Magyar Szó, 1993. március (50. évfolyam, 58-87. szám)

1993-03-17 / 73. szám

4 KÜLPOLITIKA NEMZETKÖZI FIGYELŐ Morillon, a messiás Azáltal, hogy önként az ostromlott muzulmán Srebrenicában maradt, a magas rangú francia ENSZ-tisztet odahaza valóságos nemzetközi hősként ünneplik A nemzetközi sajtót rendkívül élén­ken foglalkoztatja az, hogy Philippe Morillon, az ENSZ-erők szarajevói pa­rancsnoka önszántából az ostromlott Srebrenciában maradt, hogy a szerb csapatoknál kieszközölje a humanitári­us konvojok átengedését. A témáról an­gol sajtóvisszhangot közlünk. A The Financial Times rádióama­tőrök adására hivatkozva idézi a tábor­nok szavait, hogy addig marad a város­ban, amíg a szerb erők a lakosság élet­ben maradásához szükséges összes fel­tételeket nem teljesítik. Ezen belül ab­szolút elsőbbséget kell adni a humani­tárius korridor megnyitásának. A lap a továbbiakban egy amerikai tudósítót is idéz, aki elmondta, hogy a tábornok srebrenicai látogatásával és ottmaradá­­sával voltaképpen küldetést vállalt ma­gára. Ennek az újságírónak nyilatkozta Morillon, hogy sok helyen megfordult, de ilyen méretű és természetű emberi szenvedést sehol eddig nem tapasztal. A párizsi kormány­­ folytatja a lon­doni lap - támogatásáról biztosította Morillon gesztusát, s ugyanezt tette az ENSZ, noha ez utóbbi - jegyzi meg a szerző - sokkal kisebb lelkesedéssel tet­te ezt, mert a magas rangú katonatiszt arról ismert, hogy egy kicsit mindig a saját feje szerint cselekszik. A The Times belgrádi tudósítója je­lenti, hogy a szerb hírközlő szervek to­vábbra is azt állítják: Morillon a muzul­mánok túsza. Másrészt viszont az ENSZ terepen tartózkodó emberei és az Or­vosok Határok Nélkül nevű francia szervezet tagjai, akik ott voltak a tábor­nokkal Srebrenicában, megrázó beszá­molókat közöltek a városban uralkodó helyzetről. Emberek ezrei alszanak a szabad ég alatt a havon, s közülük so­kan 4-5 napja semmit nem ettek. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának emberei szerint való igaz, hogy a sreb­­renicai hatóságok kezdetben valóban igyekeztek megakadályozni Morillon visszatértét, de amikor végül is elen­gedték, gyermekek és asszonyok állták útját, azért könyörögtek, hogy ne hagy­ja magukra őket. Sokan közülük azok­ból a helységekből való menekültek, amelyeket az ENSZ erői felkerestek, s amelyeket az ő távozásuk után nehéz­tüzérséggel támadtak. Morillon ezután döntött úgy, hogy marad. Ezzel mély benyomást tett a helyi vezetésre, amely megígérte, ha megmenti a várost, róla fogják elnevezni Morillongradnak. A The Times közli az Egészségügyi Világszervezet (WHO) egyik angol ál­lampolgárságú orvosának Zágrábban tett kijelentését, amely szerint az a szen­vedés és vérontás, amit egy hét leforgása alatt Srebrenciában és Konjevic poljéban látott, messze túltesz azon, amit koráb­ban Etiópiában, Libériában és Afganisz­tánban tapasztalt. Külön cikkben foglal­kozik a lap annak a feladatnak a miben­­életével és nagyságával, amelyet a francia tábornok ezen a módon kíván megolda­ni. Azok közé az ENSZ-katonák közé tar­tozik, aki a saját szemével látott iszonya­tos, szavakkal le nem írható gonosztette­ket és kegyetlenségeket, de mégis diplo­mataként kell viszonyulnia a helyi kato­nai parancsnokokhoz, akiket mindezért a genocídiumért felelősség terhel. A tárgyalások, amelyeket folytatni kénysze­rül, hogy élelmet, gyógyszert és egyéb se­gélyt csikarjon ki a háború ártatlan áldoza­tainak a­­ legügyesebb politikai pókerjáté­­kos szerepét követelik meg tőle. A The Guardian is részletesen fog­lalkozik Morillon lépésével, s egyebek között leszögezi, hogy ezzel hosszú idő után sikerült megnyerni a boszniai mu­zulmánok rokonszenvét. Most mintha a messiást tisztelnék benne. Felvázolja a tábornok pályafutását, aki magatartásá­val és a francia tévében való szereplésé­vel - rádióamatőrök beszélgettek vele - valóságos nemzet hős lett. Rangját az idegenlégióban szerezte az algériai há­ború idején, de katonai karrierjét 1961-ben megzavarja az a körülmény, hogy a De Gaulle ellen puccsot tervelő tisztek oldalára áll. Amikor a puccs megbukik, Morillon orvosi egyetemre iratkozik, katonai tudását Németor­szágban fejleszt tovább, politikai isme­reteit a nyolcvanas években a francia véderőminisztériumban tökéletesít. A boszniai háborúban azzal vádolták, hogy a szerbekkel rokonszenvez, de a terepen szerzett benyomások hatására, ha ez így volt, most nyilvánvalóan meg­változtatta álláspontját. (D.) Március 16. Sorszám 51. PÉNZNEM EGYSÉG VÉTEL KÖZÉP ELADÁSI AUSZTRÁL DOLLÁR 527,2373 528,8238 530,4103 OSZTRÁK SCHILLING 100 6400,5848 6419,8443 6439,1038 KANADAI DOLLÁR­ 597,9594 599,7587 601,5580 FRANCIA FRANK 100 13254,4238 13294,3067 13334,1896 NÉMET MÁRKA 100 45058,6512 45194,2339 45329,8166 GÖRÖG DRACHMA 100­ 333,4511 334,4515 OLASZ LÍRA 100 46,5162 46,6562 46,7962 JAPÁN JEN 100 635,3002 637,2118 639,1234 HOLLAND GULDEN 100 40093,7435 40214,3867 40335,0299 SVÉD KORONA 100 9476,9248 9505,4411 9533,9574 SVÁJCI FRANK 100 49193,9682 49341,9942 49490,0202 ANGOL FONT1 1077,1314 1080,3725 1083,6136 USA-DOLLÁR1 747,7500 750,0000 752,2500 S A VAJDASÁGI BANK RT. ARANYPÉNZE IGAZ­ ÉRTÉK A német márka feketepiaci árfolyama: SZABADKÁN 20 000-21 000, ÚJVIDÉKEN 20 000-22 000 dinár.A forint 360 dinár. Magyar Szó 1993. március 17., szerda Srebrenicai tragédia - New York-i folytatás Bosznia-Hercegovina a világpolitika gyújtópontjában - Panić tábornok Irakban (Folytatás az 1. oldalról) Elhangzott róla még, hogy „bátor és realista, aki jól ismeri a jugoszláviai tragédia bonyolultságát”, továbbá, hogy „példás” a magatartása. MOSZKVA.­­ Francois Mitterrand francia elnök vendéglátójával, Borisz Jelcin orosz államfővel szintén a jugo­szláviai válságról tárgyalt tegnap. Saj­tóértekezletükön szó volt a francia el­nök Slobodan Milosevic szerbiai el­nökkel való találkozójáról is, amely­nek az volt a célja, hogy meggyőzze Miloševićet annak szükségéről: a boszniai szerbek fogadják el a Vance- Owen-tervet, mert a tárgyalásokon Mitterrand szerint „haladást értek el”. Különben a legtöbbet az Oroszország­nak nyújtandó nyugati gazdasági se­géllyel foglalkoztak. NEW YORK.­­ Hamarosan meg­int együtt lesznek a bosznia-hercego­­vinai hadviselő felek képviselői az ENSZ székhelyén. A szerbek Radovan Karadžić vezetésével keltek útra, a Tanjug híre szerint pedig Vladislav Jovanovic szövetségi külügyminiszter is elindult New Yorkba. Hogy Alija Izetbegovic érkezése mikorra várható, azt nem lehet tudni.­­Ankarai értesülések szerint Izetbe­govic széles körű megbízatással uta­zik, hogy elfogadja a köztársaság terü­leti felosztásának elképzelését, más hír szerint azonban ismét sok kifogás van a tarsolyában. Emlékeztessünk, hogy Ka­­radžić is azt nyilatkozta: a térképek így, ahogy vannak­­ elfogadhatatlanok. Hogy az­ arab országok egyre na­gyobb szerepet kapnak a balkáni vál­sággal kapcsolatos erőfeszítésekben, tegnap két szokatlan hír is megerősí­tette. Az­ egyik Irakból érkezett, és eszerint Zivota Pálnc tábornok, a Ju­goszláv Katonaság vezérkari főnöke „munkajellegű látogatáson” tartózko­dik Bagdadban. Miközben arról nyi­latkozik, hogy a világközösségnek job­ban kellene törekednie a válság békés rendezésére, a szintén nemzetközi szankciók alatt sínylődő Iraktól be szeretné hajtani az adósságokat, ame­lyeket az egykori M­H-nak az építő­iparban tett szolgálataiért nem fizet­tek meg. TRIPOLI,­­ Moammer el-Kadhafi líbiai elnök is beleszólt a jugoszláviai válság rendezésébe. A különc vezér­­egyéniség a jugoszláviai nagykövetet fogadva meggyőződésének adott han­got, hogy Bosznia-Hercegovina elsza­kadását „külső tényezők” befolyásol­ták, mert szerinte ennek semmi oka nem volt. (pm) Mitterrand és Jelcin (AP telefotó) A birodalom arany esőj­ére várva N­agy Péter orosz cár Uralkodásá­nak idején jegyezték fel, hogy a bojárok semmiképpen sem tudták megtalálni a leapadt államkincstár fel­töltésének a módját. Szinte már min­denre adót vetettek ki. Hosszas tana­kodás után az­ egyiknek hirtelen men­tő ötlete támadt: „A bocskoron nincs adó”. És máris megoldottnak tekintet­ték a hiányzó pénz előteremtésének kérdését. Ma bezzeg hiába próbálkoznának ilyen és hasonló ötletek megvalósításá­val, hiszen Oroszországban már na­gyon megkopottak a bocskorok, sok­felé már nem is tellik rájuk. Ha még otthon sem tudnak a Kreml urai újabb pénzeket behajtani, aligha hihe­tő, hogy vissza tudják szerezni a kül­földi bankokban rekedt cári kincseket, aranyat, különböző értékeket, ame­lyek eladásával az ország külföldi és belföldi eladósodásának problémáit egy szempillantás alatt el lehetne in­tézni. Pedig lenne mit felkutatni és érde­mes lenne visszaszerezni, hiszen ami­kor a világforradalmakhoz fűzött re­mények szertefoszlottak, a bolsevikok­nak hirtelen eszébe jutott a Vörös Hadsereg ellen évekig szívós harcot vívó Kolcsak tábornok aranya, az 1918 augusztusában Kazanyban, a fe­hérgárdisták által megkaparintott öt­száz tonna arany, platina és egyéb ér­tékes ékszerek. Ebből a mennyiségből csaknem 200 tonna külföldre került. Egy része kínai, cseh, japán, brit,­fran­cia és amerikai bankok pincéjébe ván­dorolt, a maradékot pedig vitte, aki érte. Ezután csupán erőtlen próbálko­zások történtek a mesés gazdagság visszaszerzésére, de a kísérletek rend­re kudarcot vallottak a bolsevik veze­tés konoksága miatt. Oroszországban e tekintetben ma sokkal rosszabb a helyzet, mint példá­ul hetven évvel ezelőtt, hiszen még ügynökség sincs, amely megpróbál­kozna az elrabolt értékek visszaszerzé­sével. A litvánok azonban már talpra­­­esettebbeknek bizonyultak. Az újdon­sült állam már visszaszerzett két tonna aranyat. Igaz, nem a cári vagyonból, hanem csak az 1940-ben francia ban­kokban letétbe helyezett csillogó ru­dacskákból. Most Svédország van so­ron. Ettől az országtól 1,25 tonna arany visszaszármaztatását várják a lit­vánok. Közben Nagy-Britannia már visszaadott 1,2 tonnát, amelynek érté­ke mintegy 30 millió dollár. Ezeket az aranyszállítmányokat különösebb hír­verés és botránykeltés nélkül juttatták vissza az említett országok a balti álla­­mocskának. Természetesen csak az­után, hogy a litvánok illetékes helyen benyújtották a tulajdonjogot igazoló hiteles okmányokat. Furcsa mód Oroszország is rendel­kezik ilyen dokumentumokkal. Sőt, egy részüket már nyilvánosságra is hozta. Például azt az 1920. november 22-i elismervényt, amelyet a japán ka­­­­tonai hatóságok állítottak ki. E szerint „ideiglenes megőrzésre” 22 láda aranyrudat és aranyérméket vettek át megőrzésre egy orosz tábornoktól. A levéltárakban számos hasonló doku­mentum található. A háború, a forradalom és a béke kérdéseivel foglalkozó kaliforniai Hoover Intézet levéltárában őrzik azt a leltárjegyzéket, amelyet Valeri­an Ivanovics Moravszkij, a fehér kor­mány utolsó pénzügyminisztere állí­tott össze 1922-ben. Azt az arany­mennyiséget és valutát vette lajst­romba, amely nyugati és keleti ban­kokban maradt. Figyelembe véve az arany árának változását és a hét évtized alatt felhal­mozódott kamatokat, a Moravszkij ál­tal összeírt arany- és valutakészlet a hihetetlenül hangzó kétbillió (!) dollár értéket is meghaladja. Az állami hiva­talok, intézmények nem izgatják külö­nösebben magukat a mesés összegű kinnlevőségek miatt, könnyebb pénz­segélyekért és hitelekért kilincselniük a Nyugaton. J. SZABÓ JÓZSEF A külföldiek státusa Magyarországon ízelítő a hamarosan a parlament elé kerülő idegenrendészeti törvényből (Budapesti tudósítónktól) A magyar parlament hamarosan megkezdi a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és be­vándorlásáról szóló úgynevezett ide­genrendészeti törvény vitáját. Ez fogja szabályozni, hogy milyen feltételekkel léphetnek be Magyarországra a kül­földi állampolgárok, mikor és kik tilt­hatják meg a beutazást, és milyen ese­tekben lehet bárkit kiutasítani az or­szágból. Kedvezményezettnek minő­sülnek a menekültek, mert a törvény hatálya a menekültstátust kérőkre nem terjed ki. A törvényjavaslat értelmében: „a Magyarországon törvényesen tartóz­kodó külföldieket megilleti a szabad mozgás, a tartózkodóhely szabad meg­választásának joga, az utazás és a lete­lepedés szabadsága”. Minden külföl­dinek kötelessége tiszteletben tartani a magyar törvényeket, az alkotmányos rendet és eleget tenni a hatóságok in­tézkedéseinek. Szabálysértési vagy büntetőeljárás lefolytatása miatt a ha­tóságok korlátozhatják a külföldiek mozgásszabadságát. Ideiglenes tartózkodási engedélyt adhat ki a rendőrkapitányság annak a külföldinek, aki egy évnél rövidebb időt kíván Magyarországon tölteni, a rendőr-főkapitányság pedig huzamos tartózkodási engedélyt utalhat ki az egy évnél hosszabb ideig Magyaror­szágon élőknek. A törvényjavaslat szerint bevándor­lási engedély illeti meg azt a személyt, „aki a beutazástól számított három éven át jogszerűen tartózkodik Ma­gyarországon; aki az állandó életvitel­szerű tartózkodáshoz szükséges lakha­tással és megélhetéssel rendelkezik, s akivel szemben a törvényben megha­tározó kizáró okok nem állnak fenn”. Nem szükséges a háromévi ott-tartóz-­­ kodás azok számára, akik a család­­egyesítés miatt kérik a bevándorlási engedélyt, illetve, akik az állampolgár­­sági törvény rendelkezései szerint­­ visszahonosításukat kérik. A beván-­­ dorlási kérelemről az eljáró hatósá- I­goknak ki kell kérniük a Nemzetbiz­tonsági Hivatal véleményét is. Nem léphet be, illetve nem tartóz­kodhat a Magyar Köztársaság terüle­tén az, aki „a ki- és beutazás szabályait sérti, Magyarországon hatósági enge­dély nélkül munkát vállal, adóköteles jövedelemszerző tevékenységet foly­tat. Nem tartózkodhat Magyarorszá­gon, s nem is léphet be az ország te­rületére továbbá az, aki a beutazás ér­dekében hamis adatokat közöl a ható­ságokkal, illetve akinek ott-tartózko­­dása veszélyezteti az ország közbizton­sági, nemzetbiztonsági, közegészség­­ügyi érdekeit, gazdasági rendjét.” A törvény a kiutasítást szabályzó fe­jezetében a következőket irányozza elő: nem irányítható vissza, illetve nem utasítható ki a külföldi olyan or­szágba, ahol társadalmi, politikai ho­vatartozása miatt üldözésnek, ember­telen bánásmódnak, kínzásnak lenne kitéve. VARJÚ Márta

Next