Magyar Szó, 1990. április (47. évfolyam, 104-118. szám)

1990-04-26 / 114. szám

KÜLPOLITIKA A Polífió Vádolják a szerbiai és a jugoszláv állami szerveket Meghallgatás az amerikai kongresszusban a kosovói állapotokról Több amerikai kongresszusi képviselő kedden éjjel nemtet­szését fejezte ki a Kosovóban érvényesített jugoszláv és szer­biai politika ellen. Megítélésük szerint az autonóm területen az utóbbi időben szinte semmilyen kedvező változás nem történt. Larry Pressler, Claiborne Pell, William Broomfield, John Porter, Donald Riegl, Alphonce d'Amatto és még néhány más kongresz­­szusi képviselő, akik az eddigiek során is a kosovói albán szepa­­ratisták ügyét támogatták, a kedden éjjel szervezett meghall­gatáson nyilvánították ki ezt az álláspontjukat. Ezt az összejöve­telt az egyik amerikai nem hivatalos emberjogi szervezet ren­dezte, amelynek egyik kiemelkedő alakja Tom Lantos magyar származású amerikai kongresszusi képviselő, aki úgyszintén ro­konszenvez a kosovói szeparatistákkal. Az eddig megtartott hasonló ta­lálkozók közül ez az utóbbi volt a leglátványosabb és legizgalma­sabb. Figyelemre méltó, hogy ezúttal a kosovói alternatív moz­galmak 14 közismert személyisége is jelen volt, közöttük Ibrahim Rugová, Rexhep Qosja és Skelzen Maliqi. Valamennyien megismé­telték jugoszláv- és szerbellenes vádjaikat, miközben rendre két­ségbe vonták Szerbia integritá­sát. A meghallgatáson jelen lévő szerbek ezúttal sokkal szervezet­tebben léptek fel, mint korábban. Helen Delic Bentley, az amerikai képviselőház tagja pedig az ő oldalukra állt. A meghallgatáson hat szerb nemzetiségű személy, közöttük három pópa, fejtette ki véleményét. Jim Moode kongresszusi képvi­selő valósághű megnyilatkozását a jelenlévő szerbek hatalmias tapsviharral fogadták. Megjegye­zendő, hogy Moore több ízben is járt Jugoszláviában, legutóbb jó két héttel ezelőtt, s magától ér­tetődően jól tájékozott. A meghallgatáson kizárólag al­bánok és szerbek alkották a kö­zönséget. A terembe mindössze 250—300 személyt engedtek be, a nagy többség kinnrekedt. Tom Lantos elnöklő egyebek között felolvasta Robert Dole-nak, a republikánus pártiak szenátusi vezetőjének üzenetét. Ebből ki­világlik, hogy Közép- és Kelet- Európa-szerte megváltozott a hely­zet, kivéve Szerbiát. Dole megíté­lése szerint a rendkívüli állapot felfüggesztése Kosovóban még nem jelenti a megtorlások fel­függesztését is. Az egyik legerélyesebben fellé­pő kongresszusi képviselő kétség­telenül Claiborne Pell volt, a sze­nátus külpolitikai bizottságán­ak­ elnöke. Azzal vádolta a szerb kor­mányt, hogy „brutálisan eltiporja az emberi és politikai jogokat Kosovo autonóm tartományban”. Nem riadt vissza Jugoszlávia bí­rálatától sem. A rendkívüli álla­pot megszüntetését a Kínában uralkodó állapotokkal hasonlítot­ta össze,­­ahol szerinte lényegé­ben semmi sem változott. Az összejövetel munkájára ha­zánk nagykövetsége megpróbált valamilyen módon hatást gyako­rolni, méghozzá úgy, hogy levelet intézett Tom Lantoshoz. A levél­ben még egyszer ismertették a címzettel a rendkívüli állapot feloldásának tényét Kosovóban, akárcsak azt, hogy az országban szabadon engedték a politikai be­­börtönzötteket, Azem Vllasit és társait pedig felmentették a vád alól. Noha a levél tartalmát nem olvasták fel, mégis csatolták a meghallgatás dokumentumaihoz. Dobrica Cosic író, Radoslav Stojanovic professzor és Slobo­dan Vučković ügyvéd szerbiai megbízottak több szempontból igyekeztek megvilágítani a prob­lémák keletkezését és kiváltó okait, akárcsak megoldásuk mó­dozatait. Cosic figyelmeztetett, végső ideje felhagyni a szerb nép zaklatásával,­­ami a bolsevizmus és a totalitartizmus vádjainak fel­hozásában nyilvánul meg), ha azt akarjuk, hogy Jugoszlávia átvé­szelje a nehézségeket és demok­ratikus államformává alakuljon át, ezenkívül elkerülje a polgár­­háború kirobbanását. Cosic meggyőződését fejezte ki, hogy a demokratikus rend meg­teremtésével Kosovóban sikerül létrehozni a béke feltételeit az ott élő népek között. Ehhez azonban arra is szükség van, hogy az al­bánok lemondjanak a terror esz­közéről, a sovinizmusról és el­szakadási törekvéseikről. Stojanovic professzor jogi szem­pontból magyarázta meg a koso­vói autonómia lényegét, miközben rámutatott, hogy akkora hatalma egyetlen föderatív államnak sincs a világon, mint ennek az autonóm területnek. Vučković ügyvéd, a Szerb SZK Képviselőházának küldöttje a szeparatizmus gyökereiről szólva megállapította, hogy azok a tár­sadalmi tulajdonban, az önigazga­tási rendszerben, a községi ha­talmi szervek és az egypártrend­­szer felépítésében keresendők. éTanyag) Hamarosan összeül a NATO Tanácsa Brüsszelben, a NATO székhe­lyén közölték, hogy május 3-án a nyugati tömb tanácsa rendkívüli ülésszakot tart. A NATO egyik képviselője sze­rint ,,különleges megbeszélésekről” van szó, amelyeket a két német állam újraegyesítésének, valamint a Nyugat és a Kelet viszonyának szentelnek. Brüsszeli megfigyelők arra emlékeztetnek, hogy a nyuga­ti szövetség egyes tagállamai — Belgium, Hollandia és Olaszor­szág — már néhány hete követel­ték hasonló megbeszélések meg­tartását, azt sérelmezve, hogy a német egyesítés előkészületei nél­külük folynak. (Tanjug) Aggasztó megtorpanás a fejlődésben Nem minden ország látja hasznát a világban bekö­vetkezett kedvező változásoknak . Az ENSZ New York-i székhelyén befejeződött az el nem kötelezet­tek rendkívüli miniszteri találkozója .A hasznos eszmecsere során bebizonyosodott, hogy a világban zajló kedvező folyamatok nem minden ország számára egyfor­mán hasznosak. A nyomásgyakor­lás politikája után most bizonyos fokú enyhülés észlelhető, amit e tanácskozás résztvevői is megerő­sítettek, s hangoztatták, fokozni kell az erőfeszítéseket, hogy az enyhülés kedvező hatása min­denütt érezhető legyen.” E szavakkal összegezte Budimi­r Loncar jugoszláv szövetségi kül­ügyi titkár az el nem kötelezett országok tegnap megtartott, sürgő­sen összehívott rendkívüli minisz­teri találkozójának eredményeit, amelyen mintegy hat óra alatt az el nem kötelezett országok 35 dip­lomáciai vezetője szólalt fel. A miniszterek véleménye szerint a ta­lálkozó eredményes és hasznos volt. A találkozón értékelték a moz­galom jelenlegi helyzetét a világ­­politikai színtér gyorsan váltakozó eseményei közepette, amelyeket a kelet-európai totalitárius rendsze­rek bukása indított el, s amelyek a világ közvéleményének figyelmét más irányba terelték, befolyásolva a pénzügyi politikát is. Budimir Lor­čar megállapította, a sok kérdésről — elsősorban a nagyhatalmak közötti jelenlegi enyhülési folyamatról, a leszerelé­si erőfeszítésekről és a válsággó­cok rendeződéséről — vallott egy­­séges álláspontok mellett megnyil­vánultak bizonyos nézetkülönbsé­gek is, ami a tagországok külön­bözőségeit tekintve szinte termé­szetes. Dicséretes dolog azonban, hogy ez alkalommal e különbségek kevésbé jutottak kifejezésre, s nem­ inszisztáltak egyesek, hogy fogad­ják el a másokat megkárosító ál­lásfoglalásukat. A délutáni vita — amelyen 26 miniszter, illetve küldöttségvezető szólalt fel (délelőtt 10-en emelked­tek szólásra) — a fejlődésben ta­pasztalható megtorpanás miatti ag­godalom jegyében telt el, s a vé­gén a résztvevők megállapították, hogy a fejlett és a fejletlen orszá­gok közötti szakadék áthidalása érdekében elengedhetetlenül szük­ség van az el nem kötelezett moz­galom tevékenyebb szerepére és a fejlett országokkal folytatott pár­beszédre. Az angolai küldött arra használ­ta ki az alkalmat, hogy bejelentse, tárgyalásokat kezdeményeztek a ruandai kormány és az UNITA el­nevezésű mozgalom között, Faruk Kadumi­­a palesztin külügyminisz­ter pedig arra figyelmeztette az el nem kötelezetteket, hogy a közel­­keleti válság megoldására irá­nyuló törekvések zsákutcába ju­tottak, és a térségben rosszabbo­dott a helyzet. (Tanjug) Árfolyamlista AUSZTRÁL DOLLÁR OSZTRÁK SCHILLING KANADAI DOLLÁR FRANCIA FRANK NSZK-MÁRKA GÖRÖG DRACHMA OLASZ LIRA JAPAN JEN HOLLAND GULDEN SVÉD KORONA SVÁJCI FRANK ANGOL FONT USA-DOLLÁR 1 9,0743 9,1289 100 99,1981 99,7951 1­10,1980 10,2600 100 208,0439 209,2959 100 697,9000 702,1000 100­ 7,1885 100 0,9522 0,9580 100 7,4318 7,4766 100 620,4701 624,2101 100 192,8807 194,0415 100 797,5039 802,3013 1­19,3669 19,4835 1­11,8293 11,9005 Április 25. Sorszám: 82. PÉNZNEM EGYSÉG VÉTEL ELADÁSI Véget ért a lengyel Szoli­daritás kongresszusa Tegnap reggel 8 órakor, 23 órai szakadatlan ülésezés után véget ért a Szolidaritás második kong­resszusa. Lech Walesa zárószavá­ban kifejtette, hogy a Szolidari­tásnak nem lesz mivel mentege­tőznie Lengyelország előtt, hogy nem voltak esélyei és hogy vala­ki akadályozta munkáját, mivel minden a szakszervezetek kezében van. Szerinte a kongresszus értel­me abban volt, hogy olyan idő­ben, amikor nagy távlatok állnak az ország előtt, a Szolidaritás úgy szerveződjön meg, hogy gyorsan tudjon reagálni az újabb kihívá­sokra. (Tanjug) G­yásznap a mai Ukrajná­ban. Az erre vonatkozó törvényes rendeletet az ukrán parlament képviselőinek és a lakosság javaslatára fogad­ták el a közelmúltban Kijevben. A csernobili atomerőműben tör­tént négy évvel ezelőtti tragé­diára emlékezve ebben a szov­jet tagköztársaságban ismételten fel akarják hívni az emberiség figyelmét a nukleáris katasztró­fák veszélyére és a környeze­tünkkel való kíméletesebb bá­násmódra. Csernobil neve azóta fogalom­má vált. Megborzong az ember, ha szóba hozzák előtte. Megri­ad, ha arra gondol, hogy ilyes­mi még egyszer megtörténhet, mert hát sohasem lehet tudni. Végtére is a legsúlyosabb atom­erőmű-balesetet figyelmetlenség, felületesség okozta. Úgy is mondhatnánk, emberi mulasztá­sok sorozata. És hogy a baj nem jár egyedül, kivált, ha ilyen súlyos esetről van szó, azt az akkori szovjet társadalomban kötelezőnek számító hivatalnoki viselkedésformák újfent megerő­sítették. Az ügybuzgó bürokraták egy­szerűen elhallgatták az atomerő­mű reaktora felrobbanásának té­nyét, így történhetett meg, hogy a helyszínre érkezett mentők, tűzoltók, s mindenki, aki segí­tő szándékkal jött, kellő védő­­felszerelés és óvintézkedés nélkül valósággal kiszolgáltatta testét a radioaktivitásnak. Mon­dani sem kell, hogy a pusztító erejű sugarak, amelyek a nor­mális mennyiség több ezerszere­sét érték el, milyen károsodást okoztak azokban az emberekben, akik túlélték a hősies küzdel­met. Mert a csernobili atomcsa­­tó áldozatokat szedett. Hivatalos adatok szerint 31 -en vesztették életüket. Arról azonban, hogy a radio­aktív izotópok miatt időközben hány szovjet állampolgár bete­gedett meg, érdemlegeset senki sem tud mondani. Vajon a régi reflexek működésével hozható-e ez összefüggésbe vagy a szovjet hatalom, esetleg tudomány tehe­tetlenségével, nehéz lenne erre válaszolni. Megdöbbentő ugyan­akkor, hogy a nyilvánvaló ve­szély ellenére több politikai tes­tületben félvállról kezelik az ügyet. Legfeljebb annyit tesz­nek, hogy egy-két embernek, akik annak idején helikopterrel a vulkánhoz hasonlító reaktor fölé merészkedtek, megkísérelve a tomboló tűz elfojtását, zeng­­zetes nevű kitüntetéseket ado­mányoznak, esetleg külföldi gyógykezelésre küldik őket. A még mindig veszélyeztetett­nek számító körzetek lakosságá­val azonban keveset törődnek. Pedig több tízezer emberről van szó, akik aligha tehetnek arról, hogy ott születtek és élnek. Ilyenformán még mindig száz­nál több falu lakosságát kellene áttelepíteni normális körülm­é­­nyek közé. Miközben a hatósá­gok szemet hunynak a szeren­csétlenül járt ukrán és belorusz körzetek élővilágának problémá­ja felett, növekszik a rákos meg­betegedések száma, a születési rendellenességekkel világra jövő csecsemők aránya ... Ebben a tragédiában talán az a legszörnyűbb, hogy a „zóna­ként” ismert csernobili atom­erőmű szennyezett környékét 18 —20 éves katonákkal őriztetik. Egy teljes ezrednek a feladata a kihalt és még ma is igen gyak­ran halált hozó terepnek a „biz­tosítása”. Teljesen érthetetlen, hogy kitől és mitől kell ezt a katasztrófa sújtotta vidéket meg­védeni, hiszen a madarak is el­kerülnék, ha tudnák, milyen láthatatlan veszély leselkedik rá­juk arrafelé. Csernobil figyelmeztet és óva­tosságra int! Az atomkor nem­csak előnyöket és zavartalan életet jelent. Kudarcok és ka­tasztrófák veszélyét egyaránt magában hordozza. Mindezeknek a nyilvánvaló veszélyeknek a tudatában végső ideje átformál­ni atomtöltetű gondolatainkat, hiszen az egész világ jövője fo­roghat kockán. Bebizonyosodott végre, hogy elvakított bennünket az atomerőművekből származó villanyáram fénye, mert min­denért sokkal nagyobb árat is fizethetünk, mint eddig gondol­tuk. B­ár tudjuk, hogy az atom­energia békés célú fel­használási formái nélkül nem élhetünk, egy percre sem feledkeztünk meg Csernobil drá­mai hangjairól. Jóllehet megkez­dődött a nukleáris arzenál foko­zatos leépítése, az atomerőműveik építése azonban tovább folyta­tódik. Egyelőre ezek jelentik a jövő energiaellátását, meg azt a veszélyt is, amellyel mindenkép­pen számolnunk kell! J. SZABÓ József Csernobil figyelmeztet! Tegnap korán reggel a Dardanel­lák bejáratánál Gallipolin, egy kis félszigeten díszsortüzet adtak le az ágyúk a 75 évvel ezelőtti csata emlékére, melyben több százezer harcos vesztette életét. A híres gal­­lipoli csata 75. évfordulójáról való megemlékezésen részt vett Turgut Üzal török államfő, Bob Hawke ausztrál és Margaret Thatcher brit miniszterelnök, Sir Paul Reeves, Új-Zéland főkormányzója, vala­mint Franciaország és Kanada magas rangú képviselői. A szoro­sért folyó csatában, amely 3 hó­napig tartott, a szövetségesek nagyszámú emberáldozatot követe­lő súlyos vereséget szenvedtek. Ké­pünkön: Bob Hawke ausztrál kor­mányfő egy I. világháborús gall­i­­pon veteránnal (Reuter telefotó) 1990. április 26., csütörtök Sztálin tartott egy balkáni föderációtól Titkos szovjet dokumen­tumok ’48-ról Moszkvában tegnap több olyan do­­kumentumot mutattak be a tudo­mányos közvéleménynek, amelyek a Tájékoztató Iroda működésének korszakából és a jugoszláv—szov­­jet kapcsolatok elmérgesedésének időszakából származnak. Tizenhét dokumentumról van szó, amelyek közül 13 most került először a nyilvánosság elé. Ezeket az okira­tokat még a szovjet történészek sem vehették eddig a kezükbe. Végül a Szovjetunió külügyminisz­tériumának archívuma úgy dön­tött, hogy az intézmény szócsövé­nek rendelkezésére bocsátják és így mindenki tudomást szerezhe­tett róluk. Az írásos okmányok olvasása alapján az a benyomás alakul ki az emberben, hogy Sztálin eluta­sító magatartást tanúsított Ti­tóval és Jugoszláviával szemben. Első­sorban azt rótta fel néhai elnö­künknek, hogy létre akarja hozni a balkáni országok konföderáció­ját, méghozzá oly módon, hogy tér­ségen kívüli országokat is be akar vonni tervébe. A másik fontos mozzanat, ami miatt Sztálin neheztelt Titóra, hogy egykori elnökünk egy had­osztályt akart átvezényelni Albá­niába azzal az indokkal, hogy szükség esetén beveti Görögor­szág monarchista törekvései ellen A történészek szerint a doku­mentumok ismételten bebizonyí­tották: olyan konfliktus alakult ki annak idején, aminek nem kel­lett volna bekövetkeznie. (Tanjug)

Next