Magyar Szó, 1990. október (47. évfolyam, 285-300. szám)

1990-10-24 / 293. szám

4 GOMBAKALAUZ A gyűrűs tuskógomba (Armillariella mellea) környékünkön is jól is­mert, nagy mennyiségben gyűjthető. Leggyakrabban októberben fordul elő, de ősz elejétől tél közepéig megtalálhatjuk. Termőtesteinek kifejlő­dése nem kötődik szorosan a csapadékhoz, ugyanis a kivágott fák na­gyobb nedvességtartalmú tüskéin, földben maradt gyökerein, vagy élő lombosfák tövében, parazitaként tenyészik. Az említettekből következik, hogy főleg erdőkben, erdőirtásokon, de esetenként kertekben is előfor­dul. Mindig nagy csoportokban bújik elő, néha egy tőből 80-100 tönk is kinőhet! Ha felfedezzük a termőhelyén, érdemes tüzetesen átfésülni a környéket, mivel kisebb erdőterületeken is jó „fogásra" számíthatunk. Ha fiatal csoportot találtunk, szinte biztosra vehetjük, hogy a többi fa tövé­ben is ugyanolyan fejlődési fázisban lévő példányokat találunk. Ha kis szerencsénk van, egy-két óra alatt, 20-30 kg-ot is leszedhetünk. A gyűrűs tuskógombának sajnos, csak a kalapja fogyasztható, mivel a tönkje rostos, nehezen emészthető, egyes személyeknél há­nyást idéz elő. A levagdosott kalapok a begyűjtött gomba tömegé­nek kb. a 40 százalékát alkotják. Mivel ennek a gombának igen változatos a színe, azonosításánál in­kább más jellemzőit vegyük figyelembe. Egyedül a lemezeinek, és spó­raporának a színére figyeljünk oda, ugyanis ezek a legfontosabb elkülönítő jegyek a mérgező kénvirággombáktól, és azok közül is legin­kább az ebben a sorozatban is ismertetett sárga kénvirággombától. Az utóbbi lemezei mindig zöldes árnyalatúak, spórapora pedig bíborbarna. A gyűrűs tuskógomba lemezei hosszú ideig világosak maradnak, sárgás­fehérek, később kissé bámulnak. A spórapora fehér, és bőven hullik a lemezei közül. Gyakran a csoportban alul elhelyezhető kalapok pené­szesnek tűnnek a rájuk hullott vastag spóraporrétegtől. Még egy fontos és feltűnő tulajdonsága, hogy a kénvirággombákkal ellentétben tönkjén fejlett, szabályos és tartós gallér található. Kalapjának színe sárgásbarna, közepén, akárcsak a kénvirággombáknak, sötétebb, de sokkal fakóbb, a kénvirággombák élénk színeivel ellentétben. Valamivel nagyobb termetű is ez utóbbiaknál. Kalapja 5-10 (néha 15 cm-es), tönkje elérheti a 20 centimétert. Kalapja általában szőrös, szálkás, tönkje is néha szálas, vagy enyhén pikkelyes, lefelé sötétedik. Szaga nyersen nem mindig kellemes, és az íze is összehúzó, de ezek a főzéssel mindig megszűnnek. A gyűrűs tuskógomba csak 20-25 perces­­ főzés, vagy sütés után fogyasztható biztonsággal, ugyanis a nyers vagy a félig főtt gomba mérgezőt okozhat. ARNOLD József Pusztai ölyv Jázovánál OKTÓBER 10-ÉN szép, napsütéses, nyu­godt idő volt, a fák sárguló levelei meg sem rezzentek, az égen már alacsonyan kúszó napot egyetlen felhőpárna sem takarta el, igazi vénasszonyok nyara volt. Már tíz óra is elmúlt, mire kiértem a jázovai halastóra. Messziről látszott, hogy valami történik a ta­von, a dankasirályok fehér felhőként borítot­ták el az eget a tó felett. Hihetetlen tömegben verődtek össze. Egymást érték a vonuló bíbic és cankó csapatok, pihenni áll­tak meg és nem is hiába.A kisebb fele le volt engedve a tónak, néhány napja már folyt a busa lehalászása. A szabaddá vált iszapos tómeder mágnesként vonzza a madarakat. A szürkegémek már reggel jóllaktak vagy a ha­lőr ijesztette őket el, mert több mint százan katonás sorban álltak a tavat szegélyező szántáson. Hogy hamisítatatlan őszi hangulat volt, arról a távolban vonuló darucsapat tisztán­­hangzó gurrogása gondoskodott. Az idén vi­szonylag korán elkezdődött a darvak őszi vonulása. Csak nem lesz hosszú évek után újra igazi tél, hóval és tartós fagyokkal? Ez az ősz is olyan, mint a tavasz volt. A rétek és le­gelők egész nyáron fakó sárgán virítottak, tavasszal is csak itt-ott volt egy- két tócsa, de most még az sincs. Tavaly szeptember­ben legalább volt néhány kiadós eső, ami után október elejéig mázsaszámra lehetett szedni a Jázova környéki legelőkön az ánizsszagú szikicsiperkét. Most ez sincs. Azt a néhány bátortalanul előbújt gombát is ha­mar kiszárította a síkság felett nyargaló szá­raz szél. Tocsogók híján egyedüli pihenőhely a vízi és parti madarak számára a halastó, és an­nak sáros feneke. Az öklömnyi, zömök, de vagy nyolc-tíz centiméteres csőrű sárszalon­kák is „bandákban" járnak. Valami ezüstszür­ke, hattagú madárcsapat húzott el sebesen, szárnybélésük a hónuk alatt fekete, nem le­het kétséges­ ezüstlilák. Vala­honnan északról érkeztek és be­lőlük már az ilyen féltucatos csapatocska is nagynak számít, jó, ha egy-két mutatkozik belő­lük egy-egy ilyen terepen. A jázovai halastó mellett, az Arankát övező nyárfaerdőben a vetésivarjú telepen fészkelő kék­vércsék egynémelyike még szeptember végén mutatkozott be, október közepére teljesen elfogytak. A legelő kis buckáin csak vörösvércséket lehet látni. Egyszer csak azonban egy jóval nagyobb ragadozómadár kapott szárnyra a puszta horizontjáról. Első pillanatra egerészölyvnek tűnt, de a hasa narancsvöröses, akárcsak a farka. Ez az, nem le­het kétséges, pusztai ölyv rebbent fel az alig kislibáknak való, imitt- amott zöldellő fűből. AZ KÜLÖNBÖZTETI MEG a gyakran lát­ható egerészölyvtől, hogy feje általában vilá­gos (öreg madarak), farkán nincsenek keresztsávok, mint egerészölyvnél és gyak­ran fahéjvörös. Csakúgy, mint az egerészölyv esetében is, rengeteg színváltozata van, és gyakran nem is lehet határozott biztonsággal megkülönböztetni e két ölyvfélét. A nyílt, száraz pusztákat kedveli, Vajdaságban csak nagyritkán tűnik fel egy-egy kóborló pél­dány, az is kizárólag Bánátban. Macedóniá­ban szórványos költött már, európai költőterülete Bulgáriára és Görögországra esik. Igazi hazája az ázsiai kiterjedt pusztákon van. GERGELY József Madártollfesték A saskeselyűről úgy hírlik,hogy kedveli­ a rozsdavörös színt. Legalábbis ezzel magyaráz­zák, hogy miért fürdenek meg olyan előszere­tettel a harnarasérc iszapjában. A kipusztulással fenyegetett saskeselyűk­nek a Wuppertal­ állatkertben őrzött példányai eddig nemigen tudtak miben megmártózni. A Bayer cég vegyészei ezen úgy segítettek, hogy az állatkertbe két zsák olyan - egyébként az építőanyagok befestésére szolgáló - vas-oxid szemcsét küldtek, amelyben megfürödve a kert fiatal saskeselyűpárja a kívánatos színűre változtathatja mellének fehér tollait. (Bayer­­ Presse - Information) JÓ TUDNI Ha nyikorog az ajtó Igen kellemetlen hangot ad a nyikorgó ajtó, sokan mégis megszokják, elviselik, ahelyett, hogy segítenének rajta. A bántó hangot a legtöbbször a csuklóspántok kiszáradása okozza. A csuklóspánt tulajdon­képpen egy vastagabb csap, amelyen egy ugyancsak vasból készült cső fordul el. A csap az ajtó tokjához, a cső az ajtóhoz van erősítve. A két vasalkatrészt az ajtó felszerelése előtt egy ke­vés gépzsírral szokták bekenni, ez azonban az idők folyamán ki­szárad, az ajtó nyikorogni kezd. Megpróbálhatjuk először vi­szonylag egyszerű módon meg-,­szüntetni a nyikorgást, úgy, hogy injekciós tűvel egy kevés varrógép- vagy műszerolajat (háztartási vagy vegyesboltban kapható) cseppentünk a két vas alkatrész közé. Ha ezzel a módszerrel nem érünk el eredményt, az ajtót le kell emelni a pántról, illetve ki­venni a tokjából. Az emeléshez valamilyen erős falapot, csavar­húzót vagy fakanalat csúsztas­sunk az ajtó alá, és ezt egykarú emelőként használva emeljük le a csuklóspánt álló részéről az aj­tót. Ezután tegyünk minden csuklóspánt csőrészébe bab­­szemnyi gépzsírt, vazelint vagy valamilyen más zsiradékot, és az ajtót helyezzük vissza. A kenés­hez használható szappan is, de ezzel a csuklóspánt csap alakú részét kell erősen bedörzsölni. A szappan előnye, hogy nem pisz­­kít. Az ajtó megereszkedésén is segíthetünk egyúttal, ha már le­vettük. Az ajtó anyagának vagy az ajtóknak a kiszáradása, öre­gedése, vetemedése következté­ben az ajtó csuklóspánttal szem­közti, alsó része szokott súrlódni a padlón, kövön, s ez nemcsak a nyitást nehezíti, de a parkettát, PVC-padlót stb. koptatja. A fa vetemedésén nem segíthetünk, de ha az ajtót néhány milliméter­rel megemelve helyezzük vissza, a súrlódás megszűnik. Ehhez 1- 2 milliméteres vas- vagy rézdrót­ból hajlítsunk akkora gyűrűt, hogy rá lehessen húzni a csuk­lóspánt csapjára. Ilyen gyűrűt le­galább két csuklóspántra kell rátenni, hogy a terhelés egyenle­tesen oszoljék el. Az előzőekben leírt kenés után visszatéve a gyű­rűkre az ajtót, a súrlódás meg­szűnik. Sajnos, ez a megoldás sem örök életű, a réz gyorsabban , a vas később elkopik, újra súrlódni fog az ajtó, kezdhetünk ismét gyűrűt készíteni. www?.wiwmwn A nyáron szabadban, abla­kon kívül, erkélyen vagy kert­ben levő szobanövényeknek a tartós lehűlések előtt vissza kell kerülniük védett körülmények közé. Átköltöztetésük előtt vala­mennyiük földjének felszínét lazítsuk fel. Szükség esetén pó­tolják frissel a tartóedényükből már hiányzó földet. Mindegyi­ket ajánlatos alaposan át is nézni. Lehetnek rajtuk ugyanis gyapjas vagy pajzstetvek, eset­leg másféle kártevők , ame­lyeknek elpusztítása a szabadban használható nö­vényvédő szerekkel sokkal biz­tonságosabb és egyszerűbb is, mint később, már bent, a la­kásban. A nagy levelűeknél sorra tö­röljük is le a leveleket puha, nedves ronggyal vagy szivac­­csal. A sápadt levélzetű, gyen­gén fejlődöttek gyökérlabdáját legjobb óvatosan kiemelni a cserépből vagy más tartóedé­nyéből. Meg kell nézni a gyö­kereket, mert legtöbbször ezek kisebb-nagyobb fokú pusztulá­sa miatt halványul a levelek szí­ne, és gyenge a fejlődés. Ha bámulták az előbukkanó gyö­kerek kisebb-nagyobb részei, legjobb szétbontani az egész földlabdát, hogy a pusztult gyökérrészeket sorra le lehes­sen vágni a még fehér, élő, egészséges részekről. Az en­nek nyomán keletkező vasta­gabb sebfelületekre célszerű ortocidot vagy faszénport szórni a rothadás ellen. (Utána ütessük vissza az így kezelt nö­vényt az eredeti tartóedényébe, de ha a gyökerének jelentős részét elveszítette, akkor kiseb­be, mégpedig homokkal ke­vert laza földbe. Ezután néhány hétig csak igen mérsékelten szabad öntözni. Műanyag fóliá­val takarható a meglankasztó, túlzott párolgás, illetve vízvesz­teség ellen. Minden, újra a szobába ke­rülő növényt óvatosan öntöz­zünk, hogy átmenetileg se váljanak túlöntözötté, de na­gyon ki se száradjanak. A fejlő­dést serkentő műtrágyázást, illetve tápoldatozást a további­akban legjobb szüneteltetni, de legalábbis nagyon mérsékelni. Fokozott figyelem mellett is számítani lehet arra, hogy a környezetváltozást némelyik növény kisebb-nagyobb mér­tékben megsínyli, ezt azonban előbb-utóbb kiheveri. K.L. I ITT AZ IDEJE itrrrmrffmfrrrrrrrfrms-rrrfffffftfffnfrfmnfffrfffmrfs’Uffffffi Kerekrepkény Erdőkben, utak mentén, réteken de a kertekben is ta­lálkozhatunk a kerekrepkény kúszó szárával, illatos levelé­vel, ennek ellenére sokan a nevét sem tudjuk, még keve­sebben vannak azok, akik te­áját is fogyasztják. Pedig a gyógynövénykönyvek szerint az igen erős hatású drogok közé tartozik, ezért önmagá­ban nem, csak teakeverékek­ben ajánlják használni. A növény szárát és leveleit gyűjtjük, legjobb virágzáskor, virágai a felső levelek hónal­jában jelentkeznek, liláspiros vagy liláskék színűek. A kerekrepkény drogja ke­serűanyagot, cseranyagot, szaponint, illóolajat, kolint, gyantát, viaszt tartalmaz. Az epe-, vese- és gyomorbeteg­ségekben szenvedőknek ajánlják, de a légzőszervi megbetegedések elleni tea­keverékek alkatrésze is. Ugyancsak ajánlják a legyen­gült betegeknek étvágyger­jesztőül étkezés előtt a kerekrepkényteát. íme, mi kell a máj- és epe­teához: egyenlő mennyiség­ben kerekrepkény, cickafark, vérehulló fecskefű, kamillavi­rág, borsosmenta, pongyola­­pitypang-gyökér, apróbojtorján, csalánlevél, katángfű. Egy evőkanállal le­forrázzuk 2 deci vízzel, 10-15 percnyi állás után szűrjük és isszuk. 13

Next