Magyar Szó, 1983. július (40. évfolyam, 178-192. szám)

1983-07-13 / 190. szám

1983. július 13., szerda MAGYAR SZÓ MŰVELŐDÉS 9 Három fesztivál egymás után Mindössze másfél hónap alatt három filmfesztivált rendeznek az országban. Egy hét múlva kezdődik a 30. pula játékfilmszemle. Tizennyolc nappal az Aréna-díjak átadása után, augusztus 16-án nyitják meg a Vrnjačka Banja-i 7. forgatókönyv-fesztivált. Befejezése után hat nappal máris kezdődik a 18. niši színészfesztivál. A mindössze 25 produkcióból álló évi termésből Pulábam húsz Vrnjacka Bánján tíz—tizenkettő, Nišben pedig tizenhat film fog versenyezni a díjakért. A két utóbbi fesztiválra Pulában választják majd ki a filmeket. A három fesztivál közül csupán a pulai ,,idegbajos”, s ennek egyik oka valószínűleg az, hogy azon a filmeket is értékelik. Vrnjacka Bánján nem a fürdővendégeket szórakoztató népünnepélyen van a hangsúly hanem azon, hogy a hazai film örökös gondján próbáljanak segíteni, hozzájárulni, amennyire lehet, krónikus betegségének, a jó forgatókönyvek hiányának a gyógyításához. A forgatókönyvírók és írók találkozóján az idén A játékfilm, korunk témája vagy tolmácsa címmel rendeznek tanácskozást. Nišben a színészek és a közönség találkozója meg a színészi teljesítmények értékelése egyaránt fontos. Köztudomású ugyanis, hogy a hazai film egyik legfőbb erénye rendszerint a jó alakítás. Sokszor megtörténik, hogy a színészek hozzák helyre azt, amit a forgatókönyvírók elmulasztottak: többet nyújtanak, mint amennyit a szerep kínál. A Vrnjacka Banja-i fesztivál anyagi helyzete rendezetlen. A kiadásokat továbbra is maga a fürdőhely és részben a köztársasági művelődési érdekközösség fedezi. A niši szemléről az idén még nem érkezett a finanszírozással kapcsolatos hír. A zsűri összetételét sem közölték még. Vrnjačka Banján viszont a következő bíráló bizottság mérlegeli majd a forgatókönyveket: Goran MARKOVIC, Draga JANČAR (a két tavalyi díjnyertes), Fedor HANZEKOVlC, Darko MARKOVIC, Vladan SLJEPCEVIC és Radomir SARANOVIC. A bíráló bizottság minden tagja filmszakember. Hasonlóképpen a mai fesztiválon is rendszerint kizárólag a filmhez értő és a filmet ismerő emberekből szokták összeállítani a zsűrit. És a döntésben nem jutnak kifejezésre a köztársasági és tartományi, valamint egyéb érdekek. Mindkét fesztiválon kezdettől fogva így van. Valószínűleg valójában ezért nem vált egyik sem „idegbajossá”. (!) Amatőr festők országos találkozója A hazai amatőr festők hetedik országos találkozóján tartományunkat Dragán DJORDJEVIC pancsovai festőművész képviseli. A találkozót Zaplanjban, Gađžin ћап mellett tartják, valamennyi köztársaságból és tartományból részt vesznek rajta amatőr művészek. D. T. A topolyai színjátszás fénykorából Beszélgetés Füstös L Júliával Szabadkán született 1928-ban. Már fiatal korában számtalan elismerésben részesült. Szerepeit kiválóan alakította. Egyike volt a legaktívabb színjátszóknak, őstehetségként emlegették Vajdaság-szerte. FÜSTÖS L. Júlia azok közé tartozik, akik kezdettől fogva szívügyüknek tekintették a műkedvelést, s kedvüket sohasem veszítették el. Sokéves munkássága és nagyszerű játéka feledhetetlenné teszi őt a színművészetet kedvelők emlékezetében. Ha Topolyán ismét megalakulna az amatőrszínház, bármikor szívesen bekapcsolódna munkájába és sokéves tapasztalatait étruházná a fiatalabbakra. — Mikor lépett fel először színdarabban? — Pontosan emlékszem rá: 1934-ben, zsenge hatéves koromban bízták rám az első szerepet a Kávéház című színdarabban. GARAY Béla vollt a rendező, sokat köszönhetek nagy hozzáértésének. Attól kezdve nagyon szerettem szerepelni, és éreztem, hogy nem a főszeren a lényeg, a színjátszó kis szereppel is a néző szívébe lophatja magát. — Meddig tevékenykedett amatőrként? — Erre nem tudok pontos választ adni. Mindenesetre elég hosszú ideig, később hivatásos színész lettem, hat éven át dolgoztam a topolyai hivatásos színháznál. 0 Hány darabban lépett fel? — összesen mintegy százban hozzávetőlegesen ötszáz alkalommal. 0 Melyik színművekre emlékszik vissza legszívesebben? — A válogatós lány. Az illatszertár, a Copperfield Dávid, valamint a Kisrókák danája, a felsorolás azonban nem lehet teljes, nagyon sok darab a szívemhez nőtt. — Kik voltak a rendezői? — GARAY Béla, Mara DIMITRIJEVIC, TILGER Mihály és PATAKI László, amatőrködésem ideje alatt számosan mások is. Bizonyára Vajdaság sok városában fellépett... — Szabadkán, Kulán, Zentán, Zomborban, Eszéken és környékén, Bánátban is sokfelé. Pontosan már nem emlékszem, hiszen havonta 10—15 fellépésünk volt. Erről Mara Dimitrijevic rendezőnk, a színház későbbi igazgatója is sokat beszélhetne. Hosszú pályafutása alatt milyen kitüntetésben részesült? — 1952-ben Arany Koszorús Munkaérdemrendet kaptam. SINKOVICS Antoniusz Megkezdődtek a dubrovniki Játékok Nyári A közönség hatalmas érdeklődéséből ítélve az idei dubrovniki Nyári Játékok rajtja kivételesen sikeresnek minősíthető. A hétfői nyitóelőadás alkalmával a Revelinkastélybeli 600 férőhely az utolsóig elkelt, s elővételben is kapkodnak a tervekért, különösen az idei Hamlet-előadást övezi nagy érdeklődés: a fesztiváli társulat Jiri MENZEL csehszlovák vendégrendező közreműködésével állítja színre a Shakespeare-darabot. Nagy érdeklődéssel várják Alekszandar SZLODOGYANIK szovjet zongoraművész hangversenyét is. (Tanjug) Nyerítő kerékpár Feljegyzések a Tanyaszínház bemutatójáról Ha nagyképűen hangzik is, de leírom: a párszáz lelket számláló, másfél házsoros, itt-ott félszárnyú Kavilla központjában fölcsendül a zene, és amíg az aszfalt nem megy át a mélységes keréknyomokba, a temerini Szirmai Károly Művelődési Egyesület tagjai vidáman ropják a táncot. Ez a hívogató a Tanyaszínház vasárnap esti bemutatójára, zenéjét meg ki más szolgáltatná, mint az adat Bartók Béla Művelődési Egyesület Hívogató nevű zenekara a kitűnő nyirettyűs-hegedűs FÁBUS fivérekkel, a birka bőréből, a pazar művű kosfejes dudából pedig MÓRICZ Károly csalogat elő rakoncátlanul kergetőző hangokat, amitől pillanatok alatt szinte egy egész századot zuhanunk vissza az időben, annak is egy békés, szorongásmentes korszakába. Vonulunk az egykori iskolaudvarba, e szabadtéri játéktérre, közben meg elvonulnak előttünk BADA Tibornak a szállási színháztól ihletett vidám rajzai. Körülüljük a szalaggal elkerített füves színpadot. Prológusnak aligha kívánhatnánk különb élvezetet, mint amit a budapesti Kaláka együttes nyújt az írott és a népköltészet szürrealista gyöngyszemeinek az igricek dallamaira emlékeztető, virtuózan előadott szerzeményeikkel. A kiböjtölt szem éhesen kutat újabb látványok után, és észreveszem, hogy a háttérben két vörös lány nyaldos két, láncon lógó hatalmas, füstös üstöt. Készül Soltis Lajos legendás hírű birkapaprikája. A szájnak, úgy látszik, meglesz az ingere. Hát a szemnek? A kavillói KOVÁCS Frigyes, a szabadkai Népszínház művésze szinte a szülőháza udvarából köszöntötte a megjelenteket, majd utána megkezdődött GYURKÓ László kortárs magyar író némileg módosított c. művének, a Don Quijote ’83-nak az előadása. A búsképű lovag szélmalomharcának történetét nem illik ismertetni. Amit viszont Gyurkó erre a vázra ráépített, az napjaink emberének csillapíthatatlan, de az együttélés szabályaival kordában tartott szabadságvágya és szüntelen harca az egyén és a közös közötti harmónia kivívásáért. Elmés, magvas szöveg. A CSIPÁK Angéla dramaturg és SOLTIS Lajos rendező kettős azonban összefogott, és úgy átdolgozta az eredeti szöveget, hogy attól bizonyára felhő szállna a szerző boltozatos homlokára. Két Don Quijote és két Sancho Panza mozog a színen. Az egyik nyerítő, ágaskodó kerékpárparcipáján rohangál, mellette meg, kajla kormányú póni-szamarán, józan eszű apródia. Ez az első, megható őszinteséggel harcol rémlátorinteaziv a vélt igazságtalanságok és a konkrétan korlátolt, életkeserítő Csendőr ellen, a másik meg mindezt ironikusan parodizálja. A modern ember tudathasadásos állapotainak egyik kísérő tünete, hogy mintegy kívülállóként vizsgálja tetteinek erkölcsi indítékait. A Santost, a bábjátékospárt, akárcsak az eredeti songokat, Soltis kiiktatta. Ehelyett — musicalszerű tolmácsolásmóddal, a Kaláka remekbe szabott hangszalagos kíséretével (a hanig minősége FECE Ivánt dicséri) — megzenésített Petőfi-verseket énekel mikrofonba a két főhős. Ezek: Ha férfi, vagy, légy férfi, a Reszket a bokor, mert... és A szőlőszem kicsiny gyümölcs ... kezdetű töredék Az apostolból. E szövegkörben a versek gazdagon rajzó képzettársításokkal fokozottan társadalmi töltésűvé válnak. Soltis az egyidejűleg több síkon vezetett cselekményen kívül megkísérelt néhány stílusirányzatot egyanyagúvá gyúrni. Az említett könnyed musical-stílus közé a farsangi népi alakoskodás vérbő, komikus jeleneteit vegyítette. A lakodalmi jelenet rémálomszerű zűrzavara alatt pedig úgy tűnik hogy a légiesen Unom megjelenésű Dulcinea (KANACS Erika) a Fekete Orpheusz ricsi karneváljának Eurüdikéjévé lényegül. A nyerítő és szamárbőgéses kerékpárok groteszkségén kívül az előadásnak van még egy szép, kontrasztos jelenete: amíg a kótyagos lovag, bokorként reszketve, a szívszerelmeiránti imádatáról emlegen, a lányt az összeomlott vert fal dombján prózai pózban látjuk, amint feji a kecskét. A vízszintes tagoltság ettől a dombtól kezdve az embergúlán, a szekérre helyezett deszkákon és az udvar növényi torsán keresztül a sírgödör mélyéig terjed. A húzással és az átdolgozással a szöveg meglehetősen lecsontozottá vált, de ez némiképpen „emészthetőbbé” teszi a művet, amely, akárcsak hőse, néha elrugaszkodik a valóság talajától és a tiszta értekezés magaslataiban lebeg. Dramaturgiai fogyatékosságai is szembetűnőek. Az erőszak csak jelzett benne, a szerelem viszont test nélküli és halvány. Hiányoznak a darabból az emberközelség, az élet ízei. Ezeket igyekezett Soltis kiküszöbölni a széles tablókká táguló keretjátékkal, amely időről időre felgyorsította a játék ütemét. De van egy gondolati beavatkozása is. Nem elégedett meg a tragikus végkifejlettel, a hős „gyönyörűszép halálával”, hanem nála a harc folytonosságára célozva, a második Don Quijote motorkerékpárra pattan, és újabb csatározásokba indul. Az est hőse FÖLDI László volt. Kőszínházban még nem játszott ilyen jól. Elemében volt, és nem kímélte magát, a játékban ugyanis bőségesen jelen vannak a fizikai színház elemei is. POCIK József kikindai amatőr méltó apródjának bizonyult, mert ez a fiú kivételesen tehetséges. A gunyoros alteregó, KOVÁCS Frigyes talán csak egy árnyalattal volt halványabb Földinél. Kifogástalanul játszott, kitűnően énekelt. A dixilandkísérettel Louis Armstrongosan előadott szám paródiaértéke kivételes. Sancho Panzáját kissé arlecchinós stílusban, pompás rátermettséggel ugyancsak amatőr, POLYÁKOVICS Tibor alakította. Négy jó vezető szerep egy előadásban, az már kész siker. Ha ehhez hozzászámítjuk CZIRAKI Katalin szókimondó asszonyságának néhány jó megmozdulását, SZILÁGYI Nándor kiművelt mozdulatait, a pukkasztóan komikus ló-, illetve szamármaszkban játszó Aleksandar BOGDANOV és VARGA István túlzás nélküli mókáit, KESEEG Károly fokozódó önbizalomról tanúskodó Csendőrét, akkor már általánosíthatunk is: a Tanyaszínház, bár öt év után sokan elhagyták (vagy cserben hagyták), mégis élet- és mozgóképes szervezet, amely be fog járni soksok tanyaszerű települést, és a nézőre át fogja ruházni a játék hiánytalan örömét. A jelmezeket „a szegény színház” szűkösségének látható jeleivel a leleményes PATAKI Éva tervezte. A világosítás kezelése majdnem olyan zavarba ejtő volt, mint A cselédek újvidéki bemutatóján. A látogatottságról csak annyit, hogy az említett központot számtalan gépkocsi lepte el. A hőgutával dacolók sokasága nyilvánította ki e nemes mozgalom iránti rokonszenvét. Mi lenne, ha ennyi bizonyítás után egy szép napon állandó társadalmi támogatója is akadna? Mert az előadás után a taps ugyan bőven csurran, a kalapozáskor viszont a garas csak gyéren csöppent. ALADICS János Földi László és Pocik József a nyeregben (LAZURICS Anna felvétele) Lemomlolf a Književne novine főszerkesztője A belgrádi Književne novine fő- és felelős szerkesztője, Milutin PETROVIC költő tegnapelőtt lemondott tisztségéről a Szerb íróegyesület Elnökségéhez intézett levelében. Lemondását az elnökség ma esedékes ülésén vitatja meg. Emlékeztetésül: a Književne novinénak mintegy egy hónappal ezelőtt lemondott a Kiadótanácsa is, pontosabban a tagok többsége, ami által a tanács gyakorlatilag megbénult. (Politika) JUGOSZLÁV ENCIKLOPÉDIA Bemutatták a cirillbetűs kiadás első kötetét A belgrádi Kolarac Népegyetemen tegnap ünnepélyesen bemutatták a Jugoszláv Enciklopédia cirillbetűs kiadásának első kötetét. A Jugoszláv Lexikográfiai Intézet e kiadványáról jeles tudományos és társadalmi-politikai dolgozók jelenlétében dr. Ivo CECIC és Mirko MIEKOVIC beszélt. Jugoszlávia Enciklopédiája módszeresen feldolgozza hazánk anyagi és szellemi kincseit, művelődési és politikai múltját meg korszerű fejlődését. Az enciklopédia első kiadásán 1950—1971 között dolgoztak, szerbhorvát, illetve horvátszerb nyelven, latin betűkkel adták ki. Az új sorozat első kötete 1980 végén jelent meg hat egyenrangú és egyöntetű kiadásban (latin és cirillbetűs, szlovén, macedón, albán és magyar nyelven, angol nyelvű kétkötetes rezümével). A 68 kötetből álló sorozatból 80 ezer kinyomtatása esedékes, mintegy 60 ezres oldalszámmal. Az enciklopédiában körülbelül 80 ezer ábra lesz található, képzőművészeti és műszaki szerkesztés tekintetében a korszerűek közé fog tartozni. A cirillbetűs kiadás, amelynek első kötetét mutatták be ma, annak a közös akaratnak a terméke, hogy nemzeteink és nemzetiségeink, továbbá nyelvük és írásuk egyenrangúságát testesítse meg. A Jugoszláv Lexikográfiai Intézet igazgatójának dr. Ivo Ceciének a szavai szerint az enciklopédia egyik alkotó eleme együvé tartozásunknak és erős integrációs tényező kölcsönös ismerkedésünk, testvériségünk és egységünk, egyenjogúságunk szolgálatában. Az ünnepélyes pillanatban nem feledkeztek meg az Intézet alapítójáról és hosszú éveken át a főszerkesztőjéről, Miroslav KRLE- KRRÓL. Mint elhangzott, a munkát Krlezának az a gondolata vezérelte, hogy a világnak meg kell mutatni kincseinket hogy kitetszszék: nem vagyunk kulturálisan jelentéktelen ország, a lázadás szelleme mellett jelentős szellemi vívmányokat is magunkénak tudhatunk. A kiadvány előkészítése folyamán számos — és nemcsak módszertani, szervezési vagy pénzellátási — nehézség merült fel. Legtöbb nézeteltérés egy-egy történelmi témakörre vonatkozó nézetek hiányos egybehangolásából következett (nyelvi, irodalmi, néprajzi és időszerű kérdések). A bemutató részvevői annak a reménynek adtak hangot, hogy az efféle súrlódások áthidalhatók, s mint Mirko Mirković mondta, ez a kiadás is újabb lépés a színtiszta igazság felé. (Tanjug) Hazám, a JSZSZK Tizenhárom évi intenzív munka gyümölcseként kinyomtatták a Hazám, a JSZSZK című tankönyvet ideiglenesen nyugat-európai országokban dolgozó polgáraink általános iskolás korú gyermekei számára. A három kötet, melynek szerzői köztársaságaink és tartományaink jeles szakértői, nemzeteink és nemzetiségeink minden nyelvén olvasható. A 45 ezres példányszámban megjelent tankönyvet már a következő tanévben használhatják diákjaink a kétnyelvű oktatásban, illetve az anyanyelvi pótoktatásban. (Tanjug)