Magyar Szó, 1993. március (50. évfolyam, 58-87. szám)
1993-03-17 / 73. szám
4 KÜLPOLITIKA NEMZETKÖZI FIGYELŐ Morillon, a messiás Azáltal, hogy önként az ostromlott muzulmán Srebrenicában maradt, a magas rangú francia ENSZ-tisztet odahaza valóságos nemzetközi hősként ünneplik A nemzetközi sajtót rendkívül élénken foglalkoztatja az, hogy Philippe Morillon, az ENSZ-erők szarajevói parancsnoka önszántából az ostromlott Srebrenciában maradt, hogy a szerb csapatoknál kieszközölje a humanitárius konvojok átengedését. A témáról angol sajtóvisszhangot közlünk. A The Financial Times rádióamatőrök adására hivatkozva idézi a tábornok szavait, hogy addig marad a városban, amíg a szerb erők a lakosság életben maradásához szükséges összes feltételeket nem teljesítik. Ezen belül abszolút elsőbbséget kell adni a humanitárius korridor megnyitásának. A lap a továbbiakban egy amerikai tudósítót is idéz, aki elmondta, hogy a tábornok srebrenicai látogatásával és ottmaradásával voltaképpen küldetést vállalt magára. Ennek az újságírónak nyilatkozta Morillon, hogy sok helyen megfordult, de ilyen méretű és természetű emberi szenvedést sehol eddig nem tapasztal. A párizsi kormány folytatja a londoni lap - támogatásáról biztosította Morillon gesztusát, s ugyanezt tette az ENSZ, noha ez utóbbi - jegyzi meg a szerző - sokkal kisebb lelkesedéssel tette ezt, mert a magas rangú katonatiszt arról ismert, hogy egy kicsit mindig a saját feje szerint cselekszik. A The Times belgrádi tudósítója jelenti, hogy a szerb hírközlő szervek továbbra is azt állítják: Morillon a muzulmánok túsza. Másrészt viszont az ENSZ terepen tartózkodó emberei és az Orvosok Határok Nélkül nevű francia szervezet tagjai, akik ott voltak a tábornokkal Srebrenicában, megrázó beszámolókat közöltek a városban uralkodó helyzetről. Emberek ezrei alszanak a szabad ég alatt a havon, s közülük sokan 4-5 napja semmit nem ettek. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának emberei szerint való igaz, hogy a srebrenicai hatóságok kezdetben valóban igyekeztek megakadályozni Morillon visszatértét, de amikor végül is elengedték, gyermekek és asszonyok állták útját, azért könyörögtek, hogy ne hagyja magukra őket. Sokan közülük azokból a helységekből való menekültek, amelyeket az ENSZ erői felkerestek, s amelyeket az ő távozásuk után nehéztüzérséggel támadtak. Morillon ezután döntött úgy, hogy marad. Ezzel mély benyomást tett a helyi vezetésre, amely megígérte, ha megmenti a várost, róla fogják elnevezni Morillongradnak. A The Times közli az Egészségügyi Világszervezet (WHO) egyik angol állampolgárságú orvosának Zágrábban tett kijelentését, amely szerint az a szenvedés és vérontás, amit egy hét leforgása alatt Srebrenciában és Konjevic poljéban látott, messze túltesz azon, amit korábban Etiópiában, Libériában és Afganisztánban tapasztalt. Külön cikkben foglalkozik a lap annak a feladatnak a mibenéletével és nagyságával, amelyet a francia tábornok ezen a módon kíván megoldani. Azok közé az ENSZ-katonák közé tartozik, aki a saját szemével látott iszonyatos, szavakkal le nem írható gonosztetteket és kegyetlenségeket, de mégis diplomataként kell viszonyulnia a helyi katonai parancsnokokhoz, akiket mindezért a genocídiumért felelősség terhel. A tárgyalások, amelyeket folytatni kényszerül, hogy élelmet, gyógyszert és egyéb segélyt csikarjon ki a háború ártatlan áldozatainak a legügyesebb politikai pókerjátékos szerepét követelik meg tőle. A The Guardian is részletesen foglalkozik Morillon lépésével, s egyebek között leszögezi, hogy ezzel hosszú idő után sikerült megnyerni a boszniai muzulmánok rokonszenvét. Most mintha a messiást tisztelnék benne. Felvázolja a tábornok pályafutását, aki magatartásával és a francia tévében való szereplésével - rádióamatőrök beszélgettek vele - valóságos nemzet hős lett. Rangját az idegenlégióban szerezte az algériai háború idején, de katonai karrierjét 1961-ben megzavarja az a körülmény, hogy a De Gaulle ellen puccsot tervelő tisztek oldalára áll. Amikor a puccs megbukik, Morillon orvosi egyetemre iratkozik, katonai tudását Németországban fejleszt tovább, politikai ismereteit a nyolcvanas években a francia véderőminisztériumban tökéletesít. A boszniai háborúban azzal vádolták, hogy a szerbekkel rokonszenvez, de a terepen szerzett benyomások hatására, ha ez így volt, most nyilvánvalóan megváltoztatta álláspontját. (D.) Március 16. Sorszám 51. PÉNZNEM EGYSÉG VÉTEL KÖZÉP ELADÁSI AUSZTRÁL DOLLÁR 527,2373 528,8238 530,4103 OSZTRÁK SCHILLING 100 6400,5848 6419,8443 6439,1038 KANADAI DOLLÁR 597,9594 599,7587 601,5580 FRANCIA FRANK 100 13254,4238 13294,3067 13334,1896 NÉMET MÁRKA 100 45058,6512 45194,2339 45329,8166 GÖRÖG DRACHMA 100 333,4511 334,4515 OLASZ LÍRA 100 46,5162 46,6562 46,7962 JAPÁN JEN 100 635,3002 637,2118 639,1234 HOLLAND GULDEN 100 40093,7435 40214,3867 40335,0299 SVÉD KORONA 100 9476,9248 9505,4411 9533,9574 SVÁJCI FRANK 100 49193,9682 49341,9942 49490,0202 ANGOL FONT1 1077,1314 1080,3725 1083,6136 USA-DOLLÁR1 747,7500 750,0000 752,2500 S A VAJDASÁGI BANK RT. ARANYPÉNZE IGAZ ÉRTÉK A német márka feketepiaci árfolyama: SZABADKÁN 20 000-21 000, ÚJVIDÉKEN 20 000-22 000 dinár.A forint 360 dinár. Magyar Szó 1993. március 17., szerda Srebrenicai tragédia - New York-i folytatás Bosznia-Hercegovina a világpolitika gyújtópontjában - Panić tábornok Irakban (Folytatás az 1. oldalról) Elhangzott róla még, hogy „bátor és realista, aki jól ismeri a jugoszláviai tragédia bonyolultságát”, továbbá, hogy „példás” a magatartása. MOSZKVA. Francois Mitterrand francia elnök vendéglátójával, Borisz Jelcin orosz államfővel szintén a jugoszláviai válságról tárgyalt tegnap. Sajtóértekezletükön szó volt a francia elnök Slobodan Milosevic szerbiai elnökkel való találkozójáról is, amelynek az volt a célja, hogy meggyőzze Miloševićet annak szükségéről: a boszniai szerbek fogadják el a Vance- Owen-tervet, mert a tárgyalásokon Mitterrand szerint „haladást értek el”. Különben a legtöbbet az Oroszországnak nyújtandó nyugati gazdasági segéllyel foglalkoztak. NEW YORK. Hamarosan megint együtt lesznek a bosznia-hercegovinai hadviselő felek képviselői az ENSZ székhelyén. A szerbek Radovan Karadžić vezetésével keltek útra, a Tanjug híre szerint pedig Vladislav Jovanovic szövetségi külügyminiszter is elindult New Yorkba. Hogy Alija Izetbegovic érkezése mikorra várható, azt nem lehet tudni.Ankarai értesülések szerint Izetbegovic széles körű megbízatással utazik, hogy elfogadja a köztársaság területi felosztásának elképzelését, más hír szerint azonban ismét sok kifogás van a tarsolyában. Emlékeztessünk, hogy Karadžić is azt nyilatkozta: a térképek így, ahogy vannak elfogadhatatlanok. Hogy az arab országok egyre nagyobb szerepet kapnak a balkáni válsággal kapcsolatos erőfeszítésekben, tegnap két szokatlan hír is megerősítette. Az egyik Irakból érkezett, és eszerint Zivota Pálnc tábornok, a Jugoszláv Katonaság vezérkari főnöke „munkajellegű látogatáson” tartózkodik Bagdadban. Miközben arról nyilatkozik, hogy a világközösségnek jobban kellene törekednie a válság békés rendezésére, a szintén nemzetközi szankciók alatt sínylődő Iraktól be szeretné hajtani az adósságokat, amelyeket az egykori MH-nak az építőiparban tett szolgálataiért nem fizettek meg. TRIPOLI, Moammer el-Kadhafi líbiai elnök is beleszólt a jugoszláviai válság rendezésébe. A különc vezéregyéniség a jugoszláviai nagykövetet fogadva meggyőződésének adott hangot, hogy Bosznia-Hercegovina elszakadását „külső tényezők” befolyásolták, mert szerinte ennek semmi oka nem volt. (pm) Mitterrand és Jelcin (AP telefotó) A birodalom arany esőjére várva Nagy Péter orosz cár Uralkodásának idején jegyezték fel, hogy a bojárok semmiképpen sem tudták megtalálni a leapadt államkincstár feltöltésének a módját. Szinte már mindenre adót vetettek ki. Hosszas tanakodás után az egyiknek hirtelen mentő ötlete támadt: „A bocskoron nincs adó”. És máris megoldottnak tekintették a hiányzó pénz előteremtésének kérdését. Ma bezzeg hiába próbálkoznának ilyen és hasonló ötletek megvalósításával, hiszen Oroszországban már nagyon megkopottak a bocskorok, sokfelé már nem is tellik rájuk. Ha még otthon sem tudnak a Kreml urai újabb pénzeket behajtani, aligha hihető, hogy vissza tudják szerezni a külföldi bankokban rekedt cári kincseket, aranyat, különböző értékeket, amelyek eladásával az ország külföldi és belföldi eladósodásának problémáit egy szempillantás alatt el lehetne intézni. Pedig lenne mit felkutatni és érdemes lenne visszaszerezni, hiszen amikor a világforradalmakhoz fűzött remények szertefoszlottak, a bolsevikoknak hirtelen eszébe jutott a Vörös Hadsereg ellen évekig szívós harcot vívó Kolcsak tábornok aranya, az 1918 augusztusában Kazanyban, a fehérgárdisták által megkaparintott ötszáz tonna arany, platina és egyéb értékes ékszerek. Ebből a mennyiségből csaknem 200 tonna külföldre került. Egy része kínai, cseh, japán, brit,francia és amerikai bankok pincéjébe vándorolt, a maradékot pedig vitte, aki érte. Ezután csupán erőtlen próbálkozások történtek a mesés gazdagság visszaszerzésére, de a kísérletek rendre kudarcot vallottak a bolsevik vezetés konoksága miatt. Oroszországban e tekintetben ma sokkal rosszabb a helyzet, mint például hetven évvel ezelőtt, hiszen még ügynökség sincs, amely megpróbálkozna az elrabolt értékek visszaszerzésével. A litvánok azonban már talpraesettebbeknek bizonyultak. Az újdonsült állam már visszaszerzett két tonna aranyat. Igaz, nem a cári vagyonból, hanem csak az 1940-ben francia bankokban letétbe helyezett csillogó rudacskákból. Most Svédország van soron. Ettől az országtól 1,25 tonna arany visszaszármaztatását várják a litvánok. Közben Nagy-Britannia már visszaadott 1,2 tonnát, amelynek értéke mintegy 30 millió dollár. Ezeket az aranyszállítmányokat különösebb hírverés és botránykeltés nélkül juttatták vissza az említett országok a balti államocskának. Természetesen csak azután, hogy a litvánok illetékes helyen benyújtották a tulajdonjogot igazoló hiteles okmányokat. Furcsa mód Oroszország is rendelkezik ilyen dokumentumokkal. Sőt, egy részüket már nyilvánosságra is hozta. Például azt az 1920. november 22-i elismervényt, amelyet a japán katonai hatóságok állítottak ki. E szerint „ideiglenes megőrzésre” 22 láda aranyrudat és aranyérméket vettek át megőrzésre egy orosz tábornoktól. A levéltárakban számos hasonló dokumentum található. A háború, a forradalom és a béke kérdéseivel foglalkozó kaliforniai Hoover Intézet levéltárában őrzik azt a leltárjegyzéket, amelyet Valerian Ivanovics Moravszkij, a fehér kormány utolsó pénzügyminisztere állított össze 1922-ben. Azt az aranymennyiséget és valutát vette lajstromba, amely nyugati és keleti bankokban maradt. Figyelembe véve az arany árának változását és a hét évtized alatt felhalmozódott kamatokat, a Moravszkij által összeírt arany- és valutakészlet a hihetetlenül hangzó kétbillió (!) dollár értéket is meghaladja. Az állami hivatalok, intézmények nem izgatják különösebben magukat a mesés összegű kinnlevőségek miatt, könnyebb pénzsegélyekért és hitelekért kilincselniük a Nyugaton. J. SZABÓ JÓZSEF A külföldiek státusa Magyarországon ízelítő a hamarosan a parlament elé kerülő idegenrendészeti törvényből (Budapesti tudósítónktól) A magyar parlament hamarosan megkezdi a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló úgynevezett idegenrendészeti törvény vitáját. Ez fogja szabályozni, hogy milyen feltételekkel léphetnek be Magyarországra a külföldi állampolgárok, mikor és kik tilthatják meg a beutazást, és milyen esetekben lehet bárkit kiutasítani az országból. Kedvezményezettnek minősülnek a menekültek, mert a törvény hatálya a menekültstátust kérőkre nem terjed ki. A törvényjavaslat értelmében: „a Magyarországon törvényesen tartózkodó külföldieket megilleti a szabad mozgás, a tartózkodóhely szabad megválasztásának joga, az utazás és a letelepedés szabadsága”. Minden külföldinek kötelessége tiszteletben tartani a magyar törvényeket, az alkotmányos rendet és eleget tenni a hatóságok intézkedéseinek. Szabálysértési vagy büntetőeljárás lefolytatása miatt a hatóságok korlátozhatják a külföldiek mozgásszabadságát. Ideiglenes tartózkodási engedélyt adhat ki a rendőrkapitányság annak a külföldinek, aki egy évnél rövidebb időt kíván Magyarországon tölteni, a rendőr-főkapitányság pedig huzamos tartózkodási engedélyt utalhat ki az egy évnél hosszabb ideig Magyarországon élőknek. A törvényjavaslat szerint bevándorlási engedély illeti meg azt a személyt, „aki a beutazástól számított három éven át jogszerűen tartózkodik Magyarországon; aki az állandó életvitelszerű tartózkodáshoz szükséges lakhatással és megélhetéssel rendelkezik, s akivel szemben a törvényben meghatározó kizáró okok nem állnak fenn”. Nem szükséges a háromévi ott-tartóz- kodás azok számára, akik a családegyesítés miatt kérik a bevándorlási engedélyt, illetve, akik az állampolgársági törvény rendelkezései szerint visszahonosításukat kérik. A beván- dorlási kérelemről az eljáró hatósá- Igoknak ki kell kérniük a Nemzetbiztonsági Hivatal véleményét is. Nem léphet be, illetve nem tartózkodhat a Magyar Köztársaság területén az, aki „a ki- és beutazás szabályait sérti, Magyarországon hatósági engedély nélkül munkát vállal, adóköteles jövedelemszerző tevékenységet folytat. Nem tartózkodhat Magyarországon, s nem is léphet be az ország területére továbbá az, aki a beutazás érdekében hamis adatokat közöl a hatóságokkal, illetve akinek ott-tartózkodása veszélyezteti az ország közbiztonsági, nemzetbiztonsági, közegészségügyi érdekeit, gazdasági rendjét.” A törvény a kiutasítást szabályzó fejezetében a következőket irányozza elő: nem irányítható vissza, illetve nem utasítható ki a külföldi olyan országba, ahol társadalmi, politikai hovatartozása miatt üldözésnek, embertelen bánásmódnak, kínzásnak lenne kitéve. VARJÚ Márta