Magyar Szó, 1992. december (49. évfolyam, 330-359. szám)
1992-12-02 / 330. szám
1992. december 2., szerda EGYELŐRE CSAK ELKÉPZELÉS A „Balkáni Vihar” haditerve Hogyan semmisíthetnék meg a szerbiai erőket George Kenney újra megszólalt, ezúttal egy tábornokkal együtt Az a George Kenney, aki augusztusban felmondott az amerikai külügyminisztériumban, mert „nem volt képes elviselni, hogy a Bush- kormány nem tesz semmit Bosznia megmentéséért”, azóta a jugoszláv tragédia keresett szakértőjévé vált. Legújabb erőfeszítésének eredménye egy - meglehetősen hevenyészett - „haditerv”, amelyet a New York Times november 29-i száma közöl, méghozzá abban a Bill tennivalói című rovatban, amelyben a következő elnök figyelmébe szokták ajánlani a sürgős teendőket. A haditervet azonban nem a diplomatából békekutatóvá átvedlett Kenney alkotta meg, hiszen katonai szakértelme nyilván nem terjed odáig. Munkatársa nem más volt, mint Michael Dugan tábornok, az amerikai légierők volt vezérkari főnöke. A szerzőpár abból a feltételezésből indul ki, hogy 1993 januárjának végén Clinton elnök elhatározza: az amerikai biztonsági érdekek azt diktálják, hogy a balkáni szerb agresszióval katonai erőt kell szembeállítani, elsősorban lehetővé téve, hogy a boszniaiak megvédjék magukat. Mivel a leendő elnök többször hangoztatta, hogy a Bush-féle semmittevés, illetve a több százezres katonaság felvonultatása között harmadik megoldás is lehetséges, a Kenney—Dugan kettős háromlépcsős tervet kínál a cél megvalósítására. Először is nemzetközi koalíciót kellene kialakítani - még akkor is, ha a Biztonsági Tanácsban patthelyzet áll elő az erőszak használatával kapcsolatban -, hogy az USA ne legyen kénytelen egyedül cselekedni. Legalább Nagy-Britannia, Franciaország és Olaszország részvételével megkezdődne egy amerikai irányítású légiháború szervezése. Ezzel párhuzamosan a koalíció tagjai felfegyvereznék és kiképeznék a boszniai kormány erőit, hogy a szárazföldi hadműveleteket azok hajthassák végre. Clintonnak más szövetségeseket is rá kellene vennie az együttműködésre. Ha Oroszország kezdetben ellenkezne, akkor is folyamatosan tájékoztatni kellene az előkészületekről, és nyitva hagyni számára az ajtót, hogy később bekapcsolódjon, hiszen Moszkvának is érdeke, hogy a világpolitika aktív tényezőjének tekintsék. A második lépcsőfok az ENSZ emberbaráti segélyakciójának koordinálását foglalja magában. A kék konvojok szerb támadások célpontjaivá válhatnak, de az újonnan kialakított együttműködés nyomán maguk a boszniaiak vehetnék át a segélyszállítmányok kezelését. A boszniai kormány alakulatai a még el nem foglalt területeken biztonsági zónát alakítanának ki a menekültek számára. Ezzel életeket mentenének, és visszatartanák a nyugatra özönlő tömegeket, ami viszont a célországok érdeke is egyben. A harmadik lépcsőfok maga a hadművelet. Először a boszniai szerb erőket semmisítenék meg a levegőből, utána pedig szerbiai stratégiai célpontokra összpontosítanák a nemzetközi koalíció erejét. A háború első szakaszában az USA légiereje AWACS típusú felderítőgépek és F-15-ös vadászgépek segítsé(Washingtoni tudósítónktól) gével megteremtenék a koalíció egyeduralmát a volt Jugoszlávia teljes légiterében. A szerb nehéztüzérség állásai az elsődleges célpontok, amelyeket brit és francia kommandóegységek kutatnak fel. Olaszországi támaszpontokról és az Adrián állomásozó hajókról amerikai F—15, F-16, F—18 és F- 11 típusú harci gépek - precíziós bombázást és cirkálórakétákat alkalmazva - szisztematikusan harcképtelenné tennék az így megjelölt állásokat. Arra is van kész technológia, hogy az USA erői pontosan felkutassák a mozgásban levő szerb páncélos egységeket, s ezeket a vadászgépek megsemmisítenék. Közben az A-10 jelzésű, földfelszíni támadásra szolgáló helikopterek kísérnék és védenék azokat a boszniai egységeket, amelyek a humanitárius segélyt szállítják a köztársaság különböző pontjaira. Az eddigi hadműveletek máris oda vezethetnének, hogy a nehéztüzérségtől megfosztott szerb erők elveszítsék állásaik nagy részét. A belgrádi kormánynak ekkor két választása marad: vagy utánpótlást küld Boszniába, vagy meghátrál. Ha a nemzetközi koalíció eltökéltségét Szerbia próbára kívánná tenni azzal, hogy felújítja a horvátországi háborút, vagy újat csihol Kosovóban, esetleg másutt, akkor megkezdődne a balkáni hadművelet második szakasza. Az amerikai légierő és a Tomahawk rakéták a szerbiai stratégiai célpontok ellen fordulnának. A szerbiai haderőt felszólítaná a koalíció, hogy maradjon a laktanyákban, de ha erre nem lenne hajlandó, akkor maga is légitámadások célpontjává válna. A haditerv csúcstechnológiai vonatkozása a háborúk történetében először kipróbálni olyan technikai eszközöket is, amelyek nem az ellenfél létesítményeinek végérvényes megsemmisítésére szolgálnak, hanem azok harcképtelenné tételére. Szénrostos kábelhálókkal ideiglenesen(!) használhatatlanná tennék Szerbia teljes elektromos távvezetékhálózatát, más különleges módszerekkel pedig romlott lekvárrá változtatnák a felhalmozott olajtartalékokat. Szerbia kommunikációs rendszerének megsemmisítése és a rádió- meg tévéhullámok átvétele ezzel párhuzamos feladat, és azt a célt szolgálná, hogy a szerbiai népnek megmagyarázzák: a nemzetközi koalíció nem akar háborút folytatni Szerbia ellen, hanem a folyamatban levő balkáni konfliktust kívánja minél gyorsabban befejezni. George Kenney és Dugan tábornok szerint ebben a háborúban a nemzetközi erők ellen Szerbiának semmiféle racionális esélye sem lenne. Fontos tényező szerintük az is, hogy a hadművelet csak közepes nehézségűnek számít, és nem venne igénybe hatalmas emberi erőket. Az Egyesült Államoknak be kellene vetnie egyetlen flottacsoportot mintegy 60 harci géppel: 3 AWACS felderítő repülőt, 1 mozgó páncélzatfelderítő rendszert, 5-10 tartályhajót, 24 A-10-es helikoptert, 24 F-16-os, 18 F- 11-es és 24 F-18-as harci gépet, a megfelelő fegyverzettel és rakétalövedékekkel ellátva. Természetesen a Balkáni Viharnak ára lenne, költségekben és áldozatokban egyaránt. De az utóbbi mindenképpen összehasonlíthatatlanul kisebb lenne, mint a boszniai trauma, az anyagiak kérdésében pedig jelek utalnak arra, hogy például Szaúd- Arábia is vállalná a terhek egy részét. A két amerikai szakértő azt sem tartja mellékes eredménynek, hogy a balkáni győzelem végképp megerősítené az Egyesült Államok nemzetközi vezetői szerepét, még sokkal jobban, mint amennyire az öbölháború arra valaha is képes volt. Ezek után mit mondhatunk? A haditerv elemzése már nyilván folyamatban van Belgrádban is, annak kommentálását hagyjuk a katonai szakértőkre. A Kenney—Dugan szerzőpár tervének egyes vonulataiban erősen elnagyolt, lényeges tényezőket figyelmen kívül hagyó vagy készpénznek vevő, az időtényezővel alig számoló részletei természetesen nem szavatolnak semmilyen esélyt a megvalósításra. De a közvélemény szondázásának nem rossz - Amerikában és a Balkánon egyaránt -, és utalnak arra, hogy, ha a küldetést valóban komolyan venné az Egyesült Államok elnöke és hadereje, valószínűleg lenne lehetőség a balkáni háborúk elfojtására! PURGER Tibor Vita Jelcin reformvonaláról Moszkvában megkeződött az Oroszországi Föderáció népi képviselőinek VII. kongressszusa Moszkvában tegnap megkezdődött az Oroszországi Föderáció népi képviselőinek VII. kongresszusa, melynek részvevői az ország belső fejlődésének módjait vitatják meg. A jelenlevők ismertetni fogják az ország gazdasági és társadalmi reformjáról vallott elképzeléseiket, és kifejtik véleményüket Borisz Jelcin elnök politikájáról is. A kongresszus egyfajta erőpróbája lesz a Jelcin- féle reformpolitikának. Jelcin orosz elnök tegnap annak a reményének adott kifejezést, hogy a VII. kongresszuson egyetlen olyan döntést sem fogadnak el, amely veszélyeztetné az ország békéjét. A népi képviselők előtt mondott beszédében ismételten határozottan kiállt a reform irányvonala mellett, s tudatta, hogy ennek megvalósítását a legfontosabb feladatnak tartja. A rendellenességekről szólva felhívta a figyelmet a félkatonai alakulatok tevékenységére, s a politikai kalandorokat azzal vádolta, hogy káoszt akarnak előidézni az országban. Szerinte az ilyen erőkkel lehetetlen és megengedhetetlen az együttműködés. Arra szólította fel a VII. kongresszus képviselőit, hogy védjék meg az országot a reformellenes erőkkel szemben. Megítélése szerint a privatizálás fontos tényezője a társadalmi és gazdasági reformnak. Jelcin bejelentette, hogy a társadalmi vagyon nagy részét „díjmentesen” fogják átadni az állampolgároknak. Szerinte jövőre a különféle részvények kibocsátásával az orosz gazdaság csaknem 5000 létesítményének tulajdonjogát fogják megváltoztatni. (Tanjug) Magyar Szó KÜLPOLITIKA 3 A fegyverembargó feloldását követelik Az Iszlám Konferencia miniszteri találkozója Dzsiddában A szadd-arábiai Dzsiddában tegnap megkezdődött az Iszlám Konferencia Szervezetének (OIC) rendkívüli miniszteri értekezlete. A miniszterek azzal a céllal ültek tárgyalóasztalhoz, hogy megbeszéljék a Bosznia- Hercegovinában élő muzulmánok megsegítésének különböző formáit, beleértve olyan békeerők létrehozását is, amelyeket később az ENSZ felügyelete alá helyeznének az egykori jugoszláv tagköztársaság területén. Fahd szaúdi király a megnyitón mondott beszédében felhívást intézett, hogy a boszniai muzulmánok számára tegyék lehetővé a fegyverimportot az önvédelemre való jog érvényesítésére. Egyidejűleg Szaúd al-Fejszál külügyminiszter követelte az ENSZ Alapokmánya hetedik fejezetének teljes alkalmazását, hogy a szerbeket és a belgrádi hatóságokat az ENSZ-határozatok tiszteletben tartására kényszerítsék. A hetedik fejezet erő alkalmazását irányozza elő az ENSZ-határozatokat nem betartó országok ellen. A részvevőkhöz beszéddel fordult Alija Izetbegovic boszniai elnök is. Felhívást intézett a világhoz, tegye lehetővé, hogy a muzulmánok hozzájussanak az önvédelemhez szükséges fegyverekhez. Sali Berisha albán elnök felszólalásában a Balkán sátánjának nevezte Slobodan Miloševićet, aki megpróbál rést ütni a Nyugat és az iszlám világ között, és becsapni Európát, azt állítva, hogy a boszniai muzulmánok fundamentalisták. A belgrádi hatóságok gúnyt űznek a nemzetközi közösségből, mondta, s úgy értékelte, hogy sürgős közös akcióra van szükség Milosevic hadipotenciáljának semlegesítésére, mert az a háború kiterjesztését okozhatja valamennyi Balkán- félszigeti országra. Dzsiddában tartózkodik Cyrus Vance és Lord Owen, a genfi Jugoszlávia- értekezlet két társelnöklője is. A rendkívüli miniszteri értekezleten egy jelentést fognak ismertetni a bosznia- hercegovinai helyzetről. Az Egyesült Államok üdvözöl minden olyan találkozót, mint amilyenre Dzsiddában került sor. Washington szerint ez annak a törekvésnek a része, amelynek célja a bosznia-hercegovinai válság megoldása, jelentette ki Thomas Niles, az európai kérdésekkel megbízott amerikai államtitkár-helyettes. Újságírókkal folytatott beszélgetésében azonban nem támogatta a Bosznia- Hercegovinával szemben életbe léptetett fegyverszállítási embargó megszüntetését. Megismételte azt a korábbi véleményt, miszerint a fegyverszállítási embargó felfüggesztése hiba lenne, mert ha több fegyvert szállítanának a boszniai muzulmánoknak, akkor újabb harcok robbannának ki, és teljesen lehetetlenné válna a humanitárius segélyszállítmányok eljuttatása a lakossághoz.(Tanjug) Tom Lantos Cosiónál Az amerikai kongresszus tagja szerint Miloševićet terheli a legnagyobb felelősség a térségben uralkodó állapotokért - Kosovo és Vajdaság autonómiájának megszüntetése súlyos hiba Dobrica Ćosić államfő tegnap fogadta Tom Lantos amerikai kongresszusi képviselőt. Megbeszélésükön véleményt cseréltek a jugoszláviai válságról és a jugoszláv-amerikai kapcsolatok javításának lehetőségéről. A demokrata párti Tom Lantos tegnap azt nyilatkozta, teljesen világos, hogy Milosevic elnököt terheli a legnagyobb felelősség a térségben kialakult helyzetért. Utalt azonban arra, hogy más politikusok is hozzájárultak a válság kialakulásához. Arra figyelmeztetett, hogy a szankciókat midaddig nem függesztik fel, amíg a szerb hatalom ilyen politikát folytat. Sajtótájékoztatóján hangsúlyozta, hogy csupán személyes véleményét tolmácsolja, nem pedig az új amerikai kormányzat nevében beszél. Felhívta a figyelmet arra, hogy a szankciók feloldása szoros összefüggésben áll a Jugoszláviában élő kisebbségek problémáinak rendezésével. Ez azonban csak az egyik feltétel. Lantos szerint az egyik fő probléma Kosovo, amelynek „önkényesen felfüggesztették” autonómiáját, méghozzá a „Milosevicrezsim ideje alatt. Vajdaság és Kosovo autonómiájának megszüntetése súlyos hiba volt”. Lantos tolmácsolta az amerikai nép és az amerikai kongresszus jószándékát a Belgrád-Washingtonkapcsolat felújításában. A feltételekről beszélve az amerikai kongresszusi képviselő tolmácsolta azt is, hogy a világ közvéleménye mélységesen elítéli az etnikai tisztogatás politikáját. Szerinte mindegyik fél hibát követett el, s egyes döntésekért az EK-t és az USA-t is felelősség terheli. Sajtótájékoztatóján hangsúlyozta, hogy a Boszniában egymással szemben álló felek feltétel nélkül tegyék lehetővé a humanitárius segélyszállítmányok eljuttatását a lakossághoz. Ha ezt nem teszik meg, a nemzetközi közösség éles hangon és megbocsátás nélkül fogja elítélni őket. Bosznia- Hercegovinában meg kell állítani a vérontást, hangsúlyozta Lantos, majd kijelentette: az összetűzések nem terjedhetnek ki Kosovóra, Macedóniára vagy máshová, mert ebben az esetben a nemzetközi közösség megteszi a szükséges lépéseket. „Egyes felelős politikusok itt komolyan elhiszik, hogy az USA támogatta az iszlám fundamentalizmust Európa szívében”, nyilatkozta Lantos. Arra a kérdésre, hogy a nemzetközi közösségnek nem kellene-e szigorú büntetőintézkedéseket bevezetni Horvátországgal szemben, Lantos azt válaszolta: „most nem a bűnösségről kell vitatkozni, amelyért a harcokban résztvevőket terheli a felelősség”. Annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy Clinton kormánya tisztességes politikát folytat az egykori Jugoszlávia valamennyi térségével. A kelet-európai úton tartózkodó Tom Lantos, aki Romániából érkezett Belgrádba, tegnap Zágrábba utazott. (Tanjug) A szocialisták veresége a béke győzelmét jelentené Milan Panić cikke a Washington Timesban - Interjú a hamburgi Der Spiegelnek és a szófiai Demokráciának Milan Panic szövetségi kormányfő a Washington Times tekintélyes lapnak írt levelében egyebek között megjegyzi, Jugoszlávia lakosságával tudatni kell, hogy a szankciókat akkor oldják fel, ha visszautasítja azt a rendszert és politikát, amelyek miatt a szankciókat életbe léptették. A legjobb módja annak, hogy megteremtsük a békét a Balkán- félszigeten az, ha a jugoszláv nép a soron következő választásokon legyőzi a szocialistákat. A világ számára a legjobb módszer, hogy ezt a célt elérje, az lesz, ha most a választások előtt biztosítja a jugoszlávokat arról, hogy amennyiben a békés utat választja, tovább nem kell bűnhődnie”, állapítja meg Pálné. A levélben arra is felhívja a figyelmet, hogy azokban a napokban, amikor a választásokra készül, a jugoszláv népnek tudnia kell, a világközösség csakis akkor áll mellé, ha egy új rendszert kíván megteremteni. Az majd később fog kiderülni, hogy mi, akik demokráciát akarunk, képesek leszünk-e egy egységes ellenzéki erővé tömörülni. Én mégis úgy vélem, hogy minden egyes szavazat a szocialista párt ellen a bosznia-hercegovinai háború és az azt kiváltó politika elleni szavazat lehet, vélekedett Pálic a Washington Timesban. Megítélése szerint végre rájöttek, hogy a szankcióknak az Irakkal szemben alkalmazott módja nem alkalmazható Jugoszláviára. Pánic arra a megállapításra jutott, hogy Jugoszláviában vannak olyan erők, amelyek hajlandók más politikai irányvonalat követni. A továbbiakban utal arra, hogy Slobodan Milošević durván becsapta a jugoszláv népet, mert nem váltotta valóra a londoni Jugoszlávia- értekezleten tett ígéreteit. Azokat az ígéreteket sem teljesítette, amelyeket lord Owennak, Cyrus Vance-nek, lord Carringtonnak és az Európai Közösségnek tett. Akkor azt ígérte, nem fogja támogatni az etnikai tisztogatást Boszniában, és szavatolni fogja az emberi jogok tiszteletben tartását Kosovóban. „Tudta, melyek a béke megteremtésének és Jugoszlávia legitim státusa visszaállításának a feltételei, de mégis eljátszotta az elszigeteltség feloldásának lehetőségét azzal, hogy nem őszintén cselekedett ígéretei megvalósításáért. Megpróbálta aláaknázni erőfeszítéseimet is, amelyeket a kosovói háború elhárítása érdekében tettem. A dicső szerb múlt nevében tönkretette népe jövőjét”, állapította meg Pálné. A hadseregünk akkor fog támadni, ha a horvátok Bosznia- Hercegovinában a szerbekre támadnak, vagy ha jönnek a németek, jelentette ki Panic a hamburgi Der Spiegel hírmagazinnak adott interjújában. Véleménye szerint fennáll a veszélye a külföldi katonai intervenciónak. A választásokról elmondta, hogy a szocialisták nagy része is Milosevic ellen fog szavazni. Végtére is ki az a Milosevic? Senki és semmi. Az ország katasztrófája. A nép fél tőle. Le kell mondania. Arra a kérdésre, vajon mi történik, ha Milosevic mégis győz, Pálné a következőképpen válaszolt: „Akkor polgárháború robban ki Szerbiában, amit egyébként sem szabad kizárni”. Hogy melyik hibája a legsúlyosabb, arról pedig ezt nyilatkozta: „Az, hogy mindegyiküknek, horvátoknak, muzulmánoknak és szerbeknek nagyon hittem, Amerikában elfelejtettem, hogy milyen is a balkáni politika”. Pálné elismerte, hogy a parlament megkötötte a kezét, az a parlament, amely a kommunizmus maradványa. Hangsúlyozta, hogy ő személyesen a nacionalista elemek ellen küzd, a Nyugat viszont páholyból, látcsőn keresztül figyeli mindezt, ahelyett hogy támogatná békeküldetését.