Magyar Szó, 1982. április (39. évfolyam, 104-118. szám)
1982-04-28 / 116. szám
napsugár SZERKESZTI farkas Dzsuzsa „Nem tudhatom, másnak e tájék mit jelent...” Gyermekkorom, életem legszebb éveit ittt élem le szülővárosomban. E város a kék Duna partján terül el. Újvidéket nagyra szeretem, mert itt születtem, és itt növök fel. Régebben még mikor kisebb voltam, sokat mentem a faluba, Temerinbe, nagyszüleimhez és hetekig ott maradtam. Akkor még nem éreztem azt, amit most. Utazni szeretek, de nem sokáig szeretek máshol tartózkodni. Valahogy mindig viszszavágyódok a városunkba, a megszokott, de nekem oly kedves kis szobámba. Gondolom, igaza van annak, aki azt mondja: „Mindenhol jó, de legjobb otthon.” Városomnak majd minden utcáját ismerem. Ismerősök a házak, a városnegyedek, a kis szűk utcák, a beütök, és az utcasarok, ahol néha-néha, ha találkozunk, és-elbeszélgetünk sokszor végtelen hosszan. „Nem tudhatom, másnak e tájék mit jelent...”, de nekem ez a táj, ahol felnőttem, ahol kiskoromban szaladgáltam, e táj a legkedvesebb. Eddig még akármilyen szép városban voltam is, nem tűnt egyik sem szebbnek, mint a szülővárosom. Legelőször, kiskoromban ismertem meg a házunk tájékát, az utcákat, ahol lakunk, majd a szomszéd utcákat és később már a város központját is. Miinél nagyobbra nőttem, annál többet tudtam és annál jobban megismertem e tájat, e várost. Itt találtam meg első igaz, jó barátnőimet, barátaimat, kikkel máig is szívesen barátkozik, elbeszélgetek, hiszen ők is itt növekszenek, ide tartoznak. Legjobban mégis talán az utcánkat szeretem. Itt szoktunk legtöbbet játszani az utcabeli gyerekekkel. Labdázunk, beszélgetünk, bújócskázunk, zavaróckázunk ... Légszívás ebben itttöltöm időmet, és ide fűz a legtöbb esemény és élmény. Talán azért is van az, hogy itt szereteklenni a legjobban, barátnőim társaságában. Szeretek sétálni a központ utcáin, nézni a skizalkatékait, figyelni a járókelőket, éppúgy, mint ahogy kiskoromban a tér galambjait szerettem zavarni, tipegni közöttük. És mert életem legszebb éveit, gyermekkoromat a csendes folyó mellett fekvő, szép városban töltöm, és mert ide fűznek a legszebb élményeim, azért szeretem e tájat, mert nekem szülőhazám ez a hegyekkel, fákkal, virágokkal övezett napról napra megújuló város. ERDÉLYI Zita, VII. e, Vasa Stajié iskola Újvidék Színházba mentünk. HORVÁTH Ilona,VTi, Petőfi brigád iskolla, Kula Kanárimadaram Az én kedvencem egy kanárimadár. Most őt mutatom be. Ezt a madarat három évvel ezelőtt kaptam születésnapomra. Sárga tolla, piros szeme volt, Zolinak neveztem el. Vettünk neki egy szép, tágas kalitkát. Madaram „lakosztályával” együtt a szekrény tetejére került. Ott ugrándozott mindennap, ha otthon voltam, ha nem. Amikor tanultam, csicsergése betöltötte a lakást. Mikor hazaértünk, ahogy meghároltta a kulcscsörgést, rögtön belekezdett vidám fütyülésébe, trillázásába. • Néha megvendégeltem almával, tojással, káposztával. Ilyenkor pirinyó szemével olyan hálásan nézett rám, mintha köszönetért mondana. Hétköznapokon csak közönséges madáreledelt és vizet kapott. Éjjelenként gubbasztott és furcsa módon szundikált. Ahogy egy kis fényt рЕВатИеМ meg hajnalban, belekezdett a csipogásba. Egy napon valahogy nyitva felejtettük a ketrec ajtaját, s így a kis huncut szabadnak érezte magát és kiszökött a szobába. Szerencsére az ablak nem volt nyitva, így hosszabb hajtóvadászat után sikerült megfogni, de így is el kellett oltani a villanyt, csak úgy tudtuk megfogni. Sajnos, Zolikám második próbálkozása sikerrel járt. Csalafinta kismadaram hogy, hogy nem megtanultam a kalitka ajtajának kezelését, s egyszer amikor nem voltunk otthon, kirepült ketrecéből, s a nyitott ablakon keresztül a szabadba szállt. Bizony aznap este nagyon szomorkodtam. Igen sajnáltam madaramat. De édesapám megígérte, hogy vesz egy ugyanilyen kanárit. SIMONYI Lilla, V. c, Kazár István iskola, Szabadka. Barátom ! — Szabi, gyere már! — hallom barátom, Csontos István hangját. Ott áll a kapuban, a kezében két galamb. Barna haját élénken lobogtatja a nyaiszi szél. Szeme barma, élénken csillog. Piros az Inge, kék a nadrágja. Mintegy 160 cm magas. A lábán elhasznált öreg pacsná. És vár engem. — Jövök! — felelek vissza. —• Hozod a galambot? — kérdi. — Hozom, itt van! — mondom, és mutatom. Indulunk Attilához. Ahogy ballagunk, gondolkozok. Milyen jó, ha az embernek van barátja. Van kivel társalognia, galambászni. Igaz, egyszer ötödikben összeverekedtünk, de ezt már el is felejtetek. Csontos nyugtalan természet, ez látszik rajta. Most is köveket dobál az útra. Közben megérkezünk Attilához. Csontos kiált: — Attila! Semmi válasz. Attila nincs itthon. Csontos nyugtalan lesz. Attila neki öt galambbal adós, és most tessék, nincs itthon. Elbúcsúzunk egymástól. Még sokáig nézek utána. Ez hát az én barátom, akiivel együtt osztjuk a jót és a rosszat. KEREKES Szabolcs, VII. 4. Testvériség—egység iskola, Pancsova Az én Cukrom Egy január elsején édesanyám azzal ébresztett, hogy járt nálunk a Télapó, és hozott egy szép tarkabarka kiskutyát. A füle fekete, a négy kis lába barna, s a farka fehér, a teste pedig a három szín keveréke. — Hű, de édes! El is neveztem Cukornak, hiszen a cukor is édes — mondtam nagy örömmel". Azután magamhoz emeltem a reszkető apróságot: — Ne félj kutyuskám, nem bántalak ... Most pedig, kimegyünk az udvarra. Miközben te ismerkedsz a ház lakóival, addig én a sok kis lécdarabból összeeszkábálok neked egy szép meleg és kényelmes házikót. Azzal neki is fogtam az építésnek. Így ni! És most már jöhetsz. Cukorkám! Azzal az apró állatt, mintha egy tarka gombolyag gurulna, elsugrándozott a „Cukor-lak” feliratú házig. Ettől a naptól fogva Cukor jól és vígan élt a tyúkok, kiscicák és a galambok között. Két honlap múlva egészen felcseperedett, és ekkor már sétálni is elvittem, mert az idő jóra fordult. Büszkén vonultam végig a rügybontó ágak és virágok között. — Nézd, miilyen szépen gondozott kutya, és milyen kecsesen mozog, mint a balett-táncos —súgtak össze az emberek. Büszke is voltam a kutyámra. Azóta már több év eltelt. A kutyám megöregedett és játszani nem szeret. De én még mindig olyan odaadással etetem, gondozom és tisztítom, mintha még mindig az a régi, kecses léptű és a természetet kedvelő Cukor lenne. BOROS Krisztina, V. c, Szabadka, Kázár, István iskola Kitől tanulja Apa dorgálja a fiát: — Én sohasem hazudtam, amikor akkora gyerek voltam, mint te. A fiú sírás közben kérdi: — Hát akkor te mikor kezdtél el hazudni? Okos gyerek — Pisti — mondja a tanító bácsi —, ha adok neked három dinárt, aztán másfelet, aztán négy dinárt és végül öt dinárt, összesen mennyi pénzed lesz? — Először csak adja ide a tanító bácsi, aztán majd szépen nyugodtan megszámolom. Beküldte: MELLÁR Erika, VIII. a, Petőfi Sándor iskola, Becse Kenyeret vásároltam. FARAGÓ József, VII.2. Petőfi brigád iskola, Kufla A csintalan Lajka Van nekem egy csintalan kutyám. Örökké a nyomomban van, ugrál a hátamra. — Lajka, gyere ide! — keresem, de nem találom sehol sem. Egyszer csak itt van a hátam mögött. — Már megint maszatos vagy! — De nem is maszatos, hanem sárgás a szája széle. Mindennap így italálok rá reggel. Cirógatom, pujgatom, mikor megjön a játékos kedve. Szaladgálunk erre-arra, jobbra-balra. Egyszer elkezdtem gondolkodni, mitől ilyen sárgás a szája széle. Gondoltam én sok, mindenre, csak a valóság nem jutott eszembe. Elterveztem, hogy egy éjjel kilesem. Éjszaka felkeltem, és az ablakhoz mentem. Hát, látom a Lajkát, hogy a tyúkól felé lopózik. Egy óra múlva látom, hogy tojást evett, nem mást. Reggel megvertem, de sokat ért! A mai Slapig is eszi a tojást, míg meg nem unja. SÜGE Róbert, III. d. Svetozar Markovic iskola Bácsföldvár ! ÉS AZTÁN... Rohan az idő, mint a gondolat. Szinte észre sem vesszük és elmúlik ez a pár hónap, s egyszer csak utoljára lépjük majd az iskolánk küszöbét. És aztán ... Mi lesz aztán? — kérdezik tőlünk, és kérdezzük önmagunktól. Számtalan gondolat, terv fordul meg a fejünkben, amelyek úgy összekuszálódnak, hogy a végén magunk sem tudjuk, mit akarunk. Szinte hétről hétre más-más bizonytalan választ adunk. Talán vannak olyanok, akiknek pontosabb céljuk van, mint nekünk. Én orvos szeretnék lenni. Egy pár évvel ezelőtt még a fehér köpeny, tiszta munkahely miatt vonzott ez a foglalkozás. Ma már azonban másképp gondolkodom. Az egyenruha és a környezet nem elég a munkához és a tanuláshoz. Gyógyítani szeretnék, olyan embereknek visszaadni az egészségét, akik segítségért fordulnak hozzám. Kutatásokat szeretnék végezni. Olyan betegségek ellenszerét előállítani, amelyekkel szemben a mai modern orvostudomány még tehetetlen. Gyerekek, felnőttek százai halnak meg, mert nincs elég élelem és orvosság. Ezt kellene megszüntetni, hogy ne legyen annyi könnyes arc, összetört szív a betegség kegyetlensége miatt. Tudom, hogy ezt én egyedül nem tudnám elérni, de ami tőlem telik, megteszek mindent az emberiség szebb és jobb jövőjéért. GYETVAI Ildikó, VIII. b. Samu Mihály iskola Péterréve BALESET Aznap 25-e volt. Pontosan tudom, mivel feljegyeztem a naplómba. Miután hazajöttem a zeneiskolából, átöltöztem és zongorázni kezdtem. Ahogy így zongorázok, valami furcsa dübörgés csapja meg a fülemet. Kinézek az ablakon, s látom, hogy a szomszéd árokba belefordul egy olajat szállító tehergépkocsi pótkocsija. A kerekei még forogtak. A szomszéd fészerét teljesen ledöntötte, a mi falunkat pedig megrongálta. Folyt belőle az olaj az árokba. A szomszédok és a tehergépkocsi vezetője fogták a fejüket. Én gyorsan szaladtam szólni szüleimnek, hogy „olajat kaptunk”, ők nem hitték el. A nagymamám gyorsan vizet kért. Egy szó mint száz, mindenki ,a történteket szemlélte. Én pedig mint valami felügyelő, terepszemlét tartottam. Rájöttem, hogy a szomszédok előtt álló jó öreg fa mentette meg a házunkat a végső pusztulástól. Pár nagyobb fára ráírtam a dátumot: 1981. október 25. Közben a rendőrség és a tűzoltók is megjöttek. Pár nap múlva pedig megtisztították a környéket. Én nagyon remélem, hogy ilyen többet nem fog megtörténni. VAJDA Zsuzsa, VI. 2. Petőfi brigád Iskola, Kula A becsei Sever Djurkic iskola Napsugár-barátai, Zaplatán Erika tanárnővel! Kedáer ШшШи ! örülök, hogy nagyszerű, megbízható munkatársaim vagytok. Hogy nem eresztitek el kéréseimet, felhívásaimat a fületek mellett. A csantavéri NÉPHŐSÖK iskola például megküldte március 10-i számunk beígért bírálatát. NÉMETH Magdolna, a szakkör elnöke a következő magyarázatot mellékelte az alapos, lelkiismeretes elemzéshez: „Kissé megkéstünk ugyan, de lassan haladhattunk csak a munkával, mert közbejött sok verseny, ünnep, elfoglaltság. A három legjobb fogalmazás a hét közül: JÓZSA Tünde: Az első szerelem. TÓTH Ferenc: Fát vágtam és GYURCSIK Zoltán: A hazugság mindig kiderül című munkája.” A részletes bírálatot következő számunkban közöljük. Ezúttal ugyanis a zrenjanini Október 2. iskola szakköre által kiválasztott írások látnak napvilágot. BENCZE Erika (Bezdán) pályázati témákkal sietett segítségemre. Ezt írja: „Olvastam felhívásodat, hogy küldjünk ajánlatokat pályázati térámra. Elsősorban itt van május 25-e, az ifjúság napja, de szerintem ez már igen megszokott téma és minden gyermekrovat erre hirdet pályázatot. Mi választhatnánk például fantasztikus, tudományos témát, mondjuk ilyen címekkel: Búvárhajóval az óceán mélyén; Az iskola 3000-ben; Felfedező körúton a Marson; A cápa hatalmában; Munkahelyemen 2000-ben; Városom, falum, a XXI. században. Aztán itt van a diákélet, a diákok világa, élményei. Engem nem szeret senki; Tükör előtt ,Nagy a harag a szívemben!’; Kedvenc tanárom; Egy izgalmas óra előtt; Derült az osztály; stb. S itt van talán a legkedvesebb és a legnépszerűbb téma: a szerelem; Első szerelem; Ó, szerelem, forró szerelem ...; Az én szerelmem; Szívem, te árva rabmadár; Azt hittem, megszakad a szívem”. Szerintem valamennyi téma elfogadható, amiért ne pályázhatna mindenki tetszés szerinti kategóriában. Azért „pályázaton kívül” kérek írásokat május 25-ével kapcsolatban is. A jobbban sikerült iskolai dolgozatokat szintén beküldhetitek. Biztos vagyok benne, hogy van mondanivalótok, sok szép élményetek, érzésetek, amely az ifjúság napjához kapcsolódik. Természetesen a stafétaváráshoz és -fogadáshoz, valamint a Titóhoz fűződő munkák is ebbe a témakörbe tartoznak. Várom továbbra is a május 25-i Rtv-újságunk címlapjára való festeményeket. Valamennyi beküldött írásért köszönet! Baráti szeretettel üdvözöllek benneteket ZSUZSA