Magyar Szó, 1990. november (47. évfolyam, 316-328. szám)

1990-11-24 / 324. szám

1990. november 24., szombat BÁNÁTI HÍRADÓ Reményt keltő sze" A kikindai községben az év végéig befejeződik az átszervezés • A társadalmi szektorban tovább tart a vita Tavaly feloszlott a kikindai Bá­nát Agráripari Kombinát. Helyébe összetett vállalatot létesítettek, amelynek keretében a korábbi tár­­sultmunka-alapszervezetek nagy része társadalmi vállalat lett. Már az átszervezésről lebonyolított tár­sadalmi vitában, amelyet 1989 második felében szerveztek meg, felvetődött a földműves-szövetke­zetek megalakításának lehetősége. Az egyéni termelők túlnyomó többsége úgy véli, hogy a szövet­kezetekben kedvezőbb gazdálko­dási feltételekre van lehetőség, mint a társadalmi szektor koope­rációs részlegeiben. A kikindai községben az első földműves­­szövetkezet az idei év elején Kis­­oroszon alakult meg. Ezután jött létre a kikindai, a töröktopolyai, a mokrini és a tiszahegyesi szö­vetkezet. A közelmúltban Szajámban is befejeződött az átszervezéssel­­kap­csolatos akció. A szajáni szövet­kezetbe a belépési nyilatkozatot huszonöt földműves írta alá, akik korábban társult termelők voltak. A Bánát összetett Társadalmi Vállalat szajáni részlegének dol­gozói is a szövetkezetben sartjá­k a jövőt, ami azt jelenti, hogy ők is beléptek. Kismarton Ottó, a szajáni részleg volt igazgatója egy korábbi beszélgetésünk alkal­mával elmondta, a szövetkezetben elsősorban a tagság érdeke érvé­nyesül. Olyan szervezeti formát alakítanak ki, amelyben lehető­ség nyílik a növénytermesztés és az állattenyésztés fellendítésére, és ezzel egyidejűleg a termékek értékesítésére is. Az utóbbival kapcsolatban megemlítette, hogy a szövetkezet boltok megnyitását tervezi, amelyekben mezőgazda­­sági termékeket és a mezőgazda­­sági termeléshez szükséges alap­anyagokat forgalmaznak stb. Az egyéni termelőik szerveződé­se a fentebb említett települése­ken az év végéig befejeződik. Ter­mészetesen ez nem azt jelenti, hogy változás nem történhet, a tagosítás ugyanis továbbra is idő­szerű. A szövetkezetek működésé­től függ a tagság alakulása. Ab­ban az esetben, ha sikereket ér­nek el, minden bizonnyal a föld­művesek érdeklődése is fokozó­dik. A társadalmi szektorban nem ilyen egyszerű a helyzet. Közvet­lenül a Bánát összetett Társadal­mi Vállalat megalakítása után kiderült, hogy elhamarkodták az átszervezést, az együk jóformán be sem fejeződött, újabbat he­lyeztek kilátásba. Már az idei év áprilisában néhány társadalmi vállalat integrációra törekedett. A szakemberek véleménye sze­rint ugyanis a vállalatok egyesü­lése után jobb feltételeket tud­nak teremteni. A legújabb hírek szerint az integráció mégsem tartozik a legjobb megoldások közé. A tár­sadalmi vállalatok, amelyek a Bá­nát keretében működnek, a teljes önállóságot helyezik előtérbe. Ez egyben azt jelenti, hogy a hely­zet szinte napról napra változik. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy valójában az illetékesek sem tud­ják, mit akarnak, mi lenne a jobb. A mezőgazdaság, az állatte­nyésztés és a feldolgozóipar anya­gi helyzete katasztrofális. Kétség­telen, ésszerű átszervezéssel eny­híthetnének a gondokon. Kétségte­len azonban az is, hogy a megol­dás kulcsa nem az ágazat kezében van. Azok, akik az agráriparban dolgoznak és azok is, akik nem ott tevékenykednek, de jól isme­rik az élelmiszer-termelés prob­lémáit, már évtizedekkel ezelőtt felismerték az akadályokat. Szin­te megállás nélkül hangoztatják a rendszerbeli változások szükséges­ségét. A szálak kibogozása, úgy látszik, még sokáig elhúzódik. P. P. Továbbra is a vegyipar a zrenjanini köz­ség legeredményesebb ágazata Jóllehet a háromnegyedévi gaz­dálkodási eredmények összegezé­se még tart, a zrenjamini községi képviselő-testülete gazdasági tit­kárságának alapvető adataiból azonban arra lehet következtetni, hogy továbbra is a vegyipar a tren­jamtin­i község egyik legered­ményesebb ágazata. A kilenchavi adatok alapján a mintegy 1000 dolgozót foglalkoztató ipari ágazat össz­termelése csaknem 11,5 szá­zalékkal növekedett a múlt év hasonló szakához viszonyítva. Az ágazaton belül, a Jugoremedia gyógyszergyárban 26, a Luxol koz­metikai szereket gyártó társadal­mi vállalatban pedig 6,5 százalék­kal termeltek többet, mint egy évvel korábbam. Egyedül a ter­mékeik iránt csökkent az érdek­lődés, valamint a kinnlevőség nehéz megfizettetése következté­ben a periezi Begelplastban 15 százalékkal csökkent a termelés. Jelentős megemlíteni, hogy az áru értékesítése 10,5 százalékkal növekedett, amit azonban sajnos, nem kísért a raktárkészletek csökkenése, ami csaknem 26 szá­zalékkal nagyobb, mint a múlt év hasonló szakában. A Luxorban az elfekvő áru a tavalyinak a két­szerese. Jelentősek a külkereskedelmi kapcsolatok terén elért eredmé­nyek is. A kétirányú árucsere­­forgalom értéke valamivel több mint 37 millió dollár, ami azon­ban csaknem 1 millióval keve­sebb, mint a múlt év hasonló szakában. Abban az esetben, ha a behozatal és a kivitel megoszlá­si arányát vesszük figyelembe, kitűnik, hogy amíg a m­últ év­ben 51:49 volt az arány, a jelzett időszakban 55 százalék az export részesedése. Az ágazat összkivitele valami­vel több 20,5 millió dollár, 4,5 százalékkal több a tavalyinál. Kedvezőtlen, hogy a konvertibilis piacon megvalósított közel 12,5 millió dollár bevétel 12,5 száza­lékkal kevesebb, mint egy évvel ezelőtt. Az ágazaton belül érték­ben kifejezve a legnagyobb ex­portja a gyógyszergyárnak volt, valamivel több, mint 18,3 millió dollár, ami csak a múlt­­évi szint­nek felel meg, a konvertibilis piacra azonban 19 százalékkal szállított ki kevesebb árust. A be­vétel értéke 12,4 millió dollár. Százalékban kifejezve a Luxor exportja érdemel említést, az össz kivitel 60, a konvertibilis piacra irányuló export pedig 86,5 százalékkal növekedett. A ki­szállított áru értéke azonban mindössze 2,1 millió dollár. A közel 17 millió dolláros össz­behozatal, amely főleg a konver­tibilis piacról származik, 10 szá­zalékkal kevesebb, mint egy év­vel korábban. A legnagyobb im­portja, akárcsak az előző hóna­pokban, a Jugoremedija gyógy­szergyárnak volt, valamivel több mint 15,6 millió dollár. A beho­zott áru, főleg a termelésnél nél­külözhetetlen alapanyag értéke 14 százalékkal kevesebb, mint ta­valy ugyanebben az időben. Az össz kivitel 128 százalék­ban fedezte a behozatalt, ami gya­korlatilag azt jelenti, hogy az ágazat valamivel több, mint 3,8 millió dollár többletbevételre tett szert, a konvertibilis piacról azon­ban negatív a mérleg, az ágazat munkaszervezetei valamivel több mint 4 millió dollárral több árut importáltak, mint amennyit ki­­szállítottak. Sz. B. Beváltotta a hozzá fűzött reményeit A szövetkezetekről szóló törvény életbe lépése óta számtalan föld­műves-szövetkezet alakult. A zrenjanini községben az elsők kö­zött Muzslyán alakult meg. Vala­mivel több mint fél év távlatából hogyan értékeli az eddigi ered­ményeket, a szövetkezet beváltot­ta-e a hozzá fűzött reményeket, kérdeztük Palatínus János igazgatótól. — Ami a szövetkezet megala­kulását illeti, bátran állítom, hogy nálunk nem történtek nagy vál­tozások. Mi már néhány évvel ez­előtt is úgy működtünk, mint szövetkezet, habár a kooperáció jelzőt viseltük. És ennek köszön­hetően megvolt a kölcsönös biza­lom, illetve a társadalmi tulaj­donban levő réti parlagokat közös erővel, az akkori társastermelési tagokkal együtt megműveltük, és termőfölddé varázsoltuk. Nincse­nek tehát nagy változások, jólle­het jogilag másképp lépünk föl, úgy mint szövetkezet, és ez előny. Ami az újdonság: a­­kombinát részvénytársasággá szeretne át­alakulni. Mi és a többi földmű­ves-szövetkezet is úgy gondolko­dunk, hogy nem lépünk be ebbe a részvénytársaságba, hanem he­lyette a szövetkezeteket erősítjük. A napokban megalakult a szövet­kezetek trenjamini községi ügyvi­teli szövetsége. Ennek a tevékeny­ségének köszönhetjük, valamint a szövetkezetek összefogásának, hogy a napraforgóra és a cukor­répára megkapjuk a pénzt. Te­hát az egységben az erő, és re­mélem, sikerül majd az, hogy az élelmiszeripart fellendítsük, más szóval, egyenrangú partnerként üljünk tárgyalóasztalhoz, nem úgy mint eddig. A félévi és a háromnegyedévi gazdasági eredményeink pozitívak. Nem beszélhetünk nagy nyereség­ről, de állítom, hogy az utóbbi évekkel összehasonlítva, ez az év a legeredményesebb, viszont óriá­siak voltak a problémák is, és nagyon kevés pénz maradt a szö­vetkezet kasszájában. Napról nap­ra a vállalatok becsukják kapui­kat, és egyre kevesebb az olyan vállalat, amelyre az a feladat há­rul, hogy eltartsa a gazdaságon kívülieket, és napról napra na­gyobb a teher. Sz. B. A DEBELYACSAI GRAĐEVINAR DOLGOZÓI Az építőiparban lassan holt idény lesz, legalábbis azokkal a munkákkal állnak le, amelyeket a tél folyamán nem tudnak végezni, így van ez a debelyacsai G-ra­­đevimar vállalatában is, azzal a megjegyzéssel, hogy ebben a mun­kaszervezetben, amelyben a ter­melés lehetőségei igen változóak, a jelen pillanatban és a jövőben is, minden munkát vállalnak, amelyeknek a kivitelezésére lehe­tőség van. A 132 dolgozót foglal­koztató munkaszervezetben ugyan­is a téglagyártáson kívül min­dennemű kőműves-, szerelői- és javítási munkát vállalnak, a la­katosok talicskagyártással is fog­lalkoznak. Szükség esetén a mun­kabeosztások is változhatnak, a közös tervek megvalósítása céljá­ból. Ily módon az idei év kilenchavi össztermelését 3,6 százalékkal teljesítették túl. Elsősorban a tég­lagyári részleg vette ki ebben a részét, 8 900 000 egység gyártás­á­­fával 18,6 százalékkal teljesítette túl a tervet és nincs raktárkész­letük. A lakatosok 5095 talicskát készítettek, és a tervezett 24 750 munkaóra helyett csak 20 264-et dolgoztak. A kőművesek­­ 30 400 munkaórát terveztek erre az idő­szakra, azonban csak 22 000 órát valósíthattak meg. A gyár dolgo­zói 22 500 négyzetméter parkettát akartak lerakni ebben az időszak­ban, azonban csak 16 590 négyzet­­métert sikerült. Az összjövedelmük 18 millió dinár, azonban a magas költsé­gek és a társadalmi kötelezettsé­gek miatt a tiszta hasznuk csak 82 000 dinár volt. Ez annyit jelent,­ hogy júniusig minden nettó dinár személyi jövedelem után 0,53 júliustól pedig 0,91 dinárt voltak kénytelenek elkülöníteni jövedel­mükből. Így a kilenchavi szemé­lyi jövedelmi átlaguk 3174 dinár volt, ez augusztusban 3789-re, szeptemberben pedig 3818 dinárra növekedett. De ezzel is ágazatuk­ban a jobbak közé tartoznak. Figyelemre méltó, hogy kinnlevő­ségük sem nagy. Ezt főleg annak köszönhetik, hogy termékértéke­sítésük nagyobb részét árucsere­­forgalommal valósítják meg,­­ értve ez alatt az újratermelési anyagok beszerzését —, másrészt viszont szolgáltatásaik nagyobb része magánvállalkozás, tehát készpénzzel történik a megfizet­tetés. Októberben azonban egy újabb gond jelentkezett, az ügy­viteli bankjuk megvonta tőlük az eddigi 2,5 millió dináros k­öl­­csönüket, és­­ így hiteleszközök nél­kül maradtak, habár mint alapí­tónak 1,2 mi­illió dinár értékű rész­vényük van a pénzintézetben. Ezért történhetett meg — először —, hogy számlájukat zárni­­ák, mi­nek folytán a személyi jövedel­mek kifizetése is először késett. Így egy kissé találóan meg is jegyezték, ha legalább 3 millió di­náros forgótőkehitelük lenne, ví­gan fütyürészhetnének. Munk­a­­vállalalások ugyanis a jelen pilla­natban is adódnak, azok megkö­tése időpontjában szavatolják az árakat. Az időjárási viszonyoktól csak a téglagyári munka válik függővé. (hi) A debelyacsai Građevinar nemrégiben még a Novi­donihoz tartozott Zűrzavar a Sloszában A kikindai munkások beperelték az olaszországi tulajdonost helyzetben a cipészek A kikindai Sloga Cipészüzem valamikor a község legjobban gaz­dálkodó munkaszervezetei közé tartozott. A termelésben és az exportban egyaránt eredményes volt az üzem. Két évvel ezelőtt kezdődtek a problémák, amelyek abból adódtak, hogy­­ akadályok merültek fel a kivitelben. A Sloga főleg a Szovjetunióba exportált. A szerződés felbontása után nehézség merült fel a kész­termékek értékesítésében, egyrészt azért, mert korábban kevesebb figyelmet fordítottak a hazai piac­ra, másrészt pedig azért, mert­­ba­jok voltak a minőséggel is. A termelés korszerűsítés­ére nem volt pénzük. Ennek tulajdonítha­tó, hogy ez év elején egy olasz­­országi céggel vegyes vállalatot létesítettek. Arra számítottak, hogy jobbra fordul a helyzetük, ígéretből nem is volt hiány. Az olaszországi fél jelentős beruházást helyezett ki­látásba, a többi között gyárrész­leg építését, amelyet korszerű gépekkel szerel fel. Az anyagi esz­közök­ 90 százalékát az olaszor­szági tulajdonosnak kellene biz­tosítani 10 százalékát pedig a ki­­kind alaknak stb. Az üzem újraszervezése és kor­szerűsítése nem halad zökkenő­­mentesen. Ez egyben azt jelenti, hogy a termelésben sem tudnak kedvező eredményt elérni, így a fizetések is alacsonyak és rend­szertelenek. Ez természetesen ki­váltotta az elégedetlenséget. A szeptemberi személyi jövedelmet a termelők október 25-én kapták meg: átlag 2300 dinárt, ezenkívül 800 dinárt az egytálételre. Az adminisztrációban dolgozók a szeptemberi fizetést november el­sején vehették át. A fentebb említett problémák miatt, elsősorban azért, mert a szeptemberi fizetést nem tudták idejében biztosítani az üzem ve­zetői, a munkások egy része sztrájkot szervezett. Október 16- án az üzem olaszországi vezetője olyan határozatot hozott, amely­nek értelmében a sztrájkoló mun­kások nem mehetnek be a válla­lat területére. Később két alka­lommal — október 18-án és 25- én — táviratban felszólította a dolgozókat, hogy térjenek vissza a termelésbe. Tekintettel arra, hogy a sztrájkolók nem tettek eleget ennek a felhívásnak, pá­lyázatot írt ki 200 dolgozó felvé­telére. Olyan személyeket vett fel, akiik korábban nem dolgoztak a Slogában. Kiksinda község képviselő-testü­­lete a vállalatot korábban fel­mentette bizonyos adók és járu­lékok fizetésének kötelezettsége alól, kivételt képez a betegbiz­tosítás és a nyugdíjalapba fize­tendő járulék. Az olaszországi tulajdonos azonban, a súlyos anyagi helyzetre hivatkozva még azt az adót és járulékot sem fi­zeti, amelyet a törvény értelmé­ben köteles lenne. Azt, hogy milyen bonyolult a kisüzem helyzete, amelynek a ve­gyes vállalat megalakítása előtt mintegy 330 dolgozója veit bizo­nyítja az is, hogy 33 munkás, akiknek közvetlenül a vegyes vál­lalat létesítése után mondtak fel, beperelte az olaszországi tulaj­donost. A bírósági döntés alapján a felmondás jogtalan volt, így a vegyes­vállalatnak meg kell téríte­nie a dolgozók személyi jövedel­mét és a kamatot is. Jellemző az is, hogy a községi képviselő-testületben sem alakult ki egyértelmű állásfoglalás, főleg azért, mert a városnak nincs pénze a Szogába szükséges beru­házás támogatására. Pedig a sztrájkoló dolgozók a többi között a vegyes vállalat alapításáról szó­ló szerződés felbontását is köve­telik. Abban reménykednek, hogy önálló vállalatként könnyebben boldogulnak. Esetükben azonban a boldoguláshoz pénzre van szük­ség, amit aligha tudnak előte­remteni. A vegyes vállalat és az ott dol­gozó munkások helyzete tehát továbbra is bizonytalan. P. P. Kilátástalan A szokásosnál több búzát vetettek Tordán Hogy minek lehet tulajdonítani aázt, hogy az idén a szokásosnál több bú­zát vetettek a tordaiak, azt nagyon nehéz megmagyarázni. Annyi bizo­nyos, hogy a termelők tartanak az elkövetkező esztendőkben is a nagy szárazságtól, és úgy vélik, hogy a kánikula idejére a búza beérik, és a kenyérnek való meglesz, ha kukorica nem is terem, hát lesz majd búza és árpa annak a kevés jószágnak, ame­lyet a saját szükségletükre tartanak a termelők. Tordán 1000—1200 holdat szoktak be­vetni búzával, az idén a vetésterület meghaladja az 1500 holdat. ___ D. J.

Next