Magyar Szó, 1996. augusztus (53. évfolyam, 180-206. szám)
1996-08-01 / 180. szám
4 BELPOLITIKA Mezőgazdaságfejlesztési stratégia készül Mirko Marjanovic köztársasági kormányelnök tegnap a gnjilanei Mladost mezőgazdasági kombinátban elmondta, hogy Szerbiában átfogó mezőgazdaság-fejlesztési stratégiát készítenek, amellyel előirányozzák az agrárpolitika legfontosabb hosszú távú céljait, továbbá a megvalósításukhoz szükséges intézkedéseket. A kormányfő tegnap reggel ellátogatott a Sár-hegységen lévő Brezovica síközpontba is. Útján Nedeljko Šipovac mezőgazdasági miniszter, Dušan Vlatkovic pénzügyminiszter, Fodor Oszkár ipari miniszter és Jordan Aleksic környezetvédelmi miniszter kísérte. (Tanjug) 50 ÉVES A 7 NAP A 7 Nap új számának tartalmából. Tipikusan nyári témák uralják a 7 Nap legújabb számának oldalait, s fedőlapja is a nem mindenki számára megadatott nyaralás pillanatait idézi. Az Újvidéki Televízió HALLÓ, TÉVÉ! elnevezésű népszerű adásának jubileumi ünnepségéről tudósít színes képriportjában a lap, elénk villantva a Palicson megtartott műsor emlékezetes perceit. Az atlantai olimpiai játékokat köszöni a vezércikk: „A százéves olimpia sem volt mentes a nagy megcsúfoltatásoktól, kezdve a berlinitől, amelyen Hitler is ott páváskodott” - írja a szerző. Az adai IBA csiszoló-szerszámkészítő Kft. igazgatójával, Tóth Sándorral beszélget el gazdaságunk gondjairól az újság munkatársa. Gunarasra ugyancsak eljuthatunk az új szám révén: Túri Angelika az iskoláról ír. Mellette kapott helyet Molnár Cs. Attila Kaszakő című tárcája. TISZTA BÚZÁT VÁLOGAT A VADGALAMB amen jelent meg a neves néprajzkutató, Tripolsky Géza esszéje, amely Nagy Anna birkanyíró asszony balladáját is tartalamzza a cséplésről. A szajáni aratóünnepségről tudósítja a lap olvasóit B. Varga Viktória, majd a bajmoki aratóbálról következik beszámoló. A népszerű televíziós műsorvezetővel, Antal Imrével készített interjút Komáromi Gizella, Bakos Margit pedig a híres operaénekesnőt, a topolyai származású Tomik Margitot szólaltatja meg. A Családi Mozaik elnevezésű rovatban testvérek egymáshoz való viszonyáról jelent meg érdekes okfejtés. Három oldal keresztrejtvény, ingyenes apróhirdetések és két hétre szóló televízióműsor egészíti ki a 7 Napot. Hátsó borítóján a nagybecskereki gimnázium negyedikeseinek fényképe látható. A lap ára változatlanul 3 dinár. (15.) Már az első szám után kiderült azonban, hogy a Torontaler Bote sem maradt le sokkal a Gross-Becskereker Zeitung mögött. Egymást követték a túlkapásai. 1882 januárjában két becskereki pénzintézet ellen intézett támadást, 1882 májusában az iskolai szünnapokat kifogásolta, 1882 júliusában pedig azzal vádolta meg Lauka Gusztávot, hogy amióta ő szerkeszti a Torontált, a lap „feladatává tette ... a nemzetiségeknek egymás elleni heczelését”. „Ha ezen állítását a Torontaler Bote egyetlen sorral igazolja azonnal esélyesebb és ildomosabb egyénnek adjuk a lap szerkesztését” - válaszolta önérzetesen koszorús költőnk. A lapot egy bizonyos Fein úr szerkesztette, s csupán az intrikákra éhes olvasóközönség pártfogolta, tegyük hozzá: nem sokáig. 1882 júliusa után szűnhetett meg, mert azután már nem találunk említést róla a korabeli sajtóban. Sem a Gross-Becskereker Zeitungnak, sem pedig a Torontaler Boténak nem kerültek elő példányai. A rájuk vonatkozó adatokat főképpen a Torontál és a Wochenblatt szolgáltatta. Visszatérve Dohány Ignác és Josef Lutsch lapkiadói vállalkozására, el kell mondani, hogy talán éppen rájuk vonatkoznak Majtényi Mihály szavai, hogy „a legszartosabb kis nyomda is azon volt, hogy valami időszaki sajtóterméket, újságot, folyóiratot kaparintson magának; talán ez volt a nyomda nagy erőpróbája, talán ezen mutatkozott meg teherbíró képessége, hírneve...” VI. A SZERB JNYELVŰ LAPKIADÁS A RODOLJUBTÓL (1884) A BEČKEREČKE NOVINÉIG (1913). Noha Becskereknek 1847-ig nem volt nyomdája, írói azonban már voltak. A magyar írók közül ott buzgólkodott Debreczeni Bá rány Ágoston, a szerb literátorok közül pedig főképpen Marko Jelisejić és Evstatije Mihajlović. Marko Jelisejić 1832-ben jelentette meg Velizarij című kötetét, egy évvel később pedig, 1833-ban Aleksandar i Natalija című művét. Evstatije Mihajlovic az idő tájt Dobrivoj i Aleksandra című művével jeleskedett, amely 1828-ban jelent meg. A régebbi szerb írók közül a becskereki helytörténet a sajátjának tartja Georgije ot Beckerek szerzetest, jeles műfordítót, aki valószínűleg a városból vagy annak környékéről származhatott. Tudományos munkával és műfordítással is foglalkozott. A szerémségi Görgeteg kolostorban élt, s Gerasim volt a szerzetesi neve. Három munkája ismeretes: a Roždanik, a Hudožestvo és a Filozoficeska nauka. Danilo Stajic esperes már 1835-től közreműködött a Pesten megjelenő, Teodor Pavlovic által szerkesztett Sprski narodni tistben, valamivel később pedig Jovan Ristic Beckerecanin is. Az akkori becskereki szerb értelmiségiek figyelemmel kísérték a szerb irodalom történéseit. Ez leginkább a korabeli könyvek és folyóiratok előfizetőinek névsorából tűnik ki. Az egykor Pesten székelő Matica srpska kiadványait 1825-től (tehát kezdettől fogva) pártfogolta a becskereki szerb olvasóközönség, így a Letopisnak 1826-ban 16 becskereki előfizetője volt. 1818-ban Dositelj Mezimac című művére 21 becskereki fizetett elő, míg Vuk Poslovice című kötetére 16. A korabeli szerb kiadványok előfizetőinek jegyzékét lapozgatva szembeötlik, hogy bizonyos nevek állandóan ismétlődnek, így például gyakran megtaláljuk Evgenovic és Stoiša Hristié nevét. Ők valamennyien a becskereki szerb értelmiség tagjai voltak és éberen figyelték az irodalmi élet történéseit. Még 1813-ban, a Novine Serbske indulásakor a lapnak Becskereken volt egy előfizetés-gyűjtője, név szerint Petar Bošković. Ám még korábbi szerb kötetek előfizetőinek jegyzékében is akadnak becskerekiek. Elegendő csupán egy példát említeni. 1795-ben Rajie Istorija című munkájára egy becskereki is előfizetett: Jakov Cokerljan, Dositej Obradovic egykori rokona. A Pleitz-nyomda megnyitásával már lehetőség volt szerb könyvek, lapok és folyóiratok megjelentetésére, ám erre csak 1857-ben került sor. Ugyanis Pleitz 1857-ben jelentette meg Danilo Stajic esperes egy alkalmi művét, meg a Srpsko-narodni venko-beckerecki kalendar első füzetét. Ettől kezdve már mind több és több szerb nyelvű kiadvány jelent meg ott. Az igazsághoz tartozik, hogy a becskereki szerb sajtónak a legnagyobb lendületet (viszonylag későn!) a Gréié-féle nyomda adta meg 1884- ben. A nyomda hivatalosan a feleség, Julka Grčič nevére volt bejegyezve, de ebbe a cseppet sem könnyű munkába, hol nyomdászként, hol kiadóként, alkalomadtán pedig szerkesztőként is a férj, Svetozar Grété is önzetlenül besegített. A múlt században ők ketten tettek talán a legtöbbet a becskereki szerb sajtó és lapkiadás fejlesztéséért. Nagybecskerek viszonylag későn, csak 1884-ben kapott szerb lapot (később mint például Versec és Pancsova), ám ez a körülmény korántsem jelenti azt, hogy a mintegy 8000 szerb ajkú lakos, amennyi a 80-as, 90-es években ott élt, nem támogatta már korábban is a szerb lapkiadást. Erre elegendő csupán egyetlen példát említeni. Dr. Jovan Skerlic, a Zastava megjelentetésének körülményeiről értekezve a többi között ezt írja: „A Srpski dnevnik erőszakos megszűnte szerb körökben érezhető hatással volt, s már 1865 végén újvidéki szerb liberálsok egy lap beindításán fáradoztak. A kezdeményezés Nagybecskerekről indult, ahol egy délután 2000 forintot gyűjtöttek össze a kaucióra. A szerkesztést Svetozar Miedére bízták, s a lap Pesten kezdett megjelenni, ahol Miletic országgyűlési képviselőként tartózkodott 1866. február 9-én”. . (Folytatjuk) NÉMETH FERENC A becskereki sajtó története 1-1918) (1849 Magyar Szó KORMÁNYKÖZLEMÉNY Sikerült megállítani a száj- és körömfájás terjedését A szövetségi kormány tegnapi ülésén megvitatta és elfogadta a száj- és körömfájás leküzdését figyelemmel kísérő törzskar tevékenységéről szóló jelentést. Úgy értékelte, hogy a törzskar idejekorán megtette a szükséges intézkedéseket, amelyekkel megfékezték a száj- és körömfájás terjedését A betegség, mint ismeretes, Albániából, Macedóniából és Törökországból került Kosovo területére. Eddig csak ebben a tartományban jegyeztek fel beteg állatokat, a 29 kosovói községek közül 13- ban. Az ország más részein a laboratóriumi leletekből ítélve nem jelent meg a betegség. A Szövetségi Mezőgazdasági Minisztérium a nemzetközi egészségügyi intézetekkel és az Európai Unió illetékes szerveivel együttműködve programot készített, amelynek értelmében 1 600 000 marha, juh, kecske és sertés kap védőoltást a határmenti községekben. Ennek a programnak a megvalósításával teljes mértékben megfékezik a járvány terjedését. (Tanjug) Kosovóban kezdődik a patások oltása Az Európai Unió brüsszeli missziója, amelynek tagjai ismert külföldi állatorvosok, akiknek szakterületét képezi a száj- és körömfájás leküzdése, tegnap Nišben tartózkodott, és megtekintette a legnagyobb fertőtlenítőhelyet Kosovo-Metohija felé. A látogatás célja konkrét betekintést nyerni a fertőzés terjedésének megakadályozására irányuló intézkedések megvalósításába Szerbiának ebben a részében, ahol eddig egy fertőzött állatot sem jegyeztek fel. A misszió tagjai leszögezték, hogy a Rudarnál létrehozott fertőtlenítőhelyet a legmagasabb világmércék alapján alakították ki, továbbá, hogy a fertőzés terjedésének megakadályozásában állatorvosok, felügyelőségek, továbbá a rendőrség és a katonaság tagjai is részt vesznek. A misszió képviselői közölték, hogy Kosovo-Metohijában ma megkezdik a patásjószág védőoltását, négy nap múlva pedig a niši, piroti, toplicei, jablanicai és pernji kerületekben is. (Tanjug) FEKETICS Millecentenáriumi rendezvények A sepsiszentgyörgyi Cantus Firmus vegyes kórus kedd délutáni színvonalas és lélekemelő fellépésével a református templomban Feketicsen megkezdődött a honfoglalás 1100. évfordulója alkalmából szervezett rendezvénysorozat. Szombaton a színházteremben 20 órai kezdettel a Feketics Művelődési Egyesület szervezésében a kishegyesi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület gyermekszínjátszó csoportja és szavalói lépnek a közönség elé. Az évfordulóhoz kapcsolódó műsor keretében bemutatják Hegedűs Géza Álmos vezér című krónikás játékát. Vasárnap, augusztus 4-én a református egyház presbitériumának szervezésében a 9.30 órakor kezdődő ünnepi istentiszteleten Nagy Kálmán kunhegyesi református lelkész hirdet igét. Az istentisztelet után az Országos Református Egyház feketicsi központi otthona udvarában sor kerül a honfoglalás és Feketics újratelepülése évfordulója alkalmából, a kunhegyesi Szelekovszky István és László, valamint a feketicsi Sárándi István fafaragók által készített kopjafa ünnepélyes felavatására. Avató beszédet Kiss Antal bácskai esperes, ómoravicai református lelkész, Szelekovszky István Kunhegyes város és Pál Károly Kishegyes község polgármestere mond. Vasárnap 14 órakor a központi otthonban kihelyezett ülést tart Kunhegyes város Önkormányzati Képviselő-testülete, amelyen döntést hoznak Kunhegyes város tanácsának 1785. évi azon rendelkezésének hatálytalanításáról, amely büntetés terhe alatt tiltja Kunhegyesről 211 éve Feketicsre leköltözött lakosok és utódaik hazalátogatását vagy visszatelepülését. Hétvégére a feketicsi rendezvények szervezői közel ötven tagú küldöttséget várnak Kunhegyesről. Ennek keretében péntek este érkezik Feketicsre a Gurulótábor 25 résztvevője, akik a két testvértelepülés közti távot kerékpáron teszik meg. A rendezvényekre a szervezők minden érdeklődőt tisztelettel hívnak és várnak. 1996. augusztus 1., csütörtök Megkésett békeüzenet Mostanában a legmagasabb helyekről is igen kemény szavak hangzanak el a boszniai szerb vezetőség ellen. Nagyon komoly szavak ezek, olyanok, amilyenekkel a szigorú és felelősséget érző atya szokta jobb belátásra bírni rakoncátlan gyermekét. Mert annyit azért kiérezni a dörgedelmes szavakból, hogy itt mégiscsak apa-fiú viszonyról van szó. Mint ahogy arról is. Nemzettünk egy Karadžićot, akit most ország-világ előtt meg kell tagadnunk. Mert a gyermek, felnőttnek érezve magát, a saját útját szeretné járni. A nagytörvényű atya ezt, ugye, mégse tűrheti. Ő már kezdettől a saját útját járja s nem engedheti meg, hogy ez a csökevény keresztezze ezt. Név szerint ugyan még nem pellengérezik ki hazai nagyságaink, de az alattvalók nagyon is tudják, kiről van szó. Épp úgy viselkednek ezek a hazai nagyságok (mondjuk Lilie elnök), mint a szüleik és a nagyszüleik viselkedtek, amikor az ő idejükben valamelyik veszedelmes eretneket kellett megbírálni. Előbb csak a „jelenséget” gorombították le, amelyből az eretnek is, meg az alattvalók is érthettek. Ha nem volna kincstári sajtó és tévé (ami, ugye, abszurdum lenne) aligha tudna valamit a hazai közvélemény arról, hogy a Drinán túl, a boszniai Szerb Köztársaságban megünnepelték július 27-ét, a fölkelés napját. Mi a július 4-ét és 7-ét ünnepeltük meg. Újra. A partizán emlékművek megkoszorúzásával. Azért mondom, hogy újra, mert a hazai „rendszerváltás” után jó ideig nem nagyon emlegettük a partizánokat. A háború kitörése után szívesebben ünnepeltük a szabadcsapatok „győzelmeit”, egyre nyíltabban a csetnikeket, a csetnikmozgalmat. Dražinak még szobrot is állítottunk, miközben a partizánemlékműveket leromboltuk, meggyaláztuk. Többek között a szerémségi frontáttörés emlékére áhítottat is. Abban az időben, jóformán mind a mai napig a volt harcosok, a harcosszövetség vagy hallgattak, hallgatott, vagy elnyomták a hangjukat az új harcosok. Mostanában azonban kezdenek újra megszólalni, újra hallatják szavukat. Rég elfelejtett, vagy államilag elfelejtett arcok bukkannak fel a képernyőn a történelem homályából. A boszniai fölkelés központi ünnepségét Kozarán tartották meg, az ismert, de rég nem látott hatalmas emlékműnél. Ha jól emlékszem Džamonja alkotása. És ha jól emlékszem, utoljára annál az emlékműnél egy Ante Markovic nevű kormányfő tartott ünnepi beszédet. Az a kormányfő, aki valóban komoly erőfeszítéseket tett az ország megmaradásáért szemben azokkal, akik minden erejükkel a szétzüllesztésén munkálkodtak. Akkor, Ante Markovic idejében láthattuk utoljára a kozarai partizán emlékművet (Nem csupán a képernyőn, az akkori idők egyik új bankóján is.) Most, annyi év után, újra elébünk, már-már fölébünk magasodott. Körülötte a megemlékezők tarka tömege. Szónokok is voltak. Az egyik főszónok Belgrádból érkezett s az itteni harcosszövetség nevében emelkedett szólásra. Szép beszédet mondott. A békéről, a megbékélésről, az együttélés lehetőségéről és szükségességéről. Beszédének egyetlen szépséghibája az volt, hogy elkésett vele. Jó néhány évet. Mert volt július 27-e mondjuk kilencvenegyben vagy kilencvenkettőben is, de akkor már nem mutogatták a kozarai emlékművet, s nem volt hallható a harcosszövetség hangja sem. Akkor a fegyverek és a Karadžićok hangja volt hallható és ez a hang elnyomott minden más igét. Vagy ezek a másféle hangok akkor meg se mertek pisszenni. Úgy alakult, hogy eme új kozarai hegyibeszéd után az áruló tévénéző megtekinthette a kozarai szenvedéseket megörökítő játékfilmet is. Ebben a filmben egyszer még Tito neve is elhangzott. Prijedor neve többször is. Város a Szerb Köztársaságban, ahonnan Karadžić emberei elüldözték a muzulmán lakosságot. Pedig az imént említett játékfilm egyik partizánparancsnoka mintha muzulmán névre hallgatott. Nem tudni a szóban forgó harcosszövetség újra felbukkanó vezetőjének a szavára hallgatott-e az ünneplő közönség. Ezekre a megkésett szavakra. Megkérdezte-e valaki tőle a tarka sokadalomból, hogy hol voltál eddig? Hol voltál és mit mondtál, amikor Bosznia lángokban állt. Jórészt az akkor még igencsak támogatott és felmagasztalt Karadzicék jóvoltából. NÉMETH István A VMSZ bemutatkozása Szenttamáson Holnap 19.30 órai kezdettel Szenttamáson a városháza nagytermében bemutatkozik a Vajdasági Magyar Szövetség. Az érdeklődők a vajdasági magyarság helyzetéről, valamint aktuális politikai és gazdasági kérdésekről hallhatnak vitaindítókat. Az est vendégei Szecsei Mihály alelnök, köztársasági képviselő, Egeresi Sándor ügyvezető alelnök, Varga F. József elnökségi tag, Balla Lajos Laci tanácstag és Miló Emília tartományi képviselő. A szervezők minden érdeklődőt tisztelettel várnak.