Magyar Szó, 1983. március (40. évfolyam, 58-72. szám)

1983-03-03 / 60. szám

1983. március 3., csütörtök MAGYAR SZŐ FÖLD NÉPE A támberendezések műanyag huzalainak száma, előnye van a régebben általánosan használt, horganyzott acéldróttal szemben. A toldásuk, kötözésük és rögzítésük viszont gondot okoz. (Obst und Weinbau) A fogantyús tölcsér és a műanyag adagoló lapát az NDK-ban sem kapható, csak egy jószemű kistermelő vágta ki őket két különböző mosószeres edényből. (Garten und Kleintierzucht) BECSE Nagyok az érdeklődés a szójatermesztés iránt A szerződéskötés felgyorsítására számítanak mindkét szektoron . Egyre nagyobb területre készül szójatermesztési szerződés mind a társadalmi, mind a magánszektoron. A két szektoron eddig 22,5 ezer hektárra kötöttek szerződést — mondta TÓTH János agrármérnök, a becsei Sojaprotein nyersanyagellátó osztályának az illetékese. — A tavalyi évhez viszonyítva eddig valamivel kevesebbre, ez azzal magyarázható, hogy a vetési tervek a társultmunka-alapszervezetekben késnek, a magántermelők pedig márciusban és áprilisban szokták véglegesíteni tervüket. Az említettek alapján várható, hogy a szójatermesztési szerződéskötés fel fog gyorsulni. Különben a magántermelők is az idén jóval nagyobb érdeklődést tanúsítanak a szójabab termesztése iránt. Eddig 4000 hektár termesztését kötötték le, többet a tavalyinál, legtöbbet Közép-Bánátban és az újvidéki Agrocoop összetett munkaszervezet területén, ahol a két szektoron együtt napjainkig csaknem 10 000 hektárra van szerződés. Ez a terület minden bizonynyal tovább növekszik. Az újratermelési anyagok beszerzésében a legnagyobb gondot a gyomirtó vegyszerek okozzák. Csak devizáért lehet kapni, aminek előteremtése igen körülményes. Remélhető azonban, hogy a társadalmi szektor együttműködésével ez a kérdés is rendeződik. Vetőmag van elegendő mennyiségben. A gyár szakemberei állandóan a terepet járják, és előadásokat tartanak a magántermelőknek a szőjatermesztés technológiájáról. S. O. Teskácscstkák Az utóbbi évtizedekben több fajt leírtak, ezért takácsatka elnevezésben nem egy faj, hanem atkacsalád értendő. Szövőatkának vagy vöröspókoknak is hívják őket, kivétel nélkül növényevők. Szívásukkal zsenge növényrészeket károsítanak. A fertőzött növényrészt finom szövedékszálakkal hálózzák be, erről kapták a takácsatka elnevezést, de mivel vörös a színük — különösen nyárvégen — vöröspókoknak is nevezik őket. Ez az elnevezés még azon is alapszik, hogy 8 lábuk van, mint a pókoknak. Tudni kell azt is, hogy testük színe ugyanazon a fajon belül sem állandó, változhat az állat fejlettségi fokától, tápláltságától és az évszaktól függően. Színük lehet sárga, zöld, barna és vörös. A legkülönbözőbb termesztett és vad növényeken élhetnek. Egyaránt károsítják a különféle gyümölcsfajokat, zöldségféléket, dísznövényeket és gyomnövényeket. Nagyon gyakoriak a szilván, őszibarackon, almán, bokorbabon, uborkán, tökön, szalinán, ibolyán, celtiszen, szóján, kukoricán, szőlőn. A fertőzött levelek színén, a takácsatkák szívásának megfelelő helyen apró, fehéres, sárgás vagy sárgászöld színű elhalványodó pontok keletkeznek, amelyek a szivásnyomok szaporodásával egybefolynak, és a levél először a főér mentén, majd egész kiterjedésében sárgásfehér színűvé válik, végül száradni kezd, majd idő előtt lehullik. A megtámadott növény visszamarad fejlődésében, romlik a termés minősége , csökken a cukortartalma. Száraz időben a növények jobban megérzik kártételét, ezért száraz, napos helyen, zárt fekvésben legnagyobb a kártételük. Tojásokkal szaporodnak. Fejlődésüknek a magas hőmérséklet és az alacsony páratartalom felel meg legjobban. Áttelelhetnek tojás alakban, de a kifejlett atkák is meghúzódnak a fák repedéseiben, megrepedt kéreg alatt vagy a lehullott lomb között. Az atkák tömeges elszaporodásának okai a következők lehetnek: foszforsavészter hatóanyagú növényvédő szerek több évi alkalmazása, szerves gombaölő szerek állandó használata, nagy adagú műtrágyázás, helytelen metszés és talajművelés. A megváltozott kémiai folyamatok a permetezés hatására olyan hatást gyakorolnak az atkákra, amelynek következtében gyorsabban fejlődnek, jobban szaporodnak és tovább élnek. Ne feledjük, hogy a vadon termő gyomnövényekről az atkák minden akadály nélkül átjutnak a kultúrnövényekre. Galagonya-takácsatka. Gyakori az almán, szilván, rózsaféléken. A megtermékenyített nőstények csoportosan telelnek a fa kéregrepedéseiben. Színe meggypiros, de lehet világosabb is. Piros gyümölcsla-takácsatka. A tojásai telelnek át. A lárvák tömeges megjelenése , a tojások kelése nagyjából a janathán alma virágzása előtt kezdődik, és amikor a virágzás befejeződik, az első kifejlett atkák is megjelennek. Május végén a leveleken minden fejlettségi szakasz megtalálható. A tojások tömeges lerakása június közepén újból kezdődik. Egyedszámukat nagyban befolyásolja a levelek össz nitrogéntartalma. Ha az magasabb, gyorsan bekövetkezik az atkák túlszaporodása és ilyenkor a védekezést okvetlenül el kell végezni, de a virágzáskor megjelenő atkák is sokkal nagyobb kárt okoznak, mint azt a gyakorlatban általában hiszik, és a virágzás előtti levélkárosodás a terméskötődést 50 százalékkal is csökkentheti. Barna gyümölcsfa-takácsatka. Elsősorban az őszibarackot, szilvát, meggyet és cseresznyét kedveli. Nem sző hálót, barnászöld színű, a legnagyobb termetű faj. Tojás alakban telel a fák kérgén. Keletük március végén, április elején kezdődik — a legkorábban kelő faj. Az első nemzedék nőstényei már április végén, május elején lerakják első tojásaikat. Lapos gyümölcsatka. A nőstények csoportosan telelnek át a kéregrepedésekben. Kezdetben a rügyeket károsítják, majd átvándorolnak a levelekre. Tojásaikat május elejétől rakják a levél fonákjára, a főér mellé. A forgalomban levő atkaölő szerek: Pinofon és Tedion (azonos szerek, csak a nevük különbözik), Rospin, Omite, Neoron, Animert, Pectran, Akareks, Torque, Acrex, Mítac, Etiol Akar. Az atkaölő szereket is a csomagoláson feltüntetett utasítás szerint kell használni. Dr. SÖTI István Szója termásösszetevőinek befolyásolása Hat termőhelyen, két vetésidővel, egy évben (1078) vizsgálták 20 szójafajta termését és termésösszetevőit. Az átlagtermések szélső értékei termőhely szerint 343 és 2946 kg/ha voltak. a vetésidők között a legnagyobb termésbeli eltérés 1768, a legkisebb 8 kg/ha volt. A termés és összetevői tekintetében a magsúlyt kivéve szignifikáns termőhely X genotípus kölcsönhatás jelentkezett. A nóduszonként és növényenként hüvelyszám kivételével a termőhely X genotípus X vetésidő kölcsönhatás is szignifikáns volt, a genotípus X vetésidő kölcsönhatás azonban egyi jellegnél sem volt az. A környezettől a termésen kívül leginkább a nóduszonkénti és a növényenkénti hüvelyszám függött. Az erős környezet X genotípus kölcsönhatás és a környezeti variancia alapján a szója termése jobb agrotechnikával fokozható. BIOLÓGIAI KERTMŰVELÉS KÁR KIDOBNI! FAHAMUT. Aki még abban a szerencsés helyzetben van, hogy a legegészségesebb fűtőanyaggal, fával tüzelhet, az őrizze, gyűjtse a fahamut. Ha ismeretségi körében valaki fával fűt és nincs kertje, attól pedig érdemes elkérni. A fahamu sok foszfort és káliumot tartalmaz, ezért elsősorban a zöldségeskertbe és a gyümölcsfák alá — a korona teljes szélességében — célszerű vékonyan elszórni a tél folyamán, de legkésőbb hóolvadáskor. Egyszerre ne szórjunk ki sokat, inkább többször ismételjük meg. A fahamu nem romlik, száraz helyen zsákokban jól tárolható. Tavasszal más trágyával összekeverve is felhasználható. A szobanövények is szívesen fogadják, ha a talajukra időnként egy keveset hintünk vagy az öntözővízbe egy késhegynyit szórunk. KOROM. Csak a fatüzelés után visszamaradt koromra gondolunk. Kiszórása után a gyep, saláta, spenót levelei sötétzöldekké válnak. Természetesen ebből a trágyából nem lehet sokat összeszedni, ezért inkább a levélzöldségeknél használjuk. A korom ugyancsak jól tárolható, ezért évközben is használhatjuk. TOJÁSHÉJ. Sokan automatikusan a szemétbe dobják a tojáshéját, pedig apróra összemorzsolva és kiszórva javíthatja a mészben szegény kerti talajokat, csökkentve azok pH-értékét. Az összetört tojáshéjat folyamatosan is kiszórhatjuk a kerti ágyásokra. Akinek a lakása a kertjétől távol van, a tojáshéjat gyűjtse össze és papírdobozban vagy papírzacskóban tárolva hagyja kiszáradni. Az összemorzsolt tojáshéj is kiszórható a hóra és olvadáskor kerül a talajba CSONT. A legegyszerűbb a tűzhelyben fával együtt elégetni és fahamuval együtt kihordani a talajra. A nem teljesen elégett, nagyobb darabokat ilyen kiégett formában kalapáccsal törjük össze. HALMARADÉK, TEA, KAVEZACC. Azokban az országokban ahol sok halat fogyasztanak, a halmaradékot elsőosztályú trágyának tartják, mivel sok foszfort tartalmaz. A legcélszerűbb azonnal a talajba forgatni. A csont- és húsmaradványokkal egyetemben nem ajánlatos a komposztdomb tetejére tenni, mivel a legyek, rovarok alaposan meglepik. Ezért forgassuk be a komposzt belsejébe. Jónéhány szakember szerint a kifőzött tea és a kávézacc ugyancsak jó trágyaanyag, ami azonnal kihordható a talajra, illetve fahamuval keverve szétszórható. Ezek a módszerek talán egyesek szemében szegényesnek hatnak, s nagyszüleink kertészkedésére emlékeztetnek, de hozzásegítenek ahhoz, hogy a növények által kivont anyagok visszakerüljenek a talajba. (Kertészet és Szőlészet) isnoifore metszése A mogyoró is fényigényes gyümölcsfaj. A laza, jól megvilágított korona évtizedeken keresztül rendszeresen és jól terem, a koronában elegendő számú új 15—70 centiméteres hajtás fejlődik, termőrészekkel. Metszés nélkül viszont csökken a hajtásnövekedés, és így a termőképesség is, ami nagy hozamcsökkenést okoz. KORONAKIALAKÍTÁS A mogyoró lehet bokor alakú vagy törzses bokorfa. Bokoralak esetén a fiatal növény 33 erőteljes hajtását hagyjuk meg, majd a következő évben kora tavasszal mindegyiket körülbelül 30 centiméter magasságban metsszük vissza. Így ezek a hajtások elágazódnak, s belőlük 6—10 vázágat neveljünk ki. Törzses bokorfák kialakítása esetén csak 1 hajtást hagyjunk meg, amelyet a kívánt magasságban, általában 40—50 centiméteren, vágjunk vissza. A korona 5—6 vázágból álljon, a középső sudarat távolítsuk el. katlan koronát ajánlatos kialakítani. Fontos, hogy a korona középső része is kapjon elég fényt, mert csak ebben az esetben képződnek termőrészek a koronának ezen a részén is. Ezt úgy érhetjük el, ha a korona belseje felé növekedő hajtásokat tőből eltávolítjuk. A korona belső részének elsűrűsödése esetén csökken a termőfelület, csak a korona külső és felső felületére szorítkozik, s ezzel párhuzamosan a terméshozam is csökken. METSZÉS A TERMŐKORBAN A metezetlen mogyorós a hajtásnövekedése fokozatosan csökken, és ez a jelenség elősegíti a bokrok és a törzses bokorfák idő előtti elöregedését. Hogyan lehetne ezt megakadályozni vagy legalábbis késleltetni? Metszéssel serkenteni kell a hajtásnövekedést! Kívánatos lenne, ha évenként egy-egy vesszőn néhány 15—70 centiméteres hajtás fejlődne ki. Ezeken a hajtásokon a vegetáció folyamán a hajtórügyek mellett kifejlődnek a virágrügyek (ezekből képződnek a barkák) és vegyes rügyek (ezek a termő, vagyis a női virágok). HOGYAN TÖRTÉNJEN A METSZÉS? — Az újonnan kialakult gyengébb vesszők hajlamosak az elágazódásra, ezeket általában viszsza sem kell metszeni. — A szintén éves, de erős növekedésű vesszőket a jobb elágazódás érdekében vissza kell metszeni a legfelső vegyesrügy feletti két rügyre. — A letermett vesszőket felényire metsszük vissza, ezáltal újabb oldalelágazódások fejlődését segitјпк. elő. — Az idősebb vesszők, termőrészek kevesebb és apróbb termést hoznak. Rendszeres ifjító metszéssel a korona felületének 5—10 százalékát távolítsuk el. Ezáltal helyet biztosítunk az újonnan fejlődött koronarészeknek. IFJÍTÓ METSZÉS A bokrok, törzses bokorfák még rendszeres metszés mellett is idővel elöregednek. Ilyenkor, ha a gyökérzet ép és egészséges, célszerű a mogyorót megifjítani. A bokrok ifjítása alkalmával az elöregedett vaszágakat tőből távolítsuk el és az ifjítás után fejlődő sárjak közül a legmegfelelőbbekből alakítsuk ki az új bokrot. A felesleges sárakat tőből el kell távolítani. Törzses bokorfáknál az ifjítást úgy végezzük el, hogy a vázágakat fűrészeljük vissza. A vázágak csonkjaiból új hajtásokat kapunk, amelyek közül a legmegfelelőbbeket hagyjuk meg, a többit pedig tőből távolítsuk el. A metszés ideje: tél vége vagy kora tavasz. Ha nagy sebeket ejtünk, kezeljük is őket, oltóviaszszal vagy más megfelelő sebzáró anyaggal kenjük be. Ellenkező esetben ezeken a helyeken a mogyorófa könnyen korhadásnak indul. A SARJAK ELTÁVOLÍTÁSA A mogyoró hajlamos gyökér- és tősarjak nevelésére, amelyek a bokrot, törzses bokrot igen gyakran elsűrűsítik, valamint megnehezítik a talajművelést. Hogyan előzhető ez meg? Tavasszial, amikor a sarjhajtások 15—20 centiméteresek bontják ki őket teljesen, majd az alapjuknál metsszük el csonk visszahagyása nélkül, sőt a rügyeket is dörzsöljük le a sarjképző részről. Ezt évente 2—3 alkalommal ismételjük meg. A sarjhajtásokat vagy a már beért fattyúvesszőket nem szabad a talaj felszíne felett elvágva eltávolítani, mert a visszamaradt csonkból újabb sarjak képződnek. A sarjak perzselő hatású gyomirtó szerekkel (Gramoxone, Regione) is irthatók, de az ilyen vegyszeres kezelést is évente 2—3 alkalommal meg kell ismételni. A vegyszeres kezelést főleg a törzses bokroknál alkalmazhatjuk. PINTÉR Aurél * Borászlexikon Rebarbarás bor (vinum rhel). Gyógyszerkönyvünkben szerepeltetett gyógybor. Fehérborban literenként 100 g rebarbara-gyökér - törzset áztatnak és a bort 100 g cukorral édesítik. Reduktív bor. Fehér, jellegzetes illatú szőlőfajták terméséből az oxidáció gyakorlati kizárásával készített bor. A kezelés is úgy történik, hogy világos, zöld-fehér szín mellett a bor jellegében csak elsődleges szőlőillat és az erjedés során keletkező illat- és zamatanyagok legyenek megtalálhatók. Rezes bor. Ha a bor hosszabb ideig érintkezik rézedénnyel, undorító fémízű lesz. E fémíz csak sárgavérlúgsós kezeléssel távolítható el. Rezes törés. Erősen kénezett borokban keletkezik. A sórban természetszerűen benne lévő, vagy belekerült rézionok erős kénezés hatására olyan vegyületeket alkotnak, amelyektől a bor zavaros és keserű lesz. A R. a napfényen gyorsan, a sötétben lassan képződik. A levegő oxigénjének hatására a keletkezett rézvegyületek könnyen oxidálódnak és kiválnak. A R. sárgavérlúgsós kezeléssel javítható. Rezinát bor: így nevezik azokat a görög borokat, amelyek mustjába az erjedés előtt fenyőfából (Pinus haloipensis) eredő 9—100 gyanitát tesznek. A gyanta hozzáadása a virágosodást és az ecetesedést megakadályozza. A gyantaíz a bor élvezhetőségét nagymértékben rontja.