Magyar Szó, 1991. június (48. évfolyam, 148-162. szám)
1991-06-14 / 161. szám
8 KÖZÖS ÍRÓASZTALUNK Magyar Szó Fülöp G. szülő Zsebkrimi című írása kapcsán REHÁK LÁSZLÓ, SZABADKA. Az 1991. június 4-i, keddi ,Magyar Szó Közös íróasztalunk rovatában olvashatjuk Fülöp Gábor szülő jogos fölháborodását a Petőfi Sándor Általános Iskola két magyar tagozatában megejtett körkérdés miatt. Elsősorban szakmai szempontból (két karon, a jogin és a közgazdaságin választottak meg rendes egyetemi tanárnak a szociológia tantárgyára és jó egy pár körkérdéssel kapcsolatos kutatást vezettem) én is megdöbbenéssel elítélem a magyar nyelven tanuló és szerhorvátul kérdezett kisdiákokat és szülőket ért zaklatást. Szakmailag a körkérdés „a szociális distancia” felmérése volt, és ezzel összefüggően „a nemzeti sztereotípiák” kialakulásának rögzítése a kérdezettek nézete, „attitűdje” alapján. A magam részéről elsősorban azt a tanárt (esetleg tanársegédet ítélem el, aki ilyen témát választ a diplomamunkáját készítő hallgatója számára, és ilyen korosztályhoz utasítja, amikor kézenfekvő lehetne az illető jelölt évfolyamtársainak feltenni a kérdéseket. Iskolás gyerekek attitűdjét kutatni indokolatlan, mert ebben a korban még nincs szilárd saját álláspontja, csak környezetének hatását (család, tantestület, barátok csoportja) tükrözi, így valójában körkérdésnek érdemleges kutatási értéke nem lehet. Szakkörökben még erősen vitatott a szociometriai felmérés értelme a középiskolások között is. Szakmai szempontból hibás nem anyanyelven kutatni az attitűdöket, zavaró és helytelen eljárás a tanítónő eltávolítása a diákközösségből. Van eset, hogy nem névtelen körkérdést végzünk, de ezt előre be kell jelenteni, és a kapott eredmények is különböznek, másképpen értékelendők. Dőreség - legalábbis szakmailag - még az általános iskolásoknál sokkal érettebb egyéniségű közösség attitűdjét vizsgálni manapság a nemzeti viszonyokkal kapcsolatban, amikor annyiféle nacionalizmussal találkozunk, és tudjuk, hogy az csakis egy átmeneti időszak lehet életükben. Hogy mi rejlik az ilyen körkérdés mögött, nehéz megmondani. A szakmai tudományosság semmiképpen. Nem feltétlenül hatósági szerv manipulációja ez - ez már találgatás-, lehet, hogy olyan ember mesterkedése, akinek a begyepesedett világnézete és egyoldalú nemzeti elfogultsága háttérbe szorította szakmaipedagógiai lelkiismeretességét. A szülők reagálása - előbb már Fehér Rózsa Politika vagy pszichológia című írása is erre utal -, de a tanulók is nemzeti és emberi mivoltukra való nyomásgyakorlásként élték át, ami ebben a nem normálisnak mondható politikai légkörben nem szolgálja sem a polgárok emberi jogainak tiszteletét, de a nemzeti egyenrangúság demokratikus közérzetét sem. Az iskolában és más intézményekben végzett kutatások levezetésének alapszabályairól LOVÁSZ SÁNDOR, ÚJVIDÉK. Az újvidéki Petőfi Sándor Általános Iskolában történt „szociálpszichológiai felmérés” kapcsán szükségesnek tartom röviden vázolni a valódi tudományos kutatások adatszerzésének módját. A felsorolt minimális követeménneket tiszteletben kell tartania mindenkinek, aki felméréseket végez, legyen az egyetemista, tanársegéd, egyetemi tanár vagy önálló tudományos kutató. A kutatások adatszerzésének a módja tehát a következő: 1. A kutatás szervezője előzőleg írásban értesíti az iskola (vagy más intézmény) igazgatóját, azaz felkéri az együttműködésre. 2. Ugyanezt telefonon leellenőrzi, és bejelenti munkatársai érkezését. 3. A kutatás levezetőjének megjelenésekor fel kell mutatnia felhatalmazását. 4. Bizonyos „érzékeny” kérdések és témák esetében a szülők véleményét, azaz beleegyezését is kérni kell. Mellékesen megjegyezve: Nyugaton még az iskola sem szervezhet semmilyen felmérést, tesztelést, amíg arra a szülők vagy a szülők szervezetének áldását nem kapja meg. Kívülről jövő kutatások esetében a teszteket, kérdőíveket is mellékelni kell a kérvényhez. Az iskola igazgatóságának és szakszolgálatának kötelessége diákjai nyugalmát a tőle telhetően megvédeni. Ezt csak úgy érhetik el, ha a tanárok idegen személyeket az osztályba csak az iskola igazgatósági embere kíséretében, illetve annak engedélyével engednek be. Ha mindez nem történik meg, akkor bárki bármilyen céllal zaklathatja a diákokat, mert a „kérdőívekre” vagy „tesztekre” bárki ráírhatja „Institut za pedagogiju" - Katedra za psihologiju (mint ahogy ezt az újvidéki Petőfi Sándor iskolában „alkalmazott” kérdőívekre is felírták!) Nem vagyok azonos BADA TURY OLIVIA, a pszichológiai tudományok magisztere, ÚJVIDÉK. A Magyar Szó június 4-i Közös íróasztalunk rovatában Fülöp Gábor „Kísértetek kísérlete” című reagálása miatt írom e sorokat. Szakmai okokból kifolyólag szeretném közölni, hogy élesen elítélem a pszichológiának mint humán tudománynak bárminemű manipulációs szerepvállalását. Aki tudományos kérdőívek készítésére adja fejét, tisztában kell lennie azzal, hogy a tesztírás egyik elengedhetetlen előfeltétele a teljes diszkréció (a szociológiai, szociográfiai és egyéb statisztikai felmérések esetében pedig még inkább). Az említett újvidéki iskolában alkalmazott tesztek kérdéseiből (amennyiben Fülöp Gábor leírása pontos) egyértelműen kiviláglik, milyen célt szolgálnak. A pszichológusok etikája tiltja, hogy nemzeti türelmetlenséget szító, provokáló és kiváltó kérdéseket alkalmazzanak tudományos kutatásaikban, mert ezzel meghazudtolják ennek a tudománynak humánus voltát. Különösen oktató és nevelő intézményekben megengedhetetlen, hogy ilyen és ehhez hasonló kísérletek stresszének tegyék ki a gyerekeket. Mentálhigiéniailag bizonyított tény, hogy ez károsan hat a gyerekek és az ifjabb korosztályok szellemi és érzelmi fejlődésére. Ami pedig a megkérdőjelezett pszichológia tanhallgató nevét illeti (Turai/Turay Olivéra?), ha már nem voltak biztosak annak hitelességében, nem is kellett volna megjelentetni, mert a vészes hasonlatosság miatt félreértésekre kerülhet sor a beavatatlan olvasóknál. Az azonosítás semmiképpen sem lehet helytálló, hiszen én diplomamunkámat még 1981-ben védtem meg a belgrádi Bölcsészettudományi Kar pszichológiai szakán, kilenc évvel később pedig ugyanazon a karon a gyermekpszichopatológia tárgyköréből magiszteri munkámat. Nevemet a Családi Kör hetilap olvasói minden bizonnyal már ismerik. Ennek ellenére több ismerősöm megrökönyödve hívta fel figyelmemet Fülöp Gábor már említett írására és a megkérdőjelezett névre. A pszichológiában ismert jelenség, hogy a kevésbé ismert tényt legkönnyebb összekötni a hozzá legjobban hasonlító ismert tényezővel. Ezért nyilvánosan elhatárolom magam a szóban forgó névvel való azonosítási kísérletektől, bárki részéről is történjen. Ki védi a Crna Gora-iak érdekét a Szerb Köztársaságban? JOCOVIĆ NOVICA, GROCKA, GROBLJANSKA 44. - (A nevezett személy 1991. június 6-án személyesen járt a szerkesztőségben, és tollba mondta a közös íróasztalunknak szánt levelét. Kérdésünkre, hogy miért éppen a Magyar Szóban kívánja észrevételét közzétenni, azt válaszolta, hogy ez a kifejezett óhaja. Közölte, hogy ő itt nevelkedett Vajdaságban, Backo Dobro Poljén - Kiskéren, 1971 óta pedig a fent megadott címen lakik. Levelét szerbül diktálta. Szeretném feltenni a nyilvánosság előtt a kérdést, hogy a Crna Gora-i népnek miért nincsen a Szerb Köztársaság területén saját nemzeti szövetsége? Ennek lenne hivatása törődni a nemzeti érdekek védelmével, hogy az itt élő Crna Gora-iak tanulhassák a saját történelmüket, oktassák őket kultúrájukra stb. Másik kérdésem: Batko Jovanovic, aki a korábbi képviselőházi mandátum idején Kolašin választóit képviselte, most pedig szerbiai képviselőként van jelen ugyanott, állandóan a Horvátországban élő szerbekről tesz fel kérdéseket. Miért nem tesz fel már kérdést a Szerbiában élő Crna Goraiak jogaira vonatkozóan? Nem ismerné talán népének azt a közmondását, hogy aki nem képes a saját ügyeit intézni, az a másokét sem tudja? Ezeket a kérdéseket én feltettem már a Szerb Köztársaság és a föderáció illetékesei előtt is, de választ még sohasem kaptam. Sőt, az az érzésem, hogy e kérdések miatt zaklatásnak is ki voltam téve. Ismét a Képes Ifjúságról SZERB KÖZTÁRSASÁG, VAJDASÁG AT TARTOMÁNYI TÁJÉKOZTATÁSI TITKÁRSÁGA, A Magyar Szó szerkesztőségének, Kubát János megbízott fő- és felelős szerkesztőnek. A Tartományi Tájékoztatási Titkárság rendszeresen figyelemmel kíséri a tartományi jelentőségű tömegtájékoztatási eszközök ügyvezetését, és ezzel összhangban figyelmesen elemzi egyenként minden lap helyzetét. Ennek az elemzésnek az alapján végzi Vajdaság AT költségvetése a tájékoztatásra szánt eszközeinek felosztását is, azzal a céllal, hogy lehetővé tegye az említett lapok egyenjogú helyzetét és rendszeres megjelenését. A lapok finanszírozása térítésének százaléka a példányszámtól függ, és a kis példányszámú magyar nyelvű lapok esetében a legnagyobb, a szerkesztőségi bevétel 70-95 százalékát képezi. Az ilyen lapok egyike a Képes Ifjúság is (összesen tíz olyan lap van, amely négyezernél kisebb példányszámban jelenik meg), melynek finanszírozásában a közösség tavaly 89,5 százalékkal vett részt, az idén az első negyedévben pedig 86,7 százalékkal. Igaz ugyan, hogy a tartományi költségvetés a tájékoztatásra szánt eszközeit az idei évre 8,5 százalékkal növelték, és lehetetlen lépést tartani a lapnyomtatás költségeinek növekedésével, az eszközök átütemezésével azonban igyekeznek megkönnyíteni a kis példányszámú lapok helyzetét. Konkrétan, csökkentették a nagyobb példányszámú lapok dotálását (Dnevnik, Magyar Szó, 7 Nap, Újvidéki RTV) a kis példányszámú lapok javára. Finnek eredményeként a Képes Ifjúság első negyedévi vesztesége kisebb volt az időarányos tavalyinál, ami a többi lap esetében nem mondható el. Tekintettel az országban uralkodó gazdasági helyzetre, a tömegtájékoztatási eszközöktől, így a Képes Ifjúságtól is elvárható, hogy nagyobb mértékben törekedjenek helyzetük javítására és ezzel funkciójuk végzésére is. A törekvéseket két irányban kell kifejteni: növelni kell a példányszámot, és fokozni kell a célszerűsítést és takarékosságot az ügyvezetésben. A Képes Ifjúság 2200 példányban jelenik meg, és számonként mintegy 1600 példányt adnak el, ami aránylag kis példányszám az olvasók számához, viszonyítva. A remittenda igen magas, körülbelül 25 százalék. A Képes Ifjúság költségeiben a grafikai szolgáltatásokon kívül jelentős tételt képez a bruttó személyi jövedelem, több mint 30 százalékot. A lapot közvetlenül nyolc ember készíti, ami igen nagy szám, tekintettel az oldal- és példányszámra. Az átlagkereset májusban 8300 dinár volt. Mindez kihat arra, hogy a Képes Ifjúság aránylag drága folyóirat legyen, ára meghaladja az 50 dinárt példányszámonként. Az ilyen helyzet ellenére is úgy véljük, hogy a lap nem forog veszélyben, és nincs szó megszüntetéséről. A társadalmi segítség ellenére a Képes Ifjúság szerkesztőségének jobban kell törekednie a lap színvonalának javítására, hogy vonzóbb legyen az olvasók szántára, és ezzel növekedjen az olvasottsága. Külön törekedni kell a remittenda csökkentésére, ez ugyanis a szerkesztőség tiszta vesztesége. 1991. június 14., péntek Néhány őszinte mondat Bracska II.-höz BÁLINT NÁNDOR, NYUGDÍJAS, BECSE, MH u. 40. - A hozzáértők, a szakemberek kitartóan állítják, hogy a nevetés gyógyhatású. Én ezt nem vonom kétségbe, mert mióta okom van a derülésre és nevetésre, sokkal jobban érzem magam, ugyanis szívbeteg vagyok, műtött szívvel élek. A kedves olvasó joggal kérdezi, hol van manapság ok a nevetésre, vagyis a gyógyító nevetésre? Azonnal hozzákezdek a magyarázathoz. A jókedvemet az váltotta ki, amikor a sajtóban, a vajdasági magyar sajtóban elolvastam, hogy megalakult a Magyarok a Hazájukért, Szerbiáért és Jugoszláviáért, hogy párt-e, egyesület-e, közösség-e vagy talán szövetség kezdeményezőbizottsága, élén Josip Molnárral. Azonnal tudtam, hogy kik ők és mit akarnak. Azonnal tudtam, hogy ők mindannyian „becsületes magyarok", csak éppen nem tudnak magyarul. Szerencse, hogy mi igen jól megtanultunk szerbül, és így aztán ha valamikor ne adj Isten, szót kell váltanunk, hát mi nem jövünk zavarba, annál inkább Brazskáék. Hát igen, még mindig nem tisztáztam, honnan ered a jókedvem, a nevethetnékem, csak onnan, hogy a bennünket pocskondiázok nekünk ingyenreklámmal szolgálnak, amiért hála illeti őket, úgyszintén egészségi állapotom javításáért is. Annyi sületlenség olvasása után az ember akaratlanul is jókedvre derül, utána pedig jobb lelkünket elfogja a szánalomérzet, hogy most akar már nagy ember lenni Molnár úr, élete delén túl? De milyen áron? Vagy ezen még nem gondolkodott? Mindazokból a förmedvényekből, amiket öntől elolvastam - hála a Magyar Szó fordítószolgálatának, ön nem csak hogy magyarul beszélni nem tud, de magyarul gondolkodni sem! Úgy látszik, vannak már néhányan, akik ebben a pillanatban a felfelé nyalást nagyon is kifizetődőnek találják, még ha rá is megy az ember gerinre. Ha ön vagy a hasonszőrűek azt hiszik, hogy szószátyárkodásukkal a becsületes magyar munkásembert meg tudják hódítani egy kétes értékű eszme számára, akkor önök nagyon tévednek. Vádaskodásaik nagyon is jellemzőek egy jelen pillanatban érvényben levő politikára, amely összegyűjtötte az ellenségcsinálás művészeit, akik mindenkiben ellenséget látnak, akik bárhol forduljanak is meg a világon, mindenhol veszélyeztetettek, mindenütt csak ellenségre találnak. Nem furcsa ez egy kicsit, Molnár úr? A „Helyreigazítást kérünk szövegcsonkítás nélkül" című cikkben többek között arról is értesültem, hogy Fekete Elvirát, ha közvetve is, de szervezetünk (VMDK) váltotta le. Molnár úr! Kérve kérem, ha már nem képes arra, hogy figyelemmel kísérje az eseményeket, és így pontos adatokkal szolgáljon irkafirkáiban, úgy hát tartson maga mellett egy titkárt vagy titkárnőt (ez nagyobb veszély), aki majd pontos adatokkal szolgál. Eddigi megnyilvánulásaiban tudtunkra adta, ki ön, vagyis kit tisztelhetünk önben. Hallotta talán az eldobott kapca meséjét. Mint egyszerű VMDK- tag, egyről biztosíthatom önt, tisztelt Josip Molnár úr, nemzetünk önnek nem fog emlékművet állítani soha! Naposcsibe a hentesüzletben MÉSZÁROS FERENC, SZABADKA, MÁJUS 15. U. 55. - Már megszoktuk, hogy mindenhol szinte mindent lehet kapni. Például a benzinkutakon konyakot a tönkretett turizmusunk fejlesztése érdekében, a fűszerkereskedésben pelenkát, bugyit és hasonló alsó- és felsőneműket, vagy az újságárusnál marhabelet és a hozzá tartozó kellékeket és még miegymást, például óvszert, ami most a magyar lakosság körében az új oktatási törvény miatt nagyon keresett cikk. És még sorolhatnánk, de ne pazaroljuk az inflációs nyomdafestéket, valamint a papírt. De nézzük, mit lehet kapni egy vagy több szabadkai húsboltban! Sok mindent! A burzsoá karaj mellett még elvétve akad proletár mócsing is. De a napokban a November 29-e üzleteiben a naposcsibe volt a sláger egydináros áron. Vegyen, míg a készlet tart! - mondták az elárusítók. A készlet nem sokáig tartott, mert féláron manapság mindenki mindent megvesz. Egy tojás egy dinár - reklám ár - benne egy pihés csirke. Már rántani is lehetne, de van akinek nem oly étvágygerjesztő ez a feltört tetem. Például az egyik vásárló 10 tojás között három ilyen tetemre lelt. (Tetemre hívás.) Finnek kapcsán felhívtuk a szabadkai állategészségügyi felügyelőt, Bán Józsefet, aki látleletet vett a bűzlő tojáshéjban nyugvó csirkecsecsemőről. Arnold József, a felügyelőség osztályvezetője a következő nyilatkozatot adja: - Nézze, uram! Mi nem lehetünk mindenütt ott, ketten vagyunk, sőt még ezt a szolgálatot is le akarják építeni egy személyre. Ezt lehetetlen elvégezni enynyi munkaerővel. Ami az említett tojásokat illeti, mi nem tudunk minden tojásba belelátni, ezzel kapcsolatban annyit mondhatok, hogy a tojások Szerbiából származtak, a November 29-e kombinát megvásárolta, és áruba bocsátotta őket. „Aki téged megdob kővel, azt dobd vissza kenyérrel" - mondja a Biblia. Mi, vajdaságiak a balkániakat friss kenyérrel ajándékoztuk meg, ők pedig döglött csirkével... Egy vádiratról (Magyar Szó, 1991. június 2., 7. - Vádemelés Jugoszlávia ellen) VESZTEG FERENC, ÚJVIDÉK. Nem kell okvetlenül ismernie senkinek sem Marx A filozófia nyomora című tanulmányát vagy Shakespeare LXVI. szonettjét ahhoz, hogy tudja: a balgaság eltipró hatalma ellen néma a szó. Nos, dr. Sztáncsics Andrásnak, a Magyar Szó valamikori szerkesztőjének, a TANJLG-jeligés hibáztatott írásra való reagálása szinte konvergál Diogenész hamis levelével. Hogy miért? Mert hamiskásan felveti a jogos kérdést: az újságírónak, lektornak szükséges-e legalább annyi jogi vonatkozású ismerettel rendelkeznie, hogy fogalomzavar ne jusson át a lektor szűrőjén, ne kerüljön a lapba. Túlzott követelmény? Valamikori (levitézlett?) lektorkodásom idejére, s az akkori Magyar Szó élő alapító szerkesztőivel való mindennapi együttműködésemre emlékezve, mondhatnám: igen is meg nem. Ami azonban a jogász és a lektor kapcsolatának célszerűségét illeti, ahhoz sajnos az Európai Közösség feketehumorú gazdasági szakértőjének szavait kell idéznem: „Feneketlen hordót nem finanszírozhatunk." (A Jugoszláviának folyósítandó esetleges pénzsegélyre gondolt.) Ezzel a digresszióval talán valamivel érthetőbb, miért választottam szócsőnek Diogenészt, s az ő ragaszkodását a hordón kívüli élet helyett a saját hordójához. Amelyből tanácsokat, utasításokat még a világhódító terveibe szerelmes Nagy Sándortól sem fogadott. Ezért nem lehet gyümölcsöző a párbeszéd a szélsőségesen ellentétes világnézetet valló vitapartnerek között. Mánia DR. NAGY ZOLTÁN, TEMERIN, KODÁLY ZOLTÁN U. 36. - Először is elnézésüket kérem, hogy a rovat hasábjain teszem közre félig szakmai eszmefuttatásaimat, de mivel az anyagot is innen merítettem, úgy vélem, itt illik elmondanom észrevételeimet. Egyetemi tanulmányaim során (amit a PÉCSI ORVOSTUDOMÁNYI EGYETEMEN végeztem) az elmekórtanból a következőkettanultam: PARANOIA vagy ÜLDÖZÉSI MÁNIA; LASSAN . KIALAKULÓ, TARTÓS, BEFOLYÁSOLHATATLAN TÉVESZMERENDSZER JELLEMZI, A TUDAT BESZŰKÜLÉSE MELLETT. A TÉVESZME RENDSZER TARTALMA SZERINT MEGKÜLÖNBÖZTETÜNK ÜLDÖZTETÉSI ÉS NAGYZÁSI MÁNIÁI . BEFOLYÁSOLHAZATLAN ÉS GYÓGYÍTHATATLAN. AZ EGYÉNEKNÉL BIZONYOS JELLEMBELI HIÁNYOSSÁGOK SZEMBETŰNŐEN MANIFESZTÁLÓDHATNAK... És hogy mikor jutottak eszembe a tanultak? Hát én is olvasom az újbelgrádi Molnár Josip Jožef ulica Narodnik heroja 54. alatti pukovnik elvtárs (egyébként állandó levelezőjük) förmedvényeit.