Magyar Szó, 1997. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

1997-01-03 / 1. szám

4 BELPOLITIKA Csúszkálva Európába M­ost már semmi kétség, biztosan odaérünk­­ Európába. Ha csúszkálva is. Hogy mikor? Nem kell mindenáron ünneprontónak lenni a minden jót ígérő év elején. Hallhat­tuk, aggodalomra nincs okunk. Ak­kor meg minek idegeskedeni. Külön­ben is csak szilveszter estéjéről, az újév első perceiről szeretnék írni. A bejelentések ellenére az általános hóeltakarítás elmaradt Újvidéken, az óév utolsó napjaiban. Nem mintha más lenne a helyzet most, az újban. Továbbra is hó és latyak van minden­felé. Téli örömökből, vagyis inkább ürömökből ezúttal sincs hiány. S­zilveszter estéje azonban ennek ellenére azért más volt. Egy pilla­natra sem bántuk meg, hogy ha nehe­zen is, de becsúszkáltunk a város köz­pontjába, a főtérre (ahonnan valóban eltakarították a havat és sót is szór­tak). Éjfél előtt egy órával már tömve volt a tér. És mind többen és többen jöttek. Fiatalok, idősek egyaránt. Megteltek a környező utcák és a sé­tány is a változásokat szomjúhozó em­berekkel. Sokan és sokfélék voltunk. De abban, hogy valami mást szeret­nénk és várunk az újévtől - vala­mennyien megegyeztünk. A térre ér­kező egyetemisták csak erősítették bennünk ezt a hitet. A megannyi színes léggömb lebe­gésében, a csillagszórók, az alkalmi tű­zijátékok fényében pillanatokra úgy tűnt, hogy minden lehetséges: az em­berség, a békesség, a remény, s hogy holnap talán jobb lesz... A háborús évekre emlékeztető petárdák fülsiketí­tő zajának ellenére is. És hogy az ál­mukból felriasztott, ijedten szétröppe­nő galamboknak ezúttal nincs szimbó­­likus jelentőségük. És annak sem, hogy a nagytemplom főbejárati ajtaja előtt visszhangzottak legjobban a rob­banó „örömszerkentyűk". Ugyanak­kor azt is észrevettük, hogy a tartóosz­lopok pilléreire néhányan égő gyer­tyát tettek. A kialvó fények, a városháza tor­nyából fellőtt tűzijáték már az újév beköszöntését jelentették. Mihaj­­lo Svilar, a város polgármestere pezs­gőbontás közepette boldog új évet kí­vánt az újvidékieknek, majd felcsen­dült a Kék Duna keringő. Ha tömege­sen nem is, de sokan keringőztünk a téren, sőt a környező utcákon is. A la­tyakos, sózott hóban még könnyedén is lejtettük. Csak el ne csússzunk, vil­lant fel bennem­­ az asszociációmen­tes­­ gondolat. S. T. G. TOPOLYÁN Teljesülhet a nyugdíjasok régi álma A topolyai nyugdíjasok évek óta szóváteszik, hogy minden kis települé­sen van már nyugdíjasotthon, csak Topolyán nincs, ahol ezt a legtöbben igényelnék. Talán hamarosan teljesül­het régi álmuk, ugyanis lehetőség nyílt arra, hogy otthont kapjanak. Többek között erről kértünk nyilatkozatot az öregségi nyugdíjasok egyesületének új elnökétől, Halász Józseftől. - Ebből az épületből ki kell költöz­nünk, de ez nem is felelt meg, nem volt elég helyünk. Az iparosok volt ott­honát kapjuk a mostani helyett, ami ugyan tatarozásra szorul, de talán si­kerül rá pénzt szerezni. A javítási munkálatok első szakaszára, a tető­szerkezet javítására, és a mellékhelyi­ségek kialakítására már megkaptuk az árajánlatot, és pénz is van rá, és amint az idő megengedi, megkezdjük a munkát.­­ A második szakaszban tervezzük a klub, illetve üzlethelyiség kialakítá­sát, a harmadikban pedig befejezzük a többi munkát Ha minden a tervek szerint halad, tavaszra, nyárra beköl­tözhető lesz az új létesítmény, ahol lesz otthonunk és az üzlet is megnyílhat, ahol a nyugdíjasok olcsón vásárolhat­nak. Már most is igyekeztünk besze­rezni különféle termékeket, az ünne­pekre margarint, édességet kínáltunk kedvező áron a tagságnak, és bár azonnal ki kellett űzetni, mégis nagy volt az érdeklődés.­­ Ugyanez mondható el a tűzre való beszerzéséről, amit majdnem ezer nyugdíjasunk igényel. Bár a tagság bi­zalma a korábbi években kicsit megin­gott a vezetőségben, de mióta felújítot­tuk és átszerveztük mindkét egyesület, a rokkantsági és öregségi nyugdíjasok szervezetének vezetőségét, kezd visz­­szatérni a bizalom. Szinte az év utolsó napjáig jegyeztük a megrendelést a tűzrevalóra, amit nyolchavi törlesztés­re vehetnek a nyugdíjasok. Emellett még mindig bogozzuk a korábban összebonyolított pénzügyeket, és még mindig vannak olyan személyek, akik­nek pénzzel vagy szénnel tartozik az egyesület. Kérem a nyugdíjasokat, hogy legyenek még egy kis türelem­mel - mondta végül az egyesület el­nöke, N.K. Kevés emberrel történt meg az, ami memoárírónkkal: tisztes­ségesen kiszolgált két, egymás halálos ellenségének számító ve­zért: Horthy Miklóst és Josip Broz Titót, és mindezek tetejében még meg is írhatta élményeit. Kéziratát Matuska Márton rendez­te sajtó alá. Az iskoláztatásom idejéből három élményt érdemes megemlí­teni. Nem hiába szolgáltam három évet a magyar honvédségnél, so­kat köszönhettem az ott szerzett tapasztalatoknak. Az első: példát mutattam az egész iskolának azzal, hogy minden nap sorakozó alkalmával vasalt pantallóban és fényes bakancsban jelentem a reg­geli viziten. Persze, hogy ez szembetűnt a parancsnoknak. Megállt előttem egy alkalommal, végignézett rajtam, s tovább indult. Be­fejezve a vizetet pihenőt rendelt, majd nyomban szólított a nevem­ről. Kiléptem a sorból és jelentkeztem. Szembeállított a fölsorako­­zott katonákkal és példaképpen bemutatott az egész iskolának, hogy a 180 hallgató között csak én járok úgy, ahogyan kell. A második eset: a mi szobánkban kezdett hiányozni a cigaretta a kofferokból, később más tárgyak is. Panaszt tettek a szobapa­rancsnoknak, az ügyeletest állított a szobánkba, de a tolvaj ügyesen végezte a munkáját, továbbra is egyre el- eltűnt valami. Rám került a sor, én lettem ügyeletes. Azt gondoltam, megfoglak, ha csak nem vagy láthatatlan. Behúzódtam az egyik ágy alá, fekszek ott, egyszer csak nyílik az ajtó és bejön az én tolvajom. Sorra veszi a kofferokat, én pedig kimászok az ágy alól. Meglepetésemre az egyik jó ba­rátom volt. Muzslyai lakos, félárva, nagyon szegények voltak, az édesapját kivégezték a partizánok, az édesanyja semmilyen segély­ben nem részesült, a falu lakossága hordott nekik élelmet és kis pénzbeli segélyt is juttattak az özvegy asszonynak. Nagyon meg­sajnáltam és nem volt szívem följelenteni, de megígértettem vele, hogy erről az esetről senkinek sem beszél, és hogy többé nem bánt semmit, inkább kérjen tőlem, s ez maradjon kettőnk titka. Igen ám, csakhogy a szobatársak úgy egyszerűen nem engedték lenyu­godni az esetet, és követelték a szakaszgyűlést, mert tisztázni akar­ták a szakasz becsületét. Kimondták, hogy ha a tolvaj jelentkezik, meg lesz neki bocsátva. A vita legalább egy óra hosszáig tartott, de a tolvajnak nem volt bátorsága önként jelentkezni, erre a szoba­­parancsnok szünetet­ rendelt el, azt mondva, ha a szünet után nem Magyar Szó 1997. január 3., péntek Alakul az új helyhatóság Zrenjaninban A többségben levő ellenzéki tanácsnokok már egy hete a községháza épületében tartózkodnak, de a szocialisták továbbra sem adják a hatalmat A múlt péntek óta a zrenjanini köz­ségháza épületében tartózkodik az újonnan megválasztott képviselő-tes­tület 38 tanácsnoka. Ott- tartózkodá­sukat a kisebbségben maradt szocialis­ták magatartása teszi indokolttá. Az eddigi hatalomtartók ugyanis mindent megtesznek annak érdekében, hogy elodázzák a hatalomváltást, így, ami­kor a december 23-ai alakuló ülésen kisebbségben maradtak, egyszerűen megszakították a további munkát. Ezt követően az ellenzéki tanácsnokok je­lenlétében folytatódott az ülés, és meg­választották az új tisztségviselőket. Mint már közöltük, dr. Zlatomir Koz­­lovački lett a város új polgármestere, dr. Dusan Kovajevic az alpolgármes­ter, Vojin Bacvanskit pedig a községi végrehajtó bizottság elnökévé válasz­tották. A szocialisták négy nappal ké­sőbb megpróbálták folytatni, de lét­számhiány miatt január 15-ére halasz­tották az ülést. A legálisan megválasztott tisztségvi­selők pedig megpróbáltak tisztségbe lépni. A községháza biztonsági embe­rei azonban nem engedik őket be az épületbe sem. Pénteken azonban a 38 ellenzéki tanácsnok a szó szerint elfog­lalta a községházán a végrehajtó bi­zottság nagytermét, és azóta is ott­tartózkodnak. Néhány ülést is tartot­tak, amelyekre a meghívás ellenére nem jött el egyetlen szocialista ta­nácsnok sem. Az új, alakulóban levő helyhatóság felmentette az eddigi végrehajtó bizottság tagjait, és Anka Grerónak, a községi képviselő-testü­let eddigi titkárának a helyére Traian Pancaricant nevezték ki. Megválasz­tották a helyi Lapkiadó és Rádió Igazgatóbizottságának a négy új tag­ját is. Az új polgármesternél pedig már jelentkeztek a községi adminiszt­ráció feszervezetei, és a biztonsági szolgálat dolgozóival is meg­van a kellő együttműködés. A községházán tartózkodó tanácsnokokat megláto­gatta több politikus és ismert közéleti személyiség (Nenad Čanak, dr. Ne­­bojša Popov, Milan Šemić, Szerbia Legfelsőbb Bíróságának bírója), vala­mint egy amerikai tévétársaság és egy svájci hírügynökség tudósítócsoport­ja is. Azt mesélik, hogy Ljubo Sli­­jepčević eddigi polgármester is gra­tulált már utódjának. Értesüléseink szerint az új hatalomnak sikerült be­jutnia a községi végrehajtó bizottság elnökének és a községháza titkárának az irodáiba is, ahol a választások pén­zelésével kapcsolatos több „érdekes” dokumentumra bukkantak. Időközben számtalan beszélgeté­sen próbálkoztak jobb belátásra bírni a szocialistákat, de mindez eredmény­telen maradt. A szocialisták ugyanis to­vábbra is az alakuló ülés folytatása mellett kardoskodnak (újabban a ja­nuár 8-ai dátumot javasolják). Ebbe az ellenzék semmiképpen sem hajlandó beleegyezni, hiszen a többség, össz­hangban a statútummal és az ügyrendi szabályzattal, már megtartotta az ala­kuló ülést. Ha a szocialisták ezt hajlan­dóak lesznek tudomásul venni, akkor az új ellenzék visszatérését szívesen lát­ja majd a többség. Más ellenzéki városok példájára Zrenjanin főterén is megszervezték a szilveszterezést. Szilveszter éjjelén a mintegy 400-500 egybegyűlt polgár előtt beszélt dr. Zlatomir Kozlovački, a város új polgármestere is. K.I. Megalakult a helyi önkormányzat A csókái végrehajtó bizottság elnöke Zorica Strbac Csóka község területén négy évig tartó kényszerigazgatás szűnt meg a helyi önkormányzat létrejöttével, és egy olyan folyamat indult be, mely­nek alakulására mind a képviselő-tes­tület, mind a polgárok rendkívül nagy érdeklődéssel tekintenek. Ezért kellett mindjárt a pénteken megtar­tott ülés kezdetén olyan határozato­kat hozni, amelyek lehetővé teszik a képviselő-testület, de még inkább a végrehajtó bizottság zavartalan mű­ködését. Ide tartozik elsősorban a község statútumának módosítására és kiegészítésére vonatkozó döntés meghozatala, amely a jövőben külön választja a képviselő-testület, vala­mint a végrehajtó bizottság elnöké­nek funkcióját, mégpedig a végrehaj­tó hatalom erősítése céljából. A statú­tum módosítása és kiegészítése kere­tében hozta meg a képviselő-testület azt a döntését is, melynek értelmében a végrehajtó bizottság tagjainak szá­mát háromról ötre növeli, akik közül a végrehajtó bizottság elnökét és két tagját a tanácsnokok, míg két tagot a polgárok soraiból választottak meg. A JB tanácsnokainak javaslatára a végrehajtó bizottság elnökévé Zorica Strbacot (JB) jelölték, akit a képviselő­­testület szavazattöbbséggel el is foga­dott. A végrehajtó bizottságnak a ta­nácsnokok soraiból (még az alakuló ülésen) megválasztott tagjai közül Mi­hók Béla, a lakásügyi és kommunális ügyekkel foglalkozik majd, de ő lesz a helyi közösségek koordinátora is, míg Branko Miloševićnek az egészségügyi, szociális és gyermekvédelem tartoznak majd a feladatai közé. Bogoljub Steva­­nov és Radovan Djurdjev, a polgárok soraiból kerülnek a végrehajtó bizott­ságba és az oktatási, művelődési és testnevelési, illetve a gazdasági problé­mákkal lesznek megbízva. Még nem készítették el az idei költ­ségvetés tervezetét, mondta többek között Miloš Serdar illetékes osztály­­vezető. Ezért Csóka községnek is tar­tania kell magát a vonatkozó törvényes előírásokhoz. Figyelembe véve az ál­lamnak a közfogyasztás csökkentésére irányuló törekvését várható, hogy Csóka község területén is számtalan olyan konkrét intézkedéseket kell majd foganatosítani, amelyek kereté­ben felülvizsgálják majd a költségvetés eszközeit felhasználók jogait és kötele­zettségeit, de beindítják a kiadások szelektálását és racionalizálását célzó mércék alkalmazását is. A felsorolt nehézségek ellenére, Berkovits György, a polgárok cso­portjának képviselője kérte, hogy a rövid időn belül, már az elkövetke­ző ülések egyikére, a szakszolgálat készítsen részletes, számadatokkal megindokolt jelentést és tervet, amelyből látható lesz, mire elég a költségvetésben előirányzott ösz­­szeg, és a felhasználók közül ki mi­lyen támogatást várhat az elkövet­kező időszakban. A tanácsnokok ezen az ülésen hoz­tak döntést Venyege Zsuzsanna okle­veles jogásznak, a képviselő-testület titkárának Csóka község Hivatalos Lapja fő- és felelős szerkesztőjévé való kinevezéséről, valamint azoknak a bi­zottságoknak a megválasztásáról, ame­lyek a képviselő-testület hatáskörébe tartozó kérdésekkel hivatottak foglal­kozni. BAGI János TÓTH ISTVÁN: HORTHY ÉS TITO KATONÁJA (22.) A honvéd tapasztalatok jelentkezik önként a tettes, az egész szoba legénysége meg lesz büntetve. Pihenő után visszamentünk a tanterembe, és a tettes csak nem jelentkezett. Erre én, hogy mentsem a szoba becsületét, fölálltam, hogy én voltam a tettes. A tanteremben síri csend tá­madt. Csakhogy a szobatársak ezúttal nem hittek nekem. Egymás után álltak fel a bajtársak és védelmükbe vettek és olyan határo­zatot hoztak, hogy ha meglesz az igazi tettes, a legszigorúbb bün­tetést fogják kérni az iskola igazgatóságától. Úgy látszott, hogy csak hatottak ezek a kemény szavak, mert a tolvaj végül mégis jelent­kezett. Ezzel is bebizonyítottam, hogy a bajtársak érdekéért képes vagyok a becsületemet föláldozni. A harmadik eset pedig úgy történt, hogy a szünetben az ud­varban összeszaladtam egy csurogó szerbbel, s azt találtam neki mondani, hogy ilyent, mint ő, hármat megeszek. Följelentett az iskola keretében működő OZNA-nál, mégpedig úgy állítva be a dolgot, hogy én dicsekedtem: ilyent, mint ő hármat megettem, ez pedig azt jelentette, hogy részt vettem a negyvenkettes csurogi vérengzésben. Az OZNA tisztjei kifaggattak. Elmeséltem, hogyan történt az eset, de nem fogadták el hitelesnek a vallomásomat, hanem szembesítettek bennünket. Ő az ő állítása mellett kitart, de én sem engedek az enyémből, vagyis a vallomásomból. Az egyik OZNA-s tiszt követeli tőlünk, hogy állítsunk tanúkat. Azonnal megneveztem három társunkat, akik megerősítették az én vallo­másomat, ő pedig, mivel hamisan bevádolt, meg lett büntetve. .1947 szeptemberi hónapban nagyszabású hadgyakorlatot ren­dezett a jugoszláv hadvezetőség, a vöröstemplomi gyakorlótéren éles lövedékekkel, minden fegyvernem részvételével. Maga Tito, az egész vezérkarával együtt egy hetet töltött velünk a táborban, ekkor lett kizárva a Központi Bizottságból Sreten Zurovic Crni és Andrija Hebrang. Iskolánk is részt vett a hadgyakorlaton. Óriási tapasztalatokkal tértünk vissza az iskolába, mert megtanultuk, ho­gyan kell nagyobb katonai egységeket irányítani a harctereken, és hogyan kell beosztani a nehéz fegyvereket a támadás sikeres be­vetésére. Még csak egy hónap maradt hátra az iskola befejezéséig, de kimenő nem volt egész idő alatt Sok volt a tantárgy és ezeket mind meg kellett tanulni. Maratoni tanulást végeztünk, se szombat, se vasárnapunk nem volt. Második hete tartott ez az állapot. A fejem zúgott a sok tanulástól, és azon morfondíroztam, ki kell jutni va­lahogyan a városba, ha mindjárt csak egy-két óra hosszára is, hogy kiszellőztessem a fejemet. Megbeszélem egy muzslyai fiúval, Szi­­veri Andrással, hogy vasárnap vacsora előtt kiszökünk az iskolából takaródóig. A pinceablakon ki is bújtunk. Mivel nem volt kilépési engedélyünk, azért Becskereken nem mertünk maradni. Muzslyá­­ra mentünk, és ott töltöttük el azt a pár óra hosszát. Ugyanazon a rejtett nyíláson bújtunk is vissza. Másnap a tanulás úgy ment, mint a karikacsapás. Ekkorra összebarátkoztam egy ürményházai fiúval, Major Nándorral. Megbeszéltük, hogy az iskola befejeztével együtt fo­gunk utazni Pancsovára és onnan Ürményházára. Novemberben befejeztük az iskolát, minden hallgató megkapta a végkielégítést: kéthónapi fizetést és egy hónapi szabadságot. A kollégával elutaztunk Pancsovára, az ő nagylányához. A sze­mélykocsiban csak ketten tartózkodtunk. Lefeküdtünk a padra aludni. Alvásból egy jókora ütés riasztott fel. Érzékeny helyet, az orromat érte. Fölugrottam, szétnéztem, ki ütött meg? Senki nem volt a kocsiban kettőnkön kívül. Kérdem a kollegát, te ütöttél or­ron? Azt mondja vérzik az orrod, de miért ütöttelek volna meg? Kerestük a tettest, az pedig sehol sem volt. Végre mégis meglett, aki lenyúzta az orromról a bőrt: a kupé lámpájáról leesett a védő, pont az orromra. Nagyon bántott a baleset­, mert arra gondoltam, hogyan fogok megjelenni a lányok előtt ilyen nyúzott orral, a kol­léga ugyanis jelentette a lányoknak, jövünk és várjanak az állomá­son. A szerelvény be is futott a pancsovai pályaudvarra, az abla­kokból Nandi megpillantotta a lányokat, csakugyan vártak ben­nünket, két testvér, Annuska és Évike. (Folytatjuk)

Next