Magyar Szó, 1996. január (53. évfolyam, 1-25. szám)

1996-01-03 / 1. szám

4 AKTUÁLIS Tetemes anyagi kár Tűz a kragujevaci Zastavában Slobodan Babić, a szerb kormány alelnöke és Fodor Oszkár iparügyi miniszter január 1-jén a kragujevaci Zastava művekbe látogattak, amely­nek egyik részlegében a múlt év utolsó napján tűz ütött ki. Babic rá­mutatott, hogy a kár ugyan nagy, de sikerült elkerülni a katasztrófát, és az a fontos, hogy teljesíteni tudják a havi tervet. Miko Bogdanovic, a gépkocsi­gyár igazgatója hangsúlyozta, az a szerencse, hogy nem voltak emberál­dozatok és sérültek, és a gyár leg­fontosabb részlegei nem rongálód­tak meg. A tűz mintegy 10 ezer négyzetméterre terjedt ki a szerelő­raktárban, és teljesen leégett négyezer négyzetméternyi raktárhelyiség. A kragujevaci városi képviselő­­testület végrehajtó bizottsága tegna­pi ülésén úgy határozott, hogy a gyárnak 500 ezer dináros segélyt küldenek. A szerb kormány is se­gélyt ígért a károk megtérítésére, hogy mielőbb folytatódhasson a ter­melés. A gyárban kárfelbecslő törzs­kárt alakítottak. A tűz oltásában részt vett a jugoszláv katonaság tűzoltó egysége, valamint jagodinai, kraljevói, topolai, Gornji Milanovac­­i, račai, katovnai, arandelovaci, čačaki, Velika Plana-i, smederevói, mladenovaci tűzoltók. (Beta) Bocsássák szabadon Trifunović tábornokot! A szövetségi parlament előtti té­ren január 1-jén a Szerbiai Polgári Szövetség szervezésében mintegy 200 polgár gyűlt össze, akik még egyszer kérték a hatóságokat, hogy bocsássák szabadon Vladimir Trifu­­novic tábornokot, a volt M­H va­­razdini hadtestének parancsnokát, valamint Sreten Raduški és Berislav Popov ezredeseket. Az összegyűltek petíciót írtak alá a három tiszt sza­badon bocsátására, és követelték an­nak a bírósági pernek az érvényte­lenné nyilvánítását, amelynek során az ország katonai és védelmi erejé­nek aláásásáért elítélték őket. Vesna Pešić, a Polgári Szövetség elnöke hangsúlyozta, szégyen, hogy börtönben legyen egy olyan ember, aki 200 fiatalt mentett meg. „Most már világos mindenki számára, hogy­ haláluk hiábavaló lett volna.” Zarko Korác, a Polgári Szövetség alelnöke úgy értékelte, hogy a volt tisztek elleni bírósági per tulajdon­képpen politikai per, amelyen bű­nöst kerestek a Szlovéniában és Horvátországban alkalmazott teljes katonai stratégiáért és a háborúban tanúsított egész viselkedésért. Hoz­zátette, hogy Bulatovic elnök, vala­mint Tudman horvát elnök újévre megkegyelmeztek bizonyos számú személynek, Szerbia elnöke azon­ban nem tette ezt meg. „Csupán Szerbia elnöke lép be az új évbe megkegyelmezés nélkül, nem áll szándékában azt üzenni Szerbia pol­gárainak, hogy az idén a szenvedé­lyek lecsillapítására törekszik majd, és a problémákat eszmecserével és nem bírósági perekkel oldja meg” - mondta Kovác. A volt tisztek kiszabadítására irá­nyuló kampányt a belgrádi Vreme független hetilap indította meg. (Beta) A TOPOLYAI KÖZSÉGBEN Magasabb közművesítési illetékek Az év utolsó munkanapján tar­totta tavalyi utolsó ülését a topo­lyai községi végrehajtó bizottság, melynek tagjai tekintettel a kiske­reskedelmi árak több mint százszá­zalékos növekedésére emelték a közművesítési helyi illetékeket. Ezek címén pedig a topolyai köz­ség polgárai ötven százalékkal töb­bet fizetnek majd mint tavaly, ki­véve a vendéglátóipari célokra használt közterületekért a tó part­ján a gépjárművek után építkezé­sek alkalmával és a gépjárművek parkolásáért, melyek díja száz szá­zalékkal emelkedett, így az üzleti célokra használt közterületekért négyzetméteren­ként tíz négyzetméterig naponta 0,20 dinárt kell fizetni és minden to­vábbi négyzetméterért 0,10 dinárt, a piacon és vásáron egy négyzetmé­terért 15, a vendéglátóipari objektu­mokban felállított biliárdasztalért havonta 300, tombola szervezéséért 1500, szerencsejátékokra szolgáló berendezések után 150, játékauto­maták után pedig 750 dinárt. Ugyancsak emelkedett a község tu­lajdonát képező üzlethelyiségek és garázsok bérleti díja 100, illetve na­gyobb százalékban. Az üzlethelyisé­gek négyzetméteréért a körzettől függően 6-14 dinárt kell fizetni ha­vonta, míg a garázsok használatáért azok fajtájától függően 50-200 di­nárt. Bár nem az utolsó ülésen hang­zott el, de újra időszerű az a javaslat, hogy a végrehajtó bizottság emlé­keztesse a polgárokat törvényes kö­telességükre, hogy házuk, üzletük előtt takarítsák el a havat, tisztítsák le a járdát. Ennek elmulasztása ugyanis nagyon megnehezíti, sőt ve­szélyessé teheti a gyalogos közleke­dést a város utcáin. N.K. Ötven év távlatából Ünnepi ülés a topolyai könyvtárban December 29-én tartotta ünnepi ülését a topolyai Népkönyvtár dol­gozói közössége abból az alkalom­ból, hogy fél évszázaddal ezelőtt ala­kult meg ez a művelődési intéz­mény. A városban már korábban is léteztek olvasókörök, de intézmé­nyesített formája 1945- ben jött létre a könyvtárnak néhai Bacsa Mária vezetésével. Dr. Penovácz Antal a könyvtár igazgatója köszöntötte az ünnepi ülés részvevőit, vendégeit és ismertette az intézmény életében történteket az elmúlt évtizedek so­rán, valamint a jelenlegi állapoto­kat. Az ismertetőből megtudtuk, hogy a topolyai a vajdasági könyvtá­rak között a harmadik helyet foglal­ja el a könyvek számát illetően, mi­vel kettőnél több könyv jut egy la­kosra, ami világviszonylatban is jó eredménynek számít, mert az UNI­CEF szabványa szerint fejenként két könyv a mérce. Az igazgató azt is el­mondta, hogy a topolyai könyvtár az utóbbi években rangos rendezvé­nyek szervezője és színhelye, mint a Fehér Ferenc napoké, az író-olvasó találkozóknak pedig sok éves hagyo­mánya van. A könyvtár ünnepe alkalmából a köztársasági művelődési minisztéri­um táviratban köszöntötte az intéz­mény dolgozóit, az igazgató pedig plakettet adott át az egykori és je­lenlegi dolgozóknak az alapító kép­viselőjének, az igazgató és ellenőrző bizottság tagjainak, illetve azon vál­lalatok képviselőinek, melyek támo­gatják a könyvtár munkáját. Az igaz­gatóbizottság nevében Sörfőző Ká­roly köszöntötte az egybegyűlteket és a VMDK könyv ajándékát adta át az igazgatónak. Magyar Szó 1996. január 3., szerda Eltörölni, de legalább elodázni Zomborban is tiltakoznak az adóbehajtás ellen Mint várható is volt, Zombor község képviselő-testülete az óesz­tendőben megtartott utolsó ülésén a mezőgazdasági kérdésekkel foglal­kozott legtöbbet. Nem véletlenül, mert errefelé sem volt még sose eny­­nyire súlyos helyzetben a társadalmi és magánszektor, mint jelenleg. Óriási felháborodást keltett az adóhátralék erőszakos behajtása, nemcsak a földművesek hanem más foglalkozású tanácsnokok ré­széről is. Azelőtt, illetve a gazdasági zárlat bevezetését megelőző években 96 százalékos volt az adó megfizettetése a zombori községben. Most is adóz­nának, ha módjukban állna, de nem fizethetnek mert nincs miből, hiszen a parasztság zöme semmilyen jöve­delemre nem tett szert. A nagyfokú elszegényedéshez egyebek között jócskán hozzájárultak az árarányta­lanságok is. Több példát is felhoztak az ülésen ennek igazolására: 8 liter tejet kellett adni egy liter gázolajért, vagy egy tonna búzát 10 liter gázola­jért, de valóságos vagyonba került a vetőmag, nem beszélve a gépalkat­részekről, a takarmányról stb. Számtalanszor elhangzott már az il­letékesek részéről, hogy a zárlat ide­jén éppen a mezőgazdaságnak kö­szönhetően sikerült megőrizni a szociális nyugalmat, az állam azon­ban ennek ellenére erőszakos mó­don igyekszik megfizettetni az adót, ami megengedhetetlen, hiszen min­denki előtt világos, hogy képtelenek adózni, hangzott el az ülésen. Kabók István telecskai tanács­nok cinizmusnak, kétszeres rablás­nak nevezte az állam eljárását, mert mint mondta, az állam egy­százalékos kamatot sem fizetett ki, habár hosszú ideig nem törlesztet­te adósságait az átvett búzáért a társadalmi és magánszektor iránt. Egyrészt behajtja az adót kamatos­tul, másrészt viszont nem teljesíti a termelők iránti alapvető kötelezett­ségeit. Szerinte, ha az állam kifizet­né a búza árbeli különbsége követ­keztében szerzett extraprofitot a ter­melőknek, nem lenne gond az adó törlesztése. Vukadin Vukičević zombori földműves tanácsnok úgy véleke­dett, le kell írni az adót, mert a me­zőgazdaság erre rászolgált, aki pe­dig már kifizette, annak pedig szá­molják el a jövő évre. Javaslatát töb­ben is támogatták, mások pedig úgy vélekedtek, ha nem is törlik el az adót, legalább halasszák el bizonyos időre a megfizettetést, vagy csök­kentsék a megterhelést. Abban vi­szont mindannyian egyetértettek, hogy az erőszakos adóbehajtást meg kell szüntetni, mert annak aligha le­het jó vége, ha tovább folytatják a munkaeszközök és egyebek önké­nyes elkobzását. H. Á. Bőrkabátosok lepték el Vajdaságot Ellenzéki pártvélemények az adóbehajtásról A Szerb Képviselőház múlt keddi ülésén a mezőgazdasági bizott­ság három tagja sajtótájékoztatón számolt be arról, hogy 1996-ra végre agrárköltségvetést is készítettek. Lelkesedve nyugtázták, hogy ezentúl egymilliárd dinárt fektet be az állam a mezőgazda­ságba, ami szerintük nagy fellendülést fog eredményezni. Azt jö­vendölték, hogy a mezőgazdasági termelés rohamos fejlődésnek indul, elfogadhatóbbak lesznek a felvásárlási árak, és liberalizál­ják a behozatalt és a kivitelt. Csak a tejfelvásárlásra állítólag 280 millió dinárt irányoztak elő, növénytermesztésre pedig 182 milli­ót. Amiből arra a következtetésre jutottak, hogy a cukorrépa-ter­melés stabilizálódni fog. A bizottság három szocialista tagja - va­lamennyi földműveléssel foglalkozik - nem győzte dicsőíteni a kormányt, érdekes módon egyiküknek sem jutott eszébe az adó­behajtás, még csak meg sem említették, hogy ha így halad tovább, nemcsak a mezőgazdasági gépeit fogják a parasztnak lefoglalni, hanem következik a padlássöprögetés, és akkor már csak egy haj­szál választ el bennünket a bajusztépéstől. Egyikük sem említette meg, hogy az utóbbi néhány hétben miért lepték el bőrkabátosok Vajdaságot A köztársasági parlamentben né­hány ellenzéki képviselőtől megkér­deztük, mi a véleményük arról, hogy jó néhány földművesnek az adó fejé­ben lefoglalták az ingóságait AZ AUTÓT VISZIK, A KUKORICÁT NEM Vuk Drašković, az SZMM elnöke a következőket nyilatkozta: - Ez a rendszer a paraszt iránt ta­núsított viselkedésével azt bizonyítja, hogy kínai módszereket alkalmaz, a kí­nai szocializmus híve, vagy készül visszaállítani az 1945. évet, a padlás­söprögetés, a bajusztépdesés idősza­kát. Bőrkabátosok, felfegyverzett rendőrök járják a parasztok gazdasági udvarait, lefoglalják a mezőgazdasági gépeiket, s minden más értékesebb tárgyaikat, azzal a kifogással, hogy nem fizették be az adót. Emlékezzünk csak rá, hogy ezek az „árak” Szerbiá­ban először felvásárolták a búzát há­romszor olcsóbban, mint­ annak a tényleges ára, azaz az ausztriai, német­­országi vagy franciaországi piaci érték­nek az egyharmadáért, és ezt az ösz­­szeszedett, gyakran még ki sem fizetett búzát eladták az oroszoknak, vagy ki­cserélték kőolajért, amit ott megkap­tak a piaci árnál jóval olcsóbban, ne­vetséges áron, s ugyanezt itthon elad­ták a szerencsétlen parasztoknak. Szá­moljunk utána, hány bőrt nyúztak le a polgárokról. Egy kg búzán kilencszer fosztották ki a parasztot. És minden­nek tetejébe nagyon sok az olyan eset, amikor ki sem fizették a búzáért járó pénzt. Szégyellhetné magát az a kor­mány, amelyik így viselkedik az ország éléskamrájával szemben, azokkal a kétkezi munkásokkal, akik etetik az egész országot. Az ilyen kormánynak meg kell buknia. ■ Ön mivel magyarázza azt, hogy épp Vajdaságban a leggyakoribb a le­foglalás? Azért, mert ott van a legtöbb föld­műves, mert Vajdaságban termett a legtöbb búza, és azért, mert ott van mit elvinni. A Szerb Megújhodási Mozgalom vajdasági, vilovói képviselője, Mika Vlahovic földműveléssel foglalkozik. A végrehajtók az ő gazdasági udvarába is betértek, és lefoglalták az autóját. Pedig a gazda ajánlotta nekik, hogy ott van egy egész góré kukorica, vigyék azt, de erre azt a választ kapta, hogy nekik a kukorica nem kell, nem tud­nak vele mit kezdeni, senkinek sem le­het eladni, inkább viszik az autót, azt könnyen pénzzé tehetik. A mezőgaz­daság helyzetéről talán ennél ékesebb bizonyíték nem is kell, mint az, hogy a kukoricát még a végrehajtónak sem éri meg lefoglalni, mert az tulajdon­képpen értéktelen áru. Az érintett gaz­da az esetről a következőket nyilatkoz­ta: - Negyvennyolcban a lovakat vitték el, most inkább az autót választották. Ott van a községháza udvarán, biztos helyen a gépkocsim. Hiába ajánlottam nekik a kukoricát, nem kellett. Az au­tómat meg nagyon sajnálom, de mit tehetek? Az adót nem fizettem be, mert nem volt miből, a vagyonomat el­adni nem akartam az adó miatt, mert van két fiam, a szememre vetették vol­na, hogy elherdálom az örökségüket, csak azért, hogy az államot kielégít­sem. Az adót egyszerűen azért nem tudtam fizetni, mert a búzáért kapott nyomorúságos pénz kellett az üzem­anyagra és a vetőmagra. De hogy jár­tam a gázolajjal? Öt dinárért vettem 400 litert, hiszen 40 hektár földem van, annak megműveléséhez legalább annyi kell, befizettem mindezt szep­tember 5-én, s a mai napig nem kap­tam meg az üzemanyagot. Azt üzenem Marjanovicnak, a kormányfőnek, hogy én az adót igenis kifizettem, mert nekünk, parasztoknak 28 párát fizet­tek a búza kilogrammjáért, holott an­nak a valós értéke 1 dinár. No már most én 70 tonnát adtam át, amiért valójában 70 000 dinárt kellett volna fizetniük, mert ennyi volt a tényleges értéke, ebből ha én kivonom a rám ki­rótt 3500 dináros adót, még mindig marad akkora különbözet, hogy abból 20 évre előre kifizethetném az adó­mat. A MENEKÜLTEKNEK CSINÁLJÁK A HELYET Dr. Zoran Đinđić, a Demokrata Párt elnöke így nyilatkozott: - A cinizmus teteje, hogy a kor­mány behajtja a parasztoktól a ki nem fizetett adót, s közben többszörösen becsapta őket. Például Mirko Marja­­novic kormányfő a Progresen keresz­tül négyszeres áron szállítja ki külföld­re a búzát, amit a földműveseknek még a mai napig sem fizetett ki azon a nyomorúságos 28 párás áron sem. Egyszerűen elrabolták tőlük az idei termést, s most a bőrkabátos adóbehaj­tók elviszik a traktorokat, mezőgazda­­sági gépeket. Azt hiszem, hogy ez a szemtelenségnek a végső határa, és bi­zonyíték arra, hogy ebben az ország­ban, aki dolgozik, az jár a legrosszabb­­bul. Ugyanis azoknak a termelőknek, akik nem állítottak elő semmit, most nem is kell fizetniük a semmiért. Dr. Marko Kovác, a Polgári Szövet­ség köztársasági képviselője elmondta, hogy a vajdasági földművesektől na­gyon sok tiltakozó, siránkozó levelet kap, ezért a közelmúltban ellátogatott a Zrenjanin melletti Aradac faluba, ahol a lakosságnak fele szerb, fele szlo­vák. Volt mit látnia, mindaz valóban igaznak bizonyult, amiről az elkesere­dett parasztok írtak. Felháborítónak tartja, hogy ez a lelketlen ország, amelynek egyik legstabilabb pontja a mezőgazdaság, s amely évek hosszú során könyörtelenül kizsákmányolta a falut, most arra vetemedett, hogy még az alapvető munkaeszközöket is elveszi a parasztoktól. Nem volt elég, amit a búza árával csináltak velük, aztán ezt tetézték az üzemanyaggal, most még a gazdasági udvaraikat is kifosztják tel­jesen. Enyhén szólva pofátlanság, hogy aprópénzért felvásárolták a bú­zát, és most arról kaptak hírt a képvi­selők, hogy 100 000 tonnát szállítottak ki külföldre, jóval magasabb áron, mint amennyit annak idején a paraszt­nak fizettek érte. Tonnánként alig 10- 15 dollár jutott a termelőnek, külföl­dön meg 150 dollárért adták el. Az ef­féle hozzáállás a mezőgazdaság ka­tasztrófájához fog vezetni. Megkérdeztük Zarko Koráétól, hogy feltűnt-e neki, Vajdaságban job­bára azokban a falvakban foglalnak le a végrehajtók, ahol nemzeti kisebbsé­gek élnek? - így igaz, ahogy mondja, pedig, ha egy csöpp esze lenne a kormány­nak, óvatosan kezelné ezt a kérdést, oly módon, hogy még a gyanú árnyé­ka se férkőzhessen hozzá, hogy esetleg a magyaroktól, szlovákoktól, romá­noktól nagyobb örömmel veszik el az ingóságot, mint a szerbektől. De nem így van. Éppen ezeken a helyeken kezdtek el legnagyobb tempóban be­hajtani, talán a helyi kiskirályok jóvol­tából, akik úgy gondolják, hogy csak haszon származik abból, ha a nemzeti kisebbséghez tartozókat egy kicsit megijesztik. Én nem állítom azt, hogy ez a kormány jóváhagyásával történik, de tény az, hogy semmit sem tesznek annak érdekében, hogy megakadá­lyozzák vagy leállítsák a soviniszta és nacionalista hajlamú vezetők megnyil­vánulásait. Talán az az elképzelés sem áll tőlük távol, hogy ily módon igye­keznek megváltoztatni Vajdaság etni­kai összetételét, hiszen a parasztok­­ hagyták el legkevésbé a házukat, föld­jüket, ingatlanjukat, országukat, most ha elveszik tőlük az alapvető munka­eszközeiket, lehet, hogy annyira meg­ijednek, hogy még ők is útra kelnek. Előfordulhat, hogy így csinálnak he­lyet a menekülteknek. VARJÚ Márta

Next