Magyar Szó, 1989. február (46. évfolyam, 29-56. szám)

1989-02-01 / 29. szám

1989. február 1., szerdaMad­maő KÜLPOLITIKA3 ­ Berlin a nácizmus újjáéledésére figyelmeztet Aggodalom az NDK-ban a nyugatnémet republikánusok választási sikere miatt A Német Demokratikus Köztársaság tegnap aggodalmának adott hangot a nácizmus újjáéledése miatt Nyugat-Berlinben. A Neues Deutschland című hivatalos pártlap tegnapi számában fi­gyelmeztet a helyzet komolyságára a választási eredményekkel kapcsolatban Nyugat-Berlinben, ahol a náci republikánusok 90 000 szavazatot kaptak a helyi képviselőházban, azaz a szavazatok 8 százalékát. Hangsúlyozzák, hogy Nyugat-Berlinben veszélyes kon­fliktusokkal terhes helyzet teremtődött, és hogy az újnácik tényke­dése a hatósági szervekben és a képviselő-testületekben nem kizá­rólag Nyugat-Berlin bel­ügye. Az NDK fővárosában kiemelik, hogy a I. világháború óta első ízben lép színre náci szervezet a konti­nens szívében, és emiatt egész Európának aggódnia kell. Az újnácik ilyen arányú sikerét a lap a szociális és egyéb körülmé­nyekkel való elégedetlenséggel ma­gyarázza Nyugat-Berlinben, vala­mint azzal, hgy az újnácik az elé­gedetleneknek korábbi szokásaik­hoz híven fűt-fát ígérnek. A Neues Deutschland az okokat a hivatalos szervek és pártok közönyös maga­tartásában látja, amelyek a lap szerint maguk is bábáskodtak az újnácik felemelkedésénél. Erre utal szerinte az is, hogy a náci republikánusokat támogatja a rendőrség egy része, valamint a kereszténydemokraták (CDU) egy csoportja is; egyes volt keresz­ténydemokraták maguk is csatla­koztak a republikánusokhoz. Bonn nagyobb figyelmet fordít majd a külföldiekre A nyugatnémet kormány vál­toztatni szándékozik az országban tartózkodó külföldiek iránti poli­tikáján, mintegy válaszul a szélső­­jobboldali republikánusok múlt heti váratlan sikerére a nyugat­berlini helyhatósági választásokon. Helmut­­ Kohl konzervatív kancellár hangsúlyozta — áll a sajtóban —, hogy a Keresztény­­demokrata Unió (CDU) köteles gondot viselni a nacionalista beál­lítottságú választókról. Kohl ki­emelte, hogy a nyugat-berlini vá­lasztások egyik következménye­ként a kormány munkájában el­sőbbséget kell kapnia a külföl­diek, a menedékjogért folyamo­dók és a betelepülők kérdésének. Az elemzések szerint a republi­kánusokra a nyugat-berlini külvá­rosokban és a nagyszámú külföl­di lakta városrészben szavaztak a legtöbben. Vezérelvük a türelmet­lenség a külföldiek iránt. Az NSZK-ban legalább 4,1 mil­lió külföldi él. (Az adatot a tava­lyi népszámlálás szolgáltatta.) Hi­vatalos kormánykiadványok azon­ban 4,7 millió külföldit emleget­nek. , Tavaly a Német Szövetségi Köz­társaságba 20­ 000 német betelepü­lő érkezett kelet-európai orszá­gokból, valamint több mint 100­­MIO úgynevezett menedékjogért folyamodó menekült, akik többnyi­re inkább gazdasági természetű indítékokból folyamodtak politikai­­ menedékjogért, amely tartózkodá­si engedélyt biztosíthat számukra. A menedékjogért folyamodók között legtöbben voltak a lengye­­lek — mintegy 30 000-en. A máso­dik helyen állnak a jugoszlávok (több mint 20 000-en). Kohl kancellár kijelentését, hogy a kormány újraértékeli a mene­dékjogért folyamodók iránti poli­tikáját, a sajtóban tegnap úgy ér­telmezték, hogy várhatóan meg­gyorsítják a menedékjogra való jogosultság megállapítását, vala­mint határozottabban utasítják ki azokat, akik nem kapják meg a menedékjogot. (Tanjug) Maradjon ebben óval mégis: forradalom volt. Népi felkelés. Nem pediglen „az a bizonyos annak idei esemény”, „az 1956- os magyarországi történések", vagy ki tudja még milyen nya­­katekert megfogalmazás, aminek „azt a bizonyos 1956-os esemé­nyeket” keresztelték (keresztel­tük) azok, akik nem voltak haj­landók egyszerűen elkönyvelni az akkori moszkvai és ebből ki­folyólag a hivatalos Budapest ál­tal is simán ellenforradalomnak minősített történéseket, viszont ujjat húzni sem akartak az el­lenforradalom dicső, de módfe­lett érzékeny vérbefojtóival. Nem utolsósorban abból a meg­fontolásból, hogy szinte mind­egy, hogy a szocialista táboron és Magyarországon kívül, sőt vi­lágszerte hogyan minősítik „azt”, az eseménnyel kapcsolatos lé­nyeg nyilván minden ilyen-olyan szurkolástól függetlenül továbbra is kizárólag a hazai hivatalos (mert a nem hivatalos megfo­galmazás már jó ideje megvan) minősítésben, illetve átminősítés­ben rejlik. S most ez az utóbbi is meg­történt. Nem más, mint Pozsgay Imre államminiszter a Magyar Rádiónak adott minapi nyilat­kozatában kimondta a (már rég­óta) kimondandót: „Az 1956-os magyarországi események a meg­alázó hatalmi formák és az oligarchia elleni népi felkelés formái voltak”. Ez lenne a lé­nyege „a legújabb (történelmi) kutatásoknak”. Meg ez lett vol­na az eredménye, tegyük hozzá, a legrégebbieknek is, ha a nem­zetközi és (főleg) magyarországi politikai fejlemények korábban is olyképpen alakultak volna, mint napjainkban. D­e ez már felesleges okos­kodás. Húsz-egy néhány év történelmi szempontból úgyszólván nem is egy egész szempillantás, s ezért kalapot le mindaz előtt, amit ez alatt a rövid idő alatt a társadalmi és politikai átlényegülés terén észa­ki szomszédaink (is) elértek. S elégtételként azoknak (sajnos so­kaknak csak posztumusz, s talán most majd arra is fény derül, hogy valójában bányáknak), akik a megalázó hatalmi formák és az oligarchia elleni népi felkelés­ben részt vettek, hogy az elke­seredésükből fakadó áldozatvál­lalásuk nem volt hiábavaló. Szóval: forradalom volt. S most már minden bizonnyal eb­ben is marad. ENGLER Lajos Grószt meglepte Pozsgay kijelentése Az MSZMP főtitkárának nyilatkozata az értékelésről, amely szerint 1956-ban nem ellenforradalom, hanem népfelkelés tört ki Magyarországon Grósz Károly, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt főtitkára megle­pődött Pozsgay Imre államminisz­ternek, a Politikai Bizottság tag­jának kijelentésén, hogy 1956-ban nem ellenforradalom, hanem nép­felkelés tört ki. Erre utal a főtit­kárnak a Népszabadság és Magyar Hírlap számára adott interjúja, Svájcból hazatérőben a repülő­gépben nyilatkozott. Grósz kijelen­tette, hogy Pozsgay nyilatkozatáról, amelyet egyébként a Kossuth rá­diónak adott, az újságokból érte­sült, noha mindketten részt vettek a Politikai Bizottság ülésén a múlt kedden. „A Központi Bizottság munka­­csoportja azt a feladatot kapta, hogy az MSZMP 14. kongresszusáig elemezze ki az utóbbi negyven év eseményeit. Eközben 1956-ot sem lehet kikerülni, de nem értem, mi ösztönözte Pozsgayt, hogy éppen erről az évről nyilatkozzon részle­tesen. Feltételezem, hogy ő és a bizottság többi tagja olyan bizo­nyítékokra bukkant, amelyek alap­vetően más fényben tüntetik fel az említett eseményeket. Ilyen okmá­nyokkal én még nem találkoztam, ami azonban elvben nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy új ada­tok alapján másképpen vélemé­nyezzük 1956-ot’’ — mondta Grecz Károly. Dönteni végül is a párt Közpon­ti Bizottsága fog. Nem csupán új kifejezések vagy a korábbi érté­kelés felülvizsgálása a feladat, ha­nem elsősorban a politikai követ­kezmények vállalása — hangsú­lyozta Grósz. Németh Miklós, a Miniszterta­nács elnöke ugyanerről a témáról szólva hangsúlyozta, hogy a törté­nelmi események sohasem egysí­­kúak és nagy tévedés, ha csak egy fogalommal magyarázzák őket. „Ez vonatkozik 1956 októberére is, amelyről mint népfelkelésről és mint szocialistaellenes terrorista puccsról is beszélhetünk, mert a kezdet egészen más volt, mint a vége lett” — hangsúlyozta a kor­mányfő a gazdasági kamara teg­napelőtti ülésén. (Tanjug) Harc a Salang autóútért (Folytatás az 1. oldalról) Továbbra is távoznak a nyugati diplomaták Kabulból. Az USA nagykövetsége formálisan bezárt és bejelentették, hogy hamarosan még néhány nyugati ország nagy­­követsége követi példájukat. A külföldi diplomaták azonban nem hivatalosan elismerik, hogy véle­ményük szerint Kabult az elkövet­kező hetekben nem fenyegeti köz­vetlen veszély a felkelők támadá­saitól. Általános a meggyőződés, hogy a modzsaheddinek ismét megkísér­lik elfoglalni a pakisztáni határon fekvő Jalalabadot. Mivel az utób­bi néhány hétben ebben a város­ban is hiányt szenvedtek élelmi­szerben, a felkelők vezetősége teg­nap közölte, hogy Jalalabad lako­sainak élelmiszersegélyt küldtek. Azt állítják, hogy 70 liszttel meg­rakott teherautójukat sikerült be­csempészniük a városba, és hogy a lisztet állítólag már szét is osztot­ták a lakosságnak. Független for­rásokból eddig nem erősítették meg a modzsaheddinek adatait. (Tanjug) Sztrájkba léptek a ciprusi diplomaták Tegnap reggel meghatározatlan időre sztrájkba léptek a ciprusi diplomaták. Ennek közvetlen oka, hogy Ciprus athéni nagykövetévé Frikszosz Kolotaszt nevezték ki, aki a diplomaták véleménye sze­rint „nem hivatásos diplomata”. Az új nagykövetnek ma kell hi­vatalba lépnie. A ciprusi diplomáciát megbénító sztrájknak azonban más oka is van. A nicosiai külügyminisztérium alkalmazottai nagyobb költségve­tést követelnek a szolgálat korsze­rűsítésére és átszervezésére. Új nagykövetségek létesítését követe­lik továbbá néhány latin-amerikai országban és Kínában. A kormány megígérte, hogy tel­jesíti e minisztérium követeléseit, de egyelőre még nem történt sem­mi. (Tanjug) Horst Elm­ke megérkezett Belgrád­ba Horst Ehmke, az NSZK Szociál­demokrata Pártjának elnökségi tag­ja tegnap a JKSZ KB Elnökségé­nek meghívására Belgrádba érke­zett. A surčini repülőtéren dr. Aleksandar Sekulovic, a JKSZ nemzetközi együttműködési osztá­lyának vezetője, valamint Hans­­jörg Ei­ff, a Német Szövetségi Köztársaság belgrádi nagykövete fogadta. (Tanjug) Az ipari hulladék szállításának korlátozása Nemzetközi konferencia Luxemburgban Mintegy negyven ország szakér­tői üléseznek Luxemburgban, hogy megszövegezzék az ipari hulladék nemzetközi szállításának korlátozá­sáról és ellenőrzéséről, illetve a hulla­dék megsemmisítéséről szóló leendő megállapodást. Az ülést az ENSZ környezetvédelmi programja és az Európai Közösség szervezte. A múlt héten Szenegálban meg­tartott miniszteri ülésszakon az európai és afrikai országok nem tudtak egyetérteni abban, hogyan oldják meg ezt az egyre súlyo­sabb nemzetközi problémát. A megállapodás azért maradt, el, mert az európai országok a káros hul­ladék szállításának csupán korlá­tozását javasolták, míg Afrika a saját területén teljesen be akarják tiltani. A Luxemburgban napirenden szereplő témát jogi és technológiai szakemberek vitatják meg. A le­endő nemzetközi egyezménynek szigorúan korlátoznia kellene a káros hulladékok szállítását, és ar­ra kötelezni a kiszállítókat, hogy engedélyezzenek teljes betekintést ügyeikbe egy nemzetközi ellenőr­ző szerv számára. A Greenpeace nemzetközi környe­zetvédő szervezet képviselői teg­napelőtt este Luxemburgban tá­mogatták a 35 afrikai és latin­­amerikai ország követelését, hogy tiltsák be a káros anyagokkal való kereskedelem nagy részét. (Tanjug) SVÉDORSZÁG Honnan jönnek a titokzatos tengeralattjárók? • Bengt Schubak altengernagy, a svéd haditengerészet parancsnoka nemrégiben kijelentette, hogy a svéd felségvizeket megsértő titok­zatos tengeralattjárók a Szovjet­unióból érkeznek. Kijelentését a felettesei nem erősítették meg. Torsten Anberg tábornok, véderő­­miniszter kijelentette, hogy nincse­nek bizonyítékok Schubak állítá­sára, illetve, hogy egy meghatáro­zott országot lehet gyanúsítani a svéd felségvizek megsértésével. Schubak tegnapelőtt nyilatkozott a honvédelem kérdéseiről szóló értekezleten és hangsúlyozta, hogy az évek óta megjelenő tengeralatt­járók nem a Nyugatról érkeznek. Hozzátette még, hogy az NDK-ből sem, mert „ennek az országnak nincsenek tengeralattjárói”. Len­gyelország szintén nem vehető számításba, mivel „a most folya­matban levő nagy nyitás” körül­ményei között ilyesmit nem lehet­ne titokban tartani. „A partjainkig hajózó tenger­alattjárók a Szovjetunióból jönnek, mert csak ebben az országban le­hetnek titkos támaszpontok, ame­lyekről a tengeralattjárók Svédor­szágot elérhetik” — hangsúlyozta Schubak. Anberg véderőminiszterhez ha­sonlóan Bengt Gustavsson tábor­nok, a svéd fegyveres erők legbel­sőbb parancsnoka és más tisztek sem értenek egyet az a­­­tengernagy véleményével. (Tanjug) —o— Az éter hullámairól Az Egyesült Államok szerint a szovjet erők a felégetett föld poli­tikáját folytatják, amint kivonul­nak Afganisztánból. A washingtoni külügyminisztérium szóvivője azt mondta, hogy a szovjet repülőgé­pek szovjet és afgán támaszpon­tokról intenzíven bombáznak, tü­zérséget és rakétákat is bevetnek. Az amerikai szóvivő szerint már egy ideje folytatják ezt a politi­kát, és ez Afganisztánnak sok ré­szét érinti. Ezzel ellentétben — fűzte hozzá — az afgán felkelők nagyfokú mérsékletről tettek tanú­­bizonyságot a szovjet csapatok ki­vonulása idején, amely a tervek szerint alig több mint két hét múl­va befejeződik. Az amerikai nyi­latkozattal egyidejűleg jelentések érkeztek arról, hogy továbbra is harcok folynak azon a főútvonalon, amely Kabul és a Szovjetunió kö­zött húzódik. A TASZSZ hírügy­nökség szerint az afgán felkelők tevékenysége akadályozza az af­gán főváros áruellátását, pedig nagy az élelmiszerhiány. —­O— A Magyar Honvédelmi Miniszté­riumra hivatkozva több nyugati forrás jelentette, hogy Magyaror­szág részleteket közölt katonai po­tenciáljai tervezett csökkentéséről és a szovjet részleges csapatkivo­násról. Magyarország 1990 végéig 9300 emberrel csökkenti hadsere­gének létszámát, ami körülbelül 9 százalékot tesz ki. Ezzel egyidejű­leg megsemmisítenek 430 ágyút, taktikai rakéták indítására alkal­mas hat bázist, továbbá 9 vadász­­repülőgépet. Feloszlatnak egy harc­kocsizó brigádot és egy további harci alakulatot. Az év közepéig megkezdődik a szovjet csapatok kivonulása, összhangban Gorbacsov december eleji New York-i beje­lentésével. A Magyarország terüle­tén állomásozó 65 000 szovjet ka­tonának mintegy egynegyede fog távozni. Májusban elhagyja Ma­gyarország területét a déli hadse­reg egy páncélos hadosztálya, és egy különlegesen kiképzett páncé­losezred, az év második felében pedig egy deszant zászlóalj és egy vadászezred. 1990-ig távozik egy vegyi védelmi zászlóalj és egy tisz­tiiskola is. A Szovjetunió 10 803 katonai személyt rendel haza, kö­zülük 2480 tiszt vagy altiszt. Az el­ső kivonulási menetben hazatér 1808 szovjet család is. Ilyenformán körülbelül 908 lakás szabadul fel, ami a Magyar Néphadsereg tulaj­donát képezi. A kivonulás 11 ma­gyarországi helységet érint szerte az országban. —­O— A Szovjetunió hamarosan elő­ször teszi közzé saját bűnügyi sta­tisztikáját, amelynek részleteit mind ez ideig titokban tartotta. A szovjet bel­ügy­minisztéri­um saj­tóosztályának helyettese a Trud cí­mű szakszervezeti lapnak nyilat­kozott, és elmondta, hogy immár semmi értelme sincs eltitkolni a valós helyzetet. Az adatokhoz elő­ször azok az újságírók juthatnak hozzá, akiket az érdekel. Amint közölte, a bűncselekmények száma a Szovjetunióban számottevően alacsonyabb, mint az ipari orszá­gok többségében. Továbbá: a janu­árban elkövetett 111 gyilkosság kö­zül 93-at máris feltártak. Az em­berölés leggyakoribb indítéka az ittasság és a féltékenység volt. A Varsói Szerződés tagországai­ban a minap nyilvánosságra hoz­tak eddig hétpecsétes titokként ke­zelt katonai adatokat arról, meny­nyit költenek fegyverre, hány ka­tonájuk van stb. Nyugati lapjelen­tések szerint ezeknek az adatok­nak az ismertetése akkor is törté­nelmi jelentőségű, ha éppenséggel, ami feltételezhető is, nem minden adat pontos. A szocialista országok lakossága azonban most először értesülhet saját forrásaiból is ar­ról, hogy a katonai szövetség álta­lában és a tagországok egyenként is állig fel vannak fegyverezve, és így már előttük is világos, micso­da hatalmas potenciálokat fordít­hattak volna úgymond okosabb dolgokra. Hozzáteszik azonban a helyzetelemzők, hogy egyébként a kontinens nyugati térségeiben sem akadályoz meg senki senkit abban, hogy hasonlóképpen gondolkodjon.

Next