Magyar Szó, 1981. október (38. évfolyam, 285-300. szám)

1981-10-25 / 294. szám

11 . 4FXPOLITIKA — MAGYAR SZÓ 1981. október 25., vasárnap Midcik a Dunán Az újvidéki hídépítés történetéből Felszabadulása napján, városunk nagy építészeti létesítménnyel gyarapodik: új hidat avatunk, sorrendben a harmadikat a felszabadulás után (1944 októberében csak két híd roncsai meredeztek a folyóból, és lobogott bennünk a munkakedv). Pannónia és Neoplanta első hídjai A négy részre osztott római birodalom idejében a mai Mitrovicát (az akkori Sirmiumot, az egyik részbirodalom fővárosát) híd kötötte össze a birodalom más tartományaival. Abban az időben a római sáncok és a péterváradi erődítmény átut ért a római birodalom vártáján, Újvidék város nem létezett. Városunk első krónikása, Érdújhelyi Menyhért feljegyzése szerint a péterváradi kezdetleges erődítmény elfoglalása és a mohácsi csata után, tehát a XVI. század derekán a törökök csónakhidat építettek, a Közép- és Nyugat- Európa elfoglalására küldött hatalmas török ármádiák azon özönlöttek Buda és Bécs felé. A híd építéséről, használatáról és élettartamáról egyelőre nincsenek más adataink. Ahogy Bácska és Bánát felszabadult a török iga alól, Pétervárad a Habsburg-birodalom előretolt, első védelmi vonalában nagy stratégiai jelentőségre tett szert. Hatalmas építkezések kezdődtek, és a XVIII. század folyamán kialakult Európa legnagyobb folyam menti erődítménye. Vonzotta a biztonságot kereső embereket, kereskedőket, iparosokat, a polgárosodó parasztságot, és izmosodó, gyarapodó városunk — négynyelvű nevén Neoplanta, Újvidék, Novi Sad, Neusatz — már a XVIII. század közepén megkapta a szabad királyi város státusát. Az élénkülő forgalom és a hadi helyzet kívánalmainak megfelelően Újvidék és Pétervárad, azaz Dél-Bácska és Szerémség között a XVIII. században, pontonhidakkal, megteremtődött az első kezdetleges, és télvíz idején hetekig, hónapokig megszakadó kapcsolat. A „vaspálya” keletre tart A vasútvonal-építés Európaszerte a XIX. század második felében lendült fel. A hetvenes években felmerült annak lehetősége, hogy Nyugat- és Közép-Európa fő vasútvonalán Belgrád, Szófia és Isztambul felé hosszabbítódik meg a vasúti közlekedés. Amikor hozzáláttak a budapest- zimonyi vasútvonal építéséhez, vasúti hidat kellett építeni Újvidéken. A vasútépítő társaság meg is tervezte a hidat, mely kizárólagosan a vasúti közlekedést lett volna hivatva szolgálni. Városunk tanácsa 1980. június 23-i beadványában arra kérte a kormányt, hogy tegyék lehetővé olyan vasúti híd építését, amelyen egyúttal a gyalogos és közúti közlekedés is lebonyolítható volna. Az Osztrák— Magyar Monarchia tőkés és nemzetiségi érdekellentétein ez a kezdeményezés megfeneklett. 1883-ban felavatták és forgalomba bocsátották az első tartós, vasúti hidat Újvidék és Pétervárad között. Építője (a híd alépítménye és a péterváradi alagút áttörése fűződik nevéhez) Karlo Bauman (1853—1925), Pétervárad polgára volt. Sajnos ennek az érdemes polgárunknak az emléke is szinte nyomtalanul kihullott történelmi tudatunkból. A hidak ráérnek, a hadak indulnak Három évtizeden át (1883-tól 1914- ig) folytatott elkeseredett harcot Újvidék polgársága az illetékes központi szervekkel egy állandó közúti híd felépítéséért, ígéretekben sosem volt hiány, csak be sose tartották. Az Újvidéki Hírlap 1914. január 11-én értesíti az olvasótáborát, hogy a kormány támogatja a dunai közúti híd ügyét. Sőt a lap szerint maga az állam csináltatja meg az újvidéki híd vasszerkezetét, s „a városra ezáltal teher nem háramlik majd”. A lap lelkendezve jelenti be: „...már (1914-ben) tavasszal megkezdődik a nagy munka, amely városunkat hatalmassá, gazdaggá, modernebbé teszi”. A huzavona azonban tovább tartott, és ezért márciusban a kormányhű Újvidéki Napló, amely egész cikksorozatot szentelt a három évtizeden át húzódó ügynek, diadallal jelenti be különkiadássában .Az állandó Duna-híd kérdését a minisztertanács végleg rendezte. Egymillió négyszázezer koronával járult hozzá... A kormány utasította az állami gépgyárat, hogy a híd vasszerkezetét azonnal vegye munkába... A kereskedelmi miniszter maga tette azt a kijelentést, hogy óhaja, miképpen 1916 nyarán már a hídon átmehessen”. A hidat azonban elvitte a tavaszi szél és a világháború forgataga, s a háború négy éve alatt feledésbe merült a terv. Elkészül az első újvidéki közúti híd A világháború befejezése után a közúti híd kérdése újult erővel vetődött fel az új államban. Novi Sad város tanácsa 1920 januárjában kérte a jugoszláv kormányt, hogy minél előbb lásson hozzá a dunai közúti híd felépítéséhez, mert ..az öt évvel ezelőtt (tehát 1915- ben) felépített pontonhíd mindennap összeomlással fenyeget és fennáll a Duna eltorlaszolásának veszélye”. Városunk vezetősége 2 000 000 koronával volt hajlandó — (és képes) — támogatni a hídépítést. A jugoszláv kormány felkarolta a kérelmet: 1920-ban megszületett a határozat, hogy az újvidéki hidat állami költséggel — a hadikárpótlás eszközeiből — felépítik. A régi hídtervet (ennek dr. Zielinszky Szilárd budapesti műegyetemi tanár volt a tervezője) egyszerűsítették, és már 1921-ben kiírták az árlejtést az alépítmény munkálatinak elvégzésére. A munkát külföldi cégre bízták, és az a rábízott munkarészt 1925 augusztusáig elvégezte. A Stettini cég szállította a híd vasszerkezetét, külföldi vállalkozók szerelték öszsze, így az első újvidéki közúti híd felépítéséhez a helybeliek csak fizikai erejüket adták. Még egy adat: a híd szerelése és mázolása 1925 szeptemberétől 1927 augusztusáig, a hídfeljárók és a hídburkolat elkészítése 1928 májusáig tartott. Hétévi „szorgos” munka után elkészült Újvidék várva várt, fél évszázada óhajtott hídja. Már csak ünnepi átadása, a névadó ceremónia maradt hátra. Hídavatás hamis felhangokkal Az újvidéki burzsoázia nagy felhajtással akarta ünnepelni sikerét és a fennálló tőkés-monarchista rendszert. A hídavató ünnepség azonban mindenben hű mása lett a jugoszláv tőkés rendszer és az unitarista nemzeti politika ellentmondásainak. A hidat a vallási szokások szellemében felszentelték. Kétszeresen is: az újvidéki részt Irinej pravoszláv püspök, a péterváradit pedig Spileta djakovói püspök helynök hintette meg szentelt vízzel. (Az újvidéki reformátusok, evangélikusok, zsidók vallásuk szokásai és papjaik által fel nem szentelt hídon lesznek majd kénytelenek átjárni). Ahogy állami ünnepélyhez dukál, a hidat fellobogózták. A helybeli magyar sajtó erről a következőképpen emlékezik meg: „Mielőtt az ünnepélyes szertartás megkezdődött volna, érdekes jelenet játszódott le a híd előtt. Amikor ugyanis a hídra felhúzták a fő lobogót, kiderült, hogy csak szerb és állami lobogóval díszítették fel a hidat, a horvát lobogóról megfeledkeztek. A péterváradiak emiatt nagy patáliát csaptak...” Az „emelkedett hangulatú” hídszentelési szertartás után a panamairól hírhedt építésügyi miniszter innepi beszéde következett. Pera Markovic miniszter azzal zárta magas röptű és hazafiasságtól izzó beszédét, hogy a hidat Tomislav királyi hercegnek, a „a királyi család és a nép kedvencének” nevére kereszteli. A sajtótudósítások szerint ezt a bejelentést eget rázó üdvrivalgás fogadta. Most a városelnök, dr. Branislav Borota emelkedett szólásra. A polgármester igyekezett még magasabb fokúra hevíteni az ünnepi hangulatot. A város örök halálét tolmácsolta a kormánynak a hídért. Bejelentette, hogy a híd lehetővé tette Petrovaradin és Novi Sad egyesülését. Őt is elkapta a keresztelési és névadói lendület, és (anélkül, hogy előzőleg kikérte volna Újvidék és Pétervárad lakóinak beleegyezését) nagy garral bejelentette: az egyesült, és immár nagyvárossá duzzadt Újvidék—Petrovaradin nevet változtat, az elhunyt I. Petar Karađorđević emlékére a Petrovsad nevet veszi fel. Volt is újra nagy üdvrivalgás, de inkább csak az újvidéki oldalon — a péterváradiak tartózkodóan viselkedtek. Ezután annak rendje és módja szerint szót kapott a péterváradi polgármester, Ivan Jelačič is. Pétervárad első polgára a jelenlevő miniszterek és előkelőségek legnagyobb meglepetésére kerek perec kijelentette, hogy „Petrovaradin ez idő szerint nem tartja aktuálisnak az egyesülés kérdését”. Ezek után barátságosan megveregette a mellette álló építésügyi miniszter vállát, és azt mondta neki: — Hallatlan bátorság, miniszter úr, hogy ma ezen a helyen megjelent. A miniszter, akinek nevéhez annyi botrányos panama fűződött, és aki alaposan lefölözte a hídépítés körüli zsíros üzleteket, savanyú képet vágott a bókhoz, napirendre tért felette. A lelohadó ünnepi hangulatot a katonazenekar ropogó dallamai próbálták újraéleszteni. A második világháború viharában odalett Újvidék vasúti és közúti hídja, de nyomtalanul elveszett az a tőkés társadalom is, amely oly sok huzavonával és annyi botrány közepette hozta őket létre. Szabadságunk a névadója Városunk felszabadulása, majd a fasizmus feletti győzelem idején a Dunában csak két hídroncs csúfoskodott. Újvidék és Pétervárad, Bácska, valamint Szerémség és Szerbia között ideiglenesen meg volt szakítva ez az öszszekötő, a kapocs. Három és fél évtized alatt Pétervárad és Újvidék egyesült, a Dunán három híd épült, majdnem minden évtizedben egy. Ma büszkén tekinthetünk a Dunára, e nagy folyót harmadikként szeli át új hidunk: a Szabadság-híd. Dr. GAÁL György Október 23-án, a tartományi székváros felszabadulásának 37. évfordulóján átadták rendeltetésének e város büszkeségét, a Szabadság-hidat, amelyet összesen 5 évig és egy hónapig építettek a belgrádi Mostogradnja Építőipari Munkaszervezet dolgozói. Hatalmas vállalkozás volt az új Duna-híd felépítése — nemcsak anyagiakban követelt lemondást Újvidék dolgozóitól, akik munkaszervezeteiken keresztül hozzájárultak a szükséges 1430 millió dinár előteremtéséhez, hanem műszaki megoldásában is próbára tette a főtervezőt, Nikola HAJDIN tanárt és akadémikust, s mindazokat, akik a részletterveket és a számításokat végezték. — A ferdekábeles hidak a technika legújabb vívmányai közé tartoznak — hallottuk Ivan MAMNEIG mérnöktől, aki a hídépítésre ügyelt fel —, s az építés során számolnunk kellett az esetleges nehézségekkel, hiszen jószerével csak az elméleti megoldások léteztek, ezeket kellett a gyakorlatban alkalmazni. Mindannyiunkat az lepett meg leginkább, hogy a számítások ilyen nagy mértékben beváltak. A 170 méter hosszú tartópillér összeszerelésénél például csak 13 milliméteres volt a magassági, s 8 milliméteres a tengelyeltérés. Ez szinte hihetetlenül kevés, s a híd minden bizonnyal bekerül a szaklapokba is, mint annak bizonyítéka: lehetségesek a teljesen precíz számítások, még ilyen kolosszusoknál is. A híd beütemezett építési terve egyébként egy pillanatig sem volt kérdéses, a fő kivitelező kitűnően együttműködött nemcsak a hazai, de külföldi partnereivel is, elsősorban a zürichi Stahlton és a budapesti Ganz-MÁVAG céggel. A 208—312, 7 milliméter vastagságú, párhuzamos acélhuzalból készült ferdekábeleket gyártotta és szállította le a svájci Stahlton cég. Hans Rudolf MÜLLER mérnök, a cég vezérigazgatója és helyettese, Walter STENGL mérnök rendkívül elégedett az együttműködéssel (kiemelik, hogy e híd a második országunkban, amelyet közös erővel készítettek — az első a belgrádi Száva-híd), s remélik, mindez még csak az együttműködés kezdetét jelenti. — A tervező elképzelése tiszta, világos és érthető volt — mondja e világhírű cég igazgatója —, s elsősorban ennek köszönhetjük, hogy egyáltalában nem okozott gondot a kivitelezés. Most, hogy készen látjuk a hidat, rendkívül erős benyomást gyakorolt ránk, s azt hiszem, a város új szimbóluma bizonyítja a legékesebben: a műszakilag kifogástalan megoldás esztétikai remekmű is lehet. Az újvidékiek minden bizonnyal emlékeznek még az egy éve szárnyra kelt tréfás megjegyzésre: két hidat kapunk egy fejében, hiszen a pár méteres szintkülönbséget képtelenség kiküszöbölni. Nos, mindazok, akik már átkeltek ezen az építészeti remekművön, meggyőződhettek róla: az acélszerkezet, amelyet a budapesti Ganz-MÁVAG gyártott és szállított le, ugyancsak biztonságos közlekedést nyújt, csak éppen azt kellett megvárni, hogy a több részből álló hídszerkezet minden egyes darabját — a beütemzett terv szerint — összeszereljék. Ahhoz, hogy a híd minden alkotóeleme idejében megérkezzen hazánkba, e kiváló külföldi partner az évi 2—2,5 ezer tonna acélszerkezet gyártását 4,5 ezerre növelte. A Hajdin tanár tervezte acélszerkezet részletterveit a budapesti Uvaterv Vállalat készítette el — hallottuk dr. KNÉBEL Jenő és KÁRMÁN Péter mérnöktől, e vállalat képviselőitől, akik szintén eljöttek megnézni munkájuk gyümölcsét, s most nagyon elégedettek az elért eredménnyel. — Egyébként már tíz éve együttműködünk a jugoszláv hídépítőkkel — folytatják —, oly módon, hogy a Ganz-MÁVAG számára részletterveket készítünk, s ezek alapján azután ők legyártják az elemeket. Ám ez a közel 10 000 tonnás acélszerkezet minden eddigi nagyságot túlszárnyal, s a világ egyik legnagyobb ilyen típusú hiba. Gyönyörű látvány, az újvidékiek büszkék lehetnek városuk új szimbólumára. A fő kivitelező a belgrádi Mostogradnaja a világ 200 legnagyobb vállalatához tartozik, s kitűnő szakkáderrel rendelkezik. A munkafolyamatok végzésénél rugalmas, s ebből kifolyólag számára nem jelenthet gondot, ha a tervezett gép például nem érkezhet meg külföldről, ilyen esetben a párhuzamosan kidolgozott technológiát alkalmazza, s a rendelkezésére álló gépekkel dolgozik. Így sem a munka minősége, sem a határidő nem válhat kérdésessé, s ennek köszönhetjük, hogy percnyi pontossággal készült el ez a legújabb remekmű is. Általában 200—250 munkás dolgozott egyszerre a hídon, köztük volt 1979 derekától 1981 elejéig Slaboljub MILETIC építésztechnikus is, aki jelenleg rendes katonai szolgálatát tölti. A hídavatás ünnepélyes pillanatában azonban Újvidéken lehetett, mivel 4 napos jutalomszabadságot kapott az esemény jelentősége miatt. Most gyönyörködve nézi e karcsú építményt, amelyhez rengeteg emlék fűzi, hiszen a híd volt élete első munkahelye. Legszívesebben az összeszerelésre és a betonmunkálatok kezdetére emlékszik, amikor éjjel-nappal, három váltásban folyt a munka, hiszen a beton nem várhat, míg a munkás megpihen. Ilija VUKOSAVLJEVIC fémesztergályos már 12 éve dolgozik a Mostogradnjában, s eddig három híd építésében vett részt: Mala Rijekán, Kovinban, s most Újvidéken, ahol az építés kezdetétől a befejezésig jelen volt. Számára A felszabadulástól napjainkig Újvidéken három hidat építettek: az első csupán 160 napos munkával készült el 1945-ben, s 1946. január 20-án Tito marsall adta át rendeltetésének. Nevét is róla kapta a híd, amelyet egyébként 1962 májusától csak a közúti és a gyalogosforgalom számára tartanak fenn. 1957-től 1961-ig épült a 466 méter hosszú betonhíd, amelyet a város felszabadulása napjának 17. évfordulója alkalmából avattak föl. A harmadik a Szabadság-híd, amelyről írásunk is szól, a hidat valóban az emberi kapcsolatok megteremtésének alapját, föltételét jelenti. Oka van így gondolkozni, hiszen feleségét is a Kovin—Smederevo közötti Duna-híd építése során ismerte meg. Azóta együtt vannak, már két gyerek büszke apja, s ha most tovább kell menni új hidakat építeni, családja követi — mondja. Rengeteg elvégzett számítás és a hatalmas munka mellett, amely az alapozástól az aszfaltozásig szükséges volt, szinte elenyészőnek tűnik a világítótestek elhelyezése, pedig a híd szépségéhez hozzájárul az az 56 lámpaoszlop is, amelyet az Elektrovojvotíina Dél-Bácska Trasza 15 tagú munkacsoportjában többek között Momčilo CREPULJA villanyszerelő állított föl, mindössze 3 hét alatt. S büszkén mondja, hogy életében nem látott szebb hidat. A több tízezer polgárnak is, aki a hídavatásra a rossz idő ellenére is eljött, valószínűleg hasonló a véleménye, mint a fent idézett szakembereké, kivitelezőké. Mindannyian szerettek volna a híd közelébe férkőzni, átbújni azon a huzalon, amely az ünnepség zavartalan lefolyását volt hivatott szolgálni. A rendre és fegyelemre pedig ezúttal nemcsak a rend őrei, hanem a fiatalok is felügyeltek, többek között Radovan MALETIN 17 éves diák is, aki boldog volt, hogy 44 társával együtt ilyen fontos megbízatást végezhet. Pár perces beszélgetésünket is félbe kellett párszor szakítanunk: „Nem, a hídra még nem szabad fölmenni” — figyelmeztette az érdeklődőket. Most már szabad, a gépkocsivezetőket háromsávos úttest, a sétálni vágyókat pedig (a túloldalon van a kamenicai park) másfél méter széles járda várja. CSEHÁK Gyöngyi a város új szimbóluma Újvidéki látkép 1929-ből az 1883- ban épült és az 1928-ban elkészült közúti híddal A Szabadság-híd