Magyar Szó, 1991. augusztus (48. évfolyam, 209-234. szám)

1991-08-01 / 209. szám

1991. augusztus 1csütörtök Megérkezett az EK küldöttségének előőrse (Folytatás az 1. oldalról) Jól értesült jugoszláviai körök ezzel kapcsolatban utalnak arra, minimális a valószínűsége, hogy ez sikerülni fog az előőrs tagjainak, mert a tűzszünetet egyedül a JSZSZK Elnöksége, a Jugoszláv Néphadsereg és a Horvát Köztársa­ság együttesen tudná biztosítani. A trojka tagjai, vagyis Hollandia, Portugália és Luxemburg külügy­miniszterei, megpróbálják elérni azt, ami az első három látogatásuk során nem sikerült nekik. Megpró­bálják meggyőzni a jugoszláviai vál­ságban érintett feleket, akikkel pén­teken és szombaton ülnek tárgyaló­­asztalhoz, hogy tartsák tiszteletben a brioni nyilatkozatot és az egyetér­tésről szóló memorandumot. Biz­tosra vehető, hogy a trojka hivatalo­san is értesíteni fogja a JSZSZK El­nökségét a megfigyelői tevékenység kiterjesztéséről Horvátországban. Külön figyelmet érdemel az Eu­rópai Közösség azon javaslata, hogy vegyes járőröket kellene szervezni, amelyek Horvátországban teljesíte­nének szolgálatot. Egyes hírek sze­rint 500 megfigyelő is érkezhet az Európai Közösség tagállamaiból, akik részt vennének e feladat meg­valósításában. Elképzelhető továbbá az is, hogy a küldöttséghez lengyel­­országi, kanadai, valamint cseh és szlovákiai személyek is csatlakoz­nak. Jelen pillanatban az Európai Kö­zösség számára az a legfontosabb, hogy a megfigyelők küldöttsége idejében érkezzen H­orvátország­­ba, továbbá biztosítva legyen a tűzszünet ebben a köztársaságban és megszilárdítsák a békemegálla­podást. Talán még ennél is fonto­sabb, hogy a három hónapig tartó moratórium idején megállapodás szülessen az állam normális működé­séről. (Tanjug) Magyar Szó Segíts magadon, s Európa is megsegít A jugoszláviai események külföldi sajtóvisszhangja A brit lapok tegnapi számai többnyire az Európai Közösségnek a jugoszláviai válság megszüntetésében vállalt szerepével fog­lalkoznak, hangsúlyozva e szerep fontosságát, de ugyanakkor egymástól eltérő véleményeket hangoztatva arról, hogyan kell e szerepet betölteni. Míg egyesek csak megfigyelők Jugoszlávi­ába küldését szorgalmazzák, mások katonai békefenntartó erők bevonását követelik. Mint ezt a BBC kommentátora tegnap megállapította, amilyen mértékben egyetértettek a brit tájékoz­tatási eszközök a szlovéniai harcokkal kapcsolatban, annyira el­térő nézeteket vallanak most a horvátországi eseményekről. „Horvátország kétségbeesetten igyekszik nemzetközi támogatást el­nyerni, míg a szerb gerillák, akiket a szövetségi hadsereg támogat, mind­össze 60 kilométerre vannak Zágráb­tól” - jelentette az Amerika Hangja rádióállomás, megállapítva, hogy so­kan abban reménykednek, hogy az Európai Közösség megerősített megfi­gyelői csoportjai segítséget tudnak nyújtani Jugoszláviának. A rádióállo­más közlése szerint egyes nyugati helyzetelemzők azonban rámutatnak, hogy az európai megfigyelők ellenő­rizhetik a fennálló helyzetet, de nem tudják megváltoztatni. Az El Pais című tekintélyes spa­nyol lap tegnapi számának egyik cikk­írója azért szállt síkra, hogy az Euró­pai Közösség határozottabban lépjen közbe Jugoszláviában, mert - mint ír­ja - „amennyiben létezik olyan eset, amelyben a közösségnek egy ország belügyeibe való beavatkozása teljesen igazolt lehet, akkor ez Jugoszlávia ese­te”. A szófiai rádió szerint viszont azok az elvárások, hogy az Európai Közös­ség közvetítő szerepe jelentős mérték­ben hozzájárulhat az erőszak elvetésé­hez, egyelőre nem teljesültek be. Egy­re elterjedtebb az a nézet, hogy sem­milyen tényező sem képes Jugoszlá­vián segíteni, amennyiben ezt maga nem akarja. A szófiai rádió azt a né­zetet is ismertette, amely szerint eb­ben Belgrád játszik kulcsfontosságú szerepet, amely a Jugoszlávia állami egységének megőrzésére irányuló erőfeszítésekkel azonosul, s ezért tör­vényesnek tekinti a „lázadók” elleni erőszak alkalmazását. ,.Amennyiben azonban Belgrád nem mutat megér­tést az ésszerű kompromisszumok és engedmények iránt, amelyek a nagy­szerb sovinizmustól való távolságtar­tást jelentik, ez sehova sem vezet” - - szögezte le végül a szófiai rádió hír­­magyarázója. A német lapok tegnap szinte egyöntetűen e cím alatt tudósítottak a jugoszláv államelnökség szerdai ülésé­ről: „Ismét eredménytelenül zárult Jugoszlávia vezető politikusainak ta­nácskozása”. A Freie Presse értékelé­se szerint „a hatalmon levő naciona­listák Belgrádban és Zágrábban há­borús hisztériát keltettek a lakosság körében, ami azzal fenyeget, hogy a gyűlölet elfojt minden józan politikai elgondolást”. Az Ostsee Zeitung és a Westdeuts­che Allgemeine a németek és Jugo- szlávia kapcsolatának történetével foglalkozik. „Ha nem lenne a történe­lem iránti mélységes tisztelet, azt hi­hetnénk, hogy egyes szerbek üldözési mániában szenvednek. A németelle­nes kampány tetőzik ott”­­■ olvashat­juk az Ostsee Zeitungban, amely azt is közli tegnapi számában, hogy a szerb parlament képviselőinek egy csoport­ja kérte, hogy az EK megfigyelői kö­zött ne legyenek németek és osztrá­kok. „A németek nehezen viselik újabb kori történelmük súlyos terhét, különösen ami a második világhábo­rús bűntetteket illeti” - írja még a cikk szerzője, megállapítja, hogy „a Szerbiában felszított indulatoknak eh­hez már semmi közük”. „A példátlan kampánynak csak az a célja, hogy el­terelje a figyelmet a jugoszláviai pol­gárháborúért igazán felelős szemé­lyekről. A németellenes tirádák a nagyszerb lármázok és vonalhű dog­matikusok leplezésére szolgálnak” - szögezi le végül az Ostsee Zeitung cik­ke. „A függetlenségre törekvő horvá­­tokat fasisztáknak bélyegezni nyilván­való szerb kampány” - állítja a West­deutsche Allgemeine, és megállapítja, hogy „a partizánháború borzalmas volt, s hogy a németekkel szövetséges horvát fasiszták ebben negatív szere­pet játszottak”. „Mind a szerbiai, mind a horvát­országi hatóságokkal látszatra szo­katlan dolog történik. Egyik pillanat­ban igen erőseknek, míg a másik pil­lanatban már igen gyengéknek tűn­nek” - jegyezte meg tegnap Stanko Cerovic a Radio France Internacio­­nal kommentátora, majd hozzátette: „Erősek a nemzeti tömegmozgalom támogatásának tekintetében, s gyen­gék, amikor bármit is meg kellene valósítaniuk a nemzeti programok­ból.” Stojan Novak, az RFI egy másik újságírója szerint a szerb-horvát háború egyes helyeken a fél évszá­zaddal ezelőtti véres etnikai leszá­molások folytatására hasonlít. A szerbek ugyanis Novak szerint „mintha az usztasa háborús bűntet­teket kívánnák megbosszulni, ami erősebb motivációt jelent Miloše­­vicnek a szerb területek kiszélesíté­sére irányuló törekvéseinél is”. Ezenkívül Novak megállapítja, hogy „a szerb és a horvát tájékoz­tatási eszközök a legsötétebb hábo­rús propagandát terjesztik, ami azt mutatja, hogy a két nép közös élete lehetlen lesz az elkövetkező két évtizedben, tekintet nélkül a háború kimenetelére és a lehetsé­ges új határokra”. Az ANP holland hírügynökség brüsszeli tudósítása hangsúlyozza azt a tényt, hogy az EK diplomatái, akik részt vennének a közösség kibővített megfigyelői missziójában, féltik az éle­tüket Horvátországban. A misszió ki­bővítésével és az EK megfigyelői szá­mának növelésével kapcsolatban a hír­­ügynökség idézi egy meg nem neve­zett diplomata kijelentését, aki szerint „ez a feladat legnyűgöző egy diploma­ta számára, de a terepen olyan, mint egy rémálom”. A Komszomolszkaja Pravda sze­rint „Jugoszláviában ma egyetlen olyan kollektív szerv vagy politikai személyiség sincs, amely, illetve aki mindkét egymással harcban álló fél körében tiszteletet élvezne”. Az Izvesztyija aggodalmának ad hangot a háborús területre utazó újság­írók sorsa miatt. „Az újságíróknak jelen­leg nincsenek semmilyen jogaik Hor­vátországban. Igaz, Zágrábban és Eszéken rendszeres sajtóértekezletet tartanak, de az újságíróknak - ha tár­gyilagos információkra kívánnak szert tenni - a köztársaság háborús góc­pontjaira utazva életüket kell kockáz­tatniuk” - állapítja meg az Izvesztyija újságírója. (Tanjug) Aláírták a START-szerződést (Folytatás az 1. oldalról) A megállapodás 15 évig lesz ér­vényben, s ha közben nem kerül sor egy újabb aláírására, akkor automatikusan további öt évvel meghosszabbodik a hatálya. Teljesí­tésével a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak 1600 inter­kontinentális ballisztikus rakétája, tengeralattjáróról kilőhető balliszti­kus rakétája és hadászati nehéz­bombázója lesz. A szakértők már azt is kiszámították, hogy a két nagyhatalomnak hány atomtöltetet kell megsemmisítenie. A jelenlegi adatok szerint ezekből a tömeg­­pusztító fegyverekből az Egyesült Államok 12 000-et, a Szovjetunió pedig 11 000-et birtokol. A csök­kentést természetesen úgy kell elvé­gezni, hogy megfelelő egyensúly alakuljon ki. Ez részben feltételezi azt is, hogy a szovjetek megtartják az SS-18 típusú interkontinentális rakétáik egy részét, összesen 154-et. Ilyenekkel egyébként csak a szovjet fél rendelkezik. A dokumentum aláírását, amely­re tegnap a Kremlben került sor, mindkét delegáció történelmi jelen­tőségűnek ítélte meg, s ez hozzájá­rulhat újabb kedvező változásokhoz e téren. A csúcstalálkozó második napján Gorbacsov és Bush tegnap a Novo Ogarjevó-i elnöki rezidenciában négyórás kötetlen megbeszélést folytatott. Az egyik téma Jugoszlá­via volt. A jugoszláviai események­ről kimerítő megbeszélést folytatott még James Baker amerikai állam­titkár és Alekszandr Besszmertnih szovjet külügyminiszter is. Az amerikai elnök hivatalos láto­gatásának második napját egyéb­ként szovjet üzletemberekkel folyta­tott megbeszélésekkel kezdte. Az el­nök kifejezte készségét, hogy az amerikai fél hajlandó támogatni a szovjet gazdasági reformokat. Hoz­záfűzte azonban, hogy az együtt­működés tartama a demokratizálás folyamatától függ majd. A szovjeteknek a politikai kap­csolatok elmélyítésére és a gazdasá­gi együttműködés bővítésére irá­nyuló törekvései megfelelő fogadta­tásra talált amerikai körökben, amit a hírmagyarázók a moszkvai csúcs­­találkozó jelentős sikereként könyvel­tek el. Bush elnök a szovjet üzletem­berekkel folytatott megbeszélésen megismételte, hogy javasolni fogja az USA kongresszusának, hogy a Szovjetuniónak biztosítsák a leg­­kedvezményezettebb ország státu­sát, ezenkívül cikkelyezzék be a gaz­dasági együttműködésről tavaly alá­írt megállapodást. Bush moszkvai látogatásának hivatalos része tegnap a délutáni órákban ért véget a két elnök saj­­tótájékoztatójával. Az amerikai el­nök ma Ukrajnába utazik, és véle­ményt cserél a köztársasági veze­tőkkel. BONN:­­ A bonni kormánykoa­líció tegnap üdvözölte a START né­ven ismert hadászati fegyverzet­­csökkentési megállapodás aláírását. Az ellenzéki szociáldemokraták azonban bíráló észrevételeket is tet­tek. A keresztény uniópártok úgy ér­tékelték, hogy a leszerelésben újabb mérföldkövet sikerült kijelölni, és ez fokozza a Kelet és a Nyugat kö­zötti feszültség enyhítését, nem utolsósorban pedig biztonságosab­bá teszi a békét Európában. A libe­rálisok hasonló véleményüknek ad­tak kifejezést. A szociáldemokrata párt azonban úgy véli, hogy tegnap nem történt lényeges előrelépés Moszkvában, mert az amerikai és a szovjet atomfegyvereket csupán olyan szintre csökkentik, mint ami­lyenen a tárgyalások megkezdése­kor voltak. (Tanjug) Jelentős látogatás Ante Markovic, az SZVT elnöke ma utazik Moszkvába Ante Markovic, az SZVT elnöke ma kétnapos látogatásra Moszkvába utazik Valentyin Pavlov szovjet kor­mányfő meghívására. Hivatalos ju­goszláviai körökben a látogatást „ki­vételesen jelentős”-nek minősítet­ték.­­ Ante Markovic akkor érkezik Moszkvába, amikor George Bush amerikai elnök Gorbacsovval folytatott kétnapos tárgyalásai után távozik a szovjet fővárosból. Markovic természetesen találkozik a szovjet elnökkel, aki tájékoztatni fogja a Bushsal folytatott tárgya­lások eredményéről, különösen ami a Jugoszláviát érintő kér­déseket illeti. Először történik meg a jugoszláv-szovjet kapcso­latok történetében, hogy a ma­gas szintű találkozón nem a gazdasági, hanem a politikai kérdések kerülnek előtérbe. (Tanjug) KÜLPOLITIKA 3 Előre kitervelt provokáció Halálos kimenetelű incidens a litván-belorusz „gazdasági határon” A Szovjetunió külügyminisztéri­umának hivatalos képviselője azon erők provokációjának nevezte a lit­ván-belorusz „gazdasági határon” történt kedd esti incidenst, amelyek nem érdekeltek a szovjet-amerikai kapcsolatok normalizálásában. Az incidensben, eddig még fel nem de­rített körülmények között, hat sze­mély életét vesztette, ketten pedig súlyosan megsebesültek. Az ese­ményt hasonlóképpen értékelte Vi­tautas Landsbergis litván elnök is. Szerinte ez olyan jobboldali erők műve, amelyek nem érdekeltek a szovjet-amerikai párbeszéd fenn­tartásában és be akarják feketíteni a moszkvai csúcstalálkozót. Az eddigi értesülések szerint is­meretlen személyek támadást intéz­tek az említett térségben található egyik litván vámház ellen. A tűz­harcban életét vesztette négy rendőr és két vámhivatalnok. Eddig már többször volt példa ilyen akcióra, ám ilyen súlyos összecsapásra még nem került sor. Landsbergis tegnapi sajtótájé­koztatóján úgy vélekedett, hogy ez vagy a maffia műve, vagy a különle­ges rendőralakulatoké. A szövetségi belügyminisztérium azonban hatá­rozottan elvetette annak lehetősé­gét, hogy az akcióban részt vettek volna a különlegesen kiképzett rend­őrök. (Tanjug) Robbantásos merénylet a Bakuba tartó vonaton Tizenketten életüket vesztették és hárman megsebesültek abban a robbanásban, amely tegnap reggel a Moszkva és Baku (az azerbajdzsá­­ni főváros) között közlekedő vona­ton történt. A hivatalos moszkvai közlemény szerint a robbanószerkezet az egyik vasúti kocsiban volt elrejtve. A rob­banás következtében több vagon ki­siklott. A Szovjetunió déli területein ez már nem az első robbanás volt. A robbantásos merénylet a Kaszpi­­tenger partján fekvő Mahacskala da­­gesztáni városban történt. (Tanjug) „Internacionalizálás nélkül nincs megoldás” Gianni de Michelis olasz külügyminiszter nyilatkozata a jugoszláviai válsághelyzetről „Az Európai Közösség most egy olyan kötelezettséget vállalt magára, amelytől nem tágíthat. Egyértelmű, hogy nem lehet megoldani a válságot internacionalizálás nélkül. A horvát kérdés ügyében a közösség olyan ha­tározatot hozott, hogy az egész Brio­­ni-II folyamatban fellép, beleértve a helyszíni szemlét is”, jelentette ki ked­den Brüsszelben Gianni de Michelis olasz külügyminiszter. Tette ezt abból az alkalomból, hogy kommentálta az Európai Közösség Miniszterek Taná­csának értekezletét, amelynek munká­jában részt vett Ante Markovic, az SZVT elnöke, Budimir Lončar szö­vetségi külügyi titkár, valamint Vaszil Tupurkovszki és Bogic Bogičević, a JSZSZK Elnökségének tagjai. Miután utalt arra, hogy az Európai Közösség küldöttségének újabb megbeszélései hamarosan megkez­dődnek Belgrádban, az olasz diplo­mácia vezetője kilátásba helyezte annak lehetőségét is, hogy más or­szágok, így Kanada, Lengyelor­szág, Svédország, valamint a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság képviselői is bekapcsolódjanak a megfigyelőcsoport munkájába Jugo­szláviában. Gianni de Michelis sze­rint szem előtt kell tartani azt az ér­tékmércét, amelynek értelmében Ju­goszlávián belül a határokat külső határokként kell értékelni, vagyis olyan határvonalként, amelyet csakis tárgyalások útján lehet megváltoztat­ni. (Tanjug)

Next