Magyar Szó, 1990. november (47. évfolyam, 301-315. szám)

1990-11-01 / 301. szám

л AKTUÁLIS Ш<т&6 1990. november 1., csütörtök Nem kell tibbs prepotens rendőr Interjú dr. Špiro Vuković szövetségiügyészhelyettessel Dubrovnik, 1990 októbere A törvényeink a demokratizáló­dási folyamat ütemét követve egy­­re-másra módosulnak, humánusab­­bak, modernebbe­­ lesznek. Kez­­­dünk megszabadulni a dogmától. A bíróságok talán nagyon lassan, de mégis idővel emberközpontúvá válnak, s már-már az emberi sza­badság és jog védnökeivé lépnek elő. Egyedül a rendőrségről semmi sem hírlik. Mintha oda a reform szele nem jutott volna még el. Dr. Špiro Vuković szövetségi ügyészhelyettest erről kérdeztük. ф Milyen a jugoszláv rendőrség? — A mi rendőrségünk felké­szültsége — az­ iskoláztatási rend­szer, a kiképzés — egyértelműen jó. Ebből a szempontból nincs baj, viszont a nép és a rendőrség között egy hihetetlenül mély szakadék tá­tong. S ez a rendőrök erőszakos, gyakran prepotens, sőt agresszív viselkedésével magyarázható. Való­színűleg úgy érzik, hogy nekik — a helyzetükből adódóan — min­dent szabad és lehet. A legegysze­rűbb szabálysértés, közlekedési ru­tinellenőrzés során hajlamosak úgy kezelni a szabálysértőt vagy ellen­őrzőkőt, mintha az főbenjáró bűnt követett volna el. Durván, fennhé­­jazóan bánnak vele, s arrogáns hangnemet ütnek meg. Ez egy elmaradott, primitív viselkedés­­mód, ami a totalitárius, bolsevista rendszerre vall. A viselkedés a hatalombirtoklással magyarázható, ami, sajnos, nemcsak kizárólag a rendőrségre jellemző, hanem szo­cialista társadalmunkban igen sok helyen és több szinten tapasztal­ható. Az egypártrendszer csökevé­­nye, hogy ahol akik egyszer fe­lülkerekedtek, kiváltságos helyzet­be kerültek, azok a hatalmat töb­bé nem adták ki a kezükből, s nagyon kicsi volt a lehetősége an­nak, hogy egyszer bármi folytán elveszítsék. Talán ha állandóan ott lebegne előttük, hogy a kiváltságos helyzet nem örökös joguk, akkor változna ez a berögződött rossz rendszer. Sajnos, az általam emlí­tett durvaság, arrogancia ország­szerte sok helyen a hivatalokban, tolóablakoknál, a párttitkárságokon — és még sorolhatnánk, hogy hol — nap mint nap tapasztalható.­ ­ És hogyan viselkedik a rendőr a modern Európában? — Emberien. A rendszabályokkal összhangban jár el. Egy rendőrnek a fellépése határozott kell hogy le­gyen, de ez még nem jelent erő­szakot. Sajnos, nálunk az tapasz­talható, hogy a rendőr előbb ener­gikusan jár el, és csak utólag gon­dol a törvény adta lehetőségek al­kalmazására. Viszont ez Európa ci­vilizált országaiban éppen fordítva történik, előbb végiggondolja a törvényes lehetőségeket, és kizáró­lag a törvény értelmben jár el az adott helyzetben. Ezt kellene ná­lunk is meghonosítani.­ ­ A rendőri kihallgatások során előfordulnak-e nálunk túlkapások? — Ez mindenhol megtörténik, nem jellemző, hogy csak Jugoszlá­viában fordulhat elő, de a törvény értelmében ilyenkor a rendőrnek felelnie kell tettéért. Tény, hogy ha mindenáron arra törekszenek a rendőrök, hogy a gyanúsítottból vallomást csikarjanak ki, akkor erőszakhoz is folyamodnak. Sőt, az is előfordul, hogy túllépik a tör­vényes kereteket. Pedig a törvényt tiszteletben kell tartani, és ok nél­kül tilos bárkit is molesztálni, kényszeríteni. Ш Sok vita folyik arról, hogy a vizs­gálatot tejesen kivegyék a rendőrök kezéből, «s ez a « bírósági­» há­ruljon. Í Ön szerint ez lehetséges-e? — A vizsgálat vezetése egy alap­­vető bírói feladat, de vannak olyan helyzetek, amikor a rendőrök köz­belépése, munkája nélkülözhetet­len. Mondok rá példát. Ha a bűn­­cselekmény szálai külföldre vezet­nek, akkor a bírónak nem áll módjában lefolytatni a széles körű vizsgálatot, vagy ha szervezett ban­dáról van szó, ebben az esetben sincs a bíróság olyan helyzetben, hogy minden szükséges munkát ellásson. Pillanatnyilag a rendőrsé­get semmi mással nem cserélhetjük fel. Azt is meg kell határozni azonban, hogy meddig terjed a rendőrség hatásköre, ez azért fon­tos, hogy tudjuk, mi tartozik a rendőrségre és mi a bíróságra, te­hát senki se üsse bele az orrát más dolgába. Tulajdonképpen ez az egész kérdés a törvényre tartozik. ф A rendőrség egyik feladata, hogy a bűncselekményeknél a bizonyítéko­kat előkészítik és megfelelő anyaggal szolgáljanak ahhoz, hogy az eset a bíró elé kerülhessen. Mi a véleménye, hogyan látják el ezt a feladatot? — Sok a fonákság. Sajnos, álta­lában egy olyan hozzáállás tapasz­talható, hogy mindenki siet elvé­gezni a rábízott munkát és leven­ni a válláról a terhet. Nos, ez alól a rendőrség sem kivétel, ők is igye­keznek mielőbb megcsinálni azt amit rájuk bíztak, és átadni az anyagot a bíróságnak, nem akar­nak arra gondolni, hogy annak a bizonyos tárgynak később mi lesz a sorsa, nekik csak az a fontos, hogy elvégezték, amivel megbízták őket. Pedig hát ez egy igen összetett és bonyolult munka hiszen rájuk hárul a bűncselekmény felderíté­se, az elkövető kézrekerítése és bíróság elé állíttatása, és persze a bizonyítékok tálalása. Ha mindezt alaposa­n végzik, akkor a további eljárás sikerességéhez járulnak hozzá. Sokszor abba a hibába es­nek, hogy az eléjük tárt eset szok­ványosnak tűnik és nem mélyül­nek bele különösebben a feldolgo­zás során, mondván, több ezer ilyen tárgyat előkészítettek már. Nagyon téves elgondolás. Hiszen minden bírósági ügy egyedi, s így is kell hozzáállni. Sajnos, a rend­őrt nem érdekli különösebben, hogy a gyanúsított az elkövetett bűncselekményért öt- vagy tízévi börtönbüntetést fog kapni, vagy esetleg , felmentik, mert önvéde­lemből követte el tettét. Ha az ügy elemzése során mindezt mellékes tényként kezelik, bizony könnyen megesik, hogy rossz vágányra tér­nek. Az ilyen hozzáállás nagyban késlelteti a bírósági eljárást, hi­szen ha nem teljes az anyag, ak­kor később kell újabb bizonyíté­kok után kutatni, és fontos elem­zéseket készíteni. Ilyenkor már jóval nehezebb, sőt nemegyszer előfordul, hogy lehetetlen. Amint nyilvánosság elé kerül az ügy, ér­tesül róla az elkövető családja, is­merősei, rokonai, az is megtörtén­het, hogy ezek eltüntetik a csak félig felfedett vagy még ismeretlen nyomokat. • Valóban előfordul, hogy a rendőr­ség néha nem eléggé alapos, viszont a nyilvánosság elé inkább az kerül, ha túlkapások történnek. — Nézze, ha egy különös ke­gyetlenséggel elkövetett gyilkosság történik, akkor a rendőrségre sú­lyos nyomás nehezedik. Érthető módon a la­kosság félelemben él, mindaddig, míg a tettest nem ke­rítik kézre. Nyomozni úgy nem le­het, hogy senkitől sem kérdezünk semmit. A rendőri munka azzal jár, hogy a tett színhelye környé­kén lakókat, az arra járókat, majd aztán később a távolabb élő em­berekhez elvezető szálak nyomán sok-sok gyanúsítottat vagy esetle­ges nyomra vezetőt kihallgatnak. Minél tovább topognak egy hely­ben, annál több embert kénysze­rülnek megkérdezni. Ilyenkor elő­fordul, hogy a komoly gyanúsítot­takat megfenyítik, hogy ne mond­jam, megverik, sőt, hogy huzamo­sabb ideig étlen-szomjan tartják. Megtörténik, hogy ezek után be­ismerő vallomásra bírják. De az is előfordulhat, hogy ártatlan em­berek a nyomás hatására fizikai­lag és pszichikailag teljesen meg­törnek, és beismernek olyan tet­tet is, amit sohasem követtek el. Biz bizony nagy hiba és felelőt­lenség, én elítélem az ilyenfajta rendőri hozzáállást. Ellene va­gyok az ártatlan emberek meghur­coltatásának. Viszont vannak olyan esetek, amikor az­ erélyes, erőszakos fellépés elkerülhetetlen. Hiszen a filmeken is láthatjuk, hogy a rendőrség sehol a világon nem azért van, hogy kényeztesse a bűnözőket, mert senki sem vár­hatja el a legjámborabb rendőrtől sem, hogy a rátámadó bűnözővel kesztyűs kézzel bánjon. Kérdem én, ha a bajtársát megsebesítő menekülő gyilkost kézre keríti a baj­társ mellett küzdő rendőr, ak­kor vajon milyen viselkedés vár­ható el tőle. De mindent összevet­ve, azért elsősorban azt kell szem előtt tartani, hogy a rendőrség minden körülmények között tartsa be a törvényes kereteket. • Mostanában nagyon sok vitát vál­tott ki az úgynevezett rendőrségi vizs­gálati fogság kérdése. Országos szintű tanácskozáson hangzottak el ellenté­tes vélemények, s végül is félmegol­dás született. • Eddig a rendőrségi előzetes letartóztatás három napig tartott. Ez annyit jelent, hogy mielőtt a vizsgálóbíró elé állították volna a gyanúsítottat, három nap állt a rendőrség rendelkezésére, és ez idő alatt „megdolgozhatták a de­likvenst”. Mivel az ügyvédek és a szakemberek emiatt az utóbbi időben mind gyakrabban tiltakoz­tak, végül is a három napot 48 órára csökkentették, és az előze­tes letartóztatás helyett más szót használnak, ezentúl azt mondjuk, hogy benntartás. A lényeg mit sem változott, hiszen a gyanúsított most is ugyanabban a cellában ül, ugyanúgy faggatják, igaz, egy nap­pal rövidebb ideig, és a két nap letelte után a vizsgálóbíró elé ve­zetik. • A modernizálódási folyamat egyik büntetőjogi vívmányának nevezhetjük, hogy a gyanúsítottnak hamarosan joga lesz az első pillanattól kezdve védő­ügyvédre. • Valóban civilizálódott, de­mokratizálódott a törvényünk, és a gyanúsított, amint a belügyi szervek dolgozóival érintkezésbe lép, tehát közük vele, hogy bizo­nyos dologért valószínűleg ő a fe­lelős, abban a pillanatban joga van védőügyvédre. Én helyeslem ezt az elképzelést, hiszen a leg­több ember, amikor ilyen hely­zetbe kerül, megijed, elveszíti pszichikai, fizikai erejét, teljesen megváltozik, sajnálatra méltóvá válik. Jogában áll védekezni em­beri módon a rá váró veszélyek­től. • Ha­­fól értem, akkor a közeljövő­­ben nálunk is úgy lesz, mint az ame­rikai filmekben látjuk. Amint elkap­ják a betörőt, az kijelenti, hogy ..csak­is az ügyvédem jelenlétében vagyok hajlandó nyilatkozni”. ( Valahogy így VÁRJ­Ui Márta BOTOS András felvétele) Ilyenek a jugoszláv rendőrök A JUGOŠEĆEK KÖZLEMÉNYE A behozatal veszélyezteti a répafeldolgozást A szövetségi kormánynak az a döntése, hogy a répafelvásárlás és -feldolgozás idején 150 tonna cuk­rot importál, anyagi katasztrófa a hazai termelőknek. Októberben 50 000 tonna behozatalát hagyta jóvá, és ez leállítja a hazai cu­kor árusítását, megakadályozza a cukorrépa és az alapanyagok ki­fizetését, és azzal a veszéllyel jár, hogy lejár a répafeldolgozá­si kampány — áll a Jugošećev tegnapi közleményében. A cukorgyárak követelik az SZVT-től, hogy az Európai Kö­zösség példájára biztosítson stabil gazdálkodási feltételeket, továbbá hogy a cukorrépa, az üzemanyag és a nyersanyag ára, továbbá a pénzügyi kötelezettségek és kivi­teli ösztönzések olyanok legyenek, mint az Európai Közösségben. Kö­vetelik továbbá a hazai terme­lésnek a tisztességtelen versengés­től való megvédését. Az idei 850 000 tonnányi cukor elegendő a hazai piac ellátásához a jövő év októberéig, és marad 100 000 tonna kivitelre is. A be­hozatalra tehát nincs szükség. A cukorgyárak tavaly és az idén is nagyon jól ellátták a hazai pia­cot, az SZVT által megállapított védőáraknál is alacsonyabb áron. A cukorgyárak elfogadták az SZVT azon javaslatát is, hogy ok­tóber 20-ától nem fogják növelni az árakat, jóllehet az SZVT dön­tése nyomán a cukorrépa ára négy és félszeresére, az energia 40, a nyersanyag és az alkatrészek pedig 80 százalékkal növekedtek. (Tanjug) Szerbia Az októberi kereset­ből szociális juttatás A szerbiai dolgozók és nyug­díjasok októberi keresetükből egy napidíjat szociális juttatás­ra különítenek el. Ezt a szoli­daritási eszközökről szóló tör­vény irányozza elő, amelyet a Szerb Képviselőház ez év ja­nuárjában fogadott el, és amely január 27-étől lépett érvénybe. Az egy napidíjat nem fizetik azok a dolgozók és nyugdíja­sok, akiknek októberi keresete alacsonyabb volt a köztársaság első félévi kereseti átlagánál. Az első félévben a köztársasági átlag személyi jövedelem a Köztársasági Statisztikai Inté­zet adatai szerint 3253 di­nár volt. A törvény külön hangsúlyozza, hogy a szolida­ritásra elkülönített eszközöket kizárólag a szociális politika programja által előirányozott célokra fordítják. (Tanjug) Ultimátum a szövetségi kormánynak (Folytatás az 1. oldalról) ezt a véleményt terjeszti majd a Tartományi Képviselőház elé a november 12-i ülésén. FELVÁSÁROLJÁK az OLAJNÖVÉNYEKET A szövetségi kormány agrárpo­litikáját tehát Vajdaság továbbra is keményen bírálja. Erre most az olajnövények felvásárlása szol­gáltat alkalmat. Vajdaságban több mint 300 000 tonna napraforgó termett, a szója pedig 73 000 ton­na­ termést hozott. Talán mondani sem kell, hogy a szárazság mi­att igencsak megcsappant a ho­zam: a napraforgóé 12, a szójáé 38 százalékkal alatta maradt a tavalyinak. A felvásárlásra a szö­vetségi kormány által meghatá­­rozott 5,17 (a napraforgó eseté­ben), illetve 5,05 (a szója esetében) dináros áron csaknem kétmilli­árd dinárra lenne szükség. A szö­vetségi kormány azonban a felvá­sárlás helyett étolaj behozatalához folyamodik, ennek következmé­nyeként az olajnövények piaci ára a védőárak alá esett. Az előállt helyzet megvitatása után a Tartományi Végrehajtó Tanács úgy határozott, felszólítja a Szövetségi Végrehajtó Taná­csot, hogy a szövetségi árutarta­lékokról szóló törvény értelmében vásárolja fel védőáron az összes olajnövényt. Ha az SZVT három napon belül (tehát a hét végéig) ezt nem teszi meg, azaz nem szavatolja a törvény alkalmazá­sát, a Tartományi Végrehajtó Ta­nács magára vállalja a szövetségi kormánynak ezt a kötelezettségét és felvásárolja az olajnövénye­­ket, de a piaci ár és a védőár közötti különbözetét Vajdaságnak a föderáció iránti kötelezettsége eszközeiből fedezi. KÖZVÁLLALAT LEHET A MAGYAR SZÓ A tartományi kormány a to­vábbiakban a Tartományi Kép­viselőház számára véleményt for­mált a Forum kiadóház átszerve­zéséről. A tájékoztatási, valamint a közvállalatokról szóló törvé­nyek rendelkezé­si szerint a köz­vállalatok gazdálkodhatnak a tu­lajdon minden formáját képező eszközökkel, ha azonban kizárólag állami tulajdonban levő­­eszközök­kel gazdálkodtak, akkor a tör­vénnyel összhangban az állam irá­nyítása alatt állnak. Ha a köz­vállalat részben társadalmi esz­közökkel gazdálkodik, az állam az állami tőke részének arányában formálhat jogot az irányításra En­nek alapján a tájékoztatási és a törvényalkotói titkárság. Álláspont­­ja az (ezt a tanács is magáévá tette), hogy a Magyar Szó közvál­lalattá alakulhat át, tekintettel arra, hogy a polgároknak az al­kotmány szavatolja a tájékozott­ságra való jogot, a Forum többi támasz­ai viszont társadalmi válla­latokká. Ilyen értelemben kell 15 napon belül az illetékes szer­veknek kidolgoz­niuk a dokumen­tumok tervezetét. „TÖRVÉNYES VOLT” A kormány tárgyalt a Magyar Szó ideiglenes szerkesztőbizottsá­gának, a 7 Nap sztrájkbizottságá­nak, a Független Újságírók Egye­sületének arról a folyamodványá­ról, hogy az alapítói jogokat a tájékoztatás területén egészében a Tartományi Képvselőház gyako­rolja és semmisítse meg a vajda­sági tájékoztatási eszközök vezető embereinek kinevezéséről szóló határozatot. Két titkárság a tájé­koztatási, valamint az igazságügyi és közigazgatási fogalmazta meg ezzel kapcsolatos véleményét a kormány számára, s a TVT el is fogadta. A tájékoztatási tiktárság véleményezése szerint az alapítói jogok átruházása ..... nem korlá­tozza az alkotmánnyal szavatolt sajtószabadságot.” A véleményezés egyszersmind arról értesít, hogy a Szerb Köztársaság tájékoztatási tit­kársága, amely a tájékoztatási tör­vény végrehajtásának ellenőrzésé­re illetékes, olyan álláspontra he­lyezkedett, hogy a Képviselőház felhatalmazhatja saját szervét vagy testületét (konkrét esetben a Végrehajtó Tanácsot), hogy gya­koroljon bizonyos alapítói jogo­kat. Az igazságügyi és közigazgatási titkárság véleménye szerint a Tar­tományi Képviselőháznak az a ha­tározata, hogy az alapítói jogokat átruházza a Végrehajtó Tanácsra, törvényes volt. Ez a vélemény is hivatkozik a Köztársasági Tájé­koztatási Titkárság álláspontjára, mely szerint az érvényben levő előírások lehetővé teszik azt, hogy a Képviselőház mint alapító átru­házhatja az alapítói jogokat a Végrehajtó Tanácsra. „Ami a vaj­dasági tájékoztatási eszközök ve­zető embereinek kinevezéséről szó­ló határozat megsemmisítését ille­ti, úgy tartjuk, hogy ennek nincs alapja, mert a Végrehajtó Tanács mint illetékes szerv hozta meg a határozatot. Ha voltak bizonyos mulasztások a határozat meghoza­talának folyamatában és a hatá­rozatok tartalmában ennek elvi­­tatására van megfelelő törvények út az illetékes bíróság előtt” — szögezi le végül a dokumentum. Ezeket a véleményeket a Tar­tományi Végrehajtó Tanács ma­gáévá tette és álláspontja novem­ber 12-én kerül a Tartományi Képviselőház elé. Gy. J.

Next