Magyar Szó, 1990. november (47. évfolyam, 301-315. szám)
1990-11-01 / 301. szám
л AKTUÁLIS Ш<т&6 1990. november 1., csütörtök Nem kell tibbs prepotens rendőr Interjú dr. Špiro Vuković szövetségiügyészhelyettessel Dubrovnik, 1990 októbere A törvényeink a demokratizálódási folyamat ütemét követve egyre-másra módosulnak, humánusabbak, modernebbe lesznek. Kezdünk megszabadulni a dogmától. A bíróságok talán nagyon lassan, de mégis idővel emberközpontúvá válnak, s már-már az emberi szabadság és jog védnökeivé lépnek elő. Egyedül a rendőrségről semmi sem hírlik. Mintha oda a reform szele nem jutott volna még el. Dr. Špiro Vuković szövetségi ügyészhelyettest erről kérdeztük. ф Milyen a jugoszláv rendőrség? — A mi rendőrségünk felkészültsége — az iskoláztatási rendszer, a kiképzés — egyértelműen jó. Ebből a szempontból nincs baj, viszont a nép és a rendőrség között egy hihetetlenül mély szakadék tátong. S ez a rendőrök erőszakos, gyakran prepotens, sőt agresszív viselkedésével magyarázható. Valószínűleg úgy érzik, hogy nekik — a helyzetükből adódóan — mindent szabad és lehet. A legegyszerűbb szabálysértés, közlekedési rutinellenőrzés során hajlamosak úgy kezelni a szabálysértőt vagy ellenőrzőkőt, mintha az főbenjáró bűnt követett volna el. Durván, fennhéjazóan bánnak vele, s arrogáns hangnemet ütnek meg. Ez egy elmaradott, primitív viselkedésmód, ami a totalitárius, bolsevista rendszerre vall. A viselkedés a hatalombirtoklással magyarázható, ami, sajnos, nemcsak kizárólag a rendőrségre jellemző, hanem szocialista társadalmunkban igen sok helyen és több szinten tapasztalható. Az egypártrendszer csökevénye, hogy ahol akik egyszer felülkerekedtek, kiváltságos helyzetbe kerültek, azok a hatalmat többé nem adták ki a kezükből, s nagyon kicsi volt a lehetősége annak, hogy egyszer bármi folytán elveszítsék. Talán ha állandóan ott lebegne előttük, hogy a kiváltságos helyzet nem örökös joguk, akkor változna ez a berögződött rossz rendszer. Sajnos, az általam említett durvaság, arrogancia országszerte sok helyen a hivatalokban, tolóablakoknál, a párttitkárságokon — és még sorolhatnánk, hogy hol — nap mint nap tapasztalható. És hogyan viselkedik a rendőr a modern Európában? — Emberien. A rendszabályokkal összhangban jár el. Egy rendőrnek a fellépése határozott kell hogy legyen, de ez még nem jelent erőszakot. Sajnos, nálunk az tapasztalható, hogy a rendőr előbb energikusan jár el, és csak utólag gondol a törvény adta lehetőségek alkalmazására. Viszont ez Európa civilizált országaiban éppen fordítva történik, előbb végiggondolja a törvényes lehetőségeket, és kizárólag a törvény értelmben jár el az adott helyzetben. Ezt kellene nálunk is meghonosítani. A rendőri kihallgatások során előfordulnak-e nálunk túlkapások? — Ez mindenhol megtörténik, nem jellemző, hogy csak Jugoszláviában fordulhat elő, de a törvény értelmében ilyenkor a rendőrnek felelnie kell tettéért. Tény, hogy ha mindenáron arra törekszenek a rendőrök, hogy a gyanúsítottból vallomást csikarjanak ki, akkor erőszakhoz is folyamodnak. Sőt, az is előfordul, hogy túllépik a törvényes kereteket. Pedig a törvényt tiszteletben kell tartani, és ok nélkül tilos bárkit is molesztálni, kényszeríteni. Ш Sok vita folyik arról, hogy a vizsgálatot tejesen kivegyék a rendőrök kezéből, «s ez a « bírósági» háruljon. Í Ön szerint ez lehetséges-e? — A vizsgálat vezetése egy alapvető bírói feladat, de vannak olyan helyzetek, amikor a rendőrök közbelépése, munkája nélkülözhetetlen. Mondok rá példát. Ha a bűncselekmény szálai külföldre vezetnek, akkor a bírónak nem áll módjában lefolytatni a széles körű vizsgálatot, vagy ha szervezett bandáról van szó, ebben az esetben sincs a bíróság olyan helyzetben, hogy minden szükséges munkát ellásson. Pillanatnyilag a rendőrséget semmi mással nem cserélhetjük fel. Azt is meg kell határozni azonban, hogy meddig terjed a rendőrség hatásköre, ez azért fontos, hogy tudjuk, mi tartozik a rendőrségre és mi a bíróságra, tehát senki se üsse bele az orrát más dolgába. Tulajdonképpen ez az egész kérdés a törvényre tartozik. ф A rendőrség egyik feladata, hogy a bűncselekményeknél a bizonyítékokat előkészítik és megfelelő anyaggal szolgáljanak ahhoz, hogy az eset a bíró elé kerülhessen. Mi a véleménye, hogyan látják el ezt a feladatot? — Sok a fonákság. Sajnos, általában egy olyan hozzáállás tapasztalható, hogy mindenki siet elvégezni a rábízott munkát és levenni a válláról a terhet. Nos, ez alól a rendőrség sem kivétel, ők is igyekeznek mielőbb megcsinálni azt amit rájuk bíztak, és átadni az anyagot a bíróságnak, nem akarnak arra gondolni, hogy annak a bizonyos tárgynak később mi lesz a sorsa, nekik csak az a fontos, hogy elvégezték, amivel megbízták őket. Pedig hát ez egy igen összetett és bonyolult munka hiszen rájuk hárul a bűncselekmény felderítése, az elkövető kézrekerítése és bíróság elé állíttatása, és persze a bizonyítékok tálalása. Ha mindezt alaposan végzik, akkor a további eljárás sikerességéhez járulnak hozzá. Sokszor abba a hibába esnek, hogy az eléjük tárt eset szokványosnak tűnik és nem mélyülnek bele különösebben a feldolgozás során, mondván, több ezer ilyen tárgyat előkészítettek már. Nagyon téves elgondolás. Hiszen minden bírósági ügy egyedi, s így is kell hozzáállni. Sajnos, a rendőrt nem érdekli különösebben, hogy a gyanúsított az elkövetett bűncselekményért öt- vagy tízévi börtönbüntetést fog kapni, vagy esetleg , felmentik, mert önvédelemből követte el tettét. Ha az ügy elemzése során mindezt mellékes tényként kezelik, bizony könnyen megesik, hogy rossz vágányra térnek. Az ilyen hozzáállás nagyban késlelteti a bírósági eljárást, hiszen ha nem teljes az anyag, akkor később kell újabb bizonyítékok után kutatni, és fontos elemzéseket készíteni. Ilyenkor már jóval nehezebb, sőt nemegyszer előfordul, hogy lehetetlen. Amint nyilvánosság elé kerül az ügy, értesül róla az elkövető családja, ismerősei, rokonai, az is megtörténhet, hogy ezek eltüntetik a csak félig felfedett vagy még ismeretlen nyomokat. • Valóban előfordul, hogy a rendőrség néha nem eléggé alapos, viszont a nyilvánosság elé inkább az kerül, ha túlkapások történnek. — Nézze, ha egy különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosság történik, akkor a rendőrségre súlyos nyomás nehezedik. Érthető módon a lakosság félelemben él, mindaddig, míg a tettest nem kerítik kézre. Nyomozni úgy nem lehet, hogy senkitől sem kérdezünk semmit. A rendőri munka azzal jár, hogy a tett színhelye környékén lakókat, az arra járókat, majd aztán később a távolabb élő emberekhez elvezető szálak nyomán sok-sok gyanúsítottat vagy esetleges nyomra vezetőt kihallgatnak. Minél tovább topognak egy helyben, annál több embert kényszerülnek megkérdezni. Ilyenkor előfordul, hogy a komoly gyanúsítottakat megfenyítik, hogy ne mondjam, megverik, sőt, hogy huzamosabb ideig étlen-szomjan tartják. Megtörténik, hogy ezek után beismerő vallomásra bírják. De az is előfordulhat, hogy ártatlan emberek a nyomás hatására fizikailag és pszichikailag teljesen megtörnek, és beismernek olyan tettet is, amit sohasem követtek el. Biz bizony nagy hiba és felelőtlenség, én elítélem az ilyenfajta rendőri hozzáállást. Ellene vagyok az ártatlan emberek meghurcoltatásának. Viszont vannak olyan esetek, amikor az erélyes, erőszakos fellépés elkerülhetetlen. Hiszen a filmeken is láthatjuk, hogy a rendőrség sehol a világon nem azért van, hogy kényeztesse a bűnözőket, mert senki sem várhatja el a legjámborabb rendőrtől sem, hogy a rátámadó bűnözővel kesztyűs kézzel bánjon. Kérdem én, ha a bajtársát megsebesítő menekülő gyilkost kézre keríti a bajtárs mellett küzdő rendőr, akkor vajon milyen viselkedés várható el tőle. De mindent összevetve, azért elsősorban azt kell szem előtt tartani, hogy a rendőrség minden körülmények között tartsa be a törvényes kereteket. • Mostanában nagyon sok vitát váltott ki az úgynevezett rendőrségi vizsgálati fogság kérdése. Országos szintű tanácskozáson hangzottak el ellentétes vélemények, s végül is félmegoldás született. • Eddig a rendőrségi előzetes letartóztatás három napig tartott. Ez annyit jelent, hogy mielőtt a vizsgálóbíró elé állították volna a gyanúsítottat, három nap állt a rendőrség rendelkezésére, és ez idő alatt „megdolgozhatták a delikvenst”. Mivel az ügyvédek és a szakemberek emiatt az utóbbi időben mind gyakrabban tiltakoztak, végül is a három napot 48 órára csökkentették, és az előzetes letartóztatás helyett más szót használnak, ezentúl azt mondjuk, hogy benntartás. A lényeg mit sem változott, hiszen a gyanúsított most is ugyanabban a cellában ül, ugyanúgy faggatják, igaz, egy nappal rövidebb ideig, és a két nap letelte után a vizsgálóbíró elé vezetik. • A modernizálódási folyamat egyik büntetőjogi vívmányának nevezhetjük, hogy a gyanúsítottnak hamarosan joga lesz az első pillanattól kezdve védőügyvédre. • Valóban civilizálódott, demokratizálódott a törvényünk, és a gyanúsított, amint a belügyi szervek dolgozóival érintkezésbe lép, tehát közük vele, hogy bizonyos dologért valószínűleg ő a felelős, abban a pillanatban joga van védőügyvédre. Én helyeslem ezt az elképzelést, hiszen a legtöbb ember, amikor ilyen helyzetbe kerül, megijed, elveszíti pszichikai, fizikai erejét, teljesen megváltozik, sajnálatra méltóvá válik. Jogában áll védekezni emberi módon a rá váró veszélyektől. • Hafól értem, akkor a közeljövőben nálunk is úgy lesz, mint az amerikai filmekben látjuk. Amint elkapják a betörőt, az kijelenti, hogy ..csakis az ügyvédem jelenlétében vagyok hajlandó nyilatkozni”. ( Valahogy így VÁRJUi Márta BOTOS András felvétele) Ilyenek a jugoszláv rendőrök A JUGOŠEĆEK KÖZLEMÉNYE A behozatal veszélyezteti a répafeldolgozást A szövetségi kormánynak az a döntése, hogy a répafelvásárlás és -feldolgozás idején 150 tonna cukrot importál, anyagi katasztrófa a hazai termelőknek. Októberben 50 000 tonna behozatalát hagyta jóvá, és ez leállítja a hazai cukor árusítását, megakadályozza a cukorrépa és az alapanyagok kifizetését, és azzal a veszéllyel jár, hogy lejár a répafeldolgozási kampány — áll a Jugošećev tegnapi közleményében. A cukorgyárak követelik az SZVT-től, hogy az Európai Közösség példájára biztosítson stabil gazdálkodási feltételeket, továbbá hogy a cukorrépa, az üzemanyag és a nyersanyag ára, továbbá a pénzügyi kötelezettségek és kiviteli ösztönzések olyanok legyenek, mint az Európai Közösségben. Követelik továbbá a hazai termelésnek a tisztességtelen versengéstől való megvédését. Az idei 850 000 tonnányi cukor elegendő a hazai piac ellátásához a jövő év októberéig, és marad 100 000 tonna kivitelre is. A behozatalra tehát nincs szükség. A cukorgyárak tavaly és az idén is nagyon jól ellátták a hazai piacot, az SZVT által megállapított védőáraknál is alacsonyabb áron. A cukorgyárak elfogadták az SZVT azon javaslatát is, hogy október 20-ától nem fogják növelni az árakat, jóllehet az SZVT döntése nyomán a cukorrépa ára négy és félszeresére, az energia 40, a nyersanyag és az alkatrészek pedig 80 százalékkal növekedtek. (Tanjug) Szerbia Az októberi keresetből szociális juttatás A szerbiai dolgozók és nyugdíjasok októberi keresetükből egy napidíjat szociális juttatásra különítenek el. Ezt a szolidaritási eszközökről szóló törvény irányozza elő, amelyet a Szerb Képviselőház ez év januárjában fogadott el, és amely január 27-étől lépett érvénybe. Az egy napidíjat nem fizetik azok a dolgozók és nyugdíjasok, akiknek októberi keresete alacsonyabb volt a köztársaság első félévi kereseti átlagánál. Az első félévben a köztársasági átlag személyi jövedelem a Köztársasági Statisztikai Intézet adatai szerint 3253 dinár volt. A törvény külön hangsúlyozza, hogy a szolidaritásra elkülönített eszközöket kizárólag a szociális politika programja által előirányozott célokra fordítják. (Tanjug) Ultimátum a szövetségi kormánynak (Folytatás az 1. oldalról) ezt a véleményt terjeszti majd a Tartományi Képviselőház elé a november 12-i ülésén. FELVÁSÁROLJÁK az OLAJNÖVÉNYEKET A szövetségi kormány agrárpolitikáját tehát Vajdaság továbbra is keményen bírálja. Erre most az olajnövények felvásárlása szolgáltat alkalmat. Vajdaságban több mint 300 000 tonna napraforgó termett, a szója pedig 73 000 tonna termést hozott. Talán mondani sem kell, hogy a szárazság miatt igencsak megcsappant a hozam: a napraforgóé 12, a szójáé 38 százalékkal alatta maradt a tavalyinak. A felvásárlásra a szövetségi kormány által meghatározott 5,17 (a napraforgó esetében), illetve 5,05 (a szója esetében) dináros áron csaknem kétmilliárd dinárra lenne szükség. A szövetségi kormány azonban a felvásárlás helyett étolaj behozatalához folyamodik, ennek következményeként az olajnövények piaci ára a védőárak alá esett. Az előállt helyzet megvitatása után a Tartományi Végrehajtó Tanács úgy határozott, felszólítja a Szövetségi Végrehajtó Tanácsot, hogy a szövetségi árutartalékokról szóló törvény értelmében vásárolja fel védőáron az összes olajnövényt. Ha az SZVT három napon belül (tehát a hét végéig) ezt nem teszi meg, azaz nem szavatolja a törvény alkalmazását, a Tartományi Végrehajtó Tanács magára vállalja a szövetségi kormánynak ezt a kötelezettségét és felvásárolja az olajnövényeket, de a piaci ár és a védőár közötti különbözetét Vajdaságnak a föderáció iránti kötelezettsége eszközeiből fedezi. KÖZVÁLLALAT LEHET A MAGYAR SZÓ A tartományi kormány a továbbiakban a Tartományi Képviselőház számára véleményt formált a Forum kiadóház átszervezéséről. A tájékoztatási, valamint a közvállalatokról szóló törvények rendelkezési szerint a közvállalatok gazdálkodhatnak a tulajdon minden formáját képező eszközökkel, ha azonban kizárólag állami tulajdonban levőeszközökkel gazdálkodtak, akkor a törvénnyel összhangban az állam irányítása alatt állnak. Ha a közvállalat részben társadalmi eszközökkel gazdálkodik, az állam az állami tőke részének arányában formálhat jogot az irányításra Ennek alapján a tájékoztatási és a törvényalkotói titkárság. Álláspontja az (ezt a tanács is magáévá tette), hogy a Magyar Szó közvállalattá alakulhat át, tekintettel arra, hogy a polgároknak az alkotmány szavatolja a tájékozottságra való jogot, a Forum többi támaszai viszont társadalmi vállalatokká. Ilyen értelemben kell 15 napon belül az illetékes szerveknek kidolgozniuk a dokumentumok tervezetét. „TÖRVÉNYES VOLT” A kormány tárgyalt a Magyar Szó ideiglenes szerkesztőbizottságának, a 7 Nap sztrájkbizottságának, a Független Újságírók Egyesületének arról a folyamodványáról, hogy az alapítói jogokat a tájékoztatás területén egészében a Tartományi Képvselőház gyakorolja és semmisítse meg a vajdasági tájékoztatási eszközök vezető embereinek kinevezéséről szóló határozatot. Két titkárság a tájékoztatási, valamint az igazságügyi és közigazgatási fogalmazta meg ezzel kapcsolatos véleményét a kormány számára, s a TVT el is fogadta. A tájékoztatási tiktárság véleményezése szerint az alapítói jogok átruházása ..... nem korlátozza az alkotmánnyal szavatolt sajtószabadságot.” A véleményezés egyszersmind arról értesít, hogy a Szerb Köztársaság tájékoztatási titkársága, amely a tájékoztatási törvény végrehajtásának ellenőrzésére illetékes, olyan álláspontra helyezkedett, hogy a Képviselőház felhatalmazhatja saját szervét vagy testületét (konkrét esetben a Végrehajtó Tanácsot), hogy gyakoroljon bizonyos alapítói jogokat. Az igazságügyi és közigazgatási titkárság véleménye szerint a Tartományi Képviselőháznak az a határozata, hogy az alapítói jogokat átruházza a Végrehajtó Tanácsra, törvényes volt. Ez a vélemény is hivatkozik a Köztársasági Tájékoztatási Titkárság álláspontjára, mely szerint az érvényben levő előírások lehetővé teszik azt, hogy a Képviselőház mint alapító átruházhatja az alapítói jogokat a Végrehajtó Tanácsra. „Ami a vajdasági tájékoztatási eszközök vezető embereinek kinevezéséről szóló határozat megsemmisítését illeti, úgy tartjuk, hogy ennek nincs alapja, mert a Végrehajtó Tanács mint illetékes szerv hozta meg a határozatot. Ha voltak bizonyos mulasztások a határozat meghozatalának folyamatában és a határozatok tartalmában ennek elvitatására van megfelelő törvények út az illetékes bíróság előtt” — szögezi le végül a dokumentum. Ezeket a véleményeket a Tartományi Végrehajtó Tanács magáévá tette és álláspontja november 12-én kerül a Tartományi Képviselőház elé. Gy. J.