Magyar Szó, 1995. november (52. évfolyam, 255-278. szám)

1995-11-01 / 255. szám

2 KÜLPOLITIKA A boszniai béketárgyalásokkal kapcsolatban még mindig számos nehézség állhat elő az utolsó pillanat­ban. Jó néhány külföldi kommentá­tor elsősorban attól tart, a szemben álló felek a tárgyalásokat még most sem veszik egész komolyan, és nem annyira a béke megteremtésére, ha­nem területszerzésre akarják kihasz­nálni az Egyesült Államok által kez­deményezett tárgyalásokat. Kommentárok az úgynevezett orosz tényezőnek is jelentőséget tulajdonítanak és nyugtalanítónak találják, hogy Moszkva a szerb ag­­resszornak továbbra is csendes partnere akar lenni. És mi lesz akkor, ha az amerikai kongresszus nem támogatja az amerikai békefenntartó erők kive­zénylését Boszniába, teszik fel a kérdést a külföldi lapok. A Szarajevói Televízió hírma­gyarázója méltányolja és a követ­kezőképpen kommentálja az ame­rikai békekezdeményezést. A boszniai kérdés megoldására irányuló kísérletek idestova 42 hó­napja sorra kudarcra voltak ítélve. Miután az európai szövetségesek vi­lágosan és következetesen bizonyí­tották, alkalmatlanok egy ilyen fel­adat ellátására. Hovatovább az euró­paiak között olyan nézeteltérések és érdekellentétek merültek fel a kér­désben, amelyek már magát az egyesült Európa egységét fenyeget­ték. Az Egyesült Államok nem akar az egész világ csendőre lenni, a NA­TO azonban kibővített feladatkörrel alkalmas lehet a válság megoldására. Az Amerika Hangja rádió idéz szerbiai és montenegrói lapokból is a témáról. A nacionalista Večer­­nje novosti - fogalmaz a rádió szem­leírója - a béketárgyalások kilátásait illetően kétségének ad hangot és igyekszik egymás ellen fordítani az amerikaiakat és az európaiakat. A mohamedánok fogják a legtöbb gondot okozni Clinton elnöknek, mivel nyilvánvalóan nem akarnak békét, és ugyanakkor büntetlenül akármit megtehetnek. Tartós béké­ben csak akkor lehet reménykedni, ha az Egyesült Államok felfedezi, hogy mennyiben különbözik az eu­rópaiaktól, és értékelni kezdi eze­ket a különbségeket. Az Óvilágot számos nemzeti és történelmi el­lentét jellemzi, és az Egyesült Álla­mok nem állhat az egyik vagy a másik fél oldalára. Eljött az ideje, hogy az amerikaiak tárgyilagos megfigyelőként vegyenek részt a válság megoldásában. Belgrádban egy független lap - folytatja az Amerika Hangja sajtószemléjét -, a NIN megállapítja, lehet, hogy Boszniában belátható időn belül kitör a béke, de ezzel mit hozhat a jövő? A Pax Americana a Slobodan Milosevic által megtestesített szerb nacionalizmus bukását jelenti. Nem lesz tehát Nagy-Szerbia, sőt még egy Kis-Jugoszlávia létrejötte is kétséges, mert mindehhez nehéz lesz megszerezni a nemzetközi el­ismerést. Krajina nem létezik töb­bé, Vukovárt és Baranyát vissza­szolgáltatják Horvátországnak, Bosznia pedig minden alkotmá­nyos rend nélkül külföldi megszál­lás alá kerül. A szerbek nehezebb helyzetbe kerülnek, mint akárki más, és mi leszünk Európa leprá­­sai. Valószínű, hogy a külföldi cso­­ntok lefegyverzik a boszniai szer­eket, ugyanakkor a mohamedá­nokat hallgatólagosan fel fogják fegyverezni. A zágrábi kormánypárti Vjes­­nik a következőket írja: Az Egye­sült Államok felgyorsította lépéseit a politikai sakktáblán, ami békét eredményezhet a volt jugoszláv te­rületeken. Washingtonnak ugyan­akkor meg kell értenie, hogy nem lesz tartós béke Szlavónia, Nyugat- Szerémség és Baranya kérdésének megoldása nélkül. Amerika állás­pontja egyébként mindezzel kap­csolatban teljes mértékben világos. Ezek a területek nemzetközileg el­ismert határokkal a Horvát Köz­társasághoz tartoznak. A londoni Independent kom­mentátora arra gyanakszik, a bosz­niai béketárgyalásokat azért­ tart­ják az ohiói Dayton közelében a Wright—Patterson légi támaszpon­ton és nem Marylandsben, a Camp David-i nyaralóban, mivel az ame­rikaiak egyelőre nem biztosak ab­ban, hogy a tárgyalások ered­ményhez vezetnek. A müncheni Süddeutsche Zei­tung helytelennek minősíti, hogy Moszkvának beleszólási jogot ad­nak a konfliktus megoldásába, amikor az amerikai kezdeménye­zéshez szükséges befektetést lénye­gében a NATO szolgáltatta. Mindazok, akik engedik Orosz­országot beleszólni a dolgokba, ta­núi lesznek annak is, hogyan fognak az amerikaiak hátat fordítani. Az amerikai részvételt még egy habozó kongresszustól is kérelmezni kell, amely aligha járul hozzá, hogy Bosz­niában oroszok parancsolgassanak. A moszkvai Nezaviszimaja Gaze­­ta kommentátora viszont elégedet­len, hogy Moszkva a békekonferen­cián nem játszik komolyabb szerepet. A reformista Izvesztyija józanab­­bul ítéli meg a helyzete: Moszkvának végül is döntenie kell, pontosan mit akar elérni a Balkánon, és hogy en­nek hajlandó-e megfizetni az árát. Volta­k jobb idők, amikor az Egyesült Nemzetek Szervezete gavallér mód­jára egyszerre két orosz zászlóalj fenn­tartását is finanszírozta a volt Ju­goszláviában, ezeknek a csapatoknak azonban most már kifelé áll a rúdja. A jelenlegi gazdasági helyzetben orosz, csapatok aligha képezhetik egy nemzetközi békefenntartó erő gerin­cét, így teljesen naivnak hat, amikor az orosz tábornoknak a NATO pa­rancsnokaival egyenlő jogokat köve­telnek. Elvégre mire fel? Az szabja meg a játékszabályokat, aki fizet. Végezetül egy arab nyelvű tu­néziai lap, az Asz Szabah kommen­tárjából idézünk: A szerbek 42 hó­napja tartó etnikai tisztogatásai után Boszniában több tényező ab­ba az irányba mutat, hogy jövőre jobb lesz a helyzet, mint az idén volt vagy tavaly. Az amerikai és a nyugati veze­tők végül is rászánták magukat a háború és a vérontás leállítására, s ez reményt kelthe­t. A kérdés csak az, miért nem kerülhetett sor minderre korábban, és miért nem lehetett korábban egy egész nem­zet szenvedését megrövidíteni? (D.) NEMZETKÖZI FIGYELŐ Lesz-e tartós béke Boszniában? Lubbers váltja fel Claest Ruud Lubbers volt holland kormányfő lesz valószínű­leg a NATO új főtitkára - szivárgott ki az Észak-atlanti Szövetség vezető köreiből. Németország, Franciaország és Nagy-Britannia nem hi­vatalosan már beleegyezett Lubbers megválasztásába, már­pedig ezek a szavazatok a döntőek a NATO-ban. Mint is­meretes, Willy Claes eddigi főtitkár kénytelen volt lemon­dani tisztségéről, mert felmerült a gyanú, hogy köze volt az Augusta nevű nemzetközi korrupciós botrányhoz. Az volt leginkább kérdéses, hogy Bonn b­eleegye­­zik-e a holland politikus kinevezésébe. Hiszik ugyanis, hogy Helmut Kohl német kancellár volt az, aki tavaly megakadályozta, hogy Lubberst az Euró­pai Bizottság elnökévé válasszák meg, mert a hol­land diplomata annak idején ellenezte Németország egyesítését. Médiahírek szerint Kohl bejelentette, hogy most nem áll a volt holland kormányfő útjába. A NATO 16 tagállamának nagykövetei valószínűleg november derekán ülnek össze, hogy az új főtitkár kine­vezéséről döntsenek. (Beta, Reuter) (3.) A sepsiszentgyörgyiek testvérükként fogadtak minket és természetesen igyekeztünk felnőni a szeretetükhöz. Sokat lát­tunk, hallottunk, észleltünk a rövid idő alatt. Számomra az volt A hátrányosan megkülönböztető nyelvtörvény ellen tilatko­­zók a szemetjai­­Sepsiszentgyörgyi iskola előtt Magyar Szó Atomfegyver is kellett a szektának Az Aum Sinrikjo japán szekta, amelynek tagjait azzal vádolják, hogy a tokiói metróban márciusban tömeges mér­gezést követtek el, Amerikában, Oroszországban és Auszt­ráliában megkísérelt nukleáris és vegyi fegyver előállításá­hoz szükséges anyaghoz jutni, közölte Sam Nun amerikai szenátor a The New York Timesnek adott nyilatkozatában. Nun tagja a szenátus katonai bizottságának. Adatai szerint e szekta tagjai az USA-ban komputerprogramo­kat, gáztisztító berendezéseket vásároltak, amelyek fel­használhatóak vegyi és biológiai fegyver előállításához. A Reuter jelentése szerint a szenátor azt állította, hogy­­ a szektatagok hasonló anyaghoz próbáltak jutni Oroszor­szágban és Ausztráliában. Hozzáfűzte, hogy nagy érdeklő­dést tanúsítottak a lézertechnológia iránt, amelyet az­ USA nem hajlandó leszállítani olyan országnak, amelyről felté­telezi, hogy támogatja a terrorizmust. A szekta tagjai, közöttük vezetőjük, Aszahara Soko felett a tokiói bíróság ítélkezik, valamennyiüket gyilkos­sággal és gyilkossági kísérlettel terhelik. (Tanjug) 1995. november 1., szerda Horn Londonban Egymilliárd dolláros kereskedelmi forgalom - A kormány elé kerülhet a médiatörvény - Vita a kisebbségek támogatásáról (Budapesti tudósítónktól) John Major brit kormányfő meg­hívására tegnap kétnapos látogatás­ra Nagy-Britanniába utazott a ma­gyar miniszterelnök. Horn Gyula kíséretében van Bokros Lajos pénz­ügyminiszter is. A gazdasági kapcso­latok erősítése mellett Magyaror­szágnak az Európai Unióhoz, illetve a NATO-hoz való csatlakozása lesz a magas szintű megbeszélések előte­rében. A kormányfőként első ízben Londonba látogató Horn Gyula a vezető politikusok mellett gazdasági szakemberekkel is találkozni kíván, hogy további befektetésekre buzdít­sa a brit üzletembereket. Budapest például kiemelt jelentőséget tulaj­donít a londoni székhelyű Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banknak (EBRD-nek) a magyarországi pro­jektek finanszírozását illetően, így a magyar miniszterelnök a program szerint tárgyalnii fog Jacques de La­­rosiére EBRD-elnökkel is. A brit­magyar kereskedelmi forgalom egyébként az idén az előrejelzések szerint megközelíti az egymilliárd dollárt, s a magyar export a koráb­biakhoz képest növekvő tendenciát mutat. Miután mind a hat parlamenti párt frakcióvezetője aláírta a média­megállapodást, a hatpárti különbi­zottság megkezdte a médiatörvény végső megszövegezését, s a doku­mentum feltehetően november 9-én már a kormány elé kerülhet megvi­tatásra és elfogadásra. Ebben a sza­kaszban a pártok képviselői, vala­mint a miniszterelnökség, a művelő­dési és az igazságügyi tárca szakem­berei mellett a munkában részt vesznek a televízió, a rádió és a sajtó küldöttei is. Minden jel szerint a médiatörvény tehát még az idén ha­tályba lép. A törvény három évvel ezelőtti elbukásakor egyébként több mint félezer módosító javaslat szüle­tett.­­ A jövő évi költségvetés terveze­te szerint növekedni fog a Magyar­­országon élő kisebbségek állami támogatása, így nyilatkozott a na­pokban Tabajdi Csaba, a minisz­terelnöki hivatal politikai államtit­kára. A Magyar Hírlap szerint a nemzetiségek vezetői ezzel szem­ben úgy tudják, hogy a helyi és az országos kisebbségi önkormányza­tok központi pénzei reálértékben csökkennek. Szintén kedvezőtle­nül érintené a nemzetiségi önkor­mányzatokat, ha a parlament a je­lenlegi formájában fogadná el az ál­lamháztartási törvény módosítását. Ez ugyanis a mostani gyakorlattól­­ eltérően azt rögzítené, hogy a ki­sebbségek települési és országos ön­­kormányzatai a jövőben költségve­tési intézményként működnének, a helyi kisebbségi önkormányzatok pénzügy terén a települési önkor­mányzatok fennhatósága alá tartoz­nának, s ezzel gyakorlatilag meg­szűnne önálló működésük. SINKOVITS Péter (Reuter telefotó) Tömegesen távoznak a tamil gerillák és civilek Jafiha városából, mert általá­nos meggyőződés szerint egy héten belül a kormányerők ellenőrzésük alá vonják. Több mint 20 ezer katona harckocsik, a tüzérség és a légierő támoga­tásával már néhány napja harcban áll e város bekötőútjainál. Jaffnát 1990 óta a tamil lázadók birtokolják. A vasárnapi ádáz harcok után a hadsereg hétfőn elfoglalta a Jaffnától mindössze 8 kilométerre levő Nirvea várost és folytatta az előrenyomulást. Katonai források adatai szerint az összecsapá­sokban 68-an estek el. A képen: Srí Lanka-i kormánykatonák Most jöttem Erdélyből a legnagyobb élmény, amikor az író-olvasó találkozó végén két ikerlány székely népdalokat énekelt, mosolyogva, s olyan gyö­nyörű hajlításokkal, hogy az már fájt..., de a felnőttek sem maradtak le A második „jelenésünk” vége felé egy intésre föl­­hangzott,az a­ dal, hogy Zavaros a Nyárád, nem iszok belőle. Aztán meg éjfél után két óráig sorjázott a többi, persze a dal­ban megjártuk a Hargitát is. Állítólag aki népdalt énekel, az az őseivel, beszélget. Nos, la sepsiszentgyörgyiek nagyon szé­pen. Határozottan beszélgetnek az őseikkel. Természetesen a fondorlatok is szóba kerültek. Ezzel kap­csolatban az egyik pedagógus a következőképpen fogalmazott. Nemcsak golyóval, hanem törvényekkel is lehet élni! Az új román tanügyi törvény kimondja: Romániában az oktatás minden szintjén a tanítás nyelve a román. Minden helységben román nyelvű osztályokat kell szervezni és működtetni. A gim­náziumokban, és középiskolákban a románok történelmét és Románia földrajzát román nyelven kell tanítani, a román tan­­­nyelvű osztályokéval azonos program és tankönyvek szerint, a vizsgáztatás ezekből a tantárgyakból román nyelven folyik. A szakosítás román nyelven történik mind a szakiskolákban, mind a posztlíceumokon. Az oktatás minden szintjén a felvételi és a záróvizsga nyelve a román stb. Ennek hatására tüntettek Háromszéken, Sepsiszentgyörgyön, Baróton, Kézdivásárhe­lyen. „Marathonnál a reménytelenség győzött”. idézi a Há­romszék nevű független sepsiszentgyörgyi napilap Németh Lászlót, majd így folytatja a cikkíró: „A mostani tanév csak a többségieknek ünnep, a nemzetiségeknek nem, mert olyan kulturális genocídium örvényeit jelzi, melynek célja a nyel­vünktől és kultúránktól való megfosztás. Az idősebbek számá­ra semmi új sincs benne, a mindenkori nacionalista rezsimek menetrendszerűen gondoskodtak arról, hogy az ünnepi han­gulat minél előbb elillanjon. A törvényhozás két háza az okta­tási törvénnyel előre megtette a magáét, most már némi meg­lepetéssel sem szolgálhat: egyszeriben és jó előre nyakunkba vetették a hurkot, ítéletüket is oly nagy irammal hirdették ki, hogy féltem, nehogy a saját lendületük a földre rántsa őket. Olyan ember alakú lények tették, akiknek sokfelé volna he­lyük, csak éppen ott nem, ahol éppen leledzenek.” Gyorsan elszivárgott az­ időnk, így habár ott jártunk a kö­zelében, Csomakőröst nem látogattuk meg. (Mint ismeretes, ott született Körösi Csom­a Sándor világhírű orientalista. Saj­nos a szülőházát lebontották... És hát Zágonban nem jártunk. Zágont Mikes Kelemen tette nevezetessé. Ma már az egykori Mikes-kastélynak csak az alapfalai láthatók, hallottuk. Tamási két cserfa közti sírját azonban meglátogattuk, eléggé rende­zett, s a győrieké volt rajta a legfrissebb koszorú.) Rövid idő alatt mintegy 1200 kilométernyi utat tettünk meg Siettünk oda, meg visszafelé is. Hiszen a Hargitán is jól szét akar­tunk nézni. Úgy is volt. Meggyőződhettünk arról, hogy aki ott fi­nt a Hargitán szétnézett már a négy égtáj felé, nem feledheti Erdélyt. CS. SIMON Ispán

Next