Magyar Szó, 1995. december (52. évfolyam, 279-303. szám)
1995-12-03 / 281. szám
G POLITIKAI ÉLET Magyar Szó A gonosztettekért nincs kollektív felelősség Alkalmi beszélgetésünk Draskovictyal, az íróval és politikussal az irodalomról, a napi politikáról és valóságunkról A péterrévei könyvtár megalapításának 100. évfordulója alkalmából színvonalas irodalmi est volt nemrég a helyi közösség zsúfolásig megtelt dísztermében. A faluban élő vagy innen elszármazott írók, tollforgatók: Petar Stokic, Svetislav Travica, Zsolnai János, dr. Páll Sándor és Lajber György mellett vendégként fellépett Németh István és Vuk Drašković író, ezenkívül elhangzott Dóró Sándor egyik verse is. Ő ugyancsak egy ideig ebben a faluban élt és alkotott. Az irodalmi est után beszélgettünk Vuk Draskovictyal, az íróval és politikussal. ■ Engedje meg, hogy elsőként megkérdezzem, hogy került egy vajdasági vegyes lakosú falu könyvtárának százéves jubileuma alkalmából rendezett ünnepségre? - Meghívtak és eljöttem. Fölkeltette érdeklődésemet az, hogy lám, nekünk olyan idős falusi könyvtárunk is van, mint amilyen idős a Tudományos Akadémiánk. Ebből ugye félreérthetetlenül látszik, hogy egy több kultúrájú közeg mennyire fejlett volt, de az is, hogy most hol tartunk, és hova akartak vinni bennünket ebből a civilizált világból. Legyen ez múlt, és soha többé ne ismétlődjön meg. ■ Maradjunk még az irodalomnál. Ön politikai téren igen elfoglalt ember, hogyan tud időt találni az írásra? Annak „köszönhetően”, hogy politikai elveim miatt bezártak, sikerült először magamban megfogalmaznom a Tábornok éjszakája című regényemet, amely nemrégiben jelent meg. írni valószínűleg majd akkor tudok folyamatosabban, ha valóra válik a politikai álmom, és Szerbia végre visszatér önmagához, Európa belép ebbe az országba is, és én végre szabad ember lehetek. Készíthetem a további könyveimet. Ámbár az is előfordulhat, hogy ismét börtönbe kell mennem ahhoz, hogy a következő könyvemet elkészítsem. ■ Mi a véleménye a mai szerb irodalomról? Megjelent-e mostanában olyan könyv, ami tetszett önnek? -Anélkül, hogy részletes elemzésbe kezdenénk, úgy vélem, hogy nem látott napvilágot az a könyv, amit igencsak várok. A II. világháborúban, amikor a szerb nép ellen annyi bestiális gonosztettet követtek el a Független Horvát Államban, jelentkezett egy Ivan Goran Kovacić a Tömegsírral, jelentkezett egy Nazor a Pravoszláv anyával, jelentkezett egy Skender Kulenovic a Stojanka, knežpoljei anya című művével. Nem tudom viszont, hogy bárki ilyen erőteljes módon jelentkezett volna a szerb költők, írók közül, írva ezekről a gonosz időkről azzal a szándékkal, hogy megvédje lelkiismeretünket, népünk kultúráját, keresztény létét azoktól a gonosztettektől, amelyeket a nevében követtek el. Igaz, azt sem tudhatom, hogy a mostani, reméljük, már mólóban lévő gonosz időkben születik-e majd a muzulmánoknak egy újabb Skender Kulenovicuk, a horvátoknak egy újabb Ivan Goran Kovačićuk. Ez nagyon fontos, de engem a saját népem sorsa aggaszt, és azt szeretném, ha minél előbb egy szerb író, költő tollából olvashatnánk azoknak a szörnyűségeknek a mélységes elítélését, amit egy kisebb csoport követett el a szerbek nevében. Ha az Isten ad elég erőt és egészséget, akkor következő regényem valószínűleg a Kés (Noé) II. lesz. ■ Váltsunk témát. Béke van, amiért ön is igen erőteljesen síkraszállt. Nem, még nincs béke, de Istennek hála, a világ végre kimondta a következőket: BÉKÉRE VAGYTOK ÍTÉLVE. Remélem, hogy hamarosan a nemzetközi erők, de mindenekelőtt az USA katonái véghezviszik mindazt, amiben megegyeztek, és gúzsba kötik mindazok kezét, akik félnek a békétől. ■ Van-e nyertese vagy vesztese ennek a háborúnak? - Ennek a háborúnak minden oldalon csak vesztesei vannak. A népek a vesztesek. Azok az ezrek és ezrek, akik most tömegsírokban porladnak, azok a testi és lelki nyomorékok, akik most otthon és hajlék nélkül bolyongnak, akiket a botcsinálta vezérek belekényszerítettek egy ilyen tébolyba. ■ Kinek kell ítélkezni a bűnösök felett? -Az irodalmi est egy részében azt mondtam, hogy a végső ítéletet majd az irodalom mondja ki, mint ahogyan a világtörténelemben már többször előfordult az ilyesmi. Ezzel viszont korántsem szeretném bátorítani azokat, akik csúnyán bevérezték kezüket Felettük a bíróságoknak kell ítélkezniük Hágában vagy egyebütt, az számomra mellékes, de ítélkezni kell. Ezeknek az embereknek nincs joguk arra, hogy saját egyéni gonosztetteiket népük nyakába varrják. A gonosztettekért, a háborús bűnökért nincs kollektív felelősség, mindenkinek ki kell fizetni saját cehjét. ■ Közismert Bosznia esetében az ön párducbőr tézise. Lát-e lehetőséget arra, hogy ez a párducbőr ismét valóság legyen? - Hát, sajnos, ezt a párducot jól megnyúzták, de én mégis remélem, hogy az etnikai sokszínűség egyszer ismét valóság lesz Boszniában, Horvátországban is. Daytonban ugyanis egy mindennél fontosabb döntés is született, mégpedig az, hogy mindenkinek, akit elűztek otthonából, szavatolni kell, hogy ha kívánja, szabadon visszatérhet, elfoglalhatja, illetve újjáértheti azt. Jól tudom, hogy ez a visszatérés szörnyen fájdalmas és nehéz lesz. Az emberek minden bizonnyal először igyekeznek majd meggyőződni arról, hogy el van véve a fegyver azoktól, akik ezeket a szörnyűségeket elkövették, hogy a parancsnoki helyekről minden oldalon el vannak távolítva azok, akik vezetésével ezek a szörnyűségek végbementek, akik kiadták a parancsot vagy más módon segítették elő az etnikai tisztogatást. Úgy hiszem, két év nem telik bele, és a menekültek többsége visszatér. ■ Lát-e esélyt belpolitikai életünk normalizálódására? - A külső zárlat feloldódott, most a belsőt kell föloldanunk. Ez alatt mindenekelőtt a még mindig nem egészen elfojtott nemzeti hisztériát értem, továbbá a múlt ideológiájának kísértését. A vörös és fekete szerbeknek, akik valamennyien egy szerbellenes hagyományt képviselnek, vissza kell térniük a múltba, hogy Szerbia Európába léphessen, illetve hogy Európa szerves része legyen. Őszintén bevallom, hogy én nem tartok annyira ezektől a feketéktől. Nincsenek sokan és gyökértelenek, de bizony félek a vörösöktől, mert romlottak. Most is a háború előtti gyönyörű időkről beszélnek, amikor még szerintük nem volt félelem, sem ellenzék, csak egypártrendszer. Attól tartok, hogy az emberek nagy része felül ezeknek az andalító meséknek. Mert, ugye, a rokkantak sem arról az időről álmodnak, amikor a gránát letépte lábukat, hanem arról, amikor még minden testrészük ép volt. Most a JEB propagandistái azoknak az embermillióknak, akik földönfutókká váltak, azt a társadalmi rendet kínálják fel, amelyik voltaképpen ilyenné tette őket. ■ Lát-e lehetőséget arra, hogy az ellenzék jó része egységesen lépjen fel a múltat kísértőkkel szemben. Az olyan ellenzék, amely nem tud csak rosszabbat kínálni annál, amit a jelenlegi hatalom nyújt, nem remélhet sikert Egy tönkrement rendszer újrarestaurálási tervével szemben nem lehet olyan pozíciókról ellenszegülni, mint az etnikai tisztogatás, arról beszélni, hogy szerb nem élhet senkivel, csak a szerbbel. Aki arról papol, hogy a szerbeknek fel kell számolni minden gazdasági és egyéb jellegű kapcsolatot Európával, az még mélyebb szakadékba tolja Szerbiát, mint Milosevic, rezsimje, és nyilvánvaló, hogy a nép a kevésbé mélyet választja. ■ Az irodalmi esten úgy tűnt, büszkén vallotta vajdaságinak magát, mivel itt született Mi a véleménye a köztudottan több nemzetiségű Vajdaságról, ahol a nagyszámú menekült miatt is egyre feszültebb a helyzet. Kirobbanhat-e komoly konfliktus? - így írja le: Nem engedem, hogy ilyesmi megtörténjen. Amikor ezt mondom, akkor a Szerbiában élő józan gondolkodású emberekre gondolok, akik úgy vélem, még mindig többségben vannak. Többé nem ismétlődhet meg Horvátország és Bosznia esete. A menekültkérdés is lassan megoldódik. Én nem tartok az etnikai összhang megbomlásától. Nekünk éppen olyan Vajdaságra van szükségünk, amilyen, olyan Szerbiára, amilyen, a toleráns együttélést kell szorgalmazni. Én például ma is igen jól éreztem magam egy olyan faluban, ahol szerbek és magyarok évszázadok óta együtt élnek, megőrzik sajátosságaikat, de ugyanakkor elismerik a másik nemzet sajátosságait is. Az ilyen Szerbia lehet csak Európa. LAJBER György Vuk Draskovic ÓVÓNŐK ÉS TANÍTÓNŐK, ÓVODÁSOK ÉS KISISKOLÁSOK FIGYELMÉBE! Mesekönyv karácsonyra A tücsök és a hangya címmel Aesopus, La Fontaine, Grimm, Lessing, Jókai, Gárdonyi, Móra, Zelk Zoltán és más híres írók legszebb meséit adja ki az újvidéki Pandora Kiadó. A karácsonyra ajándékozható mesekönyvet Csernik Attila rajzai díszítik. Óvónők és tanítónők 5 dináros áron az alábbi címen rendelhetik meg a mesekönyvet: Pandora Kiadó, 21000 Novi Sad, Maksima Gorkog 1/A. Tel.: 021/20-446 (csak a reggeli és az esti órákban). Óvodák, iskolák, vállalatok is megrendelhetik a mesekönyvet, amellyel kiegészíthetik, gazdagabbá tehetik a karácsonyi csomagot. 1995. december 3., vasárnap A menekülttelepülés külső intervenció A megoldást nem mesterséges úton kell keresni - állítja dr. Branislav S. Đurđev demográfus a menekültkérdésről - A migrációs folyamatokról szóló adatok azt mutatják, hogy Vajdaság nem elsősorban imigrációs terület, sokkal inkább olyan, ahonnan elköltöznek az emberek. Vajdaság mérlege a háború utáni időszakban a lakosság 20 000 főnyi csökkenéséről szól Ami a szerbek legújabb nagy vándorlását illeti, a menekültügyi főbiztosság adatai szerint Szerbiában három évvel ezelőtt 365 000 menekültet vettek jegyzékbe, és mintegy 200 000 volt azoknak a száma, akik nem rendezték státusukat. A krajinai menekültek száma viszont 300 000-re tehető. Napjainkban a menekültek 69 százaléka van családoknál, 6 százalék kollektív elhelyezésben, a többiek albérletben. Minden lehetséges tartós megoldásból az a politikai megoldás lenne a legjobb, amely lehetővé tenné a visszatérést oda, ahonnan jöttek. Ezt a megoldást azonban sokszor idealizálják, holott tudni kell, hogy reálisan nézve az egész országra vonatkozó egyes adatok szerint a korábbi menekültek közül legalább 300 000 nem szándékozik visszamenni, a Krajinával kapcsolatban pedig még 300 000 ilyen emberrel kell számolnunk. Külföldön 600 000 jugoszláv van, a befogadó országok időközben változtattak a törvényeiken és nemigen akarják tartósan befogadni őket. Az otthonukat vesztett emberek számára ezért keresik a megoldást Szerbián belül és megpróbálnak lakótelepeket építeni, mint például Vajdaságban Keresztúron vagy Kosovóban Velika Rékán, Mali Zvetaniban. Ezt sem tartom megoldásnak. Egy esettanulmány szerint a vagyoncsere alapján történő elköltözés talán a legfájdalommentesebb, de a közvélemény az ilyen megoldásra is fenntartással tekint Ezért véleményem szerint a menekültek óriási száma esetében úgy lehet megoldani tartósan a helyzetet, ha elősegítjük, hogy termelők legyenek és a határmenti, elhaló falvakba telepítjük őket. A fentieket dr. Branislav S. Đurđev demográfus mondta az 1945 és 1981 közötti időszak adatait elemző, a vajdasági migrációs folyamatokról írt könyvének minapi bemutatóján. Dr. Đurđev a demográfia témaköréből doktorált Újvidéken, de a témakörrel kapcsolatban tanulmányokat folytatott Oroszországban és Amerikában is. Az újvidéki Természettudományi Kar tanára. Függetlenül azonban attól, hogy véleményét a demográfus szemszögéből tárja a nyilvánosság elé, meglátásainak, véleményének politikai vetülete is van, ezért magyarázatot kértem arra, hogyan képzeli el, hogy éppen a határ menti falvakat népesítené be tartósan menekültekkel. Véleményem szerint ugyanis nem lehet nem __________________________________________________________________________ számon tartani azt a tényt, hogy a határ mentén általában többségében nemzeti kisebbségek élnek, és ezek a helységek a legtöbb esetben azért jutottak az elnéptelenedés sorsára, mert - lehet, hogy éppen a lokáció miatt - ezekbe a helységekbe a társadalmi közösség az elmúlt évtizedekben nem ruházott be, s a fiatalok munkalehetőség híján kénytelenek voltak elvándorolni. Ha most tudatosan szerbeket telepítenek be, akik számára ipari létesítményekkel a tartós munkalehetőséget is lehetővé teszik, az az etnikai struktúra tudatos megváltoztatását jelenti és politikai következményei vannak. Ha tehát például a határ mentén a magyarlakta falvakba irányítják tartós maradásra a menekülteket, Vajdaság demográfiai képe egészében megváltozik. Nem ilyesmire gondoltam, nem az etnikai összetétel megváltoztatására. Migrációk, elköltözések mindig lesznek szociális okokból, az iskoláztatás, a munkakeresés okán a városokba... Ezeket az embereket erővel nem lehet visszaküldeni a falvakba. Ugyanakkor itt vannak a menekültek, ezeknek nagy száma pedig nem akar visszamenni, s itt maradnak szociális-gazdasági teherként Gondolni kell ezért a kínai közmondásra, hogy ha az éhes embernek halat adsz, egyszer jóllakik, de ha megtanítod halászni, egy életre enni adtál neki. Ezért jobb a Krajinából érkezettek számára is lehetővé tenni, hogy az elnéptelenedett falvakban házakat vegyenek és műveljék a földet A menekültügyi főbiztosság adatai szerint egy új menekültház 50 000 márkába kerülne, ha ezt a pénzt régi házak megvásárlására fordítanák a kis falvakban, egy helyett akár tíz házat is lehetne venni Ez egy információ, amire fel akartam hívni az illetékes szervek figyelmét, hogy ilyen irányban keressék a lehetséges megoldást. ■ De más információ is napvilágot látott. Bezdánban például, amely szintén határmenti helység és többségében magyarok élnek benne, a zombori községi vezetőség támogatásával száz új házat akarnak kiépíteni a menekülteknek. Ez összeegyeztethető Önnek, mint demográfusnak az elképzeléseivel? - Házépítés? Nem, én nem szorgalmazom új házak, települések építését. Egyrészt nagyon drága, másrészt a világ is fenntartással fogadja az ilyesmit. Menekülttelepülés létesítése egy meglevő település keretében közvetlen külső intervenció, amire nem jó szemmel nézünk. Nem ilyen mesterséges úton kell keresni a megoldást. FRIEDRICH Anna Ne szólj szám... Aláírás - A Daytonban történt aláírás számunkra nem jelent semmit. (Momcilo Krajisnik, a boszniai szerb parlament elnöke) Vereség - A daytoni megegyezés nem más, mint a szerb vereség hivatalossá tétele. A vereséget pedig Szerbia elnökének katasztrofális nemzeti politikája idézte elő az USA hathatós támogatásával. (Vojislav Sešelj csetnikvezér) Kereskedelem - A területekkel való kereskedelem a horvát állam, a horvát érdekek és a horvát nemzet kárára történik. (Stjepan Merte horvát politikus) Hága -Mi nem tehetünk semmit az alkotmány ellen, amely kimondja, hogy jugoszláv állampolgárt nem szolgáltathatunk ki. Majd mi magunk fogunk a háborús bűnösök felett ítélkezni, ha vannak ilyenek. (Borisav Jovic, a jugoszláv parlament külügyi bizottságának elnöke) Igazság - Biztosra veszem, hogy minden bíróság tudja, az igazság erősebb a hazugságnál. (Slobodan Milošević Szerbia elnöke) Gyalogos - Ha megkapjuk Bosznia 55 százalékát, akár gyalog is megteszem az utat Hágáig. (Radovan Karadzic) - Még túl korán lenne Karadzicot kiszolgáltatni a hágai bíróságnak. (Ratko Krsmanović, a KSZ - Mozgalom Jugoszláviáért Párt elnöke) Nobel-díj -Az SZSZP niši városi bizottsága indítványozza, hogy Slobodan Milošević elnöknek ítéljék oda a béke Nobel-díjat a béke helyreállításáért tett felejthetetlen érdemeiért. (Mile Ilic magiszter, a bizottság elnöke) „Háború lesz” - Kezdődik, biz’ Isten háború lesz! - mondta nekem Slobo. - Nem lesz, biz’ Isten nem fogjuk megengedni! - mondtam én neki. (Borisav Jovic most megjelent emlékirataiból) Kiadatás