Magyar Szó, 1991. január (47. évfolyam, 359. szám - 48. évfolyam, 1-29. szám)

1991-01-03 / 1. szám

18 Magyar Sió 1991. január 3., csütörtök Szembenézni a nehézségekkel A szakszervezet ténylegesen is a munkások érdekvédelmi szervezete legyen Mi jót, szépet, megnyugtatót hoz számunkra az új esztendő, fut át számtalanszor bennünk a gondo­lat napjainkban, miközben kelle­mes ünnepeket, boldog új évet kí­vánunk szeretteinknek, barátaink­nak, munkatársainknak, ismerő­seinknek. Ha csak néhány pilla­natra is, de hinnünk kell azt, hogy valamennyien osztozunk fe­lebarátaink örömeiben, gondjai­ban, életbevágóan fontos döntései­ben. A pillanat felszínre hozta hitnek erőt kell adnia kritikus, válságokkal terhes napjainkban is. Szembe kell néznünk a nehéz­ségekkel, s az új esztendőben leg­alább el kell indulni a megoldás, a gazdasági, a társadalmi válság­ból kivezető úton. Átlényegül a SZAKSZERVEZET Ebben nagy, szinte történelmi jelentőségű felelőssége van Jugo­szlávia, így Szerbia, Vajdaság minden dolgozójának. Eddigi ön­­igazgatási gyakorlatunk legna­gyobb hibája az volt, hogy minden a munkások nevében, érdekében történt. A legtöbb esetben csak rábólintó, kézfelemelő gépezetté váltak a gyárak, a vállalatok mun­kásai. Számos esetben elfogadtak olyasmit is, amiről már előre tud­ták, hogy nem lesz jó vége. A szakszervezet sem válhatott a pártfelügyelet mellett valódi ér­dekvédelmi szervezetté. Az elmúlt, főleg az utóbbi­ egy-két évtizedben a szakszervezeti vezetők is elt­é­­nyelmesedtek. Általában beletö­rődtek abba, hogy véleményezés­re, eszmecserére, az álláspontok egyeztetésére a pártházba járnak. Nos, az elmúlt esztendő ezen a téren számos újdonságot hozott, ha nem is hatotta át még minden­napjainkat a tényleges többpárt­­rendszeri gondolkodás, hogy a gy­arkolatról ne is beszéljünk. De már az is eredmény, hogy minden köztársaságban lezajlottak a több­pártrendszerű választások, hogy semmi sem lehet olyan már, ami­lyen volt. A demokratizálódási fo­lyamatok feltartóztathatatlanul el­indultak. Még ha néhány évre lesz is szükség, hogy eljussunk addig, hogy türelemmel, toleranciával le­gyünk egymás véleménye, szoká­sai, kultúrája iránt. A szakszervezet a megváltozott társadalmi-gazdasági helyzetben keresi a legjobb átszervezési meg­oldást, munkamódszer-formát, tud­tuk meg Slobodan Dudukovictól, a Tartományi Szakszervezeti Tanács elnökétől és Ljubomir Knezevic titkártól. Már az is előrelépést je­lent, hogy tagsága önkéntesen ala­kul. Az átállást a megváltozott gazdasági körülmények serkentik leginkább. A társadalmi tulajdon átalakulás előtt áll, a legtöbb köz­társaságban alkotmányos tényező lett a magán-, illetve vegyes tu­lajdon. A szakszervezetre éppen emiatt komoly feladat hárul. Min­denekelőtt jelentős anyagiakkal rendelkező érdekvédelmi, párton kívüli szervezetté kell Eh­hez elsősorban minél előbb meg kell változtatni alapszabályát, hogy jogot formálhasson a munkásvé­­delemre a magán-, illetve vegyes vállamokban is. Eddig ugyanis néhol komoly gondok adódtak, sőt összetűzések­re is volt példa a munkások, il­letve a munkaadók között. Példá­ul a kiscsndai cipőgyárban a kö­zelmúltban csúcsosodtak ki az ese­mények. A munkások a gyár „ ..visszafoglalását” követelték az­­ olasz partnertől. A megvásárláskor­­ az újdonsült cégtulajdonos minden­­ jót, mindenekelőtt új gépeket és fizetést ígért a dolgozóknak. Aztán ennek a fele sem teljesült A megígért modern gépsorok — amilyeneket a kint járt szakem­berek láttak — sem érkeztek meg. Pedig enélkül aligha lehet a tér-, melékenységen javítani. Hasonló a helyzet a szabadkai Partizán Ke­rékpárgyárban. A legnagyobb gondot azonban az évek óta veszteséggel működő vál­lalatok jelentik. Vajdaságban több tízezer munkás sorsa, országos vi­szonylatban pedig több százezeré válik bizonytalanná. A szakszer­vezet véleménye szerint a vesz­teséges gyárak évről évre történő egyoldalú támogatását a tartomá­nyi, illetve a köztársasági költség­­vetésből meg kell szüntetni. Pon­tosabban átszervezési programok­hoz kell kötni, mert még mindig jobb felszámolni, szanálni az év­ről évre veszteséget halmozó vál­lalatokat, mint feneketlen zsák­ként tömni. Attól még sem az ott dolgozók helyzete nem oldódik meg, a társadalomnak meg csak kára származik belőle. Az újvidé­ki Pobeda Gépgyárban például évről évre nő a dolgozók elégedet­lensége, de a vállalat vesztesége is. A szakszervezet szerint is sok­kal jobb lenne az átszervezést, vagy a komoly kutatásokra alapo­zódó teljes átállást szorgalmazni, mint alkalmi juttatásokkal enyhí­teni a dolgozók követelésein. AZ OSZTHATÓ, AMI VAN Ilyen értelemben tárgyaltak a napokban a tartomány, a községi illetve a vállalati szakszervezeti vezetők és a munkások a kollek­tív szerződések alkalmazásáról, megkötéséről is. Valamennyi köz­ségben már vázolták az akció me­netét. Január első napjaiban a vállalatokban is megkezdődik a munka. A kollektív szerződések­nek azonban csak úgy lesz értel­me, ha egyidejűleg a szociális vé­delmi programokat is alkalmaz­zák. A szavatolt, a legkisebb sze­mélyi, de minden más jövedelmet is a megvalósítottból lehet biztosí­tani. Nincs más dinárunk, csak a munkával megkeresett. Ahhoz azonban, hogy a szak­­szervezetnek tényleg beleszólása legyen a munkások jövedelmének alakulásába, magának is erősnek, anyagilag függetlennek kell len­nie. Az új statútumtervezt értel­mében a tagsági díj ötven százalé­ka a vállalati szakszervezetben marad. További tíz százalék a sztrájk­, tíz százalék pedig a szo­ciális alapba megy. Valójában ez azt jelenti, hogy a tagsági díj 70 százalékával maguk a dolgozók rendelkeznek. Nem sok, mert a szakszervezeti tagsági díj ala­csony, kezdetnek azonban mégis valami. STANYÓ TÓTH Gizella ­Csütörtököt­­mondok Egy praktikus kis fehér gomb I. távirányítású tévékészülé­­két az amerikaiak találták­­ ki gyakorlati okokból. Annyi ugyanis ott a tévécsator­na, hogy ha a néző minden vál­tásért odagyalogolna a készülék­hez, térdig elkopna a lába. Kü­lönös tekintettel arra, hogy film­vagy show-nézés közben tömén­telen mennyiségű reklámot kell kibekkelni, s ez a ronggyá nyo­mogatott távirányító nélkül egy­szerűen lehetetlen. Mire a tévé­hez érne, már meggyőznék a sze­gény amerikai átlagpolgárt, hogy vásároljon újfajta, csokiízű pat­togatott kukoricát, s amilyen, meg is tenné. Távirányítású tévékészülék ná­lunk is egyre több van, habár ami a tévécsatornákat illeti (ki­vételek a büszke műholdasan­­tenna-tulajdonosok), a gyors mű­sorváltogatás érdekében felesle­ges volna beszerezni. Mert tévé­stúdió ugyan van nálunk is ép­pen elég, csatorna még több, de szerencsére legnagyobb részüket (ezért vagy azért) nem lehet fog­ni. Azt a megmaradt néhányat pedig, amelyet lehet, gyakorlati­lag párokra osztották, s kettő­kettő ugyanazt a nótát fújja. Részint azért, hogy a nézőt a vá­lasztás kínjától megkímélje, ré­szint pedig azért, nehogy az a három-négy stúdió közül vala­melyiknek eszébe jusson másfaj­ta nótát fújni. Ennek ellenére nálunk is kin­cset ér a távirányító. Megmenti ugyanis a jámbor polgárt attól, hogy akarata ellenére tragikus gyorsasággal nézetet cseréljen. Amikor tehát a képernyőn meg­jelenik a kommentátor, bizalma­san előrehajol, s arcunkba re­csegi, hogy miért jó nekünk az, ami nem jó, miért kell nekünk utálni azt az illetőt, akit egyéb­ként rokonszenvesnek tartunk, egy nyomintás a kis fehér gom­bon, s máris jótékony csend ereszkedik ránk. Zavartalanul él­vezhetjük a kommentátor gazdag mimikáját, elegáns kézmozdula­tait, s közben nem kell attól tar­tanunk, hogy kedvenc, régóta alakítgatott véleményünk a sze­méthamvasztóba kerül, s kapunk helyette egy ropogós újat, ame­lyet valahol valaki direkte ne­künk alakított ki. S miközben a kommentátor tátog, mint az akváriumban az egzotikus tengeri­­ herkentyűk, azon is nyugodtan eltöprenghe­tünk, mennyit demokratizálódott televíziónk az utóbbi időben. Még néhány éve is az volt ugyanis a tévés újságíró-pályá­zatok sarkalatos kitétele, hogy a jelentkezőnek eleget kell tennie a különleges televíziós követel­ményeknek, értendő ezen, hogy az illető tud­ folyékonyan olvas­ni, mi több, szépen és folyama­tosan beszélni, ezenkívül megje­lenése is elfogadható. Nehogy a mamák vele ijesztgessék majd csemetéjüket vacsora közben, — ödönke, ha nem eszed meg a spenótot, jön az a bácsi és el­visz! A különleges tévés követelmé­­­­­nyek alapján alkalmazott í­r* illetőkkel szinte már nem is találkozni a tévében. Ami egy­felől e médium demokratizálódá­sáról tanúskodik, másfelől örök hálára kötelezi a mamákat, ödönke azóta mindennap meg­eszi a spenótot, nőtt is három centit, mi pedig — hála a kis fehér gombnak — véleményün­ket sem cseréltük ki — egy újabbra. p. k. k. Zren­janin Talpra áll a Minél? Két hónappal a csődeljárás megindítása után a zrenjanini Mi­nél villamossági berendezést gyár­tó üzemben úgy látják, hogy van esélyük a felszámolás elkerülésé­re. Ennek egyik alapfeltétele pe­dig az, hogy a hitelezők töröljék a Minél adósságának legalább a fe­lét, a többinek a megfizettetését pedig egy évre halasszák el. Er­ről a jvaslatról majd január 16-án döntenek azon a tárgyaláson, amelyre meghívták a csődbe ju­tott kollektíva hitelezőit. A Minél részére az a legfonto­sabb, hogy a Reobanka, a legna­gyobb hitelezőjük, eltörölje a reá eső adósságok részét, mert ettől kezdve máris megindulhat a ter­melés. A válság áthidalását taglaló programot egyébként a belgrádi Minel szakemberei készítették, és az ő irányításuk alatt indulhat majd meg a termelés is. Ennek értelmé­ben pedig minden egyes vállalko­zást előzőleg tüzetesen felmérnek, és ettől függ majd az is, hogy hány munkást vesznek vissza a Minél egykori 330 munkása kö­zül. Egyes becslések szerint az idén 5—10 millió dollár értékű munkára számíthatnak. Ehhez mintegy 250 dolgozójuk részére biztosíthatnák a megélhetést, és ami még fontosabb, a veszteség nélküli termelést. __ K. L És a méltóság A zrenjanini foglalkoztatási érdekközösségben minden évben újévi csomagot kaptak a munka­nélküliek gyerekei. Az idén erre talán nagyobb szükség volt, mint bármikor, mivel az érdek­­közösség csak nagy késéssel fi­zethette ki a munkanélkülieknek járó segélyt, de ezúttal nem fu­totta a csomagokra. Az érdekközösségben azonban nem hagyták ennyiben, hanem a város központjában egy alkalmi rendezvényt szerveztek a mun­kanélküli szülők gyermekei és az árva gyerekek részére. Ezen a télapók édességet osztogattak. Mindez dicséretes volna, ha esetleg más formában történik. Mindenki tudja ugyanis, hogy az újév előtti napokban a zrenja­nini vállalatok télapói az ifjú­sági otthonban, a Népszínház­ban, a sörözőben és más termek­ben osztogatták a csomagokat. Talán lehetett volna találni egy termet fél órára, hogy a mun­kanélküliek gyerekei ne az ut­cán kapjanak ajándékot. Más­részt az édesség kiosztásának módja is kifogásolható, hiszen mindegyik gyerek annyit kapott, amennyit a két kezében elvihetett az alkalmi emelvényről. Azt pe­dig tudjuk, hogy nem minden gyerek marka egyforma, s azt is, hogy nem mindenki szeret lök­dösődéssel hozzájutni valami­hez. Mert tolongás az volt, úgy­hogy nem hiába volt a télapó mellé kirendelve a rendőrség is ... Végül a télapó „mentette meg” a helyzetet oly módon, hogy elkezdte dobálni a tömeg közé az édességet. Szemtanúi voltunk annak, hogy a gyerekek egymást lökdösve szedték föl a földről a sarolt cukrokat. A szer­vezők mintha megfeledkeztek volna arról, hogy a gyereknek is lehet méltósága ... K. I. Aszályos év volt A növénytermesztők téli pihenőre tértek az adai kombinátban Az adai Halász József kombi­­­­nát növénytermesztői a napokban­­ a mélyszántást is befejezték, vé­get ért a növénytermesztési idény,­­ s a munkaidő átcsoportosítása­­ alapján téli­ pihenőre térnek a dol­­l­gozók. Új erőt gyűjtenek az új idényre, amely remélhetőleg kü­lönb lesz a tavalyinál, amely, mont I .ismeretes, alaposan áthúzta a szá­­­­mításai ik­­at. A mezőgazdaság szempontjából az utóbbi két évtized legrosszabb­­ éve volt ez, a legnagyobb vámot most szedte a ha­szonnövér­vekből­­ az aszály, és егчпек ellenére a I terményárak is ..aszályosak”, meg I hát a kifizetésük körül is gon­dol­va ennek ... 1990. január else­jétől december­­ elejéig mind­össze 300 milliméter csapadék hullott az adai­k­ombmét területén, de ha egy egész évet vennénk alapul, akkor sem len- I ne felentős az eltérés. Az átlagosnál számottevően ke­­­­vesebb csapadék folytán, a hoza­­v­rrok igen piszcsonyak, illetve b­ár eltérőek voltak, mert az öntözött és az öntözetlen narcelilájé ter­­minátlega között jelentős az elté­rés. A kombinát a 6500 hektár ter­mőföld­jéből háromezer hektáron öntözheti, öntözi a haszonnövé­nyeket, és a tavalyi intő példá­ból kifolyólag is arra törekszik, hogy bővítse a hálózatot. A cu­korrépa például az öntözetlen táb­lákon átlag három vagonnyit ter­mett hektáronként, míg az öntö­zött parcellákon 5 vagonnais. A kukoricánál 25—30 méter mázsa az eltérés, és hasonló az arány szá­mos­ más növénynél is. Az öntö­zés­­kapcsán a szakemberek azt is megemlítették, hogy a konyhaker­ti növényeket (borsót, zöldbabot, paprikát és uborkát) öntözés nél­kül nem is lehetne termeszteni, de ez vonatkozik a másodvetésű növényekre is. A hálózat felújítása és bővítése tehát sürgető feladat­­, de mi­lyenek a lehetőségek? Nos, le­romlott helyzetében a kombinát képtelen önerejéből fejleszteni a hálózatot, de megpályázta a Vaj­dasági Bank fejlesztési kölcsönét, és követő elbírálás esetén az ön­tözési idény­­kezdetéiig újabb két­száz hektáron építik ki az öntöző­­rendszert. Valmont rendszerű be­rendezést vásárolnak, amely a magas növésű növények öntözésé­re is alkalmas. Mivel a kombi­nátban a búza után a kukorica a legnagyobb területen termesztett haszonnövény, az állandósultan magasabb hozamok elérése céljá­ból öntözési feltételének a javí­tására is gondot kell fordítani. si Gyászos év vége az utakon Vajdaságban az év utolsó hétvégén negyven közleke­dési baleset történt • Tizennyolc személy életét vesztette Vajdaságban az óév utolsó hét­végén negyven közlekedési sze­rencsétlenség történt, amelyben 16 személy életét vesztette. E tragi­kus mérleghez hozzá kell még számítani két személyt, akik az elmúlt napokban súlyos sérülést szenvedtek, s az orvosok nem tudták megmenteni életüket. A közlekedési szerencsétlensé­gekben 29-en súlyos, hatan pedig könnyebb sérülést szenvedtek, az anyagi kár óriási. A közlekedési szerencsétlenségek leggyakoribb oka az, hogy a vezetők ittasan ültek kormánykerékhez, vagy nem alkalmazkodtak az útviszonyokhoz. Január elsején éjjel egy óra­kor a­z Újvidéki Vásár közelében súlyos közlekedési szerencsétlen­ség történt, amelyben a gépkocsi vezetője, Ksenija Zelenovic (1972) súlyos sérüléseket szenvedett, a mellette ülő Ivan Radonjic (1972) pedig életét vesztette. Ksenija Ze­lenovic ittasan, vezetői engedély nélkül nagy sebességgel vezette gépkocsiját, áttért az út menet­irány szerinti ba­l oldalára, és ösz­­szeütközött a vele szemben haladó gépkocsival. A kocsi utasai, az újvidéki Radomir Nesovic és a vetemu­ki Katica Adzic súlyos sé­rülést szenvedtek és a tartományi kórházban ápolják őket. (Tanjug) Helyreigazítás A Magyar Szó 1990. dec. 30-ai számában J. Garai Béla interjút közölt Ágoston András újonnan megválasztott képviselővel. Az írásban Ágoston András tévesen a FORUM vezérigazgató-helyette­seként szerepelt. A vállalat közös szolgálatának értesítése szerint Ágoston András mandátuma ezen a poszton 1990. dec. 19-én lejárt. Ez­után iskolai képzettségének meg­felelő új beosztást kapott, amit ő el is fogadott.

Next