Magyar Szó, 1996. szeptember (53. évfolyam, 207-231. szám)

1996-09-01 / 207. szám

4 KÜLPOLITIKA Ki az idegenekkel! Rasszista hangulatkeltés Franciaországban Az afrikai (főleg Maliból érkezett) illegális bevándorlók éhségsztrájkja, kiűzetésük az ideiglenesen menedé­ket nyújtó templomból, majd erő­szakos kitoloncolásuk az országból megdöbbentően hívta föl a figyel­met arra, hogy a szabadság, egyen­lőség, testvériség szülőhazájában nem mindenki számára mérik egy­formán a jogegyenlőséget. Hiába til­takozik az egész baloldal, hiába emelik fel szavukat a humanitárius szervezetek és a neves művészeti al­kotók - a hatóság kérlelhetetlen. Az idén már 8000 külföldit (főleg szí­nes bőrű afrikait) utasítottak ki az országból. Az idegengyűlöletet, akárcsak Nyugat-Európa más országaiban, a fajtisztaságot hirdető jobboldali szer­vezetek szítják. Hivatkozási alapul azt a két és fél évvel ezelőtt elfogadott tör­vényt veszik elő, amelyet az akkori Balladur-kormány belügyminisztere, Charles Pasqua szövegezett meg, és amely megköveteli minden franciától, akinek távoli őse valahonnan oda köl­tözött, törvényes okmányokkal bizo­nyítsa, hogy francia! Elképzelhető, hogy milyen zakla­tottságot okozhat ez egy olyan ország­ban, ahol egyes számítások szerint a lakosság egyharmadának idegen gyökerei vannak. Még akkor is, ha ide nem számítják be az államhatalmi ér­dekből „tősgyökeres franciáknak” mi­nősített bretonokat, a délen élő basz­kokat, az elzászi német ajkúakat vagy az igencsak lázongó és függetlenségi követelésüket robbantásokkal alátá­masztó korzikaiakat. Franciaország, részben Párizs vonzása következtében is, Európa (be)olvasztó kemencéje. Éppúgy ott­honra találtak benne a vörös forra­dalom elől menekülő orosz arisztok­raták, mint a lengyel bányászok, olasz rakodómunkások és azok, akik a náci terror tetőfokán a zsidóüldöz­tetések elől kerestek oltalmat, vagy akár az 56-os magyar menekültek. Ma már nem is ezek okozzák a gon­dot, hiszen két-három generáció után javarészt már beolvadtak. A fajtisztaságot féltők szerint az afrikai és arab bevándorlók jelentik a fő ve­szélyforrást, tehát azok, akik az egy­kori gyarmatbirodalom többnyire még mindig nyomorgó országaiból érkeznek munka és jobb megélhetés reményében. Hivatalos számítások szerint je­lenleg 500 000-800 000 külföldi él illegálisan Franciaországban. Külö­nös ismertetőjelük­­ a bőr színe. Te­hát nehéz nem fölfigyelni rájuk. Más civilizációból jöttek, másként öl­tözködnek és más a vallásuk is. A már legálisan Franciaországban élő­ket is számítva az országban leg­alább 3 millió a muzulmánok száma. Európa valamennyi országa közül itt él a legtöbb mohamedán. • Még a volt szocialista miniszterel­nök, Michel Rocard is azt mondta, hogy Franciaország nem veheti a nyakába a nyomorgóknak ezt a se­regét. Egy ilyen megnyilatkozás persze jól jön a hivatalban levő jobb­oldali miniszterelnöknek, Alain Jup­­pének, hogy megindokolhassa az il­legális bevándorlókkal szembeni ke­mény föllépést. Persze vannak pillanatok és alkal­mak, amikor Franciaországnak is jól jön a bőrszínnek ez a tarkasága, ami­kor minden francia büszke marokkói, martinique-i vagy éppenséggel poli­néziai „honfitársára”. Nemrég példá­ul igencsak dagasztotta a nemzeti büszkeséget, amikor a francia sporto­lók élükön Marie-José Perec-kel 15 aranyérmet szereztek az atlantai olim­pián. (Ennyit még sohasem nyertek, még az 1900-as, majd az 1924-es pá­rizsi olimpián sem.) Ám az örök gáncsoskodók olykor még a mindenkit összebékítő sport­ban is megtalálják, amibe beleköt­hetnek. A hírhedt francia újfasiszta vezér, Jean-Marie Le Pen valósággal elszörnyedt azon, hogy az Európa­­bajnokságon részt vett francia lab­darúgó-válogatott többségükben va­lóban nem francia tagjai még a nem hivatalos világörökségnek elismert nemzeti himnuszt - a Marseillaise-t - sem tudják elénekelni. A rasszimustól sem mentes nem­zeti hangulatkeltés tehát többsíkú. A legveszélyesebb a munkát, megélhe­tést kereső idegenekkel szemben, akiknek még a templom sem nyújt­hat biztos menedéket, mint egykor a sokszor elmarasztalt középkorban. MADA­RASZ Árpád ŰRKUTATÁS Növények a Marson? Egy szikladarabból infrakéssel ki­szakított szilánk ezúttal többet árult el a vörös bolygó titkáról, mint a hatal­mas teleszkópokkal végzett évtizedes megfigyelések vagy az űrszondák fel­derítései. A kíváncsi tudósoknak több mint 10 évig kellett kutatniuk, amíg megtalálták az antarktiszi Allan Hillen 1984-ben felfedezett meteorban rejtett üzenetet: űrszomszédunkon évmilliár­dokkal ezelőtt kialakulhatott az élet! Az Antarktiszon levő meteorok in­tenzívebb tanulmányozása tulajdon­képpen akkor kezdődött, amikor majdnem három évtizeddel ezelőtt ja­­án tudósok bukkantak rá a Déli-sar­­on egy hatalmas jégtömbre, amely te­li volt ismeretlen eredetű apró, kavics nagyságú meteorokkal. A jégtömböt különleges volta miatt „kék jégnek” nevezték el... Amerikai kutatók később néhány ezer délsarki „kavicsot” különböző in­tézetekbe szállítottak, és különleges tu­dományos vizsgálatoknak vetették alá őket. Végül is csak az 1976-ban a Mar­son járt Viking űrszondák által szol­gáltatott adatok és fényképek segítsé­gével sikerült azonosítani, vagyis a me­teorok eredetét pontosan megállapíta­ni. Körülbelül két évvel ezelőtt került sor a nagy szenzációt keltő ALH-8001 minta vizsgálatára, amelynek során megállapították, hogy a Marson né­hány milliárd évvel ezelőtt létezhetett élet. A szikladarabban ugyanis szén­hidrogén-molekulák kémiai nyomaira bukkantak. A felfedezés, mint ismeretes, nagy tudományos szenzációt keltett, noha sokak számára addig sem volt idegen az elképzelés, hogy a vörös bolygón valaha volt vagy talán még most is van élet. A kutatók egy részének az a véle­ménye, hogy a Marson ugyan maga­sabb rendű élőlények nincsenek, azt a lehetőséget azonban meg kell hagyni, hogy alacsonyabb rendű élet, elsősor­ban alacsonyabb rendű növények elő­fordulhatnak. E meglehetősen ritkán hangoztatott, és nagy fenntartással fo­gadott elképzelés arra alapozódik, hogy bizonyos megfigyelések szerint a bolygó felszínén észlelt sötétes foltok színe, alakja és kiterjedése periodiku­san változik. Gavril Tyihov orosz csil­lagász megfigyelései során még azt is megállapította, hogy a foltok színe a marsbeli évszakokkal együtt változik. A színváltozás jelenségét azonban sokan mások is észlelték. F­ugéne An­­toniadi híres francia asztronómus er­ről a következőket jegyezte fel: „Vala­miféle sötétzöld anyag öntötte le a vö­röses területeket nagy kiterjedés­ben...” Tyihov szerint „a marsbeli növény­zet alacsony növésű és a talajhoz lapul, lényegében fű és cserje, amely hasonló lehet a mi magas hegységi, illetőleg sarkvidéki növényeinkhez." A marsbeli növények általában nem zöld színűek, hanem a kék külön­böző árnyalataiban pompáznak. Tyi­hov szerint a Mars sarki övezetében el­sősorban kék színű növényzet van, amelynek a színe a hó eltűnésével, ol­vadása után jut érvényre. Ezt követő­en megjelennek a lombhullató növé­nyek fiatal, sötét színű levelei, ame­lyeknek a színe fokozatosan világosab­bá válik, és nyáron barnáslila színbe megy át. A színváltozásokról mindeddig nem tudták egyértelműen megállapí­tani, hogy valóban növényi eredetűek­­é. A legtöbben elvetik ezt a feltevést, és más magyarázatokat adnak. Az ameri­kai McLaughlin például ezt állítja: „A Mars sötét „tengerei” úgy jöttek létre, hogy a bolygó felszínének nagy terü­letére vulkanikus anyag rakódott le, s a „tengerek” körvonalai jól mutatják a szél irányát a Mars atmoszférájában. E föltevés szerint tehát a felszín időnkén­ti színváltozásai nem a növényzet év­szakos változásai, hanem a szélirány, valamint a talaj nedvességtartalmának a megváltozásaival kapcsolatosak... Mint sok más kérdésre, erre is az év végén induló három Mars-kutató szerkezettől várnak választ a tudósok. UMEK Miklós Magyar Szó CÁFOL A HIVATAL Nem szűnik meg a HTMH A Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) cáfolja azo­kat a hazai és a külföldi sajtó­ban megjelent híreket, ame­lyek szerint rövidesen átszer­vezik, esetleg megszűntetik a hivatalt. Iván Károly, a hivatal sajtó­főnöke a távirati irodához el­juttatott nyilatkozatában rámu­tatott: a HTMH-t és a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalt érintő bármilyen átszervezés politikai szempontból hátrá­nyos lenne nemcsak a határon túli magyarok, hanem a hazai kisebbségek számára is. Hozzá­fűzte: pártállástól függetlenül sok a támogatója a hivatalnak itthon és a határokon túl is. A két kisebbségi hivatal esetleges összevonása a hatá­ron túli magyarok számára oly­bá tűnhet, hogy ügyük már nem annyira lényeges a ma­gyar kormány számára. A saj­tófőnök tájékoztatott arról is, hogy a kormány jóváhagyta az intézmény jövő évi költségve­tésének megemelését, ami azt bizonyítja, hogy nem kívánja felszámolni a hivatalt. (MTI) 1996. szeptember 1vasárnap Jugoszláv kamion karambolozott Röszkénél Szombaton délelőtt zárva volt a határátjáró A legsúlyosabb, a harmadfokú környezetvédelmi kárelhárítási ké­szültséget rendelték el Röszkénél, ahol egy baleset következtében 15 ezer liter benzin ömlött az országút­ra, az út menti talajrétegre és az ép­en száraz belvízelvezető csatorná­­n. Erről Varga Pál, a Környezetvé­delmi Főfelügyelőség vezetője tájé­koztatta szombaton reggel az MTI-t. A baleset szombatra virradó éj­szaka történt, szinte csak néhány méterrel a röszkei határátkelő előtt, magyar oldalon. Egy jugoszláv, ben­zint szállító kamion karambolozott, s 30 ezer literes szállítmányának mintegy fele kifolyt az útra. Az út­szakaszt azonnal lezárták. A szeny­­nyezés elhárítását rövid időn belül megkezdte a Szegedi Környezetvé­delmi Felügyelőség és a vízügyi i­­­gazgatóság. A karambolozott tar­tálykosiban maradt benzint áts­zivat­­­tyúzták. A szennyezést lokalizálták, de a szakemberek szerint talajcseré­re is szükség lesz, így a kárelhárítás több napig fog tartani. A belvízcsa­torna iránya miatt a vízügyi szervek értesítették a jugoszláv felet. A röszkei határátkelőhelyen szombat reggel részlegesen, egy sáv­ban megindult a forgalom, és várha­tóan délben, illetve kora délután áll­hat helyre teljesen - tájékoztatta az MTI-t Sípos Jenő, a Vám- és Pénz­ügyőrség Országos Parancsnokságá­nak (VPOP) helyettes szóvivője. A VPOP továbbra is javasolja a röszkei határátkelő elkerülését, helyette To­­rnápát, Bácsalmást és Tiszaligetet vehetik igénybe az utazók. A baleset körülményeinek vizsgá­lata folyik. (MTI) Bomba robbant Bihacon és Mostarban Bihacon tegnap bomba robbant annak az épületnek a pincéjében, ahol a Demokrata Akciópárt (SDA) fő jelöltje él. Ezt a horvát hírügy­nökségek közölték, az ENSZ rendőr­ségének nyilatkozatára hivatkozva. Az ENSZ rendőrségének szóvi­vője is kijelentette, hogy abban az épületben történt a robbanás, amelyben Atif Dudaković bihari rendőrfőnök, a bosznia-hercegovi­­nai hadsereg 5. hadtestének pa­rancsnoka él. Az épület mellett levő kávéház teljesen romba dőlt, a pin­cehelyiségek is alaposan megrongá­lódtak. Mostar horvát részében is rob­banás történt szombatra virradóra, pokolgép robbant egy Ferencrendi kolostorban - jelentette ki Howard Fox, az európai rendőrség szóvivő­je. Hozzáfűzte, hogy a minden jel szerint házi gyártmányú pokolgép senkit sem sebesített meg. (Beta) A ZVORNIK MELLETTI INCIDENS FEJLEMÉNYEI Az IFOR a muzulmánokat vádolja A NATO figyelmesen követi a Mahala faluba tartó csoportot A NATO illetékesei tegnap kö­zölték, hogy figyelemmel kísérik a Mahala falu felé tartó mintegy 75 muzulmán mozgását. Mint ismere­tes, a Szerb Köztársaságban lévő Mahala faluban két nappal ezelőtt a muzulmán menekültek és a szerb rendőrség hevesen összetűzött. Alekszandr Ivanko, az ENSZ rend­őrségének szóvivője kijelentette, hogy mintegy ötven muzulmánt a rendőr­ség nem engedett tovább, megpróbál­ják személyazonosságukat megállapí­tani. A NATO-katonák Mahala falu­ban fegyver után kutatnak, közben el­lenőrzik a férfiakat és átfésülik az épü­leteket, de tudomásom szerint eddig semmilyen fegyvert még nem találtak - fűzte hozzá Ivanko. A NATO egységei ellenőrzési pontokat létesítettek a falu kijárata­inál, az arrafelé tartó férfiakat iga­zoltatják. Ivanko elmondta, hogy az említett muzulmán csoportban van a bosznia-hercegovinai hadsereg egyik őrnagya is, így felmerül a gya­nú, hogy mi is a szándéka a Mahala felé tartó férfiaknak. Zömmel ugyanis harcra alkalmas férfiakról van szó. A faluban pillanatnyilag NATO- katonák, ENSZ-rendőrök és az Európai Unió megfigyelői tatóz­­kodnak. Max Mariner, NATO-ezredes ki­jelentette, hogy a katonák n­em azért vannak ott, hogy a polgároknak vé­delmet nyújtsanak, hanem azért, hogy megállapítsák, van-e egyálta­lán valamilyen oka annak, hogy a muzulmán férfiak Mahala felé tarta­nak. Ő ezt az egészet provokációnak minősítette. John Battista, ezredes, az IFOR amerikai páncélos brigádjának pa­rancsnoka tegnap a kalesijai helyi muzulmán hatóságokat és a bosz­nia-hercegovinai hadsereg képvise­lőit vádolta a Zvornik közelében lé­vő Mahala faluban történt incidens miatt. A palei újságok és hírközlő szer­vek közölték az amerikai ezredes nyilatkozatát, amely szerint a mu­zulmánok automata fegyverekkel voltak felfegyverkezve. Az ezredes szerint mindez mögött „a politika áll”. Azt is közölte még, hogy a kalesi­jai hatóságok a felelősek az inciden­sért, valamint Šemso Muminovic ez­redes, a bosznia-hercegovinai had­sereg 28. hadosztályának híradós tisztje. Antoni Hariman ezredes, az 1. amerikai hadtest parancsnoka kije­lentette, hogy a muzulmánok rálőt­tek a szerb rendőrségre, a nemzet­közi rendőri erőkre és az IFOR ka­tonáira. Dragan Kijac, a Szerb Köztársa­ság belügyminisztere és Michael Walker, az IFOR szárazföldi csapa­tainak parancsnoka megállapodást kötött, de ennek ellenére Mahala fa­luban a helyzet továbbra sem válto­zik. Dragomir Vasic ezredes, a zavor­­niki belügy vezetője kijelentette, hogy a muzulmán menekültek teg­napelőtt ismét bejelentetlenül beha­toltak Mahala és Dugi Do falvakba. (Beta, Reuter) HONISMERŐK KÖZÖTT (5.) Déli harangszó Hosszúvízen M­ár javában tart az ünnepi program, a polgármes­teri hivatal udvarában pedig megterített asztalok várakoznak az egyelőre még üstökben rotyogó őzpapri­kásra: mintegy háromszázan lehetnek itt, mert sokan el­jöttek a környékből is. A falucska lélekszáma ugyanis mindössze 62. Délelőtt történt meg az új harangláb felszentelése, azon is nagyjából ennyien voltak. Hosszúvíz egyetlen ut­cája 900 méter hosszú, de nem jutott mindenkinek par­kolóhely, a vendégek közül néhányan a temető szélén hagyták az autójukat. Mindezt Dékán Györgytől tudom meg, nyugdíjas, a közeli tanyájáról ruccant le, s itt ma­radt a délutáni ünnepségre is. Hosszúvíz minden bizonnyal Somogy megye egyik legkisebb települése néhány percnyire Mesztegnyőtől, s Marcali is a közelben van, a Balaton déli partja gépko­csival fél óra. Egyetlen utcája inkább fél utca, jószerével csak az egyik oldalán építkeztek, komótosan, jó nagy ud­varhelyeket hagyva. A település múltja is eléggé hézagos, svábok" alapították, valahol az 1850-es években, de ma már senki sem beszél itt németül (kivéve azt a néhány német és osztrák családot, akik nyári lakként itt vásárol­nak házhelyet). Ziegenheimné Nemec Éva pedagógusnő számára is csupán ennyi ismeretes, viszont úgy tudja, a település neve onnan származik, hogy a környékén min­dig rengeteg volt a víz, különösen, amíg az árkokat meg nem ásták és ki nem mélyítették; gyermekkorában a nagy vízfelületek télen befagytak, s vígan jégkorongoz­­hattak rajta. Ma is sok a halastó, hetente kétszer zakatol arra az erdei kisvasút, feketególya-párok, és réti sasok köröznek a közelben, megpihennek a kócsagok és a ka­nalas gémek, az erdőség gazdag vadállományban - min­den csábító a turisták számára. Úr Béla kissé fáradt, minden erejét lekötötte az ün­nepség előkészítése. Ő a falu polgármestere. Annak ide­jén kohászként dolgozott Diósgyőrben, katonaként is­merkedett meg itt későbbi feleségével, még valahol az ötvenes évek legvégén, utána tett érettségit, s végezte el az egyetemet A négy fiú már itt született. Mindvégig részese volt a falu vezetésének, s ennek igazából most látszanak az eredményei: villany van, a telefonok a na­pokban csengenek fel, s nemsokára érkezik a gáz is. - A rendszerváltás a kistelepüléseknek csak jót hozott - mondja -, önállóan gazdálkodunk, mi döntjük el, hogy a költségvetésből kapott pénzt mire költjük. Nos, épült itt nemrégiben egy faluház, öt szobával, amely az idegenforgalom szolgálatában áll, tehát jövedel­mez, a település hatvankét lakosa közül pedig egy sem adófizet. Apró dolgok ezek, de helyben jelentősek. - Más­fél évtizede azt hittük, kihal a falu - mondja Úr Béla -, most már kevés az elmenő, inkább ide telepednek. - A jövőt a turizmusban látjuk - teszi hozzá -, Hosszúvíz fek­vő, erre ideálisan megfelel. A­ugusztus 19. Nézem a rendezvényre összesereglett IX. tömeget. - A falu fönnállása óta ilyen ünnepség itt még nem volt - hallom tőle az általános hangzavarban. A régi, kicsiny harangot egyszerű oszlop tartotta, s csak temetéskor kongatták meg. Ki is kerül végképp a temetőbe. A most épített tetszetős, modern harangláb délcegen mutatja magát az egyetlen utcácska felezővona­lán. Az új harang pedig - amelyet Pest mellett öntettek - ezentúl mindennap jelzi a delet. Mert az ünnepi esz­tendőben így kívánta ezt a hatvankettes falu népe. SINKOVItS Péter

Next