Magyar Szó, 1996. február (53. évfolyam, 26-50. szám)

1996-02-01 / 26. szám

4 AKTUÁLIS Többgyerekeseknek Mit tehetnek fennmaradásuk érdekében azok a többgyerekes családok, akiknek mától megszűnik a joguk az ingyenes napközire és a családi pótlékra Vajdaságban február elsejétől hat községben, településen pozitívra változott a népszaporulati előjel, ami azt jelenti, hogy megszűnnek a három, illetve több gyerek vállalását serkentő kedvezmények. A törvény értelmében a pozitív népszaporulatot mutató helységekben a családi pótlék csak a háromgyerekes családoknak jár, az is a család anyagi helyzetétől függően, az összege pedig akkora nagyságbeli sorrendben, mint amilyen sorrendben születtek a gyerekek: az első gyereké a legkisebb összeg, a második gyereké valamivel nagyobb, s a harmadik gyereknek jár a legnagyobb összegű családi pótlék. A harmadik gyereknek a család anyagi helyzetétől függetlenül jár a pótlék. A harmadik gyereknek tehát erre joga van, még akkor is, ha a leggazdagabb családba született bele. De csak addig, míg meg nem születik a negyedik, mert akkor a harmadik gyerek is elveszíti a privilégiumát a legnagyobb összegű gyermekpótlékra. A pozitív előjelű helységekben az állam ezután nem vállalja magára a harmadik gyerek napközis ellátásának a költségeit. A negatív népszaporulatú mutatóval rendelkező községekben a harmadik gyereknek ingyen napközi jár és a legnagyobb gyermekpótlék, sőt nemcsak a harmadiknak, hanem a sorrendben következő gyerekekért sem kell fizetni az iskoláskor előtti intézményben, továbbá a negyedik, ötödik, hatodik, hetedik gyereknek is olyan összegű gyermekpótlék jár, mint a harmadiknak. Magyarán: harmadik gyermekként kezelik őket, úgy a napközis ellátás szempontjából, mint a gyermekpótlék odaítélésekor. Mostantól anyagi helyzetüktől függetlenül az erre való jogukat veszítik el a többgyermekes beočini, temerini, žabljai, újvidéki családok, és továbbra sem lesz joguk rá a verbászi és a Stara Pazova-i családoknak. Amennyiben a család bevétele nem haladja meg azt a határértéket, ameddig jár a gyermekpótlék, az első három gyerek jogosul rá, a többi nem. Hogy mi a helyzet a napköziben? A családok anyagi helyzetüktől függően fizetnek az iskoláskor előtti intézményben a gyerekeikért. Mit lehet tenni akkor, ha a jövőben a család nem tud megélni az ingyenes napközis ellátás és a gyermekpótlék nélkül? Újvidék környékén átjelentkezhetnek egy meghatározott begeči, kovilji, kiszácsi, ledinci, péterváradi, stepanovicevói vagy čeneji címre, addig, amíg nem változik meg a népszaporulati mutató. Addig, amíg nem lesz nagyobb arányú az elhalálozás, mint a születés. Hallatlan! Meggondolatlan a népszaporulatot serkentő ilyen politika, amellyel egyszercsak megvonják a kedvezményezett gyermekkorra való jogot az állam által kikönyörgött harmadik gyerektől. Nem így vélekednek azonban az illetékes minisztériumban és alapban. Szerintük soha ennyi gyermeket nem vett védelmébe az állam, mint manapság. A gyermekvédelmi hálót több mint 700 000 gyerekre vetették ki Szerbiában. Vajdaságban megduplázódott a gyermekpótlékra jogosulók száma, a korábbi hetven-egynéhány ezer helyett most 170 - 180 ezren vannak. Más lapra tartozik, hogy mennyire utal ez a szám Vajdaság elszegényedésére, mint ahogyan az is, hogy a gyermekpótlékot, a munkanélküli kismamák anyasági segélyét, a kismamák táppénzét 3-4 hónapos késéssel fizetik ki. Cs. I. Magyar Szó A 225 éves kishegyesi iskola Részletek a szerző: A kishegyesi római katolikus felekezeti iskola története c. monográfiájából (11.) Az iskolaszék 1894. augusztus 24-én tartott ülésén véglegesíti a hatodik tanítói állást. Az állást Greiner József „helybeli kántor által fogja betölteni azzal a kijelentéssel, miszerint nevezett kántor köteles maga mellé oly segédet alkalmazni, ki őt a kántori teendőkben segíteni, az első osztályt vezetni és egyes osztályokba az énektanítást eszközölni képes leendő. Miután az egyházmegyei tanhatóság Greinert kinevezte tanítóvá, megküldte a kinevezési okmányt Balassy plébánosnak, „oly felhívással..., miszerint mondott tanítót hivatalába szokott módon vezesse be, s egyúttal serkentse, hogy a szülők bizalmát, a gondozásra bízott gyermekek szeretetét kifogástalan magaviselettel a kötelmeinek pontos és lelkiismeretes teljesítésével kiérdemelni igyekezzék”. Greiner József 1843-ban született Kulán, szülei azonban hamarosan Hegyesre költöznek. Nagyapja, Csepeley István 1814 óta volt már ekkor a falu kántora. Az elemi iskolát Hegyesen fejezte be, mégpedig Blázek József tanítónál, az 1854/55-ös iskolaévben. A tanítóképzőt Kalocsán végzi, majd nagyapja kívánságára 1874-ben hegyesi kántorrá választották. Több ízben segédtanítóskodott, mígnem megválasztják rendes tanítóvá. Ezzel újra egybekapcsolták a kishegyesiek a tanítói és a kántori állást. Greiner 1904-ben halt meg, Hegyesen. A fentebb ismertetett megegyezéshez híven Greiner nemsokára helyettest is állít maga mellé. Ilyen minőségben dolgozott Radók József tiszakálmánfalvi segédtanító Hegyesen az 1896/97-es iskolaévben. Radók távozása után továbbra is segédtanítókkal töltötte be az állását. Hogyne, hiszen üzletet jelentett. A tanítói fizetésnek csak egy részét adta a helyettesének, a nagyobbik rész magának maradt... A vármegyei tanügyi szervek ezt szóvá tették az egyházmegyei tanhatóságoknál: „A kir. tanfelügyelőség azon panasszal fordult az egyházm. tanhatóságához, hogy 1894-ben tanítónak is megválasztott Greiner József kántor a tanítói teendőket nem maga végzi, hanem ezeket az általa felfogadott oklevéllel nem bíró segéd teljesíti. Tekintettel arra, hogy a tanítói állást a taneredmény kockáztatása nélkül folyton váltakozó s tanítói oklevéllel nem bíró segédekre bízni nem szabad megbízatik Ft. Uraságod, hogy a kir. tanfelügyelőség fenti panaszát illetőleg ide kimerítő jelentést tegyen. A kifogástételnek nincs foganatja, mert újra segédtanítót fogadott Greiner, így szerződtette 1898-ban Heintz Bálintot. Heintz 1877. november 24-én született Parabutyon. Elvégezte a gimnázium három osztályát és a kalocsai tanítóképzőt, 1898-ban diplomáit. Kezdő tanítóként jött Hegyesre, 1899. október 10-éig tanított a faluban. Hirtelenében két tanítói állomás megüresedett. Karaszy meghalt, Heintz távozott, Köröskényi Ilona beteg. Greiner József helyettesíti őt, így reá két osztály vezetése maradt, ezért a plébános engedélyért folyamodott az érsekséghez, tekintsen el a pályázat kiírásától, hogy azonnal betölthessék az üresedésben levő állásokat. Az érsekség megadta beleegyezését. A kedvező leirat alapján 1899. október 27-én a hatodik állomásra Greiner Endre hegyesi születésű, akkor már Topolyán működő tanítót választották meg. A hatodik állomáson csak négy hónapig dolgozik, ezután a megüresedett első állomásra választják meg (annak kedvezőbb volt a javadalma) az elhunyt Karaszy Sándor helyébe. Greiner állásába Mátyus Pál segédtanítót választotta az iskolaszék, s ő 1900 októberéig vezeti ezt az állomást. Az így megüresedett hatodik állomásra pályázatot kellene kiírni, de tekintettel az idő előrehaladott voltára, már költségkímélés szempontjából is „Bódy Máté kitűnően képesített tanító, tekintettel 50 éven át működő atyjának érdemeire is a pályázat kihirdetésének mellőzésével megválasztatik tanítónak”. 1904. október 18-án, a Bódy György nyugdíjazásakor megüresedett második tanítói állomásra előléptetik Bódy Mátét (itt is a kedvezőbb javadalmazás nyomott a latban), helyébe a hatodik állomásra az iskolaszék Hajdú Andrást választotta, akinek oklevelei „a legszebb reményekre jogosítják fel az iskolaszéket”. Hajdú András 1883. november 28-án Péterrévén született. Polgári iskolát végzett, majd beiratkozott a szegedi tanítóképzőbe, s 1904-ben be is fejezte. Diplomálása után Kishegyesen kezd tanítani. Hajdú 1911- ben távozik Kishegyesről. Távozása után Csincsek helyettes tanító tölti be állását, azonban ő is hamarosan, 1911 október végén elmegy a faluból. Ekkor az iskolaszék pályázatot írt ki, amelyre férfi és nő tanító egyaránt pályázhatott. A pályázatra tizenegyen jelentkeztek. Közülük Vidócziné Ambrus Júliát választotta meg az iskolaszék. Ambrus Júlia 1875. december 26-án született Moholon. A polgári iskola négy osztályát és a tanítóképzőt Temesváron végezte, 1905-ben nyert képesítést. Előbb szülőhelyén, majd Kishegyesen tanított. Az első világháború utáni időkben is még a faluban dolgozott. VIRÁG Gábor (Folytatjuk) KOŠTUNICA: Illúzió a gyors reintegrálódás Vojislav Kostunica, a Szerbiai Demokrata Párt elnöke tegnap kijelentette, hogy az Európai Unió tagállamai diplomáciai vezetőinek brüsszeli ülésén még egyszer bebizonyosodott, „milyen képtelen illúzió az, amit az időszerű hatalom tár elénk Jugoszlávia gyors és fájdalommentes reintegrálódásáról a nemzetközi közösségbe”. Kostunica hangsúlyozta, várható volt, hogy az Európai Unió újabb feltételeket szab, pillanatnyilag konkrétan azt, hogy Jugoszláviának és Macedóniának kölcsönösen el kell ismernie egymást, Jugoszláviának meg kell oldania Kosovo problémáját, az emberi jogok kérdését, és eleget kell tennie azoknak a feltételeknek, amelyeket Carl Bildt említett Sandžak és Vajdaság státusával kapcsolatban. Kostunica véleménye szerint Jugoszlávia esetleges reintegrálódásának kulcskérdése Kosovóval, valamint a hágai bírósággal való együttműködéssel kapcsolatos. „A kosovói albánoknak, különösen vezetőiknek, Ibrahim Rugovának, Rexhep Qosjának és Adem Demaqinak csak látszólag eltérő a véleménye a kosovói kérdés megoldásáról, mert végezetül mindannyian ugyanazt akarják Kosovo köztársaságot” - mondta Koštunica. A hatalmon lévő szocialisták ugyanakkor hallgatnak Kosovo problémájáról, nincs világos és egységes álláspontjuk, hanem a nemzetközi közösség új diktátumára várnak. Az SZSZP állítása kapcsán, miszerint az utóbbi néhány hónapban több mint 30 000 új tagot vettek fel a pártba, Kostunica kijelentette, „nehéz lenne felmérni, meddig terjednek a szocialisták hazugságai, az SZDP azonban olyan adatokkal rendelkezik, hogy az újonnan felvettek listájáról sokan még nem is tudják, hogy az SZSZP tagjai”. (Beta) 1996. február 1., csütörtök Csoda májusban Emlékezetem szerint még soha semmit se vártam olyan nagy izgalommal, mint az idei május elsejét. Addig még kerek három hónapnak kell elmúlnia, s ez a három hónap most már telítve lesz emésztő várakozással. De addig legalább alkalmam van fölidézni eltelt évtizedeim nagy várakozásait. A legelső talán a karácsonyvárás volt, amikor naponta százszor megkérdeztem a szüleimtől, hányat kell még aludni. Aztán ugyanilyen izgalommal vártam az óvodába indulás napját, majd az iskolába való indulást. Nem kisebb izgalmat jelentett számomra az sem, amikor megtudtam, hogy nemsokára útrakelünk a szomszédos kisvárosba, mégpedig vonaton. Kibírni addig a napig! Tetűlábakon haladt az idő. Végül mégiscsak felvirradt rám az a nap. És a többi nap is. Például az első randevú napja, aztán a hadseregbe való indulás feledhetetlen, felemelő pillanata. Meg kellett tapasztalnom és szoknom, hogy végül is eljön mindennek az ideje. Csak ki kell tudni várni. Ez ugyan benne a legnehezebb. Mert türelmetlen az ember. Azt szeretné, hogy ha valami eszébe jutott vagy valamit kigondolt, tüstént teljesüljön is. Adj Uram-teremtőm, de rögtön. Hát azért nem adják azt csak úgy. Türelem kell a csodaváráshoz. Nagy türelem. És erős hit. De megedzett ebben az élet. Hálás is vagyok érte. Hálás bizony. Elnézem a mai gyerekeket és fiatalokat: tele vannak türelmetlenséggel. Ez nem vezet jóra. Nem vezet jóra a hebehurgyaság, a hübelebalázskodás. Különösen manapság nem. Ez a kor kötélidegzetet követel meg úgy a kortársaktól, mint az elvtársaktól. Itt volt például ez a háború és mindaz, amivel egy igazságos háború megvívása jár. Mi megvívtuk ezt a háborút, s akik nem pusztultak bele, azok túlélték, kivárták a végét. Mert jó türelmük volt hozzá és kötélidegzetük. Ezek a szerencsés és fegyelmezett állampolgárok nem csupán a háborút élték túl, de a háború okozta izgalmakat is, a szegénységet, a nélkülözést meg ama inflációt, amelyre joggal lehetünk büszkék, mert a mienk volt a legnagyobb a világon. Mégis vártuk, hogy vége legyen egyszer, mert az ember olyan, hogy mindig vár valamit. S ebbe nem fárad bele élete utolsó leheletéig. Ilyen az ember, így van megteremtve. Megszületik, s attól a pillanattól kezdve egyfolytában vár valamit. Önzésből fakad, hogy mindig valami jobbat, így vagyok most a ránk következő május elsejével. Sok mindent vártam már az életben, volt, ami beteljesedett, volt, amit azóta is lankadatlanul várok. Most azonban minden várakozásom előterében május elseje áll. Nem azért, mert pirosbetűs ünnep, hogy majd szocialista kormányzatunk néhány évi tévelygés után végre visszaállítja régi fényébe, piros zászlókkal; nem a piros zászlók miatt várom és nem a régi fényért, hanem egy szép, komoly, megfontolt ígéretért, amely szép ígéretet a minap maga a kormányfő fogalmazott meg és tárt az ország sokat szenvedett népe elé, miszerint májusban várható lesz az ipari termelés növekedése, amely maga után vonja az életszínvonal lassú, ám fölfelé ívelő emelkedését is. Mikor ezt meghallottam, leléptem a hokedliról, amelyre azért kapaszkodtam fel egy hurokra fogott kötéllel, hogy... de nem folytatom. Könnyen kitalálhatják. Nem én lettem volna az utolsó reményvesztett polgára e hazának, aki végső elkeseredésében arra a végzetes lépésre szánta el magát. De mint mondtam, leléptem a hokedliról, a kötelet összehajtogattam, s eltettem jobb időkre. Visszaadta a jövőbe vetett hitemet a kormányfő nyilatkozata, miszerint ez év májusában annyi évi lecsúszás után érezhetővé és érzékelhetővé válik az emelkedés. Gondoltam, ezt még kivárom. Már csak azért is, mert roppant kíváncsi vagyok rá, hogyan lehet egy ország földig lerombolt gazdaságát három hónap alatt úgy rendbehozni, hogy annak jótékony hatását a zsebünkön is megérezzük. Előre tudom, hogy ez a csodával lesz határos. Sőt maga lesz a Csoda. De ha jól megfontoljuk, épp ez illik a csodák országához. Nemdebár? NÉMETH István Aleksandar Tišma kapta a Tolerancia Díjat Aleksandar Tišma újvidéki akadémikus kapta a Naša Borba Tolerancia Díját, amelyet az idén első ízben ítélnek oda, jelentette ki tegnap Belgrádban sajtóértekezleten dr. Latinka Perovic, a zsűri elnöke. A zsűri 19 javaslat közül választott, amelyek már magukban elismerést jelentenek. Azért ítélte Timának a díjat, mert az akadémikus kitartóan bizonyította, hogy minden kizárólagosság „az ember használatát” jelenti. A zsűri döntésével ki akarta emelni a szerb értelmiségiek felelősségét és a kimondott szóért való felelősséget a háborút követő időszakban. A sajtóértekezleten hangsúlyozták, hogy a Tolerancia Díj odaítélése kezdetét jelenti a nyilvánosságban tanúsított tolerancia széles körű iskolájának, a háborús időszakban történtekért való felelősségvállalásnak és a nép kollektív bűnösség alóli felszabadításának. (Tanjug) KISHEGYES Egyre több magyar az SZSZP-ben A Szerbiai Szocialista Párt kishegyesi községi tagozata kedden ünnepélyes keretek között fogadta soraiba az új tagokat. A nyilvános tribünön vendégként jelen volt Goran Perčević és Boško Perošević, a párt két alelnöke, valamint Nedeljko Šipovac, a február 16-án megrendezendő III. kongresszus szervezésével megbízott főbizottság tagja. - Nagyon nagy jelentőségű, hogy egy ilyen, zömében magyarlakta környezetben tömegesen igyekeznek belépni a Szerbiai Szocialista Pártba - hangsúlyozta Goran Perčević. - Mindez biztos jele annak, hogy Szerbiában jók a nemzetek közötti viszonyok. A tribünön elhangzott, hogy az elmúlt két hónap során több mint 30 000-en léptek be a pártba. Ebből csak Észak-Bácskában ezer új tagot jegyeztek, s ezeknek több mint a fele magyar ajkú. Boško Perošević, aki az SZSZP Tartományi Bizottságának elnöke is egyben, elmondta: - A hatalom mindent elkövet a nemzeti kisebbségek jogainak szavatolása érdekében. Anyanyelvű tankönyveket nyomtattunk számukra, lehetővé tettük új iskolák és nemzetiségi tannyelvű tagozatok megnyitását már tíz jelentkező esetén is. Sőt a TVT a kisebbségek szinte minden lapját a legkorszerűbb segédeszközökkel szerelte fel. Elmondhatom, hogy a Magyar Szó kétszerte jobb munkafeltételek között dolgozhat, mint a mi Dnevnikünk, amiről a kormányfő minapi látogatása során személyesen is meggyőződhettem -jelentette ki Boško Perošević. Az újdonsült tagok nevében Kelemen László szólt végül a községháza tanácstermét zsúfolásig megtöltő közönségéhez: " - Először is szeretném megköszönni, hogy a Szocialista Párt egyáltalán a soraiba fogadott. Mit is mondhatnék még... A XXI. század küszöbén állunk, és meggyőződésem, hogy az új évezredbe csak a szocialista párttal léphetünk be! P. R.