Magyar Szó, 1991. január (47. évfolyam, 359. szám - 48. évfolyam, 1-29. szám)

1991-01-03 / 1. szám

18 Magyar Sió 1991. január 3., csütörtök Szembenézni a nehézségekkel A szakszervezet ténylegesen is a munkások érdekvédelmi szervezete legyen Mi jót, szépet, megnyugtatót hoz számunkra az új esztendő, fut át számtalanszor bennünk a gondolat napjainkban, miközben kellemes ünnepeket, boldog új évet kívánunk szeretteinknek, barátainknak, munkatársainknak, ismerőseinknek. Ha csak néhány pillanatra is, de hinnünk kell azt, hogy valamennyien osztozunk felebarátaink örömeiben, gondjaiban, életbevágóan fontos döntéseiben. A pillanat felszínre hozta hitnek erőt kell adnia kritikus, válságokkal terhes napjainkban is. Szembe kell néznünk a nehézségekkel, s az új esztendőben legalább el kell indulni a megoldás, a gazdasági, a társadalmi válságból kivezető úton. Átlényegül a SZAKSZERVEZET Ebben nagy, szinte történelmi jelentőségű felelőssége van Jugoszlávia, így Szerbia, Vajdaság minden dolgozójának. Eddigi önigazgatási gyakorlatunk legnagyobb hibája az volt, hogy minden a munkások nevében, érdekében történt. A legtöbb esetben csak rábólintó, kézfelemelő gépezetté váltak a gyárak, a vállalatok munkásai. Számos esetben elfogadtak olyasmit is, amiről már előre tudták, hogy nem lesz jó vége. A szakszervezet sem válhatott a pártfelügyelet mellett valódi érdekvédelmi szervezetté. Az elmúlt, főleg az utóbbi egy-két évtizedben a szakszervezeti vezetők is eltényelmesedtek. Általában beletörődtek abba, hogy véleményezésre, eszmecserére, az álláspontok egyeztetésére a pártházba járnak. Nos, az elmúlt esztendő ezen a téren számos újdonságot hozott, ha nem is hatotta át még mindennapjainkat a tényleges többpártrendszeri gondolkodás, hogy a gyarkolatról ne is beszéljünk. De már az is eredmény, hogy minden köztársaságban lezajlottak a többpártrendszerű választások, hogy semmi sem lehet olyan már, amilyen volt. A demokratizálódási folyamatok feltartóztathatatlanul elindultak. Még ha néhány évre lesz is szükség, hogy eljussunk addig, hogy türelemmel, toleranciával legyünk egymás véleménye, szokásai, kultúrája iránt. A szakszervezet a megváltozott társadalmi-gazdasági helyzetben keresi a legjobb átszervezési megoldást, munkamódszer-formát, tudtuk meg Slobodan Dudukovictól, a Tartományi Szakszervezeti Tanács elnökétől és Ljubomir Knezevic titkártól. Már az is előrelépést jelent, hogy tagsága önkéntesen alakul. Az átállást a megváltozott gazdasági körülmények serkentik leginkább. A társadalmi tulajdon átalakulás előtt áll, a legtöbb köztársaságban alkotmányos tényező lett a magán-, illetve vegyes tulajdon. A szakszervezetre éppen emiatt komoly feladat hárul. Mindenekelőtt jelentős anyagiakkal rendelkező érdekvédelmi, párton kívüli szervezetté kell Ehhez elsősorban minél előbb meg kell változtatni alapszabályát, hogy jogot formálhasson a munkásvédelemre a magán-, illetve vegyes vállamokban is. Eddig ugyanis néhol komoly gondok adódtak, sőt összetűzésekre is volt példa a munkások, illetve a munkaadók között. Például a kiscsndai cipőgyárban a közelmúltban csúcsosodtak ki az események. A munkások a gyár „ ..visszafoglalását” követelték az olasz partnertől. A megvásárláskor az újdonsült cégtulajdonos minden jót, mindenekelőtt új gépeket és fizetést ígért a dolgozóknak. Aztán ennek a fele sem teljesült A megígért modern gépsorok — amilyeneket a kint járt szakemberek láttak — sem érkeztek meg. Pedig enélkül aligha lehet a tér-, melékenységen javítani. Hasonló a helyzet a szabadkai Partizán Kerékpárgyárban. A legnagyobb gondot azonban az évek óta veszteséggel működő vállalatok jelentik. Vajdaságban több tízezer munkás sorsa, országos viszonylatban pedig több százezeré válik bizonytalanná. A szakszervezet véleménye szerint a veszteséges gyárak évről évre történő egyoldalú támogatását a tartományi, illetve a köztársasági költségvetésből meg kell szüntetni. Pontosabban átszervezési programokhoz kell kötni, mert még mindig jobb felszámolni, szanálni az évről évre veszteséget halmozó vállalatokat, mint feneketlen zsákként tömni. Attól még sem az ott dolgozók helyzete nem oldódik meg, a társadalomnak meg csak kára származik belőle. Az újvidéki Pobeda Gépgyárban például évről évre nő a dolgozók elégedetlensége, de a vállalat vesztesége is. A szakszervezet szerint is sokkal jobb lenne az átszervezést, vagy a komoly kutatásokra alapozódó teljes átállást szorgalmazni, mint alkalmi juttatásokkal enyhíteni a dolgozók követelésein. AZ OSZTHATÓ, AMI VAN Ilyen értelemben tárgyaltak a napokban a tartomány, a községi illetve a vállalati szakszervezeti vezetők és a munkások a kollektív szerződések alkalmazásáról, megkötéséről is. Valamennyi községben már vázolták az akció menetét. Január első napjaiban a vállalatokban is megkezdődik a munka. A kollektív szerződéseknek azonban csak úgy lesz értelme, ha egyidejűleg a szociális védelmi programokat is alkalmazzák. A szavatolt, a legkisebb személyi, de minden más jövedelmet is a megvalósítottból lehet biztosítani. Nincs más dinárunk, csak a munkával megkeresett. Ahhoz azonban, hogy a szakszervezetnek tényleg beleszólása legyen a munkások jövedelmének alakulásába, magának is erősnek, anyagilag függetlennek kell lennie. Az új statútumtervezt értelmében a tagsági díj ötven százaléka a vállalati szakszervezetben marad. További tíz százalék a sztrájk, tíz százalék pedig a szociális alapba megy. Valójában ez azt jelenti, hogy a tagsági díj 70 százalékával maguk a dolgozók rendelkeznek. Nem sok, mert a szakszervezeti tagsági díj alacsony, kezdetnek azonban mégis valami. STANYÓ TÓTH Gizella Csütörtökötmondok Egy praktikus kis fehér gomb I. távirányítású tévékészülékét az amerikaiak találták ki gyakorlati okokból. Annyi ugyanis ott a tévécsatorna, hogy ha a néző minden váltásért odagyalogolna a készülékhez, térdig elkopna a lába. Különös tekintettel arra, hogy filmvagy show-nézés közben töméntelen mennyiségű reklámot kell kibekkelni, s ez a ronggyá nyomogatott távirányító nélkül egyszerűen lehetetlen. Mire a tévéhez érne, már meggyőznék a szegény amerikai átlagpolgárt, hogy vásároljon újfajta, csokiízű pattogatott kukoricát, s amilyen, meg is tenné. Távirányítású tévékészülék nálunk is egyre több van, habár ami a tévécsatornákat illeti (kivételek a büszke műholdasantenna-tulajdonosok), a gyors műsorváltogatás érdekében felesleges volna beszerezni. Mert tévéstúdió ugyan van nálunk is éppen elég, csatorna még több, de szerencsére legnagyobb részüket (ezért vagy azért) nem lehet fogni. Azt a megmaradt néhányat pedig, amelyet lehet, gyakorlatilag párokra osztották, s kettőkettő ugyanazt a nótát fújja. Részint azért, hogy a nézőt a választás kínjától megkímélje, részint pedig azért, nehogy az a három-négy stúdió közül valamelyiknek eszébe jusson másfajta nótát fújni. Ennek ellenére nálunk is kincset ér a távirányító. Megmenti ugyanis a jámbor polgárt attól, hogy akarata ellenére tragikus gyorsasággal nézetet cseréljen. Amikor tehát a képernyőn megjelenik a kommentátor, bizalmasan előrehajol, s arcunkba recsegi, hogy miért jó nekünk az, ami nem jó, miért kell nekünk utálni azt az illetőt, akit egyébként rokonszenvesnek tartunk, egy nyomintás a kis fehér gombon, s máris jótékony csend ereszkedik ránk. Zavartalanul élvezhetjük a kommentátor gazdag mimikáját, elegáns kézmozdulatait, s közben nem kell attól tartanunk, hogy kedvenc, régóta alakítgatott véleményünk a szeméthamvasztóba kerül, s kapunk helyette egy ropogós újat, amelyet valahol valaki direkte nekünk alakított ki. S miközben a kommentátor tátog, mint az akváriumban az egzotikus tengeri herkentyűk, azon is nyugodtan eltöprenghetünk, mennyit demokratizálódott televíziónk az utóbbi időben. Még néhány éve is az volt ugyanis a tévés újságíró-pályázatok sarkalatos kitétele, hogy a jelentkezőnek eleget kell tennie a különleges televíziós követelményeknek, értendő ezen, hogy az illető tud folyékonyan olvasni, mi több, szépen és folyamatosan beszélni, ezenkívül megjelenése is elfogadható. Nehogy a mamák vele ijesztgessék majd csemetéjüket vacsora közben, — ödönke, ha nem eszed meg a spenótot, jön az a bácsi és elvisz! A különleges tévés követelmények alapján alkalmazott ír* illetőkkel szinte már nem is találkozni a tévében. Ami egyfelől e médium demokratizálódásáról tanúskodik, másfelől örök hálára kötelezi a mamákat, ödönke azóta mindennap megeszi a spenótot, nőtt is három centit, mi pedig — hála a kis fehér gombnak — véleményünket sem cseréltük ki — egy újabbra. p. k. k. Zrenjanin Talpra áll a Minél? Két hónappal a csődeljárás megindítása után a zrenjanini Minél villamossági berendezést gyártó üzemben úgy látják, hogy van esélyük a felszámolás elkerülésére. Ennek egyik alapfeltétele pedig az, hogy a hitelezők töröljék a Minél adósságának legalább a felét, a többinek a megfizettetését pedig egy évre halasszák el. Erről a jvaslatról majd január 16-án döntenek azon a tárgyaláson, amelyre meghívták a csődbe jutott kollektíva hitelezőit. A Minél részére az a legfontosabb, hogy a Reobanka, a legnagyobb hitelezőjük, eltörölje a reá eső adósságok részét, mert ettől kezdve máris megindulhat a termelés. A válság áthidalását taglaló programot egyébként a belgrádi Minel szakemberei készítették, és az ő irányításuk alatt indulhat majd meg a termelés is. Ennek értelmében pedig minden egyes vállalkozást előzőleg tüzetesen felmérnek, és ettől függ majd az is, hogy hány munkást vesznek vissza a Minél egykori 330 munkása közül. Egyes becslések szerint az idén 5—10 millió dollár értékű munkára számíthatnak. Ehhez mintegy 250 dolgozójuk részére biztosíthatnák a megélhetést, és ami még fontosabb, a veszteség nélküli termelést. __ K. L És a méltóság A zrenjanini foglalkoztatási érdekközösségben minden évben újévi csomagot kaptak a munkanélküliek gyerekei. Az idén erre talán nagyobb szükség volt, mint bármikor, mivel az érdekközösség csak nagy késéssel fizethette ki a munkanélkülieknek járó segélyt, de ezúttal nem futotta a csomagokra. Az érdekközösségben azonban nem hagyták ennyiben, hanem a város központjában egy alkalmi rendezvényt szerveztek a munkanélküli szülők gyermekei és az árva gyerekek részére. Ezen a télapók édességet osztogattak. Mindez dicséretes volna, ha esetleg más formában történik. Mindenki tudja ugyanis, hogy az újév előtti napokban a zrenjanini vállalatok télapói az ifjúsági otthonban, a Népszínházban, a sörözőben és más termekben osztogatták a csomagokat. Talán lehetett volna találni egy termet fél órára, hogy a munkanélküliek gyerekei ne az utcán kapjanak ajándékot. Másrészt az édesség kiosztásának módja is kifogásolható, hiszen mindegyik gyerek annyit kapott, amennyit a két kezében elvihetett az alkalmi emelvényről. Azt pedig tudjuk, hogy nem minden gyerek marka egyforma, s azt is, hogy nem mindenki szeret lökdösődéssel hozzájutni valamihez. Mert tolongás az volt, úgyhogy nem hiába volt a télapó mellé kirendelve a rendőrség is ... Végül a télapó „mentette meg” a helyzetet oly módon, hogy elkezdte dobálni a tömeg közé az édességet. Szemtanúi voltunk annak, hogy a gyerekek egymást lökdösve szedték föl a földről a sarolt cukrokat. A szervezők mintha megfeledkeztek volna arról, hogy a gyereknek is lehet méltósága ... K. I. Aszályos év volt A növénytermesztők téli pihenőre tértek az adai kombinátban Az adai Halász József kombinát növénytermesztői a napokban a mélyszántást is befejezték, véget ért a növénytermesztési idény, s a munkaidő átcsoportosítása alapján téli pihenőre térnek a dollgozók. Új erőt gyűjtenek az új idényre, amely remélhetőleg különb lesz a tavalyinál, amely, mont I .ismeretes, alaposan áthúzta a számításai ikat. A mezőgazdaság szempontjából az utóbbi két évtized legrosszabb éve volt ez, a legnagyobb vámot most szedte a haszonnövérvekből az aszály, és егчпек ellenére a I terményárak is ..aszályosak”, meg I hát a kifizetésük körül is gondolva ennek ... 1990. január elsejétől december elejéig mindössze 300 milliméter csapadék hullott az adaikombmét területén, de ha egy egész évet vennénk alapul, akkor sem len- I ne felentős az eltérés. Az átlagosnál számottevően kevesebb csapadék folytán, a hozavrrok igen piszcsonyak, illetve bár eltérőek voltak, mert az öntözött és az öntözetlen narcelilájé terminátlega között jelentős az eltérés. A kombinát a 6500 hektár termőföldjéből háromezer hektáron öntözheti, öntözi a haszonnövényeket, és a tavalyi intő példából kifolyólag is arra törekszik, hogy bővítse a hálózatot. A cukorrépa például az öntözetlen táblákon átlag három vagonnyit termett hektáronként, míg az öntözött parcellákon 5 vagonnais. A kukoricánál 25—30 méter mázsa az eltérés, és hasonló az arány számos más növénynél is. Az öntözéskapcsán a szakemberek azt is megemlítették, hogy a konyhakerti növényeket (borsót, zöldbabot, paprikát és uborkát) öntözés nélkül nem is lehetne termeszteni, de ez vonatkozik a másodvetésű növényekre is. A hálózat felújítása és bővítése tehát sürgető feladat, de milyenek a lehetőségek? Nos, leromlott helyzetében a kombinát képtelen önerejéből fejleszteni a hálózatot, de megpályázta a Vajdasági Bank fejlesztési kölcsönét, és követő elbírálás esetén az öntözési idénykezdetéiig újabb kétszáz hektáron építik ki az öntözőrendszert. Valmont rendszerű berendezést vásárolnak, amely a magas növésű növények öntözésére is alkalmas. Mivel a kombinátban a búza után a kukorica a legnagyobb területen termesztett haszonnövény, az állandósultan magasabb hozamok elérése céljából öntözési feltételének a javítására is gondot kell fordítani. si Gyászos év vége az utakon Vajdaságban az év utolsó hétvégén negyven közlekedési baleset történt • Tizennyolc személy életét vesztette Vajdaságban az óév utolsó hétvégén negyven közlekedési szerencsétlenség történt, amelyben 16 személy életét vesztette. E tragikus mérleghez hozzá kell még számítani két személyt, akik az elmúlt napokban súlyos sérülést szenvedtek, s az orvosok nem tudták megmenteni életüket. A közlekedési szerencsétlenségekben 29-en súlyos, hatan pedig könnyebb sérülést szenvedtek, az anyagi kár óriási. A közlekedési szerencsétlenségek leggyakoribb oka az, hogy a vezetők ittasan ültek kormánykerékhez, vagy nem alkalmazkodtak az útviszonyokhoz. Január elsején éjjel egy órakor az Újvidéki Vásár közelében súlyos közlekedési szerencsétlenség történt, amelyben a gépkocsi vezetője, Ksenija Zelenovic (1972) súlyos sérüléseket szenvedett, a mellette ülő Ivan Radonjic (1972) pedig életét vesztette. Ksenija Zelenovic ittasan, vezetői engedély nélkül nagy sebességgel vezette gépkocsiját, áttért az út menetirány szerinti bal oldalára, és öszszeütközött a vele szemben haladó gépkocsival. A kocsi utasai, az újvidéki Radomir Nesovic és a vetemuki Katica Adzic súlyos sérülést szenvedtek és a tartományi kórházban ápolják őket. (Tanjug) Helyreigazítás A Magyar Szó 1990. dec. 30-ai számában J. Garai Béla interjút közölt Ágoston András újonnan megválasztott képviselővel. Az írásban Ágoston András tévesen a FORUM vezérigazgató-helyetteseként szerepelt. A vállalat közös szolgálatának értesítése szerint Ágoston András mandátuma ezen a poszton 1990. dec. 19-én lejárt. Ezután iskolai képzettségének megfelelő új beosztást kapott, amit ő el is fogadott.