Magyar Szó, 1990. október (47. évfolyam, 285-300. szám)
1990-10-24 / 293. szám
4 GOMBAKALAUZ A gyűrűs tuskógomba (Armillariella mellea) környékünkön is jól ismert, nagy mennyiségben gyűjthető. Leggyakrabban októberben fordul elő, de ősz elejétől tél közepéig megtalálhatjuk. Termőtesteinek kifejlődése nem kötődik szorosan a csapadékhoz, ugyanis a kivágott fák nagyobb nedvességtartalmú tüskéin, földben maradt gyökerein, vagy élő lombosfák tövében, parazitaként tenyészik. Az említettekből következik, hogy főleg erdőkben, erdőirtásokon, de esetenként kertekben is előfordul. Mindig nagy csoportokban bújik elő, néha egy tőből 80-100 tönk is kinőhet! Ha felfedezzük a termőhelyén, érdemes tüzetesen átfésülni a környéket, mivel kisebb erdőterületeken is jó „fogásra" számíthatunk. Ha fiatal csoportot találtunk, szinte biztosra vehetjük, hogy a többi fa tövében is ugyanolyan fejlődési fázisban lévő példányokat találunk. Ha kis szerencsénk van, egy-két óra alatt, 20-30 kg-ot is leszedhetünk. A gyűrűs tuskógombának sajnos, csak a kalapja fogyasztható, mivel a tönkje rostos, nehezen emészthető, egyes személyeknél hányást idéz elő. A levagdosott kalapok a begyűjtött gomba tömegének kb. a 40 százalékát alkotják. Mivel ennek a gombának igen változatos a színe, azonosításánál inkább más jellemzőit vegyük figyelembe. Egyedül a lemezeinek, és spóraporának a színére figyeljünk oda, ugyanis ezek a legfontosabb elkülönítő jegyek a mérgező kénvirággombáktól, és azok közül is leginkább az ebben a sorozatban is ismertetett sárga kénvirággombától. Az utóbbi lemezei mindig zöldes árnyalatúak, spórapora pedig bíborbarna. A gyűrűs tuskógomba lemezei hosszú ideig világosak maradnak, sárgásfehérek, később kissé bámulnak. A spórapora fehér, és bőven hullik a lemezei közül. Gyakran a csoportban alul elhelyezhető kalapok penészesnek tűnnek a rájuk hullott vastag spóraporrétegtől. Még egy fontos és feltűnő tulajdonsága, hogy a kénvirággombákkal ellentétben tönkjén fejlett, szabályos és tartós gallér található. Kalapjának színe sárgásbarna, közepén, akárcsak a kénvirággombáknak, sötétebb, de sokkal fakóbb, a kénvirággombák élénk színeivel ellentétben. Valamivel nagyobb termetű is ez utóbbiaknál. Kalapja 5-10 (néha 15 cm-es), tönkje elérheti a 20 centimétert. Kalapja általában szőrös, szálkás, tönkje is néha szálas, vagy enyhén pikkelyes, lefelé sötétedik. Szaga nyersen nem mindig kellemes, és az íze is összehúzó, de ezek a főzéssel mindig megszűnnek. A gyűrűs tuskógomba csak 20-25 perces főzés, vagy sütés után fogyasztható biztonsággal, ugyanis a nyers vagy a félig főtt gomba mérgezőt okozhat. ARNOLD József Pusztai ölyv Jázovánál OKTÓBER 10-ÉN szép, napsütéses, nyugodt idő volt, a fák sárguló levelei meg sem rezzentek, az égen már alacsonyan kúszó napot egyetlen felhőpárna sem takarta el, igazi vénasszonyok nyara volt. Már tíz óra is elmúlt, mire kiértem a jázovai halastóra. Messziről látszott, hogy valami történik a tavon, a dankasirályok fehér felhőként borították el az eget a tó felett. Hihetetlen tömegben verődtek össze. Egymást érték a vonuló bíbic és cankó csapatok, pihenni álltak meg és nem is hiába.A kisebb fele le volt engedve a tónak, néhány napja már folyt a busa lehalászása. A szabaddá vált iszapos tómeder mágnesként vonzza a madarakat. A szürkegémek már reggel jóllaktak vagy a halőr ijesztette őket el, mert több mint százan katonás sorban álltak a tavat szegélyező szántáson. Hogy hamisítatatlan őszi hangulat volt, arról a távolban vonuló darucsapat tisztánhangzó gurrogása gondoskodott. Az idén viszonylag korán elkezdődött a darvak őszi vonulása. Csak nem lesz hosszú évek után újra igazi tél, hóval és tartós fagyokkal? Ez az ősz is olyan, mint a tavasz volt. A rétek és legelők egész nyáron fakó sárgán virítottak, tavasszal is csak itt-ott volt egy- két tócsa, de most még az sincs. Tavaly szeptemberben legalább volt néhány kiadós eső, ami után október elejéig mázsaszámra lehetett szedni a Jázova környéki legelőkön az ánizsszagú szikicsiperkét. Most ez sincs. Azt a néhány bátortalanul előbújt gombát is hamar kiszárította a síkság felett nyargaló száraz szél. Tocsogók híján egyedüli pihenőhely a vízi és parti madarak számára a halastó, és annak sáros feneke. Az öklömnyi, zömök, de vagy nyolc-tíz centiméteres csőrű sárszalonkák is „bandákban" járnak. Valami ezüstszürke, hattagú madárcsapat húzott el sebesen, szárnybélésük a hónuk alatt fekete, nem lehet kétséges ezüstlilák. Valahonnan északról érkeztek és belőlük már az ilyen féltucatos csapatocska is nagynak számít, jó, ha egy-két mutatkozik belőlük egy-egy ilyen terepen. A jázovai halastó mellett, az Arankát övező nyárfaerdőben a vetésivarjú telepen fészkelő kékvércsék egynémelyike még szeptember végén mutatkozott be, október közepére teljesen elfogytak. A legelő kis buckáin csak vörösvércséket lehet látni. Egyszer csak azonban egy jóval nagyobb ragadozómadár kapott szárnyra a puszta horizontjáról. Első pillanatra egerészölyvnek tűnt, de a hasa narancsvöröses, akárcsak a farka. Ez az, nem lehet kétséges, pusztai ölyv rebbent fel az alig kislibáknak való, imitt- amott zöldellő fűből. AZ KÜLÖNBÖZTETI MEG a gyakran látható egerészölyvtől, hogy feje általában világos (öreg madarak), farkán nincsenek keresztsávok, mint egerészölyvnél és gyakran fahéjvörös. Csakúgy, mint az egerészölyv esetében is, rengeteg színváltozata van, és gyakran nem is lehet határozott biztonsággal megkülönböztetni e két ölyvfélét. A nyílt, száraz pusztákat kedveli, Vajdaságban csak nagyritkán tűnik fel egy-egy kóborló példány, az is kizárólag Bánátban. Macedóniában szórványos költött már, európai költőterülete Bulgáriára és Görögországra esik. Igazi hazája az ázsiai kiterjedt pusztákon van. GERGELY József Madártollfesték A saskeselyűről úgy hírlik,hogy kedveli a rozsdavörös színt. Legalábbis ezzel magyarázzák, hogy miért fürdenek meg olyan előszeretettel a harnarasérc iszapjában. A kipusztulással fenyegetett saskeselyűknek a Wuppertal állatkertben őrzött példányai eddig nemigen tudtak miben megmártózni. A Bayer cég vegyészei ezen úgy segítettek, hogy az állatkertbe két zsák olyan - egyébként az építőanyagok befestésére szolgáló - vas-oxid szemcsét küldtek, amelyben megfürödve a kert fiatal saskeselyűpárja a kívánatos színűre változtathatja mellének fehér tollait. (Bayer Presse - Information) JÓ TUDNI Ha nyikorog az ajtó Igen kellemetlen hangot ad a nyikorgó ajtó, sokan mégis megszokják, elviselik, ahelyett, hogy segítenének rajta. A bántó hangot a legtöbbször a csuklóspántok kiszáradása okozza. A csuklóspánt tulajdonképpen egy vastagabb csap, amelyen egy ugyancsak vasból készült cső fordul el. A csap az ajtó tokjához, a cső az ajtóhoz van erősítve. A két vasalkatrészt az ajtó felszerelése előtt egy kevés gépzsírral szokták bekenni, ez azonban az idők folyamán kiszárad, az ajtó nyikorogni kezd. Megpróbálhatjuk először viszonylag egyszerű módon meg-,szüntetni a nyikorgást, úgy, hogy injekciós tűvel egy kevés varrógép- vagy műszerolajat (háztartási vagy vegyesboltban kapható) cseppentünk a két vas alkatrész közé. Ha ezzel a módszerrel nem érünk el eredményt, az ajtót le kell emelni a pántról, illetve kivenni a tokjából. Az emeléshez valamilyen erős falapot, csavarhúzót vagy fakanalat csúsztassunk az ajtó alá, és ezt egykarú emelőként használva emeljük le a csuklóspánt álló részéről az ajtót. Ezután tegyünk minden csuklóspánt csőrészébe babszemnyi gépzsírt, vazelint vagy valamilyen más zsiradékot, és az ajtót helyezzük vissza. A kenéshez használható szappan is, de ezzel a csuklóspánt csap alakú részét kell erősen bedörzsölni. A szappan előnye, hogy nem piszkít. Az ajtó megereszkedésén is segíthetünk egyúttal, ha már levettük. Az ajtó anyagának vagy az ajtóknak a kiszáradása, öregedése, vetemedése következtében az ajtó csuklóspánttal szemközti, alsó része szokott súrlódni a padlón, kövön, s ez nemcsak a nyitást nehezíti, de a parkettát, PVC-padlót stb. koptatja. A fa vetemedésén nem segíthetünk, de ha az ajtót néhány milliméterrel megemelve helyezzük vissza, a súrlódás megszűnik. Ehhez 1- 2 milliméteres vas- vagy rézdrótból hajlítsunk akkora gyűrűt, hogy rá lehessen húzni a csuklóspánt csapjára. Ilyen gyűrűt legalább két csuklóspántra kell rátenni, hogy a terhelés egyenletesen oszoljék el. Az előzőekben leírt kenés után visszatéve a gyűrűkre az ajtót, a súrlódás megszűnik. Sajnos, ez a megoldás sem örök életű, a réz gyorsabban , a vas később elkopik, újra súrlódni fog az ajtó, kezdhetünk ismét gyűrűt készíteni. www?.wiwmwn A nyáron szabadban, ablakon kívül, erkélyen vagy kertben levő szobanövényeknek a tartós lehűlések előtt vissza kell kerülniük védett körülmények közé. Átköltöztetésük előtt valamennyiük földjének felszínét lazítsuk fel. Szükség esetén pótolják frissel a tartóedényükből már hiányzó földet. Mindegyiket ajánlatos alaposan át is nézni. Lehetnek rajtuk ugyanis gyapjas vagy pajzstetvek, esetleg másféle kártevők , amelyeknek elpusztítása a szabadban használható növényvédő szerekkel sokkal biztonságosabb és egyszerűbb is, mint később, már bent, a lakásban. A nagy levelűeknél sorra töröljük is le a leveleket puha, nedves ronggyal vagy szivaccsal. A sápadt levélzetű, gyengén fejlődöttek gyökérlabdáját legjobb óvatosan kiemelni a cserépből vagy más tartóedényéből. Meg kell nézni a gyökereket, mert legtöbbször ezek kisebb-nagyobb fokú pusztulása miatt halványul a levelek színe, és gyenge a fejlődés. Ha bámulták az előbukkanó gyökerek kisebb-nagyobb részei, legjobb szétbontani az egész földlabdát, hogy a pusztult gyökérrészeket sorra le lehessen vágni a még fehér, élő, egészséges részekről. Az ennek nyomán keletkező vastagabb sebfelületekre célszerű ortocidot vagy faszénport szórni a rothadás ellen. (Utána ütessük vissza az így kezelt növényt az eredeti tartóedényébe, de ha a gyökerének jelentős részét elveszítette, akkor kisebbe, mégpedig homokkal kevert laza földbe. Ezután néhány hétig csak igen mérsékelten szabad öntözni. Műanyag fóliával takarható a meglankasztó, túlzott párolgás, illetve vízveszteség ellen. Minden, újra a szobába kerülő növényt óvatosan öntözzünk, hogy átmenetileg se váljanak túlöntözötté, de nagyon ki se száradjanak. A fejlődést serkentő műtrágyázást, illetve tápoldatozást a továbbiakban legjobb szüneteltetni, de legalábbis nagyon mérsékelni. Fokozott figyelem mellett is számítani lehet arra, hogy a környezetváltozást némelyik növény kisebb-nagyobb mértékben megsínyli, ezt azonban előbb-utóbb kiheveri. K.L. I ITT AZ IDEJE itrrrmrffmfrrrrrrrfrms-rrrfffffftfffnfrfmnfffrfffmrfs’Uffffffi Kerekrepkény Erdőkben, utak mentén, réteken de a kertekben is találkozhatunk a kerekrepkény kúszó szárával, illatos levelével, ennek ellenére sokan a nevét sem tudjuk, még kevesebben vannak azok, akik teáját is fogyasztják. Pedig a gyógynövénykönyvek szerint az igen erős hatású drogok közé tartozik, ezért önmagában nem, csak teakeverékekben ajánlják használni. A növény szárát és leveleit gyűjtjük, legjobb virágzáskor, virágai a felső levelek hónaljában jelentkeznek, liláspiros vagy liláskék színűek. A kerekrepkény drogja keserűanyagot, cseranyagot, szaponint, illóolajat, kolint, gyantát, viaszt tartalmaz. Az epe-, vese- és gyomorbetegségekben szenvedőknek ajánlják, de a légzőszervi megbetegedések elleni teakeverékek alkatrésze is. Ugyancsak ajánlják a legyengült betegeknek étvágygerjesztőül étkezés előtt a kerekrepkényteát. íme, mi kell a máj- és epeteához: egyenlő mennyiségben kerekrepkény, cickafark, vérehulló fecskefű, kamillavirág, borsosmenta, pongyolapitypang-gyökér, apróbojtorján, csalánlevél, katángfű. Egy evőkanállal leforrázzuk 2 deci vízzel, 10-15 percnyi állás után szűrjük és isszuk. 13