Magyar Szó, 1990. április (47. évfolyam, 104-118. szám)
1990-04-16 / 104. szám
KÜLPOLITIKA MtcMiSió A Közel-Kelet új nagyhatalma - A Közel-Kelet új nagyhutama - A Közel-Kelet új nagyhatalma Irak, a fenegyerek Újabban a megszokottnál is fokozottabb mértékben fordul a Nyugat figyelme a Közel-Kelet felé. Ennek oka, hogy a térségben új katonai nagyhatalom lépett váratlanul a színre, erejét tekintve az eddig legerősebbnek számító Izraellel vetekedve: Irak. Az önmagát „az arab nemzet lovagja’’-пак tituláló, ellenségei által viszont „vérszomjas zsarnok"-nak nevezett, s a nyugati sajtó által gyakran csak „a bagdadi hóhér”-ként emlegetett iraki elnöknek, Szaddam Husszeinnek köszönhetően, aki egymillió katonát számláló hadsereggel, valamint besúgók, orvgyilkosok és kínvallatók valóságos seregével a háta mögött attól sem riad vissza, hogy — akár kül-, akár belföldi — ellenségei elpusztítására harci gázokat, használjon. A legkorszerűbb rakéták, lövedékek egész arzenálját hozta létre Irakban, ami lehetővé teszi számára, hogy bárkivel szembeszálljon a Közel-Keleten. Nemrég arra is fény derült, hogy emberei a Nyugatról olyan kondenzátorokat próbáltak Irakba csempészni, amilyeneket általában atombombák gyújtószerkezetének részeként használnak... szoros értelmében halálba kergette a vereség miatt mélységesen csalódott Khomeini ajatollahot. Irak — hogy sikerrel folytathasson háborút Irán ellen — a nyugati hadiipar állandó vevője volt, s ezenkívül az utóbbi években a libanoni keresztények „védelmezőjeként” is tetszeleghetett a világ előtt, mivel tömegesen látta el fegyverrel Michel Aoun tábornok csapatainak harcosait, hogy szembeszállhassanak a bagdadi rezsim legnagyobb ellenségének, Szíriának a túlerejével. A másik arc: egy tekintélyelvű uralkodó arca, aki — az újabb, mostani nyugati értékelések és minősítések szerint — „a keleti despotizmus megtestesítője”, s kegyetlenül, véresen leszámol minden ellenfelével. Ez az uralkodó egy monstruózus személyi kultuszt alakított ki hazájában: joggal írják róla a Nyugaton: „vasököl páncélkesztyűben". Kegyetlenkedéseinek egyik leghírhedtebb példája ,az részeként is fölhasználhatók. Ez azt bizonyította, hogy Irak titokban atomfegyver gyártásán dolgozik. (Hadd emlékeztessünk közbevetőleg arra is, hogy a múlt héten még egy Irakkal kapcsolatos botrányról olvashattunk: állítólag óriás méretű tüzérségi ágyút vásárolt egy brit cégtől). Az amerikai és a brit hírszerző szolgálat letartóztatási akciója után olyan híresztelések terjedtek el, hogy Irak már három éve intenzíven atombomba előállításán dolgozik, s négy-öt éven belül meg is valósítja tervét. Ezek az adatok izraeli hírszerzői körökből eredtek. Bagdad kénytelen volt nyilatkozni az üggyel kapcsolatban. Ugyanúgy, mint 1981-ben, amikor szintén elterjedt a hír, hogy Irak a francia technológiának köszönhetően jó úton halad, hogy hamarosan atombombát gyártson. Ennek ürügyén az izraeli légierő harci gépei egy villámgyors akció során lebombázták és megsemmisítették a Bagdad közelében levő egyetlen iraki atomreaktort, Osirakot. Ez a támadás akkor súlyos csapást mért az iraki vezető ambiciózus terveire. Ezért most Szaddam Husszein gyorsan reagált: a rádióban elhangzott és a televízió műsorában bemutatott nyilatkozatában kijelentette, hogy Iraknak nincs szüksége atombombára, mivel az úgynevezett szegények atombombájával, vagyis a legkorszerűbb vegyi fegyverrel rendelkezik. Megfenyegette az izraelieket: „Allahra esküszöm, hogy a tűzünk fél Izraelt elnyeli, ha bármit is tesz ellenünk!” Azt is hozzáfűzte, hogy a saját gyártmányú iraki rakéták bármelyik izraeli célpontra eljuttathatók, ezért „nem ismétlődhet meg még egyszer az 1981. évi eset”. nökök próbáltak néhányat szerezni belőlük; — megfelelő ipari létesítményei vannak ugyan, de a gyártási folyamat igen összetett; — s végül: az atomtöltetű lövedékek távoli célokba való eljuttatását Irak meg tudja oldani, akár repülőgépekkel, akár nagy hatótávolságú rakétákkal. Irak aláírója volt a nukleáris fegyverek gyártását tiltó nemzetközi szerződésnek; az atombomba előállítására irányuló erőfeszítéseit ezért igyekszik titokban tartani. A nyugati szakértők nagy hányada szerint az iraki atombomba esetleges létrehozásáig legalább még öt évnek kell eltelnie. A vegyi fegyverek előállítása terén ellenben Irak talán a legnagyobb termelő a fejlődő országok sorában; több mint 13 000 tonna az évi termelés átlaga ... ÚJABB HÁBORÚ? Habár a jeruzsálemi kormány közölte, hogy „nem fél Szaddam Husszein elnök fenyegetéseitől”, és „tízszeres erővel képes viszszaütni”, a zsidó államban láthatóan újból fölébredt az arab túlerőtől tartó félelem. Mert az izraeli hírszerzők és politikusok nagyon jól tudják, hogy jelenleg valóban Irak az egyetlen méltó, és igazán veszélyes ellenfele Izraelnek az arab országok közül. Az utóbbi években — igaz, komoly gazdasági korlátozások árán — Iraknak sikerült felfegyverkeznie a legkorszerűbb haditechinológiával. Az Iránnal folytatott nyolcéves háború befejezése pedig 1988-ban újabb lendületet adott az erre irányuló iraki törekvéseknek. S miután Irak az arab és a muzulmán országok között katonailag vezető állam lett, politikailag is az első helyre akar törni. Ezért nem várt sokat Izrael a válasszal, még ha az csupán közvetett is volt: a „babilóniai uralkodó” fenyegetését követően azonnal kilőtte az űrbe Ofeq—2 jelzésű műholdját Jerikó nevű, saját gyártású rakétáján. A műhold köztudomásúan a közel-keleti térségben folytatott kémkedés célját szolgálja. Az izraeli hadsereg és a hírszerző szolgálat ezentúl az űrből figyelheti a környező arab országokban — s elsősorban az Irakban — levő katonai létesítményeket. „Újból megszólaltak amerikói kürtök a babilóniai dobok hangjára válaszolva” — írja egy hazai külpolitikai kommentátorunk az újonnan támadt izraeli—iraki viszály kapcsán (amely egyelőre csak verbális), feltéve a kézenfekvő kérdést: újabb háború készülődik-e az ősidőktől fogva háborúk dúlta bibliai földön? Mindjárt válaszolva is rá: nem valószínű, mivel — szerinte — a kölcsönös fenyegetőzések, a hetvenkedések és kardcsörtető lépések mögött csupán az esetleges jövőbeni béketárgyalásokon elfoglalt előnyösebb helyzet megszerzésének szándéka rejtőzik. Szaddam Husszein iraki elnök, úgy látszik, csak arra törekszik, hogy végre az arab világ vezetőjeként, s Izrael legfőbb partnereként léphessen föl. Összeállította: NÉMETH Lehel Földközi'Zeng( Ws r — ), IZRAEL SZÍRIA [IRAK Teherán '*N^ Jeruzsálem IRÁN feagdiu! ЏРегаа/ \(Arab)-öböl ~\ KU'SZAÚD/\RÁB^A 4 4 ^ Vörös-tenger \ Ríjad KATAR SZOVJETUNIÓ Kaszpi-tenger Kairó EGYIPTOM 0 MÉRFÖLDjeo Irak két helyről — az újabban kiépített nyugati, és az iráni országhatár közelében levő régebbi, keleti rakétatámaszpontjáról — röpíthet a környező országok írásába rakétát. A térképen a két rakétatámaszpont körüli koncentrikus körök a különféle rakétatípusok hatótávolságát ábrázolják: a két legbelső kör az Irak által már bevetett, szovjet gyártmányú Sem!; a középső körvonal a már szintén használt iraki El-Husszein, a külső körvonal pedig az egyelőre csupán próbaképpen kilőtt Al-Abbász hatótávolságát jelöli. Számokban kifejezve a Scudnak kb. 180, az El-Husszeinnek100, az AlAbbásznak pedig 560 mérföld a hatótávolsága (kilométerekben, megközelítőleg: 290, 640 és 990). A legújabb, Tammuz nevet viselő iraki rakéta gyártása még csak kísérleti szakaszban van; hatótávolsága mintegy 1250 mérföld (kb. 2000 km) — tehát az Al-Abbászénak is több mint a kétszerese ... Szovjet gyártmányú rakéták egy bagdadi katonai felvonuláson „Mohammed fia”, az irakiak hőn szeretett elnöke, ahogyan egy hatalmas méretű képmása ábrázolja „VASÖKÖL PÁNCÉLKESZTYŰBEN” Valószínűleg minden — a történelemben jártas — olvasó tudja, hogy a mai Irak nagyrészt a történelmi Mezopotámia területén fekszik. Ezen a területen jöttek létre a világ legrégibb civilizációinak tartott ókori mezopotámiai kultúrák: a sumer államok, az akkád és a babilóniai birodalom. Később az asszír, az újbabilóniai, a perzsa, a makedón, a szeleukida, a parthus, a szászánida újperzsa, valamint az arab birodalom része volt, majd iráni, török és mongol dinasztiák uralkodtak területén. Végül az oszmán birodalomhoz került. Az első világháború után brit mandátumterületté nyilvánították, 1032-ben pedig brit külpolitikai függésben maradó önálló arab királyság lett. A második világháború idején a németbarát csoportok hatalomra jutása brit megszálláshoz vezetett. A monarchiát katonai puccsal döntötték meg, 1958-ban. Ezt követően több katonai hatalomátvételre került sor, s a politikai helyzet csak a Baath-párt 1968-as hatalomra kerülése után szilárdult meg némileg. A mostani elnök, Szaddam Husszein (aki természetesen az uralkodó Baath-párt tagjai 1979 óta állam- és kormányfő az országban. Az 1980-ban kirobbant iraki—iráni háború idején a Nyugat (s jórészt a Kelet is) anyagilag és fegyverekkel támogatta Irakot, az iráni muzulmán fundamentalizmus terjeszkedésében nagy veszélyt látva. Most azonban, a legutóbbi hetek Irakkal kapcsolatos, sorozatos botrányait követően a nyugat országok ráébredtek arra, amit, ha tudtak is, nem akartak észrevenni, hogy az iraki elnöknek két arca van. Az egyik: az Iráni Iszlám Köztársasággal folytatott háborúban győztes hadvezér arca, aki némileg megakadályozta a veszélyessé válló muzulmán fundamentalizmus terjeszkedését, és a szó Tejjel-mézzel folyó ország — Irak gyönyörű ország. Lakosai látogatják és szeretik egymást, s mindannyian kivétel nélkül imádják elnöküket. Lehet, hogy ellenségeink mást híresztelnek rólunk, de mi a mindent átfogó szeretet országa vagyunk. (Latif Naszif Jaszim iraki tájékoztatásügyi miniszter) Amnesty International adatai szerint 1988-ban mintegy 5000 kurd nemzetiségű lakost mérgezett meg harci gázzal Halabjában. BOTRÁNYOK SOROZATA A Nyugat akkor adott hangot először Irakkal kapcsolatos elégedetlenségének, amikor március 15- én Bagdadban kémkedés vádjával halálra ítélték és azonnal kivégezték Farzad Bazoftot, a brit Observer című lap iráni származású újságíróját. A világ közvéleménye megrökönyödéssel fogadta a hírt, de a bagdadi önkényúr azzal válaszolt a bírálatokra, hogy mindez az országa elleni, „imperialista erők által szervezett újabb összeesküvés”. Ezt követően többek között Ante Markovic kormányelnökünk már bejelentett bagdadi látogatását is elutasította az iraki fél, mert Jugoszlávia — bár igen óvatosan, de csatlakozott a bírálatokhoz. Azt is bejelentették Bagdadban, hogy Irak bizonytalan időre elhalasztja majdnem egymilliárd dollárt kitevő jugoszláv adósságának visszafizetését ... Nem sokkal ezután újabb botrány pattant ki a londoni Heathrow repülőtéren. Iraki állampolgárokat fogtak el, akik az Iraqi Airways repülőgépén kondenzátorokat akartak Irakba csempészni, amelyekről megállapították, hogy atombombák gyújtószerkezetének kurdok holttestei. A felvétel a kurd nemzeti kisebbség felett Isalabjánál végrehajtott 1988. évi szörnyű gaztett sokatmondó bizonyítéka TITKOS ATOMFEGYVERGYÁRTÁS A gyújtószerkezet-botrány kapcsán a szakértők azonnal felméréseket és kimutatásokat készítettek arról, valóban előállíthat-e Irak atomfegyvert. Pontról pontra megállapították, mivel rendelkezik, abból ami az atombomba gyártásához és felhasználásához szükséges: — a kidolgozás tervét (mivel az előállítás módja nagy vonásokban általánosan ismert) Irak is valószínűleg ismeri; — dúsított uránból csak korlátozott mennyiséggel rendelkezik, ami legfeljebb egy bomba elkészítéséhez elegendő; nagyobb mennyiséget nem tud gyártani, mivel nincs megfelelő berendezése az izotópok előállításához; — plutóniuma föltehetőleg nincs, mert nincs üzemelő atomreaktora; — a neutronforrásként használatos trícium előállítása szintén nincs módjában; — gyújtószerkezeteket sem birtokolt eddig, a letartóztatott ügy. 1990. április 16., hétfé