életünket eddig is az általános fejlődés érdekébe állította. A kiállításholnap 11 órakor nyílik meg Éoskán. A. J. Jugoszláv zeneművészek Párizsban E hónap 14-én a párizsi Sorbonne Egyetemen megrendezendő, A jelenkori jugoszláv zene estje című hangversenyen Vladimir Krpan (zongora) és Ljupcso Szamardzsiszki (nagybőgő) zenealkotóink műveiből adnak elő. Ugyanezen a napon a két művész felvételt készít a Francia Rádió számára. (Tanjug)