Magyar Szó, 1996. december (53. évfolym, 283-306. szám)
1996-12-03 / 283. szám
4 BELPOLITIKA „Ha megijedünk, vége mindennek” (Folytatás az 1. oldalról) Dragán Tomic parlamenti elnök vasárnapi nyilatkozatát, amely szerint Belgrádban profasiszta ideológia hívei tiltakoznak, Jankovic úgy értékelte, mint „személyes, véres, megengedőeretlen sértés”-t. Az egyetemisták békés tiltakozásuk során elvonultak a francia nagykövetség épülete, a vasútállomás és az autóbusz-állomás mellett, az igazságügyi palota előtt pedig virágot helyeztek el. Amikor az amerikai nagykövetség mellett haladtak el, amelyet mindegy 50 állig felfegyverzett rendőr őrzött, az egyetemistalányok megpróbáltak virágot adni a rendőrök kezébe. Ezt ők többnyire elutasították, vagy elvették a virágot, majd hamarosan eldobták. Az egyetemisták és a rendőrök találkozása incidens nélkül zajlott le, az egyetemisták azt kiáltozták: „Kékek, kékek”. Az egyetemisták elhaladtak a szövetségi parlament előtt, valamint a Vecernje novosti és a Borba épülete előtt, ahol azt kiáltozták: „Tolvajok, tolvajok”. Délután három óra körül visszatértek a Bölcsészettudományi Kar épülete elé. A tiltakozó felvonulás idején a közlekedési rendőrség nem irányította a közlekedést, mint az előző napokban, habár az egyetemisták menetoszlopa előtt rendőrautó haladt. A belgrádi rendőrség vasárnap este figyelmeztetett arra, hogy többé nem lesz toleráns, és emlékeztetett arra, hogy a nyilvános gyülekezeteket be kell jelenteni. (Beta) Támogatás az Együtt koalíciónak A VMDK közleménye A VMDK Elnöksége 1996. november 27-én, Topolyán megtartott ülésén megvitatta az időszerű politikai helyzetet és a VMDK szervezeti megújításával összefüggő teendőket. Megállapításai a következők: 1. Azok a megmozdulások, amelyeket az Együtt koalíció szervez Szerbia-szerte, az ország demokratizálódását szolgálják, s előhírnökei egy új, demokratikusabb Szerbiának. A VMDK ezeket a megmozdulásokat továbbra is támogatja, és csatlakozik a tüntetők követeléseihez. Az Elnökség újólag rámutat arra, hogy a választások első fordulójában a szervezők a VMDK kárára „leszavaztatták” az elhunytakat és azokat, akik az erőszakos mozgósítások elől menekültek el. Összesen mintegy negyvenezer magyart. Amennyiben az ellenzék visszavonja képviselőit a képviselőházakból, a VMDK ezt szintén megteszi. 2. A Tanács meghagyásai alapján az Elnökség megkezdte a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének szervezeti megerősítését. A cél az, hogy a VMDK szervezeti szempontból is alkalmassá váljon az autonómia eszméjének töretlen megtartására és továbbvitelére - áll a közleményben. Kitartani a végsőkig Milosevic rezsimjével nincs egyezkedés A Demokrata Párt tartományi bizottságának sajtótájékoztatója A hatalom tolerálni, de megakadályozni sem tudja az ellenzéki tiltakozást. Rossz megoldás, ha ölbe tett kézzel figyelik a mindennapos tiltakozást, annak erőszakkal történő meggátolása viszont katasztrofális lenne. Bármit tesz is tehát a hatalom, az rá nézve csak rossz lehet, mert mindenképpen izgatja a kedélyeket - hangzott el a Demokrata Párt tartományi bizottságában tegnap megtartott újvidéki sajtóértekezleten. Borislav Novakovic sajtószóvivő szerint Dragán Tomicnak, a Szerb Képviselőház elnökének a Belgrádi Televízió vasárnap esti híradójában adott interjúja, valamint a városi rendőrség közleménye (melyben azzal fenyegetnek, hogy erőszakkal vetnek véget az ellenzéki megmozdulásnak) csak még inkább egyesítette az ellenzéki beállítottságú polgárokat. Hozzáfűzte: megtorló intézkedések esetén az ellenzék nem tudja szavatolni az események békés kimenetelét. A demokraták szerint Slobodan Milošević rezsimje vékony cérnaszálon függ, kizárólag represszív apparátuson nyugszik, azzal, hogy a rendőrség és a katonaság soraiban is többségben vannak azok, akik nem kívánnak saját népükkel leszámolni. A választások eredményei kapcsán a szóvivő hangsúlyozta: szóba sem jöhet semmilyen kompromisszum a rezsimmel, mert abból az ellenzék mindig legyengülve került ki. A birtokukban levő jegyzőkönyvek alapján a második fordulóban megszerzett minden mandátum elismerését követelik, ebben a kérdésben nem egyezkednek. Ezért az ellenzéki tiltakozásnak folytatódnia kell, és a véksőkig ki kell tartani, még akkor is, ha a köztársasági parlament kinevezné azt a bizottságot, amelyet az eredmények felülvizsgálásával bíznának meg. Mint mondta, ha szükségesnek találják, a tiltakozást más városokban, így Újvidéken is megszervezik. . O.K. Kevés emberrel történt meg az, ami memoárírónkkal: tisztességesen kiszolgált két, egymás halálos ellenségének számító vezért: Horthy Miklóst és Josip Broz Titót, és mindezek tetejében még meg is írhatta élményeit. Kéziratát Matuska Márton rendezte sajtó alá. Ellenőrizték az utasokat. Mikor megláttak engemet a csendőrök társaságában, érdeklődtek, miért vagyok vasra verve. A kísérőim elmesélték, hogy hová visznek. Nem kell odáig vinni ezt a gazembert, biztos, hogy szökevény, majd mi elintézzük. Szerencse, hogy a csendőrök nem hajlottak a nyilasok követeléseire, mert ha átadnak nekik, biztosan kinyírtak volna. Utazás közben vizelni kellett Az egyik csendőr azt felelte kérésemre, jól van, fiam, levesszük a kezedről a bilincset, és végezd el a dolgodat, de nehogy megszökjél. Megígértem, hogy becsülettel visszatérek. Mikor visszatértem a vécéről, a kísérőim kipakolták az ennivalót, és engemet is megkínáltak, tartsak velük, mert mire a börtönbe érünk, a vacsora már elmúlik, és éhen maradsz. Este volt már, mikor megérkeztünk Nagykanizsára, sötétség borult a városra, mert légiriadó volt, így nem láttam semmit a város szépségeiből, csak mikor odaértünk egy nagy szürke épület elé, és kinyílott a nagy vaskapu. Ez volt a börtön. A csendőrök átadtak a börtönőröknek, bevezettek egy cellába, ami túlzsúfolt volt, alig találtam helyet magamnak. Világosság hiánya miatt nem láttam, és ráléptem egy alakra, aki elküldött az anyáméba. A börtön ajtaja bezárult mögöttem. Mikor kivirradt, kinyílott a börtön ajtaja, és sorakozót rendeltek a folyosón mosakodásra, utána kiosztották a reggelit. Úgy tizenegy óra tájban ismét sorakozót rendeltek a folyosón, és megkezdődött a vizit. Katonatisztek keresték a szökevényeket, és akit a század vagy a zászlóalj parancsnoka felismert, azt azonnal kivették a sorból. Hogy mi lett velük, azt csak a Jóisten tudja megmondani. Valószínű, hogy kivégezték őket. Két sorba voltunk felsorakozva, én az elsőben álltam. Egyszerre csak megpillantom a zászlóaljparancsnokomat. Közeledik felém. Magyar Szó Tomié: Profasiszta csoportok Drágán Tomié, a köztársasági parlament elnöke vasárnap este kijelentette, hogy az Együtt koalíció tüntetése nem békés, hanem „romboló és erőszakos tüntetés, és magán viseli a profasiszta csoportok és ideológiák minden jegyét”. „A fasiszta ideológia sohasem volt elégedett a demokratikus folyamattal, a demokratikus választásokkal, hanem mindig erőszakkal jutott hatalomra" - tette hozzá Tomic a Szerbiai RTV második tévéhíradójában adott külön nyilatkozatában. A helyhatósági választásokat úgy értékelte, mint az SZSZP, a Jugoszláv Baloldal és az Új Demokrácia nagy győzelmét. Hozzátette, hogy a választásokat ott kellett megismételni, ahol szabálytalanságok történtek és ahol a bíróságok erről döntöttek. „Miután rájöttek, hogy a választásokon nem tudják elnyerni a választótestület és a polgárok többségének bizalmát, az Együtt koalíció vezetőinek, akiknek ez a hatodik vereségük, választ kell adniuk választópolgáraiknak és pártjaiknak, miért nem jártak sikerrel. Egy rendes, demokratikus társadalomban ezeknek a pártoknak a vezetői benyújtanák lemondásukat, és átadnák a helyüket másoknak.” „Az egészben az a legrosszabb, hogy manipulálnak a gyerekekkel. Kivezénylik őket az utcákra, ezt a forgatókönyvet már volt alkalmunk látni Kosovóban és újabb történelmünkben is. Emlékezzenek csak arra, amikor Hitler hatalomra jutott, ugyanez volt a forgatókönyv. Mindent a demokrácia nevében mondanak, és minden alkalommal erőszakra szólítanak fel” - mondta a parlament elnöke. (Beta) Az Együtt győzött Rakovicán, a szocialisták Kraljevóban Slobodan Vuksanovic, a Demokrata Párt szóvivője tegnap kijelentette, hogy Rakovicán és Voždovacon a megismételt választásokon az Együtt koalíció ismét legyőzte az SZSZP-t. A szocialisták számos kifogást emeltek mindazokban a választási egységekben, ahol az Együtt győzött a megismételt választásokon is. A kraljevói községben a választások harmadik fordulójában az SZSZP elnyerte a mandátumokat mind a 16 helyen, ahol megismételték a választásokat. Az Együtt koalíció ebben a községben bojkottálta az újbóli választásokat. Az Együtt koalíciónak a szavazóbizottságban sem voltak tagjai. (Beta) TÓTH ISTVÁN: HORTHY ÉS TITO KATONÁJA (7.) Vasra verve Meg- megáll, és keresi a katonáit, akik megszöktek az egységből. Ha odaér, biztosan felismer. Gyorsan kellett határozni. A második sorban, a hátam mögött állt egy jó magas honvéd. Mondom neki, állj a helyemre, én pedig az ő helyét foglaltam el, így, a helycserével, kissé takarva voltam a fölismerhetőség lehetőségétől. Egy bizonyos idő múltával odaért a volt parancsnokom elébünk, és megállt előttünk. A halálverejték ütött ki rajtam. Ha fölismer, kivesz a sorból. Megindult tovább. A szerencse csillaga megint mellém szegődött, így teltek a napok teljes egy hétig a börtönben. Egy reggel, hétfői nap volt, sorakozót rendeltek el a folyosón, reggeli után szedjük össze a holminkat, át fognak helyezni egy másik gyűjtőtáborba. Úgy tíz óra lehetett, amikor a menet megindult a nagykanizsai vasútállomásra, ahol a szerelvény is rendelkezésünkre állott, amelybe bevagonéroztak bennünk. Egy marhavagonba vagy ötven-hatvan személyt. A túlzsúfolt kocsiban alig volt annyi hely, hogy le bírjunk ülni. Körülbelül lehettünk vagy hatszáz-hétszázan. Ránk zárták az ajtókat, és a szerelvény elindult, de hová, kérdeztük egymást. Választ senki sem tudott adni. Enni nem kaptunk, vécézni egy sarkot jelöltünk ki magunknak, így telt el három nap, amikor megállt a szerelvény, és kinyitották a vagon ajtaját. Természetes, hogy mindnyájan a világosság felé nyomultunk, akik pedig az ajtó közelében tartózkodtak, teljesen kilöktük, és a földre hullottak. Szegények rosszul jártak, mert a katonák és a csendőrök jól elverték őket. A három napi éhség és szomjúság gyötört bennünket. Megkértük a kísérőinket, engedjék meg, hogy vizet vegyünk magunknak. A kérésünknek eleget tettek, vízzel enyhítettük a szenvedéseinket, majd sorakozót rendeltek, és megindult a halálosan elcsipázott embercsoport a körmendi laktanyába. Elhúzódott egészen a délutáni órákig, míg elhelyeztek bennünket. Bizony, nem lehetett könnyű ekkora tömeget elhelyezni, ezért túlzsúfoltak lettek azok a helyiségek, ahová elhelyeztek minket, majd sorakozót rendeltek vacsorához. Egy csajka ételhez egy szelet kenyeret kaptunk, ami bizony alig enyhítette az éhségünket. Ez így ment napról napra. Azok, akik a közelben laktak, azokhoz jöttek a hozzátartozók, és ellátták őket élelemmel, de mivólunk a nagy távolság miatt, és frontvonal is elválasztott bennünket a szülői kapcsolattól, ezért rá voltunk kényszerítve arra, hogy megváljunk attól a ruhaneműtől, ami részünkre nélkülözhető volt, csak hogy hozzájussunk egy vagy két kiló kenyérhez. A gyenge koszt és a tisztálkodás hiánya előidézett egy nagyon veszélyes betegséget, a vérhast, ami szedte az áldozatait. Mindennap kevesebben lettünk, meg a híres kassai vérbíróság is szedte áldozatait. Az idősebb korosztályt szedték ki közülünk, azok nem bírták letagadni, hogy katonaszökevények. Mi, akik túl fiatalnak néztünk ki, nem vállaltuk, hogy katonák voltunk, csakis leventék. Ezek után, mint kiskorúakat, áthelyeztek egy másik gyűjtőtáborba. Öten kerültünk egy cellába: két nagykanizsai, egy marcali, egy borsod megyei és én, délvidéki, óbecsei. A zárka, ahová átvittek bennünket, az valóságos börtön volt, vastag tölgyfa ajtóval, az ablakon vasrácsokkal, biztosítva a szökés ellen. Szemben velünk volt egy cella, amit siralomháznak használtak. Hogy miért pont a mi cellánkkal szembe tették a siralomházat, az még ma is rejtély előttem, de valószínű, hogy elrettentő példaképpen. Mivel fiatalkorúak voltunk, mindennap elkísértek bennünket enni a konyhára. Ahogyan kiléptünk a laktanyaudvarra, jobbkéz felől húzódott egy hosszú kőkerítés, annak a tövében véres holttestek hevertek. Borzasztó látvány volt számunkra, hogy ártatlan embereket gyilkolnak le csak azért, mert nem akarnak a Szálasi-kormány oldalán harcolni. (Folytasjuk) 1996. december 3., kedd Messze van még Európa A legjobb esetben a jövő év derekán, a borúlátók szerint csak a jövő év végén köthetnénk kereskedelmi szerződést az Európai Közösséggel Avramovic professzor leváltása óta nemegyszer hallottuk, hogy várhatóan az év végéig, de legkésőbb a jövő év elejéig újra a fejlett Európa részévé válunk. Közvetlenül a választások előtt Vuk Ognjanovic, a Londoni Klubbal tárgyaló csoport elnöke hitegetett bennünket azzal, miszerint Jugoszlávia, mielőtt még visszaszerezné tagságát a Nemzetközi Valutaalapban, zöld ágra vergődik a Londoni Klubbal. A Londoni Klubbal való konkrét tárgyalásokat mára tűzték ki, ám ennek a megbeszélésnek is kérdésessé válhat a kimenetele, mert a tizenkettek tanácsa a végsőkig elégedetlen a választások második menetének a végzöngésével. A szövetségi kormány a tárgyalásra elkészítette ugyan az ország 2005-ig szóló gazdaságfejlesztési tervét, ezzel azonban a klub tagsága elégedetlen, s kiegészítést kért. A szövetségi kormány ugyanakkor a saját csapdájába esett a társadalmi termék túlméretezése miatt, állítják a jól értesültek. A Londoni Klub ugyanis az adatok alapján Jugoszláviát azoknak az országoknak a csoportjába sorolhatja, amelyek a hitelek visszatérítése során nem számíthatnak kedvezményre, legalábbis nem olyanra, amilyent Jugoszlávia remél. Ám senki sem tudja, hogy egyáltalán mikor állnak újra szóba a jugoszláv tárgyalóféllel, s az is nagy kérdés, hogy a Nemzetközi Valutaalapot megkerülve kiegyezhetünk-e a Londoni Klubbal, hiszen ez még csak egyetlen országnak, Brazíliának sikerült. A Brüsszelben a közelmúlban véget ért örökösödési tárgyalások is kudarccal zárultak, mert a volt jugoszláv tagállamok öt év távlatából is még mindig azon vitatkoznak, hogy min is kell osztozkodniuk, azaz az állami és a társadali tulajdon meghatározása körül egyezkednek. A választások ugyanakkor az egyik első és legnagyobb próbatételnek számítottak az Európai Közösség által megszabott különféle követelmények szempontjából. Nem kell készpénznek venni azt, hogy az Európai Közösség miniszterei elrendelték az Európai Bizottságnak, miszerint vizsgálja felül, milyen módon rendezheti viszonyát a JSZK- val, Boszniával és Horvátországgal. Ez a meghagyás csupán azt jelenti, hogy elkezdheti készíteni a tárgyalások platformját. Ha a dokumentum átjut az Európai Közösség tagállamainak rostáján, akkor a miniszteri tanács elé terjesztik, amely havonta egyszer ül össze. Ha ott is zöld fényt kap, akkor kezdődhetnek csak a kétoldali tárgyalások. Első lépésként az Európai Közösségnek el kell ismernie Jugoszláviát, s várható még, hogy felkínálja, csatlakozzunk az úgynevezett önálló kereskedelmi intézkedésekhez. Ez azt jelentené, hogy némi vámkedvezményt élveznénk, ha az Európai Közösség piacára exportálnánk mezőgazdaságiterméket, esetleg készruhát. Sokkal kisebb kedvezményben részesülnénk tehát, mint annak idején a JSZSZK. Szlovéniának már sikerült megkötnie az Európai Közösséggel az egyezményt, és olyan elbírálásban részesült, mint a közép- európai országok. Macedónia nemrégiben követte Szlovénia példáját, s olyan kereskedelmi egyezményt kötött, mint a valamikori JSZSZK, de a szerződésből kimaradt a pénzügyi rész, ami nem mellékes tényező, hiszen az 1991-ben megkötött egyezménnyel (amely sohasem teljesült) jelentős hitelt irányoztak elő az infrastruktúra fejlesztésére. Hogy Jugoszláviának milyen szerződést sikerül majd megkötnie, az mindenesetre az Európai Közösség döntésétől függ. Mielőtt bármilyen szerződést is megkötnénk, az Európa Tanács tagjává kell válnunk, ami már tisztán politikai kérdésnek számít. A derűlátók szerint a tárgyalások a jövő év derekán, a borúlátók szerint pedig a jövő év végén érhetnének véget, ha minden a rendes kerékvágásban halad. Ám a politikusok a szakemberekkel ellentétben már nagy kivitelű lehetőséget jósolnak, ami természetesen tévhit. Az Európai Közösség piacán ugyanis óriási a konkurencia, a helyükért versengnek a kelet- és a közép-európai országok, amelyek mellesleg jobb pozícióból (a vámkedvezmények miatt) indulnak, mint mi. Az egyetlen előnyünk a jól képzett és olcsó munkaerő lehet. De figyelmeztetnek ismét a szakemberek, hogy a lengyel textilmunkások is legalább annyira képesek a bérmunka vállalására, mint mi. Kazahsztánban pedig alacsonyabb az órabér, mint nálunk. De hogy egyáltalán termelhessünk bármit is, forgótőkére van szükségünk, ehhez pedig vissza kell nyernünk a nemzetközi pénzintézetek és partnereink bizalmát, hogy újabb hitelt kaphassunk. g. k. cs. -----------------,-------------------------------------------------------