Magyar Szó, 1992. december (49. évfolyam, 330-359. szám)

1992-12-02 / 330. szám

1992. december 2., szerda EGYELŐRE CSAK ELKÉPZELÉS A „Balkáni Vihar” haditerve Hogyan semmisíthetnék meg a szerbiai erőket­­ George Kenney újra megszólalt, ezúttal egy tábornokkal együtt Az a George Kenney, aki augusz­tusban felmondott az amerikai kül­ügyminisztériumban, mert „nem volt képes elviselni, hogy a Bush- kor­mány nem tesz semmit Bosznia meg­mentéséért”, azóta a jugoszláv tragé­dia keresett szakértőjévé vált. Legú­jabb erőfeszítésének eredménye egy - meglehetősen hevenyészett - „hadi­terv”, amelyet a New York Times no­vember 29-i száma közöl, méghozzá abban a Bill tennivalói című rovatban, amelyben a következő elnök figyelmé­be szokták ajánlani a sürgős teendő­ket. A haditervet azonban nem a diplo­matából békekutatóvá átvedlett Ken­ney alkotta meg, hiszen katonai szak­­értelme nyilván nem terjed odáig. Munkatársa nem más volt, mint Mi­chael Dugan tábornok, az amerikai lé­gierők volt vezérkari főnöke. A szerzőpár abból a feltételezésből indul ki, hogy 1993 januárjának vé­gén Clinton elnök elhatározza: az amerikai biztonsági érdekek azt dik­tálják, hogy a balkáni szerb agresszió­val katonai erőt kell szembeállítani, el­sősorban lehetővé téve, hogy a bosz­niaiak megvédjék magukat. Mivel a leendő elnök többször hangoztatta, hogy a Bush-féle sem­mittevés, illetve a több százezres kato­naság felvonultatása között harmadik megoldás is lehetséges, a Kenney—Du­gan kettős háromlépcsős tervet kínál a cél megvalósítására. Először is nemzetközi koalíciót kel­lene kialakítani - még akkor is, ha a Biztonsági Tanácsban patthelyzet áll elő az erőszak használatával kapcsolat­ban -, hogy az USA ne legyen kényte­len egyedül cselekedni. Legalább Nagy-Britannia, Franciaország és Olaszország részvételével megkezdőd­ne egy amerikai irányítású légiháború szervezése. Ezzel párhuzamosan a ko­alíció tagjai felfegyvereznék és kiké­peznék a boszniai kormány erőit, hogy a szárazföldi hadműveleteket azok hajthassák végre. Clintonnak más szövetségeseket is rá kellene vennie az együttműködés­re. Ha Oroszország kezdetben ellen­kezne, akkor is folyamatosan tájékoz­tatni kellene az előkészületekről, és nyitva hagyni számára az ajtót, hogy később bekapcsolódjon, hiszen Moszkvának is érdeke, hogy a világ­­politika aktív tényezőjének tekintsék. A második lépcsőfok az ENSZ em­berbaráti segélyakciójának koordiná­lását foglalja magában. A kék konvo­jok szerb támadások célpontjaivá vál­hatnak, de az újonnan kialakított együttműködés nyomán maguk a boszniaiak vehetnék át a segélyszállít­mányok kezelését. A boszniai kor­mány alakulatai a még el nem foglalt területeken biztonsági zónát alakíta­nának ki a menekültek számára. Ezzel életeket mentenének, és visszatarta­nák a nyugatra özönlő tömegeket, ami viszont a célországok érdeke is egyben. A harmadik lépcsőfok maga a had­művelet. Először a boszniai szerb erő­ket semmisítenék meg a levegőből, utána pedig szerbiai stratégiai célpon­tokra összpontosítanák a nemzetközi koalíció erejét. A háború első szakaszában az USA légiereje AWACS típusú felderítőgé­pek és F-15-ös vadászgépek segítsé­(Washingtoni tudósítónktól) gével megteremtenék a koalíció egyeduralmát a volt Jugoszlávia teljes légiterében. A szerb nehéztüzérség ál­lásai az elsődleges célpontok, amelye­ket brit és francia kommandóegysé­gek kutatnak fel. Olaszországi támasz­pontokról és az Adrián állomásozó hajókról amerikai F—15, F-­­16, F—18 és F-­ 11 típusú harci gépek - precízi­ós bombázást és cirkálórakétákat al­kalmazva - szisztematikusan harckép­telenné tennék az így megjelölt álláso­kat. Arra is van kész technológia, hogy az USA erői pontosan felkutassák a mozgásban levő szerb páncélos egysé­geket, s ezeket a vadászgépek meg­semmisítenék. Közben az A-10 jelzé­sű, földfelszíni támadásra szolgáló he­likopterek kísérnék és védenék azokat a boszniai egységeket, amelyek a hu­manitárius segélyt szállítják a köztár­saság különböző pontjaira. Az eddigi hadműveletek máris oda vezethetnének, hogy a nehéztüzérség­től megfosztott szerb erők elveszítsék állásaik nagy részét. A belgrádi kor­mánynak ekkor két választása marad: vagy utánpótlást küld Boszniába, vagy meghátrál. Ha a nemzetközi koalíció eltökélt­ségét Szerbia próbára kívánná tenni azzal, hogy felújítja a horvátországi háborút, vagy újat csihol Kosovóban, esetleg másutt, akkor megkezdődne a balkáni hadművelet második szaka­sza. Az amerikai légierő és a Toma­hawk rakéták a szerbiai stratégiai cél­pontok ellen fordulnának. A szerbiai haderőt felszólítaná a koalíció, hogy maradjon a laktanyákban, de ha erre nem lenne hajlandó, akkor maga is légitámadások célpontjává válna. A haditerv csúcstechnológiai vo­natkozása a háborúk történetében először kipróbálni olyan technikai esz­közöket is, amelyek nem az ellenfél lé­tesítményeinek végérvényes megsem­misítésére szolgálnak, hanem azok harcképtelenné tételére. Szénrostos kábelhálókkal ideigle­­nesen(!) használhatatlanná tennék Szerbia teljes elektromos távvezeték­hálózatát, más különleges módszerek­kel pedig romlott lekvárrá változtat­nák a felhalmozott olajtartalékokat. Szerbia kommunikációs rendszerének megsemmisítése és a rádió- meg tévé­hullámok átvétele ezzel párhuzamos feladat, és azt a célt szolgálná, hogy a szerbiai népnek megmagyarázzák: a nemzetközi koalíció nem akar hábo­rút folytatni Szerbia ellen, hanem a folyamatban levő balkáni konfliktust kívánja minél gyorsabban befejezni. George Kenney és Dugan tábor­nok szerint ebben a háborúban a nemzetközi erők ellen Szerbiának semmiféle racionális esélye sem lenne. Fontos tényező szerintük az is, hogy a hadművelet csak közepes nehézségű­nek számít, és nem venne igénybe ha­talmas emberi erőket. Az Egyesült Államoknak be kellene vetnie egyetlen flottacsoportot mint­egy 60 harci géppel: 3 AWACS felde­rítő repülőt, 1 mozgó páncélzatfelde­rítő rendszert, 5-10 tartályhajót, 24 A-10-es helikoptert, 24 F-16-os, 18 F-­ 11-es és 24 F-18-as harci gépet, a megfelelő fegyverzettel és rakétalöve­dékekkel ellátva. Természetesen a Balkáni Vihar­nak ára lenne, költségekben és áldo­zatokban egyaránt. De az utóbbi mindenképpen összehasonlíthatatla­nul kisebb lenne, mint a boszniai tra­uma, az anyagiak kérdésében pedig jelek utalnak arra, hogy például Sza­­úd- Arábia is vállalná a terhek egy részét. A két amerikai szakértő azt sem tartja mellékes eredménynek, hogy a balkáni győzelem végképp megerősí­tené az Egyesült Államok nemzetközi vezetői szerepét, még sokkal jobban, mint amennyire az öbölháború arra valaha is képes volt. Ezek után mit mondhatunk? A haditerv elemzése már nyilván folya­matban van Belgrádban is, annak kommentálását hagyjuk a katonai szakértőkre. A Kenney—Dugan szer­zőpár tervének egyes vonulataiban erősen elnagyolt, lényeges tényező­ket figyelmen kívül hagyó vagy kész­pénznek vevő, az időtényezővel alig számoló részletei természetesen nem szavatolnak semmilyen esélyt a meg­valósításra. De a közvélemény szon­dázásának nem rossz - Amerikában és a Balkánon egyaránt -, és utalnak arra, hogy, ha a küldetést valóban komolyan venné az Egyesült Álla­mok elnöke és hadereje, valószínű­leg lenne lehetőség a balkáni hábo­rúk elfojtására! PURGER Tibor Vita Jelcin reformvonaláról Moszkvában megkeződött az Oroszországi Föderáció népi képviselőinek VII. kongressszusa Moszkvában tegnap megkezdődött az Oroszországi Föderáció népi képvi­selőinek VII. kongresszusa, melynek részvevői az ország belső fejlődésének módjait vitatják meg. A jelenlevők is­mertetni fogják az ország gazdasági és társadalmi reformjáról vallott elkép­zeléseiket, és kifejtik véleményüket Borisz Jelcin elnök politikájáról is. A kongresszus egyfajta erőpróbája lesz a Jelcin- féle reformpolitikának. Jelcin orosz elnök tegnap annak a reményének adott kifejezést, hogy a VII. kongresszuson egyetlen olyan döntést sem fogadnak el, amely veszé­lyeztetné az ország békéjét. A népi képviselők előtt mondott beszédében ismételten határozottan kiállt a re­form irányvonala mellett, s tudatta, hogy ennek megvalósítását a legfonto­sabb feladatnak tartja. A rendellenességekről szólva fel­hívta a figyelmet a félkatonai alaku­latok tevékenységére, s a politikai kalandorokat azzal vádolta, hogy ká­oszt akarnak előidézni az országban. Szerinte az ilyen erőkkel lehetetlen és megengedhetetlen az együttmű­ködés. Arra szólította fel a VII. kongresszus képviselőit, hogy védjék meg az országot a reformellenes erőkkel szemben. Megítélése szerint a privatizálás fontos tényezője a társadalmi és gaz­dasági reformnak. Jelcin bejelentette, hogy a társadalmi vagyon nagy részét „díjmentesen” fogják átadni az állam­polgároknak. Szerinte jövőre a külön­féle részvények kibocsátásával az orosz gazdaság csaknem 5000 létesít­ményének tulajdonjogát fogják meg­változtatni. (Tanjug) Magyar Szó KÜLPOLITIKA 3 A fegyverembargó feloldását követelik Az Iszlám Konferencia miniszteri találkozója Dzsiddában A szadd-arábiai Dzsiddában tegnap megkezdődött az Iszlám Konferencia Szervezetének (OIC) rendkívüli miniszteri ér­tekezlete. A miniszterek azzal a céllal ültek tárgyalóasztalhoz, hogy megbeszéljék a Bosznia- Hercegovinában élő muzulmá­nok megsegítésének különböző formáit, beleértve olyan békee­rők létrehozását is, amelyeket később az ENSZ felügyelete alá helyeznének az egykori jugo­szláv tagköztársaság területén. Fahd szaúdi király a megnyitón mondott beszédében felhívást inté­zett, hogy a boszniai muzulmánok számára tegyék lehetővé a fegyverim­portot az önvédelemre való jog érvé­nyesítésére. Egyidejűleg Szaúd­ al-Fej­­szál külügyminiszter követelte az ENSZ Alapokmánya hetedik fejezeté­nek teljes alkalmazását, hogy a szerbe­ket és a belgrádi hatóságokat az ENSZ-határozatok tiszteletben tartá­sára kényszerítsék. A hetedik fejezet erő alkalmazását irányozza elő az ENSZ-határozatokat nem betartó or­szágok ellen. A részvevőkhöz beszéddel fordult Alija Izetbegovic boszniai elnök is. Felhívást intézett a világhoz, tegye le­hetővé, hogy a muzulmánok hozzá­jussanak az önvédelemhez szükséges fegyverekhez. Sali Berisha albán elnök felszólalá­sában a Balkán sátánjának nevezte Slobodan Miloševićet, aki megpróbál rést ütni a Nyugat és az iszlám világ között, és becsapni Európát, azt állít­va, hogy a boszniai muzulmánok fun­damentalisták. A belgrádi hatóságok gúnyt űznek a nemzetközi közösség­ből, mondta, s úgy értékelte, hogy sürgős közös akcióra van szükség Mi­losevic hadipotenciáljának semlegesí­tésére, mert az a háború kiterjesztését okozhatja valamennyi Balkán- félszi­geti országra. Dzsiddában tartózkodik Cyrus Vance és Lord Owen, a genfi Jugo­szlávia- értekezlet két társelnöklője is. A rendkívüli miniszteri értekezle­ten egy jelentést fognak ismertetni a bosznia- hercegovinai helyzetről. Az Egyesült Államok üdvözöl minden olyan találkozót, mint ami­lyenre Dzsiddában került sor. Wa­shington szerint ez annak a törek­vésnek a része, amelynek célja a bosznia-hercegovinai válság megol­dása, jelentette ki Thomas Niles, az európai kérdésekkel megbízott ame­rikai államtitkár-helyettes. Újságí­rókkal folytatott beszélgetésében azonban nem támogatta a Bosznia- Hercegovinával szemben életbe lép­tetett fegyverszállítási embargó meg­szüntetését. Megismételte azt a ko­rábbi véleményt, miszerint a fegy­verszállítási embargó felfüggesztése hiba lenne, mert ha több fegyvert szállítanának a boszniai muzulmá­noknak, akkor újabb harcok robban­nának ki, és teljesen lehetetlenné válna a humanitárius segélyszállít­mányok eljuttatása a lakosság­­hoz.(Tanjug) Tom Lantos Cosiónál Az amerikai kongresszus tagja szerint Miloševićet terheli a legnagyobb felelősség a térségben uralkodó állapotokért - Kosovo és Vajdaság autonómiájának megszüntetése súlyos hiba Dobrica Ćosić államfő tegnap fogadta Tom Lantos amerikai kongresszusi képviselőt. Meg­beszélésükön véleményt cserél­tek a jugoszláviai válságról és a jugoszláv-amerikai kapcsolatok javításának lehetőségéről. A demokrata párti Tom Lantos tegnap azt nyilatkozta, teljesen vilá­gos, hogy Milosevic elnököt terheli a legnagyobb felelősség a térségben ki­alakult helyzetért. Utalt azonban arra, hogy más politikusok is hozzájárultak a válság kialakulásához. Arra figyel­meztetett, hogy a szankciókat midad­­dig nem függesztik fel, amíg a szerb hatalom ilyen politikát folytat. Sajtótájékoztatóján hangsúlyozta, hogy csupán személyes véleményét tolmácsolja, nem pedig az új amerikai kormányzat nevében beszél. Felhívta a figyelmet arra, hogy a szankciók fel­oldása szoros összefüggésben áll a Ju­goszláviában élő kisebbségek problé­máinak rendezésével. Ez azonban csak az egyik feltétel. Lantos szerint az egyik fő probléma Kosovo, amely­nek „önkényesen felfüggesztették” autonómiáját, méghozzá a „Milosevic­­rezsim ideje alatt. Vajdaság és Kosovo autonómiájának megszüntetése súlyos hiba volt”. Lantos tolmácsolta az amerikai nép és az amerikai kongresszus jó­szándékát a Belgrád-Washington­­kapcsolat felújításában. A feltételekről beszélve az amerikai kongresszusi képviselő tolmácsolta azt is, hogy a vi­lág közvéleménye mélységesen elítéli az etnikai tisztogatás politikáját. Sze­rinte mindegyik fél hibát követett el, s egyes döntésekért az EK-t és az USA-t is felelősség terheli. Sajtótájékoztatóján hangsúlyozta, hogy a Boszniában egymással szem­ben álló felek feltétel nélkül tegyék le­hetővé a humanitárius segélyszállít­mányok eljuttatását a lakossághoz. Ha ezt nem teszik meg, a nemzetközi kö­zösség éles hangon és megbocsátás nélkül fogja elítélni őket. Bosznia- Hercegovinában meg kell állítani a vérontást, hangsúlyozta Lantos, majd kijelentette: az összetűzések nem ter­jedhetnek ki Kosovóra, Macedóniára vagy máshová, mert ebben az esetben a nemzetközi közösség megteszi a szükséges lépéseket. „Egyes felelős politikusok itt ko­molyan elhiszik, hogy az USA támo­gatta az iszlám fundamentalizmust Európa szívében”, nyilatkozta Lantos. Arra a kérdésre, hogy a nemzetkö­zi közösségnek nem kellene-e szigorú büntetőintézkedéseket bevezetni Hor­vátországgal szemben, Lantos azt vá­laszolta: „most nem a bűnösségről kell vitatkozni, amelyért a harcokban résztvevőket terheli a felelősség”. An­nak a meggyőződésének adott kifeje­zést, hogy Clinton kormánya tisztessé­ges politikát folytat az egykori Jugo­szlávia valamennyi térségével. A kelet-európai úton tartózkodó Tom Lantos, aki Romániából érkezett Belgrádba, tegnap Zágrábba utazott. (Tanjug) A szocialisták veresége a béke győzelmét jelentené Milan Panić cikke a Washington Timesban - Interjú a hamburgi Der Spiegelnek és a szófiai Demokráciának Milan Panic szövetségi kor­mányfő a Washington Times te­kintélyes lapnak írt levelében egyebek között megjegyzi, Jugo­szlávia lakosságával tudatni kell, hogy a szankciókat akkor oldják fel, ha visszautasítja azt a rendszert és politikát, amelyek miatt a szankciókat életbe lép­tették. A legjobb módja annak, hogy meg­teremtsük a békét a Balkán- félszige­ten az, ha a jugoszláv nép a soron kö­vetkező választásokon legyőzi a szocia­listákat. A világ számára a legjobb módszer, hogy ezt a célt elérje, az lesz, ha most a választások előtt bizto­sítja a jugoszlávokat arról, hogy amennyiben a békés utat választja, to­vább nem kell bűnhődnie”, állapítja meg Pálné. A levélben arra is felhívja a figyel­met, hogy azokban a napokban, ami­kor a választásokra készül, a jugoszláv népnek tudnia kell, a világközösség csakis akkor áll mellé, ha egy új rend­szert kíván megteremteni. Az majd később fog kiderülni, hogy mi, akik demokráciát akarunk, képesek leszünk-e egy egységes ellen­zéki erővé tömörülni. Én mégis úgy vélem, hogy minden egyes szavazat a szocialista párt ellen a bosznia-herce­­govinai háború és az azt kiváltó politi­ka elleni szavazat lehet, vélekedett Pá­lic a Washington Timesban. Megítélése szerint végre rájöttek, hogy a szankcióknak az Irakkal szem­ben alkalmazott módja nem alkalmaz­ható Jugoszláviára. Pánic arra a meg­állapításra jutott, hogy Jugoszláviában vannak olyan erők, amelyek hajlan­dók más politikai irányvonalat követ­ni. A továbbiakban utal arra, hogy Slobodan Milošević durván becsapta a jugoszláv népet, mert nem váltotta va­lóra a londoni Jugoszlávia- értekezle­ten tett ígéreteit. Azokat az ígéreteket sem teljesítette, amelyeket lord Owen­­nak, Cyrus Vance-nek, lord Carring­­tonnak és az Európai Közösségnek tett. Akkor azt ígérte, nem fogja tá­mogatni az etnikai tisztogatást Boszni­ában, és szavatolni fogja az emberi jo­gok tiszteletben tartását Kosovóban. „Tudta, melyek a béke megterem­tésének és Jugoszlávia legitim státusa visszaállításának a feltételei, de mégis eljátszotta az elszigeteltség feloldásá­nak lehetőségét azzal, hogy nem őszintén cselekedett ígéretei megvaló­sításáért. Megpróbálta aláaknázni erő­feszítéseimet is, amelyeket a kosovói háború elhárítása érdekében tettem. A dicső szerb múlt nevében tönkretet­te népe jövőjét”, állapította meg Pá­lné. A hadseregünk akkor fog támadni, ha a horvátok Bosznia- Hercegoviná­ban a szerbekre támadnak, vagy ha jönnek a németek, jelentette ki Panic a hamburgi Der Spiegel hírmagazin­nak adott interjújában. Véleménye szerint fennáll a veszélye a külföldi­­ katonai intervenciónak. A választásokról elmondta, hogy a szocialisták nagy része is Milosevic el­len fog szavazni. Végtére is ki az a Mi­losevic? Senki és semmi. Az ország ka­tasztrófája. A nép fél tőle. Le kell mondania. Arra a kérdésre, vajon mi történik, ha Milosevic mégis győz, Pá­lné a következőképpen válaszolt: „Ak­kor polgárháború robban ki Szerbiá­ban, amit egyébként sem szabad ki­zárni”. Hogy melyik hibája a legsúlyo­sabb, arról pedig ezt nyilatkozta: „Az, hogy mindegyiküknek, horvátoknak, muzulmánoknak és szerbeknek na­gyon hittem, Amerikában elfelejtet­tem, hogy milyen is a balkáni politi­ka”. Pálné elismerte, hogy a parla­ment megkötötte a kezét, az a parla­ment, amely a kommunizmus ma­radványa. Hangsúlyozta, hogy ő sze­mélyesen a nacionalista elemek ellen küzd, a Nyugat viszont páholyból, látcsőn keresztül figyeli mindezt, ahelyett hogy támogatná békekülde­tését.

Next