Magyar Szó, 1991. július (48. évfolyam, 178-208. szám)

1991-07-01 / 178. szám

г 4 VALLÁSI ÉLET Magyar Sió hagyom­­ányos lelkigyakorlatok Tátfalun Beszélgetés Utasi Jenő plébánossal a ma kezdődő és augusztus végéig tartó lelkigyakorlatokról Tíz évvel ezelőtt 1981 januárjá­ban szervezték meg Tótfa­lun el­ső ízben a lelkigyakorlatokat a felnőttek, illetve házastársak szá­mára. Azóta a plébánia mellett felépült a részvevők elszállásolá­sát szolgáló létesítmény. A lelki­­gyakorlatok menetéről, program­járól u­tasi Jenő tótfalusi plébá­nostól, a rendezvények szervező­jétől érdeklődtünk. • Mikor kezdődnek az idei tótfalusi lelkigyakorlatok? — Az idén is., mint korábban július elsején, tehát ma kezdőd­nek. Az első csoportban ötödikes­­hatodikos kislányok lesznek, utánuk következnek az ugyan­ilyen korosztályú fiúk. Őket a hetedikes-nyolcadikos lányok, majd fiúk követik. Az első cso­portot Lémért István topolyai plébános vezeti, öt-hat középisko­lás segítségével. Ф Az idősebb korosztályok szá­mára is szerveznek hasonló gya­korlatokat? — Természetesen, az idén­ is szervezünk vallási előadásokat a középiskolások és egyetemi hallga­tók számára. Csoportjaik rendsze­rint hétvégén jönnek, de volt már rá példa, hogy egész héten, vagy­is hétfőtől csütörtökig maradtak. A felnőttek esetében, különösen a házastársak esetében, hétvégeken szervezünk előadásokat.­­ Mennyire tömegesek a lelki­­gyakorlatok? — Az alsóbb korosztály cso­portjai rendszerint tömegesebbek, bár tény, hogy a­­ csoportok lét­száma igen váltakozó, néha csak 10-en vannak, de volt már 70 ta­gú csoport is. Az utóbbi években nagyon megnövekedett a 18 éven felüliek létszáma­© Milyen a lelkigyakorlatok programja? — A program természetesen csoportonként váltakozik. A ki­csik számára délelőtt 2 előadást tartunk, a délután pedig főleg al­kotó tevékenységgel telik, faliúj­ságot készítenek, verseket és rö­vid jeleneteket tanulnak be, el­sősorban olyanokat, amelyek ösz­­szefüggnek az előadások anyagai­val. Ez azért van így, mert nyil­vánvaló, hogy a kisebbek számá­ra a legfontosabb az élmény. Munkáikat, a betanult verseket és jeleneteket a lelki gyakorlat befe­jező napján szokták bemutatni. © Milyen a középiskolások és egyetemi hallgatók programja? — A középiskolások és egyete­mi hallgatók esetében a legfonto­sabb az előadások utáni vita, be­szélgetés. Mivel ezen van a hang­súly, az ő csoportjaikat rendsze­rint több lelkész vezeti. Termé­szetesen nekik is maradt idejük szabad tevékenységre, maguk ír­nak verseket, dalokat tanulnak be, gitároznak. A középiskolások és egyetemi hallgatók csoportjai rendszerint július végén és au­gusztus elején tartózkodnak Tót­falun, hogy ezután legyen idejük felkészülni az egyetemre, az írat­­kozásokra stb.­­ Hogyan lehet eljutni a lelki­gyakorlatokra? — Különféleképpen. Azok, akik már korábban is voltak, minden évben meghívót kapnak. A legfia­talabbak szervezetten jönnek, a középiskolások és felnőtek eseté­ben rendszerint olyanok jelent­keznek, akiket lelkipásztornak ajánlanak, de jelentkezhet min­den érdeklődő. Az összes részve­vővel azután szeptemberben tar­tunk egy közös találkozót, ame­lyen részt szoktak venni a szülők is. E találkozóknak rendszerint több mint 200 résztvevője szokott lenni. · A részvevők a lelkigyakorla­tok idején az internátusszerű épü­letben vannak elszállásolva. Meny­nyibe kerül a teljes elátás? — Az itt-tartózkodás teljes el­látással megítélésem szerint való­ban szimbolikus, mindössze 200 di­nár. P. I. ÚJMISÉSEK Szombaton Péter-Pál napján Pénzes János szabadkai megyés­püspök két fiatal papot szentelt föl. A két újmisés Vajda Károly és Háderer László. A szokásokhoz híven, első miséiket a fiatal papok szülőhelyükön mondják. Háderer László első miséjét tegnap este 6 órakor mondta a verbászi temp­lomban. Újmise legutóbb Verbá­szon 1976-ban volt. A szentmise érdekessége volt, hogy a verbászi egyházi kórus a Missa de angelis­­ből énekelt latin nyelven nese­­részleteket. Vajda Károly első miséjét jövő vasárnap, július 7-én mondja a tótfalusi templomban. A tótfalusi plébánia történetében ez lesz az első újmise. Vasárnap Bérmálás volt Temerinben Vasárnap délelőtt, 10 órakor kezdődött Temerinben az ünnepi szentmise, amelyet Pénzes János szabadkai megyéspüspök celebrált. A szentmise keretében megtartot­ták a bérmálást. Szungyi László temerini plébános szavai szerint az idei bérmálás volt az eddigi legtömegesebb, összesen 325 bér­málkozó volt, ami csaknem száz­zal több, mint a korábbi években. Ez elsősorban azért történt, mert az idén sok felnőtt jelentkezett bérmálkozásra.­ ­ ISMERD MEG A BIBLIÁT (34.) Jákob és Ézsau z­sáknak és Rebekának i ikrei születtek: Já­kob és Ézsau. A két gyermek semmiben sem hasonlított egymásra. Ézsau nem tűrte, hogy fékezzék, fegyelmezzék. Kora ifjúságától fogva va­dászott, ő volt apja kedvence. Jákob gondos, szorgalmas ember volt, inkább a jövővel törődött, mint a jelennel. Szívesen fog­lalkozott a nyájjal és földműveléssel. Türelmes ki­tartását, ügyességét és előrelátását édesanyja sok­ra becsülte. Rebeka Jákobot szerette jobban. Izsák és Rebeka azt szerették volna, ha az Áb­­rahámnak adott ígéretek két gyermekük életében teljesednek. Az ígéreteket Ézsau és Jákov is jól ismerték. Különös súlyt fektettek az elsőszülöttségi jogra, mivel kiváltsággal és felelősséggel is járt. Az elsőszülött gyermek a család papja, az apai örökségből kétszer annyit kapott, mint testvére, és az ő családjából származik a világ Megváltója Éle­tét Isten szolgálatának kell szentelnie, engedelmes­kednie kell Istennek úgy a magán-, mint a közélet­ben, és meg kellett fogadnia Isten tanácsait. Izsák mindezt tudtára adta gyermekeinek, és határozottan kijelentette, hogy Ézsaut illeti az el­­sőszülöttségi jog. Ézssau azonban nem szerette az áhítatot, nem hajlott a vallásos életre, sőt terhes volt számára. Isten törvényét, mely az Ábrahám­­mal kötött szövetség feltételét képezte, Ézsau igá­nak tartotta. Leghőbb kívánsága, hogy szabadon űzhesse kedvteléseit. A hatalom, a gazdaság, a könnyelmű élet jelentette számára a boldogságot. A két gyermekről születésük előtt Isten kijelen­tette: „Két nép válik ki a te belsődből, egyik nép a másik népnél erősebb lesz, és a nagyobb szol­gál a kisebbiknek” (I. Mózes 25, 23.). Rebeka em­lékezett erre, és megértette, hogy Jákob lesz Isten ígéreteinek örököse. Ezt közölte fiával is, aki ki­mondhatatlanul vágyott az elsőszülöttségre és a ve­le járó kiváltságokra. Olyan kapcsolatot szeretett volna létesíteni Istennel, mint amilyen nagyapjáé, Ábrahámé volt. Ézsau egy napon fáradtan, üres kézzel jött ha­za a vadászatból, és ennivalót kért Jákobtól. Já­kobot most is az elsőszülöttségi jog foglalkoztatta. Azt mondta, hogy akkor ad eledelt, ha cserébe ne­ki adja elsőszülöttségi jogát Feláldozta a mennyei földiért. A pillanatnyi élvezetért odaadta cserébe az örökkévalót. ..Így veté meg Ézsau az­­elsőszülöttséget” (I- Mó­zes 25, §4.). Miután így rendelkezett, megkönnyeb­bült. Útja ezentúl akadálytalan: azt tehet, ami ne­ki tetszik. A helytelenül értelmezett szabadságért ma is hányan cserélik fel elsőszülöttségüket, a tisz­ta, szeplőtlen, örökkévaló mennyei örökséget. Ézsau ezután két bálványimádó feleséget szer­zett magának. Ezzel megszegte a szövetség egyik feltételét, amely tiltotta a választott nép és a po­­gányok­ közötti házasságot. Apja mindezek után is neki tartogatta az elsőszülöttnek járó áldásokat. Teltek-múltak az évek. Izsák megöregedett, lá­tása gyengült, úgy érezte, halála közeleg. Úgy ha­tározott, titokban megáldja Ézsaut, nehogy Rebe­­ka és Jákob megakadályozzák ebben. De Rebeka megsejtette Izsák tervét. Biztos volt benne, hogy az ellen­kozik Isten tervével. Ha ezt Izsák megteszi, megharagítja Istent, és kisebbik fiát megfosztja azoktól az áldásoktól, melyeket Isten neki szánt. Milyen szomorú, amikor nincs összhang a szülők között és egyik gyermeküket jobban sze­retik a másiknál. Ez boldogtalanná teszi őket és a gyermekeiket is. A széthúzás és gyűlölet lesz úrrá a családon. A szülők elvakultságukban megfeled­keznek Isten akaratáról, és helyette saját elképze­léseiket valósítják meg. Izsák titokban megkérte Ézsaut, hogy ejtsen el egy vadat, készítsen belőle eledelt, hogy utána megáldja De Rebeka megtudta, hogy mire készül­nek, ezért gyorsan elkészített egy bárányt és Já­kobot küldte be apjához, mielőtt Ézsau megérkez­ne. Jákob többszörös hazugságba keveredett. Apját megtévesztette, így szerezte meg az elsőszülöttnek járó áldást Sikerült a csalás, de ezzel fájdalmat bánatot okoztak maguknak. Isten kijelentette, hogy az elsőszülöttségi jog Jákobé. Szavát idejekorán beváltotta volna, ha hit­tel és türelemmel várnak teljesítésére. De Rebeka és Jákob hite — sok más emberéhez hasonlóan — csődöt mondott. Rebeka keservesen megbánta, hogy rossz tanácsot adott fiának, mert ezzel megfosztotta magát szeretett fiától. Életében többé nem látta. Jákob bűntudatot érzett. Vétkezett Isten, apja, test­vére és önmaga ellen. Egyetlen rossz lépése tönk­retette egész életét. Fiainak gonosz tettei emlékez­tették saját ballépésére. Ez a bibliai történet arra tanít minket, hogy soha ne akarjunk hazugság árán előnyhöz jutni. „Jobb a szegény a hazug fér­finál'’ (Példabeszédek 19—22.). FARAGÓ József Főpásztori látogatás Jövő vasárnap Pénzes János sza­badkai­ megyéspüspök Verbászra látogat. Püspökké szentelése óta ugyanis még nem tett látogatást ebben az egyházközösségben. Dél­előtt 10 órakor főpásztori misét ce­lebrál, majd elbeszélget az egy­házközösségi képviselőkkel és a hívekkel. 1991. július 1., hétfő VALLÁSI EMLÉKEINK­­ reformáció Szlavóniában (1.) A reformáció térhódításának egyik kimagasló alakja Sztárai Mihály volt a 16. század első fe­lében, aki Sztára községben, a magyarországi Somogy megyében született. Ő is, mint az akkori re­formátorok többsége, korábban a katolikus alsópapsághoz tartozott, illetve szerzetes volt, s csak ké­sőbb, 1530-ban lett az új vallás­nak egyik leglelkesebb, legbuzgóbb szószólója és terjesztője. Amikor az új vallás eléggé meg­erősödött, Sztárai rendkívüli szen­vedélyességgel nyílt vitákat kez­dett a régi vallás vezetőivel— híveivel, nemcsak teológiai jelen­tőségű kérdésekről, hanem poli­tikáról, gazdaságról és szociális kérdésekről is. Ilyen vitákat több helyen tartott, köztük Valpón és Vukováron. Sztárai mellett vitat­koztak az egyszerű polgárok, job­bágyok, parasztok és urak is. Az ilyen szócsatákat, valamint az új vallás hirdetése és térhódítása te­rén elért eredményeket így írta le Sztárai barátjának, Tuknai Mik­lósnak: ,,az új tanok, az új eszmék erők gyökeret vertek a Dráva és a Duna mindkét oldalán elterülő falvakban és városokban, ahol is 120 gyülekezetet alapított az új vallás számára.” Megemlékezett még az ellenlábasaival vívott nyílt szócsatáiról, kiemelvén, hogy azokat új tanaival és eszméivel mindig és minden vonalon vissza­vonulásra kény­szerí­tett. A refor­máció idején a katolikus egyház­fik 1551 pünkösd vasárnapján zsinatot tartottak az 1327-ben ala­pított és 1422-ben bővített nazarai kolostorban (Possessio monast­erii S. Spiritus Nazra), amely Kórógy­­tól mintegy 10 kilométerre délke­letre, a Turdafalváról — Tordin­­ci­ól a borsodi — br­adini erdő felé vezető út mentén, a Valkó (Vuka) folyó melletti egyik dom­bon feküdt, melynek helyét a környező falvak lakossága ma is Gradinának nevezi. A történeti okmányok szerint Stipan gospodar, vagyis Sztipán hatalmi ember, aki már Sztárai új tanainak volt lel­kes szószólója, társainak és társ­nőinek segítségével a zsinaton résztvevő ferenceseket nyílt vitái­val és szólásaival annyira meg­ijesztette, hogy azok közül félel­mükben többen a kolostorban lé­vő teknők alá bújtak. A teknő­­kön azután három-három asszony ült mindaddig, míg a teknők alá bújt szerzetesek el nem fogadták az új vallási tanokat. Ebből a komikus esetből szólás is szüle­tetett Tordinciban. Ez a „hatalmi ember” társai se­gítségével a közeli Vukovárról is az említett kolostorba hajtotta a szerzeteseket, s onnan addig ki nem engedte őket, míg el nem fo­gadták az új vallási eszméket. A megtért szerzetesek közül később többen lelkes szószólói és terjesz­tői lettek a reformációnak. Közü­lük való Tordinac Mihajlo is, az első református pap Tordincin (pastor ecclesie patrie Tordaval­­vensis), akit később érdemei elis­meréséül „senior”-nak, esperesnek is megválasztottak. Időközben az új vallás a horvát reformátorok révén Boszniában is tért hódított. Történelmi megemlé­kezéseiben Jireček arról írt, hogy a reformáció idejében a „délszláv protestánsok azt remélték, hogy az új vallás az akkori egész európai Törökországban diadalmaskodni fog, abban bízván, hogy a török basák többsége délszláv szárma­zású volt” Rágerthay János, a királyi kancellária titkára is úgy vélte, hogy az új vallás nemcsak nálunk, hanem Trá­kiában és ma­gában Konstantinápolyban is dia­dalmaskodni fog. Hogy ez nem így történt, abba valószínűleg kül­ső tényezők és az általános európai politikai helyzet is bele­feszített. Sztárai Mihály 1554 körül halt meg, de közeli és távolabbi ba­rátai halála utá­n mindent meg­tettek, hogy az új vallást megtart­sák és tovább erősítsék. Ezért a szlavóniai ifjakat tanulmányaik folytatására, a református nagy­­birtokosok hathatós pénzbeli tá­mogatásával, a kolozsvári és a debreceni teológiákra küldték. Ilyen célokra többször érkezett nagyobb összegű pénzsegély az új vallási tanokat hirdető Porosz­­országból, ahol Markošlj Juraj, a délszláv protestánsok ismert egyé­nisége és segélyezője élt. BENCZE Sándor (Folytatása a jövő hétfőn) ünnepélyes vett a bérmálás Titelen Kétnapos látogatást tett a múlt héten a titeli községben Pénzes János szabadkai püspök. Ellátoga­tott a titeli Mária mennybemenete­lének szentelt templomba, majd pedig a löki Rózsafüzér Királyné­ja- templomba. Kíséretében volt Andrija Anušić, a püspökség tit­kára, valamint Sztrikovits János újvidéki dékán. A püspök és kísé­rete elbeszélgetett az egyházkö­­zösségi képviselőkkel, majd talál­koztak az elsőáldozó és bérmál­kozó gyerekekkel. A vendégek megtekintették a temetőket is. Látogatásának második napján , délelőtt ünnepi szentmise kereté­ben a püspök­­ökön tartott bér­málást. A löki katolikus templom­ban két fiú és egy kislány vette fel a bérmálás szentségét. A szentmise után a helybeliek meg­vendégelték a főpásztort és kísé­retét. Délután a bácskai kórházmegye főpásztora a titeli teplomban i­s szentmisét szolgáltatott Andrija I Anusiétyal, Sztrikovits Jánossal és­­ Frim­­jo Luk­c helybeli plébánossal,­­ amelynek keretében elvégezték a bérmálást. A szentmise előtt Szekeres Ka­tica virágcsokorral üdvözölte a püspököt. A katolikus nagykorú­ság szentségét Titelen 10 fiú és 3 kislány vette fel. A templom az utolsó helyig megtelt a hívőkkel, a bérmálko­­zók szüleivel és keresztszüleivel, de nagy számban voltak jelen pravoszláv és más vallású hívők is. Pénzes püspök a szentmise után lefény­képezkedett a bérmál­­kozókkal. A titeli egyházközösség híveihez tartozik még az is, hogy egy hét­tel korábban Franjo Lulic plébá­nos elsőáldozást tartott a titeli és löki templomokban. Lökön öt el­­sőágozó volt, Titelen pedig tizen­hat. Zika MARKOVIC Pénzes püspök áldoztatja a bérmálkozókat a titeli templomban

Next