Magyar Szó, 1988. augusztus (45. évfolyam, 210-240. szám)

1988-08-23 / 232. szám

2 KÜLPOLITIKAMagyar Sió IRAK—IRÁN Tiszteletben tartják a tűzszünetet — jelentette ki az ENSZ megfigyelőegységeinek parancsnoka Slavko Jovic tábornok, az ENSZ békefenntartó erőinek főparancs­noka vasárnap kijelentette, noha híre kelt, hogy egy iraki katonát meggyilkoltak, Irak és Irán tiszte­letben tartja a tűzszüneti megálla­podást. „A tűzszüneti megállapo­dás hatályban van”, válaszolta Jo­­vić tábornok a Reuter hírügynök­ség újságírójának kérdésére az ENSZ-megfigyelőerők bagdadi székhelyén. Hozzáfűzte még, hogy az iraki közleményen kívül, mi­szerint egy iráni mesterlövész le­lőtt egy iraki katonát, semmilyen összetűzéssel kapcsolatos hír nem érkezett. „Mindkét oldalon nyo­mozást folytatunk, de nincsenek megerősített jelentéseink”, mondta ezzel kapcsolatban Jović tábornok. Az ENSZ békefenntartó erőinek katonatisztjei elmondták, hogy a megfigyelők ellátogattak az állító­lagos helyszínre, de semmit sem találtak. Még az iraki katona holt­testét sem látták. „Ez elszigetelt összetűzés”, jelentette ki az ENSZ egyik magas rangú tisztségviselő­je, de meghagyta, hogy nevét ne közöljék. „A tűzszüneti megálla­podás egy viszonylag hosszú frontsza­kaszra vonatkozik, és ép­­pen ezért nagyon jelentős, hogy az első napon semmi sem történt. Mindkét fél tartózkodó magatar­tást tanúsított”. AZ AMERIKAI ELNÖK­VÁLASZTÁSOK ELŐTT Esélyesebb a republikánus? A Newsweek című folyóirat leg­újabb körkérdésének eredménye szerint jelen pillanatban a válasz­tópolgárok 51 százaléka George Bush republikánus elnök­jelöltre adná szavazatát. Michel Dukakis demokrata elnökjelölt a választók 42 százalékának támogatását élve­zi. Ez a legnagyobb különbség Bush javára, amelyet közvéle­­mény-kuatáson valaha is kimutat­tak, és a Republikánus Párt múlt heti konvenciója eredményezte. Figyelmet keltett Bush záróbeszé­de New Orleansban. A konvenció előtti körkérdések­kor Dukakis állandóan vezetett, néha 17 százalékkal is. A konven­ció idején a hangulat általában kiegyensúlyozott volt, és egyik el­nökjelölt sem élvezett különösebb előnyt. __ Bush választási hadjáratát ter­heli még Dan Quayle alelnökjelölt „múltja”. Felróják neki ugyanis, hogy annak idején kihúzta magát a vietnami háborúból gazdag és befolyásos családjának ismeretsé­geire támaszkodva. Bush kiállt al­elnökj­elölt­je mellett. A demokrata ellenjelöltek már felhasználják be­szédeikben Quayle életének ezt az epizódját, hogy gyengítsék a re­publikánus pozícióját. (Tanjug) O­ettingenstrasse 67. Az an­golkertben, München bel­városa. Aránylag csendes, szépen rendezett, jó levegőjű vá­rosrész. Itt van a Szabad Európa Rádió székháza, a szerkesztőségek. Magát az épületet az utcai ré­szen magas, épített kerítés választ­ja el a külvilágtól. Két széles ka­pu szolgálja a gyalogos- és a gép­kocsiforgalmat. Az angolkert fe­lől drótkerítés. A kapu mellett tábla: Radio Free Europe, Radio Liberty. A külső faltól keskeny, mintegy 20—30 méteres udvar vá­lasztja el az emeletes, laposan és hosszan megfekvő, de egyszerűsé­gében mégis impozáns épületet. A fal is, a ház is fehér, ami még jobban kiemeli környezetéből. Beindulok a kapun, az udva­ron át az épület bejárata felé. Az udvarsáv közepén, a főbejárat irányában egy piciny portásfülke­szerűség. Szó szerint egyszemé­lyes. A benne ülő fiatalember meg sem várja, hogy elmondjam, mi járatban vagyok, int, hogy a recepción érdeklődjem. Kerceg a zár, nyi­hatom a bejá­rati ajtót. A recepció előtt gyors, rutinos, udvarias ellenőrzés. Nyis­sam ki a táskámat! Belenéz, de nem nyúl hozzá, nem túr bele. Aztán táska nélkül átlépek egy ajtókeret-szerűségen, s vissza­nyúlhatok a táskámért. Megtör­tént a szerkesztőségek esetében és általában a mi viszonylataink­ban túl szigorúnak tűnő ellenőr­zés. S most vagyok csak a recep­ción. Közlöm az üvegfal mögött ülők egyikével, hogy ki vagyok, honnan jövök és hogy Ribánszky László igazgató urat keresem. Elő­veszi a telefonos névjegyzéket és pillanatok alatt kikeresi. A 280-as melléken hívhatom. Női hang je­lentkezik: az igazgató úr jelenleg ülésen van, de ő, feltehetően a titkárnő, is tud jövetelemről és tüstént lejön értem. Ismét a formaságok: a titkárnő elkéri az útlevelemet, átadja a porta alkalmazottjának, aki be­jegyzi látogatásomat, ellenőrzi személyazonosságomat. Egy üvegajtón át bejutunk a szűk, hosszú folyosók egyikére, majd az ajtók sora mellett hala­dunk a számomra egy kissé labi­rintusnak tűnő úton a Rádió* ma­gyar osztálya igazgatójának irodá­ja felé. Mindez nem sokkal több időbe tellett, míg a kedves olvasó a fen­ti bekezdéseket elolvasta. Nem sok idő maradt szemlélődésre, írás közben alaposan vissza kell gon­dolnom arra a néhány percre, amíg a kaputól az épület belsejé­be jutottam. Azt a rövidke időt, míg az igaz­gató urat várom a titkárnő irodá­jában, kihasználom arra, hogy is­mertessek néhány adatot a Sza­bad Európa Rádióról. Hetente ezerórás műsor A Szabad Európa Rádiót 1950- ben alapították, a Szabadság Rá­diót pedig 1951-ben. Eredetileg mindkét cég az amerikai kor­mányzat pénzsegélyét kapta a CIA amerikai hírszerző szolgálat csa­tornáin keresztül. Magánadomá­nyokban is részesült. Két évtized múlva, 1971-ben teljesen megsza­kadt minden kapcsolat a CIA-val, s ideiglenesen az amerikai kül­ügyminisztériumon keresztül ju­tott el az amerikai kongresszus ál­tal jóváhagyott pénzösszeg, egé­szen 1973-ig így volt, amikor is a kongresszus törvényt hozott a nemzetközi rádióközvetítési igaz­gató tanács (Board for Internatio­nal Broadcasting — BIB) megala­kításáról. A Szabad Európa Rádió és a Szabadság Rádió 1976 októ­berében egyesült. Ez a két rádió több nyelven és jóval több órán át sugároz műsort a Szovjetunió és a kelet-európai országok számára mint bármelyik másik nyugati rádióállomás. A Szabad Európa Rádió öt kelet-eu­rópai ország hat nyelvén, valamint a három (a Szovjetunióhoz tartozó, balti ország nyelvén sugározza adá­sát. Tehát: bolgárul csehül szlo­vákul magyarul lengyelül romá­nul valamint észtül lettül és lit­­vánul. Korábban a balti országok számára a Szabadság Rádió sugár­zott műsort de közben rájöttek’', hogy — mivel az USA sohasem is­merte el a balti államoknak a Szovjetunióhoz való csatolását — ezeknek a szerkesztőségeknek a Szabad Európához kell tartozniuk. A Szabadság Rádió ugyanis kizá­­rólag a Szovjetunió számára sugá­roz műsort az ott beszélt nyelve­ken. Összesen 12 nyelven A szláv nyelveken, oroszul ukránul fehér, oroszul: a kaukázusi nyelveken: örményül grúzul azeri, valamint tatár-baskir nyelven: turkesztáni nyelveken: kazah kirgiz tadzsik türkmén üzbén. A műsoridő természetesen kü­­lönbözike Oroszul szünet nélkül, tehát huszonnégy órán át megy a műsor a bolgár csaknem kilenc­­órás, a cseh és a szlovák több mint múszórás a magyar tizenkilenc a lengyel csaknem húsz a román ti­zenhárom az ukrán pedig tizenkét órás A többi nyelven készült mű­sor nagyobbrészt három-négy órás A két rádió egy átlagos héten mind­­egy 1060 órás műsort sugároz együttesen. Hányan hallgatják? Állításuk szerint a Szabad Eu­rópa Rádiónak és a Szabadság Rá­diónak meglehetős hallgatóközön­sége van: ppr átlagos héten — ter­mészetesen becslések szerint — a két rádió műsora 52 millió kelet­­európai és szovjetunióbeli ha­lan­­cához jut el A Szabadság Rádió mindegyik osztályának adását za­­varták Nemrégiben olvashattuk a hírt hogy a Szovjetunióban meg­szüntették az Amerika Hangja mű­­sorának zavarását Ezeket a­ zava­róműszereket állítólag most ráállí­­Ч­tták a Szabadság Rádió hullám­hosszaira. A Szabad Európa Rádió adását nagymértékben Csehszlovákiában Bulgáriában és Lengyelországban­­.Avariák Ez természetesen kihat a hallgatóságra. Romániában és Magyarországon — a két ország­ban ahol nem zavarják a Szabad Európa Rádió adását — a hallgató­közönség arányszáma 61 ileive 64 százalékos. Csehszlovákiában és Bulgáriában — ahol mindig is na­gyon zavarták az adást — ez az arány 34 illetve 39 százalék A za­varás ellenére a nagykorú lengye­lek 56 százaléka hallgatja a Sza­bad Európa Rádiót Az 1983-ban és 1984-ben jegyzett csökkenés után a Szabad Európa Rádió hall­gatósága nagyjából 52 százalékos szinten stabilizálódott Az Ameri­ka Hangjának hallgatottsága a bús­ésnál 24 és a lengyelországi 46 százalék között alakul a BBC-nél 18 (Magyország Csehszlovákia) és 34 (Lengyelország), a Deutsche W­elle és a Deutschlandfunk elle­nében pedig ez az arányszám 9 és 21 százalék között alakul. Tehát az összes nemzetközi rádióadók közül a Szabad Európa Rádió hallgató­­közönsége a legnagyobb Kelet-Eu­­rópában. A többség rendszeresen hallgat nyugati rádióállomásokat ,s nevelek 86 a csehszlovákok 79 a magyarok 72 a romániaiak 82 és a bolgárok szintén 82 százalékban. Mennyire megbízhatók ezek az adatok? Mennyire lehetnek egyál­talán azok? Adatszerzés és közvélemény­­kutatás A Szabad Európa Rádió és a Szabadság Rádió az Amerika Hangjához és a BBC-hez, valamint más nemzetközi rádióállomásokhoz hasonlóan természetesen nem mérheti hagyományos módszerek­kel a hallgatottságot a kelet-euró­pai országokban és a Szovjetunió­ban. Egyszerűen nem fér hozzá a nagyközönséghez. Olyan közvéle­ménykutatást sem végezhet a ha­gyományos módszerrel, amelyet hasznosíthatna a műsorkészítés­ben. Ezekkel a problémákkal szembenézve a két rádió hallga­tóközönség-kutató szakosztálya ki­fejlesztette a saját adatszerző, közvélemény-kutató technikáját és módszerét. Becsléseiket nemcsak a Szabad Európa Rádió és a Sza­badság Rádió, hanem az Amerika Hangja, a BBC és más hasonló jellegű nyugati rádióállomások is elismerik, hogy a kutatás körül­ményeihez képest ezek a legjobb adatok. De korántsem tarthatnak igényt a pontosságra. A külföldre látogató lengyel, csehszlovák, ma­gyar, román és bolgár állampol­gárok körében, de feltételezhetően szórványosan az országban is, végzett közvélemény-kutatás csak nehezen vetíthető át az adott or­szág egész népességére, tehát csak­is hozzávetőleges eredményeket mutathat. A nyugati kiutazások száma ugyanis egyes országok ese­tében egészen kicsi. S még ha ez a szám mások esetében arányítva nagy is, nem tükrözi, nem képvi­seli a társadalom minden rétegét. Ez különösen vonatkozik a szov­jet polgárokra, mert a Nyugaton jóval kevesebb jár belőlük, mint a többi kelet-európai nemzet tag­jaiból. A szovjet polgárok általá­ban szervezetten látogatnak a Nyugatra, s egy kissé ellenőrzés alatt is állnak, s talán nyugtala­nítja is őket, ha idegennel akad dolguk, különösen, ha közvetlenül felkérik őket egy kérdőív kitölté­sére. Ezenkívül a szovjet turisták még kevésbé képviselhetik a né­pesség egészét. Mindemellett kép­viselik azokat a csoportokat, ame­lyekhez — ez esetben a Szabadság Rádió — leginkább szólni szeret­ne. Többnyire városiakról, kép­zett polgárokról van szó. Röviddel működésének megkez­dése után a Szabadság Rádió hoz­záfogott az adatgyűjtéshez. Az el­ső nagyobb véleménykutatási erő­feszítés az 1958. évi brüsszeli vi­lágkiállításon volt. Több mint 300 szovjet polgárral léptek kapcsolat­ba, közülük 65-en a Szabadság Rádió hallgatói voltak. A szovjet hallgatók közötti véleménykutatás a hatvanas években ad hoc alapon folytatódott. Bár meglehetős mennyiségű fényhalmaz gyűlt ösz­­sze, lehetetlen volt bármilyen sta­tisztikai elemzést végezni a meg­állapítottakról és visszavetíteni azt a szovjet lakosságra. 1990 óta nagyobb számú szovjet polgár látogatott a Nyugatra, s a kutatóosztály megkezdte rendsze­rezni adatgyűjtő módszereit. Az interjúk készítését független fel­mérő kutatóintézetekre bízták, s egy szabványos kérdőívet dolgoz­tak ki. Mivel azonban a szovjet turisták egy része nem szívesen vetette magát alá egy klasszikus nyílt interjúnak, az osztály nem találta praktikusnak a kérdőív közvetlen alkalmazását. Inkább a tömegtájékoztatási eszközökről folytatott általános jellegű vita részeként készítettek interjút a válaszadóval. Az interjút készítő közvetlenül a vita befejezése után kitöltötte a kérdőívet. Az előíté­let lehetőségének minimálisra csökkentése érdekében az interjú nem a Szabadság Rádióra össz­pontosította a figyelmet, hanem a Szovjetunió felé irányuló nyugati rádióközvetítés szélesebb tárgyá­val foglalkozott. A legutóbbi évek­ben a szovjet polgárok gyakrab­ban utaznak, és a szovjet válasz­adók nyíltabbak, ezért az adatok valamivel pontosabbak is lehet­tek. Mint már az előbbiekből kitűnt, a Szabad Európa Rádió és a Szabadság Rádió a hallgatottság arányának kutatása és a hallgatói „visszajelzés” felmérése mellett olyan véleménykutatást is végez, amelynek segítségével a politikai hangulattal és a világnézettel kapcsolatos kérdésekre is igyekez­tek választ kapni. SEBESTYÉN Imre (Folytatása holnapi számunkban) LÁTOGATÁS A SZABAD EURÓPA RÁDIÓNÁL (2.) Húsz nyelven beszél ÁRFOLYAMLISTA Ország valuta egység vétel eladási AUSZTRÁLIA dollár 1 2372,39 2379,51 AUSZTRIA schilling 100 21622,62 21687,58 KANADA dollár 1 2359,00 2366,08 FRANCIAORSZÁG frank 100 44836,61 44971,33 NSZK márka 100 151764,47 152220,45 OLASZORSZÁG líra 100 205,42 205,73 SVÉDORSZÁG korona­­100 44479,29 44612,93 SVÁJC frank 100 180680,66 181223,52 NAGY-BRIT­ANNI­A font 1 4901,85 4910,57 USA dollár 1 2906,65 2915,39 Az árfolyamlista tegnap óta érvényes. Soha nincs egyedül! Hű társai a vajdasági általános bankok? VAJDASÁGI TÁRSULT BANK 1988. augusztus 2.3 . kedd LAPZÁRTÁTÓL LAPZÁRTÁIG Külpolitikai hírekben gaz­dag volt a tegnapi nap. Az utóbbi 20 év legnagyobb tüntetéseiről érkeztek je­lentések Prágából. A vasár­nap esti tiltakozást a Varsói Szerződés öt tagországának csehszlovákiai katonai inter­venciójának 20. évfordulóján tartották. A tüntetőkkel szemben először interveniál­tak a különleges biztonsági alakulatok. Tegnap délelőtti információk szerint a cseh­szlovák fővárosban helyre­állt a rend, nyugalom ural­kodott. Lengyelországban válto­zatlanul feszült a helyzet. A szczecini körzeti államügyész beidézte azokat a polgáro­kat, akikről feltételezik, hogy megszervezték a sztráj­kot. A dél-ázsiai katasztrofális földrengésnek az újabb je­lentések szerint ezer áldo­zata van. Attól tartanak, hogy ez még korántsem vég­leges adat. Rangoonban ismét ezrek tüntetnek az utcákon. Al­kotmánymódosítást követel­nek. Pakisztánban folytatódik a vizsgálat Ziaul Hak elnök tragikus halálának ügyében. Nyolcvan személyt vettek őrizetbe, úgyszólván minden­kit, akinek valamilyen köze volt a repülőgép indításához. KERESKEDELEM A SZOVJET­­UNIÓVAL Növekszik a magyar szuffitsz A magyar vállalatoknak na­gy­oblt szabadságot kell aem üzle­ti szerzőiemeiv megkötésére a KGST más tagországaival való partnerek­tel, hogy elarítsák az együttműkonesve,­ felmerülő ne­­hézségeket, amelyeket a KGST-n belül közös piac hiánya okoz, je­lentette ki László Csaba közgaz­dász, az Ötlet című magyar heti­lapnak adott interjújában. A Szovjetunióval folytatott ke­reskedelemben a magyar fél javá­ra tapasztalható szufficit növeke­dése aggodalmat okoz, jelentette ki a gazdaság- és piackutató in­tézet sza­kembere. Ez a „többlet” az utóbbi néhány év alatt több mint 400 millió rubelre (680 millió dollár a hivatalos árfolyam sze­rint) emelkedett a kőolaj árának esése miatt. Nemrégen megtartott összejövetelén a magyar pártveze­tőség úgy értékelte, hogy ez a szufficit az 1988-tól 1990-ig terje­dő időszakban valószínűleg jelen­tősen, még 2,5—3 milliárd rubellel (4,25—5,1 milliárd dollár) nö­vekszik majd, írja az ötlet. Másrészt Magyarországnak fokoznia kell a szufficitet a konvertibilis ke­reskedelemben, hogy képes legyen törleszteni a bruttó 17 milliárd dollár külső adósság kamatait és egyéb költ­ségeit. Emiatt az ország nem képes elviselni az ekkora mérleghiányt a szovjetunióval való­ árucserében, mondta László Csaba. A súlyos gazdasági nehézségek nyo­mása alatt Magyarország nem várhat a KGST-n belüli közös piac megte­remtésére, amely előmozdítaná a tag­országok közötti gazdasági együttmű­ködésben felhalmozódott problémák megoldását. A KGST idei júliusi prágai találko­zóján a tagországok Románia kivételé­vel aláírták a Közös Piac létrehozását előirányzó megegyezést, amely­­ azon­ban nem tűzi ki a létrehozás végső időpontját, másrészt pedig nem szüle­tett meg a bejelentett megegyezés a közös konvertibilis valuta bevezetésé­ről. Mivel Magyarországnak nincs ideje várakozni, kénytelen lépéseket tenni azokon a területeken, ahol tőle függ­nek a változások, emelte ki az emlí­tett szakértő. Az államnak csökkente­nie vagy teljesen meg kell szüntetnie az adminisztratív döntéshozatalt a külföldi cégekkel való üzleti szerző­dések megkötéséről, s ez teljesen össz­hangban állna az ország vezetőségé­nek a gazdaság­piaci mechanizmusai bevezetéséről hozott elhatározásaival. (AP) Líbiai katon­a szöktek Egyiptomba Két líbiai katona Egyiptomba szökött — jelentik a külföldi hír­­ügynökségek a kairói Al Ahram cikkére hivatkozva. A két katonaszökevény megadta magát az egyiptomi katonai ható­ságoknak. Az értesülések szerint Benghazi térségéből érkeztek a szomszédos országba.

Next