Magyar Szó, 1995. október (52. évfolyam, 229-254. szám)

1995-10-01 / 229. szám

2 KÜLPOLITIKA Öt intenzív esztendő október 3-án ünnepli egyesülését Németország - Villáminterjú Gerhard Enver Schrömbgens ügyvivővel Idejében észre kell venni a társadalom szükségleteit és megtenni a kellő lépéseket, mert aki elkésik, azt megbünteti az élet - mondta 1989 októberében Mihail Gorbacsov, az akkor még létező Szovjetunió teljhatalmú ura megrovóan Erich Honeckernek, a Német Demokratikus Köztársaság vezérének. Szavait igazolták az események. Azon az őszön nemcsak a Szovjetunióban, hanem egész Kelet-Európában hatalmas változások történtek, a hidegháború utáni gondolkodásmód kezdett kézzelfogható eredményeket hozni. Szerencsére a Szovjetunióban is, másutt is olyan garnitúra volt hatalmon, amely politikailag és szellemileg képes volt és tudott kedvezően reagálni 1989 viharos őszének kihívásaira. Ebben a konstellációban valósult meg Németország újraegyesülése. Júliusban keletnémet polgárok százai a prágai és budapesti nyugatnémet nagykövetségen kerestek menedéket, némi huzavona után engedélyt kaptak, hogy Nyugatra távozzanak. Októberben kezdődtek Lipcsében a „hétfői tüntetések” a demokráciáért. Még sikerült megünnepelni az NDK fennállásának 40 évét Gorbacsov és a díszvendégek részvételével, majd Honecker lemondott tisztségeiről. November 9- én megnyílt a berlini fal, december 19-én Helmut Kohl nyugatnémet kancellárt Drezdában valóságos diadalmenetben ünnepelte az egységet és szabadságot követelő tömeg. A többit különböző nemzetközi szervezetekben - Európa Parlament, NATO, Európa Tanács, EBEÉ... - és két-, négy- és többoldalú nagyhatalmi külügyminiszteri, államfői és más tárgyalásokon, asztal mellett végezték el. A két német államban lázas tempóban folytak az előkészületek, választások, törvénymódosítások. 1990. október 2-án felfüggesztették a négy győztes hatalom Németország feletti jogait, és 3-án a nyugatnémet Alaptörvény 23. szakaszának értelmében megtörtént az egyesülés. Azóta öt év telt el. A kezdeti lelkesedést a mindennapok gyakorlati nehézségei miatti csalódás követte. Közben gyökeresen megváltozott a környező világnak nemcsak a hangulata, hanem a politikai térképe is, ami óhatatlanul kihatott Németország bel- és külpolitikájának alakulására. „Összenő, ami összetartozik” - mondta a berlini fal leomlásakor Willy Brandt, a német politika nagyja, aki Berlin polgármestereként 1961-ben kénytelen volt végignézni a fal építését. Szavait ma bizonyára sokan idézik. Összenőtt-e, ami összetartozik, kérdeztük dr. Gerhard Enver Schrömbgens úrtól, a Német Szövetségi Köztársaság belgrádi nagykövetségének ügyvivőjétől, és íme a válasz: - Igen, szerintem Willy Brandtnak igaza volt, hogy összenő, ami összetartozik, csakhogy az is igaz, hogy ez nem olyan könnyű. A történelem ötven éve nyomot hagy egy nemzeten, különösen az eltérő, különböző történelem ötven éve, és különösen a nemzedékeken, amelyek megélték. Ezért nem csoda, hogy egy ilyen egyesülés nem lehet zökkenőmentes. Még csak öt év múlt el, de öt igen intenzív esztendő, amelyben sikerült sokat tenni az egységes Németország kialakításáért. ■ Melyek a következő időszak legfontosabb feladatai? - Nem vagyok a belpolitika nagymestere, ezért részletekbe nem bocsátkoznék, de az az egy biztos, hogy a különbségeket, amelyek még fennállnak, például a munkabérek terén, sürgősen fel kell számolni, hogy Németország valóban egységes legyen, ugyanazok az életkörülmények, munkafeltételek és jogok legyenek érvényesek mindenki számára. Szerintem ez a legfontosabb, hiszen annak idején nem lehetett ugrásszerűen változtatni a dolgokon. Dinamikusak voltak a változások, az öt évre valóban szükség volt, de most már hamarosan létre kell jönnie az egységnek. ■ Sokan gazdasági csodáról beszélnek. Nem tudom, mennyire nevezhető gazdasági csodának, de nem csodálkoznék, ha az új tartományokban valóban az történt volna. Gazdaságilag ugyanis teljes volt a csőd. Óriási beruházások történtek és még folynak, mert a régi eszközöket egyszerűen ki kellett cserélni. Olyan helyzet alakult ki, amelyet - legalábbis részben - Nyugat-Németországéhoz hasonlíthatunk az újjáépítés szakaszában, a pénzügyi reform után. Ha a régi eszközöket lecserélik, mert már semmire sem használhatók, és helyettük a legmodernebb technológiát vezetik be - beruházni már csak a legújabb a szokás -, automatikusan előnyös helyzet alakul ki. ■ A német újraegyesülés a keleteurópai nagy rendszerváltás kezdete volt. Németország mint az Európai Unió legerősebb államainak egyike, erőteljesen - főleg gazdaságilag - támogatta ezeket a folyamatokat. Folytatódik-e ez a politika? - Nem mondanám, hogy a német egyesülés volt a fordulat kezdete. Inkább időbeni és természetesen logikus koincidenciáról volt szó. A német egyesülés csak azért volt lehetséges, mert Közép- és Kelet-Európában nagy horderejű változások mentek végbe. Ok és okozat tehát kölcsönösen összefügg. Viszont teljesen természetes, hogy az NSZK érdeke, hogy szomszédainak demokratizálódását és gazdasági fejlődését támogassa, ami magától értetődően keleti és délkeleti irányban érvényes. Kohl kancellár, Kinkel külügyminiszter és más tisztségviselők kijelentései minden kétséget kizárnak afelől, hogy Németország folytatja erőfeszítéseit annak érdekében, hogy déli és délkeleti szomszédai közeledjenek az Európai Unióhoz, és amilyen gyorsan csak lehet, olyan gazdasági és társadalmi-politikai helyzetet teremtsenek, amely lehetővé teszi tagságukat az EU-ban. ■ Lesz-e ebben az új Európában egyszer helye Jugoszláviának is? - Kétségtelen, hogy ez a Jugoszlávia is európai állam. És ha Európáról beszélünk, akkor az európai értékekről van szó, amelyeket először az Európa Tanács statútuma rögzített 1949-ben, majd az Európai Unióban éltek tovább. Ezen értékek Európájában Jugoszláviának megvan a helye és magának kell a helyét meghatároznia azáltal, hogy nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is érvényesíti ezeket az értékeket. Közéjük tartozik az emberi jogok tiszteletben tartása, a kisebbségek jogainak szavatolása, a jogállam... és természetesen a mélységes meggyőződésből fakadó és alkalmazott akarat, hogy a problémákat ne háborús eszközökkel, hanem békésen, tárgyalóasztalnál oldják meg. ■ Véleménye szerint milyen esélye van az amerikai kezdeményezésnek, lesz-e hamarosan béke? - Az amerikai kezdeményezés az összekötő csoport kezdeményezéseinek keretében történik, és amit eddig New Yorkban elértek, mindenesetre jó kezdet. Hogy a béke valóban közel van-e, nem az amerikai kezdeményezéstől vagy az összekötő csoporttól függ, hanem sokkal inkább a szemben álló felek akaratától. Ez a megoldás egyik kulcsa. Nem diktátum, hanem segítség a „szüléshez”. Azt magát a háborúzó feleknek kell megejteniük. ■ Schrömbgens úr, köszönöm a beszélgetést. PÁLICS Márta (18.) Ekkor már egy esztendő telt el az előkészítés körüli sokszor meddőnek látszó küzdelmekben. A hosszas huzavona megakasztotta a szervezkedés munkáját is és különösen a magyar munkásság és a nincstelen földműves nép körében bizonyos sikert aratott a szélsőséges, a belgrádi kormány által megtűrt agitáció. A németeknek már komoly pártjuk, parlamenti képviseletük volt, amely ez időben erélyes akciókat kezdett a német iskola védelmére és lefektette a németek gazdasági szervezeteinek alapjait is, a magyarok pedig még csak ott tartottak, hogy a nagy tömegek előtt teljesen ismeretlen célzatú és eredményű tárgyalásokat folytattak, amelyeknek természetében rejlett az is, hogy nem volt róluk szabad beszélni. Ez a hosszas hallgatás ránehezedett a délvidéki magyar közvéleményre és kétséget támasztott különösen azokban a rétegekben, amelyek amúgy is húzódoztak a nyílt magyar állásfoglalástól és a munkásrétegekben, amelyek már hallották azt a kitűnően bevált agitációs jelszót, hogy a Magyar Párt csak az urak pártja lesz, mert urak csinálják. Különös módon a legfontosabb magyar szervezkedéssel szemben a legtehetősebb és a legszegényebb magyar rétegekben mutatkozott közömbösség. Azok a falusi emberek, akiknek volt féltenivalójuk, már annyiszor megismerték a jegyzők mindenhatóságát, hogy nem mertek kockáztatni. Azok pedig, akiknek semmijük nem volt, abban bíztak, hogy a falu urai majd valamihez juttatják őket, na távol maradnak minden olyan cselekvéstől, amely kihívhatná a falusi hatalmasságok nemtetszését. Ezek a körülmények a Magyar Párt megalakításának engedélyezése után lehetetlenné tették azt, hogy amint a torontáliak kívánták, majdnem választásszerűen küldjenek ki a magyar faluk megbízottakat az alakuló nagygyűlésre. Igen szép gondolat volt ez, azonban technikailag lehetetlen lett volna megvalósíta Magyar Szó 1995. október 1., vasárnap ŰRKUTATÁS A FÖLD SZOLGÁLATÁBAN Barátságos „A felvételeken még a Kreml előtt parkoló gépkocsik rendszámtáblája is leolvasható!” - így jellemezte képletesen annak idején egy amerikai űrkutatási szakember a felderítő mesterséges holdak műszereinek hatósugarát. Kétségtelen, hogy az úgynevezett kémholdak a hidegháború idején nagy szerepet töltöttek be, és a nyolcvanas években már 200-300 kilométer magasságból kifinomult optikával, infravörös érzékelőkkel, éjjel-nappal, még a legkedvezőtlenebb időjárásban is kiváló felbontású felvételeket készítettek. A hidegháború befejezése után ezeknek a mesterséges égitesteknek feladatköre lényegesen megváltozott, és akárcsak a haditechnika más eszközeit, a kémholdakat békés célokra is kívánják felhasználni... Az első amerikai földmegfigyelő mesterséges holdnak is katonai rendeltetése volt. A Discoverer műholdat a légierő mindenekelőtt felderítő célokra használta, később azonban a Tiros műholdak már olyan felvételeket is készítettek, amelyek a földtani szakemberek számára is hozzáférhetők voltak, 1964-ben pedig a Nimbus műholdakkal már meteorológiai és földszín-megfigyelési programokat hajtottak végre. 1972-ben az amerikai légihaderő Wandenberg rakétaindító támaszpontjáról lőtték fel az ERTS-1 jelzésű műholdat. Ez volt az első mesterséges égitest, amelynek feladata kifejezetten a Föld megfigyelése volt, és nemcsak a meteorológia számára gyűjtött adatokat. Feladata volt az ásványi anyagok kozmikus kutatása, a környezetvédelem, a mezőgazdasági kultúra figyelemmel kísérése, a térképezés, valamint a jelenben lejátszódó földtani folyamatok tanulmányozása. Az ERTS-1 naponta kerülte meg a Földet, évente hússzor készített felvételeket egy-egy területről. Már a felbocsátást követő első két hónapban 230 000 felvételt küldött a Földre... A technika gyors fejlődése még hatékonyabbá tette a műholdak fedélzetén levő műszereket. Elsősorban azokat, amelyeket békés célokra is fel lehet használni. Dr. Kris Johansen amerikai tudós nemrég rámutatott arra, hogy az egykori kémműholdakat nagyon jól lehetne alkalmazni a mezőgazdaságban is. A mesterséges égitesteken levő távérzékelő elektronikai berendezések ugyanis minden eddiginél pontosabb és értékesebb információkat műholdak nyújthatnak. A többi között még az is megfigyelhető, hogy egyes növények pigmentsejtjeiben milyen változások mennek végbe, vagyis megállapítható a kultúrnövényeknél az esetleges nitrogénhiány vagy valamilyen betegség jelentkezése. Johansen professzor még arra is felhívta a figyelmet, hogy a kémműholdak képességeit felhasználva a termés jelentős hányada megmenthető, vagyis az űrtechnika különböző természeti csapások megelőzésére is felhasználható. Az amerikai tudós egy olyan módszert dolgozott ki, amelynek alkalmazásával szinte azonnal megállapítható, hogy például Afrika melyik részét fenyegeti az aszály, továbbá hol lép majd fel valamilyen betegség, vagy hol kell műtrágyával javítani a kultúrnövények talaját... A haditechnika vívmányait azonban más területen is lehet alkalmazni. Francia szeizmológusok javaslatára a következő években amerikai navigációs műholdakkal fogják figyelni a Föld tektonikus lemezeinek mozgását. Bolygónk felszíne ugyanis több egységesen viselkedő „merev” táblából áll, amelyek a Föld belsejének folyékonyan viselkedő részein „úsznak”, hasonlóan a zajló folyó jégtábláihoz. A megfigyelések hozzásegítik a szeizmológusokat, hogy megállapítsák, mi is történik a nagyszabású földrengéseket megelőző időszakokban. Ezáltal talán már a közeljövőben előre is lehet majd jelezni a nagy elemi katasztrófákat. A megfigyelések most főleg Chilére, Kamcsatkára, Alaszkára és Indonéziára összpontosulnak... A felderítő mesterséges holdak békés célú felhasználásáról a nemrég Bécsben megtartott aknatelepítés-korlátozásról szóló nemzetközi konferencián is szó esett. A világ mintegy 60 országában körülbelül 110 millió (!) akna van telepítve. Az aknarobbanás következtében évente 20 ezer ember veszti életét és legalább háromszor annyi sérülést szenved. Mint hangsúlyozták, a kémműholdak különlegesen érzékeny szenzorai még arra is képesek, hogy a műanyagokkal burkolt aknákat felfedezzék, és ezzel hozzásegítsenek megsemmisítésükhöz. Tehát egy-egy kémhold ilyen célú felhasználása sok-sok ember életét menthetné meg. UMEK Miklós A délvidéki magyarság története (1918-1941) Szemelvények az elfelejtett Csuka János könyvéből is, mert a délvidéki magyarság legnagyobb része a falukban él és a falukban a jegyzők módot találtak volna arra, hogy ne a magyarság, hanem a jegyzők delegátusai legyenek jelen ezen az alakuló közgyűlésen. Ezért azt a kivezető módot kellett választani, hogy azokat hívják meg az alakuló közgyűlésre, akik már részt vettek a szervezés és előkészítés munkájában. Ez később súlyos fegyvert szolgáltatott a Magyar Párt ellen, mert azzal vádolták, hogy maga nevezi ki bizalmi embereit és körzeti vezetőit. Hosszadalmas tárgyalásokra és nehéz bonyodalmakra adott okot az a kérdés is, hogy hol tartsák meg a nagygyűlést. Nagybecskerek nem jöhetett számításba, mert túlságosan messze esett azoktól a vidékektől, ahol tömegesen, szinte zárt egységekben élt a magyarság. Szabadkáról szó sem lehetett, mert a bunyevácok tiszta bunyevác városnak deklarálták Szabadkát és Belgrádban is igen nagy súlyt helyeztek arra, hogy a határ közvetlen közelében fekvő nagy magyar város magyar jellegét minél jobban eltüntessék. Újvidékről, Zomborról, amelyeket szerb városoknak tüntettek fel, egyáltalában nem lehetett szó, ezért habár a vasúti összeköttetés nem volt a legkedvezőbb, Zentára esett a választás, ami mellett szólt az is, hogy az ottani magyarság már zárt sorokban szervezkedett és Zenta a majdnem tisztán magyar Tisza mentének a középpontja. A belgrádi illetékes tényezőknek sem volt kifogásuk az ellen, hogy Zentán történjen meg a Magyar Párt zászlóbontása. Ezt ki kell emelni, mert míg a németekkel szemben bizonyos nagyvonalúság jellemezte a belgrádi politikát, a magyarokkal szemben a gyanakvás és a bizalmatlanság olyan nagy volt, hogy a Magyar Párt szervezői a leghelyesebben úgy jártak el, hogy előre tájékoztatták a hivatalos fórumokat még olyan mellékkérdésre vonatkozóan is, hogy hol akarják megtartani az alakuló nagygyűlést. Több mint egy esztendei küszködés után a Magyar Párt 1922 őszén megalakulhatott. A jugoszláviai magyarságnak legélesebb ellenfele a vezető szerb politikusok közül Pribicsevics Szvetozár volt, aki mint horvátországi szerb képviselő tagja volt a budapesti parlamentnek. Pribicsevics ekkor már kivált a Davidovics Ljuba vezetése alatt álló demokrata pártból és megalakította a független demokrata pártot, amelynek harcos szervezete az Orjuna volt. (megj.: Az Orjuna nevének értelméből -Organizacija jugoslovenskog naroda: a jugoszláv nép szervezete - semmi sem derül ki abból a nemzeti gyűlölködésből és az ezzel együtt járó terrorisztikus cselekedetekből, amely e névhhez tapadt.) Az Osjuna az ifjúság, a túlzó nacionalista fiatalok szervezete volt és kimondott célja a jugoszláv eszme tökéletes megvalósítása, harc mindazok ellen, akik a jugoszláv eszmének ellenségei. Ez a harc egyaránt irányult a szerb és a horvát elgondolás hívei ellen, de elsősorban a nemzeti kisebbségek és azok között is a magyarok voltak az Orjuna szerint a jugoszláv eszme igazi ellenségei. Az Orjuna már hírhedtté tette ez időben nevét a Délvidéken sorozatos terrorisztikus akcióval. Újvidéken, Szabadkán, Zentán, Zomborban erős Orjuna csoportok dolgoztak és ezek nem riadtak vissza a legbrutálisabb eszközök alkalmazásától sem. Az Orjuna a magyarpárti szervezkedést valósággal államellenes bűncselekménynek tekintette és nem elégedett meg azzal, hogy fenyegetésekkel halmozta el azokat, akik részt vettek ebben a szervezkedésben, hanem nem egyszer támadásokkal, merényletekkel igyekezett visszariasztani az embereket a magyar párthoz való csatlakozástól. A szabadkai Magyar Párt intéző bizottságának kiáltványa után az Orjuna emberei végigjárták a dobrovolyác telepeket és valóságos toborozást kezdtek a dobrovolyácok között, hogy ne a magyarok, hanem a dobrovolyácok vonuljanak fel nagy tömegekben a zentai nagygyűlésen, (megj.: Emlékezetes, milyen mesterségesen szított feszültség előzte meg a VMDK 1992. április 25-i közgyűlését, amelyen először mondta ki a kisebbségben élő délvidéki magyarság, hogy autonómiája létrehozásában látja megmaradásának esélyét. Az akkori háborús hangulatban, amikor szinte ponyvával fogdosta a hatalom az idegen országba küldendő magyar nemzetiségű katonákat, irreguláris szerb fegyveres alakulatoknak minősített csoportok szervezkedtek a közgyűlés megzavarására. Az utolsó pillanatig nem lehetett tudni, hogy a közgyűlés idején nem robbantanak-e ki véres zavargásokat, mint ahogyan a fenyegetésük szólt. A nemzetközi szervezetek azonban ekkor már nagyon figyeltek ránk, s nyilván emiatt intették le Belgrádból a hőzöngőket, de akik a közgyűlés egész ideje alatt ennek ellenére ott grasszáltak Magyarkanizsa központjában, s mutogatták magukat a közgyűlés küldötteinek, valamint a város lakosságának: katonaruhában és fegyveresen. (Folytatjuk)