Magyar Szó, 1990. június (47. évfolyam, 163-177. szám)

1990-06-16 / 163. szám

2 KÜLPOLITIKA Magyar Szó TÖRZSEK HÁBORÚJA LIBÉRIÁBAN Folytaik a bústárgyalásokat A külföldiek továbbra is távoznak az országból Tegnapra várták a libériai kormány és az NPFL (a Libériai Nemzeti Hazafias Front) lázadói közötti tárgyalások folytatását a Sierra Leone-i Freetownban a hat hónappal ezelőtt kezdődött véres törzsi háború befejezésé­nek lehetőségeiről. Ezt a BBC tegnap reggeli afrikai adásában közölték. Emmanuel Bowher tájékoztatás­ügyi miniszter, a kormányküldött­ség vezetője kijelentette, hogy bí­zik a béketárgyalások eredmé­nyességében, de nem magyarázta meg részletesebben, mire alapozza optimizmusát. Jól értesült körök szerint a harcban álló felek fon­tolóra vették a fegyveres alakula­tok „fizikai távol tartásának" ja­vaslatát. A javaslat értelmében az NPFL 10 000 lázadójának kellene északra vonulnia Nimba körzetéig, ahol a manó és gio törzsek tagjainak kö­rében az NPFL vezetője lázadást szervezett Elefántcsontpartról be­hatolva 150 társával. E kedvező előrejelzések ellené­re folytatják a Libériában tartóz­kodó külföldi állampolgárok eva­kuálását. Mintegy 20 ghanai, 20 brit és egy amerikai gyerekből álló csoport hagyta el Monroviát egy terepjárókból és személygép­kocsikból álló konvojjal Sierra Leonéba tartva. Több mint 300 000 libériai menekült eddig Guineába, Elefántcsontpartra és Sierra Leo­néba. A monroviai diplomáciai körök doyenje, Clement Mebedje elef­ántcsontparti nagykövet kö­zölte, hogy a vérengzések áldoza­tai között külföldi állampoglárok­ is vannak. Értékelése szerint a monroviai kormány most már sen­ki számára sem képes biztonságot szavatolni. (Tanjug) é (Reuter telefotó) Charles Taylor, a lázadók vezetője katonáival Jugoszláviába látogat a magyar külügyminiszter Jeszenszky Géza magyar külügy­miniszter a jövő hét folyamán munka jellegű látogatást tesz ha­zánkban Budimir Loncar szövetsé­gi külügyi titkár meghívására. ÁRFOLYAMLISTA Június 15. Sorszám: 11­1. PÉNZNEM EGYSÉG VÉTEL ELADÁSI ausztrál dollár * , 9,1650 9,2202 OSZTRÁK SCHILLING 100 99,2311 99,8283 KANADAI DOLLÁR 1 10,1006 10,1614 FRANCIA FRANK 100 207,5080 208,7568 NSZK-MÁRKA 100 697,9000 702,1000 GÖRÖG DRACHMA 100— 7,1794 OLASZ LÍRA 100 0,9513 0,9571 JAPÁN JEN too 7,6483 7,6943 HOLLAND GULDEN 100 620,2927 624,0257 SVÉD KORONA 100 193,5179 194,6825 SVÁJCI FRANK 100 823,5293 828,4853 ANGOL FOI4T1 20,1926 20,3142 USA-DOLLÄR1 11,8258 11,8970 Jugoszlávia: az ellenfétek országa A Bécsben megjelenő Europäische Rundschau (Európai Szemle) idei 2. számában olvasható a fen­ti címmel egy hosszabb, a jelenlegi helyzetet a tör­ténelmi előzmények felől megközelítő, alapos ta­nulmány Jugoszláviáról­ Lujo Tonn­o Sorinj egyko­ri osztrák külügyminiszter, az Európa Tanács volt főtitkára tollából, aki fiatal korában jogot, böl­csészetet, történelmet és szlavisztikát tanult a bé­csi, illetve a zágrábi egyetemen. Korántsem lehet érdektelen számunkra, hogyan látja egy neves és tapasztalt külföldi politikus ha­zánk társadalmi-politikai helyzetét. Annál inkább, mivel a Nyugat egyes általánosan elfogadott állás­pontjait képviseli. Ez ösztönzött bennünket arra, hogy Lujo Tonéié Sorinj írását néhány folytatás­ban közzétegyük lapunk hasábjain. (5) Mindemellett Jugoszlávia már 30 éve igyekszik szá­mos gazdasági kedvezménnyel enyhíteni a tartomány­ban az ellentéteket, s ezzel együtt a nemzeti alapon folyó viszálykodást. Pristinában például egy hatalmas egyetemet alapítottak, s a tartományba állandóan új meg új eszközöket folyósítanak. Tény azonban — s ezt annyiszor láttuk világszerte bebizonyosodni —, hogy a megszálló hatalom nem semlegesítheti a nemzeti törek­véseket gazdasági előnyök biztosításával. Ennek tetejé­ben az utóbbi években Kosovo gazdasági helyzete na­gyobb mértékben súlyosbodott, mint Jugoszlávia más részeié. Ezért úgy látszik, hogy a kosovói helyzetet még so­káig nem lehet majd megoldani, mindaddig, amíg Szer­bia nem határoz úgy, hogy Kosovo tartománynak köz­társasági státust biztosít Jugoszláviában, ezzel azt is le­hetővé téve számára, hogy kiléphessen Szerbia (de nem Jugoszlávia) keretei közül. Azzal, hogy ebben az esetben külön jogokat kellene biztosítani a szerb és a Crna Go­­ra-i lakosok számára (hasonló státus megadásával, mint amilyent például a dánok élveznek Schleswig—Holstein­ban). A jugoszláv alkotmány értelmében a köztársaságok csak a többi köztársaság beleegyezésével léphetnek ki a föderációból. Szerbia azonban attól tart, hogy más köztársaságok jóváhagynák a tartomány elszakadását. Je­lenleg indokolatlan a teljesen független kosovói tarto­mánytól való félelem, mert gazdaságilag nem tudna fennmaradni. Ebből kifolyólag állíthatjuk, hogy egy esetleges, Jugoszlávián belül létrejött albán köztársaság semmiféleképpen sem követelné elszakadását, ellenkező­leg: Priština hosszú távon sokkal jelentősebb közpon­tot jelenthet az albánok számára, mint Tirana. Egy másik érv, amelyet Szerbia emleget, a Crna Gora-i és a szerb kisebbség állítólagos egyre nagyobb méretű elnyomása a tartományban. Tény ugyan, hogy egyre több szerb és Crna Gora-i hagyja el Kosovót, de az albán lakosság számbeli növekedése is (mint isme­retes, egész Európában az albánok születési arányszáma a legnagyobb) önmagéban azt jelenti, hogy rosszabbod­nak az életkörülmények a kisebbség számára. Macedó­niában 300 000 albán él. Horvátországban és Szlovéniá­ban is egyre inkább növekszik a számuk. Ez az egyre súlyosabb helyzet vezetett ahhoz, hogy Szerbia 1989 tavaszán hatalmi úton csökkentette mind­két tartomány autonómiáját, csak jelentéktelen illeté­kességi hatáskört hagyva meg számukra, például a mű­velődés területén. Ezek a hatalmi intézkedések, amelyek rokon vonásokat mutatnak más országokban foganatosí­tott intézkedésekkel, s amelyek felölelik a nemzet kép­viselőinek letartóztatását, a rendőrségi terrort, az alkot­mánnyal biztosított emberi jogok tiprását stb., nemcsak Jugoszláviában növelték az új szerb dominancia veszé­lyével szembeni ellenállást, hanem Európában is nagy visszhangot keltettek, így például az Európai Parlament 1989. április 13-án ügyviteli szabályzatának 61. szakasza alapján egyhangúlag elfogadta azt a nyilatkozatot, amely­ben a helsinki záróokmány aláírásával vállalt kötelezett­ségekkel ellentétben állónak nevezték Jugoszlávia viszo­nyulását a kosovói albán lakossághoz. A helyzet újból tragikus ellentmondásba fulladt: az utóbbi hónapokban foganatosított intézkedések olyan nagy elkeseredést váltottak ki az albán lakosság köré­ben, hogy az egyetértés esélyei ma kisebbek, mint ko­rábban, voltak: ma már az sem lenne elegendő, ha visz­­szaállítanák az 1989-ben megszüntetett autonómiát. Akár­milyen is legyen a jövő, Jugoszláviában — különösen a kosovói viszály, tekintetében — úgy látszik, beigazolódik az a történelmi igazság, hogy a népek nem kerülhetik el sorsukat. Keserű ébredés ez egy szép álomból. Röviden le kell szögeznünk, hogy jelenleg Jugoszlá­viában nagyfokú nézeteltérések uralkodnak mint­ ideo­lógiai, mind gazdasági vagy nemzeti téren. Szlovénia és Horvátország, s jórészt Bosznia és Hercegovina is több­pártrendszerű, piacirányultságú társadalmi rendszert kí­ván meghonosítani, ami lehetővé teszi majd az ország­nak, hogy aláírja az alapvető emberi és szabadságjogok védelméről szóló európai egyezményt és belépjen az Európa Tanácsba, s később az Európai Közösségbe is. A jelekből átélve Szerbia és Crna Gora ezzel szembe­száll. A kosovói nagy ellentétekhez (amelyek végül majd eldöntik Jugoszlávia sorsát) hozzá kell tenni Macedónia attól való félelmét is, hogy a jugoszláv állam felosztá­sakor teljes mértékben Szerbia befolyása alá kerül. A kommunista párt központi hatalma és pozíciója már nem felel meg a tényeknek, de a liberális politikai erők­nek egyelőre nincs akkora tekintélyük, hogy véghezvi­­gyék a fordulatot. Lényegében senki sem akarja, hogy Jugoszlávia széthulljon, de ugyanakkor azt sem tudja, hogyan akadályozza meg a széthullást, amennyiben to­vábbra is az eg­ymásnak ellentmondó erők terjednek. Mindenesetre az ország történelmének jelenlegi szaka­szában még nem képes semmilyen formában sem együtt­működni az európai integrációval, bármennyire is kí­vánatos lenne ez egész Európa érdekeinek szempont­jából. (Vége) Amerikai álláspont a belg­rádi ellenzéki tüntetésről Bush amerikai elnök még májusban üzenetet intézett Borisav Jov­­ához Az Amerikai Egyesült Államok támogatja a demokrácia terjedését Jugoszlávia-szerte — jelentette ki Washingtonban Margaret Tulwi­­ler, a State Department szóvivője, miután felkérték, kommentálja a szerbiai tüntetéseket. Tutchiler rendes sajtókonferen­ciáján­ közölte, hogy Bush elnök még májusban levelet intézett Bo­risa­­ Jovichoz, a JSZSZK Elnök­ségének elnökéhez, melyben pél­daként említette a nem sokkal ko­rábban megtartott szlovéniai és horvátországi választásokat, és re­ményét fejezte ki, hogy más köz­társaságokban és autonóm tarto­mányokban is, valamint szövetségi szinten is megejtik a választásokat még Jovic egyéves mandátuma idején. — Rendkívül aggasztanak ben­nünket a jelentések, melyek­­sze­rint a rendőrség — noha nem volt rá oka — megfelelő figyelmezteté­sek nélkül túlzott erőszakot alkal­mazott a rádió és a tévé épülete előtt összegyűlt tüntetők feloszla­tására — hangzott el a tegnapi sa­j­tókonferencián. Az amerikai kormányzat szóvi­vője a kongreszusban ismételten hangoztatta eddigi álláspontját, hogy támogatja Jugoszlávia terü­leti integritását és egységét. Lee Hamilton, az európai é­s közel-ke­leti kérdések kongresszusi albi­zottsága elnökének kérdésére Ray­mond Seitz, az európai és kana­dai ügyekben illetékes államtit­kár-helyettes azt válaszolta, hogy a helyzet rosszabbodása vagy a fö­deráció sikeretlensége hosszan tar­tó nehézségeket eredményezne a térségben. (Tanjug) Emlék­művek ledöntése Litvániában Kaunas litvániai városban le­döntöttek két történelmi emlék­művet, és megkísérelték eltávolí­tani Lenin szobrát is, ebben azon­ban nem jártak sikerrel. Egy mintegy nagyvenfőnyi cso­port csütörtökön először Felix Dzerzinsky szobrát döntötte le, aki Lenin idején belügyminiszter volt, majd haláláig (1926) a párt poli­tikai bizottságának tagja. Ezt kö­vette Vincas Mickiaviczus emlék­művének ledöntése, aki 1918-ban az első litvániai szovjet kormány elnöke volt. Mindez akkor történt, amikor a Kreml és Vilnius között létrai az eddigi nézetkülönbségeket áthi­daló kedvező légkör a párbeszéd megkezdéséhez a balti tagköztársa­ság egyoldalú függetlenségi nyi­latkozatából adódó problémák megoldására. (Tanj­u­g) Még hét letartóztatás A Vöröshad Frakció terrorista szervezet egyre több tagjának a nyomára bukkannak az NDK-ban A nyugatnémet kormánynak, mint tegnap hivatalosan megerő­sítették, már régebb óta értesü­lései voltak arról, hogy az NSZK-ban terrorizmussal gya­núsított személyek az­ NDK-ban tartózkodnak. — Feltételezéseinknek azonban olyan csekély alapja volt, hogy annyi információval nem tudtunk lépéseket tenni — jelentette ki Hans Klein tájékoztatásügyi mi­niszter tegnapi rendes sajtókonfe­renciáján. Klein kifejtette, hogy a nyugat­német kormány, ha megpróbált volna a keletnémet hatóságokhoz fordulni az ügyben, mindenkép­pen akadályba ütközött volna, te­kintettel az akkori NDK-rezsim gyakorlatára. Csütörtök éjjel és tegnap az NDK-ban hét, gyilkosságokban, emberrablásokban és fegyveres rablásokban való részvétellel gya­núsított személyt tartóztattak le. (Ezeket a bűntetteket az utóbbi két évtizedben a Vöröshad Frak­ció és a Június 2-a Mozgalom el­nevezésű anarchista szervezetek hajtották végre az NSZK-ban.) Előzőleg már letartóztattak két nőt, akik után 15 éve nyomoztak a nyugatnémet hatóságok. Kelet- Berlinben közölték, mindketten azt állítják, hogy a nyolcvanas évek elején hamis életrajzzal, új név­re kiállított igazolványokkal látta el őket az NDK állambiztonsági szolgálata, és segítségükre volt abban is, hogy elhelyezkedjenek és lakást találjanak. A Nyugat-Németországban ter­rorizmussal gyanúsítottak körö­zési listáján található még a Vö­röshad Frakció és a Június 2-a Mozgalom mintegy 25 tagja. A legutóbbi nagyszabású terrorista támadást tavaly hajtották végre Majna-Frankfurt közelében, meg­gyilkolták a Deutsche Bank, a vezető nyugatnémet bank igazga­tóját, Alfred Herrhausent. (Tan­jug) Dél-koreai kiküldött Joviénál Dr. Borisav Jovic, a JSZS­Z" Elnökségének elnöke tegnap fo­gadta Kim Un Jongot, a dél-ko­reai elnök küldöttjét. A szívélyes és baráti megbeszélés során Jov tájékoztatta Jongot a jugoszláviai gazdasági ás politikai helyzet ala­kulásáról, különös tekintettel a gazdasági reformok megvalósításá­ra. Az Elnökség elnökének értéke­lése szerint a Jugoszlávia gazdasá­gi rendszerében beállt jelentős vál­tozások széles körű lehetőségeket biztosítanak a gazdasági együtt­működésre és az árucsere-forga­lomra a jugoszláv és a dél-koreai fél között. Jong meggyőződését fe­jezte ki, hogy a dél-koreai üzleti körökben fokozódik az érdeklődés a Jugoszláviával való többoldalú együttműködés iránt. Kim Un Jong átadta államelnökünknek a Dél-koreai Köztársaság elnökének személyes üzenetét is. (Tanjug) Kolumbiai kokainháború Gyermeket talált el a bomba Egy gyermek életét vesztette és három felnőtt megsebesült a ko­­kainmaffia Medellin közelében el­követett bombatámadásában. A Kolumbiá­ból érkező hírügynöksé­gi jelentések szerint ez ismeret­len támadó, valószínűleg a maffia tagja, bombát dobott az úgyneve­zett elit rendőrosztag járőrére, amelyet a kábítószer-termelők és -csempészek elleni harcra képeztek ki. A találat azonban nem a rend­őröket, hanem a véletlen járókelő­ket érte, köztük egy gyermeket. A támadó elmenekült. Az idén már több mint 90 rend­őr vesztette életét Medellin kör­zetében a kolumbiai kokainmaffia székhelyén. 1990. június 16 , szombat (Reuter telefotó) A spanyolországi Valladolidban le­lőtték Manuel Lopez spanyol ez­redest (a kéjjen). Feltehetően bal­oldali gerillák a tettesek, akik egyik bebörtönzött társuk halálát bosszulták meg

Next