Magyar Szó, 1983. július (40. évfolyam, 193-208. szám)

1983-07-20 / 197. szám

-------- BELPOLITIKA MAGYAR SZÓ Faluriport Fádéról — Faluriport Pádéról — Faluriport Pádéról — Faluriport Pádéról Kevesen kötöttek mentatermesztési szerződést Nyersanyaggondokkal küzd a Menta gyógynövényfeldolgozó üzem Pádé fejlődésének két évtizede a gyógynövénytermesztés, pontosabban a Menta termesztése adott lendületet. Megválto­zott a falu képe, gazdasági helyzete. Időközben korszerű gyógy­növényfeldolgozó üzem is létesült, nyersanyaggal való ellátása azonban nem zavartalan. Mi ennek az oka, kérdeztük a hely­beli társastermelési alapszervezet vezetőitől. Az előzményekről is kaptunk néhány adatot. A mentatermesz­tés 1969-ben érte el csúcspontját. A szövetkezet 119 vagon mentát vásárolt föl. Ilyen nagyarányú termelés alapján kézzelfogható volt, hogy a korszerű gyógynö­vényfeldolgozó üzemet Pádén építik fel. Ez a munkanélküliség csökkentése szempontjából is lé­nyeges. Időközben azonban válto­zott a helyzet. Mert míg 69-ben a napszámot három kilogramm szárított menta árából ki lehe­tett állítani, addig az ma kilenc kilogramm menta árába kerül. S fogytán van a munkaerő a fa­luban. A termelők jó része ki­öregedett, a fiatalok egy­­része el­költözött, az itthon maradottak­nak is nőtt a választási lehető­ségük. Az új gyógynövényfeldol­gozó üzem és a Zlatica asztalos­­üzem is elég sok helybelit foglal­koztat. De Kikindáról, Csókáról, sőt még a távoli Pannónia bir­tokról is jönnek a pádéi munká­sokért. Az idén csak 11 hold menta termesztésére kötöttek szerződést a földművesek. De azért ennél több van a határban, 100—150 holdnyi lehet. Az üzem­ben a szárítás nagyon költséges, ezért a zöld mentát alacsony áron veszik át a termelőktől. Akik otthon, a napon szárítják meg a növényt, azok többet kap­nak érte. A korszerű üzemben a feldol­gozás nagyon költséges, a növény­­termesztés nem korszerűsödött kellőképpen. Beruházásokra, uni­verzális gépekre, öntözőhálózatra van szükség ahhoz, hogy a nyers­anyagtermelés egyensúlyba jus­son a gyár teljesítőképességével. De e téren a társadalmi szektor­nak jóval többet kell tennie az eddiginél. A pádéi Menta gyógynövény-feldolgozó üzem kivitelre is termel, s nagymértékben hozzájárul a munkanélküliség csökkentéséhez. De je­lenleg nyersanyaghiánnyal küzd ... Falun az orvos gyakran vizsgázik — Hogyan kerül egy városi or­vos falura? — kérdezem dr. Ko­­siczky Ferenctől, a bogarasiak or­vosától. — Zen­éről kerültem Pécsre, s miután befejeztem az egyetemet, az idén márciusban kaptam mun­kát itt Bogarason, a hadseregben levő orvost helyettesítem, utána pedig én megyek katonának. Őszintén szólva, nemigen válogat­hatunk, hogy hol dolgozzunk, mert Zentán­ sok a végzett orvos, nem könnyű munkához jutni. ■— Ez tehát azt jelenti, hogy kényszerből vállaltad város he­lyett falun a munkát? — így adódott. Sok orvos kezd­te falun a munkát, s úgy érzem, megéri mély vízben kezdeni az úszást. Itt ugyanis nincs kitől se­gítséget kérni, egyedül kell meg­oldanom a problémákat. A kezdő orvos különben is elég gyakran előveszi a könyveket, faluhelyen pedig még inkább, így nincs lehe­tőség az elkényelmesedésre. Az, hogy magamra vagyok utalva, az orvos felelősségtudatát is fejlesz­ti, nem lehet megengedni a téve­dést. Hogy több-e a munkánk, mint a városban? Bogarason pél­dául sok az idős beteg. Az esetek többségében legegyszerűbb volna szakorvosi vizsgálatra utalni őket, de mivel számukra az utazás nagy megterhelést jelent, így igyekszem magam megtalálni a gyógymódot, hogy megkíméljem őket az uta­zástól. Természetesen itt sem va­gyok teljesen magamra hagyatva, hiszen kéznél van a telefon, és ha szakorvosi segítségre van szük­ségem, segítenek a zentai szak­orvosok. — És később? — Azt még nem tudom. Termé­szetesen a lehetőségektől függ, hogy hol vállalok munkát. Mert hátránya is van a falusi életnek, ez pedig az állandó készültség. Itt sosem lehet bezárni a rende­lőt, ünnepen és éjszaka is el kell látni a beteget. Egyszóval: a ma­gánélet falun sokkal korlátozot­tabb, mint városban, s huszonhat éves korban ezt nem könnyű meg­szokni. A szabad időm gyorsan elmúlik, elég sok időt eltöltök a helybeli focicsapattal mint az egyik játékos, a rendelői munka után jól jön az ilyen kikapcsoló­dás. — És a betegek? — Elégedett vagyok velük, jó róluk a véleményem: eddig nem volt nagyobb összetűzésem, sőt kicsi sem. Jobb az orvos iránti viszonyulásuk, mint a városban. Fúvósok A csókás községben már csak Pádén működik a tűz­oltózenekar. A közkedvelt fúvósok május elsején még elfújták az ébresztőt, de idő­közben szétzilálódott a so­ruk. Fel kell fiatalítani a zenekart. Erre már többször tettek kísérletet, eredmény nélkül. Nem találtak kar­mestert a kezdők betanítá­sára. Most azonban arról ér­tesültünk, hogy megoldódott ez a kérdés. Nemsokára megkezdődhetnek a próbák. is. Gyorsabb biztonságosabb átkelés a Tiszán Híd híján Ada és Pádé között továbbra is komppal bonyolítják le az utas- és teherforgalmat. A pádéi komp gyakran cserélt iro­­dát. Volt már a bérlők, majd a kommunális vállalat, a Zlatica asztalosüzem, a társastermelési alapszervezet hatáskörében, nem­régen pedig átkerült a helyi kö­zösséghez. Viszonylag rövid idő alatt intézkedések történtek a ti­szai átkelés gyorsabbá és bizton­ságosabbá tétele érdekében. A csókai és az adai községi képvi­selő-testület, valamint a pádéi he­lyi közösség társított eszközeiből motorcsónakot vesznek, ezáltal ősz­re felgyorsul a közlekedés. A mo­torcsónak 15 kerékpáros utast, is szállíthat egyszerre, s emellett szükség szerint a kompot is von­tathatja. Tehát nemsokára a sze­mélyszállítás és a teherforgalom is felgyorsul a Tiszán. 1983. július 20., szerda Beton a sár helyett Pádé folyóközben fekszik. Egyesi időszakokban nagy gondot okoz a­­ sár. Hét évvel ezelőtt a lakosság­ elhatározta, hogy egy évtized alatt közköltségen a falu minden utcá­ját kibetonozzák. Azóta Pádé 16 utcájából 11-ben elkészült a műút a kettőben, a Kiss Mihály és a Petőfi Sándor utcában az év végé­ig készül el. A Vuk Karadžić, a Belgrád és a Kossuth Lajos utca az 1984/85-ben kap műutat. — Nagy eredmény ez — mondta JAKSA János, a helyi közösség titkára. — A műút építése me­tt a vízellátás javítására is gondot fordítunk, ez a legfontosabb terv­­feladatunk. Ugyanakkor a műve­lődési otthon építését is szorgal­mazzuk, ugyanis a régi összedőlt. Az otthon építésére is gyűjtöget­jük a pénzt. Eddig mintegy három és fél millió dinárt helyeztünk a bankba, az építkezés céljára. — Az otthon terve Kanizsán ké­szül. Háromszázötven férőhelyes lesz a nagyterem, néhány mellék­­helyiség mellett a könyvtár is az otthonban kap helyet. Községi és tartományi támogatásra is számí­tunk, az év folyamán el­juttatjuk a folyamodványunkat az illetékesek­hez. Ha jövőre összejön a tízmil­lió (új) dinár, a középtávú terv­időszak végéig felépül a korszerű művelődési otthon. Kedvező felté­telek lesznek a falu művelődési élete, műkedvelői tevékenysége fellendítéséhez. Ennek híján az asszonykórus, a zenekar csak idő­szakosan működik, családi házak­nál próbál, a színjátszócsoport pe­dig képtelen volt újjászerveződni, kibontakozni. — Pádé művelődési életében most a Tanyaszínház bérmutatója jelenti a legnagyobb eseményt. Kávéosztás Csütörtök reggel nyolc óra van. A pádéi helyi közösség irodája előtt nagy tömeg nyugtalankodik a jövevényeket alaposan szemügy­­re véve. Ismétlődő kén ez. A múlt­kor is nagy volt a tömeg. De ak­kor nyugodtabbak voltak az em­berek, a véradók vártak soruk­ra... Most a kávé érkezésére vár­nak. A kávéosztás hírére gyorsan egybegyűltek, de a kávé nem ér­kezett meg. Állítólag a csókai Je­­dinstvo Kereskedelmi Munkaszer­vezetnek nem volt szabad jármű­­ve, hogy leszállítsa a már egy éve várt kávét. A SZAXOFONOS KEREPESI István az ismertebb padéiak közé tartozik, s ennek az a magyarázata, hogy emberünk ,,belevaló” zenész. Nagyon sok la­kodalomban átmuzsikálta az éj­szakát. — A hetedik osztály befejezése után kaptam kedvet a zenére. CSÁNYI János zenetanártól ma­gánórákat vettem, s fél év alatt megtanultam hegedülni, önszorga­lomból néhány más hangszeren is megtanultam játszani. A fúvósok is vonzottak, a pádéi rezesbanda szépen muzsikált, közéjük álltam. Kezdetben csak hegedűsként, de amikor 68-ban felújítottuk a fú­vószenekart, áttértem a szaxofon­ra, a tűzoltó-egyesület akkori el­nökének, Vasa Miladinovnak az indítványára. Hét évig a tűzoltó­­zenekarban muzsikáltam, Török­­becsétől Törökkanizsáig szinte minden településen muzsikáltunk a lakodalmakban és a temetése­ken. Falunkban a május elsejei ébresztőt is mi fújtuk. Minden egyes felllépésen bővül az isme­retségi köröm, s 75-ben kisegítő­nek hívtak Csókára, a Barlog ze­nekarba. Szót értettünk, velük maradtam a mai napig. Április­tól októberig, gyakran megyünk lakodalomba. Háromszáz-négy­száz személyes lakodalmakat is tartanak errefelé. Szombaton dél­ben kezdjük a muzsikálást, és leginkább másnap délig zenélünk. Éjfél után egy óráig megy is az zökkenő nélkül, de egy és három óra között a legszebb nóta mel­lett is az ágyra gondol a zenész. Régóta muzsikálok, sok nótát, népdalt ismerek, az utóbbiakat Csókán éneklik legszebben. Sze­retem a víg kedvű társaságot, kö­zöttük gyorsan elmúlik az átmu­zsikált éjszaka. A lehullott a rózsa szirma a legkedvesebb nótám. Mert legény­koromban a színpadon is énekel­tem. Szép sikert arattam vele, ab­ban az időben tartalmasabb volt a falu művelődési élete. A művelő­dési körben majdnem minden csütörtökön tartottunk rendez­vényt, a hét végén meg táncot. Sajnos, összedőlt a kultúrkör épülete. Kár, hogy a mai fiatal­ságnak nincs része azokban a rendezvé­­yekben. Új­abban ismét érdeklődnek a fiatalok a hagyo­mányos műsoros este iránt, egy új zenekar is kialakulóban van. Se­gítek nekik, szeretném, ha a fiam is megtanulna zenélni, szaxofo­non játszani. Nyakamon van már az ötvenedik év, egy évtized múltán minden bizonnyal le kell tennem a szaxofont. Szeretném, ha a fiam váltana föl, folytatná a hagyományt, amely nélkül sok­kal szegényebbek lennénk. Vásártérből szeméttelep A csütörtök és vasárnap reg­geli piac idején Pádén nagyobb a forgalom, mint máskor. Sok­féle áru cserél gazdát. Jó he­lyen, a központban van a piac­tér­. Elégedettek vele a helybeli­ek. De a vásárt többen is hiá­nyolják. Az elmúlt évtizedben még elég nagy vásárok voltak Pádén. Dél-Bánátból is érkeztek vásárosok. Nagy volt a nyüzsgés, ha ez már a múlté. Az utóbbi években ellepte, a szemét a vásár­teret. Kezdetben apró kupacok­ban, majd mind nagyobb halom­ba gyűlt föl a szemét, végül tel­jesen elborította a teret. Volt ugyan kísérlet a vásártér rendezésére, de a bulldózer még nagyobb fölfordulást csinált... A helyi közösség és társasterme­­lési alapszervezet egy ízben ha­tározatot hozott a szeméttelen át­költöztetésére, de ennél több nem történt. Évek alatt gyűlt össze a rengeteg szemét, s valószínűleg betelik néhány évbe, mire rend­behozzák a vásárteret. Addig a padéiak a szomszédos falvakba járnak vásárba. Munkatárs: SIMON István A „FOGORVOS” A kávékérdést a 77 éves GUBA Dezső ragadványnevén „Fogorvos” úgy oldotta meg, hogy belépett a nem éppen vendégmarasztaló kocsmába, s rendelt egy csésze feketét. Majd fordult egyet a faluban, de mert jól eshetett neki a fekete, is­mét visszatért a kocsmába, a kopott küszöbre ült. Minden be­lépőhöz volt egy-két szava, én sem lehettem kivétel. Jó kedé­lyű embert ismertem meg a „Fogorvos” személyében, aki egy mázsá­nyi szárított kamilláját akarta megvetetni velem. A szö­vetkezet, illetve a helybeli gyógy­növényfeldolgozó üzem ugyanis alacsonyabb árat szabott a szék­­fűvirágért, mint tavaly, holott akkor jobban termett. — A kamilla szereti a szikes földet, abban nálunk nincs hi­ány. Termesztjük is, rendszere­sen, ki fél holdon, ki pedig egyen. De most nem szolgált rá az idő, kevés termett. Csak egy mázsányit takarítottam be a fél holdról, máskor három mázsányi is termett, és hetvenezret is fi­zettek kilójáért. Én harminc— negyvenezerért is odaadom, de a feléért semmiképpen sem, amennyit a gyár adna érte. A kamilla minden bajra jó orvos­ság. Sebre, fürdőnek, fájások­ra, még a fogfájásra is. Tudom, mert fogorvos vagyok, de erről majd később szólok. Meg kell a székfűvirágot is dolgozni, a földet jól meg kell művelni, egyenletesen bevetni, hengerelni, kigazolni, s virágzá­sakor éjjelenként őrizni. Mert errefelé a népek nagyon szere­tik a virágot, a másét te vetik meg... Ha szépen kivirágzott, le kell kaparni, a szárát le­szaggatni, s a padláson, tiszta helyen megszárítani. A k­amilla­­szedés nem könnyű munka, fel­ér­ a kaszálással. A kamilla szá­raz helyen egy évig is eláll, de tovább nem ajánlatos tartani, mert beleesik a mély és tönkre­teszi. Remélem,­­hogy erre nem kerül sor, s nemsokára rendes áron átveszik. — Mindenért meg kell fizetni. Én is megfizettem azért, hogy „fogorvosnak” titulál a falu. öt­venhatban történt, hogy az egyik atyafi szóváltás közben bicskát rántott rám. Én sem voltam rest, begerjedtem, és a léccsel kiütöttem Hét fogát... Százezer dinár büntetést kellett fizetnem és 11 hónapig ültem. Ez volt az én fogorvosi kurzusom.

Next