Magyar Szó, 1996. január (53. évfolyam, 1-25. szám)
1996-01-03 / 1. szám
4 AKTUÁLIS Tetemes anyagi kár Tűz a kragujevaci Zastavában Slobodan Babić, a szerb kormány alelnöke és Fodor Oszkár iparügyi miniszter január 1-jén a kragujevaci Zastava művekbe látogattak, amelynek egyik részlegében a múlt év utolsó napján tűz ütött ki. Babic rámutatott, hogy a kár ugyan nagy, de sikerült elkerülni a katasztrófát, és az a fontos, hogy teljesíteni tudják a havi tervet. Miko Bogdanovic, a gépkocsigyár igazgatója hangsúlyozta, az a szerencse, hogy nem voltak emberáldozatok és sérültek, és a gyár legfontosabb részlegei nem rongálódtak meg. A tűz mintegy 10 ezer négyzetméterre terjedt ki a szerelőraktárban, és teljesen leégett négyezer négyzetméternyi raktárhelyiség. A kragujevaci városi képviselőtestület végrehajtó bizottsága tegnapi ülésén úgy határozott, hogy a gyárnak 500 ezer dináros segélyt küldenek. A szerb kormány is segélyt ígért a károk megtérítésére, hogy mielőbb folytatódhasson a termelés. A gyárban kárfelbecslő törzskárt alakítottak. A tűz oltásában részt vett a jugoszláv katonaság tűzoltó egysége, valamint jagodinai, kraljevói, topolai, Gornji Milanovaci, račai, katovnai, arandelovaci, čačaki, Velika Plana-i, smederevói, mladenovaci tűzoltók. (Beta) Bocsássák szabadon Trifunović tábornokot! A szövetségi parlament előtti téren január 1-jén a Szerbiai Polgári Szövetség szervezésében mintegy 200 polgár gyűlt össze, akik még egyszer kérték a hatóságokat, hogy bocsássák szabadon Vladimir Trifunovic tábornokot, a volt MH varazdini hadtestének parancsnokát, valamint Sreten Raduški és Berislav Popov ezredeseket. Az összegyűltek petíciót írtak alá a három tiszt szabadon bocsátására, és követelték annak a bírósági pernek az érvénytelenné nyilvánítását, amelynek során az ország katonai és védelmi erejének aláásásáért elítélték őket. Vesna Pešić, a Polgári Szövetség elnöke hangsúlyozta, szégyen, hogy börtönben legyen egy olyan ember, aki 200 fiatalt mentett meg. „Most már világos mindenki számára, hogy haláluk hiábavaló lett volna.” Zarko Korác, a Polgári Szövetség alelnöke úgy értékelte, hogy a volt tisztek elleni bírósági per tulajdonképpen politikai per, amelyen bűnöst kerestek a Szlovéniában és Horvátországban alkalmazott teljes katonai stratégiáért és a háborúban tanúsított egész viselkedésért. Hozzátette, hogy Bulatovic elnök, valamint Tudman horvát elnök újévre megkegyelmeztek bizonyos számú személynek, Szerbia elnöke azonban nem tette ezt meg. „Csupán Szerbia elnöke lép be az új évbe megkegyelmezés nélkül, nem áll szándékában azt üzenni Szerbia polgárainak, hogy az idén a szenvedélyek lecsillapítására törekszik majd, és a problémákat eszmecserével és nem bírósági perekkel oldja meg” - mondta Kovác. A volt tisztek kiszabadítására irányuló kampányt a belgrádi Vreme független hetilap indította meg. (Beta) A TOPOLYAI KÖZSÉGBEN Magasabb közművesítési illetékek Az év utolsó munkanapján tartotta tavalyi utolsó ülését a topolyai községi végrehajtó bizottság, melynek tagjai tekintettel a kiskereskedelmi árak több mint százszázalékos növekedésére emelték a közművesítési helyi illetékeket. Ezek címén pedig a topolyai község polgárai ötven százalékkal többet fizetnek majd mint tavaly, kivéve a vendéglátóipari célokra használt közterületekért a tó partján a gépjárművek után építkezések alkalmával és a gépjárművek parkolásáért, melyek díja száz százalékkal emelkedett, így az üzleti célokra használt közterületekért négyzetméterenként tíz négyzetméterig naponta 0,20 dinárt kell fizetni és minden további négyzetméterért 0,10 dinárt, a piacon és vásáron egy négyzetméterért 15, a vendéglátóipari objektumokban felállított biliárdasztalért havonta 300, tombola szervezéséért 1500, szerencsejátékokra szolgáló berendezések után 150, játékautomaták után pedig 750 dinárt. Ugyancsak emelkedett a község tulajdonát képező üzlethelyiségek és garázsok bérleti díja 100, illetve nagyobb százalékban. Az üzlethelyiségek négyzetméteréért a körzettől függően 6-14 dinárt kell fizetni havonta, míg a garázsok használatáért azok fajtájától függően 50-200 dinárt. Bár nem az utolsó ülésen hangzott el, de újra időszerű az a javaslat, hogy a végrehajtó bizottság emlékeztesse a polgárokat törvényes kötelességükre, hogy házuk, üzletük előtt takarítsák el a havat, tisztítsák le a járdát. Ennek elmulasztása ugyanis nagyon megnehezíti, sőt veszélyessé teheti a gyalogos közlekedést a város utcáin. N.K. Ötven év távlatából Ünnepi ülés a topolyai könyvtárban December 29-én tartotta ünnepi ülését a topolyai Népkönyvtár dolgozói közössége abból az alkalomból, hogy fél évszázaddal ezelőtt alakult meg ez a művelődési intézmény. A városban már korábban is léteztek olvasókörök, de intézményesített formája 1945- ben jött létre a könyvtárnak néhai Bacsa Mária vezetésével. Dr. Penovácz Antal a könyvtár igazgatója köszöntötte az ünnepi ülés részvevőit, vendégeit és ismertette az intézmény életében történteket az elmúlt évtizedek során, valamint a jelenlegi állapotokat. Az ismertetőből megtudtuk, hogy a topolyai a vajdasági könyvtárak között a harmadik helyet foglalja el a könyvek számát illetően, mivel kettőnél több könyv jut egy lakosra, ami világviszonylatban is jó eredménynek számít, mert az UNICEF szabványa szerint fejenként két könyv a mérce. Az igazgató azt is elmondta, hogy a topolyai könyvtár az utóbbi években rangos rendezvények szervezője és színhelye, mint a Fehér Ferenc napoké, az író-olvasó találkozóknak pedig sok éves hagyománya van. A könyvtár ünnepe alkalmából a köztársasági művelődési minisztérium táviratban köszöntötte az intézmény dolgozóit, az igazgató pedig plakettet adott át az egykori és jelenlegi dolgozóknak az alapító képviselőjének, az igazgató és ellenőrző bizottság tagjainak, illetve azon vállalatok képviselőinek, melyek támogatják a könyvtár munkáját. Az igazgatóbizottság nevében Sörfőző Károly köszöntötte az egybegyűlteket és a VMDK könyv ajándékát adta át az igazgatónak. Magyar Szó 1996. január 3., szerda Eltörölni, de legalább elodázni Zomborban is tiltakoznak az adóbehajtás ellen Mint várható is volt, Zombor község képviselő-testülete az óesztendőben megtartott utolsó ülésén a mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozott legtöbbet. Nem véletlenül, mert errefelé sem volt még sose enynyire súlyos helyzetben a társadalmi és magánszektor, mint jelenleg. Óriási felháborodást keltett az adóhátralék erőszakos behajtása, nemcsak a földművesek hanem más foglalkozású tanácsnokok részéről is. Azelőtt, illetve a gazdasági zárlat bevezetését megelőző években 96 százalékos volt az adó megfizettetése a zombori községben. Most is adóznának, ha módjukban állna, de nem fizethetnek mert nincs miből, hiszen a parasztság zöme semmilyen jövedelemre nem tett szert. A nagyfokú elszegényedéshez egyebek között jócskán hozzájárultak az áraránytalanságok is. Több példát is felhoztak az ülésen ennek igazolására: 8 liter tejet kellett adni egy liter gázolajért, vagy egy tonna búzát 10 liter gázolajért, de valóságos vagyonba került a vetőmag, nem beszélve a gépalkatrészekről, a takarmányról stb. Számtalanszor elhangzott már az illetékesek részéről, hogy a zárlat idején éppen a mezőgazdaságnak köszönhetően sikerült megőrizni a szociális nyugalmat, az állam azonban ennek ellenére erőszakos módon igyekszik megfizettetni az adót, ami megengedhetetlen, hiszen mindenki előtt világos, hogy képtelenek adózni, hangzott el az ülésen. Kabók István telecskai tanácsnok cinizmusnak, kétszeres rablásnak nevezte az állam eljárását, mert mint mondta, az állam egyszázalékos kamatot sem fizetett ki, habár hosszú ideig nem törlesztette adósságait az átvett búzáért a társadalmi és magánszektor iránt. Egyrészt behajtja az adót kamatostul, másrészt viszont nem teljesíti a termelők iránti alapvető kötelezettségeit. Szerinte, ha az állam kifizetné a búza árbeli különbsége következtében szerzett extraprofitot a termelőknek, nem lenne gond az adó törlesztése. Vukadin Vukičević zombori földműves tanácsnok úgy vélekedett, le kell írni az adót, mert a mezőgazdaság erre rászolgált, aki pedig már kifizette, annak pedig számolják el a jövő évre. Javaslatát többen is támogatták, mások pedig úgy vélekedtek, ha nem is törlik el az adót, legalább halasszák el bizonyos időre a megfizettetést, vagy csökkentsék a megterhelést. Abban viszont mindannyian egyetértettek, hogy az erőszakos adóbehajtást meg kell szüntetni, mert annak aligha lehet jó vége, ha tovább folytatják a munkaeszközök és egyebek önkényes elkobzását. H. Á. Bőrkabátosok lepték el Vajdaságot Ellenzéki pártvélemények az adóbehajtásról A Szerb Képviselőház múlt keddi ülésén a mezőgazdasági bizottság három tagja sajtótájékoztatón számolt be arról, hogy 1996-ra végre agrárköltségvetést is készítettek. Lelkesedve nyugtázták, hogy ezentúl egymilliárd dinárt fektet be az állam a mezőgazdaságba, ami szerintük nagy fellendülést fog eredményezni. Azt jövendölték, hogy a mezőgazdasági termelés rohamos fejlődésnek indul, elfogadhatóbbak lesznek a felvásárlási árak, és liberalizálják a behozatalt és a kivitelt. Csak a tejfelvásárlásra állítólag 280 millió dinárt irányoztak elő, növénytermesztésre pedig 182 milliót. Amiből arra a következtetésre jutottak, hogy a cukorrépa-termelés stabilizálódni fog. A bizottság három szocialista tagja - valamennyi földműveléssel foglalkozik - nem győzte dicsőíteni a kormányt, érdekes módon egyiküknek sem jutott eszébe az adóbehajtás, még csak meg sem említették, hogy ha így halad tovább, nemcsak a mezőgazdasági gépeit fogják a parasztnak lefoglalni, hanem következik a padlássöprögetés, és akkor már csak egy hajszál választ el bennünket a bajusztépéstől. Egyikük sem említette meg, hogy az utóbbi néhány hétben miért lepték el bőrkabátosok Vajdaságot A köztársasági parlamentben néhány ellenzéki képviselőtől megkérdeztük, mi a véleményük arról, hogy jó néhány földművesnek az adó fejében lefoglalták az ingóságait AZ AUTÓT VISZIK, A KUKORICÁT NEM Vuk Drašković, az SZMM elnöke a következőket nyilatkozta: - Ez a rendszer a paraszt iránt tanúsított viselkedésével azt bizonyítja, hogy kínai módszereket alkalmaz, a kínai szocializmus híve, vagy készül visszaállítani az 1945. évet, a padlássöprögetés, a bajusztépdesés időszakát. Bőrkabátosok, felfegyverzett rendőrök járják a parasztok gazdasági udvarait, lefoglalják a mezőgazdasági gépeiket, s minden más értékesebb tárgyaikat, azzal a kifogással, hogy nem fizették be az adót. Emlékezzünk csak rá, hogy ezek az „árak” Szerbiában először felvásárolták a búzát háromszor olcsóbban, mint annak a tényleges ára, azaz az ausztriai, németországi vagy franciaországi piaci értéknek az egyharmadáért, és ezt az öszszeszedett, gyakran még ki sem fizetett búzát eladták az oroszoknak, vagy kicserélték kőolajért, amit ott megkaptak a piaci árnál jóval olcsóbban, nevetséges áron, s ugyanezt itthon eladták a szerencsétlen parasztoknak. Számoljunk utána, hány bőrt nyúztak le a polgárokról. Egy kg búzán kilencszer fosztották ki a parasztot. És mindennek tetejébe nagyon sok az olyan eset, amikor ki sem fizették a búzáért járó pénzt. Szégyellhetné magát az a kormány, amelyik így viselkedik az ország éléskamrájával szemben, azokkal a kétkezi munkásokkal, akik etetik az egész országot. Az ilyen kormánynak meg kell buknia. ■ Ön mivel magyarázza azt, hogy épp Vajdaságban a leggyakoribb a lefoglalás? Azért, mert ott van a legtöbb földműves, mert Vajdaságban termett a legtöbb búza, és azért, mert ott van mit elvinni. A Szerb Megújhodási Mozgalom vajdasági, vilovói képviselője, Mika Vlahovic földműveléssel foglalkozik. A végrehajtók az ő gazdasági udvarába is betértek, és lefoglalták az autóját. Pedig a gazda ajánlotta nekik, hogy ott van egy egész góré kukorica, vigyék azt, de erre azt a választ kapta, hogy nekik a kukorica nem kell, nem tudnak vele mit kezdeni, senkinek sem lehet eladni, inkább viszik az autót, azt könnyen pénzzé tehetik. A mezőgazdaság helyzetéről talán ennél ékesebb bizonyíték nem is kell, mint az, hogy a kukoricát még a végrehajtónak sem éri meg lefoglalni, mert az tulajdonképpen értéktelen áru. Az érintett gazda az esetről a következőket nyilatkozta: - Negyvennyolcban a lovakat vitték el, most inkább az autót választották. Ott van a községháza udvarán, biztos helyen a gépkocsim. Hiába ajánlottam nekik a kukoricát, nem kellett. Az autómat meg nagyon sajnálom, de mit tehetek? Az adót nem fizettem be, mert nem volt miből, a vagyonomat eladni nem akartam az adó miatt, mert van két fiam, a szememre vetették volna, hogy elherdálom az örökségüket, csak azért, hogy az államot kielégítsem. Az adót egyszerűen azért nem tudtam fizetni, mert a búzáért kapott nyomorúságos pénz kellett az üzemanyagra és a vetőmagra. De hogy jártam a gázolajjal? Öt dinárért vettem 400 litert, hiszen 40 hektár földem van, annak megműveléséhez legalább annyi kell, befizettem mindezt szeptember 5-én, s a mai napig nem kaptam meg az üzemanyagot. Azt üzenem Marjanovicnak, a kormányfőnek, hogy én az adót igenis kifizettem, mert nekünk, parasztoknak 28 párát fizettek a búza kilogrammjáért, holott annak a valós értéke 1 dinár. No már most én 70 tonnát adtam át, amiért valójában 70 000 dinárt kellett volna fizetniük, mert ennyi volt a tényleges értéke, ebből ha én kivonom a rám kirótt 3500 dináros adót, még mindig marad akkora különbözet, hogy abból 20 évre előre kifizethetném az adómat. A MENEKÜLTEKNEK CSINÁLJÁK A HELYET Dr. Zoran Đinđić, a Demokrata Párt elnöke így nyilatkozott: - A cinizmus teteje, hogy a kormány behajtja a parasztoktól a ki nem fizetett adót, s közben többszörösen becsapta őket. Például Mirko Marjanovic kormányfő a Progresen keresztül négyszeres áron szállítja ki külföldre a búzát, amit a földműveseknek még a mai napig sem fizetett ki azon a nyomorúságos 28 párás áron sem. Egyszerűen elrabolták tőlük az idei termést, s most a bőrkabátos adóbehajtók elviszik a traktorokat, mezőgazdasági gépeket. Azt hiszem, hogy ez a szemtelenségnek a végső határa, és bizonyíték arra, hogy ebben az országban, aki dolgozik, az jár a legrosszabbbul. Ugyanis azoknak a termelőknek, akik nem állítottak elő semmit, most nem is kell fizetniük a semmiért. Dr. Marko Kovác, a Polgári Szövetség köztársasági képviselője elmondta, hogy a vajdasági földművesektől nagyon sok tiltakozó, siránkozó levelet kap, ezért a közelmúltban ellátogatott a Zrenjanin melletti Aradac faluba, ahol a lakosságnak fele szerb, fele szlovák. Volt mit látnia, mindaz valóban igaznak bizonyult, amiről az elkeseredett parasztok írtak. Felháborítónak tartja, hogy ez a lelketlen ország, amelynek egyik legstabilabb pontja a mezőgazdaság, s amely évek hosszú során könyörtelenül kizsákmányolta a falut, most arra vetemedett, hogy még az alapvető munkaeszközöket is elveszi a parasztoktól. Nem volt elég, amit a búza árával csináltak velük, aztán ezt tetézték az üzemanyaggal, most még a gazdasági udvaraikat is kifosztják teljesen. Enyhén szólva pofátlanság, hogy aprópénzért felvásárolták a búzát, és most arról kaptak hírt a képviselők, hogy 100 000 tonnát szállítottak ki külföldre, jóval magasabb áron, mint amennyit annak idején a parasztnak fizettek érte. Tonnánként alig 10- 15 dollár jutott a termelőnek, külföldön meg 150 dollárért adták el. Az efféle hozzáállás a mezőgazdaság katasztrófájához fog vezetni. Megkérdeztük Zarko Koráétól, hogy feltűnt-e neki, Vajdaságban jobbára azokban a falvakban foglalnak le a végrehajtók, ahol nemzeti kisebbségek élnek? - így igaz, ahogy mondja, pedig, ha egy csöpp esze lenne a kormánynak, óvatosan kezelné ezt a kérdést, oly módon, hogy még a gyanú árnyéka se férkőzhessen hozzá, hogy esetleg a magyaroktól, szlovákoktól, románoktól nagyobb örömmel veszik el az ingóságot, mint a szerbektől. De nem így van. Éppen ezeken a helyeken kezdtek el legnagyobb tempóban behajtani, talán a helyi kiskirályok jóvoltából, akik úgy gondolják, hogy csak haszon származik abból, ha a nemzeti kisebbséghez tartozókat egy kicsit megijesztik. Én nem állítom azt, hogy ez a kormány jóváhagyásával történik, de tény az, hogy semmit sem tesznek annak érdekében, hogy megakadályozzák vagy leállítsák a soviniszta és nacionalista hajlamú vezetők megnyilvánulásait. Talán az az elképzelés sem áll tőlük távol, hogy ily módon igyekeznek megváltoztatni Vajdaság etnikai összetételét, hiszen a parasztok hagyták el legkevésbé a házukat, földjüket, ingatlanjukat, országukat, most ha elveszik tőlük az alapvető munkaeszközeiket, lehet, hogy annyira megijednek, hogy még ők is útra kelnek. Előfordulhat, hogy így csinálnak helyet a menekülteknek. VARJÚ Márta