Magyar Szó, 1990. november (47. évfolyam, 301-315. szám)
1990-11-10 / 310. szám
1990. november 10., szombat Jóllehet az őszi betakarítási munkálatok eredmménypmp óvszervezése még hátravan, a felbecsült aszálykárból azonban arra lehet következtetni, hogy az egyik, leggyengébb gazdasági évet, zárja a mezőgazdaság, de iselvetve a feldolgozóipar is. Erre utolóak egyebek főzött a zrenjanipi községi képviselő-testület gazdasági titkárságának kilppghayi adatai. A mintegy 4790 dolgozót foglalkoztató élelmiszernyík kilenchavi össztermelése 18,5 százalékkal csökkent,, az áru értékesítése 12, a termelékenység pedig csaknem 19 százalékkal volt kisebb, mint egy évvel korábban. Az ágazaton belül csak a tejgyár növelte a termelést, a többi vállalatban viszont jóval elmaradtak a múlt évi szinttől. A legnagyobb termeléskiesést a Stocar baromfifeldolgozó üzemben jegyezték, több mint 42,5 százalékkal állítottak elő kevesebb árut, mint a múlt év hasonló szakában. A termeléscsökkenés elsősorban a vállalat fizetésképtelenségével, magyarázható egyszóval nem volt pénz a nyersanyag felvásárlásáoz, ezenkívül pedig a nagyjavítás miatt a vágóhídon 40 napig szünetelt a munka. A flyjamant, és olajgyártókn 20, százalékkal termeltek kevesebbet, mint tavaly. Elsősorban a nyersolaj-feldolgozásban szünetelt a termelés, erre pedig jelentősen kihatott az olcsó behozatali étolaj. Vonatkozik ez a margarinra is, ugyanis a behozatali jóval olcsóbb a hazainál. A BEK Húsgyárban 6,3, az IPOK Kukoricafeldolgozó üzemben 11, a Zitoproduktban pedig csaknem 20 százalékkal termeltek kevesebbet. Az ágazat termelésének kedvezőtlen alakulása kihatott a külkereskedelmi kapcsolatokra is. Az élelmiszeripar k.Vanotyavi árucsere-forgalmának értéke meghaladta a 18 millió dollárt, és 16 százalékkal, illetve 2,5 millió dollárral több a tavalyinál. Ez az adat azonban csak első pillanatra kedvező, ugyanis, amíg a múlt évben az össze árucsere-forgalomban a kivitel 52 százalékban vett részt, az idén ez csak 46 százalék. Az ágazat összekivitelének értéke 7,8 millió dollár, 2 százalékkal kevesebb, mint tavaly. Érdemes azonban megemlíteni, hogy az export kizárólag a konvertibilis piacra irányult. Az ágazaton belül a legnagyobb kivitele — valamivel több, mint 3,6, millió dollár — az IPOR kukoricafeldolgozó vállalatnak volt, a növekedés azonban mindössze 1 százalék. Százalékban kifejezve a legtöbb árut a cukorgyár szállított ki, az exportból megvalósított bevétele 997 500 dollár, és 70 százalékkal több, mint tavaly szeptember végén. A behozatal 40 százalékkal növekedett, a konvertibilis piacról pedig 58 százalékkal. Az importált áru főleg a folyamatos termelést biztosító alapanyag értéke 1,2 millió dollár. A legnagyobb behozatala a BKK-nek, valamint, az IPCK-nak volt, 3, illetve 4 millió dollár. Az export csak 76 százalékban fedezte a behozatalt, más szóval ez azt jelenti, hogy az ágazat vállalatai 2,5 millió dollárral több árut importáltak, mint amennyit kiszállítottak. Sz. B. ZRENJANINI GONDOK Az ágazat kijfgajzdíisíígi qfcéslfigljúínya eléri a hat és fél millió dollárt . A Stv * .................................... Stobarban a legsúlyosabb a helyzet A baromfifeldolgozóban felére csökkent a termelés Megfiietteiui sem künnyü Egyre súlyosabb helyzetben a GfK Banat-Zrenjanin r / . n • Coltoi A háromnegyed évi veszteség, a meg nem fizettetett munka, valamint az egyre nehezebb munkaszerzési lehetőség miatt válságos helyzetben van a GfK Banat-Zrenjanin építőipari vállalat 1400 dolgozója. Hogyha az év végéig nem sikerül megfizettetni a beruházókkal amit befejeztek, akkor fennmaradási gondjaik is tesznek. A vállalatban sikerült elérni azt, hogy a termelésük az egyre csökkenő beruházások mellett sem csökkent, de továbbra is pénzhiánnyal küszködnek. A munkahiány miiatt ugyanis esetenként kénytelenek voltak a saját eszközeiket is társítani az építkezéseknél, és ezek befejezésével most nem megy a munkájuk megfizettetése. Ilyen a helyzet a budvai lakosztályokkal és a grockai lakásokkal, így például csak a frodván épült létesítmények értéke megközelíti a hárommillió márkát. A vállalat meg nem fizettetett munkájának értéke mintegy 100, millió dinár, és ezzel a pénzzel fedeniének minden veszteséget, sőt még maradna is. Ilyen helyzetben sokatt segít hogy a vállalat IQQ dolgozója kürföldön (a Szovjetunióban, Olaszországban, Németországban), dolgozik, és hogy lehetőség van arra, hogy még többen vállaljanak külföldön munkát. Aggasztó azonban az, hogy a tavalyi megtorpanás után újra növekednek, a betegsabadság miatti kimaradások. A héthavi kimutatás szerint ugyanis több mint 15 000 munkanap veszet ily módon kárba, tavaly viszont az egész évi kimaradás valamivel több mint 13 000 napot tett. Ez még inkább aggasztó, mivel még nincsenek adjaitok az őszi kimaradásokról, közismert, ugyanis, hogy ezek a mezőgazdasági munkálatok idején a legnagyobbak. Ilyen helyzetben nem csoda, hogy a dolgozók tíz százaléka szeptemberben csak a szavatolt havi járandóságot kapta, a vállalati átlag személyi jövedelem pedig 4100 dinár volt. K. I. ZRENJANIN Mikor lősz európai rrkaidő? Tomislav Kurjak és dr. Mile Manojlovic, a zrenjanini képviselő-testület küldöttei nemrég küldöttkérdés formájában kértek választ arra, hogy a község területén milyenek a lehetőségek, hogy a foglalkoztatottak munkaideje alkalmazkodjon a család és az ember fiziológiai szükségleteihez. Vagyis, hogy változtatnak-e az iskoláskor előtti és iskolai intézmények munkaidején, és hogy ki dönt erről. A társadalmitevékenység-ügyi titkárság által elkészített rövid válaszból ítélve egyelőre még távol állunk attól, hogy bevezessük az európai munkaidőt. Szerintük ugyanis szükség esetén az iskoláskor előtti intézmények fél órával meghosszabbíthatják munkaidejüket (jelenleg 5.30-tól 15.30-ig dolgoznak), és az érdeklődő szülőknek a Rádosno detinistvo, illetve a Naša rádost intézményekhez kell fordulniuk. Az iskolák munkaidejéről az illetékes tanácsok dönthetnek. A módosításokra pedig csak ott van lehetőség, ahol egy váltásban dolgoznak. A község területén azonban, tanteremhiány miatt egyetlen ilyen iskola sincs. Sőt, van olyan példa is, hogy három váltásban folyik a tanítás. Ilyen helyzetben pedig értelmetlen európai munkaidőt követelni ... K. L BÁNÁTI HÍRADÓ A szakszervezeti dinár sorsa négyre több dolgozó teszi fel a (jogiog) kérdést, hogy mire is fordítják a Szakszervezeti tagsági díjból származó pénzösszeget. Annál is inkább, mivel egyre többen követelik a tagsági díj jelenlegi formájának megszüntetését. Másrészt pedig azért, mert azok, akik fizetik, nemigen látják ennek a hasznát. A zrenjanini szakszervezeti tanács az idei kilenc hónap alatt a tagsági díjból 5,2 millió dináros jövedelemre tett szert. Ez az idénre tervezett összeg 15 százaléka. Valamikor több volt a pénz, de tekintettel arra, hogy a politikai szervezetek sorra anyagi gondokkal küzdenek, ez nem is olyan rossz pénzügyi eredmény. A tanács és az elnökség illései, valamint az általuk szervezett tanácskozások és más gyülekezetek költségei 152 000 dinárba kerültek. Az összeg legnagyobb részét azonban meghatározott szükségletekre hagyták jóvá, mint például a dolgozók egészségvédelmére, az állami ünnepekre, a Tito ösztöndíjair, finanszírozására. Ide tartozik a közösszolgálat, valamint a felsőbb fórumok részére juttatott pénz is. Ezek már jóval nagyobb tételek, például, az említett időszakban a dolgozói közösség finanszírozása 1,2 millió dinárba került míg a felsőbb fórumoknak több mint kétmillió dinárt továbbítottak. Ebből aztán világosan látszik, hogy a szakszervezeti pénzből a legkevesebb jut a munkásoknak. A szakszervezet finanszírozására az állam több mint százszázalékos adót és járulékot fizetett. Ugyanakkor pedig a szakszervezeti alapszervezetekben begyűjtött pénz 65 százalékát fizetik be a szakszervezeti tanácsnak, míg a pénz 35 százaléka náluk marad. Így aztán ha évente mintegy 8 millió dinár érkezik be a tagsági díjból, akkor erre 10 millió dinár adót és járulékot fizetnek. A kilenc hónap alatt a négy állandó munkaviszonyban levő tisztségviselőiek ajkig személyi jövedelme 9100 dinár volt. K. I. Fizetés helyett lábbeli Továbbra is bonyolult a helyzet a kikpndai Sloga Gipészüzemben • A dolgozók a szerződés felbontását követeik A sjikindai Sloga Cipészüzem olyan súlyos és kilátástalan anyagi helyzetbe került, amelyből az egyedüli kivezető utat a külfölddel való szorosabb együttműködés jelentette. Az idei év elején egy olaszországi céggel vegyes vállalatot létesítettek. A kezdet kezdetén úgy tűnt, hogy aránylag rövid idő leforgása alatt sikerül a talpraállíts. Tervbe vették az üzem korszerűsítését és kapacitásának növelését is. A megállapodás a joga szempontjából rendkívül előnyös, mert a tervezett beruházáshoz szükséges anyagi eszközök 90 százalékát az olaszországi cég, 10 százalékát pedig a kikindai üzem biztosítja. Sajnos tévedtek azok, akik úgy gondolták, hogy egyik napnál a másikra áthidalják az akadályokat. A Sfogában továbbra is bonyolult a helyzet: a dolgozók zöme sztrájkol, a fizetésekalacsonyak. Amikor a vegyes vállalat megalakításáról szóló szerződést aláírták, azt ígérték, hogy a Sloga 330 dolgozójának továbbra is biztosítják a munkahelyet. Sőt, kilátásba helyezték, hogy új munkacsarnokot építenek, amelyben mintegy ezer dolgozót alkalmaznak. Továbbá az is elhangzott, hogy a foglalkoztatottak átlag havi fizetése eléri a négyszáz német márkát. Az eddigi gyakorlat azonban azt bizonyítja, hogy alaposan becsapják őket. Az üzem 330 dolgozóját az olaszországi cég nem alkalmazta. Akkor, amikor megalakult a vegyes vállalat, mintegy nyolcvan munkás kezdett dolgozni. Azt mondták, hogy a korszerűsítés ütemeivel egyidejűleg — úgy, ahogy az új gépek érkeznek —, fokozatosan a többi dolgozót is visszahelyezik a termelésbe. Végül is mintegy 180 személynek tudtak eddig munkahelyet biztosítani. A másik probléma a fizetés. Aszemélyi jövedelem nem éri el a havi kétezer dinárt sem. Bajok vannak a késztermék értékesítővédelem címén pénzbélit ajánlottak fel. Voltak, akik elfogadják ezt a megoldást, voltak, akik nem. Az olaszországi tulajdonos a dolgozókat nem jelentette be a társadalmi biztosítóban, ami azt jelenti, hogy nem fizeti a járulékot sta Baráth András, a községi szakszervezeti tanács titkára azt is elmondta, hogy a dolgozók azt követelik, bontsák fel a vegyes vállalat megalakításáról szóló szerződést. Arra számítanak, hogy egyedül, saját erejükből jobban boldogulnak majd. A zűrzavar tehát nagy:vannak olyanok, akik továbbra is dolgoznak, és vannak olyanok is, akik kitartóan sztrájkolnak. A napokban megbeszélésre kertl sor a községi képviselő-testület végrehajtó tanácsában, amelyen részt vesz az olaszországi cég képviselője is, Azen igyekeznek megoldást találni. Ez azonban nem lesz könnyű, pénz ugyanis nincs, enáljtig viszont kérdéses a helyzet rendezése. P. P. Sikertelen társulási kísérlet A vállalati törvény hatályba lépése után jelentős változások történtek a mezőgazdaságban is. Mindenütt, ahol csak volt rá lehetőség, önálló vállalatok alakultak, egyszóval fölagykérlőte az ágazat. Ez történt Melencén is. Rövid, fok után azonban a vezetők és a dolgozók is belátták, hogy a helyzet tarthatatlan. Tárgyalóasztalhoz ültek és abban egyeztek meg, hogy referendumot tartanak az újfépt egyesülésről. Melencén ugyanis az év elején különvált a tehéntelep, önállósította magát, noha évtizedeken át a Bora Mikin mezőgazdasági szervezet keretében működött. A múlt hét végén megtartott referendum azonban kudarcba fulladt. A Bora Mikin mezőgazdasági vállalat 175 dolgozója közül ugyanis csak 62 szavait, igennel, úgyhogy egyelőre nem lesz semmi a tehéntelep és a mezőgazdasági vállalat társulásából. Az okokról még korai beszélni, annyi azonban nyilvánvaló, hogy a növénytermelők elsősorban a veszteségitől rettegnek. Mddig ugyanis mindig az állattenyésztők „termeltek” veszteséget, s a mega-ból erre lehet következtetni, mindez a múlté. Amióta ugyanis a tehéntelep önálló vállalat, azóta kiválóan gazdálkodik, termelési eredménye átlagon felüli, s pénzügyi mérlege is igen kedvező. Éppen ezért, érthetetlen, hogy miért, nem sikerült a múlt hét végi referendum. X. Kinek kell a tehéntelep? Egy falusi kisüzem nagy teljesítménye Zrenjanin község falvainak igazi szervezetei között; a perjési, Begesplast műanyagyár nemcsak hogy a legjobb, hanem sok városi munkaszervezettel is felveheti a versenyt. Jól megválasztották termelésitervüket, amelyet az elmúlt 28 év alatt állandóan bővítettek, beleilleszkedve a piacgazdálkodás követelményeibe. Főleg közművesítési és mezőgazdasági téren fejlesztették a felszerelések gyártását, ami pl. a vízvezetékes csatornahálózati csöveket, újabban pedig az alagcsöves rendszerek építéséhez szükséges csöveket mér, így nem is csoda, hogy a közel 3 évtizeddel ezelőtt beindult — 5 dolgozót foglalkoztató — kisipari műhely ma már 134 gyári dolgozónak és szakembernek nyújt kenyeret. Az utóbbi öt év alatt az akkori 1500 tonnás termelést 3000-re növelték, tehát naponta mintegy 10 tonna terméket állítanak elő. Mindezt jórészt az alagcsöves rendszerek csővezetékei iránti érdeklődésnek köszönhető, mivel a mezőgazdaságban a legnagyobb, beruházásosíz soron történnek. Jó minőségű termékeik iránt ma már olyan nagy az érdeklődés, hogy egy géppel léptésének az igényeket kielégíteni. Ezért a napokban még egy új gép érkezését várják, mintegy 2 milliárd dináros ráfordítással, amelynek napi teljesítőképessége 5000 méter hosszúságú cső előállítása,s ezzel megkétszerezik a teljesítőképességüket. Példaként említjük, hogy a basahídi öntözőrendszer építésére, amelyre különben Szerbia fejlesztési kölcsöneiből már 29 millió dinár hitelt kaptak, 360 km, Horgos részére 30 km hosszúságú csővezetékekre kötöttek szerződést, de a vajdasági mezőgazdaság érdeklődése ennél is jóval nagyobb, nem szólva Szerbia mezőgazdasági szervezeteiről. Az alagcsövek gyártása azonban csak mintegy 10 százalékát alkotja az üzem termelésének. A víz- és csatornahálózati csövek, valamint más műanyag termékek előállítása a fő jövedelemforrás. iJU. (hr)