Magyar Szó, 1996. december (53. évfolym, 283-306. szám)

1996-12-03 / 283. szám

4 BELPOLITIKA „Ha megijedünk, vége mindennek” (Folytatás az 1. oldalról) Dragán Tomic parlamenti elnök vasárnapi nyilatkozatát, amely szerint Belgrádban profasiszta ideológia hívei tiltakoznak, Jankovic úgy értékelte, mint „személyes, véres, megengedő­e­­retlen sértés”-t. Az egyetemisták békés tiltakozásuk során elvonultak a francia nagykövet­ség épülete, a vasútállomás és az autó­busz-állomás mellett, az igazságügyi palota előtt pedig virágot helyeztek el. Amikor az amerikai nagykövetség mellett haladtak el, amelyet mindegy 50 állig felfegyverzett rendőr őrzött, az egyetemistalányok megpróbáltak virá­got adni a rendőrök kezébe. Ezt ők többnyire elutasították, vagy elvették a virágot, majd hamarosan eldobták. Az egyetemisták és a rendőrök találkozá­sa incidens nélkül zajlott le, az egyete­misták azt kiáltozták: „Kékek, kékek”. Az egyetemisták elhaladtak a szö­vetségi parlament előtt, valamint a Vecernje novosti és a Borba épülete előtt, ahol azt kiáltozták: „Tolvajok, tolvajok”. Délután három óra körül visszatértek a Bölcsészettudományi Kar épülete elé. A tiltakozó felvonulás idején a köz­lekedési rendőrség nem irányította a közlekedést, mint az előző napokban, habár az egyetemisták menetoszlopa előtt rendőrautó haladt. A belgrádi rendőrség vasárnap este figyelmeztetett arra, hogy többé nem lesz toleráns, és emlékeztetett arra, hogy a nyilvános gyülekezeteket be kell jelenteni. (Beta) Támogatás az Együtt koalíciónak A VMDK közleménye A VMDK Elnöksége 1996. no­vember 27-én, Topolyán megtartott ülésén megvitatta az időszerű politi­kai helyzetet és a VMDK szervezeti megújításával összefüggő teendőket. Megállapításai a következők: 1. Azok a megmozdulások, ame­lyeket az Együtt koalíció szervez Szerbia-szerte, az ország demokrati­zálódását szolgálják, s előhírnökei egy új, demokratikusabb Szerbiá­nak. A VMDK ezeket a megmozdu­lásokat továbbra is támogatja, és csatlakozik a tüntetők követelései­hez. Az Elnökség újólag rámutat arra, hogy a választások első fordulójában a szervezők a VMDK kárára „lesza­vaztatták” az elhunytakat és azokat, akik az erőszakos mozgósítások elől menekültek el. Összesen mintegy negyvenezer magyart. Amennyiben az ellenzék vissza­vonja képviselőit a képviselőházak­ból, a VMDK ezt szintén megteszi. 2. A Tanács meghagyásai alapján az Elnökség megkezdte a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössé­gének szervezeti megerősítését. A cél az, hogy a VMDK szervezeti szempontból is alkalmassá váljon az autonómia eszméjének töretlen megtartására és továbbvitelére - áll a közleményben. Kitartani a végsőkig Milosevic rezsimjével nincs egyezkedés­­ A Demokrata Párt tartományi bizottságának saj­tótáj­ékoztatój­a A hatalom tolerálni, de megakadá­lyozni sem tudja az ellenzéki tiltakozást. Rossz megoldás, ha ölbe tett kézzel fi­gyelik a mindennapos tiltakozást, an­nak erőszakkal történő meggátolása vi­szont katasztrofális lenne. Bármit tesz is teh­át a hatalom, az rá nézve csak rossz lehet, mert mindenképpen izgatja a ke­délyeket - hangzott el a Demokrata Párt tartományi bizottságában tegnap meg­tartott újvidéki sajtóértekezleten. Borislav Novakovic sajtószóvivő szerint Dragán Tomicnak, a Szerb Képviselőház elnökének a Belgrádi Televízió vasárnap esti híradójában adott interjúja, valamint a városi ren­dőrség közleménye (melyben azzal fe­nyegetnek, hogy erőszakkal vetnek vé­get az ellenzéki megmozdulásnak) csak még inkább egyesítette az ellen­zéki beállítottságú polgárokat. Hozzá­fűzte: megtorló intézkedések esetén az ellenzék nem tudja szavatolni az ese­mények békés kimenetelét. A demok­raták szerint Slobodan Milošević re­zsimje vékony cérnaszálon függ, kizá­rólag represszív apparátuson nyug­szik, azzal, hogy a rendőrség és a ka­tonaság soraiban is többségben van­nak azok, akik nem kívánnak saját né­pükkel leszámolni. A választások eredményei kapcsán a szóvivő hangsúlyozta: szóba sem jöhet semmilyen kompromisszum a rezsim­mel, mert abból az ellenzék mindig le­gyengülve került ki. A birtokukban levő jegyzőkönyvek alapján a második for­dulóban megszerzett minden mandá­tum elismerését követelik, ebben a kér­désben nem egyezkednek. Ezért az el­lenzéki tiltakozásnak folytatódnia kell, és a véksőkig ki kell tartani, még akkor is, ha a köztársasági parlament kinevez­né azt a bizottságot, amelyet az eredmé­nyek felülvizsgálásával bíznának meg. Mint mondta, ha szükségesnek találják, a tiltakozást más városokban, így Újvi­déken is megszervezik. . O.K. Kevés emberrel történt meg az, ami memoárírónkkal: tisztes­ségesen kiszolgált két, egymás halálos ellenségének számító ve­zért: Horthy Miklóst és Josip Broz Titót, és mindezek tetejében még meg is írhatta élményeit. Kéziratát Matuska Márton rendez­te sajtó alá. Ellenőrizték az utasokat. Mikor megláttak engemet a csendő­rök társaságában, érdeklődtek, miért vagyok vasra verve. A kísé­rőim elmesélték, hogy hová visznek. Nem kell odáig vinni ezt a gazembert, biztos, hogy szökevény, majd mi elintézzük. Szerencse, hogy a csendőrök nem hajlottak a nyilasok követeléseire, mert ha átadnak nekik, biztosan kinyírtak volna. Utazás közben vizelni kellett Az egyik csendőr azt felelte kéré­semre, jól van, fiam, levesszük a kezedről a bilincset, és végezd el a dolgodat, de nehogy megszökjél. Megígértem, hogy becsülettel visszatérek. Mikor visszatértem a vécéről, a kísérőim kipakolták az ennivalót, és engemet is megkínáltak, tartsak velük, mert mire a börtönbe érünk, a vacsora már elmúlik, és éhen maradsz. Este volt már, mikor megérkeztünk Nagykanizsára, sötétség borult a város­ra, mert légiriadó volt, így nem láttam semmit a város szépségei­ből, csak mikor odaértünk egy nagy szürke épület elé, és kinyílott a nagy vaskapu. Ez volt a börtön. A csendőrök átadtak a börtönő­röknek, bevezettek egy cellába, ami túlzsúfolt volt, alig találtam helyet magamnak. Világosság hiánya miatt nem láttam, és rálép­tem egy alakra, aki elküldött az anyáméba. A börtön ajtaja bezárult mögöttem. Mikor kivirradt, kinyílott a börtön ajtaja, és sorakozót rendeltek a folyosón mosakodásra, utá­na kiosztották a reggelit. Úgy tizenegy óra tájban ismét sorakozót rendeltek a folyosón, és megkezdődött a vizit. Katonatisztek keresték a szökevényeket, és akit a század­ vagy a zászlóalj parancsnoka felismert, azt azonnal kivették a sorból. Hogy mi lett velük, azt csak a Jóisten tudja megmondani. Valószí­nű, hogy kivégezték őket. Két sorba voltunk felsorakozva, én az elsőben álltam. Egyszerre csak megpillantom a zászlóaljparancsnokomat. Közeledik felém. Magyar Szó Tomié: Profasiszta csoportok Drágán Tomié, a köztársasági parlament elnöke vasárnap este ki­jelentette, hogy az Együtt koalíció tüntetése nem békés, hanem „rom­boló és erőszakos tüntetés, és magán viseli a profasiszta csoportok és ideológiák minden jegyét”. „A fasiszta ideológia sohasem volt elégedett a demokratikus folyamat­tal, a demokratikus választásokkal, hanem mindig erőszakkal jutott ha­talomra" - tette hozzá Tomic a Szer­biai RTV második tévéhíradójában adott külön nyilatkozatában. A helyhatósági választásokat úgy értékelte, mint az SZSZP, a Jugo­szláv Baloldal és az Új Demokrácia nagy győzelmét. Hozzátette, hogy a választásokat ott kellett megismétel­ni, ahol szabálytalanságok történtek és ahol a bíróságok erről döntöttek. „Miután rájöttek, hogy a választáso­kon nem tudják elnyerni a választó­testület és a polgárok többségének bizalmát, az Együtt k­oalíció vezető­inek, akiknek ez a hatodik veresé­gük, választ kell adniuk választópol­gáraiknak és pártjaiknak, miért nem jártak sikerrel. Egy rendes, de­mokratikus társadalomban ezeknek a pártoknak a vezetői benyújtanák lemondásukat, és átadnák a helyü­ket másoknak.” „Az egészben az a legrosszabb, hogy manipulálnak a gyerekekkel. Kivezénylik őket az utcákra, ezt a forgatókönyvet már volt alkalmunk látni Kosovóban és újabb történel­münkben is. Emlékezzenek csak ar­ra, amikor Hitler hatalomra jutott, ugyanez volt a forgatókönyv. Min­dent a demokrácia nevében monda­nak, és minden alkalommal erő­szakra szólítanak fel” - mondta a parlament elnöke. (Beta) Az Együtt győzött Rakovicán, a szocialisták Kraljevóban Slobodan Vuksanovic, a Demok­rata Párt szóvivője tegnap kijelen­tette, hogy Rakovicán és Voždova­­con a megismételt választásokon az Együtt koalíció ismét legyőzte az SZSZP-t. A szocialisták számos kifo­gást emeltek mindazokban a válasz­tási egységekben, ahol az Együtt győzött a megismételt választásokon is. A kraljevói községben a választá­sok harmadik fordulójában az SZSZP elnyerte a mandátumokat mind a 16 helyen, ahol megismétel­ték a választásokat. Az Együtt koalí­ció ebben a községben bojkottálta az újbóli választásokat. Az Együtt koa­líciónak a szavazóbizottságban sem voltak tagjai. (Beta) TÓTH ISTVÁN: HORTHY ÉS TITO KATONÁJA (7.) Vasra verve Meg- megáll, és keresi a katonáit, akik megszöktek az egységből. Ha odaér, biztosan felismer. Gyorsan kellett határozni. A második sorban, a hátam mögött állt egy jó magas honvéd. Mondom neki, állj a helyemre, én pedig az ő helyét foglaltam el, így, a helycse­rével, kissé takarva voltam a fölismerhetőség lehetőségétől. Egy bizonyos idő múltával odaért a volt parancsnokom elébünk, és megállt előttünk. A halálverejték ütött ki rajtam. Ha fölism­er, ki­vesz a sorból. Megindult tovább. A szerencse csillaga megint mel­lém szegődött, így teltek a napok teljes egy hétig a börtönben. Egy­ reggel, hétfői nap volt, sorakozót rendeltek el a folyosón, reggeli után szedjük össze a holminkat, át fognak helyezni egy másik gyűj­tőtáborba. Úgy tíz óra lehetett, amikor a menet megindult a nagy­­kanizsai vasútállomásra, ahol a szerelvény is rendelkezésünkre ál­lott, amelybe bevagonéroztak bennünk. Egy marhavagonba vagy ötven-hatvan személyt. A túlzsúfolt kocsiban alig volt annyi hely, hogy le bírjunk ülni. Körülbelül lehettünk vagy hatszáz-hétszázan. Ránk zárták az ajtó­kat, és a szerelvény elindult, de hová, kérdeztük egymást. Választ senki sem tudott adni. Enni nem kaptunk, vécézni egy sarkot je­löltünk ki magunknak, így telt el három nap, amikor megállt a szerelvény, és kinyitották a vagon ajtaját. Természetes, hogy mind­nyájan a világosság felé nyomultunk, akik pedig az ajtó közelében tartózkodtak, teljesen kilöktük, és a földre hullottak. Szegények rosszul jártak, mert a katonák és a csendőrök jól elverték őket. A három napi éhség és szomjúság gyötört bennünket. Megkértük a kísérőinket, engedjék meg, hogy vizet vegyünk magunknak. A kérésünknek eleget tettek, vízzel enyhítettük a szenvedéseinket, majd sorakozót rendeltek, és megindult a halálosan elcsipázott em­bercsoport a körmendi laktanyába. Elhúzódott egészen a délutáni órákig, míg elhelyeztek bennünket. Bizony, nem lehetett könnyű ekkora tömeget elhelyezni, ezért túlzsúfoltak lettek azok a helyi­ségek, ahová elhelyeztek minket, majd sorakozót rendeltek vacso­rához. Egy csajka ételhez egy szelet kenyeret kaptunk, ami bizony alig enyhítette az éhségünket. Ez így ment napról napra. Azok, akik a közelben laktak, azokhoz jöttek a hozzátartozók, és ellátták őket élelemmel, de mivólunk a nagy távolság miatt, és frontvonal is elválasztott bennünket a szülői kapcsolattól, ezért rá voltunk kényszerítve arra, hogy megváljunk attól a ruhaneműtől, ami ré­szünkre nélkülözhető volt, csak hogy hozzájussunk egy vagy két kiló kenyérhez. A gyenge koszt és a tisztálkodás hiánya előidézett egy nagyon veszélyes betegséget, a vérhast, ami szedte az áldoza­tait. Mindennap kevesebben lettünk, meg a híres kassai vérbíróság is szedte áldozatait. Az idősebb korosztályt szedték ki közülünk, azok nem bírták letagadni, hogy katonaszökevények. Mi, akik túl fiatalnak néztünk ki, nem vállaltuk, hogy katonák voltunk, csakis leventék. Ezek után, mint kiskorúakat, áthelyeztek egy másik gyűj­­tőtáborba. Öten kerültünk egy cellába: két nagykanizsai, egy mar­cali, egy borsod megyei és én, délvidéki, óbecsei. A zárka, ahová átvittek bennünket, az valóságos börtön volt, vastag tölgyfa ajtóval, az ablakon vasrácsokkal, biztosítva a szökés ellen. Szemben velünk volt egy cella, amit siralomháznak használtak. Hogy miért pont a mi cellánkkal szembe tették a siralomházat, az még ma is rejtély előttem, de valószínű, hogy elrettentő példaképpen. Mivel fiatal­korúak voltunk, mindennap elkísértek bennünket enni a konyhá­ra. Ahogyan kiléptünk a laktanyaudvarra, jobbkéz felől húzódott egy hosszú kőkerítés, annak a tövében véres holttestek hevertek. Borzasztó látvány volt számunkra, hogy ártatlan embereket gyil­kolnak le csak azért, mert nem akarnak a Szálasi-kormány oldalán harcolni. (Folytasjuk) 1996. december 3., kedd Messze van még Európa A legjobb esetben a jövő év derekán, a borúlátók szerint csak a jövő év végén köthetnénk kereskedelmi szerződést az Európai Közösséggel Avramovic professzor leváltása óta nemegyszer hallottuk, hogy vár­hatóan az év végéig, de legkésőbb a jövő év elejéig újra a fejlett Európa részévé válunk. Közvetlenül a vá­lasztások előtt Vuk Ognjanovic, a Londoni Klubbal tárgyaló csoport elnöke hitegetett bennünket azzal, miszerint Jugoszlávia, mielőtt még visszaszerezné tagságát a Nemzetkö­zi Valutaalapban, zöld ágra vergő­dik a Londoni Klubbal. A Londoni Klubbal való konkrét tárgyalásokat mára tűzték ki, ám en­nek a megbeszélésnek is kérdésessé válhat a kimenetele, mert a tizenket­­tek tanácsa a végsőkig elégedetlen a választások második menetének a végzöngésével. A szövetségi kor­mány a tárgyalásra elkészítette ugyan az ország 2005-ig szóló gaz­daságfejlesztési tervét, ezzel azon­ban a klub tagsága elégedetlen, s ki­egészítést kért. A szövetségi kor­mány ugyanakkor a saját csapdájá­ba esett a társadalmi termék túlmé­retezése miatt, állítják a jól értesül­tek. A Londoni Klub ugyanis az ada­tok alapján Jugoszláviát azoknak az országoknak a csoportjába sorolhat­ja, amelyek a hitelek visszatérítése során nem számíthatnak kedvez­ményre, legalábbis nem olyanra, amilyent Jugoszlávia remél. Ám sen­ki sem tudja, hogy egyáltalán mikor állnak újra szóba a jugoszláv tárgya­lóféllel, s az is nagy kérdés, hogy a Nemzetközi Valutaalapot megke­rülve kiegyezhetünk-e a Londoni Klubbal, hiszen ez még csak egyet­len országnak, Brazíliának sikerült. A Brüsszelben a közelmúlban vé­get ért örökösödési tárgyalások is kudarccal zárultak, mert a volt jugo­szláv tagállamok öt év távlatából is még mindig azon vitatkoznak, hogy min is kell osztozkodniuk, azaz az állami és a társadali tulajdon meg­határozása körül egyezkednek. A választások ugyanakkor az egyik első és legnagyobb próbatétel­nek számítottak az Európai Közös­ség által megszabott különféle köve­telmények szempontjából. Nem kell készpénznek venni azt, hogy az Eu­rópai Közösség miniszterei elren­delték az Európai Bizottságnak, mi­szerint vizsgálja felül, milyen mó­don rendezheti viszonyát a JSZK- val, Boszniával és Horvátországgal. Ez a meghagyás csupán azt jelenti, hogy elkezdheti készíteni a tárgyalá­sok platformját. Ha a dokumentum átjut az Európai Közösség tagálla­mainak rostáján, akkor a miniszteri tanács elé terjesztik, amely havonta egyszer ül össze. Ha ott is zöld fényt kap, akkor kezdődhetnek csak a kétoldali tárgyalások. Első lépésként az Európai Közös­ségnek el kell ismernie Jugoszláviát, s várható még, hogy felkínálja, csat­lakozzunk az úgynevezett önálló ke­reskedelmi intézkedésekhez. Ez azt jelentené, hogy némi vámkedvez­ményt élveznénk, ha az Európai Kö­zösség piacára exportálnánk mező­­gazdasági­­terméket, esetleg készru­hát. Sokkal kisebb kedvezményben részesülnénk tehát, mint annak ide­jén a JSZSZK. Szlovéniának már sikerült meg­kötnie az Európai Közösséggel az egyezményt, és olyan elbírálásban részesült, mint a közép- európai or­szágok. Macedónia nemrégiben kö­vette Szlovénia példáját, s olyan ke­reskedelmi egyezményt kötött, mint a valamikori JSZSZK, de a szerző­désből kimaradt a pénzügyi rész, ami nem mellékes tényező, hiszen az 1991-ben megkötött egyez­ménnyel (amely sohasem teljesült) jelentős hitelt irányoztak elő az inf­rastruktúra fejlesztésére. Hogy Jugoszláviának milyen szerződést sikerül majd megkötnie, az mindenesetre az Európai Közös­ség döntésétől függ. Mielőtt bármi­lyen szerződést is megkötnénk, az Európa Tanács tagjává kell vál­nunk, ami már tisztán politikai kér­désnek számít. A derűlátók szerint a tárgyalások a jövő év derekán, a bo­rúlátók szerint pedig a jövő év vé­gén érhetnének véget, ha minden a rendes kerékvágásban halad. Ám a politikusok a szakemberek­kel ellentétben már nagy kivitelű le­hetőséget jósolnak, ami természete­sen tévhit. Az Európai Közösség pi­acán ugyanis óriási a konkurencia, a helyükért versengnek a kelet- és a közép-európai országok, amelyek mellesleg jobb pozícióból (a vám­­kedvezmények miatt) indulnak, mint mi. Az egyetlen előnyünk a jól képzett és olcsó munkaerő lehet. De figyelmeztetnek ismét a szakembe­rek, hogy a lengyel textilmunkások is legalább annyira képesek a bér­munka vállalására, mint mi. Ka­zahsztánban pedig alacsonyabb az órabér, mint nálunk. De hogy egyál­talán termelhessünk bármit is, for­gótőkére van szükségünk, ehhez pe­dig vissza kell nyernünk a nemzet­közi pénzintézetek és partnereink bizalmát, hogy újabb hitelt kaphas­sunk. g. k. cs. -----------------,-------------------------------------------------------­

Next