Magyar Szó, 1982. szeptember (39. évfolyam, 240-254. szám)
1982-09-01 / 240. szám
KÜLPOLITIKA Az elnemkötelezettség napja A mozgalom szerepe mind jelentősebb A fejlett országok szerte a világon úgy emlékeznek meg szeptember elsejéről, mint az elnemkötelezettség napjáról, emlékezetbe idézve azt a napot, amikor huszonegy esztendővel ezelőtt B Belgrádban először gyűltek össze az el nem kötelezett országok állam- és kormányfői. Az el nem kötelezettségnek a nemzetközi politikai színtéren való megjelenése sok tekintetben egyfajta reakció volt arra a tényre, hogy közvetlenül a második világháború után két egymással szemben álló katonai politikai tömörülés jött létre. Napjainkban, amikor ennek az eszmének a gyökerei után kutatunk, emlékezetbe idézzük a mozgalom alapítóit, a második világháború utáni időszak nagy államférfiait, Titót, Nehrut és Nasszert. S noha az el nemkötelezettség lényegénél fogva és természetszerűleg az elkötelezettség politikájával szembeni irányvételű, a mozgalomalapítók igyekeztek feltárni, miként lehetne az akkori megosztottságokat felszámolni, egyszersmind az aktív és békés koegzisztencia elvei alapján az együttműködést előmozdító tényezőként hatást gyakorolni. A mozgalom a hidegháború napjaiban született meg, s nagyméretű szerepvállalásával számottevően hozzájárult a háborús veszély csillapításához. Napjainkban, amikor a világra újból háborús veszély leselkedik, amikor a nemzetközi politikai, sőt, a nemzetközi gazdasági viszonyok a háború utáni időszak egyik legsúlyosabb válságába jutottak, az el nem kötelezettek szerepe a nemzetközi politikai színtéren kétségtelenül mind jelentősebbé válik. A krízis immár nem pusztán a két egymással kibékíthetetlenül szemben álló katonai politikai tömb viszonyát terheli, hanem a nemzetközi élet valamennyi relációjára egyaránt súlyos teherként nehezedik. Valamennyi kontinenst súlyosan megrázkódtat, s a legviharosabban éppen a válsággócok és háborús tűzfészkek térségében tombol, amelyek mintha rendszerint egybeesnének a fejlődő országok által felölelt óriási térségekkel. Nem véletlen, hogy napjainkban tanúi lehetünk számos nemzetközi fórum és szervezet belső válságának: azok a nehézségek, amelyekkel az Arab Ligának, az Iszlám Értekezletnek, az Afrikai Egységszervezetnek, vagy éppenséggel a világszervezetnek kell szembenéznie, azt a súlyos helyzetet tükrözik, amelyet — a világbékéért a legnagyobb mértékben felelős — a nagyhatalmak közötti mélységes antagonizmus okozott. S amikor a nagyhatalmak egymás közti viszonya mélypontra süllyedt, súlyos megrázkódtatásokra került sor magában a világszervezetben is, a számbelileg túlsúlyban levő el nem kötelezettek nem juthattak kifejezésre, mert azok, akikre a világ azt a feladatot bízta, hogy megóvják az emberiséget a háborús szörnyűségektől és egyéb veszélyektől — oly gyakran éltek vissza vétójogukkal. Következésképpen parancsoló szükségként merül föl az el nem kötelezett országok állam- és kormányfői újabb csúcsértekezletének megszervezése. Valamennyi újabb tanácskozásuknak az lehet csak az eredménye, hogy a világszervezet legtöbb országa — az el nem kötelezettek — újabb szerepet vállalnak a békéért és az enyhüléshez való visszatérésért vívott harcban. A mozgalom hetedik delhi csúcsértekezlete alkalmat nyújt majd arra, hogy az el nem kötelezettek ismét megfékezzék a nemzetközi politikai színtéren tapasztalható veszélyes irányzatokat. A feladat korántsem egyszerű, kiváltképpen akkor, ha szem előtt tartjuk, hogy magában a mozgalomban is különbségek mutatkoznak, amelyek — fűzzük hozzá — logikus következményei a jelenlegi nemzetközi helyzetnek, s a világban uralkodó mostani általános körülményeknek. A delhi összejövetel azonban megkönnyíti majd az Arab Liga, az Iszlám Értekezlet és az Afrikai Egységszervezet dolgát is, s kétségtelenül jelentős hozzájárulást ad a világszervezet jövőbeni munkájához. Ebben a viszonylatban az el nem kötelezetteknek azonosak az eszméi és törekvései: megerősíteni a békét, elhárítani a háborús veszélyt, felszámolni a nyomásgyakorlás és az erő politikáját és az, hogy a világ visszakanyarodjon az egyedül lehetséges és járható úthoz, tudniillik, hogy korunk kulcsproblémái tárgyalások útján, a teljes és kölcsönös bizalom alapján rendeződjenek, tiszteletben tartva a világ népei nagy családja minden tagjának a szuverenitásra, a függetlenségre és az önálló fejlődésre való jogát. (Tanjuig) MAGYAR SZÓ ____________________1982. szeptember 1., szerda Az emberiség jövője Könyv az elnemkötelezettségról „Sokszor mondták, hogy az elnemkötelezettség az emberiség lelkiismerete, ma azonban mondhatjuk, hogy nemcsak a lelkiismerete, hanem a jövője is” — mondta Tito elnök a Kadinjaván 1579. szeptember 23-án, közvetlenül az el nem kötelezettek hatodik csúcsértekezlete után. Kijelentését a szarajevói Oslobodjenje című lap- és könyvkiadó Az elnem kötelezettség — az emberiség jövője című könyvének mottójául választotta. A belgrádi nemzetközi sajtóközpontban tegnap Mirko Csalovszki, az SZVT tagja, szövetségi tájékoztatásügyi titkár mutatta be a könyvet. Az ünnepségen megjelentek többek között a Szövetségi Külügyi Titkárság, a Szövetségi Tájékoztatásügyi Titkárság képviselői, az el nem kötelezett országok nagykövetei, a főváros művelődési, politikai és közéletének képviselői és számos külföldi újságíró is. Az Oslobodjenje vállalkozásának jelentőségét az el nem kötelezettség politikája megértésének tükrében dr. Becir Meholjic, a könyv recenzense ismertette. Dr. Meholjic a Szocialista Szövetség Bosznia-Hercegovinai Köztársasági Választmánya nemzetközi kapcsolatok szakcsoportjának elnöke. Csalovszki szövetségi tájékoztatás-ügyi titkár rámutatott arra, hogy a könyvben szép gyűjteményét találjuk az el nem kötelezett országok vezetői felszólalásainak, amelyek az el nem kötelezettség politikájának és mozgalmának alapvető, eredeti és tartós elveivel foglalkoznak. Az elnemkötelezettség — az emberiség jövője című könyv szerbhorvát és angol nyelven jelent meg és három részből áll: a történelmi részben az elnemkötelezettség politikájának eredetét és fejlődését mutatja be okmányok és információk gazdag anyagával illusztrálva a politikai részben az el nem kötelezett országok kiemelkedő személyiségeinek gondolatait és eszméit mutatja be a harmadik rész pedig az el nem kötelezett országok együttműködésével foglalkozik. (Tuning) Jelentős eredmények Ma kezdődik a Kínai KF kongresszusa A Kínai KP ma kezdődő XII. kongresszusa alkalmából a kínai lapokban megjelent kommentárok nem rejtik véka alá elégedettségüket azzal, amit a két kongresszus közötti időszakban az ország elért. Ismertetik, hogy a munka tíz napig tart, meggyőződésüknek adva hangot, hogy a kongresszuson elfogadandó okmányok szavatolni fogják. Kínában soha többé nem ismétlődik meg a kulturális forradalom, nem lesz többé személyi kultusz és egyéb „baloldali melléfogás” sem, az embereknek nem kell többé tartaniuk az elhurcolástól, ártatlanok letartóztatásától, a politikai szubjektivizmustól és voluntarizmustól. A kongresszus után — a vezetőség új szerveződési struktúrájának, az új vezetőség megválasztásának, s az egyértelmű feladatok és célok meghatározásának eredményeként — a párt még alkalmasabbá válik arra, hogy szavatolja „a szocialista, anyagi és szellemi kultúra” kiegyensúlyozott és szilárd fejlődését. A 40 millió párttagot képviselő hozzávetőlegesen 1600 delegátus a kongresszuson várhatólag megerősíti azt a politikai irányvételt, amelyet a Kínai KP KB harmadik történelmi jelentőségűként értékelt plénuma után 1978 decembere óta építenek. Ez ugyanis az az időpont, amikor határozott fordulat következett be az ország politikai életében, megindulta szélsőbaloldali ideológiai irányvétel felszámolása, ezt a folyamatot megerősítette a IX., X. és XI. kongreszszus (1969, 1973 és 1977) valamenynyi okmánya. A szélsőbaloldali ideológia mélypontja az úgynevezett kulturális forradalom volt. Mao Cetung halála után — mint emlékezetes — 1976-ban leszámoltak a négyek bandájával, s ugyanabban az évben megkezdődött a fentről lefelé irányuló úgymond tisztulási folyamat atársadalmi élet minden pólusában, a párt és a társadalom konszolidálódása. Rehabilitálták a kulturális forradalom áldozatait, mélyreható társadalmi változások kezdődtek, mégpedig a társadalom demokratizálódása végett. Új időik kezdődtek a gazdasági életben is, az új gazdaságpolitika a tartományoknak és a vállalatoknak nagyobb beleszólást szavatolt az igazgatásba. A párt vezetősége a párt és a társadalom tevékenységének súlypontját a gazdaság modernizálására és a mindennapi tennivalókra helyezi át.. A pártban újból időszerű az az elv, hogy az igazságot a tényekből kell kiszűrni, fel kell szabadítani a gondolkodást, megtisztítva a baloldali eszmék több évig tartó dominanciájának lerakódásaitól. Megindul a dogmatizmussal való leszámolás, s a párt kimondja, téves „ Mao Cetung valamennyi határozatát támogatni, valamennyi utasítását vakon követni”. A párton belül megerősödnek a demokratikus viszonyok, s ez az új szellem áttevődik az egész társadalomra Erősödik a jogrend, hozzálátnak az alkotmánymódosításhoz a demokráciát szavatolandó. Általános érvényűvé vált az elv, hogy mindenkinek tisztelniekell a törvényeket, senki, még a párttagok sem lehetnek a törvény fölött álló állampolgárok. A reálisabb és rugalmasabb gazdaságpolitika máris bizonyos eredményeket hozott, javult az életszínvonal. Az emberek most már nem tartanak attól, hogy egyik napról a másikra kipellengérezik, vagy a szégyenoszlophoz kötik őket. A politikai tevékenység lényeges ismérve volt az elmúlt időszakban a vezető káder felfiatalítására irányuló erőfeszítés. A vezető funkciókban levő egyének hajlott kora fékezőleg hatott az új eszmék és a hatékonyabb munka térhódítására. A párt veteránjai elé mint utolsó történelmi feladatot azoknak a fiataloknak a felkészítését állították, akik életművüket folytatni fogják. A párt új statútumának fontos szerepet kell majd játszania a nemzedékek fokozatos cseréjében. Sikerült olyan megoldást találni, amely módot ad arra, hogy a tapasztalt káderek továbbra is befolyást gyakoroljanak a politika alakítására, hogy jelen legyenek a politikai életben, ám ugyanakkor a párt és az állam ügyeinek közvetlen vezetését és intézését fiatalabbak lássák el (Tanjug) Cuellar Moszkvába látogat Javier Perez de Cuellar ENSZ- főtitkár szeptember elején a Szovjetunióba utazik, jelenti a TASZSZ hírügynökség. Moszkvai diplomáciai körökben feltételezik, hogy a legmagasabb rangú szovjet vezetőkkel a közel-keleti helyzetről, a leszerelésről és Afganisztánról fog tárgyalni. Ez lesz Cuellar első moszkvai látogatása, amióta januárban megválasztották a világszervezet főtitkárává. A iránion a helyzet változatlan Iraki—iráni hadszíntér! jelentés Az iraki—iráni fronton nem történt lényeges változás. A hadban álló felek katonai közleményeiből ítélve az utóbbi napokban viszonylag nyugodtb a helyzet. A tüzérség és a légierő akcióiról adnak hírt, szárazföldi összecsapások, úgy látszik, nincsenek. Az iraki katonai parancsnokság szűkszavú jelentése szerint az iraki gépek a héten másodízben lőtték Kharg-szigetet, ahol Irán létfontosságú olajberendezései vannak. A gépek épségben visszatértek támaszpontjukra. Az iráni hírügynökség cáfolja ezt az állítást, mert Teherán állítólag nem értesült arról, hogy megtámadták volna perzsa-öböli olajberendezéseit. Azt állítja, hogy Abadant bombázták, mégpedig a lakónegyedeket. Az IRNA hírügynökség jelentése szerint a nyugati fronton „elhallgattatták” az iraki tüzérséget. Figyelmet keltett Szadam Huszszein iraki elnök kijelentése, amelyet az IRNA továbbított, hogy Irán még mindig nagyszabású offenzívát tervez Baszrától keletre. Az iraki elnök hozzáfűzte, hogyha az ellenfelet ezúttal is legyőzik, úgy fogja tekinteni, hogy a harc katonai szempontból befejeződött. Stamholir. üdvözlete Líbia ünnepére A szeptemberi forradalom évfordulója, Líbia nemzeti ünnepe alkalmából Petar Stambolic, a JSZSZK Elnökségének elnöke az államelnökség nevében táviratban gratulált Moammer el Kadhafi ezredesnek, a líbiai forradalom vezetőjének. A táviratban jókívánságait fejezte ki, az el nem kötelezett ország baráti népének, amelylyel Jugoszlávia hagyományosan baráti és sokoldalú kapcsolatokat ápol, további felvirágzást kívánt. (Tanjug) ft GÁZVEZETÉK KÉRDÉSE A szovjet teherhajó Glasgow-ban A skóciai Glasgow kikötőjébe tegnapra virradó éjjel megérkezett egy szovjet teherhajó, amelynek a szibériai gázvezetékhez szükséges felszerelést kell elszállítania. Nagy-Britannia, akárcsak Franciaország, elhatározta, hogy nem veszi figyelembe Reagan amerikai elnök embargóját, amelyet az amerikai szabadalom alapján gyártott felszerelés Szovjetuniónak való szállítására kimondott. Glasgow-ban hat gázturbina készült erre a célra, hajóra rakásuk több napig fog tartani, öszszesen 21 gázturbinát készítenek a szibériai vezetékhez az amerikai General Electric szabadalma alapján gyártják őket Glasgowban. (Reuter) Új ENSZ-nagykövetünk Stambolicnál Petar Stambolic, a JSZSZK Elnökségének elnöke fogadta Kazimir Vidast, hazánk rendkívüli és meghatalmazott ENSZ-nagykövetét, aki más nemzetközi szervezetekben is képviseli a JSZSZK érdekeit. A fogadásra Vidas új tisztségre való távozása előtt került sor. (Tanjug) PERU -t Ismét bevezet a halálos ítéletet? Terry nyilatkozata Fernando Eilaunde Terry peru® elnök síkraszállt a halálos ítélet újbóli bevezetéséért, hogy az országiban minél előbb véget vessenek a terrorizmusnak. A terroristák hazaárulók, ezért erélyesen kell velük bánni, hangsúlyozta az elnök. Nemrég közölték, hogy a kormány alkotmányfüggeléket készít és javaslata hamarosan a kongresszus elé kerül. Az alkotmánymódosítás bonyolult eljárására való tekintettel az új törvény a jövő év elején léphet hatályba. Terry elnök sajtónyilatkozatában rámutatott a legújabb intézkedések jelentőségére, amelyeket a rendőrség és a hadsereg a terroristák és gerillák tevékenységének felszámolására alkalmaz. Ezeknek az akcióknak a terjedése miatt a kormány kénytelen volt rendkívüli állapotot hirdetni. A rezsim uralja a helyzetet, de „külföldön támogatják a perui terrorizmust és lekicsinylik a demokráciát”. (Tanjug) Elhunyí Djuro DJurok Negyvenhat éves korában váratlanul elhunyt Duro Burok, a Magyarországi Délszlávok Szövetségének főtitkára. Burok több mint két évtizeden át dolgozott e szervezet funkcionáriusaként, s a közelmúltban lett annak főtitkára. A Magyarországi Délszlávok Szövetségébe horvát, szerb és szlovén nemzetiségűek tömörülnek, és ápolják anyanyelvüket és nemzeti hagyományaikat. Bürököt szülőhelyén, Mohácson helyezik örök nyugalomra. (Tanjug) A felkelők készek tárgyalni Számos gerillaakció Salvadorban A Salvador felkelők vezetői készségüket fejezték ki az Amerika-párti salvadori juntával való tárgyalásokra, hogy véget vessenek a három éve dúló polgárháborúnak. A Venceremos rádióállomás műsorában Martinez parancsnok beszédet mondott és hangsúlyozta, hogy a Farabundo Marti Felszabadítási Front az utóbbi egy évben jelentős sikereket ért el és ezek után hajlandó tárgyalni a juntával. A hatóságok azonban már több ízben határozottan elvetették a dialógus lehetőségét, semmilyen feltétellel nem hajlandók tárgyalni a „lázadókkal”. A gerillák időközben újabb fegyveres akciókat hajtottak végre az ország több részében. Mintegy húsz kormánykatonát meggyilkoltak, többet megsebesítettek A salvadori egyház ismét hangsúlyozta, hogy a rezsimnek tárgyalnia kell a felkelőkkel és a megfigyelők szerint ez új mozzanat a három éve tartó tragédiában. Nicaragua elvetette a Honduras- tervet Nicaragua mexikói nagykövete kijelentette, hogy országa nem hisz a hondurasi béketervben, mert elüt Honduras magatartásától. Ez az első hivatalos reagálás Nicaragua részéről a hondurasi béketervre, amelyet márciusban terjesztettek elő. A nagykövet azt állítja, hogy Honduras továbbra is támogatja Washingtonnak a Nicaragua ellen irányuló agresszív akcióit. Paz Barnica hondurasi külügyminiszter annak idején a világszervezetben felolvasta a béketervet és kijelentette, hogy hazája hajlandó kiutasítani a somozista csoportokat, amelyek állandóan betörnek Nicaragua területére és terrorizálják a határ menti övezetek lakosságát. Ugyanakkor azonban nem említette, hogy korlátoznák Washington e térségben való akcióit. Az utóbbi másfél év alatt az USA több mint kétszeresére növelte katonai egységeit Közép-Amerikában, elsősorban Salvadorban és Hondurasban, nemrég óta pedig Guatemalában is. A közelmúltban katonai segélyt hagytak jóvá Costa Ricának is. Mindezzel együtt járt a Nicaragua ellen alkalmazott katonai és gazdasági nyomás. A megfigyelők véleménye szerint a közép-amerikai helyzet stabilizálásához Washingtonnak meg kell változtatnia magatartását, és ez egyben megmagyarázza Nicaragua reagálását a hondurai béketervre. (Tanjug)