Magyar Szó, 1996. szeptember (53. évfolyam, 207-231. szám)
1996-09-01 / 207. szám
4 KÜLPOLITIKA Ki az idegenekkel! Rasszista hangulatkeltés Franciaországban Az afrikai (főleg Maliból érkezett) illegális bevándorlók éhségsztrájkja, kiűzetésük az ideiglenesen menedéket nyújtó templomból, majd erőszakos kitoloncolásuk az országból megdöbbentően hívta föl a figyelmet arra, hogy a szabadság, egyenlőség, testvériség szülőhazájában nem mindenki számára mérik egyformán a jogegyenlőséget. Hiába tiltakozik az egész baloldal, hiába emelik fel szavukat a humanitárius szervezetek és a neves művészeti alkotók - a hatóság kérlelhetetlen. Az idén már 8000 külföldit (főleg színes bőrű afrikait) utasítottak ki az országból. Az idegengyűlöletet, akárcsak Nyugat-Európa más országaiban, a fajtisztaságot hirdető jobboldali szervezetek szítják. Hivatkozási alapul azt a két és fél évvel ezelőtt elfogadott törvényt veszik elő, amelyet az akkori Balladur-kormány belügyminisztere, Charles Pasqua szövegezett meg, és amely megköveteli minden franciától, akinek távoli őse valahonnan oda költözött, törvényes okmányokkal bizonyítsa, hogy francia! Elképzelhető, hogy milyen zaklatottságot okozhat ez egy olyan országban, ahol egyes számítások szerint a lakosság egyharmadának idegen gyökerei vannak. Még akkor is, ha ide nem számítják be az államhatalmi érdekből „tősgyökeres franciáknak” minősített bretonokat, a délen élő baszkokat, az elzászi német ajkúakat vagy az igencsak lázongó és függetlenségi követelésüket robbantásokkal alátámasztó korzikaiakat. Franciaország, részben Párizs vonzása következtében is, Európa (be)olvasztó kemencéje. Éppúgy otthonra találtak benne a vörös forradalom elől menekülő orosz arisztokraták, mint a lengyel bányászok, olasz rakodómunkások és azok, akik a náci terror tetőfokán a zsidóüldöztetések elől kerestek oltalmat, vagy akár az 56-os magyar menekültek. Ma már nem is ezek okozzák a gondot, hiszen két-három generáció után javarészt már beolvadtak. A fajtisztaságot féltők szerint az afrikai és arab bevándorlók jelentik a fő veszélyforrást, tehát azok, akik az egykori gyarmatbirodalom többnyire még mindig nyomorgó országaiból érkeznek munka és jobb megélhetés reményében. Hivatalos számítások szerint jelenleg 500 000-800 000 külföldi él illegálisan Franciaországban. Különös ismertetőjelük a bőr színe. Tehát nehéz nem fölfigyelni rájuk. Más civilizációból jöttek, másként öltözködnek és más a vallásuk is. A már legálisan Franciaországban élőket is számítva az országban legalább 3 millió a muzulmánok száma. Európa valamennyi országa közül itt él a legtöbb mohamedán. • Még a volt szocialista miniszterelnök, Michel Rocard is azt mondta, hogy Franciaország nem veheti a nyakába a nyomorgóknak ezt a seregét. Egy ilyen megnyilatkozás persze jól jön a hivatalban levő jobboldali miniszterelnöknek, Alain Juppének, hogy megindokolhassa az illegális bevándorlókkal szembeni kemény föllépést. Persze vannak pillanatok és alkalmak, amikor Franciaországnak is jól jön a bőrszínnek ez a tarkasága, amikor minden francia büszke marokkói, martinique-i vagy éppenséggel polinéziai „honfitársára”. Nemrég például igencsak dagasztotta a nemzeti büszkeséget, amikor a francia sportolók élükön Marie-José Perec-kel 15 aranyérmet szereztek az atlantai olimpián. (Ennyit még sohasem nyertek, még az 1900-as, majd az 1924-es párizsi olimpián sem.) Ám az örök gáncsoskodók olykor még a mindenkit összebékítő sportban is megtalálják, amibe beleköthetnek. A hírhedt francia újfasiszta vezér, Jean-Marie Le Pen valósággal elszörnyedt azon, hogy az Európabajnokságon részt vett francia labdarúgó-válogatott többségükben valóban nem francia tagjai még a nem hivatalos világörökségnek elismert nemzeti himnuszt - a Marseillaise-t - sem tudják elénekelni. A rasszimustól sem mentes nemzeti hangulatkeltés tehát többsíkú. A legveszélyesebb a munkát, megélhetést kereső idegenekkel szemben, akiknek még a templom sem nyújthat biztos menedéket, mint egykor a sokszor elmarasztalt középkorban. MADARASZ Árpád ŰRKUTATÁS Növények a Marson? Egy szikladarabból infrakéssel kiszakított szilánk ezúttal többet árult el a vörös bolygó titkáról, mint a hatalmas teleszkópokkal végzett évtizedes megfigyelések vagy az űrszondák felderítései. A kíváncsi tudósoknak több mint 10 évig kellett kutatniuk, amíg megtalálták az antarktiszi Allan Hillen 1984-ben felfedezett meteorban rejtett üzenetet: űrszomszédunkon évmilliárdokkal ezelőtt kialakulhatott az élet! Az Antarktiszon levő meteorok intenzívebb tanulmányozása tulajdonképpen akkor kezdődött, amikor majdnem három évtizeddel ezelőtt jaán tudósok bukkantak rá a Déli-saron egy hatalmas jégtömbre, amely teli volt ismeretlen eredetű apró, kavics nagyságú meteorokkal. A jégtömböt különleges volta miatt „kék jégnek” nevezték el... Amerikai kutatók később néhány ezer délsarki „kavicsot” különböző intézetekbe szállítottak, és különleges tudományos vizsgálatoknak vetették alá őket. Végül is csak az 1976-ban a Marson járt Viking űrszondák által szolgáltatott adatok és fényképek segítségével sikerült azonosítani, vagyis a meteorok eredetét pontosan megállapítani. Körülbelül két évvel ezelőtt került sor a nagy szenzációt keltő ALH-8001 minta vizsgálatára, amelynek során megállapították, hogy a Marson néhány milliárd évvel ezelőtt létezhetett élet. A szikladarabban ugyanis szénhidrogén-molekulák kémiai nyomaira bukkantak. A felfedezés, mint ismeretes, nagy tudományos szenzációt keltett, noha sokak számára addig sem volt idegen az elképzelés, hogy a vörös bolygón valaha volt vagy talán még most is van élet. A kutatók egy részének az a véleménye, hogy a Marson ugyan magasabb rendű élőlények nincsenek, azt a lehetőséget azonban meg kell hagyni, hogy alacsonyabb rendű élet, elsősorban alacsonyabb rendű növények előfordulhatnak. E meglehetősen ritkán hangoztatott, és nagy fenntartással fogadott elképzelés arra alapozódik, hogy bizonyos megfigyelések szerint a bolygó felszínén észlelt sötétes foltok színe, alakja és kiterjedése periodikusan változik. Gavril Tyihov orosz csillagász megfigyelései során még azt is megállapította, hogy a foltok színe a marsbeli évszakokkal együtt változik. A színváltozás jelenségét azonban sokan mások is észlelték. Fugéne Antoniadi híres francia asztronómus erről a következőket jegyezte fel: „Valamiféle sötétzöld anyag öntötte le a vöröses területeket nagy kiterjedésben...” Tyihov szerint „a marsbeli növényzet alacsony növésű és a talajhoz lapul, lényegében fű és cserje, amely hasonló lehet a mi magas hegységi, illetőleg sarkvidéki növényeinkhez." A marsbeli növények általában nem zöld színűek, hanem a kék különböző árnyalataiban pompáznak. Tyihov szerint a Mars sarki övezetében elsősorban kék színű növényzet van, amelynek a színe a hó eltűnésével, olvadása után jut érvényre. Ezt követően megjelennek a lombhullató növények fiatal, sötét színű levelei, amelyeknek a színe fokozatosan világosabbá válik, és nyáron barnáslila színbe megy át. A színváltozásokról mindeddig nem tudták egyértelműen megállapítani, hogy valóban növényi eredetűeké. A legtöbben elvetik ezt a feltevést, és más magyarázatokat adnak. Az amerikai McLaughlin például ezt állítja: „A Mars sötét „tengerei” úgy jöttek létre, hogy a bolygó felszínének nagy területére vulkanikus anyag rakódott le, s a „tengerek” körvonalai jól mutatják a szél irányát a Mars atmoszférájában. E föltevés szerint tehát a felszín időnkénti színváltozásai nem a növényzet évszakos változásai, hanem a szélirány, valamint a talaj nedvességtartalmának a megváltozásaival kapcsolatosak... Mint sok más kérdésre, erre is az év végén induló három Mars-kutató szerkezettől várnak választ a tudósok. UMEK Miklós Magyar Szó CÁFOL A HIVATAL Nem szűnik meg a HTMH A Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) cáfolja azokat a hazai és a külföldi sajtóban megjelent híreket, amelyek szerint rövidesen átszervezik, esetleg megszűntetik a hivatalt. Iván Károly, a hivatal sajtófőnöke a távirati irodához eljuttatott nyilatkozatában rámutatott: a HTMH-t és a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalt érintő bármilyen átszervezés politikai szempontból hátrányos lenne nemcsak a határon túli magyarok, hanem a hazai kisebbségek számára is. Hozzáfűzte: pártállástól függetlenül sok a támogatója a hivatalnak itthon és a határokon túl is. A két kisebbségi hivatal esetleges összevonása a határon túli magyarok számára olybá tűnhet, hogy ügyük már nem annyira lényeges a magyar kormány számára. A sajtófőnök tájékoztatott arról is, hogy a kormány jóváhagyta az intézmény jövő évi költségvetésének megemelését, ami azt bizonyítja, hogy nem kívánja felszámolni a hivatalt. (MTI) 1996. szeptember 1vasárnap Jugoszláv kamion karambolozott Röszkénél Szombaton délelőtt zárva volt a határátjáró A legsúlyosabb, a harmadfokú környezetvédelmi kárelhárítási készültséget rendelték el Röszkénél, ahol egy baleset következtében 15 ezer liter benzin ömlött az országútra, az út menti talajrétegre és az épen száraz belvízelvezető csatornán. Erről Varga Pál, a Környezetvédelmi Főfelügyelőség vezetője tájékoztatta szombaton reggel az MTI-t. A baleset szombatra virradó éjszaka történt, szinte csak néhány méterrel a röszkei határátkelő előtt, magyar oldalon. Egy jugoszláv, benzint szállító kamion karambolozott, s 30 ezer literes szállítmányának mintegy fele kifolyt az útra. Az útszakaszt azonnal lezárták. A szenynyezés elhárítását rövid időn belül megkezdte a Szegedi Környezetvédelmi Felügyelőség és a vízügyi igazgatóság. A karambolozott tartálykosiban maradt benzint átszivattyúzták. A szennyezést lokalizálták, de a szakemberek szerint talajcserére is szükség lesz, így a kárelhárítás több napig fog tartani. A belvízcsatorna iránya miatt a vízügyi szervek értesítették a jugoszláv felet. A röszkei határátkelőhelyen szombat reggel részlegesen, egy sávban megindult a forgalom, és várhatóan délben, illetve kora délután állhat helyre teljesen - tájékoztatta az MTI-t Sípos Jenő, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának (VPOP) helyettes szóvivője. A VPOP továbbra is javasolja a röszkei határátkelő elkerülését, helyette Tornápát, Bácsalmást és Tiszaligetet vehetik igénybe az utazók. A baleset körülményeinek vizsgálata folyik. (MTI) Bomba robbant Bihacon és Mostarban Bihacon tegnap bomba robbant annak az épületnek a pincéjében, ahol a Demokrata Akciópárt (SDA) fő jelöltje él. Ezt a horvát hírügynökségek közölték, az ENSZ rendőrségének nyilatkozatára hivatkozva. Az ENSZ rendőrségének szóvivője is kijelentette, hogy abban az épületben történt a robbanás, amelyben Atif Dudaković bihari rendőrfőnök, a bosznia-hercegovinai hadsereg 5. hadtestének parancsnoka él. Az épület mellett levő kávéház teljesen romba dőlt, a pincehelyiségek is alaposan megrongálódtak. Mostar horvát részében is robbanás történt szombatra virradóra, pokolgép robbant egy Ferencrendi kolostorban - jelentette ki Howard Fox, az európai rendőrség szóvivője. Hozzáfűzte, hogy a minden jel szerint házi gyártmányú pokolgép senkit sem sebesített meg. (Beta) A ZVORNIK MELLETTI INCIDENS FEJLEMÉNYEI Az IFOR a muzulmánokat vádolja A NATO figyelmesen követi a Mahala faluba tartó csoportot A NATO illetékesei tegnap közölték, hogy figyelemmel kísérik a Mahala falu felé tartó mintegy 75 muzulmán mozgását. Mint ismeretes, a Szerb Köztársaságban lévő Mahala faluban két nappal ezelőtt a muzulmán menekültek és a szerb rendőrség hevesen összetűzött. Alekszandr Ivanko, az ENSZ rendőrségének szóvivője kijelentette, hogy mintegy ötven muzulmánt a rendőrség nem engedett tovább, megpróbálják személyazonosságukat megállapítani. A NATO-katonák Mahala faluban fegyver után kutatnak, közben ellenőrzik a férfiakat és átfésülik az épületeket, de tudomásom szerint eddig semmilyen fegyvert még nem találtak - fűzte hozzá Ivanko. A NATO egységei ellenőrzési pontokat létesítettek a falu kijáratainál, az arrafelé tartó férfiakat igazoltatják. Ivanko elmondta, hogy az említett muzulmán csoportban van a bosznia-hercegovinai hadsereg egyik őrnagya is, így felmerül a gyanú, hogy mi is a szándéka a Mahala felé tartó férfiaknak. Zömmel ugyanis harcra alkalmas férfiakról van szó. A faluban pillanatnyilag NATO- katonák, ENSZ-rendőrök és az Európai Unió megfigyelői tatózkodnak. Max Mariner, NATO-ezredes kijelentette, hogy a katonák nem azért vannak ott, hogy a polgároknak védelmet nyújtsanak, hanem azért, hogy megállapítsák, van-e egyáltalán valamilyen oka annak, hogy a muzulmán férfiak Mahala felé tartanak. Ő ezt az egészet provokációnak minősítette. John Battista, ezredes, az IFOR amerikai páncélos brigádjának parancsnoka tegnap a kalesijai helyi muzulmán hatóságokat és a bosznia-hercegovinai hadsereg képviselőit vádolta a Zvornik közelében lévő Mahala faluban történt incidens miatt. A palei újságok és hírközlő szervek közölték az amerikai ezredes nyilatkozatát, amely szerint a muzulmánok automata fegyverekkel voltak felfegyverkezve. Az ezredes szerint mindez mögött „a politika áll”. Azt is közölte még, hogy a kalesijai hatóságok a felelősek az incidensért, valamint Šemso Muminovic ezredes, a bosznia-hercegovinai hadsereg 28. hadosztályának híradós tisztje. Antoni Hariman ezredes, az 1. amerikai hadtest parancsnoka kijelentette, hogy a muzulmánok rálőttek a szerb rendőrségre, a nemzetközi rendőri erőkre és az IFOR katonáira. Dragan Kijac, a Szerb Köztársaság belügyminisztere és Michael Walker, az IFOR szárazföldi csapatainak parancsnoka megállapodást kötött, de ennek ellenére Mahala faluban a helyzet továbbra sem változik. Dragomir Vasic ezredes, a zavorniki belügy vezetője kijelentette, hogy a muzulmán menekültek tegnapelőtt ismét bejelentetlenül behatoltak Mahala és Dugi Do falvakba. (Beta, Reuter) HONISMERŐK KÖZÖTT (5.) Déli harangszó Hosszúvízen Már javában tart az ünnepi program, a polgármesteri hivatal udvarában pedig megterített asztalok várakoznak az egyelőre még üstökben rotyogó őzpaprikásra: mintegy háromszázan lehetnek itt, mert sokan eljöttek a környékből is. A falucska lélekszáma ugyanis mindössze 62. Délelőtt történt meg az új harangláb felszentelése, azon is nagyjából ennyien voltak. Hosszúvíz egyetlen utcája 900 méter hosszú, de nem jutott mindenkinek parkolóhely, a vendégek közül néhányan a temető szélén hagyták az autójukat. Mindezt Dékán Györgytől tudom meg, nyugdíjas, a közeli tanyájáról ruccant le, s itt maradt a délutáni ünnepségre is. Hosszúvíz minden bizonnyal Somogy megye egyik legkisebb települése néhány percnyire Mesztegnyőtől, s Marcali is a közelben van, a Balaton déli partja gépkocsival fél óra. Egyetlen utcája inkább fél utca, jószerével csak az egyik oldalán építkeztek, komótosan, jó nagy udvarhelyeket hagyva. A település múltja is eléggé hézagos, svábok" alapították, valahol az 1850-es években, de ma már senki sem beszél itt németül (kivéve azt a néhány német és osztrák családot, akik nyári lakként itt vásárolnak házhelyet). Ziegenheimné Nemec Éva pedagógusnő számára is csupán ennyi ismeretes, viszont úgy tudja, a település neve onnan származik, hogy a környékén mindig rengeteg volt a víz, különösen, amíg az árkokat meg nem ásták és ki nem mélyítették; gyermekkorában a nagy vízfelületek télen befagytak, s vígan jégkorongozhattak rajta. Ma is sok a halastó, hetente kétszer zakatol arra az erdei kisvasút, feketególya-párok, és réti sasok köröznek a közelben, megpihennek a kócsagok és a kanalas gémek, az erdőség gazdag vadállományban - minden csábító a turisták számára. Úr Béla kissé fáradt, minden erejét lekötötte az ünnepség előkészítése. Ő a falu polgármestere. Annak idején kohászként dolgozott Diósgyőrben, katonaként ismerkedett meg itt későbbi feleségével, még valahol az ötvenes évek legvégén, utána tett érettségit, s végezte el az egyetemet A négy fiú már itt született. Mindvégig részese volt a falu vezetésének, s ennek igazából most látszanak az eredményei: villany van, a telefonok a napokban csengenek fel, s nemsokára érkezik a gáz is. - A rendszerváltás a kistelepüléseknek csak jót hozott - mondja -, önállóan gazdálkodunk, mi döntjük el, hogy a költségvetésből kapott pénzt mire költjük. Nos, épült itt nemrégiben egy faluház, öt szobával, amely az idegenforgalom szolgálatában áll, tehát jövedelmez, a település hatvankét lakosa közül pedig egy sem adófizet. Apró dolgok ezek, de helyben jelentősek. - Másfél évtizede azt hittük, kihal a falu - mondja Úr Béla -, most már kevés az elmenő, inkább ide telepednek. - A jövőt a turizmusban látjuk - teszi hozzá -, Hosszúvíz fekvő, erre ideálisan megfelel. Augusztus 19. Nézem a rendezvényre összesereglett IX. tömeget. - A falu fönnállása óta ilyen ünnepség itt még nem volt - hallom tőle az általános hangzavarban. A régi, kicsiny harangot egyszerű oszlop tartotta, s csak temetéskor kongatták meg. Ki is kerül végképp a temetőbe. A most épített tetszetős, modern harangláb délcegen mutatja magát az egyetlen utcácska felezővonalán. Az új harang pedig - amelyet Pest mellett öntettek - ezentúl mindennap jelzi a delet. Mert az ünnepi esztendőben így kívánta ezt a hatvankettes falu népe. SINKOVItS Péter