Magyar Szó, 1991. április (48. évfolyam, 104-118. szám)
1991-04-16 / 104. szám
4 KÜLPOLITIKA Magyar Sió 1991. április 16., kedd A kurd menekültek áldatlan helyzete ismételten felhívta a figyelmet a kisebbségek problémáiéra, elsősorban a Balkánon és Kelet-Európában, ahol újólag megkérdőjelezik a háború után kijelölt határokat. Jugoszláviát egy birodalom — ezúttal a szovjet — felbomlása után anarchia fenyegeti, ám egyetlenegy posztkommunista ország sem mentes a nem kívánatos forrongástól. Egyre vészesebben közeledik a júniusi határidő, amikor Szlovénia ki fog válni, s Horvátország minden bizonnyal követni fogja példáját, s ha e többnemzetiségű, el nem kötelezett államot alkotó egymással szemben álló hat köztársaság addig nem jut közös nevezőre egy lazább konföderációról, akkor sorsdöntő, nehéz órák várnak ránk. Ha nem is olyan vészes a helyzet a Balkánon, mint az I. világháborút kirobbantó időszakban, a fejleményeket mégis aggodalommal kíséri figyelemmel Európa többi országa. A feszültség okát nem nehéz felfedezni, ha akár felületesen is szemügyre vesszük az Osztrák—Magyar Monarchia 1911 évi térképét azoknak az államoknak a fekvésével, amelyek öszszeomlása után születtek. A gyakran képtelenül meghúzott határok, amelyek nemzetiségeket osztottak meg, azoknak a feszültségeknek a melegágya, amelyek azután lobbantak fel, miután a térség megszabadult a kommunizmus igájától. Nemcsak Nyugat-Európát, hanem az új demokráciákat is aggasztja a nacionalizmus ébredése a Szovjetunióban és az egykori csatlós államaiban. Lengyelország, Magyarország és főleg Csehszlovákia az utóbbi két évben radikális politikai változást hajtott végre, amelynek célja az Európába való beolvadás a mostani határok módosítása nélkül. E célt szolgálja a határokról szóló kétoldalú szerződések aláírása, mivel ezeket az okmányokat nem fogadták el a II. világháború után. Elsőnek Lengyelország törte meg a jeget, amikor tavaly megállapodást kötött az egyesült Németországgal. Az okmány fájdalmasan érintette Németországot, amely elveszítette Pomerániát. Szilézia egy részét átengedte Lengyelországnak a háború után, mivel Sztálin a lengyel határokat erőszakosan kiterjesztette 241 kilométerre nyugatra. Jelenleg hasonló megállapodás aláírásáról tárgyal egyrészt Csehszlovákia és Németország, másrészt pedig Lengyelország és a Szovjetunió. A lengyelek egy része élesen reagált, mivel mindörökre le kell mondaniuk a keleti területekről, amelyek magukba foglalják Lvovot és Vilniust, amely 1100 esztendeig Lengyelországhoz tartozott. Varsó a Kremllel folytatott tárgyalásokon nem törekszik a határok módosítására, közölte Wladislaw Klacszinszki, a lengyel külügyminisztérium szóvivője. Hozzáfűzte, ha Litvánia kikiáltja függetlenségét, a lengyel álláspont nem változik, mert semmilyen tárgyalásokba nem kíván bocsátkozni a határok átrajzolásáról. A Lengyelországgal határos Belorusszia szovjet köztársaság továbbra sem hajlandó elismerni a lengyel—szovjet határokat. Amikor tavaly Lengyelország külügyminisztere látogatást tett Moszkvában, Ukrajna és Belorusszia vezetői elutasították az együttműködésről szóló megállapodás aláírását. Jugoszlávia után Csehszlovákiának okoz legnagyobb gondot a belső határok módosítására gyakorolt nyomás. Általános meggyőződés szerint nem reális Szlovákia kiválása néhány olyan nacionalista csoport erőteljes nyomása ellenére, amelyek bírálják a csehek dominációját Prágában. Az esetleges független Szlovákia a népes német, magyar és lengyel kisebbséggel nem lenne képes szembeszállni Magyarország, Lengyelország, sőt Ukrajna követeléseivel. Egy csoport nacionalista irányzata ugyanezt kiváltja a többiekben, s Morvaország is azonos elbánást követel, ha Szlovákia kiharcolja a nagyobb autonómiát Magyarország kényszerült rá legnagyobb mértékben, hogy felülvizsgálja lelkiismeretét: ez az ország elveszítette lakosságának egyharmadát, területének 40 százalékáról le kellett mondania Románia, Jugoszlávia, Csehszlovákia és a Szovjetunió javára a monarchia felbomlása után. A 10 millió lakosú Magyarország azt állítja, hogy 15 millió magyar nevében beszélt, s vitába keveredett Romániával, ahol 2 millió magyar él Erdélyben. Néhány hónappal ezelőtt Jeszenszky Géza riadalmat keltett Nyugat-Európában kijelentésével ha Románia területi követelésekkel lép fel a Szovjetunióval szemben, akkor Magyarországnak viszsza kell követelnie Erdélyt. Bonn és Párizs azonnal reagált, a magyar kormánynál aggodalmának adott hangot, Franciaország, Olaszország és Spanyolország támogatásával az Európa Tanács felruházta Romániát a vendég, majd a teljes jogú tag státusával. Magyarország megkísérelte rábeszélni az Európa Tanácsot, hogy fogadja el „a kollektív nemzeti jog” fogalmát. Néhány nyugati ország ezt helytelenítette, mint a más ország belügyeibe való beavatkozást, végül elvetették az ötletet. A tanács nem fogadta el azt a budapesti kérést sem, hogy külföldön képviselhesse a magyar nemzeti kisebbségeket. A Lengyelország és Csehszlovákia vezetőivel megtartott visegrádi csúcstalálkozón Magyarország, úgy tűnik, elfogadta a nemzeti kisebbségek emberi jogairól szóló nemzetközi alapokmány mostani mércéit. (UPI) határok I PÓKERPARTI — A Jugoszláviában folyó küzdelem inkább egy pókerpartira hasonlít, mint egy kifinomult sakkjátszmára. (Corriere della Sera) OLAJÁGFÜGGÖNY — Európában már nem a vasfüggöny jelent problémát, amely különben is csak ideiglenes volt, hanem sokkal inkább az új keletű olajágfüggöny. (Denis Healey brit miniszter az észak-európai és a földközi-tengeri országok közötti gazdasági különbségekről) FURA NÉV — Nincs kizárva, hogy a külföldieknek néha nem könnyű kiejteniük intézetünk nevét. (A Vnnizarubergeologija című folyóiratból, a szovjet geológiai minisztérium azonos nevű intézetének kiadványából) OKTATÓFILMEK NIHILISTA ÜZENETTEL — Legyen teljesen világos: a Kínában készült, impotenciával foglalkozó filmek történelmi és nemzeti nihilizmust hirdetnek. (Csu Ta--to, a Kínai KP Központi Bizottságának tagja) Veszélyben a remekművek Átvészelték-e a hathetes háborút Irak régészeti és történelmi kincsei, és mi vár rájuk a most dúló polgárháborúban? A bagdadi Nemzeti Régészeti Múzeum a főváros szívében van, a központi pályaudvarral szemben. Az itt őrzött kincsek egy célját tévesztett bombazápornak könnyen martalékává válhattak volna. Az utóbbi években a múzeum állandóan terjeszkedett, úgyhogy ma már harminc-egynéhány teremben tekinthető meg a majd kilencvenezer műtárgyat felölelő, öt-hat évezrednyi történelmi korszakot bemutató kollekció. A kiállított tárgyak száma állandóan gyarapszik, mert az országban fellelt majdnem minden régészeti kincs ide kerül. 1988-ban a múzeumban kaptak helyet a nimrudi lelőhelyen talált tárgyak, a neoasszíriai hercegnői sírok tartalma. Egyesek szerint ezeket a kincseket a háború alatt biztonságosabb helyre kellett volna szállítani. Jean-Louis Huot, a dél-iraki Larsa város mellett immár tizenöt éve tevékenykedő francia régészeti csoport vezetője szerint nagyon nehéz lett volna minden tárgyat elszállítani, mert némelyik harmincöt tonnát is nyom. Nem volt könnyű kiemelni őket a földből sem, amikor a régészek megtalálták őket. Habár Szaddam Husszein őseiként gyakran emlegeti Nabukodonozort (i. e. 605— 562) és Szaladint (1138—1193), a két uralkodóról nem maradt Irakban sok emlék. Az országon két szörnyű mongol invázió söpört végig, 1258-ban Hulagu káné, majd a tizennegyedik század legvégén Tamerláné, s Bagdadból akkor nem maradt semmi a föld színén. S végül az ősidők óta építőanyagként szolgáló közönséges, illetve égetett tégla hamar szétmállik, ha nem viselik gondját, így semmisült meg sok építmény, az emberiség egyik bölcsőjének, Mezopotámiának a kincsei a Tigris és az Eufrátesz okozta árvizek, valamint az erózió következtében. CSAK FELSZÍNRE KELL HOZNI Az időszámításunk előtti hetedik évezredtől kezdve e két folyó mentén számos civilizáció váltotta egymást, mind nyomokat hagyva maga után, amelyeket csak felszínre kell hozni. Megtalálhatók itt a sumer államok városainak maradványai, a babiloni és az aszszír királyságokról tanúskodó építmények, a seleucusok, a párthus birodalom, a szasszanidák és természetesen az arab birodalmak maradványai (Al-Manszur, a második abbászid kalifa alapította 762-ben a Tigris partján Bagdadot, a fővárost). A fellendülés időszakét — bár nem volt konfliktusmentes — megszakította a mongol orkán, elsöpörte az évezredek erőfeszítések árán teremtett irrigációs rendszer nagy részét, ami a termékeny, gazdag mezopotámiai medence hanyatlásához vezetett. Az újabb fellendülés a kőolajlelőhelyek felfedezéséig és az Ottomán uralom első világháború utáni megszűnéséig váratott magára. Attól kezdve Irak fokozatosan „regionális hatalommá” küztötte fel magát, nagy jelentőséget tulajdonítva nemcsak tulajdon történelmi múltjának, hanem a területén található sok kincsnek is. E kincs ma újra veszélyben van. A háború és a most folyó belső harcok nemcsak az emberi civilizáció jelentős útkereszteződésének emlékeit őrző múzeumokat veszélyeztetik, hanem a régészeti zónákat és a történelmi emlékművek nagy részét is, mivel stratégiai jelentőségű helyek (katonai bázisok, repülőterek, gyárak) közelében vannak. Jean-Louis Huot szerint kétféle lelőhelyet különböztetünk meg Irakban. Az egyik csoportba tartoznak az olyan maradványok — nincs sok belőlük —, mint amilyen Kteszifon palotája a híres boltívével vagy a kilencedik századból fennmaradt szamarrai dzsámi spirális minaretjével. Ide sorolható Hattra város (i. sz. 2—3. század), amely van olyan elbűvölő, mint Palmira vagy a középkori Ukhaidir-kastély. Itt említhetjük meg a mostani és a szamarrai Kerbela szent város környéki muzulmán emlékműveket, amelyek az e két városban összpontosuló légelhárító bázisok, valamint vegyi és egyéb fegyvergyárak közvetlen közelében vannak. Bagdadnak, ennek a nem túlságosan szép városnak van egy érdekes Korániskolája (Musztansirjeh) és egyéb abbászid palotája. FÖLD FEDTE VÁROSOK Iraknak vannak kevésbé látványos, de úgyszintén értékes emlékművei, s számos, még fel nem tárt lelőhelye. A Babilon melletti ilyen lelőhely 900 hektárnyi területen fekszik, az uruki 550 hektáron, a Moszul közelében levő Ninive melletti 700 hektáron húzódik. Természetesen ezek a régészeti lelőhelyek nincsenek túlságosan nagy veszélynek kitéve, mert az érvényben levő törvény szerint a feltárt maradványokat, vizsgálatuk után, földdel kell befedni, mert megfelelő technikai lehetőségek híján másként nem óvhatók meg az esetleges restaurációig. Egyetlen kivétel az ősrégi babiloni Nabukodonozor-palota, amelyen Szaddam Husszein nemrég igencsak költséges és alapos restaurációt végeztetett, hogy a palota színpadul szolgálhasson a babiloni fesztiválnak. Az Irakban uralkodó jelenlegi helyzet még kilátástalanabbá teszi a műemlékek jövőjét, de érthető okokból pillanatnyilag ezzel senki sem foglalkozik. Most a közvetlen veszélyben forgó több tízezer emberélet a legfőbb gond. (Franciából fordította: LOVAS Edit) Csalitalrt, KÉNUK!, tatami A kurdokra még hosszú harc vár Több 100 000 elkeseredett, hajléktalan menekül Szaddam Huszszein uralma elől, s a kurd vezetők szerint a biztonsági övezet csak átmeneti megoldás. Szerintük a kurdokra hosszú harc vár, amíg tartós békében és biztonságban élhetnek. A kurdok elégedetlenek az Egyesült Államok és George Bush elnök magatartása miatt: szerintük szította felkelésüket az iraki elnök ellen, s most megvonta a katonai segélyt, s emiatt nem fejezhették be harcukat. Azt állítják, hogy a több millió kurd menekült semmilyen feltétellel nem tér vissza a mostani iraki kormányzat uralma alá. Hárommillió ember eltökélte, hogy többé nem él Szaddam Husszein vezetése alatt, s mi nem kívánjuk erre rákényszeríteni őket, mert teljesen tisztában vagyunk vele, hogy Szaddam Husszein bosszút áll, ő egy brutális kényúr, jelentette ki Kosjar Zebari, a vezető kurdellenzéki csoportosulás, a Demokrata Párt szóvivője. Hozzáfűzte, hogy a mostani exodust éppen Szaddam Husszein terrorja váltotta ki. Az IRNA teheráni távirati iroda elmarasztalta a brit tájékoztatási eszközök magatartását, mert szerinte elhallgatják az Iránba szökött iraki kurdok megpróbáltatásait. Az IRNA szerint néhány hírtől eltekintve a brit tájékoztatási eszközöket és politikusokat nem érdekli Irán nehézsége, amelynek rettentő nagy gondot okoz a menekültek ilyen tömeges áradata. Az IRNA a továbbiakban egyebek közt azt jelentette, hogy a Nyugat, főleg az amerikai és a brit politikai körök és hírközlő eszközök egy része a politikai rokonszenvet az emberbaráti elvek és célok fölé helyezi. Azt állította, hogy a brit lapok néhány újságírót küldtek Iránba, s abból kiviláglik, milyen gonddal küszködik az iráni Vörös Félhold, hogy megoldja a több mint egymillió iraki menekült problémáját, mivel az országban már előttük 2,5 millió afganisztáni, iraki és kuvaiti hontalan tartózkodik. (AP, IRNA) (Reuter tele fotó) Körülbelül 250 000 iraki kiírd menekült tartózkodik a képen látható, az iraki—török határ menti hegyvidéken, az Isikveren török város közelében létesített menekülttáborban, mintegy 10 négyzetkilométeres területen szétszóródva ш I 1 í ; i 1 V,llfi' џц. ill. , 1 ■ .1 yÉ 1 i j (Reu’.Kr telelőin) Bászra egyik síita lakosa, a lázadók és a kormányozátok között folyó több hetes összetűzésekben '"'rombolt házának maradványai előtt