Magyar Szó, 1983. április (40. évfolyam, 104-117. szám)

1983-04-27 / 115. szám

-------KÜLPOLITIKA MAGYAR SZÓ 1983. április 27., szerda A tájékoztatás a félrevezetés szolgálatában Albániában az öntömjénezés már a képtelenséget súrolja Az amerikai kormányzat nyomást gyakorol, hogy radikali­­zálja a nicaraguai forradalmat, s ezt ürügyként használja fel a közvetlen beavatkozásra, jelentette ki hétfőn késő este Carlos Nunez, az államtanács (parlament) elnöke. ALBÁNIA TÁJÉKOZTATÁSI és pro­p­aig­and­a tevék­en ys飭én­ek a­lapvető célja meggyőzni a lakosságot arról, hogy a világ Albánián kívül rekedt része, „a kapitalista-revizionista világ” a bomlás útján halad, s Albánia a világ egyet­len országa, amely a felvirágzás útján jár. Ennek az igyekezetnek a kiindu­­lópon­tja a Tájékoztató Iroda mindenki által réges-régen túlhaladott határoza­ta, valamint a sztálini elmélet és gya­korlat. E célok szolgálatában hatalmas propagandaapparátus áll, amelynek működtetéséhez az ország többi poten­ciáljához és gazdasági lehetőségéhez viszonyítva aránytalanul nagy eszkö­zöket fordítanak — olvasható a Prišti­na­ Rilindjábain a Riza Alai tollaiból megjelent cikkben. A tájékoztatás és a propaganda a dezi­nf­orm­ál­ás szol­gála­táb­a­n címmel megjelen­t írásban a szerző a további­akban a következőket írja: Mindaz, ami Albánia országhatárain túl törté­nik. ,,revizionista”, sőt ezzel a kifeje­zéssel még az ókori görög filozófia nagyjainak, Platonnak, Szokratésznek és Arisztotelésznek a viszonylatában sem fukarkodnak t ők is ..revizionis­ták”! Az öntömjénezés már a képte­lenség határát súrolj­a. A Zeri i Po­pulltst és a többi albán lap az Enver Hoxhát és a pártot az rjakig magasztaló dicséretektől. ..Amink van, mindenért a pártnak tartozunk ... A párt a nép esze és szíve . . . Pártunk a marxizmus—leninizmus világítótor­nya ... a remények anyja . . .” Tény: e végletekig sz°iktásan önma­gába zárkózó párttal Enver Hoxhá­­nak sikerül igában tartania népét. Hogy azonban Albániában gyakorlat­ban milyen pártélet folyik, azt­ egy 1974-bő­l származó példa bizonyíthatja, tudniillik az az eset, amikor Enver Hoxha „leleplezte a katonai körök árulását”: az Albán Szocialista Munka­párt Központi Bizottsága értesítette a pártszervezeteket Beqir Balluku, Petrit Duma és Hit Caiku párt­ellen­es tevé­kenységéről. Az elnöklő minden egyes ülésen a következő kérdést tette fel. ,,Hát milyen büntetést érdemelnek ezek az árulók?” A párt megfélemlí­tett tagjai „halálos ítéletet követel­tek”. Nem egészen egy hónappal ké­sőbb visszatérve ugyanerre a kérdés­re, a pártszervezetek rövid tájékozta­tót kaptak. ..Óhajotokat és követelés­­teket teljesítettük!” Ilyen sorsra jutot­tak 1973-ban ,,a burzsoá-revizionisták”, akik a művelődés, oktatás és az iroda­lom terén tevékenykedtek. Az albán tájékoztatás egyik alapvető jellegzetessége, hogy sztálinista pozí­ciókról dicsőíti a nemzeti egységet, irredenta-nacionalista hangulatra uszi é s elhinti ennek az ideológiának a mag­­vát. Erről a közvetlenül az Enver Hoxha kabinetjének alárendelt irdatlan nagysá­gú ideológiai apparátus gondos­kodik. E célok megvalósítása során egészen megfeledkeznek számos a most­ hirdetett „marxista—leninista kritéri­umról”. Az egész albán népet, minden albánt külön dicsőítenek. Évek múltak el és a jele sem mu­tatkozott annak, hogy ez az apparátus elhatárolta volna magát az albán nép reakciós részétől, a tulajdon nemzeti kereten belül fellelhető reakciós tu­dattól. Ellenkezőleg amellett, hogy tá­mogatja a Jugoszláviában élő albá­nok reakciós köreit, mégpedig az ,,al­bán testvérek” jelszóval, a hivatalos albániai személyiségek nem viszo­nyulnak bírá­lóan az albánság reakciós elemei, következésképpen a hazánkban élő albán nemzetiség reakciós része iránt sem. Nem viszonyuknak bírálóan az albán reakciós emigráció kommu­nistaellenes részei iránt sem. Enver Hoxha éppen úgy — mint ezek a re­akciós elfatnak — vérontásra és a balkáni népek közötti testvérháborúra uszít, különösen pedig a szerb nem­zet és munkásosztály ellen. Figyelemre méltó tény, hogy a Ti­ranai Televízió programjának legna­gyobb részét a drága színes techniká­ban sugározza, jóllehet köztudomású, hogy Albániában még mindig nem kap­ható az üzletekben színes tévé. Nyil­­vánvalóan arról van szó, hogy ezt a programot a Jugoszláviában élő albá­nok számára sugározzák, akik mint a JSZSZK többi állampolgárai, ren­delkeznek színes vevőkészülékkel. A MTKtízBEN Albániát virágzó és a jólét országának mutatják be, a többi ország ..a tönk szélre sodródott, és a teljes sötétség borult rá” („tönk­remegy” Svédország is a fejenkénti 10 000 dolláros nemzeti jövedelmével, nem beszélve az NSZK-ról, Japánnról, Svájcról, Franciaországról, Jugoszláviát nem is említve). Az albán lakosság félrevezetésére a legkülönbözőbb speciális műsorokat su­gározzák, egyebek között a következő című műsort is: „A külföldiek hazánk­ról — mit láttunk az Albán NSZK- ban”. Túlnyomórészt a különféle szélsősé­ges csoportocskákról és frakciókról van szó, amelyeket a sztálini, dogmatikus és szélsőbaloldali eszmék inspirálnak. Albániai tartózkodásukat a tiranai kor­­mány finanszírozza. A közelmúltban „A külföldi sajtó a kosovói esemé­nyekről” címmel új műsort indítottak. Elsősorban az ultrareakciós sajtóból ra­gadnak ki idézeteket, abból, amely a korábbi időszakban sem mutatta a ro­­konszenv legkisebb jelét sem az ön­­igazgatási rendszer és Jugoszlávia iránt általában. Korábban ezeket a lapokat, amelyekből most bőségesen idéznek, magában Albániában is a kommunista­ellenes propaganda megtestesítőinek nevezték. Az albán sajtóban természetesen egyetlen információ sem található, amely esetleg hírt adna arról, hogy az országban gondok is vannak, s hogy az élet problémákat is szül. Ismert tény azonban, hogy jó néhány úgy­mond forradalmi megmozdulás az if­júság körében nem talált visszhangra Egy ilyen akció volt, amelynek során a fiataloknak „önkéntesen” jelentkez­niük kellett, hogy városból falura köl­töznek. Akik nem csatlakoztak ehhez az „önkéntes kezdeményezéshez”, el­vesztették a tanulás lehetőségét, a munkahelyet, vagy hosszabb időre a munkába állás lehetőségét, megkockáz­tatva a súlyosabb szankciókat is. Ebből a szigorúan ellenőrzött sajtó­ból a sorok között olvasva mégis ki­szűrhető volt, hogy a fiatalok aligha lelkesednek ezért a kezdeményezésért. A Zeri i Popsist egy nlkm­iummal ke­ményen támadott „bizonyos számú ká­dert”, megállapítva róluk, hogy „esz­mei arculatuk kívánnivalót hagy ma­ga után és hogy kispolgári eszmékkel fertőzöttek”. A fiatalok ugyanis kér­ték, hogy faluról visszaköltözhessenek a városba. A lap „meglepődik” kérésükön, hogy „öt év után” („mintha a falun tartóz­kodásnak lenne valamilyen megszabott határideje”) szüleik betegsége, házas­ságkötés, a feleség betegsége miatt vagy éppen amiatt akarnak visszatér­ni a városba, mert a szőkébb család­juk ott él. A lap alaptalannak nevezi ezeket az okokat, ironikusan hozzáfűz­ve, „senki sem akadályozza őket ab­ban, hogy házasságot kössenek és csa­ládot alapítsanak ott, ahol dolgoznak”. Kétségtelen, hogy ezek a fiatalembe­rek az „önkéntes” faluratelepülést bel­ső száműzetésként élik át, s minden lehetőséget és módot megragadnak, hogy visszatérjenek szülővárosukba és családjukhoz. AZ ALBANIA­ REZSIM — ez min­den további rélkül megállapítható — megfosztotta állampolgárait a világban és az országhatárokon belü­li történé­sekről való mini­mális tárgyilagos in­formálódás lehetőségből — olvasható Riza Alai hosszabb lélegzetvételű cik­kében. (Tanina) A közép-amerikai békeértekez­let záróülésén elhangzott felszóla­lásában előtérbe helyezte, hogy hazája nem mond le a politikai pluralizmusról, a vegyesgazdaság­ról, noha szembe találta magát az ellenforradalmárok akcióival. Ki­fejtette, hogy Nicaragua forrada­lom utáni irányvonala a két előbbi elven és az el nem kötele­­zettségen alapul. A jelentések szerint Nicaragua északi vidékein a sandinista ala­kulatok időnként összecsapnak az ellenforradalmi csoportokkal, ame­lyek általában orvul támadnak, majd visszavonulnak. Megerősítet­ték, hogy Dél-Nicaraguában, a Costa Rica-i határ közelében tar­tózkodik Eden Pastora, a sandi­nista forradalom egykori parancs­noka, ő vezeti a két ellenforra­dalmi csoportosulás egyikét. A másik csoport Somoza néhai ni­­caraguai diktátor egykori gárdis­táiból áll. Az amerikai jogászok egyesüle­tének elnöke a nicaraguai hír­­ügynökségnek adott hétfői, nyilat­kozatában azt állította, hogy e támadásokat közvetlenül az Egye­sült Államok hondurasi nagykö­vetsége irányítja. Hozzáfűzte, hogy erről amerikai kongressz­usi képviselők csoportjának élén Hon­­durasban és Nicaraguában tett tá­rozatábcán győződött meg. Más jelentés szerint, Nicaragua hivatalosan figyelmeztetett, hogy több mint négyezer ellenforradal­mán készen áll, hogy az elkövet­kező napokban behatoljon terüle­tére, dennát­ annak a részéivé, hogy új frontot nyitnak az ország délvidékén. A kormány és a sandinista front vezetőségének közös közle­­ménye szerint bizonyítékokkal rendelkeznek, hogy Costa Rica területét használják fel a Nicara­gua elleni újabb agresszióra. Az okmány szerint e törekvé­sek mögött Reagan kormányzata húzódik meg, nyílt provokációt követ­ el Nicaragua és Costa Rica békés erőfeszítései ellen. Managua azt állítja, értesülései szerint tá­madásra készen hozzávet­őleg 3500 velt gárdista állomásozik Hondu­ras területén, a határ közelében. A közlemény megemlítette, hogy áprilisban rekordszámú kémrepü­­lést hajtottak végre Nicaragua légiterében. Hozzáfűzte, hogy az utóbbi hetekben nagyszámú ame­rikai gép hadianyagot és katonai berendezést szállított Hondurasba Ha az amerikai kormányzat há­borút robbant ki, a sandinista kormány és front felfegyverzi a népet, s megvédi a forradalmat, áll a közleményben. Managuában hétfő este kor­mányközlemény cáfolta Reagan amerikai elnök vádját, hogy szov­jet rakéták vannak Nicaragua területén. Az okmány szerint Ni­caragua nem lesz egyetlenegy ország katonai támaszpontja sem. Daniel Ortega, a nicaraguai junta koordinátora a Béke Világ­­ta­nács elnökével folytatott beszél­getésén szintén megerősítette, hogy hamr­osan a somozisták újabb nagyobb csoportját vetik be Nicaragua területére. Ismertette hogy február óta Nicaraguába 2000 volt gárdistát vetettek be, ám a nicaraguai hadsereg leszámolt ve­lük. Jugoszlávia támogatja a békekezdeményezést A Tanjug diplomáciai szerkesz­tőjének kérdésére adott válaszá­ban Svetislav Vujovic, a Szövet­ségi Külügyi Titkárság szóvivője ismertette, hogy Jugoszlávia meg­értéssel fogadta, s támogatja Ko­lumbia, Mexikó, Panama és Ve­nezuela békekezdeményezését, hogy az érdekelt felek tárgyalá­sával, békés eszközökkel oldják meg a térség békéjét, nagymérték­ben veszélyeztető válságot. A közép-, a latin-amerikai és más el nem kötelezett, békesze­rető országhoz hasonlóan Jugo­szlávia is nagy figyelemmel és aggodalommal követi a közép­­amerikai válság alakulását, amely egyre inkább veszélyes válsággóc­cá válik, s azzal fenyeget, hogy nyílt háborús összecsapássá fajul. Emlékeztetett rá, hogy az el nem kötelezett országok hetedik csúcs­­értekezlete erre felhívta a figyel­met. Elvs7°rű politikájával össz­hangban Jugoszlávia úgy véli, hogy e probléma kizárólag vala­mennyi érdekelt fél tárgyalása útján oldható meg, szigorúan tisz­teletben tartva a térség vala­mennyi államának szuverenitását, területi integritását és határainak sérthetetlenségét. Az előbbivel összhangban Jugo­szlávia úgy véli, hogy Kolumbia, Mexikó, Panama és Venezuela kezdeményezése építőjellegűen hozzájárul a feszültség csökkenté­séhez és a békés megoldás feltá­rásához. (Tanjug) Szórványos összecsapások az ellenforradalmárokkal újabb nagyszabású támadás várható Nicaragua ellen FplHirton Hu Jao-pang megbeszélései az Indiai KP küldöttségével Hu Jao-pang, a Kínai KP Köz­ponti Bizottságának főtitkára teg­nap befejezte tárgyalásait az In­­dinai KP (marxisták) Központi Bi­zottságának küldöttségével, amely Nambudhripad főtitkár vezetésé­vel Pekingben tartózkodik. A tárgyalások befejeztével köz­leményt adtak ki, amelyben hang­súlyozzák, hogy a két párt fel­újította kapcsolatait a független­ség, a teljes egyenlőség és kölcsö­nös megbecsülés elve alapján. A kapcsolatokat 1967-ben szakították meg. Hangsúlyozták továbbá, hogy a nézetkülönbség egyes kér­désekben nincs hatással, a két párt kapcsolatainak fejlesztésére. Hu Jao-pang kiemelte, hogy a testvéri pártoknak tanulniuk kell egymástól, tekintet nélkül arra, hogy kicsik vagy nagyok, hatal­mon vannak vagy­ sem, mind­egyiknek vannak érdemei és gyen­geségei. A marxizmus és leniniz­mus fejlesztéséhez még akkor is jelentős mértékben hozzájárulnak, ha hibákat követnek el, jelentette ki. (Hszinhua) MEGTALÁLTÁK HITLER (EREDET! VAGY HAMISÍTOTT?) NAPLÓJÁT (1.) Kinek van erre szüksége és miért? Több tézis — Csak puszta találgatások A hamburgi Der Stern múlt pénteken az évszázad kacsahírét kü­rtötte világgá: birtokába jutott Hitler 1932 és 1945 között veze­tett eredeti naplójának. Másnap ez volt a nap híre Londonban, Párizsban, Brüsszelben, Hágában, Rómában... Úgyszólván egyöntetűen felvetet­ték a kérdést: igaz-e ez vagy sem? A kérdés ma sem évült el, noh­a nem ez a leglényegesebb. Minden­esetre kevésbé fontosabb egy má­siknál. Ha Hitler naplója valóban ere­deti, miért éppen most fedezték fel? Ha nem eredeti, hanem hami­sították, miért éppen most? Tehát kinek van erre szüksége? Mi a cél? Több változat van, a legegysze­rűbbel az NSZK-ban, ott szolgál­nak, ahol a „napló” megjelent: a hamisítványra a Szovjetuniónak van szüksége, hogy destabilizálja Nyugat-Németországot. Holland új­ság például ezt írta: „A Nyugatnak érdeke, hogy egy­ségesen kemény álláspontra he­lyezkedjen a Kelettel szemben, s most a német népet emlékeztetik náci múltjára ... Az olvasókat he­teken át szembeállítják a náci rém­tettekkel ... Megerősödnek a sem­leges és pacifista erők... Vajon emögött a szovjetek politikai ma­nővere húzódik-e meg?” Még egyértelműbb nézetet vall a regensburgi Mittelbayerische Zeitung: „Ismeretes, hogy a szovjet KGB titkosszolgálat és keleti kirendelt­ségei tökéletesen tudnak hamisí­tani. Nem zárható ki, hogy dez­­informáló stratégái Hitler napló­jával újabb összeesküvést szőnek” E tézist elfogadta még néhány olyan tudós is, aki igényt tart a tárgyilagosságra és alaposságra. Werner Maier tanár például azt állítja, hogy Pots tanában hamisít­ják Hitler különféle képét, leve­lét, jegyzeteit, majd eladják de­vizáért. David Irwing brit törté­nész is úgy véli, hogy a Der Stern felfedezésének gyökerei az NDK-ig nyúlnak A szovjetellenes tézissel azon­ban miért nem állítható szembe ugyanilyen halványnak tűnő Ame­­rika-ellenes tézis. Igaz, erről senki sem ír, ám elképzelhető-e, hogy az amerikaiaknak érdeke, hogy ily A londoni Times kockára tet­te hírnevét, mert elhamarkodva belekeveredett évszázadunk leg­nagyobb gonosztevője, Adolf Hitler állítólagos naplója közlé­sének kampányába. Az elsietett lépésért a felelősséget most igyekszik lord Daciára, a camb­­ridge-i egyetem közismert tör­ténészére, a Times társaság egyik igazgatójára hárítani. A Times társaság hamarosan felfüggeszti a naplórészletek közlését a The Sunday Times­­ban. Az állítólagos napló köz­lésének jogáért Nagy-Britanniá­­ban és a Brit Nemzetközösség területén a Der Stern nyugat­német folyóiratnak 460 000 dol­lárt fizettek, módon befeketítsék az oroszokat a németek előtt, éppen azért, mert rendkívül fontos szerepet töltenek be a „Nyugatnak a Kelettel szem­beni egységesen kemény állás­pontjában”, illetve az amerikai ra­kéták európai telepítésében. Egyébként is az amerikai CIA titkosszolgálat miért lenne kevésbé rátermett a szovjet KGB-nél? Mindkét tézis a KGB—CIA föld­alatti háborúján alapul, mindkét nézet eléggé ingatag, jóllehet az egyre élesebb tömbkonfrontáció­­ban, amely már-már a hideghá­ború méretét öltötte, semmi sem zárható ki teljesen. Lebecsülhető-e azonban a Der Stern és a nyugatnémetek? Im­portálniuk kell-e ilyen „nyers­anyagot”? Végső soron, mi van nemcsak a neonácikkal, hanem a rejtőző, a háborút túlélt nácik­kal? Volt-e elegendő idejük, ké­pességük és okuk a hamisítvány elkészítéséhez? Talán számukra is világos, hogy Hitler föltámasztása elképzelhetet­len, ám valami másról, valami „re­álisabbról” álmodoznak: a rehabi­litálásáról, a Führer történelmi re­habilitálásáról. Peter Koch, a Stern főszerkesztője sokat sejtetően kije­lentette: „A napló felfedezett füzetei alapján, újra meg kell írni a hit­leri korszak történetét.” Ha nem ez az évszázad sajtó­felfedezésének a lényege, akkor más lényeg nincs is. E náci mo­tívum annál meggyőzőbbnek tűnik, mivel beilleszkedik a háttérben meghúzódó tömbkonfrontáció tézi­sébe- vajon a háború idején el­követett mészárlásaiért most bíró­ság elé került Barbie gonosztevő a háború után hosszú évekig nem az amerikaiaknak szolgált az oroszok elleni kémháborúban? A történelmet tehát újra kell írni, ám nem úgy, ahogyan az eszelős diktátor meghatározta (il­letve azok, akik megkísérlik fel­támasztani). Mindez értelmetlen lenne, ha mentes lenne a veszély­től. S éppen, mert veszélyes, jo­gosan kelti fel az érdeklődést és vár magyarázatra. Milenko BABIC (Folytatjuk) „Irán a fronton arat győzelmet” — jelentette ki Rafsanjani . Reagálás a települések bombázására Hashemi Rafsanjani, az iráni parlament elnöke tegnap azzal fe­nyegetőzött, hogy az iráni erők, ha akarják, olyan pusztítást végez­nek az iraki városokban, „hogy legalább kétmillióan hajléktalanná válnak”. A parlament reggeli ülé­sén jelentette ezt ki, és erélyesen elítélte az irakiakat egy iráni te­lepülés bombázása miatt. Rafsan­jani kiemelte, hogy Baszrától Hadj Omranig Irak egész területe az iráni tüzérség hatótávolságában van. Reményét fejezte ki azonban, hogy erre nem kerül sor, és Irán a fronton győzedelmeskedik, mert Khomeini imámnak, az „iszlám forradalom vezetőjének szíve” egyformán dobog az iráni és az iraki népért. Pol-e-Dokhtar iráni település lakosai közül huszonegyen életü­ket vesztették, mintegy százan megsebesültek az iraki bombázás­ban. Az iszlám forradalom vezérei a települések elleni támadásokat a terrorizmus legrosszabb formájá­nak nevezik, és hangsúlyozzák, hogy az iráni tüzérség is lőhetne sok iraki várost, de nem akar. Ezzel cáfolják, hogy az iraki ha­tármenti településeket már bom­bázták. Az iraki bombázók tegnapelőtt támadták az említett iráni telepü­lést, április 20-án és 22-én pedig Dizfult lőtték. Hivatalos teheráni hír szerint 52 személy életét vesz­tette, több mint háromszázan meg­sebesültek. (Tanjug) üdvözlet Togo ünnepére Togo nemzeti ünnepe alkalmá­ból Petar Stambolic, a JSZSZK Elnökségének elnöke jókívánsága­it fejezte ki Gnassingbe Eyadema elnöknek. Az el nem kötelezett afrikai ország baráti népének to­vábbi haladást kívánt. (Tanjug) A thaiföldi kományfő visszavonul Prem Tinsulanonda thaiföldi kor­mányfő tegnap közölte, hogy visz­­szavonul­ a politikai életből, és nem vállal még egy miniszterelnöki megbízatást. A kormányfő Bill Hayder auszt­rál külügyminiszterrel folytatott megbeszélése után nyilatkozott a sajtónak, kijelentette még, hogy a demokrácia érdekében az új kor­mányfőt a parlamenti képviselők közül kellene megválasztani. A két legnagyobb párt vezetői már korábban is támogatták. A thaiföldi alkotmány értelmé­ben a kormányfőt nem szükséges választani, kinevezését azonban tá­mogatnia kell a képviselőháznak. (Reuter) Kína felvételét kéri az Ázsiai Fejlesztési Bankba Kína felvételét kéri az Ázsiai Fejlesztési Bankba, közölte a kül­ügyminisztérium szóvivője. A ban­kot már februárban értesítették Kína óhajáról és arról, hogy haj­landó tárgyalni minden feltételről Kína az Ázsiai Fejlesztési Bank válaszára vár, ettől függ a felvétel­lel kapcsolatos konkrét tárgyalá­sok kezdete. (Hszinhua)

Next