Magyar Szó, 1983. február (40. évfolyam, 30-44. szám)

1983-02-02 / 31. szám

1983. február 3., csütörtök MAGYAR SZÓ­MŰVELŐDÉS A változatosság­ jegyében Holnap kezdődik Belgrádban a FEST ’83 BACSÓ Péter Tegnapelőtt cí­mű művének bemutatójával hol­nap este kezdődik el a belgrádi Száva Központban a FEST ’83, amelyen egy hét alatt Argentína, Ausztrália, Bulgária, Nagy-Britan­­nia, Olaszország, Japán, az NSZK, az NDK, Kuba, Magyarország, Ma­rokkó, Mexikó, Lengyelország, az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Franciaország, Csehszlovákia és Jugoszlávia filmművészetének leg­újabb eredményeiről tájékozódhat a közönség. A nyitófilm a háború utáni évek fiatal nemzedékére emléke­zik vissza, a népi kollégistákra, akik úgy hitték, hogy valóban történelmet csinálnak, s a Tájé­koztató Iroda határozata után egyszeriben abba a helyzetbe ke­rültek, hogy az, amiben hittek, nem érvényes többé, akik a leg­jobb barátok voltak, ellenségessé minősültek. A filmnek tehát ju­goszláv vonatkozásai is vannak. Főhősei részt vesznek nálunk az ifjúsági vasút építésén, s emi­att később tragikus sors vár rá­juk. Ezt a manipulált ifjúságról szóló filmet személyes élmények ihlették. Mindannak, amiről szól, a rendező maga is részese volt. Tavaly nyáron a pesarói szemlén beszélgettünk művének önéletraj­zi vonatkozásairól, és azt mondta: „fia is elkövetője és szenvedője voltam ezeknek az eltorzulások­nak.” Az utóbbi években sok nemzet­közi sikert aratott magyar film­művészet az idei belgrádi feszti­vál műsorában külön helyet ka­pott: a Szakszervezeti Otthon nagytermében minden este 6 óra­kor magyar filmet mutatnak be. Ezt a hét produkcióból álló mű­sort a FEST meglepetéseként ha­rangozták be a szervezők. Kétség­telen azonban, hogy még jó né­hány film számíthat külön elis­merésre, hiszen az alkotók kö­zött olyan jó csengésű nevek ta­lálhatók, mint Yilmaz GÜNEY, Costa GAVRAS, Szergej BON­­DARCSUK, Lindsay ANDERSON, Robert ALTMAN, Reiner Werner FASSBINDER, Win WENDERS és még sokan mások. Jugoszláviát Goran PASKA­­LJEVIĆ Alkonyat című angolul beszélő amerikai koprodukciója képviseli Karl MALDENNAL a főszerepben. Állítólag azért nem mutatnak be több hazai filmet, mert a producereinket érthetetlen okokból kevéssé érdekli a FEST. Számukra a pulai és a külföldi fesztiválok érdekesebbek. A FEST műsorát, akárcsak ta­valy, most is az utolsó pillanat­ban véglegesítették, ami persze nem jelenti azt, hogy menet köz­ben nem lesz esetleg váratlanul némi módosulás. A filmek száma jóval kevesebb, mint régebben volt, de ez előny is lehet. Hogy valóban az-e, látatlanban korai volna eldönteni. Kétségtelen azon­ban, hogy van a műsorban jó né­hány olyan film, amellyel nagyon sokat és nagy elismeréssel fog­lalkozott a nemzetközi kritika. De egész biztosan, mint mindig, most is lesznek olyan produkciók is, amelyek nem váltanak ki különö­sebb lelkesedést, és olyanok is, amelyek csalódást keltenek. A legvalószínűbb az, hogy az idei FEST is ugyanolyan vegyes és változatos lesz, mint a korábbiak. Végeredményben ez elkerülhetet­len, és talán szükséges is, ha egy fesztiválnak az az ambíciója, hogy a művészeti és szórakoztató ipari eredményekről is tájékoztasson. A FEST-nek elsősorban ez a célja. Ezt a célt azonban az anyagi lehetőségekhez kellett mérni. (1) Jelenet Richard Attenborough Gandhi című filmjéből PADÉ A padéiak az elmúlt években eredményesen küzdöttek a sár el­len. A falu 18 utcájából 13-ban ki­építették a műutat, és a helyi kö­zösségben szerzett értesülésünk szerint az idén a Kiss Mihály és a Petőfi Sándor utcában teljesen elkészült az út, a Vuk Karadžić ut­cának pedig a felét betonozzák ki. Mindennek az előrehaladásnak ter­mészetesen ára is van, hiszen a foglalkoztatottak, a nyugdíjasok és kisiparosok 5 százalékos, a föld­művesek pedig 13,5 százalékos he­lyi járulékot fizetnek. Évente több mint egymilliárd régi dinár gyű­lik össze, ám sok helye van ennek a pénznek. A középületek terén ugyanis elég rosszul áll Pádé. Nincs művelődési otthona a falunak. A régi összedőlt, lebontották, újat kell építeni, és ehhez a mai árvi­szonyok között a helyi járulékból erre a célra elkülöníthető összeg­nél többre van szükség. Az idén 350 millió régi dinárt tartalékol­nak rá, az azonban kevés az indu­láshoz. Csakis a községi és tarto­mányi művelődési érdekközösség anyagi támogatásával épülhet fel belátható időn belül a színház- és egyben moziteremmel, könyvtárral, valamint mellékhelyiségekkel el­látott művelődési otthon. Már hosszabb ideje pang ugyanis a fa­lu művelődési élete. A Testvériség­i egység Művelődési Egyesület sza­bályzata ugyan elkészült már, ér­dekelt műkedvelőkből sincs hiány, de megfelelő helyiség híján nem bontakozhatott ki a tevékenységük, nem lendülhet fel a falu műve­lődési élete. Ezt a problémát igye­keznek most áthidalni a művelő­dési otthon felépítésével és a mű­velődési egyesület újraszervezésé­vel. Jövőre, ha a lakosság többsége amellett foglal állást, hogy a helyi járulékot az otthon építésére hasz­nálják fel, megkezdődik az építése. A felsoroltak mellett a vízszol­gáltatás javítása is fontos feladat, mert a jelenlegi öt kút már nem tudja kielégíteni a háztartások vízszükségletét, új kutat kell fúr­ni. sí. A SÁR LEKÜZDÉ­SE A művelődési otthon építésének részletkérdései Az egységes szakt­erminológia érdekében Eredményes volt a fordítók tavalyi tanácskozása A fordítói munkára soknemze­tiségű tartományunkban különö­sen nagy súlyt fektetnek. A Tar­tományi Közigazgatási Intézet ki­mutatása szerint tavaly a magyar, szlovák, román és ruszin fordítók tartottak egész napos szakmai ta­nácskozást. A szemináriumok célja elsősorban a jogi és önigazgatási szakterminológia összehangolása volt. A magyar nyelvre fordítók ta­valy október 28-án Zentán tartot­tak összejövetelt, amelyen a tar­tományi fordítószolgálatból, vala­mint 22 vajdasági község társadal­mi-politikai szervezeteiből össze­sen 61 fordító vett részt, ezenkí­vül jelen voltak a Magyar Nyelv és Hungarológiai Kutatások Inté­zetének képviselői is. Ugyancsak tavaly november 29-­­ én tartottak tanácskozást a ruszin, december 27-én a szlovák és de­cember 28-án a román nyelvre fordítók. A szemináriumokon való töme­ges részvétel és a kibontakozó ter­mékeny vita azt bizonyította, hogy az ilyen jellegű összejövetelek rendkívül hasznosak a szaktermi­nológia egybehangolása érdeké­ben. A részvevők javasolták, hogy ilyen tanácskozásokat minden év­ben tartsanak egy vagy két alka­lommal, amelyen a fordítói gya­korlatban felmerülő vitás kérdése­ket tárgyalnák meg. A Tartományi Közigazgatási Intézet most az el­hangzott javaslatokkal összhang­ban dolgozza ki az idén megren­dezésre kerülő szakmai tanácsko­zások munkatervét. N. fi. Drámai kollázs a belgrádi Nemzeti Múzeumban A belgrádi Nemzeti Múzeumban, ahol jelenleg éppen a Zenit és a 20-as évek avantgarde-ja című multimediális kiállítás tekinthető meg, ma a belgrádi Drámai Szín­ház társulata bemutatja a Barba­­rogenije című drámai kollázst, amelyet Nenad Ilic rendezett. A kollázs a Zenit, a 20-as évek­ben Zágrábban és Belgrádban megjelenő avantgarde folyóirat köré tömörülő írók, költők alko­tásai alapján készült. (Tanjug) PORTRÉ A világmindenség megörökítője Beszélgetés Zoran Stošić Vranski zombori festővel A szürke és főleg a barna külön­böző árnyalatai, titokzatos figurák vannak túlsúlyban Zoran Stošić Vrainski képein. A világűr látvá­nyát varázsolja elénk a képzelet. Irwin, az Apollo—15 űrhajó legény­ségének tagja is kijelentette: Stošić képei akárha a Holdbéli Hadley­­barázda körüli terepről készültek volna, ahol az űrhajó a Holdon landolt. A zombori festő Vranjén szüle­tett, a belgrádi Képzőművészeti Akadémián tanult, tagja a szerbiai és a vajdasági képzőművészek egye­sületének, a belgrádi Rudjer Boš­­ković Csillagásza­ti Egyesületnek. Hustonba­n megkapta a NASA-ér­­demrendet, Washingtonban a Nem­zeti Képtár érdemrendjével tüntet­ték ki. Fruska gora utca A—4 szá­mú lakásának műtermében büszkén őrzi az Ezüst Koszorús Munkaér­demrendet, amit munkásságának huszadik évfordulójára kapott. Stošić világszerte és hazánkban több mint harminc önálló tárlaton vett részt: Zombor, Újvidék, Bécs, Zürich, Boksán©, Lusaka, több tíz­ezer lakosa csodálta meg a kozmi­kus tájakat. — Én ilyennek képzéjéül a világ­mindenséget. Miiért választottam té­mául a váilátgűrt? Meggyőződésem, hogy ott i­s van élet. Hogy milyen, nem tudom. Azt hiszem, a tér még mindig érintetlen­, nem olyan, mint ez a mii méhkasunk. Sikerült olyan szín­eket alkalmaznom, amelyek ál­lítólag hasonlóak a valódiakhoz. Irwin űrhajós szerint a Hold ho­rizontján aranyos fénysugár látszik. Mostanában egyre inkább haszná­lom a patinás aranyat is. Menekü­lök a realitásoktól? Megtaláltam egy új világot, amit sok-sok oldal­ról meg kell örökíteni — mondja Zorán Stofjc Vramiski, a­ki foglal­kozása szemet a zombori Belgrád Áruház ku­ralkattervezője. — Mit jeleníti a festőnek olyan kisvárosban élni­, alkotni, mint Zombor? — Sokan hátránynak érzik, ha kis­városban kell élniük. Nekem azon­ban fontos a megbecsülés. Műter­met is kaptam a községtől, és ez nem kis­s dolog. Ha netán Újvidéken vagy Belgrádban élnék, talán job­ban ismernének, de nyugodt mű­helyem soh­a­sem lenne. — Tervei? — Kozmikus témát dolgozok fel tavaly óta egy négy négyzetméter nagyságú faliszőnyegen amit a jö­vendő újvidéki faliszőnyeg-galériá­­nak adományozok. P. M. Zoran Siošić Vranski 13 Vizsgatétel középiskolai fokon Az utóbbi hetekben, hónapok­ban a sajtó is, egész társadalmi gépezetünk is annyit foglalkozott az iskolarendszer átszervezésé­nek időszerű kérdéseivel, hogy­ az átszervezés legfrissebb elvi vo­natkozásait szinte betéve tudjuk: ősztől kezdve egybe kell vonni az egységes és középiskolákat. Ezt a feladatát a községek zö­me január elsején teljesítette. (A szakirányú érdekközösségek meg­alakításával megszűnik az egy­séges középiskolák intézménye.) Ez a feladat ott valósult meg zökkenőmentesen, ahol az egy­­séges középiskola egy fedél alatt volt a szakirányú iskolával, vagy középiskola is működött az ille­tő faluban vagy városban. A­ Vajdaságban tíz olyan község és 27 olyan helyi közösség van, ahol ezek a kétéves középiskolák ön­álló intézményként vagy kihelye­zett tagozatként működtek. Az átszerveződés természetesen itt a bonyolultabb, az oktatási rend­­­szer változásai őket érintik a legjobban. Esetükben három megoldási javaslat kínálkozik: vagy meg­szűnnek, vagy erősebb iskola­­központhoz kapcsolódnak, vagy önálló középiskolává lesznek. A problémák megoldása csak lát­szatra ilyen egyszerű. De lássuk sorjában. Az egységes középisk­o­­lák az oktatási hálózat demokrati­zálódása céljából alakultak. Ilyen tekintetben szép eredményeket tudunk felmutatni. Megalakítá­sukkal a kisebb helységekben, falvakban is működtek ilyen is­kolák. Következésképp a nemze­tiségi nyelven való továbbtanu­lás 30 százalékkal emelkedett, az iskolareform előtti évekhez viszo­nyítva. A gyakorlat kritikai elemzése az egységes­ középisko­lák hátrányaira is rámutatott A tagozatok nem kötődtek sem szervezésileg, sem tartalmilag a szakirányú iskolákhoz, egyfajta gimnázium volt ez kicsiben, ahol a tanulók nem tanultak meg dol­gozni, nem alakultak ki szokásaik, és az iskola oktatási-nevelési funkciója sem szerveződött úgy, ahogy szerettük volna. A tanter­vi anyag terjedelmessége miatt a tanulók 30 százaléka nem fe­jezte be az egységes középisko­lát, a pályaválasztás a korábbi 15 éves életkorról 17 évre tevődött át. Nyilvánvaló, hogy szükség volt és van az átszervezésre De, minthogy minderre hét év után kerül sor, akkor, amikor sok helyütt új iskola épült, s a tan­testület is majdnem teljesen ki­alakult, szaktanárokkal töltődött fel, nem könnyű megtalálni az átszerveződés útját. A három megoldási lehetőség közül is nehéz választani Külö­nösen azokban a községekben lesz szükség átfogó szakmai és politikai munkára, ahol eddig több nyelvű volt az egységes kö­zépiskolai tanítás. Dél-Bánát nyolc községe áll ilyen feladat előtt, Versecen például az egy­séges középiskolában három nyelven, szerbhorvátul magyarul és románul szervezték meg a ta­nítást, Alibunáron két nyelven, románul és szerbhorvátul, Kova­­čica községben három nyelven, szlovákul, szerbhorvátul és ma­gyarul. Débelgacsán az egységes középiskola első osztályában két tagozat van 58 tanulóval, a má­sodik osztályban szintén kettő 40 tanulóval. A több mint 100 ta­nuló eddig anyanyelvén, magya­rul folytatta tanulmányait Pa­­dinán, a szlovák nyelvű egységes középiskolába­n három elsős ta­gozatban 74 tanuló van, a három második osztályban pedig 61. Ko­­vin és Pancsova községben két nyelven, magyarul és szerbhorvá­­tul folyik az oktatás. Az említett községekben folyik az új típusú középiskolai háló­zat kialakítása. A bonyolult és összetett feladatok miatt egyelő­re több a nyitott kérdés is. Min­denesetre a megoldásukban há­rom tényezőt kell figyelembe ven­ni:­ a nemzetiségi diákoknak ez­után is lehetővé kell tenni az anyanyelvű továbbtanulást, gon­doskodniuk kell az esetleges szak­ember-feleslegről, és nem utolsó­sorban a középiskolai hálózat ki­alakításakor egyeztetniük kell a községi érdekeket hogy azt az együttes igények határozzák meg véglegesen. V. D. J. A Belgrádi Televízió közleménye A Belgrádi Televízió művelődési műsorainak szerkesztősége tegnap a következő közleményt adta ki A Films­zem legutóbbi adását az egyoldalúságáért ért bírálat miatt a Belgrádi Televízió művelődési műsorainak szerkesztősége közli a nézőkkel, hogy a színház és a társadalom viszonyáról készült műsorában eredetileg széles körű­en be akarta mutatni minden környezetünk véleményét. A szer­kesztőség ezért a megjelenteken kívül még 11 társadalmi-politikai, valamint művelődési dolgozót és színházi szakembert meghívott más jugoszláv központokból. De az a két meghívott, akiinek a Film­szemben elhangzottaktól eltérő véleményét több máséval együtt az Újvidéki Televízió Panoráma című műsorában már volt alkal­ma hallani a nézőknek (és más központokból meghívottak), saj­nos nem jelent meg, vagy mert nem tudtak, vagy mert nem akar­tak. Vannak, akik elfogadták a meghívást, de utólag — sőt köz­vetlenül a műsor előtt — lemond­ták a közreműködést. A Belgrádi Televízió művelődé­si műsorainak szerkesztősége te­hát nem akarta megkerülni a vitát és a dialógust. (Tanjng)

Next