Magyar Szó, 1994. november (51. évfolyam, 237-260. szám)
1994-11-01 / 237. szám
4 AKTUÁLIS A végső szó a munkásoké A moravicai mezőgazdasági-ipari kombinát dolgozói ma döntenek arról, hogy sztrájkba lépnek-e (Folytatás az 1. oldalról) Az eltelt tíz hónapra visszatekintve Szűcs igazgató lényegében azt állapította meg, hogy a kombinát jól áll, hiszen a kinnlevőségei és a raktárkészletek értéke eléri a 4,8 millió dinárt, ezzel szemben a tartozásuk nem haladja meg a 3,2 millió dinárt. Az igazi gondot a forgóeszközhiány jelenti, és ezért történik meg egyre gyakrabban, hogy vagyona ugyan van a kombinátnak, de készpénze annál kevesebb. A paprikát például most vétek lenne eladni, hiszen mélyen áron alul lehetne csak értékesíteni, és gyakorlatilag elherdálnák a vagyonukat Szűcs igazgató azzal fejezte be előadását, hogy kimondta: a vállalaton belül nagy hiányosság, hogy már évek óta rossz, majdnem semmilyen a dolgozók tájékoztatása. Az elhangzottakra elsőként Pecsenka András szakszervezeti elnök reagált, mert véleménye szerint ez a jelentés nem az, amit a munkások követeltek. A munkásokat ugyanis egy-egy konkrét ügylet érdekli, mégpedig azok, amelyekben visszaélést és mesterkedést gyanítanak. Hol maradnak azok az adatok - tette fel a kérdést Pecsenka András -, amelyek a privátokkal, a magáncégekkel kötött üzleteket mutatják be? Tóthpál József vezérigazgató kért ekkor szót. Először is megvédte Szűcs József pénzügyi igazgatót, hangsúlyozva, hogy az ismertetett adatok egyikében sem kételkedik, és hogy a pénzügyi igazgató kiváló munkát végzett Ezt a közgyűlés tagjai sem tagadták, csak éppen más adatokra lettek volna kíváncsiak. Tóthpál igazgató a továbbiakban közölte a jelenlévőkkel, hogy a megvádolt vezetők nem kívánnak védekezni a vádak ellen. Ehelyett külső ellenőrzést kérnek. Ha kiderül, hogy valaki csalt vagy lopott, azonnal repülni fog. Néhány vitás, a munkások körében nagy elégedetlenséget okozó vállalkozás, például az úgynevezett sárgarépaügy megmagyarázása után a vezérigazgató ezeket mondta: „Az állam megkezdte a pénzügyi fegyelem megszilárdítását, és ennek következményeként azonnal ki kell fizetnünk egy 400 000 dináros bankadósságunkat. Ha ezt nem tesszük meg, akkor zárolják a folyószámlánkat, és ha 60 nap után sem tudunk fizetni, akkor jön a csődeljárás. Mindenki az utcára kerül, és hogy kit alkalmazunk ismét, azt jól meggondoljuk. Mindebből az a tanulság, hogy mielőbb meg kell kezdenünk a munkát, mert pénzhez csak akkor juthatunk, ha eladjuk a termékeinket. Az való igaz, hogy a csúcsvezetés az utóbbi időben elszakadt a munkásoktól. Ezen sürgősen változtatnunk kell.” Sor került végre az új igazgatóbizottság megválasztására is. Előbb azonban azt szavazta meg a közgyűlés Tóthpál József javaslatára, hogy az eddigi nyolc helyett tizenöt tagú legyen a bizottság, mert így munkások is helyet kaphatnak benne. A vezérigazgató előterjesztette jelöltjeit, és kérte, hogy a teljes listára szavazzanak. Ezt a közgyűlés nem fogadta el. Következett a nyilvános szavazás, aminek eredményeként Szentpéteri Sándor, Sulyok István, Horák Ferenc, Márton Zoltán, Tóth Júlia, Kurucz Tibor, Torna Sándor, Begyula András, Szűcs László, Szilágyi József Dávid Sándor és Tóthpál József igazgató bekerült az új igazgatóbizottságba. Bevanda Jován, Beredity Lajos és Szedlák Lajos nem kaptak elegendő szavazatot A három üresen maradt helyre Tóthpál igazgató utólag Ninkov Brankót, Hajnal Honát és Sétáló János javasolta. Mindhármukat megválasztották. Meg kell jegyeznünk, hogy Kiss Aliiért nem fogadta el jelölését, mert ezzelívén. Hvánta: a munkások eléb szakszervezeti vez. ^-^.^mak,hanem noi . AS rr.unkakörülményeiért és életfeltételeket. A közgyűlés munkája ezzel véget ért. Arra a kérdésre azonban, hogy sikerült-e elkerülni az általános sztrájkot, csak ma adnak választ a kombinát munkásai a 13.45 órakor kezdődő dolgozók gyűlésén. FEHÉR István Aki leköt száz dinárt, még százat kap ajándékba! Október 31-e, a takarékoskodók világnapja alkalmából az első jugoszláv-svájci egyesült bank tegnap és ma minden olyan betétesnek, aki legalább 100 dinárt egy évre leköt, száz dinárt ajándékoz, jelentette ki a Tanjugnak Milovan Petrovic, a bank igazgatója a pénzintézet igazgatóbizottsági ülésén. Ily módon lekötött 200 dinárra számítják az évi 7,5 százalékos kamatot. A banknak sajnos csak Belgrádban van kirendeltsége. (Tanjug) Likvidáltak-e politikai emigránsokat? A belügyminiszter válasza egy képviselő kérdésére Aleksandar Cotrija, a Szerb Megújhodási Mozgalom köztársasági képviselője feltette a kérdést a belügyminiszternek, hogy vajon 1969-től 1980-ig a köztársasági rendőrség és a biztonsági szolgálat likvidált-e szerb nemzetiségű politikai emigránsokat Nyugat- Európában és az Amerikai Egyesült Államokban. Zoran Sokolovic köztársasági belügyminiszter szerint ez a kérdés egyszerű spekuláció, mert mindaz, amit a kérdés feltevője felvet, alaptalan, és csak azért fogalmazta meg őket, hogy a belügyminisztérium dolgozóit rágalmazza. Sokolovic külön hangsúlyozta, hogy a Szerbiai Belügyminisztériumnak kötelessége, hogy a törvénnyel összhangban minden hozzá intézett kérdésre válaszoljon, valamint hogy a hozzá eljuttatott adatok hitelességét ellenőrizze, ha csak a leghalványabb gyanú is felmerül, hogy bűncselekmény történt. A törvény értelmében a Szerbiai Belügyminisztérium részt vesz a nemzetközi bűnüldözésben, és együttműködik a külföld rendőrségekkel is, azért, hogy elősegítse a más országokban elkövetett bűnök felderítését. Magától értetődik, hogy a különböző országok rendőrségei együttműködnek. A miniszter nyilvánosságra hozta azt is, hogy a törvény értelmében a polgárok feljelentést tehetnek a belügyminisztériumnál, ha fennáll a gyanú, hogy olyan bűncselekményt követett el bárki, ami hivatalból üldözendő. Sőt, ezt kiegészítette azzal, hogy a bűncselekmény elkövetésének eltitkolása szintén bűncselekménynek minősül. Éppen ezért a minisztériumnak kötelessége, hogy minden hozzá eljuttatott kérdésre választ adjon. Az oktatásügyi miniszter viszont arra a kérdésre adott választ, hogy milyen lesz a pedagógiai főiskolán diplomát szerzett egyetemi hallgatók státusa szeptemberben. Vajon beiratkozhatnak-e a vendéglátóipari egyetemre? A miniszter szerint ha a pályázati feltételeknek eleget tesznek, minden további nélkül beiratkozhatnak az egyetemre. Avendéglátóipari egyetemre az első beiratkozási időszak júliusban volt, a második szeptember 1- jétől 10-ig. (Tanjug) Lausevic 15 évet kapott A neves színészt kettős gyilkosságért ítélte el a podgoricai bíróság A Podgoricai Felsőbíróság büntetőtanácsa tegnap 15 év börtönbüntetésre ítélte Zarko Lausevic neves jugoszláv színészt Dragor Pejovic és Radovan Vucnic meggyilkolása és Andrija Kanc megsebesítése miatt. Marko Launevic testvérét, Brammirt a bíróság gyakossági kísérletért két év börtönre ítélte. A 15 hónapos vizsgálati fogságot mindkettőjük esetében beleszámítják a börtönbüntetésbe. Branimir a továbbiakban szabadlábról védekezhet. Az ítélet megindoklásában az áll, hogy a Laurevic fivérek a múlt év augusztusában a podgoricai Apple kávézóban a bűncselekmény elkövetésekor túllépték a jogos önvédelem határát. A bíróság az orvosi szakértők véleménye alapján megállapította, hogy tettük elkövetésekor a Laurevic fivérek tudatában voltak cselekedetüknek. Az elítéltek fellebbezést nyújthatnak be a Crna Gora-i bíróságon. (Tanjug) Magyar Szó Se dinár, se deviza A múlt héten meghirdetett kormányintézkedéseknek már megvan a foganatjuk. A vajdasági bankok krónikus dinárhiányban szenvednek. A központi bank, mint ismeretes, 200 millió dinárt visszavont a pénzforgalomból, s ezt leginkább a tartományi bankok érzik meg, mert pénzükkel a mezőgazdaságot támogatták, a mezőgazdaság viszont még nem fizette vissza teljes egészében a hitelt, mi több, újabbra lenne szüksége, hogy elvethessen. Így tegnap a határ menti városokban levő bankokban még annyi dinár sem volt, hogy a külföldi állampolgároktól felvásárolják a devizát Az igazgatók szerint a pénzelvonást olyan arányban kellene megoldani, amilyen arányban igényelték a bankok a jegybanki kibocsájtásból a hitelt Ezt az észrevételüket már továbbították a bankkormányzónak és a szövetségi kormánynak is. A bankok egyébként tegnap nem árultak devizát, mert a központi banktól a legújabb rendelet után nem kaptak utasítást a váltásra. A nemzetközi egyezmény szerint ugyanis a bankoknak tilos bélyegzőt ütni az útle. Elkészült a horgosi gázvezeték Hamarosan igénybe veheti a lakosság és az ipar az új energiaforrást Az elmúlt évekről sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy kedveztek volna az új beruházásoknak. Sok egyéb ok mellett ez is közrejátszott a norgosi gázvezeték-hálózat kiépítésének elhúzódásában. A gázvezeték építésének a terve még 1990-ben megszületett Horgoson, az akkori vezetőség ’91-ben indította el a munkát. De még csak most közölhetjük a jó hírt, hogy végre hamarosan megkezdődik a faluban a gázfűtés. A munkálatok befejeződtek, sőt mivel új fogyasztók is jelentkeztek, így tovább épülhet a hálózat. A kivitelező már ezen a héten rákapcsolta volna az első lakásokat próbaidőre a vezetékre, Sárkány Lukács tanácselnök azonban ragaszkodott hozzá, hogy ne néhány háztartás élvezzen kivételt, hanem mindazok a fogyasztók bekapcsolhassák a gázkályhákat, akik már a belső vezetékeket is kiépítették. A tanácselnök elmondta, hogy az eddigi 126 gázhasználó mellé még 300 csatlakozott, igényli ezt az energiaforrást, az összes helybeli vállalat és közintézmény, valamint igényt támasztottak a határátkelőn lévő üzletek és hivatalok is. A határt és a most jelentkezett 50 háztartást legkésőbb november 30-áig rákapcsolja a vezetékre a kivitelező. Horgoson kb. 150 háztartás máris rendelkezik belső szerelékekkel, s mivel a jövő héten a gázórákat is elhelyezik a plandistei Napredak dolgozói, számukra már nem marad más, mint türelmesen kivárni a november 4-ét — a tervek szerint ugyanis akkor lesz a vezeték hivatalos átadása. Sárkány Lukács szerint a kivitelező befejezte a munkát, a tápláló vezeték és a mérőállomás elkészült, a nyomáspróbák alapján minden megfelel a követelményeknek, már csak a műszaki átvétel van hátra. A horgosi beruházás értéke csaknem 2 millió dinár. Ennek az összegnek a felét a helyi hálózat, a másik felét a fővezeték és a mérőállomás kiépítése emésztette fel. Az összeg egyik részét a helyi közösség és a leendő gázhasználók társították, másik részét a Nis-Gas, a kanizsai községtől kapott 150 000 dináros segéllyel kiegészítve. A mintegy 470 gázhasználó számára tehát hamarosan hozzáférhető lesz ez az energiaforrás. A többi horgosi lakos szintén rákapcsoltathatja majd háztartását a vezetékre, de hogy milyen feltételekkel, arról még ezután születik döntés. A legutóbbi falugyűlés ugyanis úgy döntött, hogy az eredeti 1800 dináros díjat csak azoktól kell elfogadni, akik okóber 15- éig befizetik a pénzt. A részletekről november 6-án falugyűlésen fogja tájékoztatni a tanács a lakosságot - remélhetőleg addigra már a horgosi gázhasználók elmondhatják frissen szerzett tapasztalataikat. » MISKOLCI Magdolna AVRAMOVIC ÍGÉRI: Nem lesz devalváció A szankciók feloldása felszabadítja a külföldi tőkénket, de aktuálissá teszi az adósságainkat is Dr. Dragoslav Avramovic, a JVB kormányzója a mai Politikának adott nyilatkozatában kijelentette, nem devalválják a dinárt. - Egy márka továbbra is egy dinárt fog érni, nem fogjuk megváltoztani az árfolyamot, mert erre nincs semmiféle okunk - jelentette ki Avramovic professzor a Politikának. A Jugoszlávia elleni szankciók feloldásával kapcsolatban fontosnak tartotta a következőket megjegyezni: - Számunkra a szankciók feloldása óriási jelentőségű lenne, mert abban az esetben megoldódnának exportgondjaink, amelyek a blokád miatt egyre súlyosabbak. A zárlat feloldása a gazdasági életben, valamint a turizmus és a közlekedés terén teljesen új feltételeket fog teremteni. A külföldön elhelyezett és befagyasztott tőkénk is egycsapásra felszabadul. Becslések szerint Jugoszláviának külföldön mintegy másfél milliárd dollárja van, s ez óriási jelentőségű lesz, ha hozzájuthatunk. A kormányzó nem mulasztotta el, hogy figyelmeztessen a szankciók feloldásának nemcsak a jó, hanem a számunkra kedvezőtlen oldalára is, mert egycsapásra aktuálissá válnak Jugoszlávia külföldi adósságai és kötelezettségei is. Azt tervezzük, hogy átütemezzük az adósságot, és bizonyos kötelezettségeink helyett részvényeket fogunk felajánlani külföldi hitelezőinknek - mondta Avramovic professzor, aki szerint a jugoszláv gazdaság feltámasztása az ipar fejlesztésén alapszik. (Tanjug) 1994. november 1.,kedd A változatlanság bilincsében kiszolgált obsitosok vezetésével Szerbia sohasem kerül közelebb Európához Többször is szóltunk már arról, hogy mennyire konzervatív és maradt a szerbiai polgár, vele együtt a szerb társadalom is, hogy mennyire fél az újtól, a változástól. Állításunkat nem nehéz bizonyítani. A bizonyítékok önmaguktól kínálkoznak, vizsgáljuk meg akár a gazdasági életünket, akár a politikai körülményeinket. Kevés posztkommunista társadalomban ragaszkodnak annyira görcsösen az állami tulajdonhoz, sőt az úgynevezett és csak nálunk ismert társadalmi tulajdonhoz, mint Szerbiában. A privatizációnak becézett intézményes rablás és fosztogatás azért mégsem nevezhető gazdasági átalakulásnak, a tulajdonviszonyok megváltoztatásának, noha nem kizárt dolog, hogy éppen a mostani „privatizálók”-ból alakul ki majd idővel a vállalkozók, a gyártulajdonosok, birtokosok és bankárok új rétege. Különösképpen kifejezésre jut ez a maradiság, konzervativizmus és a változások visszautasítása a politikában. A szerb politikai életben hat év elteltével sem sikerült friss erőkkel felváltani a kiszolgált obsitosokat. Fiatalokkal ugyan találkozhatunk az uralkodó pártban és az ellenzéki csoportosulásokban is, de ezeknek legtöbbje csak azért maradt ismeretlen néhány évvel ezelőtt, mert az ifjúkommunista előképzést még nem fejezték be. A káderlistára azonban már felkerültek. Tisztelet és bocsánat a néhány, a szó szoros értelmében véve néhány kivételnek. Érdekes azonban, hogy hasonló a helyzet a JSZK minden utódállamában. Legutóbb a macedónok bizonyították konzervativizmusukat, meg hát a félelmüket is az ismeretlentől. Ismét azt a Kiro Gligorovot választották meg elnöknek, aki már a kommunizmusban nyugdíjba kényszerült, és akit a macedón állam születésekor rángattak elő a süllyesztőből, kényszermegoldásként és mindenki számára elfogadható kompromisszumként. Gligorov azonban volt eléggé ügyes ahhoz, hogy megragadja a kínálkozó alkalmat, és most már Macedónia is ott tart, hogy lassanként örökös elnököt kap, akár a stafétaszervezés gondolatával is foglalkozhatnak már. Nem hiába ismerik szakmai körökben úgy Gligorovot, mint Vén Rókát... Vannak azért kivételek is, szólhatna közbe valaki, elvégre Montenegró vezetése teljesen új, ebben a csöppnyi köztársaságban a „szép, okos és fiatal” politikusok ragadták magukhoz a hatalmat Hogy mennyire szépek és okosak Bulatovicék, arról inkább ne vitatkozzunk. Az viszont tény, hogy fiatalok. Annyira azonban nem fiatalok, hogy ne lettek volna a kommunista káderképzés tanoncai. Azok voltak. És csak a populista őrületnek köszönhetik, hogy az ötödik sorból sikerült a csúcsra kerülniük, természetesen nem a saját erejükből és nem a saját eszüknek köszönhetően, hanem jutalomként, amiért fenntartások nélkül kiszolgálták a belgrádi nagyszerb törekvéseket. Bulatovic a napokban ismét letette a garast nagy pártfogója mellett, amikor a nemzetközinek mondott belgrádi könyvvásár megnyitóján mindent szerbnek nevezett, ami montenegrói. A látszat Montenegró esetében is csal. Régi és megbízható káderek uralkodnak ott is. Ha már Gligorovot hoztuk fel példának az előbb, maradjunk még néhány sor erejéig nála. Lehet-e jó, bölcs és a változásokra fogékony politikus egy régi neveltetésű, tegnap még örökösnek hitt értékekre esküvő káder? Hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy nem. Elvégre annyira azért mégsem lehetünk kizárólagosak, hogy csak a múltja miatt kirekesszünk valakit a csúcspolitikából. Az azonban kétségtelen, hogy a posztkommunista társadalmakban ési ott történtek komolyabb, a régi értékeket újakkal felcserélő változások, ahol új emberek kerültek hatalomra. Brezinsky megítélése szerint ilyen változásokról jóformán egyetlen posztkommunista társadalomban sem beszélhetünk. A legrosszabb azonban a helyzet Macedóniában, Szerbiában és Albániában. Ezekben az országokban csak hatalomátmentő sminkelés történt, és nagy a valószínűsége annak is, hogy az első adandó alkalommal beindul a visszarendeződés folyamata is. Nem a háborúk és nem a szankciók miatt került Szerbia sem fényévnyi távolságra Európától, hanem azért, mert görcsösen ragaszkodik átfestett kommunizmusához. Aggasztó azonban, hogy ha már az átfestés ekkora megrázkódtatásokkal járt, mi történik itt, ha egyszer tényleges rendszerváltoztatáshoz érkezünk? Dolgaink jobbra fordulását csak akkor remélhetjük, ha valamilyen módon rést nyitunk maradiságunkon, és ha leküzdjük rettegésünket az újtól. Előrelépésre csak akkor számíthatunk, ha a vezetést és az irányítást változásokat hozni tudó emberekre bízzuk. A régi neveltetésű és régi értékek szellemében felnőtt politikusok lehetnek bármennyire is jók és bölcsek, sohasem tudnak annyira fogékonyak lenni az újra, mint tiszta lappal induló társaik. Ez a terheltség akadályozza leginkább a szerb társadalmat abban, hogy végre szakítson a romanticizmussal, a nemzeti mítoszok gyakorlati alkalmazására tett próbálkozásokkal. Amíg olyan típusú emberek határozzák meg a szerb társadalom irányvételét, mint Dobrica Cosic, Mihajlo Markovic és Kosta Mihajlovic, meg a hozzájuk hasonló „nemzetatyák” jobbulásra, érdemi és tényleges változásokra aligha számíthatunk. Ezzel együtt jobb, tisztességesebb és civilizált életre sem. FEHÉR István