Magyar Szó, 1994. november (51. évfolyam, 237-260. szám)
1994-11-01 / 237. szám
A DEMOKRATIKUS KÖZVÉLEMÉNY NAPILAPJA LI. évf., 237. (16966.) szám Újvidék, 1994. november 1., kedd Ára 30 para Olaj a tűzre , destova három éve foglalkozik a fél világ a boszniai béke megteremtésének lehetőségével. A fegyverek azonban tovább dörögnek, sőt az utóbbi napokban általános offenzíváról tudósítottak a hírügynökségek. Ezúttal nem Karadjicék láttak neki újabb területek ,felszabadításának”, hanem az eddigi vesztes fél, a muzulmán erők. Izetbegovicék - legalábbis úgy tűnik - Nyugat-Boszniában igyekeznek kárpótolni azt, amit másutt (elsősorban az ország középső és keleti részén) elvesztettek. Nehéz lenne persze megjósolni, hogy milyen eredménnyel jár a legújabb offenzíva, amelynek során jelentős területek jutottak muzulmán kézre, mert tárgyilagosan vizsgálva a dolgokat csak azt mondhatjuk, hogy a szerbek fölénye még mindig számottevő. Más kérdés, hogy milyen alapon tesz szert fölényre az egyik vagy a másik fél háborúban ez mellékes, hiszen a mindenkori összetűzéseknek elsősorban az eredményük számít. Tisztában van ezzel Karadiic is, aki a nyugat-boszniai területek egy részének elvesztése után nyomban erélyes ellentámadást rendelt el. Az ő célja is ugyanaz, mint a muzulmánoké: „Felszabadítani” a területeket. S ezáltal újfent beigazolódik az a tétel , amit a drinai határzár elrendelésével a szerbiai szocialisták is megpendítettek hogy Boszniában tulajdonképpen hódító háború folyik. Mindegyik vezérnek a területek megszerzése a célja, és nem népük szenvedésének a megszüntetése. Ráadásul a vezérek kizárólagosak azoknak a kérdéseknek az eldöntésében is, amelyek - a nemzetközi közvetítők segédletével - előrevetítik a békés megoldás lehetőségét. Lehet-e béke Boszniában, amikor az egyik fél offenzívát indít, a másik pedig ellentámadást rendel el, amikor a két fél szüntelenül ujjal mutogat egymásra. Nem lehet és nem is lesz béke mindaddig, amíg az egyik fél nem szenved katonai vereséget, illetve amíg a nagyhatalmak nem állnak a sarkukra és nem vetnek véget az öldöklésnek, a rombolásnak. A harmadik, egyelőre elképzelhetetlen lehetőség, hogy a boszniai népek megszabadulnak nemzeti vezéreiktől, és jövőjük érdekében a békét választják. Milyen eredményeket hozott a nemzetközi közösség eddigi békéltetési törekvése? Semmilyeneket. Egyedül a bombázással való fenyegetés, a tűzszüneti és egyéb megállapodást megszegők elleni légitámadások bizonyultak hatékony módszernek. A Balkánon szégyennek, egyenesen nemzeti tragédiának számít a tárgyalóasztalnál kicsikart eredmény. Az efféle „győzelem” fölér a vereséggel. Ki fog tehát győzni, ha a fele-fele arányban történő területi fölosztást - nyilvánvaló, hogy az összekötő csoport tervének legföljebb csak jelentéktelen módosítása esedékes - vereségként éli át az egyik és a másik fél is? S úgy tűnik, ez itt a kérdés, és sokáig ez is marad a dilemma. Nemcsak Boszniában, hanem - függetlenül a mostanában hangoztatott békepolitikától - Szerbiában is. Ar Ha mindezt figyelembe veszi / szük, nagyjából érthetővé JS JS válik, miért zárul minduntalan félsikerrel a nemzetközi közvetítők törekvése. Szélesebb keretekben vizsgálva a dolgokat viszont azt tapasztalhatjuk, hogy a boszniai béke megteremtésének ügye jórészt az időről időre fölújuló nagyhatalmi ellentéteknek és érdekeknek a függvénye. A fegyverembargó föloldásával való reménykeltés az egyik oldalon, vagy a testvéri-vallási és egyéb pártfogás a másikon, csak olaj a tűzre. Jeladás a háború folytatására. HORVÁTH András A '44-ES VÉRENGZÉS ÉVFORDULÓJA Megemlékezés az ártatlan áldozatokról Általános jellegű központi megemlékezést tartott Vajdaság magyarsága abból az alkalomból, hogy ötven évvel ezelőtt ezekben a napokban a felszabadításunkra érkező fegyveres partizánok és helybeli segítőtársaik eddig még be nem határolt méretű vérengzést csaptak az itt élő magyarság között. A rendezvényt Újvidéken tartották a VMDK szervezésében, tehát azoknak a városoknak egyikében, ahol a helybeli áldozatok száma is több százra becsülhető, de amely városban a környékről odatereltek és oda hurcoltak közül is számlálatlanul irtották főleg a férfiakat. Ilyen városaink még Szabadka, Zombor, Becskerek, Kikinda... A rendezvénynek több vonatkozásban is rendkívüli jelentősége van az itt élő lakosság, elsősorban a magyarság szempontjából. A nem magyar lakosság így veheti tudomásul, hogy, sajnos, nekünk is van elsiratnivalónk, ami annál sajnálatosabb, hogy ezt eddig tagadták, tiltották. A legfontosabb jelentősége mégis az, hogy a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület telepi székházából, ahol a gyász évforduló műsora a tartomány egész területéről összesereglett résztvevők jelenlétében lezajlott, hosszú menetben felvonultak a város utcáin, és hogy ez minden provokáció és zavar nélkül, méltóságteljesen lebonyolódhatott. A menet emlékeztetett arra a jelenetre, amikor a városban, elsősorban a Telepen, az utcákon és a házakból összeterelt férfiakat megdrótozva és megkötözve, szigorú fegyveres kíséret mellett a folyamőrség kaszárnyájába terelték, s aztán ott sokakat megkínoztak és kivégeztek. Az utcán most menetelők magukkal vittek száz egyszerű, jelöletlen kis fakeresztet, amelyeket aztán a katonatemetőben helyeztek el a névtelen katonák emlékére, és vittek magukkal a menet élén egy nagykeresztet is, amelyen fatáblára vésve ez a szöveg volt olvasható: Az 1944/45-ös vérengzés áldozatainak emlékére. Ezt a szöveget kiegészítette egy kézzel írott rész: ÖTÖDSZÖR. Az idén ugyanis ötödik alkalommal állítottak Újvidéken keresztet az ötven évvel ezelőtt ártatlanul kivégzetteknek, mert a hatóság az eddigieket rendre eltüntette az éj leple alatt. A vasárnap felállított hétfőn délben, e sorok írásáéi kor, még ott volt, akárcsak a kis fakeresztek is. A nagy keresztet vivők mögött ott menetelt a Ma ЏШ1 gyar Köztársaság belgrádi nagykövetségének küldöttsége. A megemlékezésen képviseltette magát a magyarországi KDNP is. A rendezvénnyel ,negy emlékeztek sorozata vette kezdetét. Tu- ■ ■ - k ^ulajdonképpen - nd-u olyan helységben i^nene hasonló, helyi jellegűt tartani,"ahol a magyarokat a titói hadsereg támogatásával tömegesen irtották ötven évvel ezelőtt. Sajnos, némelyekből azóta teljesen eltűntünk, némelyekben pedig nincsen már a még ott élőkben annyi erő és bátorság, hogy valamit is szervezzenek az évfordulóra. Az újvidéki rendezvényre pecsétes hatósági engedély volt, a hatóság tehát, ha egyelőre nem is vállal részvételt, de nem tiltja a megrendezését. Mondhatjuk tehát száraz ténymegállapításként, lényegesen más a hozzáállása, mint eddig volt, s merőben más, mint az elmúlt ötven év alatt. MATUSKA Márton (Részletes jelentésünk az 5. oldalon) SENKI SEM SÉRÜLT MEG Rálőttek a Fehér Házra Mennyire biztonságos az amerikai elnök rezidenciája? (Washingtoni tudósítónktól) „Olyan jó érzés visszatérni a Közel- Keletről a Fehér Ház nyugalmába és biztonságába" - mondta szombaton este Bill Clinton amerikai elnök jó adag iróniával a hangjában, mindössze néhány órával azután, hogy a 26 éves Francisco Martin Duran félautomata puskából 20-30 golyót lőtt ki az utcáról az elnöki palotára. Mint ismeretes, Clinton alig néhány órával azelőtt tért vissza a potenciálisan veszélyesnek tartott négynapos közel-keleti körútjáról és a szombat délutánt pihenéssel töltötte. Az elnök a tévét nézte, felesége és lánya pedig nem volt otthon. Az incidensben szinte a csodával határos módon senki sem sérült meg, noha a Fehér Ház udvarában mindig sétálnak biztonsági ügynökök. A lövöldözőt járókelők csípték el, a biztonsági emberek csak néhány perccel később értek oda és tartóztatták le. A titkosszolgálat igazgatóhelyettese szerint az elnök élete egy pillanatra sem forgott veszélyben. Az ügynökök azért nem lőttek a gyanúsítottra, mert nem akarták, hogy ártatlan járókelőket találjanak el. Fizikailag pedig azért nem voltak az elsők a helyszínen, mert először az előírások szerint meg kellett győződniük arról, hogy a puskás ember nem egy átfogó támadásnak az álcázására szolgál. Az amerikai közvélemény rendkívül büszke arra, hogy az elnök munkahelye és rezidenciája hetente több napon keresztül nyitva áll a látogatók előtt, és minden előzetes bejelentés nélkül, sőt minden igazoltatástól mentesen (az idénytől függő időtartamú sorbanállás árán) akárki, így külföldiek is végigsétálhatnak az épület nyilvános termein, ott is, ahol a legnagyobb horderejű nemzetközi szerződéseket szokták aláírni. (Folytatása a 3. oldalon) Közeledés az európai integrációkhoz Közép- és kelet-európai külügyminiszterek találkozója EU-beli kollégáikkal Közép- és Kelet-Európa országainak, valamint az Európai Unió tagállamainak külügyminiszterei ültek össze tegnap Luxembourgban, hogy kialakítsák a közeledés stratégiáját. Az EU minisztertanácsának elnöklője, Klaus Kinkel német külügyminiszter bevezetőjében kijelentette, hogy Közép- és Kelet-Európa különböző országai gyökeres reformokat hajtottak végre, ezért közeledésük az európai integrációhoz visszafordíthatatlan. Szerinte ezt az utat már megalapozták, az ajtó zárva-nyitva. A miniszterek a tegnapi ülésen a belső piaci szerkezetváltáshoz, a belügyi és igazságügyi tárcák együttműködéséhez, a regionális együttműködéshez a nemzetközi bűnözés és mindenekelőtt a kábítószer-kereskedelem és nukleáris anyagok csempészése elleni közös harchoz, a pénzügyi együttműködéshez, valamint a kulturális, oktatási és egyéb köztevékenységek területén való kapcsolatokhoz igyekeztek meghatározni az alapot. A külügyminiszterek megvitattak több politikai kérdést is, például az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet budapesti utóértekezletének előkészületeit, az európai stabilitásról szóló egyezményt, Közép-Kelet-Európa országainak kapcsolatait Ukrajnával, Oroszországgal és Fehéroroszországgal és végül a volt JSZSZK területén uralkodó állapotokat. Kinkel a délutáni sajtóértekezleten közölte, hogy a volt Jugoszláviáról csak késő este lesz szó lord Owen jelenlétében. A napirendi pont négy témakörre oszlik: a boszniai és krajinai béke kilátásai, az EU mostari közigazgatásának finanszírozása és az EU tényfeltáró bizottságinak zágrábi látogatásáról szóló jelentések. (Tanjug) . . Várjuk az első forduló szelvényeit Nyereményszelvény a 7. oldalon Eltűntek a keresztek az újvidéki temetőből □ A VMDK körzeti szervezete Elnökségének közleménye a 16. oldalon A végső szó a munkásoké A moravicai mezőgazdasági-ipari kombinát dolgozói ma döntenek arról, hogy sztrájkba lépnek-e Hétfőn délben nagy érdetédés mellett megkezdte munkát a moravicai PIK Moravica Rt. közgyűlése, hogy megvitassa az elégedetlen munkások követeléseit, továbbá azért, hogy a közgyűlés tagjai szerint a helytálló követeléseket teljesítse is. Amikor Kozák Ferenc, a közgyűlés elnöke megnyitotta az ülést, jóformán a légy zümmögését is hallani lehetett, pedig a színházteremben legalább kétszáz ideges és fáradt ember szorongott A megbeszélés azonban megbeszélés: a munkások megfogadták, hogy egyetlen hangos szóval sem fogják zavarni a közgyűlés munkáját Nem az újságíró feladata véleményt mondani erről a szomorú moravicai esetről, de azt becsületbeli dolognak érzi, hogy kimondja: a kombinátban fegyelmezett, komoly és felelősségteljes emberek dolgoznak. Azt követően, hogy a közgyűlés hivatalosan is megismerkedett a munkások követeléseivel, Szűcs László pénzügyi igazgató tartott rövid beszámolót a kombinát anyagi-pénzügyi helyzetéről. (Folytatása a 4. oldalon) Reggel helyenként köd, napközben túlnyomóan derült idő Időjárás-jelentésünk all. oldalon