Magyar Szó, 1982. szeptember (39. évfolyam, 240-254. szám)

1982-09-03 / 242. szám

1992. szeptember 3., péntek . Mielőbb orvosolni a bajt Kanizsa község munkaszervezetei lemaradtak a tervteljesítésben • A községi végrehajtó tanács üléséről Kanizsa község gazdaságának félévi pénzügyi eredményével ko­rántsem lehetünk elégedettek. A munkaszervezetek nem valósítot­ták meg az év elején meghatáro­zott tervfeladatokat, s emiatt a gazdálkodás megtorpant, sőt visz­­szaesés következett be — szögezte le a községi végrehajtó tanács a napokban megtartott ülésén. Aggodalomra ad okot különösen az, hogy míg a korábbi években az ipari vállalatok voltak a fejlő­dés fő hordozói, addig az elmúlt hónapokban az ágazatba tartozó tíz munkaszervezet közül hétben csökkent a termelés. Mindössze három dolgozói közösség: a gön­gyöleggyár, a cipőgyár és a ma­lom teljesítette túl termelési ter­vét. A munkaszervezetek helyze­tét súlyosbítja az, hogy az anyagi költségek gyorsabban növekedtek az összjövedelemnél, s ez maga után vonta a gazdaságosság csök­kenését. A megnehezült gazdálko­dási feltételek következtében — ami elsősorban a nyersanyag és az energia­ellátásban, továbbá a bankkölcsönök hiányában jutott kifejezésre — növekedett a gazda­ság vesztesége. Egyébként négy dolgozói közösség zárta passzív mérleggel a félévet, a hiány 16 millió dinár. A legsúlyosabb hely­zetben a csempegyártók vannak, veszteségük 14,5 millió dinár. Noha a kommuna munkaszerve­zetei az elmúlt időszakban négy százalékkal növelték a foglalkoz­tatottak számát, a kívánt ered­ményt sem a termelés, sem pedig a termelékenység növelésében nem érték el. A végrehajtó tanács po­zitívan értékelte azt, hogy az el­múlt hónapokban újratermelési anyagok hiánya miatt egyetlen gyárban sem álltak le a terme­léssel, de szinte valamennyi dol­gozói közösségnek gondot okoz az áru értékesítése. Az ipari vállalatok tehát az év első felében nem tudtak eleget tenni az elvárásoknak, ezzel szem­ben a mezőgazdaságban eredmé­nyes évre számítanak. A gabona­félék kedvező hozamalakulása mellett az ipari növények, a szőlő és a többi gyümölcsféle is rekord­­termést ígér. A végrehajtó tanács véleménye szerint a gazdálkodást fékező ob­jektív nehézségek mellett számos munkaszervezetben szubjektív hiá­nyosságok is mutatkoznak. A belső tartalékok teljesebb kihasználása mellett a dolgozói közösségeknek gyorsabban kellene változtatniuk a termékszerkezeten,­­ alkalmaz­kodni a piac kívánalmaihoz. Több felszólaló is felhívta a fi­gyelmet a jövedelem és a szemé­lyi jövedelem elosztásában tapasz­talható fogyatékosságra. Az elmúlt hónapokban ugyanis a munkaszer­vezetek többsége a fejlesztési ala­pok rovására növelte a keresete­ket. Ily módon a gazdaságban a személyi jövedelemre fordított ke­ret 29 százalékkal gyorsabban nö­vekedett a jövedelemnél. Egyéb­kén a társadalmi tevékenységben a foglalkoztatottak átlagos szemé­lyi jövedelme 11270, a gazdaság­ban dolgozóké viszont 11 794 dinár volt. A községi végrehajtó tanács fi­gyelme a következő hetekben azokra a munkaszervezetekre irá­nyul, amelyek veszteséggel, illet­ve a kifizetődőség határán dolgoz­nak. A munkacsoportok ellátogat­nak a vállalatokba, hogy az üzem társadalmi-politikai és önigazgatá­si szerveinek képviselőivel a nehéz helyzetből kiutat találjanak. Az akcióba bekapcsolódik a községi szakszervezeti tanács és a községi pártbizottság. V. K. M. Mi újság a nyugdíjas klubban? Aki válaszol: Veljko Plavsic, az egyesület elnöke A ban­zentai nyugdíjasok otthoná­­n szokott kép fogadja a nyárvégi látogatót. A szépen be­rendezett és árnyas udvarban a tagok sakkoznak, dominóznak, preferanszoznak. Az irodákban az alkalmazottak dolgoznak, az elnök pedig éppen azon töpren­gett munkatársaival, miként lehet még szebbé tenni a téli időszak­ra a termeket. — Már vártuk az újságírót — kezdte Veljko FLAVSIC, a zen­tai nyugdíjas egyesület elnöke. — Nagy a panaszunk. Arról van ugyanis szó, hogy hiába egyez­tünk meg a zentai kereskedelmi­­ vállalat igazgatójával a szén be­fizetése ügyében, amikor egyes bürokrata lelkületű alkalmazottai nem hajtották végre az egyezsé­get. Megállapodtunk abban, hogy azon nyugdíjasok, akiknek havi jövedelme nem­ nagyobb 2000 di­nárnál, nem fognak részesedést fizetni a bányáknak a megrendelt szén mellé. Ez a 300 dináros kö­telezettség csupán azokra vonat­kozik, akiknek 4000 dinár fölött van a nyugdíja. A Gvozdjar alap­szervezet igazgatója mindent megtett, hogy ez a terv ne való­suljon meg. Először is késleltette a munkástanács összehívását majd amikor külső nyomásra az mégis megtörtént, akkor kijelen­tette: ha eltekintünk a részese­déstől, akkor az kihat a Gvozdjar dolgozóinak személyi jövedelmé­re. Hiába próbálták a Gvozdjar igazgatóját jobb belátásra bírni az i­llt­ékesek, ő továbbra is kitar­tott elképzelése mellett, így az­után mit volt mit tenni, végül is minden nyugdíjas befizette a 300 dinárt, de nagy késésbe kerül­tünk, mert három hónapon át folyt a huzavona. A nyugdíjasok a szenet így csak ezekben a na­pokban tudták megkapni. — Befejeződött a nyugdíjasok nyaraltatása. Soko Bánján 28 zentai nyugdíjas nyaralt, Vrnjac­­ka Bánján 50, Rovinjban pedig 70 A rekreációs alap fedezte a kia­dásokat. Külön kirándulást szer­veztünk Vrdnikre, ahol 50-en vol­tak jelen a klubból. Az egyesület 10 000 dinárral járult hozzá ehhez az úthoz, az egyének pedig 100 dinárral. Örömmel közölhetem, hogy a nyugdíjasok boltja igen sikeresen működik. Az első hat hónap folyamán a zentai nyug­díjasok 150 000 dinárt takarítot­tak meg azáltal, hogy számukra létesített üzletben vásárolhattak. A napokban fejezzük be a termek festését, és a meglevő pénzünk­ből két helyiségbe új bútort vá­sárolunk. _ A város felszabadulási ün­nepsége keretében október 8-án megnyílik a nyugdíjasok kézi­munka-kiállítása. Október 16-án pedig társasestét rendezünk, mert a tagok már igen-igen sűrűn kér­dezgetik, mikor is lesz valami „dáridó”. A Napsugaras ősz ünne­pét október 20-án délután 4 óra­kor tartjuk. Mindenkit szívesen látunk és meg is vendégelünk. Megkezdtük a tárgyalásokat a vendéglátóiparral­ az irányban, hogy a nyugdíjasok számára le­hetővé tegyék, mégpedig igen hozzáférhető áron, az ebédkihor­dást. Végül is meglátogattunk mintegy 70 szegény sorsú, bete­ges, idős nyugdíjast. Megállapí­tottuk, hogy közülük 23-an igen nehéz helyzetben vannak, és a szociális intézettel karöltve a kö­zeljövőben mindent megteszünk érdekükben. K-t Visszaszármaztatják a jövedelemtöbbletet (Folytatás az 1. oldalról) 19 százalékkal növekedhet. Az idén így az első félévben az adai községben erre a célra összesen valamivel több mint 161 millió dinárt lehet fordítani. Az elemzés azt mutatja, hogy az eszközök nagyobbára az elő­irányzott szinten valósultak meg, kivéve a községi költségvetést, ahol mintegy 2,5 millió dinár és a foglalkoztatásügyi érdekközössé­get, ahol mintegy 2 millió dinár többletjövedelem jelentkezett. A határozat értelmében a többlet­jövedelmet visszaszármaztatják, és a Társadalmi Könyvviteli Szolgálat külön folyószámlára vi­szi át. A további jövedelemtöbb­let megvalósításának megakadá­lyozása céljából ez év augusztus elsejétől a munkaviszony utáni személyi jövedelmi adó kulcsa az eddigi 2,12 százalékról 2 száza­lékra csökken. Kl TISZAVIDÉK Igazán szép és nemes gesztusnak voltunk szemtanúi szom­baton Kanizsán: a palicsi ifjúsági építőtáborban dolgozó dani­­lovgrádi (Crna Gora) fiatalok föláldozták szabad szombatjukat, és kijöttek Kanizsára, hogy segítsenek az új Tisza-parti töltés építkezésén. Bravó, ezt nevezzük szolidaritásnak! Nagyobb kivitel a konvertibilis piacra Kétszeresére növekedtek az alapok­­ Ada község gazdaságának első félévi alakulásáról Az adai község gazdasága a termelékenység növelése, a fel­­halmozóképesség fokozása terén már tavaly is figyelemre méltó eredményeket ért el, és ezek a kedvező irányzatok a számos ne­hézség ellenére az idén is folyta­tódtak. A társultmunka-alapszer­­vezetek első félévi ügyviteli ered­ményeit a községi képviselő-tes­tület végrehajtó tanácsa a napok­ban értékelte. Ennek kapcsán be­szélgettünk Branislav BOGOJE­­VICTYAL, a végrehajtó tanács elnökével, valamint JÁNOSI Je­­nővel, a gazdasági és kommuná­lis ügyosztály vezetőjével.­­ Túlzott elégedettségre nincs ok, de az adatok alapján megál­lapíthatjuk, hogy a pénzügyi mérleg kedvező, tovább erősödött a község gazdaságának anyagi alapja. A nyersanyagbeszerzés az első félévben is gondot okozott, és ezzel a problémával a követ­kező időszakban is számolnunk kell. Elsősorban ezzel magyaráz­ható, hogy egyes gazdasági ága­zatokban az előirányzott terme­lésnövekedést nem sikerült elérni. Az utóbbi időben gondot okoz számunkra az is, hogy megnöve­kedett a raktárkészlet, az eladott áru ellenértékének a megfizette­tése sem halad a tervezett ütem­ben, és a befagyasztott eszközök miatt nincs elegendő pénz nyers­anyagvásárlásra. Véleményünk szerint a következő időszakban a hazai nyersanyagforrások na­gyobb méretű felhasználására kell törekedni, és amennyiben le­hetőség van rá, a beruházásoknál is hazai felszerelés vásárlását kell szorgalmaznunk.­­A költségek rohamos növeke­dése, a túlméretezett fogyasztás kedvezőtlen hatással van a gaz­daság felhalmozóképességének alakulására. Mi a helyzet ezen a téren az adai községben? — Az általános takarékosságot a fogyasztás minden formájának a reális keretek közé való szorí­tását az egyik legfontosabb fela­datként jelöltük meg. Az elért eredmények azt bizonyítják, hogy a társultmunka-alapszervezetek nagyobb része megkülönböztetett figyelmet fordított ezekre a gaz­daság stabilizálása szempontjából igen fontos kérdésekre. A gazda­ság összjövedelme valamivel több mint 3,2 milliárd dinár volt, és ez a tavalyi év azonos időszaká­hoz viszonyítva 43,1 százalékos növekedést jelent. Az árak roha­mos emelkedése ellenére takaré­kossággal, ésszerűbb gazdálkodás­sal sikerült elérni, hogy a fel­használt eszközök csak 39,8 szá­zalékkal növekedtek, így a jöve­delem 49,9 százalékkal volt na­gyobb az időarányos tavalyinál A nyersanyaggal, az energiával való takarékosság terén jó ered­ményt értünk el, de fel kell mér­ni, hogy az egyéb kiadások (na­pidíjak, reprezentációs költségek a rekreációra fordított eszközök stb.) valóban reálisak legyenek mert a 24,3 százalékos növekedés soknak tűnik. A gazdaságban az egy főre eső jövedelem legna­gyobb a gyáriparban, a kisipar­ban és az építőiparban, a legki­sebb pedig a vendéglátóiparban.­­ A társultmunka-alapszerve­­zetek zöme betartotta az elosztási mércéket, és az alapokba mintegy 287 millió dinár került, ami több mint kétszerese a tavalyinak Nyolc társultmunka-alapszerve­­zetben azonban mulasztást követ­tek el a­­ jövedelemelosztásban, és személyi, valamint közös fogyasz­tásra összesen mintegy 8,9 millió dinárral több eszközt különítettek el az engedélyezettnél. Erről a kérdésről­­ hamarosan a községi képviselő-testület ülésén is tár­gyalnak és a mulasztások elhárí­tására határozatokat hoznak. A község gazdaságában a foglalkoz­tatottak száma 1,2 százalékkal növekedett. Legtöbb új munka­erőt a mezőgazdaságban, a kis­iparban és a lakásépítési, vala­mint közművesítési tevékenység­ben alkalmaztak. Az első félév­ben a dolgozók átlagkeresete 37,5 százalékkal növekedett, elérte a 11 444 dinárt. Figyelembe véve a létfenntartási költségek alakulását, a reális személyi jövedelem a ta­valyihoz viszonyítva 6,8 százalék­kal­ növekedett. Értékelésünk sze­rint a gazdaság háromnegyed évi eredménye is­­kedvező lesz, annál is inkább mert a mezőgazdaság­ban az idén jó termésre számít­hatunk. — Hogyan alakult a kivitel? — A külföldi üzleti kapcsola­tok bővítésére már évek óta nagy gondot fordítunk, és az elért eredmények kedvezőek. Az első félévben mintegy 283,4 millió di­nár értékű árut exportáltunk, en­nek mintegy 80 százaléka a kon­vertibilis piacra irányult. Kivite­lünk többszörösen fedezi a beho­zatalt, a devizahiány mégis gyak­ran komoly gondot okoz. Véle­ményünk szerint a megteremtett devizaeszközökkel nagyobb mér­tékben kellene rendelkeznünk, mert jelenleg a megszigorítások miatt nem tudunk beszerezni egy-egy kisebb alkatrészt sem vagy újratermelési anyagot, és emiatt akadozik a termelés. K-l F­élúton A hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején több tóthfalusi és környékbeli fiatalember is vándorbotot fogott a kezébe: külországba men­­tek a jobb kereset, a könnyebb megélhetés re­ményében. Többségüket nem a kalandvágy, a köny­­nyű meggazdagodás lehetősége vonzotta, csupá­­ a biztos munka, az állandó és a hírek alapján jónak nevezhető kereset ígérete. Mert az itt élt fiatalok számára, akik közül sokan a távolság, a rossz útviszonyok miatt semmilyen szakképzett­séggel sem rendelkeztek, valóban nem sokat nyúj­tott a jelen, és nem­ biztatott derűs­ távlatokká­ a jövő. Munkalehetőséget csak a falutól 5­—6 kilo­méterre levő mezőgazdasági birtokok nyújtották de mindenki számára azok sem jelentettek állandó keresetforrást. A munkaerő egy részét ugyanis csak meghatározott időre, idénymunkára alkal­mazták. Ebből meg lehetett élni ugyan —­ főleg ha pár hold földdel is rendelkezett a család —, de gyarapodni, előre haladni már igen nehéz volt Márpedig a fiatalok zöme többet, jobb életet akar teremteni maga és leendő családja­­ számára, ezért az első bátor vállalkozók biztató levelei után többen is a nyugati országban, főleg Németország­­ban kerestek és találtak maguknak munkahelyet. Szorgos, dolgos nép lakja a falut és környékét, így az innen külföldre távozottak könnyen meg­szokták az ottani munkatempót, elvállalták a ne­hezebb fizikai munkát is. Ennek köszönhetően vi­szonylag jól is kerestek, fizetésükből nemcsak a megélhetésükre futotta, hanem kisebb-nagyobb összeget, félre is tudtak tenni, hogy majd ne kell­jen a semmiből kezdeni. Mert kevés kivétellel ki előbb, ki utóbb de haza szeretnének jönni. Van aki úgy döntött, hogy kitart a nyugdíjig, hiszen munkahely, kereseti lehetőség szempontjából to­vábbra sincs sokkal kedvezőbb helyzetben a falu Mások viszont ennek ellenére is haza készülődnek, a honvágy, a szülőföld vonzása egyre erősebb TÓTH Tibor legényemberként, csaknem 13 év­vel ezelőtt mondott búcsút a falunak. Hogy nem végleg, arról az tanúskodik, hogy az idén nyáron feleségével évi szabadságuk jó részét azzal töl­tötték, hogy a rokonok segítségével lebontsák Ka­nizsán a megvásárolt öreg házat, melynek a he­lyére újat építenek. Még nem tudják, mikor köl­töznek végleg haza. Majd ha elkészülünk a házzal — mondogatják. Úgy mondhatnánk, hogy félúton vannak most, marasztalja őket az ottani jó mun­kahely és biztos kereset, de a honvágy sem hagyja nyugton a családot. — Igaz, hogy reggeltől estig dolgozunk, de­­ tényleg jó a fizetésünk és szépen megélünk. Itt­hon nem tudom mire számíthatunk — mondja Tóthné, a kedves, barátságos boszniai asszony, aki a szülőföldtől több száz kilométerre ismer­kedett meg férjével. Bosanski Noviból ment ki Németországba dolgozni, ugyancsak 13 évvel ez­előtt. Szavai bizonytalanságról tanúskodnak, nem tudja még egészen eldönteni, hogy mi lenne a jobb — jönni vagy maradni. — Ha a gyerekeket nézem — két fiunk van —, akkor talán jobb lenne minél előbb hazaköl­tözni. Mert ha ott járnak iskolába, ott lesznek a barátaik, ott vernek gyökeret, ak­kor azután nehéz lesz számukra itthon a beilleszkedés mondja inkább kérdésként, mint érvként. Tibor kevesebbet töpreng a dolgon, nem is túl szívesen beszél róla. De hogy hazajön a család előbb vagy utóbb, azt nemcsak a kanizsai ház­hely, hanem az időnként elejtett szavak, félmon­datok is tanúsítják... . . A falu végén impozánsnak ígérkező családi ház falai emelkednek, a terv szerint még az idén tető kerül az épületre. Ezt­ is egy ugyancsak több mint egy évtizeddel ezelőtt külföldre távozott falubeli építi. Szép, célszerű, vonzó családi ház lesz min­den bizonnyal a megkezdett épület. Látszik, hogy építője, illetve építtetője minél előbb­­itt akar vég­leges otthonra lelni. K. V.

Next