Magyar Szó, 1994. november (51. évfolyam, 237-260. szám)

1994-11-01 / 237. szám

4 AKTUÁLIS A végső szó a munkásoké A moravicai mezőgazdasági-ipari kombinát dolgozói ma döntenek arról, hogy sztrájkba lépnek-e (Folytatás az 1. oldalról) Az eltelt tíz hónapra visszatekintve Szűcs igazgató lényegében azt állapította meg, hogy a kombinát jól áll, hiszen a kinnlevőségei és a raktárkészletek értéke eléri a 4,8 millió dinárt, ezzel szemben a tartozásuk nem haladja meg a 3,2 millió dinárt. Az igazi gondot a forgóeszközhi­ány jelenti, és ezért történik meg egyre gyakrabban, hogy vagyona ugyan van a kombinátnak, de készpénze annál keve­sebb. A paprikát például most vétek len­ne eladni, hiszen mélyen áron alul lehet­ne csak értékesíteni, és gyakorlatilag el­herdálnák a vagyonukat Szűcs igazgató azzal fejezte be előadását, hogy kimond­ta: a vállalaton belül nagy hiányosság, hogy már évek óta rossz, majdnem sem­milyen a dolgozók tájékoztatása. Az el­hangzottakra elsőként Pecsenka András szakszervezeti elnök reagált, mert véle­ménye szerint ez a jelentés nem az, amit a munkások követeltek. A munkásokat ugyanis egy-egy konkrét ügylet érdekli, mégpedig azok, amelyekben visszaélést és mesterkedést gyanítanak. Hol marad­nak azok az adatok - tette fel a kérdést Pecsenka András -, amelyek a privátok­kal, a magáncégekkel kötött üzleteket mutatják be? Tóthpál József vezérigazgató kért ek­kor szót. Először is megvédte Szűcs Jó­zsef pénzügyi igazgatót, hangsúlyozva, hogy az ismertetett adatok egyikében sem kételkedik, és hogy a pénzügyi igaz­gató kiváló munkát végzett Ezt a köz­gyűlés tagjai sem tagadták, csak éppen más adatokra lettek volna kíváncsiak. Tóthpál igazgató a továbbiakban közölte a jelenlévőkkel, hogy a megvádolt veze­tők nem kívánnak védekezni a vádak el­len. Ehelyett külső ellenőrzést kérnek. Ha kiderül, hogy valaki csalt vagy lopott, azonnal repülni fog. Néhány vitás, a munkások körében nagy elégedetlensé­get okozó vállalkozás, például az úgyne­vezett sárgarépaügy megmagyarázása után a vezérigazgató ezeket mondta: „Az állam megkezdte a pénzügyi fegyelem megszilárdítását, és ennek következmé­nyeként azonnal ki kell fizetnünk egy 400 000 dináros bankadósságunkat. Ha ezt nem tesszük meg, akkor zárolják a folyószámlánkat, és ha 60 nap után sem tudunk fizetni, akkor jön a csődeljárás. Mindenki az utcára kerül, és hogy kit al­kalmazunk ismét, azt jól meggondoljuk. Mindebből az a tanulság, hogy mielőbb meg kell kezdenünk a munkát, mert pénzhez csak akkor juthatunk, ha elad­juk a termékeinket. Az való igaz, hogy a csúcsvezetés az utóbbi időben elszakadt a munkásoktól. Ezen sürgősen változtat­nunk kell.” Sor került végre az új igazgatóbizott­ság megválasztására is. Előbb azonban azt szavazta meg a közgyűlés Tóthpál Jó­zsef javaslatára, hogy az eddigi nyolc he­lyett tizenöt tagú legyen a bizottság, mert így munkások is helyet kaphatnak ben­ne. A vezérigazgató előterjesztette jelölt­jeit, és kérte, hogy a teljes listára szavaz­zanak. Ezt a közgyűlés nem fogadta el. Következett a nyilvános szavazás, aminek eredményeként Szentpéteri Sándor, Su­lyok István, Horák Ferenc, Márton Zol­tán, Tóth Júlia, Kurucz Tibor, Torna Sándor, Begyula András, Szűcs László, Szilágyi József Dávid Sándor és Tóth­pál József igazgató bekerült az új igazga­tóbizottságba. Bevan­da Jován, Beredity Lajos és Szedlák Lajos nem kaptak ele­gendő szavazatot A három üresen ma­radt helyre Tóthpál igazgató utólag Nin­­kov Brankót, Hajnal Honát és Sétáló Já­nos javasolta. Mindhármukat megválasz­tották. Meg kell jegyeznünk, hogy Kiss Aliiért nem fogadta el jelölését, mert ez­zel­­ívén. Hvánta: a munkások eléb szakszerve­zeti vez. ^-^.^mak,ha­nem noi . AS rr.unkak­örülményeiért és életfel­tételeket. A közgyűlés munkája ezzel véget ért. Arra a kérdésre azonban, hogy sikerült-e elkerülni az általános sztrájkot, csak ma adnak választ a kombinát munkásai a 13.45 órakor kezdődő dolgozók gyűlé­sén. FEHÉR István Aki leköt száz dinárt, még százat kap ajándékba! Október 31-e, a takarékoskodók világnapja alkalmából az első jugo­szláv-s­vájci egyesült bank tegnap és ma minden olyan betétesnek, aki legalább 100 dinárt egy évre le­köt, száz dinárt ajándékoz, jelentet­te ki a Tanjugnak Milovan Petro­­vic, a bank igazgatója a pénzintézet igazgatóbizottsági ülésén. Ily mó­don lekötött 200 dinárra számítják az évi 7,5 százalékos kamatot. A banknak sajnos csak Belgrád­­ban van kirendeltsége. (Tanjug) Likvidáltak-e politikai emigránsokat? A belügyminiszter válasza egy képviselő kérdésére Aleksandar Cotrija, a Szerb Megújho­dási Mozgalom köztársasági képviselője feltette a kérdést a belügyminiszternek, hogy vajon 1969-től 1980-ig a köztársa­sági rendőrség és a biztonsági szolgálat likvidált-e szerb nemzetiségű politikai emigránsokat Nyugat- Európában és az Amerikai Egyesült Államokban. Zoran Sokolovic köztársasági belügyminiszter szerint ez a kérdés egyszerű spekuláció, mert mindaz, amit a kérdés feltevője fel­vet, alaptalan, és csak azért fogalmazta meg őket, hogy a belügyminisztérium dolgozóit rágalmazza. Sokolovic külön hangsúlyozta, hogy a Szerbiai Belügyminisztériumnak köteles­sége, hogy a törvénnyel összhangban minden hozzá intézett kérdésre válaszol­jon, valamint hogy a hozzá eljuttatott adatok hitelességét ellenőrizze, ha csak a leghalványabb gyanú is felmerül, hogy bűncselekmény történt. A törvény értelmében a Szerbiai Bel­ügyminisztérium részt vesz a nemzetközi bűnüldözésben, és együttműködik a kül­­föl­d rendőrségekkel is, azért, hogy el­ősegítse a más országokban elkövetett bűnök felderítését. Magától értetődik, hogy a különböző országok rendőrségei együttműködnek. A miniszter nyilvánosságra hozta azt is, hogy a törvény értelmében a polgárok feljelentést tehetnek a belügyminisztéri­umnál, ha fennáll a gyanú, hogy olyan bűncselekményt követett el bárki, ami hivatalból üldözendő. Sőt, ezt kiegészí­tette azzal, hogy a bűncselekmény elkö­vetésének eltitkolása szintén bűncselek­ménynek minősül. Éppen ezért a minisz­tériumnak kötelessége, hogy minden hozzá­ eljuttatott kérdésre választ adjon. Az oktatásügyi miniszter viszont arra a kérdésre adott választ, hogy milyen lesz a pedagógiai főiskolán diplomát szerzett egyetemi hallgatók státusa szeptember­ben. Vajon beiratkozhatnak-e a vendég­látóipari egyetemre? A miniszter szerint ha a pályázati feltételeknek eleget tesz­nek, minden további nélkül beiratkoz­hatnak az egyetemre. A­­vendéglátóipari egyetemre az első beiratkozási időszak júliusban volt, a második szeptember 1- jétől 10-ig. (Tanjug) Lausevic 15 évet kapott A neves színészt kettős gyilkosságért ítélte el a podgoricai bíróság A Podgoricai Felsőbíróság büntetőtanácsa tegnap 15 év börtönbüntetésre ítélte Zarko Lausevic neves jugoszláv színészt Dragor Pejovic és Radovan Vucnic meggyilkolása és Andrija Kan­c megsebesítése miatt. Marko Launevic testvérét, Bram­mirt a bíróság gyakossági kísérletért két év börtönre ítélte. A 15 hónapos vizsgálati fogságot mindkettőjük esetében beleszámítják a börtönbün­tetésbe. Branimir a továbbiakban szabadlábról védekezhet. Az ítélet megindoklásában az áll, hogy a­ Laurevic fivérek a múlt év augusz­tusában a podgoricai Apple kávézóban a bűncselekmény elkövetésekor túllépték a jogos önvédelem határát. A bíróság az orvosi szakértők véleménye alapján megállapította, hogy tettük elkövetésekor a Laurevic fivérek tudatában voltak cselekedetüknek. Az elítéltek fellebbezést nyújthatnak be a Crna Gora-i bíróságon. (Tanjug) Magyar Szó Se dinár, se deviza A múlt héten meghirdetett kormányintézkedéseknek már megvan a foganatjuk. A vajdasá­gi bankok krónikus dinárhiány­ban szenvednek. A központi bank, mint ismeretes, 200 millió dinárt visszavont a pénzforga­lomból, s ezt leginkább a tarto­mányi bankok érzik meg, mert pénzükkel a mezőgazdaságot tá­mogatták, a mezőgazdaság vi­szont még nem fizette vissza tel­jes egészében a hitelt, mi több, újabbra lenne szüksége, hogy el­vethessen. Így tegnap a határ menti városokban levő bankok­ban még annyi dinár sem volt, hogy a külföldi állampolgároktól felvásárolják a devizát Az igazgatók szerint a pénzel­vonást olyan arányban kellene megoldani, amilyen arányban igényelték a bankok a jegybanki kibocsájtásból a hitelt Ezt az ész­revételüket már továbbították a bankkormányzónak és a szövet­ségi kormánynak is. A bankok egyébként tegnap nem árultak devizát, mert a köz­ponti banktól a legújabb rende­let után nem kaptak utasítást a váltásra. A nemzetközi egyez­mény szerint ugyanis a bankok­nak tilos bélyegzőt ütni az útle. Elkészült a horgosi gázvezeték Hamarosan igénybe veheti a lakosság és az ipar az új energiaforrást Az elmúlt évekről sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy kedveztek volna az új beru­házásoknak. Sok egyéb ok mellett ez is közrejátszott a norgosi gázve­zeték-hálózat kiépítésének elhúzó­dásában. A gázvezeték építésének a terve még 1990-ben megszületett Hor­goson, az akkori vezetőség ’91-ben indította el a munkát. De még csak most közölhetjük a jó hírt, hogy végre hamarosan megkezdődik a faluban a gázfűtés. A munkálatok befejeződtek, sőt mivel új fogyasz­tók is jelentkeztek, így tovább épülhet a hálózat. A kivitelező már ezen a héten rákapcsolta volna az első lakásokat próbaidőre a veze­tékre, Sárkány Lukács tanácsel­nök azonban ragaszkodott hozzá, hogy ne néhány háztartás élvez­zen kivételt, hanem mindazok a fogyasztók bekapcsolhassák a gáz­kályhákat, akik már a belső veze­tékeket is kiépítették. A tanácselnök elmondta, hogy az eddigi 126 gázhasználó mellé még 300 csatlakozott, igényli ezt az energiaforrást, az összes hely­beli vállalat és közintézmény, vala­mint igényt támasztottak a hatá­rátkelőn lévő üzletek és hivatalok is. A határt és a most jelentkezett 50 háztartást legkésőbb november 30-áig rákapcsolja a vezetékre a kivitelező. Horgoson kb. 150 háztartás máris rendelkezik belső szerelé­kekkel, s mivel a jövő héten a gá­zórákat is elhelyezik a plandistei Napredak dolgozói, számukra már nem marad más, mint­ türel­mesen kivárni a november 4-ét — a tervek szerint ugyanis akkor lesz a vezeték hivatalos átadása. Sárkány Lukács szerint a kivite­lező befejezte a munkát, a tápláló vezeték és a mérőállomás elké­szült, a nyomáspróbák alapján minden megfelel a követelmé­nyeknek, már csak a műszaki át­vétel van hátra. A horgosi beruhá­zás értéke csaknem 2 millió dinár. Ennek az összegnek a felét a helyi hálózat, a másik felét a fővezeték és a mérőállomás kiépítése emész­tette fel. Az összeg egyik részét a helyi közösség és a leendő gáz­használók társították, másik részét a Nis-Gas, a kanizsai községtől ka­pott 150 000 dináros segéllyel ki­egészítve. A mintegy 470 gázhasználó szá­mára tehát hamarosan hozzáfér­hető lesz ez az energiaforrás. A többi horgosi lakos szintén rákap­csoltathatja majd háztartását a ve­zetékre, de hogy milyen feltételek­kel, arról még ezután születik döntés. A legutóbbi falugyűlés ugyanis úgy döntött, hogy az ere­deti 1800 dináros díjat csak azok­tól kell elfogadni, akik o­kóber 15- éig befizetik a pénzt. A részletek­ről november 6-án falugyűlésen fogja tájékoztatni a tanács a lakos­ságot - remélhetőleg addigra már a horgosi gázhasználók elmond­hatják frissen szerzett tapasztalata­ikat. » MISKOLCI Magdolna AVRAMOVIC ÍGÉRI: Nem lesz devalváció A szankciók feloldása felszabadítja a külföldi tőkénket, de aktuálissá teszi az adósságainkat is Dr. Dragoslav Avramovic, a JVB kormányzója a mai Politikának adott nyilatkozatában kijelentette, nem de­valválják a dinárt. - Egy márka továbbra is egy dinárt fog érni, nem fogjuk megváltoztani­ az árfolyamot, mert erre nincs semmiféle okunk - jelentette ki Avramovic pro­fesszor a Politikának. A Jugoszlávia el­­leni szankciók feloldásával kapcsolat­ban fontosnak tartotta a következőket megjegyezni: - Számunkra a szankci­ók feloldása óriási jelentőségű lenne, mert abban az esetben megoldódná­nak exportgondjaink, amelyek a blo­kád miatt egyre súlyosabbak. A zárlat feloldása a gazdasági életben, valamint a turizmus és a közlekedés terén telje­sen új feltételeket fog teremteni. A külföldön elhelyezett és befagyasztott tőkénk is egycsapásra felszabadul. Becslések szerint Jugoszláviának külföldön mintegy másfél milliárd dol­lárja van, s ez óriási jelentőségű lesz, ha hozzájuthatunk. A kormányzó nem mulasztotta el, hogy figyelmeztessen a szankciók feloldásának nemcsak a jó, hanem a számunkra kedvezőtlen olda­lára is, mert egycsapásra aktuálissá vál­nak Jugoszlávia külföldi adósságai és kötelezettségei is.­­ Azt tervezzük, hogy átütemezzük az adósságot, és bizonyos kötelezettsé­geink helyett részvényeket fogunk fel­ajánlani külföldi hitelezőinknek - mondta Avramovic professzor, aki sze­rint a jugoszláv gazdaság feltámasztása az ipar fejlesztésén alapszik. (Tanjug) 1994. november 1.,kedd A változatlanság bilincsében kiszolgált obsitosok vezetésével Szerbia sohasem kerül közelebb Európához Többször is szóltunk már arról, hogy mennyire konzervatív és maradt a szerbiai polgár, vele együtt a szerb társadalom is, hogy mennyire fél az új­tól, a változástól. Állításunkat nem ne­héz bizonyítani. A bizonyítékok önma­­guktól kínálkoznak, vizsgáljuk meg akár a gazdasági életünket, akár a po­litikai körülményeinket. Kevés poszt­kommunista társadalomban ragasz­kodnak annyira görcsösen az állami tulajdonhoz, sőt az úgynevezett és csak nálunk ismert társadalmi tulajdonhoz, mint Szerbiában. A privatizációnak be­cézett intézményes rablás és fosztoga­tás azért mégsem nevezhető gazdasági átalakulásnak, a tulajdonviszonyok megváltoztatásának, noha nem kizárt dolog, hogy éppen a mostani „privati­­zálók”-ból alakul ki majd idővel a vál­lalkozók, a gyártulajdonosok, birtoko­sok és bankárok új rétege. Különösképpen kifejezésre jut ez a maradiság, konzervativizmus és a vál­tozások visszautasítása a politikában. A szerb politikai életben hat év elteltével sem sikerült friss erőkkel felváltani a kiszolgált obsitosokat. Fiatalokkal ugyan találkozhatunk az uralkodó pártban és az ellenzéki csoportosulá­sokban is, de ezeknek legtöbbje csak azért maradt ismeretlen néhány évvel ezelőtt, mert az ifjúkommunista el­őképzést még nem fejezték be. A ká­derlistára azonban már felkerültek. Tisztelet és bocsánat a néhány, a szó szoros értelmében véve néhány kivé­telnek. Érdekes azonban, hogy hason­ló a helyzet a JSZK minden utódálla­mában. Legutóbb a macedónok bizo­nyították konzervativizmusukat, meg hát a félelmüket is az ismeretlentől. Is­mét azt a Kiro Gligorovot választották meg elnöknek, aki már a kommuniz­musban nyugdíjba kényszerült, és akit a macedón állam születésekor rángat­tak elő a süllyesztőből, kényszermegol­dásként és mindenki számára elfogad­ható kompromisszumként. Gligorov azonban volt eléggé ügyes ahhoz, hogy megragadja a kínálkozó alkal­mat, és most már Macedónia is ott tart, hogy lassanként örökös elnököt kap, akár a stafétaszervezés gondolatával is foglalkozhatnak már. Nem hiába is­merik szakmai körökben úgy Gligoro­vot, mint Vén Rókát... Vannak azért kivételek is, szólhat­na közbe valaki, elvégre Montenegró vezetése teljesen új, ebben a csöppnyi köztársaságban a „szép, okos és fiatal” politikusok ragadták magukhoz a ha­talmat Hogy mennyire szépek és oko­sak Bulatovicék, arról inkább ne vitat­kozzunk. Az viszont tény, hogy fiata­lok. Annyira azonban nem fiatalok, hogy ne lettek volna a kommunista ká­derképzés tanoncai. Azok voltak. És csak a populista őrületnek köszönhe­tik, hogy az ötödik sorból sikerült a csúcsra kerülniük, természetesen nem a saját erejükből és nem a saját eszük­nek köszönhetően, hanem jutalom­ként, amiért fenntartások nélkül ki­szolgálták a belgrádi nagyszerb törek­véseket. Bulatovic a napokban ismét letette a garast nagy pártfogója mel­lett, amikor a nemzetközinek mondott belgrádi könyvvásár megnyitóján mindent szerbnek nevezett, ami mon­tenegrói. A látszat Montenegró eseté­ben is csal. Régi és megbízható káde­rek uralkodnak ott is. Ha már Gligorovot hoztuk fel pél­dának az előbb, maradjunk még né­hány sor erejéig nála. Lehet-e jó, bölcs és a változásokra fogékony politikus egy régi neveltetésű, tegnap még örö­kösnek hitt értékekre esküvő káder? Hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy nem. Elvégre annyira azért mégsem lehetünk kizárólagosak, hogy csak a múltja miatt kirekesszünk valakit a csúcspolitikából. Az azonban kétségte­len, hogy a posztkommunista társadal­makban ési ott történtek komolyabb, a régi értékeket újakkal felcserélő vál­tozások, ahol új emberek kerültek ha­talomra. Brezinsky megítélése szerint ilyen változásokról jóformán egyetlen posztkommunista társadalomban sem beszélhetünk. A legrosszabb azonban a helyzet Macedóniában, Szerbiában és Albániában. Ezekben az országok­ban csak hatalomátmentő sminkelés történt, és nagy a valószínűsége annak is, hogy az első adandó alkalommal be­indul a visszarendeződés folyamata is. Nem a háborúk és nem a szankciók miatt került Szerbia sem fényévnyi tá­volságra Európától, hanem azért, mert görcsösen ragaszkodik átfestett kom­munizmusához. Aggasztó azonban, hogy ha már az átfestés ekkora meg­rázkódtatásokkal járt, mi történik itt, ha egyszer tényleges rendszerváltozta­táshoz érkezünk? Dolgaink jobbra fordulását csak ak­kor remélhetjük, ha valamilyen mó­don rést nyitunk maradiságunkon, és ha leküzdjük rettegésünket az újtól. Előrelépésre csak akkor számíthatunk, ha a vezetést és az irányítást változáso­kat hozni tudó emberekre bízzuk. A régi neveltetésű és régi értékek szelle­mében felnőtt politikusok lehetnek bármennyire is jók és bölcsek, soha­sem tudnak annyira fogékonyak lenni az újra, mint tiszta lappal induló tár­saik. Ez a terheltség akadályozza legin­kább a szerb társadalmat abban, hogy végre szakítson a romanticizmussal, a nemzeti mítoszok gyakorlati alkalma­zására tett próbálkozásokkal. Amíg olyan típusú emberek határozzák meg a szerb társadalom irányvételét, mint Dobrica Cosic, Mihajlo Markovic és Kosta Mihajlovic, meg a hozzájuk ha­sonló „nemzetatyák”­­ jobbulásra, ér­demi és tényleges változásokra aligha számíthatunk. Ezzel együtt jobb, tisz­tességesebb és civilizált életre sem. FEHÉR István

Next