Magyar Szó, 1990. október (47. évfolyam, 270-284. szám)
1990-10-02 / 271. szám
1990. október 2., kedd Kirándulás a múltba A Jugoszláviai Magyar Nyelvművelő Egyesület, a becsei gimnázium önképzőköre, a törökbecsei Helytörténeti Egyesület és az Iskolarádió együttes kezdeményezése Egy évezrednyi távolságba tettek kirándulást azok a becsei és törökbecsei általános és középiskolás tanulók, tanárok, a nyelvművelő egyesület tagjai és az újságírók, akik szombaton, a szeptember végi gyönyörű napsütéses délelőttön ellátogattak a törökbecsei— Novo Milosevó-i műúttól mintegy 4 kilométerre a szántóföldek kellős közepén levő aracsi pusztatemplomhoz. Mintegy 60—70 fős hallgatóság előtt a becsei gimnázium Kazinczy Ferenc önképzőkörének tagjai adtak ünnepi műsort. Az ezt megnyitó Gregorián ének szinte varázserővel vitte vissza a hallgatóságot az ezredelőn létesített templom romjai között a rég elfelejtett világba, és a hangulatot csek fokozta az első magyar írásos emlékekből, a Halotti beszédből és az Ómagyar Mária-siralomból vett részletek felcsendülése. Ilyen bevezető után hangzott el Kalapis Zoltán publicistának a régi magyar egyházi és művelődéstörténeti emlékekről, de mindenekelőtt az aracsi pusztatemplomról mondott fejtegetése, majd később a törökbecsei Munkásotthonban Nagy Sándor nyugalmazott tanár-régész a pusztatemplom környékén végzett ásatásokról, kutatásokról és a restaurálásról beszélt, az arról készült film kíséretében. A feltételezések szerint (kézzel fogható bizonyíték sajnos, már nincs) az aracsi pusztatemplom helyén az ezredelőn bazilita kolostor állt a mai Vajdaság területén levő négy templom (az oroszlámosi, a kanizsai, a galádi és az aracsi monostor) templom egyike. Erre enged következtetni az ásatások során előbukkant aracsi kő is. Az egykori kolostor, amelyet jelentősebb település is övezhetett, közvetlenül a Tisza egyik akkori ága mellett volt. A folyómeder még ma is jól kivehető. Itt épült fel később a XIII. század elején a templom, amelynek romjai az 1970-es években elkezdett ásatásoknak és az 1976-ban végzett restaurálásoknak köszönhetően még ma is jól láthatóak, de mivel nem jutott pénz a munkálatok teljes befejezésére, a romtemplomnak és környékének a rendezésére, egy idevezető műút kiépítésére a műemlék igen rossz állapotban van, és az a tény is elszomorító, hogy az elmúlt években csak nagyon kevesen keresték fel a nemzeti és egyházi történelem renndkívül jelentős emlékét, s még a falára kifüggesztett, műemlék jellegét bizonyító bronzemléktábla is eltűnt, nem szólva arról, hogy köveiből tégláiból nagyon sok környékbeli tanyán épültek különböző létesítmények. Az említett kezdeményezés a hozzáértők tudományos megalapozottságú fejtegetése talán majd hozzájárul ahhoz, hogy az aracsi pusztatemplom az értékes történelmi és művelődéstörténeti emlékeink lajstromába kerüljön, és lehetővé váljon, hogy ne csak a tövében szántó-vető parasztember szerezzen róla tudomást, hanem vidékünk lakossága, mindenekelőtt a középiskolás és egyetemi ifjúság. Mint megtudtuk, erre némi reményt ad az a tény, hogy rövidesen Törökbecsén megalakul az Aracsi Baráti Kör, amelynek vallási, felekezeti és nemzeti hovatartozást mellőzve azok lesznek a tagjai, akik szívügyüknek tekintik az enyészetnek hagyott ősi létesítmény fenntartását. í. gy. AZ ÁREMELÉS TUDOMÁNYA Hogyan növeli az utasszállítás díjszabását a zrenjanini Autobanat? A zrenjanini Végrehajtó Tanács tavaly nyáron végzést hozott a közművesítési szolgáltatások (lakbér, tömegközlekedés, vízszolgáltatás szennyvízelvezetés, fűtés és szemétkihordás) szabályozására. Ennek értelmében az illetékes vállalatok kötelesek három nappal az új árjegyzék életbe lépése előtt erről értesíteni a községi gazdasági titkárságot. Ha a titkárság úgy ítéli meg, hogy a beadvány nem tartalmazza a szükséges adatokat, akkor két napon belül kiegészítését kérheti. A gyakorlat azonban egyre inkább azt mutatja, hogy az eljárást nem tartják tiszteletben. A községi határozat kijátszásának tudományát, úgy látszik, a helybeli Autoban az Utasszállító Vállalatban sajátították el. Rájöttek ugyanis arra, hogy a díjemelési kérvényt legjobb csütörtöki napon, a munkaidő vége felé átadni. Az adminisztráció aztán pénteken nyilvántartásba veszi, s mivel szombaton, ugye, nem dolgozunk, a három nap pedig mégis letelt, ellenőrzés nélkül emelhetik a szolgáltatási díjat. Miután belátták, hogy a módszer alkalmas, a júliusi díjemelés alkalmával már nem is válaszoltak az ezzel kapcsolatos kiegészítési kérvényekre, sőt még a díjemelést tiltó távirat sem gátolja meg őket abban, hogy érvénybe léptessék, így jártak el a minap is, amikor újra kiegészítést kértek tőlük, ők pedig válasz helyett megdrágították az utasszállítást. Az is kiderült, hogy a megengedett 62 százalékos emelés helyett a hónapos jegyek árát 100 százalékkal növelték. Ilyen gyakorlat mellett aztán tényleg nem tudni, mi értelme, hogy továbbra is megmaradjon egy ilyen rendelet, 10. 7. Segít a szakszervezeti tanács Topolya községben több száz dolgozó nem kap szavatolt fizetést Nincs pontos kimutatás arról, hány dolgozó nem tudja megkeresni a törvény által szavatolt személyi jövedelmet, de becslések szerint ezek száma megközelíti az ezret Topolya községben. Aránylag kevés dolgozó él azzal a jogával, hogy bíróság útján kényszerítse vállalatát a törvény betartására, ugyanakkor egyes kollektívák még bírósági felszólításra sem tudják kifizetni a szavatolt személyi jövedelmet, mert nincs pénzük. Sok dolgozó nincs is tisztában a jogaival, holott a szakszervezet minden alapszervezetet értesített erről, de egyes elnökök olvasatta m él a fiókba süllyesztik az ilyen átiratokat, s nem kevés azok száma sem, akik szégyellnek az illetékes szervhez fordulni jogaik érvényesítése céljából. A dolgozónak azonban nem kell feltétlenül a bíróságra mennie, ügyét elintézi a községi szakszervezeti tanács is, ha arra felhatalmazza. Természetesen, mint minden ilyen eljárásért, fizetni is kell, de nem 2000 dinárt, mint nemrégiben hallottuk, hanem 200 dinárt, amit azonban ugyancsak magára vállal a szakszervezet. A jogsegélyszolgálathoz eddig harminc-egynéhány kérelem érkezett a szavatolt személyi jövedelemre vonatkozóan, a szakszervezethez pedig mintegy félszáz. Ennek eddig csak kis százaléka nyert elintézést, de várható, hogy hamarosan nem kell hónapokat várni a dolgozóknak arra, hogy érvényesítsék jogaikat. A községi szakszervezeti tanács egy jogász alkalmazásával megsürgetheti a munkaviszonyból eredő ügyek elintézését. alakulő AKTUÁLIS ! Ez energiapazarlástól a takaratságig Elképesztően hanyagul viszonyulunk ehhez a kérdéshez — Egyáltalán nem mérjük a veszteséget, illetve nem mutatjuk ki a hasznosított energiát, ez Nyugaton nem elképzelhetetlen — Dr. Milan Dimić újvidéki egyetemi tanár nyilatkozik lapunknak Biztosra vehető, hogy egy energiapazarló gazdaságra nem jó szemmel néznek a fejlett országok,, főleg, ha partnerük akar lenni. Lényegében mindenkinek a saját ügye, hogy mire mennyi energiát használ el, de amikor, mondjuk, a közös beruházás kerül szóba, akkor már változik a helyzet, mert senki sem akar társtulajdonos lenni egy olyan vállalatan, ahol a haszon elfolyik vagy elpárolog. Nem csupán az Európához való közeledés szempontjából, hanem magunk miatt sem mindegy tehát, miként gazdálkodunk ezen a téren. A témával kapcsolatban dr. Milan Dimić professzortól, az újvidéki Műszaki Kar Termoenergetikai Intézetének igazgatójától kértünk nyilatkozatot. — Azzal kell kezdeni, hogy Vajdaság az energiaellátás szempontjából nem független. Az itt előállított energia mindössze 33—44 százalékban fedezi a szükségleteket — mondta dr. Milan Dimić professzor. — Több mint egy évtizede foglalkozom az energiafogyasztás kérdésével, és először is azt tapasztaltam, hogy az erre vonatkozó adatok rendkívül eltérőek, attól függően, hogy az energiát leszállító vállalat, a gyár vagy az intézet mérései mutatták-e ki. Ezek az eltérések helyenként 86 százalékos különbséget mutattak, ami nagy rendszertelenségre vall BONTATLAN KIMUTATÁS . Az adatok összevisszasága bizonyára megnehezíti annak meghatározását, hogy mit is lehetne tenni az energiatakarékosság érdekében. Lényegében nem is lehet a különféle forrásból eredő adatokra támaszkodni, hanem csupán az általunk végzett mérések eredményeire. Đe nemcsak ebben van a probléma. AZ energia ésszerű fogyasztása elképzelhetetlen az energiaveszteség kimutatása nélkül, viszont ezt nálunk nem mutatják ki, így azt sem lehet tudni, hogy mennyi a hasznosított energia. A fejlet országokban véletlenül sem történhet meg, hogy elmulasztják ezeknek az adatoknak a kimutatását. Nem is beszélve arról, hogy nekünk a nyereségre vonatkozó képletünk teljesen fordítva van felállítva. Nálunk például a bevételből indulnak ki, amit a kiadás és a kívánt jövedelem határoz meg. A fejlett országokban első helyen van a nyereség, amit a kiadásoknak a bevételből való levonásával kapnak. Mivel a bevételre nem nagy hatással lehetnek (az árakat a piac határozza meg), ezért a kiadások csökkentésére helyezik a súlyt, mert erre már hathatnak. Visszatérve a pontatlan kimutatásokra, érdemes egy példát említeni: öt évvel ezelőtt méréseket végeztünk 63 téglagyárban, és volt, ahol úgy mutatták ki az energiafogyasztást, mintha a blokkokban levő lyukat is égették volna. Hogyan lehetne érdekeltté tenni a vállalatokat az energia ésszerű felhasználása iránt? — Legtöbbet ezen a téren megfelelő serkentő és nem utolsósorban szigorú előírásokkal lehetne elérni. A fejlett országokban például egy beruházási kérelemhez csatolni kell azt is, hogy mennyi és milyen energiát fogyasztanak majd, honnan és milyen áron szerzik be, valamint, hogy az üzem szennyezi-e a környezetet. Nálunk jóformán csak a munkavédelmi tervet kell felmutatni. Egyedül Szlovéniában kezdték meg néhány évvel ezelőtt a nyugati követelmények bevezetését. — Nálunk az energiafogyasztást társadalmilag nem ellenőrzik. Igaz az 1900-as évek elején voltak próbálkozások ilyen szerv megalakítására, de nem lett belőle semmi. A fejlett országokban ilyesmi nem történhet meg. Az energiatakarékosság serkentésével és a vele való törődéssel kapcsolatban érdemes egy példát említeni: Franciaországban pályázatot írtak ki olyan személygépkocsi megszerkesztésére, amely 2,5 liter üzemanyagot fogyaszt, és ha sikerül a terv, az állam fedezi a kutatásokkal járó kiadások felét. A Renault gyárnak sikerült. Nálunk nemhogy hasonlóra, hanem serkentésree igen van példa. Hogy mennyire nem törődünk a takarékossággal, azt az az adat is bizonyítja, mely szerint nálunk csupán az áru szállítási költsége háromszor-négyszer nagyobb, mint a gazdagabb államokban. HALLATLAN PAZARLÁS ® Úgy tűnik, hogy hajlandók vagyunk a pazarlásra, ahelyett, hogy takarékoskodnánk ... — Sok minden ezt bizonyítja, éppen ezért jobban a tudatunkba kell vésni a takarékosság szükségességét. Ez korosztályokon keresztül elmaradt, holott ennek a tudatnak a kialakítását már az általános iskolában el kell kezdeni, és később mindenkinél minden szinten tovább kell fejleszteni. Az ésszerű energiafogyasztás jelenségét úgy kell bemutatni és felfogni, mint új energiaforrást. Arról van ugyanis szó, hogy például Vajdaságban a mérések alapján 30 százalékos megtakarítást is el lehetne érni, ami két közepes nagyságú erőmű teljesítőképességének felel meg, vagyis hozzávetőlegesen kétszer annyi energiát takaríthatnánk meg, mint amennyit jelenleg a vajdasági erőművek termelnek. Hogyan oszlik meg tartományunkban az energiafogyasztás? — Az intézet által az utóbbi 12 évben 9 gazdasági ágazatban végzett felmérések alapján az iparban elfogyasztott energia 60— 75 százalékát 5—0 város használja el, 16—20 város viszont már a 80 százalékát, tehát a többi kisváros és település csak 20 százalékát. Ebből az következik, hogy az előzőekre, vagyis a nagy fogyasztású városokra kell nagyobb gondot fordítani. Talán meglepő adatnak tűnik, de az elhasznált energia 80—02 százaléka hőenergia, és csak a többi az áram. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy tulajdonképpen a hőenergiával kellene sokkal ésszerűbben gazdálkodni. EGYMILLIÓ MÁRKA @ Mekkora megtakarítást lehetne elérni ezen a téren? — Tekintettel arra, hogy Vajdaságban több mint 300 kazánház működik, és nagyobb részük nincs jól beállítva, ha ezeket a szakemberek megfelelő mérések alapján optimálisan beállítanák, amihez semmiféle beruházás sem szükséges, akkor csupán az energia 0,5 százalékos megtakarítással több mint egymillió márkát lehetne megtakarítani. Feltételezéseink szerint ily módon, tehát beruházás nélkül, 3 százalékos, vagyis pénzben kifejezve mintegy 6 millió márka értékű megtakarítást lehetne elérni. Megfelelő beruházásokkal viszont már 20—30 százalékos megtakarítás is lehetséges, ami tehát csupán a kazánházak ésszerű energiafogyasztása esetében több mint 60 millió márkát jelentene. Azt talán már említeni sem kell, hogy ha feleenynyibe kerülne a beruházás, ami nem valószínű, akkor is óriási összeget lehetne megspórolni — mondta dr. Milm Dimic profeszszor. T. KOVÁCS János Dr. Milan Dimić professzor ÚJ OTTHONRA LELTEK Megemlékezés Zomborban a szerb népvándorlás jubileumáról Jeles közéleti, társadalmi-politikai és egyházi személyiségek részvételével vasárnap este a zombori pravoszláv nagytemplomban és a Népszínházban megünnepelték a szerb népvándorlás 300 éves jubileumát. Először az egyházi szertartásra került sor, amelyen 400-an vetek részt. Istentiszteletet dr. Irinej Bulovic püspök tartott, majd az ünnepség a Népszínházban folytatódott, amelyen 250-en vettek részt. Jelen volt dr. Dragutin Zelenovic, a JSZSZK Elnökségének tagja, dr. Irinej Bulovic pravoszláv püspök munkatársaival, dr. Nikola Milosevic akadémikus, irodalomtörténész, Aleksandar Petrovic filmrendező és dr. Veljko Simin, Szerbia mezőgazdasági minisztere, Zombor szülötte. A jugoszláv himnusz után Milan Kakas községi elnök köszöntötte a jelenlevőket és kiemelte, hogy ez az ünnepség jó alkalom az egyház és a politikai struktúrák közti viszony további javítására. - -----Dr. Irinej Bulovic méltatta az Arsenije Carnojevic vezette népvándorlás egyházi vonatkozását, rámutatva, hogy a szerb nép a török megszállás alól Közép-Európában talált menedéket és a vallásnak köszönheti fennmaradását, dinamikus kulturális és gazdasági fejlődését ezen a vidéken. Dr. Nikola Milosevic irodalomtörténeti szempontból elemezte Milos Crnjanski Vándorlás című regényét, kiemelte, hogy a szerbek védőbástyaként álltak az osztrák császárság várfalán. Aleksandar Petrovic a Vándorlások filmsorozat rendezője filmesztétikai és történelmi vonatkozásban szólt Miloš Crnjanskiról és a film készítéséről. A díszülés után bemutatták Milos Crnjanski Vándorlások című alkotásának színpadi változatát a belgrádi jugoszláv drámai színház tagjainak előadásában. Somborban a következő hetekben újabb rendezvényeket tartanak a fenti jubileum kapcsán. Zrenjanin Felszentelték az új zsidótemetőt A Jugoszláv Zsidóközösségi Szövetsége és Zrenjanin közötg, képviselőinek jelenlétében tegnap Zrenjaniban, a Zelengora utca i református temetőben felszentelték az új zsidótemetőt. Az egyházi szertartást Cadik Dános főrabbi vezette. A temető áthelyezése körüli munkálatok jelentőségéről dr. Lavoslav Kadelburg, a zsidó közösségek szövetségének elnöke beszélt. A zrenjanini zsidótemetőt a Tomasevaci útról öt évvel ezelőtt helyezték át, és területét az Ođržavanje vállalat vette tulajdonába. Az áthelyezési munkálatok alkalmával azonban több visszásság történt, amelyek nagyban csorbították az egész város becsületét. A kivitelezők hanyag viszonyulása miatt ugyanis a drága sírkövek egy része megkárosodott, más része pedig eltűnt. A hozzátartozók jogosan tiltakoztak amiatt is, hogy a földi maradványok áthelyezése nem történt az ilyen alkalomhoz illő szertartás keretében. A tegnapi szertartás célja részben az volt, hogy enyhítsék az ilyen viszonyulás következményeit. Erre szükség volt, annál inkább, mivel az új temetőbe helyezték át annak az 1200 zsidó nemzetiségű személynek a földi maradványait, akik a náci népirtás áldozatai voltak. K. L